Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-26 / 48. szám

Mesestaféta Herencsényben Felváltva mesélnek egymásnak, nagymama és unoka. r Országos falusi vers- és prózamondó versenyt rendez idén a TOT és a Népművelési Intézet a mezőgazdasági szö­vetkezetek V. kongresszusa tiszteletére. Várják azoknak a harmincéven felülieknek a jelentkezését, akik termelőszö­vetkezeti tagok, alkalmazottak vagy családtagok. A versenyt két kategóriában — népkölté­szet és irodalom — rendezik; márciustól a megyei elődöntő­ket, szeptembertől a közép­döntőket bonyolítják. A no­vember 29—30-i döntőt a Ma­gyar Rádió is közvetíti Bu­dapestről. Bartus Józsefné benevezett ttz első országos falusi vers­es prózamondó versenyre; mesét fog mondani népkölté­szeti kategóriában. Jó kedélyű, közvetlen asz- szony, a herencsényi mese­mondó. A nagy mesélő. Is­merik erről az oldalról a falu határán kívül is. — Hát, az úgy vót, hogy a nagyanyám nagyon okos asszony vót — kezdi, mint a mesét, amikor arról kérde­zem, kitől tanulta szép törté­neteit. — Eczet Máriának hív­ták, és neki volt egyedül var­rógépe annak idején a falu­ban. Singer. Hozzá jártak vi­zitkét — az amolyan blúz, de mi úgy mondjuk, vizetke — varratni az asszonyok. Szaténból csinálták, ha pedig ünnepre szánták, szövetből. Ez a nagyanyám sok mesét tudott. Amikor, mi, gyerekek úntuk a fosztást, fonást —, mert öt-hat éves korunkban fonni tanultunk kisguzsalyon ■—, nyaggattuk a mamát, hogy meséljen. — És ő vajon kitől tanulta? Felvonja a vállát, a hom­lokán is felszaladnak a re- iöők: — Sose kérdeztem. Biztos, bogy nem könyvből, mert a kalendáriumon meg a Biblián kívül más nem volt a ház­nál. Minden mesét úgy mon­dott el, mintha a faluban történt volna. Közben előkerül a kisebbik nnoka, a tizenegy esztendős Petrovecz Szilárd . Odahúzó- idik a nagymama mellé, a ve­tett ágy sarkába. Bartus néni magához vonja a Fiúcskát, s **gv folytatja. — Leginkább betyármesé- feet mondott. Ezeknek Sisa Pista volt a hőse. Ügy mondta, hogy a Szilvágyon volt a Sisa Pista barlangja. — Az egy hegy, itt nem messze, és van is ott egy üreg f- kotnyeleskedik bele Szilárd. — Tényleg, amikor a cse­metébe jártam dolgozni, szó­val az erdészetbe, találtunk ott egy kiégett üreget, akko­rát, mint egy szoba. A mese szerint Sisa Pista odavitte menyecskének Bátor Zsuzsit. — Hogy van az a mese? — Egyszer tollfosztás köz­ben bolondoztak a lányok, azon viccelődtek, ki mer éj­szaka kimenni a Gyürki- hegyre, oda az irtás tetejére, az akasztófához. A Zsuzsi lány kiment, de ráadásul el is lopta a betyárok aranyát útközben. Ezért lett Bátor a neve. Vasárnap aztán bejött Sisa Pista a faluba, és köve­telte feleségének azt a bátor lányt. Nem mondom végig, az a lényeg, hogy muszáj volt odaadni, de Zsuzsi okos is volt, és túljárt a Sisa Pista eszén, megszökött. Bartus Józsefné aztán to­vábbadta a nagymama meséit. Iskolában is mondta, a tarlón libapásztorkodás közben, a fosztóban, később közönség előtt. Aztán megszülettek az unokák, ők lettek a legfonto­sabb és leglelkesebb hallga­tóság. Előbb Laci, de ő már a szécsényi Nógrádi Sándor Szakközépiskola tanulója, ki­nőtt a mesékből. Amikor még általános iskolás volt, mese­mondó versenyre is indult. Aztán Szilárd vette át a sta­fétát; ő most hallgatja is, mondja is a mesét. — A hétfő nálunk mesenap — újságolja. — Olyankor nincs tévéműsor, és felváltva mondunk mesét egymásnak a nagymamával. Én is indul­tam már mesemondó verse­nyen, meg is nyertem. A nagymama elneveti ma­gát, eszébe jutott valami: — Amikor kicsik voltak a gyerekek, nagyon kellett ve­lük vigyázni, mert ha nem szóról-szóra mondtam a mesét, úgy, ahogy megszokták, bele­szóltak: Mama, ez nem így van, elrontottad! Közönség előtt is megcsinálták. De már megalkudtunk, már tudják, bogy a mesét lehet cifrázni. Közben érkezik a nagyob­bik írnoka. Nem időz sokáig, siet Balassagyarmatra, várják őt a diszkóban. Mégis meg­kérdezem, miért hagyott fel a mesékkel: — Kinevetnének érte, én már kinőttem belőle. A tizenhét éves, szép szál fiatalember már másmilyen meséket mond, s nem a kö­zönségnek, nem a kisöccsé- nek... De ezért ezeket sem felejti, s talán, ha majd az ő fiacskája nyűgösködlk es­ténként, felidézi, hogyan is volt Sisa Pistával meg Bátor Zsuzsival a Gyürki-hegyen. Veszprémi Erzsébet Úijáalakul a munkabizottság A Hazafias Népfront VIII. kongresszusá­nak állásfoglalása alapján Nógrádban is új­jáalakulnak a megyei népfrontos munkabi­zottságok. A vezetők és a tagok személyére vonatkozó javaslatokat, észrevételeket ezek­ben a napokban egyeztetik az illetékes és ér­dekelt szervekkel, szervezetekkel, intézmé­nyekkel. A honismereti munkabizottságnak már megtalálták az új vezetőjét dr. Varga Lászlónak, a Nógrád Megyei Levéltár igaz­gatójának személyében, akit a megyei nép­frontbizottsági ülés elfogadott és megerősí­tett e társadalmi tisztségben. A terv szerint 15 tagot számláló bizottság feladata a sokré­tű és szerteágazó honismereti, helytörténeti munka tennivalóinak koordinálása, ösztönzé­se, a tapasztalatcserék és továbbképzések szervezése. Ismeretterjesztés Bátonyterenyén összességében jó évet zárt tavaly a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társulat bátonyte- renyei szervezete. A számszerű mutatók alap­ján Salgótarján és Balassagyarmat mögött a harmadik helyen áll a megyei rangsorban. Tavaly konkrétan 475 előadást és egyéb ren­dezvényt, valamint 1392 tanfolyami órát tar­tottak. A tanfolyamok iránt folyamatosan nő az érdeklődés. Elsősorban a praktikus isme­reteket — esetleg bizonyítványt is — adók a legnépszerűbbek, mint például legutóbb a fűrészgépes tanfolyam. A bátonyterenyei TIT-szervezet részben már megkötötte az idei ismeretterjesztési ke­retszerződéseket. Az elképzelések szerint idén 450 előadást és mintegy 1600 tanfolyami órát hallgathatnak a bátonyterenyeiek és a vonzáskörzet lakói. A farkas­menyasszony Klass7Íkus finn kisregények Az Európa Kiadó számos sorozata között aligha A finn irodalom könyvtára a legis­mertebb —, de hogy fölöttébb fontos szerepet tölt be, az bizonyos. A magunk bőrén — azaz „a magunk irodalmának bőrén” — tapasztalhatjuk nemegyszer, mit jelent kis népnek lenni Európában, a világban. Szinte már unalo­mig, és már majdnem ment­ségként is emlegetjük, hogy a nyelvi gátak, a fordítási gondok mily nehézzé teszik a klasszikusok, a remekmű­vek meg- és elismertetését külföldön. Ez ellen azonban nem a sopánkodás a leghaté­konyabb gyógymód, hanem a más kis népek irodalma iránti fokozott érdekelődés. Aligha szükséges hangsúlyoznunk, hogy fokozottan így van ez a rokon finn nép literatúrája esetében. Az említett sorozat ezért tartozik a legfontosab­bak közé. Vajon az átlagosan művelt finn olvasó hány klasszikus magyar kisregény íróiát tudná megnevezni, nagyjából a XIX. és a XX. század köze­pe közötti időszakot gondolva át? Csak találgathatjuk a vá­laszt —. ám a klasszikus finn kisregényekből megjelent vá­logatás, A farkasmeny asz­szony írói sorából bizony csak az első és az utolsó (Juhani Aho és Aino Kallas) neve, munkássága volt ismerős e sorok fogalmazójának; Ilma- ri Kianto, Maria Jotuni, Te- uvo Pakkala és Runar Schildt nem. Köszönet érte, hogy Pap Éva életrajzi jegyzetei közük, a legszükségesebb tudnivalókat. A vaskos kötet egészét, vá­logatásról lévén szó, felelőt­lenség lenne egy-két jelzővel átfogóan illetni. Egy para­doxon említése mégis meg­kockáztató. Rejtelmesebb, ro- bosztusabb, a szó néprajzi ér­telmében folklorikusabb a művek többsége, mint a ne­künk ismerősebb, párhuzamos hazai prózában; nem hiányzik belőle ugyanakkor —, s nem a finn táj sugallja a képet — valami hópilléző lengeség, hóhullató tisztaság, a mi iro­dalmunkban megszokottól né­miképp eltérő érzelmesség. A természet szeretete és átala- kulásának-átalakításának his­tóriája is úgy rokon a mi regényeink, kisregényeink ha­sonló tematikájával, hogy — a különbségeket érezzük in­kább. Egyéni ízlés dönti el, hogy a művek sorából —, melyek­nek vitathatatlan értékét ol­vasók nemzedékei szentesítet­ték Finnországban —. ki, me­lyeket érzi legközelebb magá­hoz. Pakkala A fiútestvér című alkotása azzal emelke­dik ki, hogy a hihetetlenül szokványosnak ígérkező tör­ténetet és miliőt, a mindig érzelmességgel fenyegető gyermektörténetet mint tudja súlyossá és sajátszerűvé ten­ni, nemcsak az író, de szinte a pszichológus, a lélekgyógyász avatottságával. Schildt Bo­szorkány erdő című kisregé­nyénél található jobb a kö­tetben, de az a szecessziósnak mondható túlérzékenység, híl- finomultság, amely a tollát vezeti, ma valószínűleg ezt fogja a legkedveltebbé tenni — remélhetőleg nem a gyűj­temény erősebb szociális töl­tésű darabjainak kárára. Szerénynél is szerényebb finn nyelvtudás birtokában csak Bereczki Urmas, K’ss Antal, Szabó T. Adám. Vár­helyi Ilona. Harrach Ágnes és Varga Csilla fordításának egyként jól folyó magyar szövegét dicsérhetjük, melven inkább a rutin, mint a szak­tudás különbözősége hagyott nyomot. T. T. Milliók kedvence volt Kazal, a nagy nevettető — KJ ez a magas, jó hangú fiatalember? — kérdezték ele­inte az egykori Király (ma: Majakovszkij) utcai kávéház- étterem esti vendégei a zene­kari kísérettel táncdalokat, magyar nótákat, kuplékat kedvesen, olykor szomorká­sán, máskor meg ízes humor­ral előadó énekesről. — Ki ez a Kazal László? — csak eleinte kérdezték, mert ha­marosan fellendült a kispolgá­ri étterem forgalma. Hamar elterjedt a városban: egy te­hetséges, jellegzetes pesti if­jú lép esténként dobogóra a Király utcában. Látni, halla­ni keik Ám, akik hírét vitték a népszerű kávéházi énekes­nek, csak kevesen tudták, hogy — Ilyen volt akkor a színészsors — Rákosi Szidi színiiskoláját végezte. Fél évszázada ennek. A kávéházi dobogó jó tram- bulinnak bizonyult: nemsoká­ra színházi deszkákra vitt az útja. Valójában a felszabadulás után ismerte meg az ország: a Fővárosi Operett Színház­ban, a Petőfi Színházban, a Kamara Varietében vidította a közönséget, sokat játszott vidéken, rádiózott, gyakran feltűnt a tévében. Neve a pla­kátokon, nagy betűkkel nyom­tatva: telt ház és biztos si­ker volt. Legnagyobb korsza­ka, 1950-től a Vidám Színpa­don töltött jó három évtized volt. Ebben az időben lett milliók kedvence. Kazal egy kabaréműsorban ' Számai, az általa megele­venített színpadi vagy szóló figurák fogalommá váltak. A borkóstolgató részeg, a táská­ját ki- és bepakoló hölgy, a raccsoló a szavakat összekeve­rő kortesszónok, a kedvesen kacsintó, a jópofa, a Marx- szoborral Londonban társalgó turista, a szellemes konfe­ranszié, mind a sokszínű Ka­zal László volt. Arra talán kevesebben em­lékeznek, hogy filmezett is* ha nem is túl gyakran. Elő­ször 1942-ben állt a kamerák elé. Gárdonyi Géza Isten rab­jai című regényének film- változatában. Játszott a 2X2 néha öt című filmvígjátékban (nemrég a televízióban lát­hattuk). Az ötvenes évekbe» a Dollárpapa. A csodacsatár, a Felfelé a lejtón, később a Mici néni két élete —, hogy csak néhány filmjét említsük. Nagy színpadi alakításaira va­lószínűleg még kevesebben emlékeznek. Pedig ő volt Burmák a Szibériai rapszó. diában, a rendőr Gyárfás Férfiaknak tilos című darab­jában, a papa a Hyppolit, a lakájban, dr. Vas az Én és a kisöcsémben. A televízió elképzelhetet­len volt nélküle. Nemcsak té­véjátékokban szerepelt, de nem hiányozhatott a szilvesz­teri kabarékból sem. Már nyugdíjas volt, fájdalmasan súgva terjedt el betegségének híre, még mindig láthattuk, és a tévé akkor készítette összefoglalásnak szánt port­réfilmjét. 1983. május 10-én ragadta el a halál. Azóta na­gyon hiányzik. Hiányzik a kollégáknak, akik szerették, hiányzik a közönségnek, amely felvidul, ha néha eev-egy régi felvételen viszontlátja. Még sokáig nem felejtjük el őt, aki annyi vidám percet, órát szerzett nekünk. Február 27-én lenne 75 éves. Erdős Márta műsor KOSSUTH RADIO: 8.20: Világablak 8.50: Kis magyar néprajz 8.55: Népdalcsokor 9.46: Szólj, szólj sípom! 10.05: Rádiószinház: Vigyőri 11.17: Mi ez a gyönyörű? 11.32: ilosfalvy Róbert operettdalo­kat énekel 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Törvénykönyv 13.00: Nagy mesterek — előadóművészek 14.09: A magyar széppróza száza­dai 14.25: Operaslágerek 15.00: Népzenei hangos újság 15.40: Az iims'brucki Vogelweide kórus Lechner-műveket éne­kel 16.05: MR 10—14 17.00: Helyszínrajz. — a Petőfi csarnokból 17.25: Zenekari muzsika 18.02: Kritikusok fóruma 19.15: Közvetítés a veszprémi Pe­tőfi Színházból. — Hétköz­napi történet 21.02: Zinka Milanov operaáriákat énekel 21.30: Háttérbeszélgetés 22.20: Tíz perc külpolitika 22/30: Rimszkij-Korszakov: Szadko 22.42: ötletek, célok, eredmények 22.57: Kamaramuzsika 0.10: Himnusz 0.15: Éjfél után PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Idősebbek hullámhosszán 8.50: Tíz perc külpolitika 9.05: Napközben 12.10: Spielhaus: Vidám aprósá­gok. — szvit 12.25: Néhány szó zene közben 12.30: Ifj. Sánta Ferenc népi ze­nekara játszik 13.10: A tegnap slágereiből 14.00: Mi történt? — Müller Tibor műsora 15.05: Randevú a Jókai klubban 16.05: Betűtenger 17.05: Kern András énekel 17.20: Diákfoci 17.30: ötödik sebesség 18.30: Tudósítás a BSE—Kremikovci Szófia női kosárlabdád ön­tőről 18.40 Gasparone. — (Részletek) 19.05: Ritmus! A Beatles együttes amerikai lemezei XII/10. rész 19.35: Tudósítás a BSE—Kremi­kovci Szófia női kosárlabda MNK-döntőről 19.45: Nóták 20.05: Rockföldről érkezett 20.50: Komputer a gyógyszertár­ban 21.05: Közkívánatra! 23.20: Az élő népdal 23.30. Könnyűzenei stúdiónk fel­vételeiből 8.15; Éjfél után MISKOLCI STÜDlO: 17.00: Műsorismertetés, híreik, időjárás. 17.10: Index. Gazdaság- politikai magazin. Kereteasztal- beszéligetés a kohászat jövőjéről. Felelős szerkesztő: Paulovits Ágostom. Műsorvezető: Tolnai Attila. — Sport. 18.00: Észak­in agyar-országi krónika. 18.25— 18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.55: Tévétoma 9.00: Iskolatévé 9.25: Angol nyelv 9.40: Környezetismeret 10.00: Delta 10.25: Hideg, mint a gyémánt. NSZK bűnügyi tévéfilm 11.20: Képújság 15.15: Iskolatévé 15.25: Dienes professzor játékai 15.50: Korok művészete 16.25: Hírek 16.30: A verebek hétköznapjai 17.10: Láthatóság — biztonság 17.20: Képújság 17.25: Az év lakóháza 17.50: Reklám 17.55: Liszt Ferenc. VTI174. rész 18.50: A Közönségszolgálat tájékoztatója 18.55: Reklám 19.10: Tévétoma 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Századunk. 6. rész 21.15: Az SZKP XXVII. kongresszusáról jelentjük 21.35: Unokáink sem fogják látni 22.20: Képújság 22.30: Himnusz 2. MŰSOR: 17.10: Sorstársak 17.30: Nasa obrazovka 17.50: Képújság 17.55: BSE—Kremikovci Szófia. Ronchetti Kupa női kosárlabda-mérkő zés 19.30: W. A. Mozart: D-dúr Haffner szimfónia 20.00: Főúr, tűnés! Csehszlovák filmvígjáték 21.25: Tv-Basic-tanfolyam. XVI/4. rész 21.30: Nonstop pop rock 22.20: Tv-híradó 2. BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-híradó 20.10: Életünk krónikába 20.40: Lendület. Tv-film 2. rész 21.50: Férfikézilabda-vb: Iztand—Csehszlovákia 23.10: Hírek 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.10: Fiatalok tv-klubja 21.30: Időszerű események 21.56: Időjárás-jelentés 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: A fénykép. MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November m Szexmiisszáő (14). Színes, szink­ronizált lengyel famtasiztikua filmvígjálték. — Balassagyarmati Madách: Féli 4-től: Hat gézen­gúz. Színes, szrárukronizált ame­rikai kalandfilim. Háromnegyed 6 és 8-tól: A tanú (14). Színes filmszatíra. — Pásztói Mátra: Weekend. Francia—olasz fi'lnn. — Nagybátonyi Petőfi: Életben ma­radni. Színes, zenés amerikai film. — Nagybátonyi Bányász: Szenvedély végszóra. Színes, srinkronizátt francia fítowigjá- fcék. világhírű 8 NÓGRÁD - 1986. február 26. szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents