Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-17 / 40. szám

Hétfői magazin-. Hétfői magazin •* « Hétfői magazin. Ismerőstől ismerősig Az üzletnek menni kell! r Az öra és Ékszer Keres­kedelmi Vállalat salgótarjáni boltjának üvegpultjai alatt szebbnél-szebb ékszerek so­rakoznak: csillogó nyakékek ezüstgyűrük. divatos, színes bizsuk. Az üzlet nagy forgal­mat bonyolít le nap. mint nap, különösen akkor, ha nr any áru érkezik. Sokkal több is elkelne, nem rajtunk múlik, hogy nem árusítunk többet _ m ondta Lengyel Jánosné el­adó. — Nemcsak értékesítés­sel. hanem órajavítással, ék­szerek felvásárlásával is foglalkozunk, de januártól ezt egy kicsit megszigorítot­ták, csak magyar fémjellel ellátott tárgyakat vehetünk meg. — Ki tudja felértékelni az tde behoz At nemesfémet? — Mindannyiunknak érteni kell ehhez. Amikor engem felvettek ide. három hónap próbaidőt töltöttem el. és a főnökömtől, Bokor Tibortól, megtanultam az ékszerek becslését. Mindenhez szük­séges értenünk, ami a szak­mánkhoz tartozik, sőt admi­nisztrálunk, takarítunk is. Egyszóval „univerzális” em­berek vagyunk, ha valaki . hiányzik, akkor könnyen tud­juk helyettesítem, hiszen 9z üzletnek mindenkor men­ni kell! — Van-e valamilyen külön szabály az ékszerek árusítá­sára? Megfigyeltem, ha vala­ki fülbevalót vesz, csak az egyik felét adják a kezébe. — Komoly értékekkel dol­gozunk, érthető az elővigyá­zatosság. Figyelnünk kell mindig, nehogy valaki egy­szerűen kisétáljon valamivel a boltunkból. Egyszerre • min­dig csak egy vásárlóval fog­lalkozóyj. hiába szólnak hár­man. Ilyenkor udvariasan megkérem, várjon egy kicsit c vevő. — Szeret az ékszerek kö­tött lenni? — Mint a legtöbb nő, én is nagyon szeretem a szépet. Vannak ékszereim otthon, is, de most éppen nem költhe- tek rájuk. Építkezünk, fiatal házasok vagyunk, a fizetés­kor azonnal csak téglában, gerendában tudok gondol­kozni. Van egy ötéves kis­lányunk is, Klaudia. Amíg vele gyesen voltam, elvégez­tem a marxizmus—leninizmus esti egyetemet. Arra gondol­tam, csináljak valami hasz­nosat addig is, amig otthon vagyok. — Melyik a kedvenc férne? — Nem tudom, hogy hang­zik, de természetesen, az arany. Az ezüst is szép, de csak akkor, ha új. "Akkor fénylik még igazán, később, sajnos, elveszíti a színét, mert oxidálódik. Az ezüst különösen akkor tetszetős, ha markazitkóvel díszítik. Ez egy érdekes fekete. fémes csillogasu kő, amit kizárólag csak ezüsttel dolgoznak osz- sze. — Hol szerzik be kínálatu­kat? — A fővárosban van egy bemutatóterme az Óra és Ékszer Kereskedelmi Vál­lalatnak, oda járunk. Meg­nézzük és kiválasztjuk a ne­künk tetsző nyakláncot, fülbevalót, gyűrűt, karpere­cét, és megrendeljük azo­kat. Szem előtt tartva a he­lyi igényeket és a legújabb divathóbortokat is. Szívesen megyek nézelődni, vásárol­ni. Elsősorban humánér­deklődésű vagyok, éppen ezért, egy népművelőről ol­vasnék szívesen a legköze­lebbi hétfőn. V. M. Mii haiiUaiunk IMófjrádról a miskolci rádióban ? A Magyar Rádió miskolci körzeti stúdiójának szokásos, hétfő esti magazinműsorá­ban ma beszélgetés hangzik el dr. Hajdú Katalin, salgó­tarjáni városi főorvossá!. Zengő Árpád riporter arra kíváncsi, mennyire betegek és miért, hatvan éven felüti honfitársaink. Legifjabb városunk. Ezé- cseny. január elsején kapta vissza száz esztendeje elveszí­tett városi rangját A tele­pülés jelenerő! és jövőjéről szó1 egy rövid összeállítás csütörtökön, a Tiszától a Du­náig című műsorban. Egyéb­ként a városról húszperces riport készül a Kossuth rá­dió új városainkat bemutató sorozata számára. amely márciusban kerül sugárzásra. A Péntek este Észak-Ma- gyarországon című tallózó­ban február 21-én. a Taurus Gumiipari Vállalat új. sal­gótarjáni márkaboltját mu­tatja be a miskolci rádió riportéie. Az üzlet a megye- székhely déli területén. a Hámán Kató-telepen kapott helyet. v ■ ■ Farsang; és ócska cipő A „sör éve” alkalmából rendhagyó ceremóniára ke­rüli sor Brüsszelben. A mi­nisztertanács ülése után a sör és a sajt „nagymesterei” hagyományos öltözékben be­bocsátást kértek az üléste­rembe és a kormány tagjait „sör- és sajtlakomával” ven­dégelték meg. De rendhagyó ceremónia ment végbe közben az utcán is. A belga ifjúsági szerveze­tek farsangi felvonulás cí­mén, közös tüntetést rendez­tek, amelyen tiltakoztak a katonai szolgálati idő terve­zett felemelése, valamint az ellen. hogy fél évvel meg­hosszabbítsák azt az idősza­kot. amit az állástalan fiatal­nak el kell tölteni ahhoz, hogy hivatalosan munkanél­küli-nyilvántartásba veszik. Ez ellen tiltakoztak az idei farsangon a fiatalok Brüsz- szelben és a vidéki nagyvá­rosokban. Sajátos farsangi jelképet is választottak: az ócska cipőt. Azt akarván ez­zel jelezni, az ő ügyük re­ménytelenül egy helyben to­pog. Tonnaszám gyűjtötték össze a házakból a széttapo­sott cipőket, azokból több ki­lométernyi füzéreket csinál­tak és azokkal aggatták kö­rül a kormányzati épülete­ket. a köztereket. Még őrsé­get is állítottak, hogy ..gir­landjaikat” le ne szedjék, hadd ismerjék meg minél többen az idei belgiumi far­sang e különlegességét.., Gyakoribb {égbatcsetck Szomorú rendőrségi adatok bizonyítják, hogy évről évre több, veszélyes helyen kor­csolyázó, csúszkáló gyermek leli halálát a jeges vízben. A balesetek elkerülése ér­dekében a következő szabá­lyokat kell betartani: aki lé­ket vég a jégen, köteles a területet jól láthatóan körül­határolni; a jégkitermelőknek figyelőszolgálatot kell szer­vezniük, s gondoskodniuk kell megfelelő mentőeszkö­zökről is: tilos a folyóvizek hajóútjainak, valamint a kikötőknek a jé­gén tartózkodni. Veszélyes továbbá a folyóvizek part menti jegére lépni, s ugyan­csak el keH’kerülni a szenny­vízcsatornák torkolatát is. mert itt nem képződik meg­felelő vastagságú jégréteg. Fontos tudnivaló, hogy a jégen sportversenyeket, más rendezvényeket csak rendőr­ségi engedéllyel lehet szer­vezni. Védik a környezetei Számtalan olyan anyaggal dolgozik a Romhányi Építési Kerámiagyár. amely kellő kezelés nélkül károsítaná a levegőt, a talajt és a vize et. Már számtalan berendezés működik, amelyek a környe­zet védelmét szolgálják, de még akad tennivaló a tech­nológiai portalanításban és a szennyvizek kezelésében is. Több beruházás áll megvaló­sítás alatt az ipari üzemben, ami nem csupán a körnvezet megóvását jelentené a káros anyagoktól, de nem kevés megtakarítást is jelentene A különféle tisztító- és szűrőbe­rendezések révén — a számí­tások szerint — mintegv 8.2 millió forint értékű anvag nverhetö vissza, ebből körül­belül 6.4 millió forint a tő­késimportból származó. Gépírni jő — nézni szép ♦*« *’*•** *2* **♦ **♦ f*♦ •*« **• «’• *’♦ ♦*» „Az ember legalább egy lábnyomot akar hagyni maga után, nem többet.” Özv. Kuikoricza Mártorwvé Wl. születés napjait ünnepli ma Rútságon. A három szám- pegyű életkor önmagában w tiszteletet parancsoló. Ließe néni 1885. február 17-én Haj­dúszoboszlón látta meg a napvilágot. Egy esztendeje, a kerek évforduló alkalmából a nógrádi negyközségben meg­tett hangulatú ünnepségen ÉVE köszöntötték a környék leg­idősebb asszonyát. Most csend­ben, csak családi körben fo­gadja a jókívánságokat­„Mi örömöt tort ogat még az élet? Tartogot-e «damit egyálta­lán?" Lányával, Lidikével él Ku- koricza néni a Köztársaság utcában. Féltő gonddal vi­gyázza minden lépését. Brel- los Iászióne. Kukoricza Lídia is már 65 éves. ö gondoskodik édesanyjáról, akinek két fia is van ri» a fővárosban laknak. A •'rjanna * órakor az ágyban fogyaszt}* ei a reggelit: íejes- kávet zsemlével Szundikálás következik, ma jd 11 -kor fel- öltözik. A világ híren felol­vasás útján jutnak « hozza. Kedvezményes ebédet kapnak a tanácstól. A kedvenc étele­ket azonban Lidiké főzi: rakott kelkáposztát és főzelékeket zaftos pörkölttel. Ha az idő­járás megengedi, lebandukol- nak a Börzsöny cukrászdába feketekávét iszogatni- Délután a kohnybátoem foglalatosko­dik Fél hét tájban vacsorázik. Aztán ágvbói nézi a tévét. Másnap „tóértékelik” a mű­sort. II „Az öregeknek semmi más nem adatott meg, csupán az emlékezés." Időnként ki-kihagy az em­lékezte. Cserbenhagyja. Leá­nya siet a segítségére. Együtt bogozzák a múlt szálait. Nincs „visszaút” az évek er­dejében. A remény közvetítő­je az emlékezés. A képzelet hátrafelé csapon,g. Házigazdá­ink csak sejtik, miért fontos nekünk az emlékezés. Hete­dik gyerekként Simon Lídiá­nak nem is lehetett más vá­lasztása, mint a szolgálás a cselédéiet. Debrecenben egy színésznő szakácsnője volt. Erre világosan emlékszik, de a nevére már nem. Azt el­mosta az idő. ót követte Mis­kolcra, aihol megismerkedett az itt katonáskodó Kukoricza Martommá. Házasság lett be­lője. Az ács és molnár férj Üjpestre vitte feleségét, aki a fonógyárban helyezkedett el. Az első világháború szeie Kisfoodonyba vetette őket. Vízimalmot béreitek a bárótól, majd a rétsági szeszfőzdét alakították át azzá. A Lóska- patak és a diésjeniői tó adta a vizet Az udvaron két ma­lomkő őrzi az emléket. Az egykori Tabán utcai malom­ban még lisztet is őröltek a felszabaduláskor a szovjet katonáknak és a fai« szegé­nyeinek. A sorsforduló után egy esztendővel özvegy lett Lídia néni. Egyedül üzemel­tett« a malmot 1951-es lebon­tásáig. „Tisztelet az öregeknek, hogy tudomásul veszik ami volt, az volt; az van, ami von, mert az idő visszafordíthatatlan." A krónikás igyekszik ki­fürkészni az évszázad titkait. Ha beszélni tudnának a hom­lok barázdái, a száradó bőr ráncai, fodrai! ősztől hat ki­lót fogyott. Beszéde alig ké­pes felidézni az eseményeket. A nyelv nehezen engedelmes­kedik. A szavak tétovák. El­rejtőzik a lényeg. A kom­munikációt lánya teremti meg. (gazából w vk Ketten ér­tik egymást. Lidiké szerint azonban jobbam felfogja a vicceket, mint 73 éves férje. „Ki nem vénült meg? Aki harcban állt a jóért mindig, lankadatlanul”. Kukoricza nénivé? löl esz­tendő aiatt sem történtek rendkívüli dolgok, csodák. Nem volt hős, mégis a század tanúja. Tekintete, tiszt« pil­lantásai ma is emberi jóságról árulkodnak. Szegény ember­ként is igyekezett segíteni a rászorulókon. Ezért örvend közszeretetnek lakóhely«!. Hétköznapi cselekvéseivel a nélkülözésben is megőrizte emberségét. Kiállta a „fájdal­maik tűzpróbáját” a földren­gések, -csuszamlások zivatará­ban is. Népes családjának tag­jait is erre nevelte. „Évente egyszer hoz a posta (egy fiat, unokát), még déd­unokát is." A nagy család nem jön össze teljes létszámban a szü­letésnapra. A legidősebb fiú előző vasárnap köszöntötte a mamit. Felesége Júliámra. így Pesten névnapoznak. De nem marad Lídia néni gratulációk nélkül. hiszen három gyereke van, négy unokája (az egyik Bagdadba messt férihez). dédunokád é. két ükunokája „naggyá növekszenek ár apró dolaok, mert csőknek vágya­ink.” Elmozdul a széktől. Óvatosan lépked, szinte billegve járkál. Segédkezik a háztartásban, a konyhában. Babot pucol. Ku­koricát morzsol. Nem szeret tétlenül ülni. Nem mondta ki, mégi« érezni: fontos neki, bogv valamit tegyem. 95 éves korában még ő főzött. Kertesen (•«'■rrlifalí pl-van finom töltött. káposztát, mint a mama ->• emlékezik Lidiké. „hozzám már hűtlen lettek a szavak, vagy én lettem mint túláradt patak oly té­tova, céltalan, parttalan." Emlékezőtehetsége gyengül. Időmként bizony beszédzavar nehezíti üzeneteinek felfogását 1982-ben homlokán két seb keletkezett. A tar járni kórház* ban ápolták. Ezt leszámítva alig látott orvost. Gyógyszeré is ritkán szedett. Vallja: „a munka a legjobb léleknyug- tatás”. Ez enyhít az öregség védtelenségén, kiszolgáltatott­ságán. A mozgás vapcsnl ía össze a világgal, ezért nem szánandó. „A recsegő ízület” így kevésbé, fáj. A tört sugarú szem vigaszt talál. „M”. oki • ■'dent frer»mha ad, keJí, viliét, poharai, Nél­külözhetem magomat”. •*- munka szenetete. dolgos élet a titok nyitja. Örömmeí végezze az ember, amit est­nél. Kukorica néni mindig azért fáradozott, hogy szen­telnek íobb legyen Mezérdern'i a pihenést, a törődést, a gon­doskodást családiétól. D» az a közösség «em feledkezik el róla, ahová 63 éve vétette, a sors. Rétság vezetői otthoná­ban virágcsokrokkal kedves­kednek Lídia néninek. Btrzofalwi í?vn»S NORGAD - 1986. február 17„ hétfő

Next

/
Thumbnails
Contents