Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-13 / 37. szám
Filléres emlékek ALíOmatiUa Nagy tervem van: újrajárom az általános iskolát! Na, persze, nem nappalin, nem is levelezőn, hanem afféle távoktatásban, hétéves kislányom közreműködésével, ö iskolába jár, figyel, jegyzetel — én pedig odahaza ellesem a tudást. Nagyon egyszerű. ajánlom másoknak is. Rendben is mentek a dolgom, ne tűnjék nagyképűségnek. de húszon alul perfekt számolok és a nyomtatott betűket is első látásra felismerem ... szóval, minden rendben volt egy ideig ... Lztán négy hónap után nehezedtek a feladatok. Kénytelen voltam több időt áldozni rá. Könyvtárba jártam, f .aklapokat olvastam, érdeklődtem, figyeltem... és most mégis itt ülök tehetetlenül. Előttem az első osztályos matematikai feladat- gyűjtemény, szépen kihajtva az ötvenedik oldalon, s íme a 25-ös feladat: „Kétszer jártam egy kis. kert előtt. Az egyik alkalommal 7 szál tulipánt láttam benne, a másik alkalommal 13 szálat. Nem emlékszem, hogy melyiket láttam előbb, s melyiket később. Mondd el, mi történhetett!” Gondolkodom, mégis mi történhetett? Csak tippjeim vannak: 1. a tankönyvíró emlékezetkihagyásban szenved, 2. sokat ivott, 3. soha nem járt kiskert előtt. Jó, tudom meglehetősen szubjektív válaszok ezek, az Is elképzelhető, hogy helytelenek, illemtelenek — dehát azért már el kellene dönteni: prognosztikára vagy matematikára tanítsuk a gyerekeket? Talált pénz Z. egyik délután a főtéri parkírozóban talált ezer forintot. Amint lenyúlt érte, határozottan arra gondolt: jó magyar állampolgárhoz, becsületes emberhez méltóan máris átmegy a hirdetőbe, fölad egy „aprót” a holnapi újságba — cca ötven forint — ki tudja, melyik szerencsétlen hagyta el?! Fölvette hát, a sarat letörölte róla, s elindult a hirdető felé. Hogy úgy cselekedjen, ahogyan azt gondolta. Ment is hamarjában. Csak j egy pillanatra állt meg a já- * tékbolt kirakata előtt... holnap lesz kisfia születésnapja, épp a tizedik, illő lenne valami színvonalasabb ajándékot venni, talán a régen megígért villany vasutat... Áh! Ment tovább. Az OTP előtt arra gondolt, két részlettel is elmaradtak, a gáz sincs kifizetve, még a végén kikötik ... Sietett a hirdetőhöz. Ez talált pénz, lehet, hogy öreg nyugdíjas' vagy ötgyer- Ciekes családanya hagyta el... A hirdető ajtaján egy papír fogadta: azonnal jövök! Z. várt türelmesen. Zsebébe nyúlt, ott van-e még a zöldhasú. Ott volt. Ekkor köszönt rá N., az orvos, aki egy hónapon át kezelte, s a búcsú- záskor nem fogadta el a hálapénzt, csak annyit mondott: — Józsikám, majd, ha találkozunk, meghívsz egy fröccsre! Most találkoztak. Néhány perc múlva a szemközti presszóban üldögéltek. Néhány óra múlva pedig már két asztalnál is alig fért a társaság. Természetesen Z. állta a cehet. Éjfél is elmúlt, amikorrá szétszéledt a társaság. Z. taxi után indult, ugyanabba a parkírozóba, ahol délután az ezerforintost találta. Gondolkodott, hol is az a hely pontosan? Megtalálta, előbb csak a lábával keresgélt, aztán leguggolt, majd letérdelt. — Kell itt még lenni valaminek ... — mormolta magában, de egy marék sárcsomón kívül mást nem talált. Világosság Nem tudom, mit szólna bárki is, ha lakásában néhány égőjét három hónapon át nem kapcsolhatná ki? Éjjelnappal égne, világítana, foglalkoztatná a villanyórát, munkát adna a díjbeszedőnek, a Tungsramnak, a kereskedelemnek ... A salgótarjáni Nyírfáoska út. 1. szám alatti lakók még novemberben kérték, nincs szükségük arra, hogy a hosz- szú folyosókon állandóan égjenek a neoncsövek, az illetékesek szereljenek be egy kapcsolót. . Kérték. Vártak. Várnak. A többi között arra is, hogy a kaputelefon és az ajtócsengő nem csak dísz marad, hanem hangja is lesz. Meghogy a fölírt, három példányban beadott hibalajstromot — a lakókon kívül —, valaki komolyan is veszi, elvégre ötvenöt család pénztárcájáról van szó. Az illetékesek nem vették komolyan, de ígérgettek. Ez is dicséretes teljesítmény, ha belegondolunk, hogy évekkel korábban egyszerűen csak az volt a válasz: nem! Ma már tudunk ígérgetni. Hogy ekkor lesz, ennek írunk, annak panaszt teszünk, majd megcsináljuk — és, hogy nem lesz probléma. Nemcsak Nyírfácska úti jelenség ez: hivatalokban is tapasztalni. Legkönnyebb úgy „lerázni” az ügyfelet, hogy azt mondom neki, nyugodjon meg tata, minden rendben lesz! Az ügyfél megnyugszik, vár. Esetleg még egyszer elmegy, s újra megnyugtatják. Aztán már azért megv, hogy újra nyugtassák meg. És megnyugtatják, hogy újra elmenjen. Dehát kérdem: nem lenne egyszerűbb egyszer elvégezni azt a munkát, de akkor jól?! Ez lenne az igazán megnyugtató. Tanka László Földrengésvédő alapozás Űj megoldást dolgozott ki az épületek földrengésállóságának növelésére Hunyadi Ferenc, a földmérő és talaj- vizsgáló vállalat szakági főmérnöke és Dimitriu Achil- leas, a Győri Igazságügyi Műszaki Szakértő Iroda mérnöke. Az általuk konstruált földrengésvédő alapozási szerkezet úgy csillapítja a rezgéseket, hogy rugalmas kapcsolatot létesít az alap és az épület föld feletti része között. Felépítése és működése a hídsaruéhoz hasonló, rezgéscsillapító hatását az építmények alapja és felszerkezet építménye közé ékelve fejti ki. Hagyományos terhelésre — például szélerőre — á szerkezet mozdulatlan marad, a szerkezetben fellépő súrlódó erőt ugyanis a szél ereje nem tudja legyőzni, így az épületsaru nem jön mozgásba, A nagy szilárdságú anyagból készült épületsaru teherbíró, viszonylag keveset kell belőle egy-egy épület alá helyezni. Fenntartási költsége nincsen, alkalmazásával pedig feleslegessé válnak a vízszintes erők felvételét szolgáló épületmerevítések, utólagos erősítések. Éiővad-befogás — altatással Az idén is jelentős számú dámvadat exportál a környező szocialista országokba, továbbá Ausztriába, az NSZK- ba és a skandináv államokba a Gyulai Állami Erdő. és Vadgazdaság. Az állatokat etetőkhöz szoktatják, majd speciális altatót kevernek a takarmányba, s így szállítják őket a gyűjtőhelyre, ahol valamennyit alaposan megvizsgálják, és egy meghatározott ideig megfigyelés alatt tartják. Csak tökéletesen egészséges állatokat szállítanak a megrendelőnek. Lapátjukat, hogy útközben ne történhessen baleset, lefűrészelik. Ezzel nem tesznek bennük kárt, mert tavasszal maguk is eldobnák a koronájukat, hogy újat növesszenek helyette. Az ÉMÁSZ figyelmébe Vacsora gyertyafénynél Igen, nem tévedés. Baglyas- alján a Petőfi út elején egyre gyakrabban kénytelenek a lakók gyért', m* ívnél vacsorázni, fürdeni, a gyerekeket ellátni. Amikor először borult sötétség a lakásokra még nem, amikor másodszor szűnt meg a fény az esti órákban, még mindig nem, de amikor (már szinte hetente, de volt úgy hogy a hét két napján is izgulnunk kellett, hogy nézzük-e a tv-műsort. vagy sikerül-e bekapkodnunk vacsoránkat lámpaoltás előtt, már bizony ingerültebbek lettünk a kelleténél, hogy az ÉMÁSZ nem tesz semmit a hiba kijavítása érdekében! Volt olyan lakó, ki összeveszett a telefonhívásra kikocsi- kázó szerelővel, volt olyan ki állította, holnap lesz a napja, hogy az . igazgatóhoz bemegy, én magam is lesben álltam, mikor jönnek a szerelők, hogy fel tegyem nekik a kérdést: nagy munkába, vagy éppenséggel sok pénzbe, vagy fáradságba kerülne megoldani azt, hogy végre véget érjen a gyertyafényes vacsoráink romantikusnak nem mondható sorozata... ? Most már az illetékesen a sor: nyugtasson meg bennünket, hogy van megoldás, amit előre is megköszönünk. K.-né Levelezőink írják Vásárlók kiváló boltja A NÓGRÁD 1986 január 8-i számából értesülhettünk arról, hogv a Fogyasztók Nóg- rád Megyei Tanácsa újabb 11 megyénkbeli élelmiszerboltot tüntetett ki a ..Vásárlók kiváló boltja” címmel, köztük a Salgótarján és Vidéke Áfész salgótarjáni vásárcsarnok 10. számú élelmiszer-csemege boltját is. A bolt vezetője, Ruzsicska Józsefiné a megmondhatója, hogy milyen nehéz ebben a kis alapterületű boltban évi 31 milliót forgalmazni. A forgalom 84 százaléka kimondottan élelmiszer. nagy része olcsó árucikk. Hogy mennyire szűk a bolt 105 négy zetméteres eladótere, azt az egy négyzetméterre jutó 357 ezer forint forgalom is igazolja. mely valószínűleg egyedülálló a város boltjai között. A bolt zsúfoltsága miatt olykor sokat bosszankodnak a vásárlók, mert már szinte lehetetlen a gondolák közti mozgás, mégis szívesen térnek be ide vásárolni a városiak és vidékiek egyaránt. Ha azt, állítom, hogy a zsúfoltság kellemetlenségét kárpótolja a bolti dolgozók udvariassága és az áruválaszték bősége. akkor úgv érzem, hogy nem vagyok elfogult. Amikor a vásárcsarnok épült, senki sem gondolta, hogy itt a havi átlagos forgalom meghaladja majd a 3 milliót. Legjobb esetben is havi 1—1.5 millió forintot jósoltak a szakemberek is. A siker titka, úgy érzem, hogy a Szalvai Mihály nevét viselő szocialista brigád jó munkájában rejlik. Lenkei Csabáné brigádvezető az üzletvezetővel együtt egv igazi jó kollektívát kovácsolt az elmúlt években. A brigád az előző évben nverte el a szocialista brigádzászlót, s az 1985 évi vállalásuk célirányosán az áruforgalom növelésére, s a kollektív munkára iránvult. Serkentette őket erre az a tény is. ho*v 1985-ben már iöv’ede- lemérdekeltségű rendszerben üzemeltek. A kollektíva a csúcsforgalom idején 2—2 szabadnapját ajánlotta fel a forgalom zavartalan lebonyolítása érdekében. A vásárcsarnok területén árengedményes edény, és ruházati vásárt rendeztek, a vásárlók nagy örömére. A nyereség növelése érdekében jobban odafigyeltek az áramdíj, a vízdíj és telefondíj alakulására. Társadalmi munkát más területen is végeztek, így például a szövetkezet felvásárlótelepén. ahol 2—2 napot, s az új Beszterce-telepi ÁBC-áru- ház megnyitása előtt brigádtagonként 1—1 napot. A brigádtagok nem csak dolgozói, hanem tagjai is a szövetkezetnek. sőt még öt „kívülálló” személyt is beszerveztek a mozgalomba. Most. hogy kiérdemelték a fogyasztók megyei tanácsának elismerését, úgy nyilatkoznak, hogy sokáig szeretnék megtartani az elismerő ..Vásárlók kiváló boltla” táblát. Dudás Pál Tábla nélkül Sífelvonó útvesztőkkel A múlt bét péntekjén Ereszt- venyben jártam. Amikor leszálltam az autóbuszról olyan dermesztő hideg csapott meg, hogy szinte elállt, a lélegzetem. Rövid ideig még a megállóban tébláboltam. Nem tudtam eldönteni, hogy a „Napsugár étterem”, vagy a „Dornyay”- turistaház felé vegyem-e az utamat. Egy autóduda hangja rázott fel korai merengésemből. Hátra fordultam, s három autó állt mögöttem. Az elsőnek kinyílott az ajtaja és egy fiatalember jött felém. Közelebb érve aziránt érdeklődött, merre kell a sífelvonó felé menni. Természetesen jobbra, válaszoltam, önnek lehet, hogy természetes, hisz’ nyilván idevaló. De mi „budapestiek vágyunk s honnan tudnánk, hogy e bét út közül melyik vezet a felvonóhoz. Legalább egy táblát tehetnének ki, melyre felírnák, hogy »Sífelvonóhoz«, s egy nyíl mutatná az irányt” — mondta az autós. Valóban igaza van önnek, válaszoltam, s megjegyeztem: biztos még nem készült el az irányt mutató tábla. A fiatalember megköszönte a felvilágosítást, s elhajtottak a sífelvonó felé. Amikor egy jó. fél óra múíva kiértem a sífelvonóhoz. alkalmi ismerőseim már vidáman siklottak a szikrázó havon. Napirendre is tértem volna az esemény fölött, ha az egyik jó barátom szombaton délután nem mondta volna el az alábbi esetet: Szombaton délelőtt fenn volt Salgóbányán. Amikor az autóbusz-állomás felé baktatott az útelágazásnál, öt személygépkocsiból álló konvoj állt meg, melyből kettő német rendszámú volt. Aziránt érdeklődtek, hogy merre kell a sífelvonó felé menni? A barátom elmagyarázta: menjenek visz- sza Eresztvényig... stb. Az érdeklődő férfi felháborodva megjegyezte: akkor feleslegesen tettük meg á kaptatón ezt a nehéz utat! S miért nem jelölik táblával, hogv lehet eljutni a sífelvonóhoz? Valóban: miért nem teszik ki azt a táblát, amely megmutatná az erre iáró turistáknak, hol és mit találnak... ? Mucsl Lajos S.-tarján Tisztelt szerkesztőség! Egyenlő elbírálási/ A NÓGRÁD január 30-i számában olvastam két bejelentést a közterület-felügyelőkke’J kapcsolatosan. Nagy örömmel vettük tudomásul — gondolom sokan —, hogy vigyáznak köztereinkre, közvagyonunkra. Szükség van rájuk. jóllehet városunk tisztán tartása és rendjének biztosítása mindannyiunk kötelessége lenne. Viszont aki a rendeletek és szabályok ellen vét, az megérdemli a büntetést. Tudom, hogy ezek a felügyelők kevesen vammak. A város minden pontjára ezért nem juthatnak el, így nem minden szabálysértő felel a tettéért. Ezúton szeretném felhívni a figyelmet egy bosszúságra, amely körülbelül egy éve idegesíti és zavarja az Arany János út és Kistarján úti kanyarban lakókat. Ennek főszereplője egy fekete kóbor kutya. Akkor vetődött ide és azóta ugrál, ugat minden felnőttre és gyermekre, akik igencsak félnek tőle. A sok bejelentés nyomán a múlt év őszén sikerült a „sintéreknek” befogni, de azonnal jelentkezett egy „jóakaró”, aki azt állította, hogy az eb az övé. A négylábút visszakapta. Az igaz. hogy az illető a kutyát étellel is ellátja, de az egész nap kóborol azóta is a Kistarján és a Vörös Hadsereg úti zöldséges közötti szakaszon. Egész éjjel a kanyarban ugat, de most már más kóbor ebek társaságában. Jó lenne összegyűjteni őket! A másik észrevételem a parkolással kapcsolatos. Teljesen jogosnak tartom, ha a tilos helyen parkoló kocsik tulajdonosait megbüntetik. De vajon egyformán alkalmazzák-e ezt mindenkivel? A Narancs Szálloda előtt helyeztek el egy „Várakozni tilos!” táblát, úgy látszik hiába, mert itt — egy egész sávot elzárva — elég gyakran tartózkodnak órák hosszáig külföldi buszok, amíg a társaság ebédel. Nem hiszem, hogy nekik van erre engedélyük. Kérem. hogy a szabályok megsértőit büntessék meg szigorúan, de egyenlő elbírálással, mert csak ennek van nevelő hatása. Mező Sándor Salgótarján, Arany J. út összeállította: Tóth Jolán Igényelhető-e a törzsgárdajutalom? S. B. sz.-i olvaiSÓnk munkahelyén, egy ipari szövetkezetnél már harminc évet dolgozott le, s ezért úgy véli, jogosult a harmincéves törzsgárdatagság után járó jutalomra. Ezt közölte is a munkahelyi vezetőivel, akik elismerték, hogy részére valóban járna a törzsgárdajutalom, de mivel a szövetkezet felszámolás alatt van, így fizetni nem tudnak. Olvasónk időközben — éppen a felszámolás miatt — új munkahelyet keresett magának, megvált a szövetkezettől. Kérdése: jár-e részére a törzsgárdajutalom és hol igényelheti ezt? A Munka törvénykönyve rendelkezése szerint a kiemelkedő, illetőleg tartósan jó munkát végző és példamutató dolgozó jutalomban részesíthető. A jutalom olyan anyagi juttatás, amelynek megadása kérdésében a munkáltató mérlegelési jogkörében dönt. A jutalomnak ezt a jellegét nem érinti, ha a munkáltató tájékoztatta a dolgozót a döntés során mérlegelési körbe vonni kívánt egyes tényezőkről. Ezért például a nyereségjutalom is jutalom, amelyre alanyi jogosultság nem szerezhető. A jutalom nem meghatározott feltételek megvalósulásától függ, hanem a dolgozó egész magatartását kívánják értékelni és elismerni, ezért a jutalmazással kapcsolatos — esetleg a dolgozóval is közölt — elhatározás mindaddig megváltoztatható, amíg a jutalmát ténylegesen ki nem adják. A jutalom — mint mérlegeléstől függő juttatás — iránt munkaügyi vita nem indítható. Nem lehet munkaügyi vita tárgya, hogy valaki jogosult-e törzsgárdatagságra, mert a törzsgárdatagság elismerésére a dolgozónak nincs jogszabályon alapuló alanyi jogosultsága. Azonban a kollektív szerződés vagy a munkaügyi szabályzat a törzsgárdatagság- hoz fűződő juttatást a dolgozót megillető anyagi jogosultságnak ismerheti el. Ebben az esetben a törzsgárdatagságból eredő jutalom kifizetésének megtagadása miatt munkaügyi vita indítására van lehetőség a törzsgárda részéről. Az elmondottak alapján is a dolgozónak alanyi joga keletkezik a jutalomra, ha a munkáltató a jutalom kifizetését kétséget kizáróan megígérte. Olvasónk esetében úgy néz ki az említett probléma, hogy ő jogosult a törzsgárdajutalomra, ám ennek jelenleg a kifizetést megakadályozó körülményei merültek fel. Ezért javasoljuk, hogy olvasónk a felszámolási bizottsághoz nyújtson be az igényére vonatkozó kérelmet, s ha erre nem válaszolnak, vagy a válasz reá nézve sérelmes, úgy indítvá1 nyozzon a törzsgárdajutalom megfizetése iránt munkaügyi döntőbizottsági eljárást a jogutód szövetkezetnél. Dr. Zs A. NÓGRÁD — 1986. február 13., csütörtök $
