Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-03 / 28. szám

„ Hettffői magazin... „ Hétfői magazin .. „ Hétfői magazin.. J— - - - ■■ ■ --- -- - - — ­Ism erőstől ismerősig Eau régi kép A vanyarci hagyomány­őrzők csoportja sok szép táncot, népi játékot ismer. Ám, ha új műsort akarnak összeállítani, régi története­kért a falu egyik idős asz. szonyát, Apkó Istvánnét, Mari nénit keresik fel, aki hetvenöt éve — születése óta — él a községben. Ma is szellemileg friss, fürge, bőszoknyás néni. Hosszú udvaron keresztül vezet az út a házáig. Nagy szobájá­ban ültünk le, ahol sok szép régi bútor áll, a falon megsárgult fényképekről néznek vissza a hozzátarto­zók. — Huszárruhában a fér­jem öccse, a sógorom van — mondta —, ez az egyet­len fénykép maradt róla. Jó ember volt, nagyon sze­rettem, ezért is van kinn a fényképe. A többi kép a mi családunkat ábrázolja, ott középen én vagyok, még iskolás koromban. Mi hetente csak kétszer ül­tünk iskolapadba, szerdán és szombaton. Az unoká­imnak nagyon tetszik, ha elmesélem, hogy nem ta­nultunk mindennap, pedig nincs miért irigyelniük, mert máskor dolgoztunk. Már a négyéveseket is ki­küldték libát, kacsát őriz­ni, és ahogy cseperedtek, úgy kezdtek el disznót, te­henét hajtani a mezőre, ha kitavaszodott. Télen több időnk volt, pihenhettünk egy kicsit. Mindig nagyon vártuk a farsangot, ami februárra esett. Sokan sü­töttek pampuskát (fánkot), és a fiatal lánykák délutá­nonként táncolni indultak Pasztovics Pál házába, aki Besztercebányáról került ide, ő muzsikált nekünk. Mi meg énekeltünk, ma­gyarul, szlovákul. Máig is jobban beszélem a szlovák nyelvet, itthon mindig csak úgy szólunk egymáshoz, az urammal is szlovákul csi- csergünk. — Mióta házasok? — November hatodikén lesz ötvenegy éve. Tavaly ünnepeltük az aranylako­dalmunkat. Itt volt mind az öt gyerekem, a tíz unokám és a három dédunokám. Alig fértünk el az asztal­nál. Sütöttünk-főztünk egész nap, öt kacsát, csir­két vágtam le és volt még egy kis disznóhúsunk is. Üj főkötőt varrtam magamu Most vasárnap délelőtt van és semmi esélyem arra. hogy a kérdésre „Anyu! Melyik madár a hajnalmadár lapzárta előtt megtalálnám a választ. Hiába minden fej­törő játék, erőfeszítés, nincs válasz, sajnos. A történet úgy kezdődik, mint minden történet. Ülünk a vonaton, a túlfű­tött fülkében, (ez valami új jelenség, az a túlfűtöttség a vasút részéről?) ismerős nincs, nem kell beszélgetni, hétvégi vonat, tehát kellően zsúfolt minden fülke. A „há­ziak”, a vasutasok szolgálat­ból ha’zafelé vagy fordítva — otthonról szolgálatba menet, amúgy is elfoglalnak az első osztályon egy-két fülkét: har­sányak, zsugáznak, esznek, isznak, otthon vannak. Az első osztályon, valamikor esetleg a vasúti tisztek utaz­tak, elegáns, tartózkodó mo­dorú, mindenképpen segí­tőkész férfiak voltak, akko­riban járt a mondás, „teheti, mert vasúti, magyar állam fizeti...” Mármint, hogy például az első osztályon utazzon. De, akkor az első osztály éppen az volt, ami­nek hívták. Ma más a hely­zet. Az első osztályon utazás különben nem lehet valami­féle jki gőg következménye. nak. Mindent magam ké­szítek, a ruháimat, ágyne­műket, bútorhuzatot. Ezt szoktam meg, így szeretem. Amit boltban kapni, nekem nem tetszik, a fiatalok öl­tözködése pedig különösen nem. Hivalkodóak, cif­rák. Hát nem szebb egy kék bőszoknyá? — Mari- néni is, a férje is nyugdíjas, mit csinálnak egész nap? — Van munkánk bőven! Hízót, csirkét, nyulat neve­lünk. Mi megesszük a nyu­lat is, paprikásnak, pedig faluhelyen nem szokás, csak leadásra nevelik. Azt mond­ják, hogy a nyúl tisztátat- lan állat, pedig nem igaz. Ha szépen tartják, az egyik legfényesebb szőrű jószág. Tavaly ültettem csirkét is, kikelt huszonnyolc csibém, de sajnos, tizenhatot elvitt belőle a menyét. Nagy ker­tünk van, ott is rengeteg a dolog, főleg tavasszal és nyáron. — Bírja még az ásást, a kapálást? — Muszáj, ugyan ki vé­gezné . el, ha én nem. Az ásásban segítenek a gye­rekek/' de a kapálást jobbá­ra magam csinálom. Ko­misz egy munka ez, kevés után is fájni kezd az em­ber dereka. Na, akkor nem szabad abbahagyni, mert na­gyon nehéz újra kezdeni. Mindig sokat dolgoztunk, de ritkán kaptuk meg érte a jutalmat... Én most egy olyan emberről szeretnék olvasni, aki velünk, idősek­kel foglalkozik. Vankó Magdolna Eredetileg arra szolgált, hogy aki a nagyobb kényelmet választja és a pénztárcája is engedi —, az utazzon eleve jobb körülmények között. Ez volt régen. Ma a vasút bel­ső ügyeitől, a létszámhiány gyötrelmeitől, a bérezés rej­telmeitől, a főnökség ügyei­től hangos az első osztály. Arról meg minek beszélne az ember, hogy Ady idejében minden újságírónak ingyen­jegye volt, valamennyi útra és valamennyi vonatra? Ter­mészetesen az első osztály­ra. De, hát a fejlődést nem lehet megállítani. Akkor sem, ha lefelé növekszik valami. A bérharcos szövegekbe egyszer csak becsúszik az a bizonyos csengő hangú mon- datocska: — Anyu! Melyik madár a hajnalmadár ... ? A felnőttek elhallgatnak egy pillanatra. Azt mond­hatnánk, döbbent csend áll Segített az új intézmény Szakszcrvezeii képzés jobb korwlwnéiítxfek A szakszervezeti mozgalom társadalmi szerepének érvé­nyesítéséhez jól felkészült tisztségviselőkre, aktivistákra van szükség. Olyan emberek­re, akik saját területükön ér­zékelik a tennivalókat, kez­deményezők és önállók a fel­adatok megoldásában. Nógrádban minőségi válto­zás következett be a szak- szervezeti oktatásban 1982. ben, amikor átadták az SZMT salgótarjáni oktatási és mű­velődési intézményét. A léte­sítménnyel, a megfelelő kö­rülmények közé került a szak­szervezeti oktatás, képzés. Az addigi „egy tantermes bázist” korszerű előadó és szemináriu­mi termek váltották fel. Mo­dern oktatási eszközök, az 1984 85-ös tanévtől kezdve képmagnó is segíti a munkát. Ennek használatával országo­san ismert és elismert szak­emberek gondolatait, a kong­resszusok politizáló. alkotó légkörét is be tudják mutat­ni a hallgatóknak. Az intézmény működése óta ötvennégy csoportban kétezer tisztségviselő vett részt alap­fokú és továbbképző tanfo­lyamokon. Az SZMT oktatá­si és művelődési intézménye természetesen elsősorban a megyében működő szakszer­vezeti aktivisták bázisa, a közöif minden igényt kielégítő léte­sítmény azonban országos képzési formák megtartását is lehetővé teszi, így itt rendez­ték meg a közelmúltban a közalkalmazottak, az Egész- ségügvi Dolgozók Szakszerve zete tisztségviselőinek orszá. gos tanfolyamát. A tisztségviselők képzése mellett az intézmény segíti az alapszervezeti oktatást vég ző propagandisták felkészí­tését is. számukra pedagógiai módszertani tanfolvamot. az egyes oktatási témák feldol­gozásához pedig évközi pro­pagandista felkészítőket szer­veznek. Folytatni kívánják a levelező tanfolyami képzést is. Századik ‘ízűi eléírttá ff Egykori munkatársai és népes családja körében ün­nepelte szombaton századik születésnapját Bakti Fe­renc, a pécsi közúti igaz­gatóság volt ütőre. Hajdani munkahelyén e különleges napon rendezték meg a vállalat nyugdíjasainak szokásos évi találkozóját. Külön köszöntötték Bakti Ferencet, aki ma is ió egészségnek örvend, be-he jár volt munkahelyére és gyakran kirándul a Me­csekbe. s a századik szül?- tésnapján rendezett ünnep­ségen még táncra is per­dült. Kempingezők ítéletidő Európában A Nyugat-Európában vé­gigsöprő szél és hóviharok a hét végén az Alpok térségé­ben több települést elvágtak a külvilágtól, s nagy anyagi károkat okoztak. A hegyek­ből közvetlenül fenyegető la­vinaveszélyt jelentettek, sok­helyütt lehetetlenné vált a közúti és a vonatközlekedés, megszűnt az áramszolgálta­tás. A viharos szél az NSZK déli részén tetőket szaggatott és fákat csavart ki. Svájc­ban szünetel az oktatás az iskolákban, a rossz idő miatt a mentőhelikopterek sem tud­nak felszállni. Olaszország­ban az ítéletidő szombat es­te hat halálos áldozatot kö­vetelt. Velencében, szombaton a vízszint 159 centiméterrel haladta meg a szokásos ma­gasságot! Róma egyik külvá­rosában kétszáz családot kel­lett kitelepíteni, mert az Aniene folyó kilépett med­réből. Észak- és Közép-Ang- liában több útvonalon, az egy méternél magasabb hó­ban, lehetetlenné vált a köz­lekedés. Franciaország négy déli megyéjében péntek dél­után háromszázezer, szom­bat délre még 65 ezer ház­tartás maradt villany nél­kül. A Pireneusokban ma­ximális a lavinaveszély. Öt halálos áldozatot követelt a szokatlan intenzitású ha­vazással, szélviharokkal kí­sért hideghullám Spanyol- országban. A hó Katalónia országútjain kétezer gépko­csit kényszerített megállás­ra. Az innen Franciaország­ba vezető, valamennyi út, péntek óta hóakadályok mi­att van lezárva. A tenger kikötőiben viharos szél tom­bol, melynek áldozata lett két halász is. Szombaton évtizedek óta nem tapasztalt méretű hava­zások voltak Dél- és Nyugat- Ausztriában. Szombat délben lavina zúdult Obergurgl, az ismert tiroli üdülőhely egy szállodájára. A hótömeg szét- repesztette a szálló éttermé­nek, uszodájának ablakait és behatolt az épületbe. A lezúdult lavinának egy ha­lálos és eddig legalább 30, részben súlyos sebesültje van. Hazánkban a Kisalföldön okozott gondot február első napján a viharos szél, mely­nek ereje Győr és Pápa tér­ségében volt a legerősebb' 70—80 kilométer óránként. Pápa és Ajka térségében öt helyen megsérültek a 20 ki­lovoltos villamos távvezetékek. Győr környékén és a Kisal­föld déli körzeteiben igen sok meghibásodás történt a kisfeszültségű hálózaton. Nógrád megyében, a több helyütt erős széllel párosult eső ellenére, nem volt zavar sem az áramszolgáltatásban, sem a köztisztasági üzem­egység munkájában. Az Északi-középhegységben kedvezett az időjárás a téli sportokhoz. Bánkúton 30—32 centiméteres hó volt, s spor­tolásra kitűnően alkalmasak voltak a hóviszonyok Ereszt- vényben is. viiágtaiálkozója Debrecen ben A Magyar Camping és Ca­ravanning Club lesz a házi­gazdája a kempingezők 47. világtalálkozójának. Az au­gusztus 1. és 10. között a deb­receni Vekeri-tavi kemping­ben és környékén lezajló ese, menyre mintegy tízezer ven­déget várnak. Nagy többségük külföldi lesz. A találkozó si­keres lebonyolítását szolgáló munkák folyamatban vannak és kellő időben befejeződnek. Az utóbbi években kialakított Vekeri-tavi kemping területét többszörösére bővítik, hogy a tízezer vendéget megfelelő­képpen e! tudják helyezni. Űj kutakat fúrtak, kiépítették a vízvezeték-, a szennyvízelve­zető és a villanyhálózatot, zuhanyozókat állítottak fel és a kemping egész területét behálózták lakókocsi-csatla­kozókkal. A gazdag, változa­tos szórakozási, sportolási le­hetőségekről a Kölcsey Me­gyei Művelődési Központ gondoskodik. (MTI) | A tél másik arca- kj ­HajnaliMadár be a kupé szűk falai közé, és ahogy a pillanatok egy­mást követik, szinte tapint­ható a kényelmetlenség, a tanácstalanság és az a bizo­nyos sandaság, ahogy az ér­tekezleteken is arra várunk, (lesünk), mikor szólal meg már végre valaki!? A kislány alig lehet több öt-hat évesnél, szépen deko­rált mai gyerek az összes divatholmikkal kiadjusztál- va, ugyanez látszik minden ponton, sőt. minden kiemelkedő ponton is a har­minc előtti mamán, a papa nincs a közelében, ő talán egy másik vonaton utazik és egy másik kislány kérdésére hallgat nagyokat. Mit mond­jak? Már az első pillanat­ban is érezhető, hogy itt nem születik rendes, becsületes, kimentő válasz. Nem lesz senki, aki —, magamat is beleszámítva — jókedvű, len­dületes előadásban taglalja a kislánynak a hajnalmadár ismérveit. Balogh tanár úr jut az eszembe a polgáriból. Hogy tudott magyarázni, milyen hévvel a madarakról, a fák­ról, a növényekről, hogy ki­használtuk szegény termé­szetszerelmét! Kérdeztünk, kérdeztünk mindenféle sü­letlenségnek vélt dolgot, és mi csodálkoztunk a legjob­ban, hogy mindenre volt va­lódi! válasza. „Melyik madár a hajnalmadár ... ? ” Ba­logh tanár úr biztosan tud­ná. A csend csak nem oldódik semmivel. A mama tesz né­hány felesleges mozdulatot, hogy legalább így valameny- nyi időt nyerjen „hajnalma­dár ... hajnalmadár?, hogy jut eszedbe Vikiké ilyesmi, éppen most.... hogy-hogy hajnalmadár?” És a többiekre néz. A fel­nőttekre, A bérharcos tár­sakra, az ultimókás kedves bácsikra, hátha valamelyik tudja a választ. De bizony, nem tudja azt senki. Csen­desebben újra indul a be­szélgetés, verik a blattot to­vább, a kislány fészkelődik és segíteni próbál „tudod, amelyik hajnalban a legel­sőnek ébred a madarak kö­zül, amelyik először énekel minden reggel, korán .. ” Korán? „Koran reggel rit­kán rikkant a rigó” — tartja a nyelvtörő-javító mondó­ka. Á rigó tehát kiesik. Ta­lán a kakassal kellene kez­deni valamit. Vagy, mégis a pacsirta a hajnalmadár? Ki tud ma már ilyesmit meg­mondani, kinek van ma már ideje, kedve, igénye (!) a hajnalmadarat kilesni? „Ta­nár úr kérem, nem tudtunk készülni, mert két mellék­állásunk közül, az egyik be­ázott és a szerelő nem jött időre, úgyhogy ... Egyébként is cserép után kellett menni a hetedik határba, mert ná­lunk megint nem kapni és a házunknak még nincs fede­Brigédok szerződése A naq\f értékű bányagépekért A Nógrádi Szénbányák nagyba tonvi gépüzemének Jegorov nevét viselő szoci­alista brigádja szerződéskö­tést kezdeményezett a Mén- kes-bányaüzemnél tevé­kenykedő Lovász József kar­bantartó és a Táncsics Mi­hály vágathajtó szocialista brigádokkal. Mint a nagy ér­tékű bányai gépek javítói vállalták, hogy munkájuk nyomán gépi meghibásodás­ból eredő termeléskiesés nem lesz az üzemeltető vágathaj- tók F—6-os típusú elővájó berendezésén. Emellett a Tán­csics brigád tagjai 100 szá­zalékos termelési eredményt szeretnének elérni az áprili­sig tartó időszakban. Akkor értékelik ugyanis a három brigád szocialista szerződé­sét. melyet a brigádvezetők a napokban írtak alá. Diana Ross esküvője Egy behavazott svájci fa­lucska, Romainmotier temp­lomában szombaton örök hű­séget esküdött a negyvenhá­rom éves világhírű Diana Ross amerikai énekesnő és a negyvenhat esztendős norvég Ame Naess, aki foglalkozásá­ra nézve milliomos. Az eseményen olyan világ­sztárok vettek részt, mint Gregory Peck, Stevie Won­der. A hajnalmadár? Várjon a sorára. T. Pataki László ( NÓGRÁD — 19M. február 3., hétfő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents