Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-08 / 33. szám

KISZ-esek Erdckurfon Erősek a gyökerek A megyeszéli kisközségben, Erdőkürtön, jobban érezni a főváros vonzását, mint a me­gyeszékhelyét, vagy a legköze­lebbi nógrádi városét, Pász- tóét. A2 emberek nagy része — azon kevesek kivételével, akik nem a székhelyközség, Kálló téeszében dolgoznak — Budapesten vállal munkát, legtöbben az Ikarusban. In­gázásban telik az életük. A gyerekek is eljárnak nyolca­dik után: ki szakmát tanul, ki érettségizni készül. A gyö­kerek azonban erősek. Hiába a főváros csillogása, minden fiatalt kísértő csábításai, a gyökerek csak hazahúzzák a tizenéveseket a szülőfalu biz­tonságába. — Van, aki alig várja már a pénteket, hogy hazajöhes­sen — meséli Máté Ágnes óvónő, aki négy évig volt az erdőkürti KlSZ-alapszerve- zet titkára. — Aztán a hét végi estéken összejövünk az ifjúsági klubban harmincan- negyvenen. A mostani ötven KISZ-tag közül a legtöbb ti­zenéves, de vagyunk azért né- hányan harmincasok. A KISZ mindenhol mutat­ja magát a faluban. Az elő­döktől örökölték, hogy min­denhez közük legyen, ami a falu javára történik. Az is­kola, az óvoda, a kultúrott­hon építésénél, a gázcserete­lep kialakításánál is ott vol­taik. A legutóbbi nagy büsz­keségük, a sportöltöző, bőven adott munkát a KlSZ-esek- nek is. Két évvel ezelőtt merész vállalkozásba kezdtek az er- dőkürtiek: a Hazafias Nép­front égisze alatt művelődési kört alakítottak. A mostani harminckét fős tagság nagy része KISZ-es. mint ahogy a titkár, Máté Ágnes is. Kőormoktól a gyárkéményig Sikeres esztendőt zárt 1985-ben a salgótarjáni hegymászóklub. Tevékenységükhöz a sporton kí­vül hozzátartozik a gyáraknál, intézményeknél vállalt bérmunka is. Értékelő, évzáró gyűlésükön egyetlen hiányosságként merült fel, hogy a nagy expedíciókra való készülődés miatt kevesebb gondot fordítottak az utánpótlás nevelésére. Négyen főiskolába járnak, s közülük Farkas Péter hazánk második legjobb hegy­mászója. Hegyi túráik célpontja elsősorban a Magas-Tátrába irá­nyult, ahol januárban megmász- ták a Markazit-tomyot, a Jég- völgyi-csúcsot, és kísérletet tet­tek a Gerlach meghódítására is. Érdekes feladatnak bizonyult a hegység legnagyobb vízesésének leküzdése. Májusban az NDK-ban találha­tó Höhlenhund- (Homokkövek)- hegység 8-as erősségű falai kö­vetkeztek. Nyári magashegyi tú­Ellesett beszélgetések megyében élő művészek mun­káit szeretnék bemutatni, meg a helyi alkotókörben ké­szült műveket. Néhány KISZ-es fiú ötlete volt a karatetanfolyam. Az edző szakember — nemrég nősült, ide a faluba. Senki se gon­dolta volna, hogy ilyen nép­szerű lesz. Nemcsak a szórakozásban vannak benne a fiatalok. A tavalyi április negyedikéi ün­nepség rendezésével például az egész falu elismerését ki­vívták. — Vannak a legifjabb KISZ-esek között, akik még csak szemlélődnek — mond­ja Máté Ágnes. — Nincsenek tisztában azzal, hogy ők is kezdeményezhetnek. Lassan­ként azonban belevisszük őket is a közösségi munkába. Sokan vádolják a községek­ből bejáró középiskolásokat, hogy azért KISZ-tagok ott­hon, nem pedig az iskolában, mert ki akarnak bújni a ma­gasabb követelmények telje­sítése alól. Talán valóban akadnak ilyenek. Az általá­nosítás elhamarkodottságát azonban Máté Ágnes cáfolja: — A saját példámból tu­dom. hogy rossz ez a megkö­zelítés. A középiskolákban a legjobbak tanulnak tovább. Azért, mert egy erős osztály­ban egy falusi csak mondjuk a tizenötödik, még lehet a falujában az első. Én sem gondoltam magamról, hogy vezető leszek. A faluban azonban tekintélye van egy középiskolásnak. Nemcsak tisztelik, de töb­bet is várnak el tőle, mint másoktól. A közösségnek nagy ereje van, a követelmé­nyeknek meg kell felelni. Kovács Erika vetekszik. A fiatalok képzését szakavatott vezető végzi, főként hét végeken, de tervezik, hogy egyhetes kinttartózkodást is programba vesznek. Szeretnék felvenni a kapcsolatot iskolák­kal, intézményekkel, hogy a ju­talmazások körét bővítsék a „Kaland táborban** való részvé­tel lehetőségével. Emellett minden hét végén ed­zéseket tartanak, hiszen nyári túráik között olyan hegymászó- és barlangtúrák szerepelnek, mint a Szilice-fennsík víznyelő­jének felderítése, illetve a Ma- gas-Tátrában levő Sárgafal meg­hódítása. Elkezdték az utánpót­lás toborzását; januárban eddig heten csatlakoztak a bátor sport­emberekhez. Jelentőségüket fo­kozza, hogy megyénkben egye­dül a salgótarjáni hegymászó­klub foglalkozik ifjúsági turiz­mussal. Új idők — új technika Ötmillió forintért új panell mérő automatát vásárolt a BRG salgótarjáni gyára. A felvételen: a Wayne Kerr an­gol cég számítógép-vezérlésű termékét Földesi László MHSZ-klubfitkár a termelőszövetkezetben „Remeíc kollektívában minden könnyen megy../ immmuuui . NttevtUfvK A „pót" Joghézag van, nincs tisz­tázva a pótképviselők és a póttanácstagok szerepkö­re — ál lapították meg a hét elején egy Budapesten rendezett népfronttanács­kozáson. Mindehhez hoz­zátették, hogy legalább két évre van szükség, amíg a gyakorlat alapján meg­határozható a választópol­gárok jelentős részének támogatását élvező pót- képviselőik és póttanács­tagok szerepköre. A jogállást illető viták ellenére egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy gya­korlati haszonnal is jár az új választójogi törvény pótképviselői, póttanács­tagi, „intézménye”. A megújult, a munkáját ép­pen csak elkezdő ország- gyűlésben is igazoltak már mandátumot a megürese­dett képviselői helyre, s a NÓGRÁD éppen ezen a héten tudósított arról, hogy Salgótarján 12. szá­mú választókerületében a póttanácstag vette át a lemondott tanácstag mun­káját. Minden különösebb procedura, újból kiírt vá­lasztás nélkül, hiszen ez ügyben egyértelműen vok­soltak az általános válasz­táskor. A „pót” tehát ilyenkor a gazdátlanná vált mandátum birtokosává lép elő, általában azonban nem helyettese a képvise­lőnek, illetve a tanácstag­nak. Addig is azonban, amíg a jogállásról vita zajlik, teljes a nézetazonosság ab­ban, hogy a pótképviselők és a póttanácstagok bizal­mat élvező, a közélet iránt elkötelezett emberek, cse- lekvőkészségükeit haszno­sítani kell a közösség ja­vára. Felvetődött például a lehetőség, hogy a pótkép- viselő'ket be lehetne vonni a parlament egyes bizott­ságainak munkájába. Ki­váltképpen olyankor, ami­kor a pótképviselő szak­emberként segítheti a tes­tületi vélemény és állás­foglalás kialakítását. A cselekvési lehetőség“ nek egy formája ez, amire ugyancsak számos példa akad Nógrád megyében is. A pótképviselőkkel és pót- tanácstagokkal már a meg­választásuk kezdetétől úgy számoltak, mint akik te­vékeny résztvevői lehetnék a közéletnek. Gondoltak rájuk az első adandó al­kalommal, így számosán kaptak bizalmat a helyi népfronttázottságokban, két Nógrád megyei pótképvi- selőt pedig megválasztot­tak a Hazafias Népfront Országos Tanácsa tagjának is. Az említett budapesti ta­nácskozás kapcsán is meg­fogalmazták, hogy minde­nekelőtt a pótképviselők és póttanácstagok informálás sát kell megoldani. Egy­részt azért, hogy szükség esetén kellő ismeretek bir­tokában léphessenek elő képviselővé, illetve tanács­taggá, eredményesebb le­hessen munkájuk. De fon­tos ez azért is, mert a majdani választáskor, az esetleges újbóli jelöléskor így lesz nagyobb garancia az esélyegyenlőségre. Ügy tűnik, Nógrádiban ugyan, csak van jó példa a tájé­koztatásra, az ismeretszer­zésre. A megyei tanács ülésén is találkozni lehet pótképviselővel, s a helyi tanácsok ülésein is nem­egyszer ott van több pót- tanácstag. S bár egyelőre nem dönt, nem szavaz, vé­leményével segítheti az alaposabb állásfoglalást. A joghézag megszünte­tése, a jogállások tisztázá­sa a törvényalkotó jöven­dő feladata. A helyi köz­élet azonban máris igen sokat tehet azért, hogy a „pót”-ok a közérdek javá­ra sokoldalúan foglalkoz­tatott emberek legyenek. K. G. Fogászaton. Jóképű fiatalember tá­masztja a falat a rendelőin­tézet fogászati osztálya előtt. Kissé kirí a fájós fogukat ta­pogató betegek közüli, alig húszesztendős lehet, hát semmi oka aggodalomra, ami esetleges betegségét illeti. Hirtelen mosoly csillan ar­cán, miután ismerős mögött csapódik az üvegajtó. — Szevasz — köszönti mesz- szirői a később Péternek ne­vezett barátot. — Hát te, hogy keveredsz ide? — teszi fél az udvariaskodóan szel­lemes kérdést. — Szea — húzza félre ke­zét a jövevény pufüadt arc­felületéről, egyúttal jelezve, hogy korántsem mosolyver­senyre szeretne benevezni. — Azt hiszem, megérett a hely­zet a „húzásra”, de hát lá­tod ... Tömésre vársz? — Egy frászt — les körül gyanakodva, nehogy . valaki meghallja az intim részlete­ket. — Unom a banánt, eny- nyi az egész. Kiakasztott az a hájfejű főnököm, úgy dön­töttem, nem szerzem meg ne­ki azt az örömet, hogy egész nap velem foglalkozzon. Ide figyelj, Péter! Amíg létezik az szik, nekem egy gyökér­kezelés is megér vagy két hetet. — De mit adsz be a doki­nak? — Nagyon elégedett vagyok a fiatalokkal — mondja Bu­dai József pedagógus, a kör elnöke. — Mindemben lehet rájuk számítani. A klub­könyvtárban, amelyet most a művelődési kör működtet, mindig helye van az ifjúság­nak. Nagy tervekkel indult a kör. Egy részük már valóra vált. Újra van a faluban mo­zielőadás, íélszázan váltottak bérletet a filmekre. Sikere­sen működnek az amatőr művészeti csoportok a tánc- csoport és az ifjúsági ének­kar. A múlt évben hatszor léptek közönség elé. A mű­velődési kör érdeme, hogy újraéledtek a farsangi nép­szokások, hogy tizenhárom év után ismét szüreti mulatság­ra gyűlt össze a falu apraja- nagyja. A pávakör, a honis­mereti kör, szeretettel ápolja a szlovák nemzetiségi hagyo­mányokat. Ez utóbbi földraj­zi nevekből készített gyűjte­ményt, már el is küldték a megyei levéltárnak. Tervezik, hogy szokásokat gyűjtenek majd a faluban, felkutatják a település felszabadulás utá­ni történelmének emlékeit. A szlovák nyelvművelő klub még csak terv. Egyrészt azokat az időseket várják majd ide, akik még használ­ják anyanyelvűket, másrészt azt a középkorú generációt, amely az iskolai szlovák nyelvoktatás évekig tartó szü­netelése miatt nem tanulhat­ta eddig ősi nyelvét. Közel áll már a megvaló­suláshoz a képzőművészeti alkotó kör. Megvannak hoz­zá az anyagiak, ugyanúgy, mint a kürti kisgaléria lét­rehozásához. A galériában a ráilc kőiül kiemelkedik a Mont- Blanc-expedíció és az olasz Do­lomitok Drei Zinnen középső csúcsának megmászása. Egy lá­nyokból álló csapat feljutott Gö­rögországban az Olimposzra. Munkavállalásaikat igénybe vet­te az öblösüveggyár, ahol ké­ményt takarítottak, az ipolytar- nóci téglagyárban pedig záró­gyűrűt helyeztek el a gyárké­ményen. Több magas épületen végeztek tisztítási tevékenységet, köztük a József Attila Városi- Megyei Művelődési Központ hom­lokzati üvegablakán. Bevételük elérte a 100 ezer forintot. Idei tervükben fontos szerepet kap a munkavállalás, hiszen az így befolyt Összegekből finanszí­rozzák utazásaikat, eszközszük­ségletüket. Folytatják a déli Mát­rában kialakított tanmászóhely fejlesztését, mely az elismert csehszlovákiai mászóhelyekkel fáj, meg ott hasogat. Ha csaík a mai napomat igazol­ja, már nem jöttem hiába. — Van egyáltalán rossz fogad? — Dehogy van! Pont ez a baj! Különbéin meg, fogha­tom az ünnepekre, hogy túl sok cukrot zabáltam, vagy valamit... A nővér szól ítás ára hirte­len megrázkódik, majd be­lép a fehér ajtón. Pétert lát­szólag hidegen hagyja a jó­barát iránit érzett megértés, de miután az kilép a fényes tükrökkel borított szobából, szinte azonnal rátapad: — No, mi van? Bevette? — Elküldött röntgenre — feleli mosolygósán. — Tuti a betegállomány! ☆ Fodrászatnál]. — Kezét csókolom. A Ru­di bent van? — lép a pult­hoz egy elegáns férfi. Az igenlő válasz után lassú lép­tekkel közelít a serénykedő fodrászok felé, majd öröm­mel konstatálja, hogy a „mester” már messziről üd­vözli. Fejbiccentéssel jelzi hogy mondandója nem kíván illetéktelen füleket, mire az olló visszakerül az asztalra, s pár lépést távolodnak a kí­váncsi vendégek hatótávolsá­gából. — Rudiíkám, tudsz most fogadni, mert szakítottam a munkaidőből egy keveset. Tudod, máskor nem nagyon érek rá. — Mindig rohansz, de most jöhetsz, lesz időm. — Amíg a kuncsaftodat be­fejezed, elugranék megvenni a vacs őrá ravalót. Ügy ne­gyed óra. Rendben? — Persze, gyere csak! A fene a jó dolgodat — jegyzi meg barátságosan. — Egyéb­ként mi lett a totódon? — Semmi! Megint kiszúrt velem a Róma. Különben ti­zenkettesem lett voilna. Hát neked? Fixre vetted az In- ternazionalet? — Fix kettest írtam, vesz­temre. Én már megfogadtam, hogy abbahagyom, mert csaik a pénzt viszi az egész. A türelmetlen vendég eny­he köhögéssel adja a mester tudtára, hogy örülne, ha mi­előbb végeznének. A célzás ül, rövid búcsúzkodás: — Na, szevasz. Vedd meg a vacsit, aztán várlak! Egyébként mikor jössz már úgv, hogy kicsit beszélgethet­nénk . . . ■fr Építkezésen. Reggel fél kilenc. — Uram! Hol találjuk az építésveze­tőt? A megye egyetlen mező- gazdasági MHSZ-klubjának titkára Horváth Gyula. A pásztói Béke Termelőszövet­kezetben dolgozik. Megbe­csült ember munkahelyén és a közéletben egyaránt, amit szakmai munkájával és tár­sadalmi tevékenységével ví­vott ki magának. Munkahe­lyén gépszerelőként dolgo­zik, szakmáját szereti ésnaigy hozzáértéssel műveli. — Vílágéletemben szeret­tem a gépeket, és így lettem 1960-ban gépszerelő, gépla­katos-szakmunkás. A szak­munkás-tevékenység mellett mindig szakítottam időt ar­ra. hogy mozgalmi munkát végezzek. A K.ISZ-ben alapí- tótagként, közel 15 évig dol­goztam, 1965-től 10 évig mun­kásőr voltam. Leszerelésem után, 1970-től az MHSZ-ben dolgozom társadalmi aktíva­ként. — Öltözik — hangzik a rövid, de velős válasz. Az óvoda toldaléképületének készülő szegletében egy em­ber tartja a frontot. — Beszélhetnénk vele? — Mingyá’ jön! Várakozás. Kilenc óra. — Jó napot. Ön itt az épí­tésvezető? Szeretnénk be­szélni magával a készülő konyháról. — Jó napot. Én volnék a megbízott. Hát, ha van tü­relmük, el kell még mennem egy helyre. Ügy tíz perc. Üjatofo várakozás. Fél tíz. Már egy lélek sincs a tere­pen, gyanúnk a kocsmában igazolódik be. — Hát megtaláltak? Tud­ja, itt tartjuk a reggeli „el­igazítást”, de rögtön me­gyünk. Tíz óra. Már mind az öten visszatértek. — Akkor most zavarha­tunk egy pár percre? — Ha nem bánja, hogy közben reggelizünk! — Mondja, mikor kezdődik a munkaidejük? — Hatkor. De mit fagga- tódzik. A népi ellenőrzéstől vannak? — Nem. Újságírók va­gyunk és egy képet szeret­nénk csinálni az itt folyó munkáról. — Hát, azt lehet. Na, Jó­zsi ! Ferivel álljatok oda a rosta mellé, mintha lapátol­nátok .. T. Németh László Lassan, 15 év távlatából visszatekintve, felmerül a kérdés, mi vonzotta, hogy a szövetség tagja legyen? — Gyermekkoromban, még a MÖHOSZ foglalkozásain résztvevőket figyelve, meg­kedveltem ezt a tevékenysé­get. Csak 1970rtől vagyok klubtag, annak az az oka, hogy a KISZ-ben és a mun­kásőrségben foglalkoztam honvédelmi feladatokkal. Ahogy beléptem az MHSZ te­rületi tartalékos klubjába, szinte megszállottként vetet­tem magam a teendők végre­hajtásába. Utóképzési fele­lősként az Oktatások szerve­zése volt a feladatom, ame­lyeket éveken át eredménye­sen sikerült megvalósítanom. Jó munkát végezni nem volt nehéz feladat, hiszen remek kollektívába kerültem. A jó kollektívából mégis kivált, nem saját elhatározás­ból, hanem egy közösség óha­jaként. — Már elég régen a terme­lőszövetkezetben dolgoztam; amiikoris a fiatalok megke. restek, hogy többszöri kísér­let ellenére sem sikerült a klubot megalakítana. Mondták, próbáljam meg én, hátha ne­kem sikerül. A volt klubom­ból néhány aktívával meg­kezdtem a szervezést, és 36 fővel megalakítottuk 1979- ben Nógrád megye első. má­ig is egyetlen termelőszövet­kezeti MHSZ honvédelmi klubját. A létszám az eltelt hat év alatt közel hetven fő­re emelkedett, és két szak­osztályban folyik most a munka. Horváth Gyula örömmel emlékezik vissza a múltra, az elért eredményekre, sike­rekre, de előre is keli néz­ni. hiszen, ami ma még e'ég, az holnap már kevés lehet. — Eddig sok szép eredmé­nyünk van, sikerült megér, tetnem a fiatalokkal, hogy a versenyeken jól szerepelni csak kemény, céltudatos fel­készüléssel lehet. Ezt a szin­tet szeretném megtartani. A múltról még annyit: nagy megtiszteltetés volt számom­ra, hogy mint megyei kül­dött, részt vehettem az MHSZ országos tömegsport- aktíva-értekezleten. Sok min­dent kaptam a szövetségtől, de úgy érzem, adtam is va­lamit. K. I* . — Megdumálom, hogy itt NÓGRÁD — 1986. február 8., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents