Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-17 / 40. szám

I Belejeziilt a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) A kongresszus második nap­ján felszólalt még Harangozó József, a Tégla- és Cserép­ipari Tröszt szakszervezeti in­tézőbizottságának társadal­mi titkára; Szabó Endre, a Közalkalmazottak Szakszer­vezetének főtitkára; Szemán József, a Dunai Vasmű hen­gerésze; Szölősi Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezete Kaposvár körzeti bizottságá­nak alapszervezeti titkára; Alekszandra Birjukova, a Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa elnökhelyette­se; Szórádi Sándor, a KISZ KB titkára; Gérard Alézard, a francia Általános Munkás- szövetség titkára, Beck Tamás, a Magyar Kereskedelmi Ka­mara elnöke; Szabó Sándor, az ÉDOSZ Békés megyei tit­kára; Tóth Ilona, a Szak- szervezetek Veszprém Megyei. Tanácsának vezető titkára; Dón Gábor, a Taurus Gumi­ipari Vállalat szakszervezet} intézőbizottságának titkára, Miklós Györgyné, a Győr- Sopron Megyei Tejipari Vál­lalat szb-titkára; ZiBióriyl Ferencné, a Zrínyi Nyomda szb-titkára, Varga Károly, a Láng Gépgyár lakatosa; Csi­kós Pál, a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára; Szabó Imre, a Debreceni In­gatlankezelő Vállalat szb-tit­kára, Bujáki Gáborné, a Szi- lasmenti Termelőszövetkezet raktárosa. Kéri Attila, a BKV gépkocsivezetője; Pécsi Il­dikó, a Népszínház érdemes művésze; Szabó Dezsőné, az EGIS Gyógyszergyár műsze­része, Jakab Józsefné, a Vas Megyei Élelmiszer-kereskedel- jn»i Vállalat pénztárosa; Schalkhammer Antal, a Ta­tabányai Szénbányák Válla­lat szb-titkára; Fuderer Ká­roly, e Baranya Megyei Táv­közlési Üzem üzemvezetője; Juhász Péterné, a Szegedi Ruhagyár szb-titkára; Sáli Ferenc, a HVDSZ főtitkára; 'Jós Vandecruys, . a Munka [Világszövetségének küldötte; «Ir. Szabó Zoltán, a Semmel­weis Orvostudományi Egye­bem Ér- és Szívsebészeti Kli­nikájának igazgatója; E. K. ’Afrfnf, as Afrikai Szakszerve- seti Egységszervezet küldötte; Gergely Mária, a Közalkalma­zottak Szakszervezetének Hajdú-Bihar megyei titkára; Amal Mukherdzsi, a Nemzet­közi Munkaügyi Szervezet képviselője: Bucsai Julianna, a fill. Sz, Alfredo Lima Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulója; Kovács László, az ELTE szb-titkára; Szelei Emil, az Alföldi Nyomda szb-titkára; Kovács József, a Magyar Vil­lamosművek Tröszt szb-titká­ra; Bajusz Rezső, a MÁV ve­zérigazgatója; Kovács Lajos, a MEDOSZ Csongrád Megyei Bizottságának titkára; Rédei Alajosné. a KPVDSZ a Ven­déglátó és Idegenforgalmi Tit­kárság titkára. Kriston István felszólalása iapsahliró! Rasszeääre Sehet látni, de. ■■ A XXIV. kongresszuson a hozzászólásomban több té­mát vetettem fel, s ma öröm­mel veszem tudomásul, hogy az eltelt öt évben néhány­ban pozitív változás követ­kezett be — kezdte felszóla­lását Kriston István, me­gyénk küldötte, a Nógrád- Volán szakszervezeti bizott­ságának titkára. Mindenki közlekedik, s talán ehhez mindenki is ért. De kevesen ismerik és sajnos még ke­vesebben varinak, akik elis­merik az itt dolgozók nehéz, áldozatos munkáját. A közlekedés kulturáltsá­gának fejlesztése nekünk is alapvető érdekünk. Az erre irányuló kívánságokat nem- csak a megyében, hanem or­szágosan is jogosnak tartjuk! Sokszor viszont olyan bírá­latokat kapunk, amelyekért egyedül a közlekedési szak­ma dolgozói nem vállalhat­ják a felelősséget, mert azok megoldása csak össztársadal­mi szinten valósítható meg. Gondolok itt eszközeink erő­sen elhasznált állapotára, amely sok gondot okoz. Tovább súlyosbítja a hely­zetet az egyre dráguló, de nem megfelelő alkatrész- ellátás. Ezután a bérszínvo­nal alakulásáról a követke­zőket mondta: — Nem tu­dom, hogy a közlekedési dol­gozók átlagbére az országos átlag felett, vagy alatta van. Azt azonban igen, hogy az árakhoz képest alacsony, az áremelkedésekhez képest, di­namikájában is elmaradt. Ennek egyik oka, hogy esz­közfejlesztéseinket már" ed­dig is' bérfejlesztésünk ter­hére voltunk kénytelenek megoldani. Mindez kedvezőtlenül ha­tott munkaerőhelyzetünkre, amelyet még tetéz a nálunk végzett munka nehézségi fo­ka, különösen a városi tö­megközlekedésben. Létszám­gondjaink miatt, a forgalmi utazók 182 óra helyett, je­lenleg is 210—220 órát dol­goznak. A választások során igen élesen merült fel, hogy ebben az országban miért csak a gépkocsivezetők nem kaphatnak túlórapótlékot. Az előbb említett gondolj ellenére határozottan ki me­rem jelenteni, hogy dolgo­zóink többsége becsületesen végzi feladatát. Mi ezt ter­mészetesnek tartjuk. Tehát nem azt kérjük, hogy he­Szavaznak a küldöttek lyettünk végezzék el a mun­kát, de azt viszont igényel­jük, hogy ennek ellátásához biztosítsák a feltételeket. Rátérve a versenyre és esélyegyenlőségre, a követke­zőket mondta: — Hazánkban jelenleg 30 ezer magánfuva­rozó van, akikkel a fuvar­piacon versenyeznünk kell. Mi nem félünk ettől, de sze­retnénk, ha a 100 méteres futópályán nem volna a 25 méter előnyük, mert ezt még nagyüzemi szervezettséggel sem lehet pótolni, de az adó­zási rendszer sem teszi le­hetővé. Jó magam tisztes­ségtelennek tartom, hogy a versenytársak kihasználják egyes ■ árucikkek átmeneti hiányát. Befejezésül Kriston István a következőket hangsúlyoz­ta: — Szakmai kongresszu­sunkon több gondot és mar­kánsabban fogalmazott meg tagságunk. Ebből a csokor­ból csak néhányat emeltem ki, mert tudom, magasabb­ról messzebbre lehet látni, de közelebbről élesebbek a kontúrok. * A kongresszus harmadik munkanapjának első felszóla­lója, Farkas György, a 43. Sz. Állami Építőipari Vállalat szb-titkára volt. Felszólalt Hallgatva a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusának hozzászólásait, azok sokszínűségét, a különböző té­mák igényes, változatos, kritikus és önkritikus megközelítését, akaratlanul is kikivánkozik belőlem a kérdés: a vita alapján megyénk küldötteiben va­jon mi kristályosodott ki, miként lát­ják jövőbeni tennivalóikat? — Számomra a kongresszusnak több vonatkozásban van jelentősége — kezdi a beszélgetést Merlák Ervin, a SZOT tagja, a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek szakszervezeti bizottságának tit­kára. — Ennyire egyértelműen még egyetlen kongresszusi beszámolóban sem tükröződött vissza a szakszervezeti tag­ság véleménye, észrevétele, javaslata, kritikai megjegyzése. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy értelme van a beleszó­lási jog gyakorlásának. Itt azonban nem lehet és nem szabad megállni, mert a következő öt évre szóló magasabb kö­vetelményeket megtestesítő feladatok is egyértelműek. — Ezek közül a mostani, középtávú tervciklusban nem lehet alku tárgya, hogy a hatékonyság, a termelékenység, a nyereség növelése érdekében folyama­tosan kell biztosítani a munkafeltéte­leket. Nálunk ez azt jelenti, hogy a gaz­dasági vezetőkkel együtt naponta kell közösen tevékenykedni a valós ered­ményekért. A szigorúbb előírások tel­' jesítése megkívánja, hogy senkinek sem és egyetlen esetben sérti adjunk felmentést és érvényes utasítások, meg­II tagság cselekvő támogatásával » figyelembe véve a lehetőségeket, a várható teljesítést, eldöntjük, hogy kö­zülük mit és mikorra tudunk meg­valósítani. A feladatok újszerűsége, sok­rétűsége megkívánja, hogy a szak- szervezeti tisztségviselők növeljék fel- készültségüket, bővítsék ismeretüket. — Bár nálunk a szakszervezeti tiszt­ségviselők kapcsolata jó a gazdasági vezetőkkel, én a továbbiakban ennek erősítését tartom egyik fontos felada­tunknak — vélekedik Goíyán Pálné, az Ipoly Bútorgyár szakszervezeti főbizal­mija. — Ügy látom, hogy e területen aránylag jó úton haladunk. Kölcsönös a bizalom, számítunk egymás munká­jára. Ennek ellenére vannak még olyan papírba foglalt tennivalóink, kötelezett­ségeink, amit ezután kell jobban gya­korolnunk. Péládul az előterjesztéseknél sokszor bólogatunk, közben szívünkben azt érezzük, hogy ezen változtatni kel­lene. — Én arra bátorítom bizalmi társai­mat, hogy véleményüket, észrevételü­ket, javaslataikat mindig ott mondják el, ahol annak helye van. ahová tarto­zik és nem lesz semmi bajuk. Vallom, hogy csak a közös megbeszélés, vita alapján született döntés, majd azt fed­ték el, hogy csoportosan, vagy belső tagozódás szerint végzik szakszervezeti munkájukat. Előnye abban jelentkezik, hogy az ott dolgozók jobban magukénak érzik a szakszervezetet. A bizalmiak és főbizalmiak viszont tagjai a területi alapszervezetnek, ahol képviselik tag­ságuk érdekeit. Az együtt hozott hatá­rozatok viszont mindenkire kötelezőek, Az új szervezeti felállás javította a partnerkapcsolatokat, az iskola és a szakszervezet között, alapszervezeti és művelődési osztályok, n szakigazgatási szervek és köztünk. Javítani kell vi­szont a községi tanácsokkal. Mivel a bizalmiak száma nőtt, sok köztük az új. hogy képesek legyenek a tisztségek­kel járó megnövekedett feladatok el­végzésére, egész napos gyors, felkészí­tőt tartottunk számukra, és tervszerűen oldjuk meg képzésüket, továbbképzésü­ket. •ír \ állapodások teljesítése alól. Fontos fel- vető együttes cselekvés vezethet el ki­adatunk egy olyan érdekeltségi rend­szernek a kialakítása, amely egyforma lehetőséget teremt mindenkinek. Vagyis a termelést kiszolgáló egységek, vala­mint az elvi főosztályon dolgozók számára is olyan feltételrendszert kell megteremtenünk, amely őket is érde­keltté teszi a nyereség növelésében, vagyis jobban a termelőegységekhez köti munkájukat. Az előbbiek mellett a szakszervezeti munkában sorra vesszük a imlasztások során elhangzott jogos kívánságokat, tűzött közös céljaink megvalósításához. W A kongresszus, megerősített bennün­ket. hogy jó útón járunk, amikor a szakszervezeti munkát a munkahelyekre koncentráljuk — foglalja tömören ősz- sze a vita tanulságait Hartly Jánosné, a pedagógus-szakszervezet megyetitká­ra. — Az alapszervi választások során átálltunk a munkahelyi bizalmi rend­szerre. Az ott dolgozók maguk döntőt­Nagy megtiszteltetés számomra, hogy idáig eljutottam — mondja a legfiata­labb küldőit. Varga Tibor, a Nógrád Meqyei Vendéglátóipari Vállalat fel­szolgálója. — Engem, az ifjúsággal, a fiatalokkal való kérdések, köztük a pályakezdés, az otthonteremtés gondja, az erre irányuló felszólalások ragadtak meg elsősorban. A szükséges segítség mellett, ha ők is azt akarják, hogy jobbak legyenek az életkörülményeik, akkor nekik is a változó új követelmé­nyekhez kell igazodniuk. Mutassák meg. hogy mire képesek! Hat éve dol­gozom a szakmában, amit én nem szakmának, hanem hivatásnak tekin­tek. ., A feladatok nagyok, újszerűek, szer­teágazók. a véarehajtás során előre nem látható, váratlan aondok és prob­lémák is jelentkezhetnek. Akárcsak eddig, úgy a jövőben is a tagság e*e- lekvő támogatásával lehet csak megol­dani a mindannyiunk javát szolgáló, korábbinál magasabb f el adatokat. Ven esz Károly még Horváth József, a Szak­szervezetek Tolna Megyei Ta­nácsának vezető titkára; Do- lecskó Kornélia, Rózsa Fe- renc-díjas újságíró; Papp Sán­dor, az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár főtechnológusa; Hrabovszki András, a Somogy Megyei Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság erdőmérnöke; Ma- tuszka István, a Közalkalma­zottak Szakszervezete nép­hadsereg! bizottságának ve­zető titkára; dr Kóbor József főorvos, a Baranya Megye' Tanács Egészségügyi Osztá­lyának vezetője. Ezt követően Gál László, a határozatszövegező bizottság elnöke és Sólyom Ferenc, az alapszabályszövegező bizott­ság elnöke bejelentette, hogy a kongresszuson a határozati javaslathoz, valamint az alap­szabálymódosító tervezethez több észrevételt, megjegyzést és további javaslatokat fűz­tek. A dolgozók nagyobb ré- ( tegeit érintő javaslatokat át­vezették a tervezeten, az egyes szakmákra, kisebb rétegekre vonatkozó javaslatokat pedig eljuttatják az illetékes szak- szervezeti testületekhez. Ezután Gáspár Sándor ösz- szefoglalta a vitában elhang­zottakat. A SZOT elnöke a tanács­kozás munkáját értékelve rá­mutatott,. hogy a kongresszus elvégezte azt, amire hivatott * volt. — A küldöttek magas fokú felelősségtudatról tettek ta­núságot, hozzászólásaikban ki­tértek a tagság gondjaira és ismertették a dolgozók törek­véseit is — mondotta. Több építő bírálat is elhangzott és sokan tettek javaslatokat a nehézségek leküzdésére. A hozzászólásokból is kitűnt, hogy csak közös erőfeszítéssel tudunk gondjainkon túljutni; minden erőnket össze kell fog­ni ahhoz, hogy az ország gazdasági erejét növelve ki­elégíthessük a dolgozók itt is soikf éleképpen megfogalma­zott jogos igényeit. A felszó­lalók jóváhagyták és kiegé­szítették a kongresszusi do­kumentumokban megjelöjt fö feladatokat, amelyek végre­hajtása segíti népünk gyor­sabb előrehaladását, a dolgo­zók élet- és munkakörülmé­nyeinek további javítását. Kiemelte: a kongresszus egyértelműen és világosan megfogalmazta a magyar szakszervezetek szerepét tár­sadalmunkban, s arra is vá­laszt adott, hogy a szervezett dolgozók milyen célokat tá­mogatnak. A magyar szak- szervezetek hivatásuknak és rendeltetésüknek megfelelően támogatják a társadalmilag hasznos kezdeményezéseket, mindazokat a törekvéseket, amelyek szocialista céljaink elérését vagy közelítését szol­gálják, s lehetővé teszik, hogy életünk szebb, boldogabb és teljesebb legyen. Támogatják szocialista elveink érvénye­sítését a gyakorlatban, tevé­kenyen részt vesznek mind­azoknak a feladatoknak a megoldásában, amelyeknek célja hazánk gazdasági ere­jének növelése, mert csak az együttes erőfeszítések ered­ményeként bővülhetnek le­hetőségeink a reális igények kielégítésére. Mint mondotta, a felszóla­lók sok összefüggésben tették szóvá az életszínvonal javí­tásával kapcsolatos tenni­valókat, s helyes, hogy a szak- szervezetek akkor is támogat­ják a dolgozóknak az életkö­rülményeik javítására vonat­kozó igényeit, ha azok mara­déktalan kielégítésére a kö­zeljövőben nem lesz lehetőség. A jövőbeni igényeket ugyanis már most számba kell ven­nünk, s arra kell töreked­nünk, hogy amint erre orszá­gunk anyagi lehetőségei mó­dot adnak, azok közül mind többet valóra váltsunk. Gáspár Sándor szólt a szer­vezett dolgozók előtt álló gaz­dasági feladatokról, a VÍT. öt­éves terv céljairól is. Mint mondotta, a magyar szakszer­vezeti mozgalom óriási érőt jelent e célok megvalósításá­ban A szakszervezetek a ma­guk eszközeivel közreműköd­hetnek abban, iiogv minden munkahelyen a korábbinál jobban használják ki megle­vő lehetőségeiket. A fegyel­mezett munkát mindenhol n szót tisztségviseli Elnök: Gáspár Sándor. Alelnökök: Fö'dvári Ala­dár, Gál László. Ligpti László. Pa’otai Károly, dr. Prieszol Olga. Főtitkár: Baranyai Tibor. Titkárok: Kősáné dr. Kováes Magda. dr. Nagy Sándor, Sólvom Ferenc, Szlovatsik Károly, Viriz- lay Gyula. A Szakszervezetek Or- Országos Tanácsa mellett működő munkabizottságok vezetőit a SZOT következő ülésén választják meg. A számvizsgáló bizott­ság elnöke: Biszku Béla. Titkára: Pandurovics Jó­zsef. meg kell követelniük, de arrjj is figyelmet kell fordítaniuk,' hogy a jól szervezett munka feltételei is biztosítottak le­gyenek. A VII. ötéves terv meghatározza egész nemze­tünk további sorsát — mon­dotta —,’s a terv megvalósí­tása mindenekelőtt a szerve­zett dolgozók millióinak mun­káján, helytállásán múlik. Ezt követően a kongresszus a határozati javaslatról sza­vazott, s azt 21 ellenszavazat­tal és ugyancsak 21 tartózko­dással elfogadta. A Szakszer­vezetek Országos Tanácsa, to­vábbá a számvizsgáló bizott­ság' jelentését, az ezekhez kapcsolódó beszámolókat, a vitában elhangzottakra adott választ, valamint az alapsza­bály módosítására vonatkozó előterjesztést a kongresszus egyhangúlag elfogadta. Ezután a kongresszus zárt ülést tartott, amelyen meg­választotta a Szakszervezetek Országos Tanácsát és a szám- vizsgáló bizottságot. Mindkét újonnan választott testület megtartotta alakuló ülését. A Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa megválasz­totta elnökségét, titkárságát, vezető tisztségviselőit, és ki­nevezte. illetve megerősítette a SZOT osztály- és intéz­ményvezetőket. A számvizs­gáló bizottság megválasz­totta elnökét és titkárát. A kongresszus plenáris ülé­sén Martos Istvánné, a sza­vazatszedő bizottság elnöke is­mertette a választások ered­ményét. Baranyai Tibor elnöki zár­szavában hangsúlyozta a szakszérvezeti mozgalom nagy felelősségét a közösen vállalt feladatok végrehajtásában; a népgazdaság további fejlesz­tésében, a dolgozók életszín­vonalának javításában, mind­annak a célnak az elérésében, amit a magyar szakszerveze­tek XXV. kongresszusa kije­lölt, megerősített. A kongresszus az Interna^ cionálé hangjaival ért véget, j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents