Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-21 / 44. szám

Újabb húszmlffió BecsffCgyő ^onytiszok Nincs Hetedszer félsz a Vállalat kiváló brigádja címért az áfésznél Tizenegy település, több mint ötven üzlet — ez a Balassagyarmat és Vidéke A tesz fennhatósági terüle" lei Ha ehhez még azt is hozzá számítjuk, hogy ezen a területen közel ötezer em­ber él, akkor máris köny- nyen belátható: akad ten­nivaló bőven, ennél a fo­gyasztási szövetkezetnél is. Tavaly például 275 millió 587 ezer forint volt az ár­bevételük, amihez tisztes nyereséget számolhattak el. Fölvásárlás, szerződés, Szakcsoport Tekintélyes szerepük volt abban, hogy a környék kis­termelői biztonsággal érté­kesíthessék áruikat. Zöld­séget, gyümölcsöt, és főként burgonyát vásároltak föl — többnyire előre megkötött szerződések alapján. A 18 és fél millió forintos for­galom nem csekély. Az így megszerzett árut vállalatok és intézmények konyhái­nak ellátására forgalmaz­ták — megelégedésre. Tizennégy vendéglátó­hely tulajdonosi viszonyai formálódtak az új helyzet­hez: szerződésbe adták azo­kat. Tulajdonos továbbra is az áfész maradt, viszont a kockázat most már a vál­lalkozóé. A tizennégy ven­déglátóegység, a szövetkezet gyen típusú boltjainak 80 százaléka, tavaly nem ke­vesebb, mint 39 millió fő­iem tot hozott. Két szakcsoport — a sü­tőipari és a szállítási — 2 millió forinttal gyarapí­totta a közös kasszát, 196 milliót pedig a bolti kiske­reskedelem biztosított. Még több mifliót EHcészüttek az idei ter­hek is a balassagyarmati áfésznél. A tavalyi forga­lomnál 20 millióval többet, összesen 296 milliót irá­nyoztak elő — ez újabb, hét és fél százalék körüli gyarapodást jelent. Folyta­tódik a már megkezdett re­konstrukciós program, amelyben elsősorban a kis­települések elhanyagolt üz­leteit korszerűsítik. ör* ha lomban a bisztró és az italbolt, Hugyagon az ön­kiszolgáló és a közelében lévő italbolt, Csitáron a vegyes- és italbolt újul meg az idén. Erre összesen öt és fél milliót költenek majd. Az összeg felét a fo­gyasztási szövetkezet, má­sik részét pedig a SZÖVOSZ állja. romsxáx méteres szintkülönbséget kell lekiizdenie. ezért mozeatásá- hoz három, egyenként kétszáz kilowatt, teljesítményű hajtófeiet építenek be. A mintegy húsz­millió forint értékű szállítószala­got az év utolsó negyedében kell a helyszínre szállítani, be­építeni és kipróbálni, hoey a megrendelő 1,987 januárjától már »7nri szállíthassa az új szénmező do’írozóit és az onnan kitermelt szenet. A dudán bányaüzemnek készü­A Nógrádi Szénbányák Kányás-bányaüzemének Dó­zsa György Szocialista Bri­gádja 1985 elején eldöntötte, hogy — immáron hetedik alkalommal — megpályázza a Vállalat kiváló brigádja cí­met. Ügy látszik, hogy az is­mert kollektíva célkitűzése reális volt... — Eddigi tefjesítményeink alapján — vélekedett Laka­tos Ferenc brigádvezető — minden bizonnyal megkap­juk a kitüntetést. Optimis­ták vagyunk, miként koráb­ban is. amikor sikerült. Pe­dig 1984 sokkal „kemé­nyebb” volt, mint azt bárki is gondolhatná. Ennek elle­nére számunkra sikert ho­zott. A tervezett 79 700 ton­na helyett 101 646 tonna sze­net küldtünk felszínre. A tervteljesítés 117 százalék. Ez annál is inkább nagysze­rű, mivel munkánkat sok negatív tényező gátolta; el­sősorban a nehezebb kányá- si geológiai viszonyok. Ar­ról van szó, hogy a csapat 1984 májusában került át Tiribesről az „új” bányába. Az ismerkedésre jóformán időnk sem maradt, mert ter­melni kellett. Igaz, a veze­tés minden fontos feltételt biztosított számunkra a 23- as, majd a 25/B frontokon. — Hogyan ítélik meg a ta­valyi vállalások teljesítését? — Tervünk 104 700 tonna szén kibányászása. Vállalá­sunk viszont ennél több volt: 110 ezer tonna. Az első fél évben 59 638 tonna szenet termeltünk. Az éves produk­Van már vagy hat éve, hogy nem vág nyagyanyám disznót. Öt ugyan nem köz- gazdasági szabályozók térítet­ték el évtizedes szokásaiktól, csupán nyolcvan felé közeled­ve már nem érzett magában annyi energiát, amit egy-egy disznótor az embertől megkí­ván. Megyénkben —, ha jól em­lékszem — tizenháromezerrel kevesebb sertés került ki a háztájiból és a mezőgazdasá­gi üzemekből, az egy eszten­dővel korábbinál 1985-ben. Látszatra nem sok, csakhogy ez a tendencia országosan. Tavaly egymillióval kevesebb sertés jutott a vágóhidakra, mint korábban! Ez azért már mindenképpen elgondolkod­tató — így vélte ezt a kor­mányzat is, amikor az ősszel a sertések fölvásárlási árát megemelte. A szándék egyér­telmű : kedvezőbb feltételeket akarnak teremteni a tenyész­téshez. s a kedv mellé nyilván több pénzt adni azoknak, akik a kockázatot vállalják. Mert azt is jó tudni, hogy a hízott jószágok több mint fele a háztáji gazdaságokban neve­lődött és nevelődik ma is. Már pedig hogyan gondolko­dik a gazda? Ha megéri csi­nálom, ha nem éri meg, akkor feladat teljesítései, hogy egy év­tizedes céltudatos gyártmány- és gyártásfejlesztéssel — az építő­szekrény elve alapján — külön­böző teljesítményű bátivai szál­lítóberendezések családját mun­kálták ki, tipizált — katalógus­ban szereplő — alkatrészekkel, és összehangolt, korszerű «rvártás- teehnológiával. A megkívánt na­gyobb teljesítmény, a helyszín követelte módosítások ellenére a „dudari szalag" beleillik ebbe a családba. term alapján is UH) százalé­kon felül tartunk. Az utol­só negyedév kissé gyengébb volt. Októberben 105 száza­lékot teljesítettünk, novem­berben sajátos gond jelent­kezett : lefogyott a front, fel­adatunk lett a tömegterme­lő munkahely kiszerelése, majd az új frontfejtés, a 41. számú, előkészítése. Manap­ság már magas kalóriatar­talmú szenet adunk, a várt mennyiségben. Sőt __ To­v ábbra is nagy feladatot je­lent a teljesítmény, de jó szervezéssel, akarással, olyan­nal, mint a korábbiakban volt, megoldható. Nekünk példát kell — és akarunk is — mutatni az aknaüzem többi brigádjának. Mert ben­nünket nemcsak Nógrádban ismernek. — Az ágazati kongresszu­si és a felszabadulási szocia­lista munkaversenyben való részvételért a kollektíva el­ismerést kapott... — Dicsérő oklevelet! Itt jegyzem meg, hogy a köze­pes nagyságrendű aknák or­szágos versenyében — októ­berig — az első között áll­tunk, és minden bizonnyal jó pozícióban zárjuk az esz­tendőt is. — Miként alakult munka­versen y-vállalásuk egyéb pontjainak végrehajtása? — Valamennyien részt vettünk a politikai képzés­ben, több alkalommal szer­veztünk közös programot, többek között kirándulást Ott voltunk a brigádvetél­kedőkön és a kulturális na­Egyifc falusi ismerősöm hamar papírt ceruzát kerített és kiszámította, hogy szeren­csés esetben leadáskor négy­öt száz forint haszna lehet egy sertésen. Maga hat-nyolc ma­laccal bíbelődött korábban, s úgy döntött: az idén csak annyit tart, amennyi a család­nak szükséges —, mert eny- nyiért neki még nem éri meg. Egyedi lehet az ő esete, de nála is „begyűrűzött” a gyak­ran emlegetett gond: baj van a tápok minőségével is. A mennyiség még csak elegendő, hanem a tápérték már bizony kívánnivalót hagy maga után. Két malac mellett dön­tött, azoknak a kertben meg­terem a szükséges mosiéknak- való. Nagyobb baj érte az egyik nógrádi faluban azt a két vállalkozót, akik bérhiz­lalásba fogtak. Temérdek pénzt öltek az ólak kialakításába, a modernebb tartás föltételei­nek biztosításába, ám mit látnak egyik reggel? Néhány malacuknak csupán a bőre maradt a betonon! Társaik egyszerűen megették a gyön­gébbekéi. Ma épp per tárgya az eset, lévén a tápban olyan anyag, amelyik szabályosan kannibállá tette a röfögő tár­saság egy részét. Nem kevés pénzért persze azonnali meg­oldást kellett találniuk, hogy a kétszázas állományt meg­menthessék, s most futnak az elveszett forintok után. Ez szerencsére nem jellemző eset, de a környéken ugyancsak bizalmatlanul fogadták egy ideig az érkező tápot — nem véletlenül. Hozzájuk hasonló rrraPán- vállalkozó nem sok akad Nóg- rád megyében, a többség „ki­csiben” vállalkozik csak. Ha viszont csekély a haszon a tenyésztésen — pontosabban a tartáson — akkor aligha lesz frontáttörés sertésüsvben az országnak ezen a táján. Milyen segítséget várnak a sertéstartó falusi emberek? Flsősorban dönteni kéne a fajták ügyiben is. Ha csupán ePv-két fajta fölnevelését vállalnák a háztájiban mun­kálkodók. könnyebb volna a fnitq tlllni'trmcáfTpTnak le^- iobhan megfelelő tápok biz­tosítása is. S ez már mindjárt a második dolog: mindig és m inden Woben megfeleli» rmm nem. Svédacél szállítószalag a dudari szénbányának Az Országos Bányagépgyártó tő óriás szalag egyfajta prototí- Vállalat salgótarjáni gyárában pus, új erőpróba a salgótarjáni megkezdték egy óriás szállító- nagyüzem számára A bányai szalag gyártásának előkészülete- szállítóberendezésekre specializá­lt a Veszprémi Szénbányák du- lódva a salgótarjáni bányagép- dari bányaüzemének. Az ezer- gyár ugyan évente összesen ötszáz méter hosszú, egy méter mintegy harminc kilométernyi széles berendezést Salgótarján- szállítószalagot állít elő, de két- ban tervezik és készítik et. A száz kilowatt teljesítményű haj­szalag óránként háromszáz ton- tófejjel, az ehhez kifejlesztendő na teher szállítására lesz képes, hajtó- és terelődobokkal még A berendezésnek mintegy há- nem volt dolga. Megkönnyíti a Tápok, malacok, pokon. Természetesen az üzem kommunista műszak­jain is. Emellett az év folya­mán 660 közhasznú társadal­mi munkaórát teljesítettünk. Tízen elvégezték a vájár­képző tanfolyamot, és jelen­leg is többen tanulnak álla­mi iskolákon. — Szólna röviden a brigád történetéről és összetételéről? — Az „időszámítást” a hat­vanas években kezdték. A versenyt idekerülésem óta, 1959-től kísértem figyelem­mel. Elég, ha azt mondom: nem múlt el év jelentősebb brigád cím elnyerése nélkül. Eddig öt alkalommal voltunk a vállalat és egyszer az ága­zat kiváló brigádja. A kol­lektíva régóta együtt dolgo­zik. Az 1984. évi 81-ről ta­valy 75-re, illetve 60-ra csökkent a létszámunk. Az elmúlt hónapokban — az az országban elsőként — ti­zenöten átkerültek a Hányá­son megalakított fiatalok frontjára, ahol európai szín­vonalú, önjárós berendezést üzemeltetnek. Egyik har­madvezetőnk, Drexler Ká­roly lett az ifjúságiak bri- gadérosa. Utódja Hajdara István, míg Tajti József ná­lunk maradt. Egyébként a fronton dolgozók döntő többsége vájár, s Ceredről, Istenmezejéről, Bátonytere- nyéről és Karancskesziből járnak Hányásra. Csaknem húszán tagjai a pártnak, 50 százalékuk a munkásőrség­ben is tevékenykedik. T. 1. forintok nőségű táphoz juthassanak hozzá, amelyet a jószágnak szakszerűen adagolva a legop­timálisabb idő alatt érik majd el a megfelelő súlygyarapodást jószágaiknál a sertéstartók. Ehhez szigorúbb ellenőrzés szükségeltetik a tápok, takar­mányok minősége fölött, s ezt a „kicsiben” tenyésztők maguk el nem végezhetik. A nemrég fölemelt fölvásár­lási árak — úgy tűnik — csupán a nagyüzemi tartás számára kedvezőbbek a ko­rábbinál. Ha a falusi portákon is szeretnék a régi tartási kedvet föléleszteni, ennél va­lószínűleg több figyelmet kell rájuk szentelni. Talán még azon is érdemes volna elgon­dolkodni, hogyan lehetne rá­bírni a mostani kistenyésztő- ket arra, hogy nagytenyész­tőkké váljanak. Könnyen belátható: tíz-húsz malac föl­nevelése hagyományos körül­mények között öt-tíz ezer fo­rintos haszonnal kecsegtet. Beruházni nem érdemes, hi­szen ennyi pénz még a befek­tetett munkát sem honorál­ja kellőképpen, nemhogy a betonozást, a vízvezetéket, az infralámpát és egyéb költsé­ges eszközök mihamarabbi megtérülését. Tisztes haszon nélkül pedig nem üzlet az üzlet. Volt időszak, amikor tíz­millió sertés gyarapodott a háztájiban és a nagyüzemek­ben egyszerre. Az akkori sta­tisztika bizonyítja: felét az előbbiek adták le a népgaz­daságnak. A fölvásárlási ár javítása, a tápok ügyének rendezése, a leadások körüli herce-hurcák kiszűrése remél­hetőleg segít a gondokon me­gyében és megyehatáron kí­vül is. A folyamatos figyelem, a még akadályozó tényezők megszüntetése teszi csak fö­löslegessé egyik napilapunk nem éppen alap nélküli aggo­dalmát: lassan már a belső piac kielégítése is gondot je­lenthet a mind kevesebb ser­téshús okán. A hiányosságokat már föl­fedezték, megszüntetésükre a kormányzat intézkedéseket tett. Az idei esztendő lesz ezeknek az intézkedéseknek az első próbája. H. R. Gpők a „Saigonból A minőséget állandóan ellenőrizni kell. Őszi újdonság a valódi irhacsizma lesz. A talppréselésnél válik el a lábbeli tartóssága. Beocae Péter felvételei Új anyag a fémek megmunkálásához A fémek megmunkálásánál használható olcsó és vi­szonylag könnyen előállítha­tó anyagot — amelyet nibo- ritnak neveztek el — hoztak létre a Szovjetunióban a nagy nyomások fizikai inté­zetének tudósai. A niborit- bői készült szerszám alkal­mazásával 1,5-szeresére nö­velhető az esztergályosok és marósok munkájának terme­lékenysége. jobb a fém .meg­munkálási minősége. NÓGRÁD — 1986. februór 21. péniele 3

Next

/
Thumbnails
Contents