Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-11 / 35. szám

Nyolc helyről kilencen Uem kiárusítás ' NÓGRÁD MEGYÉBEN az országos átlagnál jobb a mű­emlékek helyzete, hagyo­mányai vannak a megőrzendő értékeinket szolgáló védelem­nek. — Az Országos Műemléki Felügyelőség egyik vezetője fo­galmazott így a minap, amikor a Nógrád Megyei Tanács és az OMF vezető tisztségviselői feladategyeztető tárgyaláson vázolták a VII. ötéves terv kö­zös teendőit. Az udvariasságot mellőző, tényeken alapuló elismerés természetesen nem jelenti azt, hogy Nógrádban minden mű­emlék sorsa megnyugtató. Ki­derül ez abból az adatsorból is, amelyet Havas Ferenc, a megyei tanács általános elnök- helyettese tárt a feladategyez­tető tárgyalás résztvevői elé. Eszerint a hivatalos műem­lékjegyzék 317 tételt tartal­maz a megyében, az összes objektum, illetve épületszám viszont eléri a 350-et. Az épít­mények közül továbbra is el­hanyagolt állapotban van 25 százalék, rossznak minősít­hető 9 százalék, tönkrement 8 százalék, s az életveszélyes kategóriába tartozik egy szá­zalék. Az eredmények tárgyi­lagos számbavétele mellett jó okkal mondták tehát ki: a műemlékek és műemlék jelle­gű épületek egy részének ál­lapota siralmas, a beavatko­zás lehetőségének huszonne­gyedik órájában vagyunk. Az immár menthetetlen épületekre gondolva kezde­ményezték a megyei vezetők: jó volna felülvizsgálni a mű­emlékek jegyzékét, s amikor az indokolt — más lehetőség már nincs. — meg kell fontol­ni a listáról való törlést is, högv még jobban koncentrál­hatok legyenek az erőforrások a megmenthető értékekre. Az OMF vezetői nem zárkóztak el mereven a műemléki jegy­zék felülvizsgálatától, de fel­hívták a figyelmet a megfon­toltságra, a kellő körültekintés­re. A törlések ugyanis rossz példát is adhatnak, precedenst teremthetnek. A „megoldás” pedig nem lehet az’,, hogy a fenntartók a törléssel leveszik a vállukról a műemlék gond­ját. Az értékőrzéshez sokoldalú gondoskodásra, a lehetőségek összefogására, útkereső meg­oldásokra van szükség — jól érzékeltette ezt a feladategyez­tető tárgyalás. A jövőre vo­natkozó elgondolás helyessé­gét bizonyítják az elmúlt évek eredményei is. Pillanatig sem volt például kétséges, hogy a megyének közel sincs annyi pénze, ami akár megközelítő­leg is elegendő lenne a mű­emlékek állagmegóvási mun­káinak elvégzésére. Ezért kez­deményezték, hogy a jelentő­sebb műemlékeket olyan gaz ­lásra és megfelelő funkciót — gyakorlati rendeltetést — tudnak adni az épületnek. Nem hallgatták el, hogy ezzel kapcsolatban elhangzott a vád is: kiárusítják Nógrádban műemlékegyüttessel és a tele­püléssel. Mendele Ferenc igaz­gató pedig arról is tájékoz­tatást adott, hogy a közelmúlt döntése alapján a műemlékek UNESCO-listáján Magyaror a műemlékeket. Példák sora szágról négy szerepel, s ezek bizonyítja, hogy nem erről, hanem éppen a védelemről, a mecénás feltalálásáról és ösz­tönzéséről van szó. A sziráki kastélyra, a kisterenyei kas­télyra, a balassagyarmati volt megyeházára, az erdőtarcsai kastélyra és a szécsényi fe­rences kolostorra összesen 340 millió forintot költöttek a megnyert társak. A helyreál­lított értékek pedig továbbra is Nógrádot gazdagítják, le­gyen a műemlékben szálló, kollégium, vagy éppen öregek napközi otthona. A MEGYEI TANÄCS és az OMF vezetőinek közös ál­lásfoglalása szerint továbbra is járhatónak tűnik ez az út. Ugyancsak a jövő szempont­jából is fontos, hogy a helyi tanácsok nagyobb figyelmet szenteltek a műemlékeknek és számos jó példát lehet emlí­teni a gazdasági szervek ke­zelésében levő épületek kö­zül. A feladategyeztető tár­gyaláson talán a Magyarnán­dori Állami Gazdaság neve hangzott el legtöbbször, amely jelentős erőfeszítéseket tett az értékek megőrzésére és cél­szerű hasznosítására, s e cél szolgálatában a jövőben is számottevő saját erő felhasz­nálását tervezi. Ideális időpontban, a VII. ötéves terv részleteinek ki­munkálásakor vette sorra a megbeszélés: mit tud tenni Nógrád saját erőből, mihez kéri az Országos Műemléki egyike éppen Hollókő. A meg­beszélés a részletek tisztázá­sával jó szolgálatot tett a hí­res műemlékegvüttesnek, a további teendőket illetően rögzítették, hogy mit vállalhat az OMF, illetve a megyei ta­nács. A feladatok közül csak néhányat említünk: immár gondolni kell az elsőként hely­reállított épületek állag- megóvására, nagyobb figye­lem szükséges a foghíjak pót­lására, jelentős előrelépés lesz a nagy költséggel megépíten­dő ivóvíz-távvezeték. S egy különleges teendő: az ófaluról való gondoskodás mellett szabályozni szükséges a további építkezéseket is. Az újfalu képének rehabili­tációjára esetleg pályázat is kiírható, de az OMF szakmai segítségével mindenképpen szükséges tanácsrendelet meg­alkotása, amely a további építkezéseket szabályozza. A LEGUTÓBBI PÉLDA is igazolja, hogy a műemlékvé­delem egyaránt ad feladatot az OMF-nek és a megyei ta­nácsnak. A kör természetesen bővíthető, az értékóvó mun­kálkodásból nem maradhat­nak ki a helyi tanácsok, a műemlékek tulajdonosai és használói, a gazdasági egysé­gek. A 'feladategyeztető tár­gyalás sokatmondóan érzé­keltette — éppen a korábbi fi­gyelemre méltó eredmények­kel —, hogy előrelépés az erők hatékony koncentrálásával le­aminél előbb Felügyelőség segítségét. Pénz- hetséges. Hozzájárulhat ehhez ben, szakmai tanácsadásban, a munkálatokat irányító mű­vezetésben, a tervezésről nem is beszélve. A részletekre is kiterjedő tárgyalás után teljes volt a nézetazonosság: az erő­forrásokat továbbra is a me­gye három legjelentősebb mű­emléki együttesének — Szé­az Egy üzem — egy műemlék- elnevezésű mozgalom is, le- ként dolgozni a körülmények hetőségeire Román András, az OMF osztályvezetője fi­gyelmeztetett. A felhívás an­nak idején napvilágot látott a NÓGRÁD-ban is, jelentke­ző azonban még nem akadt. Reménykedjünk, hogy előbb csény. Pásztó. Hollókő — meg- vagy utóbb ez a hasznos kez­védésére, helyreállítására kell koncentrálni. S ami a vára­kat illeti: elsőbbséget Sajgó­nak, Nógrádnak, Hollókőnek kell élvezni, Drégelyen kör­nyezetalakításra lehet gon­dolni. Devcsics Miklós, a Nóg­rád Megyei Tanács elnöke ez ügyben is hangsúlyozta a használat fontosságát, hiszen a hollókői és a nógrádi vár egyaránt rendelkezik majd olyan helyiségekkel és he­lyekkel, amelyek gyakorlati funkciók ellátására is lehe­tőséget adnak. A feladategyeztető tárgya­láson — érthető módon — sok szó esett Hollókőről. Kom­játhy Attila, az OMF igazgató­demémyezés is visszhangra ta­lál. K. G. A Magyarnándori Állami Gazdaság szügyi kerületében, a szarvasmarhatelepen ta­lálom dr. Rácz László állat­orvost. Olyan munka közben zavarom meg, ami nem tűr halasztást, két nemrég bor­jazott tehénen kell segítenie. Fehér köpenyt kapok, a ci­pőmre védőfóliát, és együtt indulunk az elletőbe. A fi­atalember gyakorlott, szakér­tő mozdulatokkal vizsgálja a jószágot, miközben az ellető másik oldalán remegő térdű kisborjak ismerkednek az élettel. Dolga végeztével a szarvas­marhatelep közelében lévő irodába invitál, ahol nyugod­tan beszélgethetünk. A KISZ- munkáról kérdezem a fiatal állatorvost, aki az állami gazdaság KISZ-bizottságának titkára. Kétszázharminc fi­atal közül hetvenhatan KISZ- ta^ok. Négy alapszervezetben, négy faluban dolgoznak: Ma- gyarnándorban, Nógrádkö- vesden, Borsosberényben és itt Szügyben. Ez eddig még rendben is lenne, de van, aki Szügyben dolgozik és Nán­dorban lakik, vagy fordítva. Meg olyan is például, aki Nándorban KISZ-tag, Szügy­ben dolgozik és Kövesden la­kút. Bizony, a legtöbben utaz­gatnak reggel-este. nehéz hát az alapszervezeti életet folya­matossá tenni. — Mondták már ránk, hogy túlságosan rendezvény­centrikusak vagyunk — em­líti dr. Rácz László. — Ez igaz, de nem tudunk más­miatt. Aztán sorolja is mindjárt a rendezvényeiket. Az évente kétszeri kommunista műsza­kot, a pénzt tavalyelőtt a Nemzeti Színház építésére ajánlották, tavaly az ifjúsági alaphoz tették, amit ifjúsági klubra fordítottak. Az idén környezetvédelmi célokat szolgál az itt keresett pénz. Ez utóbbinak van már némi hagyománya a gazdaságban: évente versenyeznek a tisz­taságban a munkahelyek. Tavaly már másodszor ren­dezték meg Magyarnándorban a környék mezőgazdasági és ifjúmunkás-fiataljainak ta­lálkozóját. Persze, nem egye­dül, besegített a balassagyar­mati KISZ-bizottság, a nán- dori községi bizottság és alap­szervezetek. Nagy sikere volt a megmozdulásnak, amelyen a vetélkedőktől a termékbemu­tatóig sok minden szerepelt. — Legközelebbi terveink közül a KISZ-klubok kiala­kítása a legfontosabb — mondja dr. Rácz László. — Ez sokat fog segíteni abban, hogy a KISZ-esek folyamato­san találkozhassanak. Most készült el a nógrádkövesdi klub, ezekben a napokban már a működési engedély megszerzése körüli ügyintézés folyik. A gazdaság maximá­lisan támogat minket anya­gilag. Az idén még elkészül a magyarnándori klub, jö­vőre meg a szügyi. A borsos- berényieknek már van. A szervezeti élet gondjai mellett mindenképpen beszél­ni kell az ifjúsági mozgalom és a gazdaság kapcsolatáról. A megyében egyedülálló kez­deményezésre van ugyanis példa a balassagyarmati kör­zetben: tavaly ősszel meg­alakult a Fiatal Agrárszak­emberek Tanácsa. A megyei KISZ-bizottság már évek óta szorgalmazta, hogy jöjjenek létre ilyen fórumok, de nem sok sikerrel. Eleinte egy-egy nagyobb téeszen. állami gaz­daságon belül tervezték a megszervezését, csak később merült fel a regionális meg­oldás ötlete. A balassagyar­mati KISZ-bizottság ekkor azonnal felkarolta a dolgot, s azóta is bábáskodik fölötte. A FAT központja a Magyar­nándori Állami Gazdaság lett. Benne kilencen képvi­selnek nyolc mezőgazdasági üzemet: Szandáról. Cserhát- suránvból, Érsekvadkertről, Bércéiről, Magyarnándorból, Örhalomból és Szügyből. A FAT egyike a KISZ ter­melést segítő mozgalmainak. Feladata, hogy feltérképezze, áttekintse a térség mezőgaz­daságát, és ötletekkel, javas­latokkal álljon elő a gazda­ságok fejlesztésére, ésszerűbb, gazdaságosabb termelési gya­korlatra. — Az első évet az állatte­nyésztés, ezen belül is a szarvasmarha-tenyésztés át­tekintésére szánjuk — tájé­koztat a szügyi állatorvos. — Összejöveteleinket mindig más-más termelőegységben tartjuk, ahol az illető gaz­daság vezetői megismertet­nek eredményeikkel, gond­jaikkal. Még három helyszín van hátra, és végzünk az anyaggyűjtéssel. Akkor ösz- szegezzük tapasztalatainkat, és legjobb tudásunk szerint kialakítjuk ajánlásainkat. — Hogyan fogadták a FAT megjelenését az érintett gaz­daságok? Nem idegenked­tek? — Eddig mindenhol öröm­mel láttak minket, minden reményünk megvan arra, hogy munkánk nem lesz hiá­bavaló, hasznosítják javasla­tainkat. Az a célunk, hogy ne csak mi lássuk meg az értékeket, hanem a közvet­len termelőmunka is minél előbb kamatoztassa ismere­teinket. A FAT egyelőre csak szak­mai kérdésekkel foglalkozik, de jó alapot kínál a közel­jövőben megalakítandó KISZ- es mezőgazdasági fiatalok ré­tegtanácsához. Azzal a céllal alakul, hogy fóruma legyen az agrárfiataloknak, segítse sajátos igényeik kielégítését, gondjaink megoldását, kép­viselje érdekeit. Kovács Erika da.sági egységek vegyék át, helyettese példamutatónak ne- amelyek képesek a felújítást vezte azt, ahogyan a Nógrád szolgáló anyagi áldozatválla- Megyei Tanács foglalkozik a Városokba költöztek a fenyőrigók A zord időjárás miatt szin­te egyik napról a másikra beköltöztek a Városokba az Észak-Európában honos. de nálunk telelő fenyőrigók. A háborítatlan, lakatlan te­rületeket kedvelő madarak a korábbi enyhe időszakban a természetvédelmi területeken, a vadvizeken és a meleg vizű csatornák mentén tanyáztak, a vizek azonban befagytak, és ezért szárnyas vendége­inknek fel kellett cserélniük nyugodt környezetüket a za­jos városi utcákkal. Szeged belterületén a szé­les körutakon, a sétányokon, a tereken valósággal meg­szállták a madárcseresznye­fákat. Még jókor érkeztek, mert eddig nem volt kemény tél és így még bőségesen ta­lálnak rajtuk élelmet. Találmány a fehérjeimport csökkentésére Értékes fehérjetakarmány karmánykoncentrátumok ké- készíthető vágóhídi hulladék- szíthetők. A találmány je- anyagokból a Szegedi Élelmi- lentőségét az adja, hogy ha- szeripari Főiskola egv oktató, zánk minden évben sok millió csoportjának találmánya alap- dollár értékű fehérjeimportra ján. A számítások szerint a kényszerül, az új eljárás ré- hazai vágóhidakon évente vén viszont, mindössze más- mintegy 28 millió liter, jelen- fél-két év alatt megtérülő be- tős részben még veszendőbe ruházásokkal, nagy mennvisé- menő állati vér keletkezik. A gű fehérje hazai készítésének feltalálók által kikísérletezett feltételeit lehet megteremteni, technológiával ebből az óriási A találmány hasznosítására mennyiségű melléktermékből szolgáló kís_érleti üzemet az értékes fehérjét lehet kivonni, Adatforgalmi és Húsipari e fehérje felhasználásával pe- Tröszttel együttműködésben dig kitűnő takarmányok, ta- alakítják ki. (MTI) Helikopter és rénszarvasszán Az északi féltekén két ha­talmas országnak, Kanadának és a Szovjetuniónak csak a fele tartozik az aktív gazda­sági tevékenység zónájába, de hasonló a helyzet egyes észak­európai országokban is. A másik fele gyakorlatilag la­katlan, a gazdaság szempont­jából inkább csak teher, hi­szen a szállítási útvonalakat meghosszabbítja, mivel csak nagy nehézségek árán érhe­tő el. A kiaknázatlan ter­mészeti kincsek azonban sok­szor éppen az ilyen vidéke­ken találhatók. A nagy tá­volságok mellett általában a kegvetlen időjárási viszonyok jelentik a legnagyobb prob­lémát. A negyvenfokos téli hidegben még ma is fontos szerepük van a szánokat von­tató rénszarvasoknak, e rend­kívül szívós állatoknak. A rénszarvas vagy más né­ven tarándszarvás (iram­szarvas) közepes termetű, szép tarka testű állat. Ér­dekessége, hogy ez az^ egyet­len szarvasfaj, amelyből nem­csak a bika, de a tehén is agancsot visel. A rénszarvas agancsára az jellemző, hogy alakja — a többi szarvasétól eltérően — előregörbülő. A hómezők sovány táplálékán is megélő állat nélkülözhetet­len az északi népek számára, hiszen jóformán minden por- cikája hasznosítható, a te- hervontatásban betöltött sze­repéről nem is beszélve. A hómezőkön óriási csapatok­ba verődve vándorló — az ember által még be nem fo­gott, nem háziasított — rén­szarvasok a zord tél közeled­tével, mintegy 700 kilomé­terrel délebbre húzódnak a tundrákról: csak ott találnak annyi táplálékot, mellyel jó­kora testük energiaszükség­letét fedezni tudják. Képünk: az elmondottakat húzza alá. A korszerű heli­kopterek már eljutnak ugyan a zord északi vidékekre, de még nem tudják teljesen el­látni a személy- és teher­szállítás feladatát, amelyet részben rénszarvasok von­tatta szánokkal oldanak meg. Elégedett rehabilitáltak Az alábbi hír látszólag semmi visszhangot nem válthat ki Baranya megyén kívül. Arról van szó ugyanis, hogy a Baranya Megyei Állami Épitőipari Vállalat egy új üzemet hoz létre, ahol családiház-építéshez szánt előre gyártott ele­meket készítenek osztrák licenc alapján. Az új üzem beru­házási költségeiből a Mecseki Ércbányászati Vállalat, ü- lelve a Mecseki Szénbányák is részt vállal (az utóbbi pél­dául több millió forinttal „szállt be”), annak fejében, hogy rehabilitált bányászokat foglalkoztatnak majd a létesülő munkahelyen. Megismételjük: csak látszat, hogy ez csupán a baranyai­akat érdeklő helybéli esemény. Végtére az ország „többi” 18 megyéjében — így Nógrádban is — szép számmal talál­ni olyan üzemeket, amelyekben az egészségre ártalmas, il­letve olyan munkahelyek vannak, amelyek fokozottan igény­be veszik a dolgozókat. Ennek következtében 20—30 évi mun­ka után az orvosok kénytelenek megtiltani nekik, hogy az eredeti szakmájukban dolgozzanak tovább. Ily módon 10— 15 évvel a nyugdíjkorhatár elérése előtt (esetleg még ko­rábban!) rehabilitáltakká válnak, s a szakmájukban koráb­ban ismert, elismert, gyakran neves emberek fürdőmester­ként, raktárosként, portásként kénytelenek folytatni az éle­tüket. Vagy pedig — ez a gyakoribb! — otthagyva az évti­zedeken át megszokott céget, munkatársakat, barátokat új vállalatihoz kényszerülnek távozni, mert nincs más válasz­tásuk. Ha ilyen szemüvegen át nézzük az írásunk elején emlí­tett pécsi hírt (márpedig csak így nézhetjük), talán már sejthetővé válik, miért hívjuk fel erre az ország más me­gyéjében élő olvasó figyelmét. Hiszen az. ami ott történik,' példamutató. A két bányavállalat milliókat áldoz arra, hogy gondoskodjék rehabilitált dolgozóiról. Nálunk, Nógrádban szintén találni jó példákat a rehabi­litált munkásak foglalkoztatására. Az SKÜ-ben a vállalati rehabilitációs bizottság 107 olyan munkahelyet létesített. ahol több mint 300 csökkent munkaiképességű dolgozót tud foglalkoztatni. A Nógrádi Szénbányáknál pedig 59 munka­helyen több mint 500-an — általában 40 éven felüliek — kamatoztathatják szakmai ismereteiket sikerrel, mint csök­kent munkaképességűek. Mint minden ilyen kezdeményezésnek, ennek is azon mú­lik a jövője, hogy nyereségessé tud-e válni majd a vállal­kozás. Az említett példák azzal biztatnak, hogy az ilyenkor is elvárható szolid haszon meg az emberség követelménye összeegyeztethető igény. S ha nem is lehet ily módon sesjteni minden rehabilitálton (a bányavidékeken magas a számuk!), sokuk sorsán, közérzetén javíthat minden ilyen humánus döntés. NÓGRÁD — 1986. február 11., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents