Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-20 / 43. szám
Évzáró közgyűlés a Kazári Zöld Mezőben A közakarat hajtóerejére építve Mérsékelt eredmények, kritikus önvizsgálódás Már a múltba vész a kezdeti idő, amikor a munka előjátéka a hangulatjavítóban kezdődött itallal, személyeskedő vitákkal. A Kazár— Mátraszele—Vizslás házasságából összeállt Zöld Mező Tsz nagyüzem. Az alaptevékenységet növénytermesztés, állattenyésztés, erdőgazdálkodás, számos ipari, szállítási szolgáltatás egészíti ki. Természetes módon fonódott ösz- sze a két nagy termelőágazat. A sok tekintetben javításra szoruló földek vékonyabb kenyeret nyújtanának. Nem afféle alföldi éléstár van itt. Valamikor kellett a föld mellett fuvarozni, egyikmásik családtag, bányába, üzembe járt. Ez ötvözi a mát is, csakhogy a méretek. az arányok egészen kicserélődtek. Az elmúlt év termelési értékben meghaladta a 64 millió fo”intot. 7 3 százalékkal magasabb volt az 1984. évinél. Az eredményességet rontotta a központi elvonások hatása, anv'« 1934-ben 100 forint 9 5 forint nyereséget hozott, addig 1985-ben csak 6 forintot. Szemtől szembe A délelőttöt felölelő beszámoló és tanácskozás jóval túllépett az önigazoláson. Dudás László fiatal tsz-elnök beszámolójából ilyen mondatokat tanácsos megjegyezni: — Az időjárás függönyével nem lehet mindent eltakarni. A szabályozók, ha szigorúak is voltak, azért van miért tükröt tartanunk magunk elé. Valóban közbeszólt a hosz- szan elnyúló 1985-ös tél, a kifagyások a kalászosokban, a hűvös, csapadékos idő pedig a kalászkötődést hátráltatta. Az őszi árpát aratás előtt egy hónappal teljesen ledöntötte a vihar. Ezek csökkenéshez vezettek. Volt kiszántás, felül- vetés is, de ez már pótcselekvés, haszna nem sok. Szerencsére, a napraforgó igen jól fizetett, 22,3 mázsával hektáronként. Ez jelentős pluszt hozott az árbevételben. A silókukoricát azonban így summázta a beszámoló: — Termésünk kritikán aluli. A tervezett hozamnak csak az 54 százalékát sikerült betakarítani. A tervezett önköltségnek másfélszeresébe 95 forintba került egy mázsa siló. — Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy ilyen drága takarmánnyal neveljük, tartsuk állatainkat, amikor már volt abrakkal is felérő kukoricasilónk is. Nem szépít a beszámoló. Kár is lenne, mert a tagság is kritikus. A felszólalók sem kertelnek. Mértéktartóan ugyan, de alaposan részletezik mit lehetne jobban, hogyan kéne javítani. Az üsző- a bikanevelés — ellentétben a 3500 literes tehenészettel — eredményes, hasznot hajtó tevékenység. A sikerekben része van a háztájinak is. De itt még vannak tartalékok. Még tervszerűbbé, szervezettebbé ítéli tenni ezt a tevékenységet. Ezt sürgeti felszólalásában Marjai József, a fiatal Koncz Lászlóné tsz-ta- gok is. Növekedés előrelátóan Szorítóba kerül az elnök, de nem tér ki a válasz elől. A több száz főnyi hallgatóság előtt bejelenti, hogy a jövőben negyedévenként a tsz-ve- zetői találkoznak a háztáji termelőkkel egy kis haditanácskozásra. Szó lesz itt a takarmányellátásról, az állat- egészségügyről, az elhelyezésről, értékesítésről. Nem a szavak kedvéért kell találkozni, hanem azért, hogy tudjanak egymás törekvéseiről amely végső soron egy célt szolgál. ígéretes, különben, hogy okszerű legelő- és rétgazdálkodással a takarmányszínek építésével, fajtaváltással tudatosan gondolnak a jövőre, a sokat jelentő állattenyésztésre —, mint fő bevételi forrásra. Nagyságát, bevételét, nyereségét tekintve legtekintélyesebb ágazat a szállítás. Ez már többéves múltra tekint vissza. A jelenlegi állomány 200 tonna teherbíró szállítókapacitást jelent. 1985-re 14,6 millió árbevételre számítottak. A teljesítés csaknem 16 millióra kerekedett. Nagy érdeme van ebben a gépkocsi- vezetőknek is. Leleményesek, igyekeznek a szállításokat visszfuvarral kombinálni. Sokat dolgoznak. Volt, aki egy napon Győrből fordult meg, de másnap reggel fél hatkor már indult Sopronba. Embert, idegeket próbáló munka ez. Joggal merül fel a közgyűlésen, hogy a szállítókat jobban meg kell becsülni — bérben, talán szabad időben is. Mikor Kovács János gépkocsivezető ezt sürgette, továbbá a gyakori szemléket, nem késett az elnök válasza sem. Nem csupán ígért, de garanciákat tudott nyújtani. Az elkezdett és lényegében már álló gépműhely építését az idén befejezik. Itt lehetővé válik az igényelt alaposabb karbantartás, a gépkocsik gyors kiszolgálása, zsírozása, futójavítása. Tavaly a tízből ötmilliót használtak fel beruházásra. Gazdálkodnak a pénzzel, megnézik, mire adják ki. A megmaradó ötmillió forint az idén lehetővé teszi a teljes befejezést. A beruházásokat említve már részben befejezett a takarmányszárító színek építése, foglalkoznak talajjavítással. Előrelátóan vásárolnak. Inkább a gépek kapacitásának a kihasználása az elsődleges cél. Szívesen vásárolnának nagy teljesítmé-, nyű gépet az erdészetbe is. Egyelőre azonban várnak ve-1 le, mert nem tudnák kihasználni. Ha majd akad olyan gazdaság, aki igénybe veszi, akkor szó lehet a vételről. Jobban mint tavaly Természetes „hőmérője” az évi gazdálkodásnak a vezetők, dolgozók emberi magatartásának a közgyűlés. Minden munka, cselekvés megméretik. Így volt ez most. Az egész híján csak néhány észrevételre telik még. Javítani kell a Kisterenyén működő salakbánya tevékenységet, különös tekintettel a munka- és egészségvédelemre. Ezt az ott dolgozók képviselője, Kovács Béla is szóvá tette. A nagy por miatt néha tarthatatlan állapotok uralkodnak. Válaszában ezt a kérdést sem kerülte meg az elnök, mint ahogy egyetlen észrevételt sem. Az ott dolgozó műszaki vezetőknek a termelés mellett az is prémiumtényezője lesz, hogy előnyösebb munkafeltételeket nyújtsanak. Még hó fedi a határt, a szavakban, azonban már vibrál egy kis nyugtalanság, tavaszváró a hangulat. Sok dolgos esztendőnek, a célszerű terveknek, fejlesztéseknek az idén még jobban beérik a [' vetése. A hangsúly továbbra is a hozamokon van. A többet, jobbat az árunövényekből, a takarmányból. Tudatos törekvés ez, amit tisztelettel ismert el a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felszólaló osztályvezetője, Kurucz Miklós is. Az aktív dolgozó tagság mellett a sorokban ott ültek a már munkában megfáradt nyugdíjasok is, némelyike az alkalomra felöltötte a látványos kazári fejkendőt, a hozzá való ruházatot. Kíváncsiak voltak ők is, hová jut és hová jutott a tsz. Az arcokon nyugodtság volt. Pozsgay Imre, a HNF főtitkára, nyilatkozata a HOGRBD-nak Salgótarjánba látogatott és nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott Pozsgay Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, amint arról lapunkban tudósítottunk. Pozsgay Imre készségesen vállalkozott a NÓGRÁD kérésének teljesítésére. N y il a t okozat ha n foglalta össze a népfront VIII. kongresszusának tapasztalatait. a mozgalom legfontosabb feladatait. — Általános tapasztalat — és ez a közvélemény értékítélete is —, hogy a Hazafias Népfront VIII. kongresszusa jól közvetítette a nép hangját és szélesítette a társadalmi-politikai együttműködés lehetőségét, a szocialista nemzeti egységet — ■ mondotta elöljáróban Pozsgay Imre. — A párt és a társadalom, a nép és a politika együttműködését illetően új kezdeményezéssel tudta gondolatainkat, módszereinket gazdagítani ! a kongresszus. A kongresszust kísérő társadalmi aktivitásnak a pártból kiinduló politikai koncepció volt az alapja, amely változatlanul a szocialista demokrácia fejlesztését tartja politikai fejlődésünk fő irányának. Nem formális okokból mondom, hogy a népfrontkongresszus sikere elképzelhetetlen lett volna a munkastílus nélkül, amelyet a párt XIII. kongresszusa testesített meg. Nem léphettünk volna előre, ha nem tesszük magunkévá jazt a nyíltságot, és nyitottságot, amely a párt XIII. kongresszusát jellemezte. A kormányzati felelősséget vállaló párt volt az egyik legerőteljesebb szorgalmazója annak a nyitásnak, amely a népfrontmunkában végbement. Az egyik fontos politikai célunk volt, hogy erősítsük a népfront szerepét és helyét, oly módon, hogy az állampolgár ne csak deklarációnak érezze: a népfront politikai tömörülés és egyben az állampolgárok közössége is. Érezzék és lássák, hogy a mozgalom nemcsak valamiféle választási, közjogi szerepre kiszemelt intézménye a magyar társadalomnak, hanem az a politikai mozgalom, amely reális lehetőségeket teremt a párttagok és pártonkíviiliek, különböző világnézetű emberek és velünk még politikai vitában is lévő, de a szocializmust elfogadó emberek együttműködésére. Nem hallgatta el a népfront kongresszusa a néhány területen meglévő társadalmi elégedetlenséget, de egyetlen felszólaló sem válságspekulánsként, az elégedetlenségből tőkét kovácsolni akaró módon lépett fel. Közvetítve a társadalmi tapasztalatokat konstruktív, a politikai célokat szolgáló javaslatokat tett. — „A közmegegyezés szellemében” — a megyei népfrontértekezletet köszöntő írás ezt a címet viselte a NÓGRÁD-ban. Hogyan értelmezte a kongresszus a köz- megegyezést? — Szó szerint és elvileg úgy, ahogyan azt három évtizede hirdetjük. Ebben a tekintetben elvileg nem kívánt újat mondani, mert ez megfelelt társadalmi és nemzeti identitásunknak. Az a lényeg, hogy a népfront a kongresszus után is változatlan alapeivek folytatója a köz- megegyezésben, a szocialista nemzeti egység megteremtésében. és továbbfejlesztésében. Változást az jelentett, hogy ezt a közmegegyezést a határig elvittük a népfrontkongresszuson a vezető testületek megválasztásában. így az alapelvek elfogadásán túl bizonyos politikai kérdésekben is lehetnek majd viták a népfront testületéiben. A közmegegyezésben ugyanis olyanok is részt vesznek, akik konkrét kérdésekben vitatják a módszereket, amelyeket gyakorlunk, de nem vitatják el, hogy itt szocializmus legyen, pártirányítás érvényesüljön. Azt is tudjuk, hogy a közmegegyezést vállalók nemcsak az egyetértésüket, hanem a vitájukat is behozzák a testületekbe. Erre nekünk vitakészen kell reflektálni. — Egy korábbi fórumon Pozsgay elvtárs idézett egy kritikát: „túlzottan értelmiségi kongresszus volt a népfront VIII. kongresszusa.” — Ha dekázva azt nézzük, hogy mennyi munkás*, paraszt- és értelmiségi megnyilvánulás volt, akkor valóban igazat kell adni azoknak, akik ezt az észrevételt megfogalmazták. De ha azt nézem, hogy milyen intézményes lehetőségeket adott éppen a lakóhelyi érdekeken keresztül, a munkás-érdekképviseletnek, akkor konkrét ügyekben is jelen voltak a munkások és azok érdekei a kongresszuson. S hangot kaptak a parasztok és termelő szervezeteik érdekei is. Minőségileg talán még magasabb fokon, mint korábban, mert kerülni akartunk minden látszatmegoldást és statisztikai előfeltevést. — A kongresszust megelőzően a helyi bizottságokat újjáválasztó fórumokon gyakran hallottuk: kevés a mozgalomban a fiatal. — Mindenképpen szeretném hangsúlyozni, hogy az ifjúság egy része szervezeten kívüli társadalmi életet él, nem kötelezi el magát, de nem akar a közéleten kívül maradni. A népfront nem kíván különleges intézményeket létrehozni ifjúságpolitikai ügyekben, hanem megfordítja a viszonyt és azt mondja: az ifjúságnak is vonzó politikai formákat és mozgalmi színtereket kell teremteni. Változatlanul nagy gondnak tartjuk a fiatalok kismértékű bekapcsolódását a népfront munkájába. Szerettünk volna ennél határozottabb előbbre- lépést, s ez a helyi bizottságokban ma még nem sikerült. — Ugyancsak egy tanácskozáson mondta Pozsgay elv- társ: „A népfront a családérdekű állásfoglalásokra törekszik”. Hallhatnánk erről kissé részletesebben? — A társadalom szociális, szociálpolitikai kérdéseivel való foglalkozást mi egy szervező elvnek, a családvédelemnek szeretnénk alárendelni. Nem kívánunk önálló szociálpolitikát kidolgozni, de minden szociálpolitikai észrevételünkben a család érdekeinek szolgálatára törekszünk. A demográfiai jelenségektől az időskorúak problémáján át, a gyermekek sorsának alakulásán keresztül egészen az egyedülálló emberek problémájáig mindent fontosnak tartunk megvizsgálni a család fókuszába helyezve. — Salgótarjáni előadásában a kongresszus után is folytatandó aktivitás kapcsán hallottuk: a legfontosabb a tevékenységi terepe a népfrontnak a jövőben is a lakóhely. — Nem azért, mert tiltó táblák vannak a gyárkapuk előtt és oda nem léphetünk be. Inkább azért, mert az intézmények, gyárak, üzemek világa szervezett, kicsit talán túlszervezett világ. Ez azonban nem jelenti azt. hogy megtorpannánk a gyárkapu előtt. Azt a politikai tényt szeretnénk erősíteni, hogy a gyárak, üzemek, munkahelyek részei a magyar közéletnek. A lakóhelyhez kötődő érdekképviseleti munka azt jelenti, hogy mi a helyi autonómiák pártján vagyunk. Főleg a tanácsi önkormányzat megerősítését tartjuk fontos politikai feladatnak — annak összes előnyös anyagi konzekvenciájával együtt. — A népfront véleményét és vitaszervező munkáját a helyi és országos döntések előkészítésében egyaránt kérik. Milyenek e társadalmi konzultációk gyakorlatának tapasztalatai? — Természetesen a kormányzati munkához is kapcsolódik a népfront tevékenysége. Mindenesetre, az eddigieknél tartalmasabb és érdemibb társadalmi viták megszervezésére törekszünk. Meg kell vizsgálni, hogyan lehetne intézményes garanciákkal alátámasztani ezeket a társadalmi vitákat, hogy azok ne egysze-űen bizonyos kormányzati akarat szentesitől és jóváhagyói legyenek. Képtelenség, hogy mindenki maradéktalanul viszontlássa a gondolatait a döntésekben, de joga legyen arra, hogy érveket kapjon: miért nincsenek benne javaslatai a döntésben. Ez javíthatja a kormányzati munka feltételeit is, mert megnyer a végrehajtásra olyan milliókat, akik eddig esetleg közömbösen mentek el a feladatok mellett, mert magát a döntést nem érezték magukénak. A kongresz- szuson szóba került a népszavazás intézménye is. Megvizsgáljuk, az alkotmány idevágó pasz- szusát miként lehetne alátámasztani magasrendű jogszabállyal, hogy a népszavazás alkalmazható is legyen, ne csak elvi deklarációként álljon az alkotmányban. Ebből következik az is, hogy a törvényelőkészítésben szeretnénk normákat felállítani: mikor lehet egy törvény előkészítését társadalmilag is előkészített- nek minősíteni. Elég-e az, ha egy-két népfront- meg tanácsi testület így. úgy, amúgy valamiféle szentesítést adott rá. vagy normái legyenek annak, mikor tekinthető társadalmilag megtámogatottnak egy törvény előkészítése. — Végezetül: mi az. amiben koncepcionálisan újat hozott a népfront VIII. kongresszusa? — Minden korábbinál nagyobb szerepet vállalt a gazdaságpolitikai kérdésekben val ó véleményn yil ván ításban. A gazdasági reformnak a párt politikájával szinkronban való továbbfejlesztésének szorgalmazása egybekötődött azzal a belátással, hogy a gazdasági teljesítmény növeléséhez a politikai intézmények fejlesztésére is szükség van, mert utolsó és egyedül reális tartalékunk az emberi tartalék, a képesség és kezdeményezőkészség. A teljes foglalkoztatás értelmezésében is új módon fogalmazott a népfront kongresszusa. Egyáltalán nem elvetve a teljes foglalkoztatás elvét és annak értékeit. de bizonyos vállalati szabadságot kell teremteni ebben az ügyben. Mégpedig az ipari-gazdasági szerkezet átalakítását kell meggyorsítani ahhoz, hogy a gazdasági teljesítmény növekedjék. Az ipari-gazdasági szerkezet átalakításának meggyorsítása ugyanis ésszerűtlen foglalkoztatáspolitika mellett nem lehetséges. Ezért az „ősforráshoz”, az 1966-os májusi központi bizottsági határozathoz kell visszatérni: a teljes foglalkoztatás a kormány felelőssége, az ésszerű foglalkoztatás pedig a gazdálkodó szervezetek felelőssége, s ezért a kormány ne háríthassa át a foglalkoztatási kötelezettségét a vállalatokra. Ilyen és ehhez hasonló gazdaság- politikai elvekhez és kérdésekhez kapcsolódott a népfront VIII. kongresszusa a nagyobb szociális igazságosság jegyében, ami a mai társadalmi-politikai viszonyok között változatlanul a munkateljesítmény elismerését jelenti. Szemléletileg talán abból érdemes kiindulni, hogy ha egyszer a fizetés a munkateljesítmény elismerése, akkor a fizetésnek, a bérnek az erkölcsi mozzanatot is tartalmaznia kell. Ez különösen a pályakezdő, jól kvalifikált fiatalok szempontjából érdekes, mert társadalmi-nemzeti méretű veszteségek évnek bennünket mindaddig, amíg a társadalom a tudás adaptációjára nem képes. — Összegzésképpen: úgy érezzük, hogy a népire m VIII. kongresszusa lendületet adott a mozgalomnak. Nem rendezvény volt, hanem politikai fórum, a népfront társadalmi-politikai jelentőségének megfelelően. Ezért azt reméljük, hogy a népfront a jövőben sem olyan mozdony lesz.’ amelyet kívülről taszi- gálnak a pályán. Ellenben olyan, amelynek saját motorja van, s amely a mozgalmat a közakarat hajtóerejére építve tudja tovább vinni — mondotta befejezésül Pozsgay Imre. a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkáKorszerű otthonok Romhányban. A körülöttük lévő környezet szépítése további feladatokat ad a település lakóinak, ra. Gulyás Ernő Kelemen Gábor 4
