Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-14 / 11. szám

Megjelent a Pórtélét januári száma !' liftét után ■ A folyóirat közzéteszi Né­meth Károlynak,' az MSZMP főtitkárhelyettesének vitain­dító előadását- amely az 1985. november 21—22-én „A párt- dernokrácia helyzete és fej­lesztésének feladatai” címmel tartott országos elméleti ta­nácskozáson hangzott el. Né­meth Károly, a többi között hangsúlyozta: a döntések elő­készítésének nyilvánossága, a dolgozók politikai felkészíté­sé a végrehajtásra még gyak­ran elmarad a kívánatostól. 'Helyenként a befeléfordulás, a pórtélét, misztifikálása ér­zékelhető. ami szembenáll a tómegkapesolatok szélesítésé­re irányuló törekvésekkel. Sok eves tapasztalat bizonyít­ja. hogy az őszinteség, a nyílt viszony erős összekötő ka­pocs a párt és a dolgozók között; biztosítja- hogy a po­litikai tevékenység ne sza­kadjon. el a realitásoktól, tartós maradjon a nép bizal­ma pártunk politikai céljai, gvakorlata iránt. Kongresszusra készül a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. Hámori Csaba, a Politikai Bizottság tagja, a KISZ Központi Bizottságának e'ső titkára áttekinti az elő­készítő munka tapasztalatait és megállaoítja: változás, ■ megújulás e'őtt áll az ifjúsá­gi mozgalom. A KISZ eddig úgv működött, mintha a ma­gyar fiatalok egyetlen képvi­selője lenne. Ha kizárólagos szerepet nem is, de meghatá­rozó pozíciót vállalhatunk. Január 1-ével hozzáfogtunk a népgazdaság hetedik ötéves fejlesztési tervének megvaló­sításához. Az idei év legfőbb gazdaságpolitikai feladata az új ötéves terv sikeres indítá­sa, fő gazdaságpolitikai cél­jaink megalapozása. Németh Miklós megvilágítja az 1986. évi népgazdasági tervet. Nagy Sándor, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsának titkára a szakszervezetek és az ifjúság kapcsolataival fog­lalkozik. Hangoztatja: ami­kor a SZOT a közelmúltban ifjúságpolitikai kérdésekben döntött, akkor egyúttal a kö­zelgő XXV. kongresszus mon­dandójának egyik fontos kér­désében is állást foglalt. A szakszervezeti mozgalom an­nak elősegítésére törekszik, hogy az ifjúság tényleges társadalmi, gazdasági súlyá­nak, szerepének megfelelő megítélésben, anyagi, erkölcsi elismerésben, illetve az adott életszakaszban sajátosan fel­merülő problémák megoldá­sakor megfelelő társadalmi támogatásban részesüljön. Bereczky Gyula, a megyei tömegkommunikáció struktú­rájában végbement változá­sokról, fejlődésről ír. Rámu­tat: a megyei lapok példány­száma az 1970-es évek elejé­től 1984-ig évi átlagban, mintegy 40—45 ezerrel emel­kedett, vagyis példányszámuk másfél évtized alatt, csaknem megduplázódott és 756 ezerről 1 millió 378 ezerre nőtt. Alapvetően ugyanolyan köve­telménynek tesznek eleget, mint országos laptársaik. Sa­játos helyzetük annyiban mó­dosítja profiljukat, hogy a nemzetközi és az országos eseményekről szóló tájékozta­tás mellett elsősorban a me­gyei eseményekre, a párt po­litikájának a megyében tör­ténő végrehajtására, a me­gyei közvélemény alakítására, a helyi érdekkonfliktusok fel­ismerésére és megoldásuk se­gítésére kell összpontosítani- ok figyelmüket. A pártdemokráciával fog­lalkozó elméleti tanácskozás három szekcióban, zajlott le. A folyóirat az elhangzás sor­rendjében közli a szekcióve­zetőknek : Lakos Sándornak, Huszár Istvánnak és Petrovsz- ki IstVánnak a plenáris ülé­sen elhangzott beszámolóját. A Pártélet 8—9. és 11. szá­ma cikket közölt az építési árak alakulását befolyásoló tényezőkről. A szerkesztőség kerekasztal-beszélgetés ke­retében az építési ágazat ve­zetőivel is megvitatta a té­mát. A beszélgetést Lakos Sándor, a Pártélet felelős szerkesztője vezette. KMEB-vizsgálat m ti­Az utóbbi hónapokban ja­vult- a hazai gyártmányú szí­nes tv-készülékek alkatrész­ellátása, s a nagyobb szervi­zek több olyan cserekészülék­kel rendelkeznek mar, ame­lyekkel az elhúzódó garanciá­lis javítások idején pótolhat­ják a megrendelők berende­zéseit — állapította meg a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság közelmúltban végzett felmérése. A múlt év közepe táján különösen sok olyan panasz futott be a népi ellenőrökhöz, amelyben a színestévé-tulaj- donosok kifogásolták, hogy a szervizek indokolatlanul hosz- szú időre vállalták a készülé­kek javítását, A KNEB vizs­gálata megállapította, hogy a javítási idő elhúzódásának legfőbb oka az alkatrészhi­ány volt. Az utóbbi években hazánkban jelentősen megnőtt a színes készülékek iránti igény, s mind többen vásárol­tak korszerű, teletext vételé­re alkalmas berendezéseket is. Az alkatrészellátás azonban nem minden esetben tudott lépést tartani a megnöveke­dett vásárlási kedvvel. Ugyan­akkor az ország több he­lyén fellépett hiány másik oka, hogy az önállósodó ja­vító-szerelő kisvállalatokat alkatrésszel ellátó készletező céghálózat kiépítése nem tar­tott lépést a szervezeti válto­zásokkal. Így a kisebb szer­vizek nem mindig jutottak hozzá az általuk igényelt részegységekhez. A szaporodó panaszok nyo­mán a KNEB a magyar gyár­tókhoz, az Orionhoz és a Vi­deotonhoz fordult segítségért. A közös egyeztetés után — szeptemberben — a gyártók ígéretet tettek rá, hogy fel­mérik a javító-szerelő válla­latok alkatrészigényét, s nö­velik a központi, valamint a márkaszervizek készleteit. A kisebb vállalatok megfelelő ellátása érdekében pedig a jövőben esetenként közvetle­nül — a központi raktárakat kikerülve — is kielégítik rendkívüli alkatrészigényei- ket. Tovább javította az el­látás színvonalát, hogy az utóbbi hónapokban ütemeseb­bé váltak a szocialista part­nerek szállításai és ezzel egy időben több nyugati gyárt- mánvú képcső érkezett ha­zánkba. Az intézkedések ha­té kon vsáéiról tanúskodik, hosv az elmúlt hónapokban csökkent a készülékek javí­tását kifogásoló lakossági be­jelentések száma. Rendes kerékvágásban A NÖGRÄD MEGYEI Ven­déglátó Vállalat jövedelmező­sége hosszú évek óta az or­szágos átlag alatt mozgott, sőt, a társvállalatokkal összevetve egészen az alsó régiókban volt. Elkerülni a dicstelen hely­ről nem pusztán presztízskér­dés. sokkal több annál. Az ala­csony jövedelmezőség csak szerény mértékű felújítási, beruházási lehetőséget kínál, nem is szólván a bérfejlesz­tésről — egyszóval veszélyez­teti a vállalat jövőjét. Ebből a helyzetből kiindul­va az elmúlt évre olyan ter­vet dolgozott ki a vállalat, melynek előirányzatait meg­hallván, leesett a bizalmiak álla. A korábbi 12 millió fo­rintos nyereség helyett 22 millió forintot céloztak meg 110 fős létszámleépítés mel­lett. Ezek a tervszámúk bi­zony szokatlanul hangzottak, s már magukban is jelezték: rendkívüli esztendő előtt áll a vállalat kollektívája. — Meggyőződésem, hogy a száztíz ember mindenképpen elment volna tőlünk — mond­ja Dombi András igazgató. — Csak nem azok, akiket nélkülözni tudtunk, hanem a jó szakemberek, akiket nem voltunk képesek tisztessége­sen megfizetni. Ezért hatá­roztunk úgy, hogy az üzletek­nek csak az optimális lét­számnak megfelelő bérfejlesz­tési összeget adjuk oda. A hatékonyság növelése nem választás kérdése volt, de a módszer igen. Vagy eme­li az üzlet a forgalmát, vagy csökkenti a dolgozók számát. Várható volt — s így is tör­tént —, hogy előbb mindenütt a forgalom növelésével pró­bálkoznak. Csakhogy a lekö­szönt esztendő abban is rend­kívülinek bizonyult, hogy sú­lyos áruellátás! gondok kö­zepette kellett a feladatokat megoldani. A forgalom fel­pumpálása ilyen körülmények között hiábavaló erőlködésnek bizonyult. Maradt hát a má­sik megoldás, ami bizony meglehetősen kínos teendőnek bizonyult. A ve-tikális üzemben Hu- dák I-mre vezetőhelyettesre hárult e kellemetlen feladat. — Valakinek meg kellett tennie, a főnök meg éppen nem volt idehaza — közli a korábban munkaügyi munka­kört is betöltő férfi. — Egyéb­ként nagyjából mindenki sej­tette, hogy kikre kerül sor. Azokra, akikre vagy nem le­het számítani, vagy nincs szükség a munkájukra. A vállalat öt embernek mondott fel, a többi négy maga írta meg a felmondó- levelet, illetve nem hosszab­bították meg a szerződését. Minden harmadik munkás el­ment. — AZ BIZTOS, hogv a ja­vításokat, karbantartásokat most jobban meg kell szer­vezni — gondolkodik el Hu- dák Imre. — Azt például nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy elszakadt vécéhúzó lánc megjavítására Balassa­gyarmatra szálljunk ki. Job­ban rá kell kérdezni a hiba természetére is. Amit egy ki­szállással meg lehet oldani, azt ne kelljen kettővel! De az is tény, hogy észrevehető­en javult a munkafegyelem! Hiszen azelőtt nemcsak a la­zsálok nem dolgoztak, lazított a többi is. Ki szeret a másik helyett fáradozni?! A bérfejlesztési összeget a megmaradt kétharmad rész kapta. A jó szakmunkások még így sincsenek túlfizetve. Annyit azonban mégis ta­pasztalhatnak: az ésszerűb­ben szervezett, intenzívebb munkáért több pénz jár. A salgótarjáni Kővár étte­rem és presszó csapata sem fogott lelkes tapsolásba a terv ismertetésekor. Előző évi meg­ugrott forgalmukra — akkor újították fel a szemközti Pécskő kávéházat — újabb kilenc százalékot tettek rá. — Túl soknak tűnt az ne­künk — magyarázza Kocsis László üzletvezető. — Min­denesetre nem vitatkoztunk, úgy véltük, megpróbáljuk tel­jesíteni. Megkísérelték. Hat és féli százalékos forgalomnövelés* erejéig sikerült, a többinek híja maradt. Viszont az üzlet jövedelmezősége talán az egész vállalaton belül is a legjobb! — Hozzájárult ehhez az is, hogy négy embertől bizony mi is megszabadultunk — te­szi hozzá Kocsis László. — Nem jó az, ha túl sokan va­gyunk, mert akkor sokat is várunk egymásra. Így keve­sebb ember közt oszlik meg a jutalék, három-négy-öt száz forintokkal keresnek többet a dolgozók. A bérek és a közterhek mellett spóroltak az energi­án is. Így aztán a jövedelem­ből most több jut az üzlet szépítésére. Már megrendel­ték a presszó pultjának új borítását, az új függönyöket és asztalokat. Tehetik, ki- gazdálkodták. , A vállalat mindössze tizen­öt felmondást adott ki — zöm­mel betanított és segédmun­kásoknak címezve. Kímélték a munkaidőalapot belső át­csoportosításokkal. az iskolai konyhák személyzetének nyá­ri fizetetlen szabadságával és más intézkedésekkel is. Csak a létszámcsökkentés útján hét­millió forinttal hízott meg a nyereség. A merész elhatározást si­kerrel hajtotta végre a válla­lat. A dolgozók 6.6 százalé­kos bérfejlesztéshez jutottak — igaz. nem semmiért. A nye­reség várhatóan a tervezettet is meghaladja, s ebben a rub­rikában ekkora summa még nem íródott be a vállalat egész története során sem. — Páholyban még ezzel sem érezhetjük magunkat —• mondja Dombi András igaz­gató. — De feljutottunk leg­alább a szakmai átlag szint­jére. s már ez is nagy szó! A RENDKÍVÜLI ESZTEN­DŐVEL a rendes kerékvá­gásba zökkent bele a válla­lat. Nem volt könnyű, mint ahogyan egyetlen operáció sem az. De kellett, a gyógyu­láshoz. Szendi Márta ] Szél motorprogram Dániában Zömében fiatalok dolgoznak a FORCON érsekvadkerti gyáregységében. A kétszázat meghaladó munkáslétszám mintegy hatvan százaléka 35 éven aluli, akik a dinamiku­san fejlődő üzemben látják a jövőjüket. Képünkön Zá- horszki Sándor, aki a fiatalok egyike, a gyárhoz való to­vábbi kötődését igazolja, hogy a munkahelyétől néhány utcára épített családi házat. — kj — Dániában 1995 re az ország energiaszükségletének 15 szá­zalékát a szélenergia fedezi majd, ha megvalósul a kör­nyezetvédelmi minisztérium 3000 szélerőmű felállítására irányuló terve. (Dánia jelen­legi energiafogyasztásának 95 százalékát importból fedezi.) Egy 1979. évi törvény szerint az állam a kicsi „házi” szél­malmok felállításának költ­ségeihez 30 százalékkal járul hozzá. Az új terv ennél jóval töb­bet tűz ki célul. Megalkották a Nibe típusú, háromvitorlá- jú szélmotorokat. Ezeket 41 méter magas betonalapzatra szerelik fel, s a motorok vi­torlái 40 méter hosszúak. E szélmotorok óránkénti 21—90 km-es erősségű szélben mű­ködnek. Ha sikerülne a 3000 szélmalmot a tengerparton el­helyezni, 25 százalékkal több energiát termelhetnének, mintha a tengertől távolabb telepítenék őket. A szélmal­mok térhódításához elenged­hetetlen, hogy áruk olcsóbb legyen. Ma az 1 kilowatt tel­jesítményre jutó költség, mintegy 2000 dollár. A szél­malmok ugyan nem szennye­zik a környezetet, ám a köze­lükben lakóknak el kell vi­selniük azt. hogy zajt okoz­nak, esetleg zavarják a rá­diózást és a te'evíziózást. s bizony elcsúfítják a tájat. Dániában a közvélemény, úgy látszik, mégis a szélmalmok mellett foglal állást, s Dánia lesz az első olyan ország, amely nagyszabású, kereske­delmi méretű szélenergia­programot hajt végre. B z üveghajlító kemence átadásánál találkoztunk. — Nem történt véletlenül va­lami rendkívüli az életükben? — kérdeztem. Mindketten a fejüket rázták, majd a fiata­labbik kibökte: hacsak az nem, hogy egész éves mun­kánk elismeréseként Kiváló dolgozó kitüntetést kaptunk. Az ünneplés lázában további faggatózásra nem kerülhetett sor. Újabb találkozásunkkor már ismerősként köszöntöt­tek a síküveggyár impozáns üvegépületében. Gubányi Gábor látta, hogy nőtt ki ez a csodás „palota” a gyár szür­ke épületei közül. Huszonkét éve dolgozik ezen a helyen, s büszkén vallja: — Ez az első munkahelyem. Nem önszántamból választot­tam, mert akkoriban, mikor végeztem a gépipariban (ma Stromfeld Aurél Gépészeti és Gépgyártástechnolőgiai Szakközépiskola) irányítottan kerültünk valamelyik üzem­hez. Mint technikusra, segéd­munkát bíztak rám az első időszakban. Később műveze­tő lettem, 1977-től pedig, je­lenlegi beosztásomban, a fel­dolgozó üzemi tmk művezeté­sét végeztem. Ez alatt a nyolc év alatt harmadszor kapom meg ezt a kitüntetést. Talán mutatja, hogy jó kollektívát sikerült kovácsolnom a veze­tésem alatt dolgozó 16 laka­Egy kemence ürügyén... tosból és az sem érdektelen, hogy feletteseimmel szintén igen jó kapcsolatot tartok fenn. Azt is mondhatnám, hogy megbecsülik a munká­mat, de ez nem csak a kitün­tetésben látszik. Többnyire fiatalok, közvetlenek és kiváló szakemberek, rugalmasan kezelik a felvetődő javaslato­kat, hagynak dolgozni. Ma már egyáltalán nem bánom a „rámkényszerített” hivatást, pedig kezdetben nem a vég­zettségemnek megfelelő mun­kaköröket töltöttem be. Úgy érzem, ezzel lett teljesebb a gyárról alkotott tónem, több Mairól láthattam az itt f Ivó tevékenvséget Feleségem szintén velem együtt kezdte. Van egy kislányunk, másodi­kos gimnazista. Szabad időm­ben sokat kirándulunk, szere­tem a természetet, az autó­zást, a strandot. — A napi munkában akad-e hátráltató tényező, vagy min­den felhőtlen? — Nehézségek mindis akadnak. A karbantartókat „megöli” az anvag- és alkat­részhiány. főlett ha az imnort Nö meg a szabályozók. Ezér' is emeltem ki mind a mun­katársaim. rmod a '’ezefőim önzetlen segítségét. — A mostani kitüntetés va­jon egyértelműen az üvetrhaj­lító kemencén végzett remek munkának köszönhető? — Biztosan közrejátszott az is, de az egész éves fel­adatainknak a kemenceátadás csak egy része. Mellette sze­reltük a Salgotherm üveg gyártósorát, osztrák szakem­berek közreműködésével és irányításával. Azt hiszem szerénytelenség nélkül ál­líthatom, hogy rendkívül elégedettek voltak a ránk bízott teendők elvégzésével. Ezenkívül persze biztosíta­nunk kell a napi folyamatos üzemmenetet. És még egy jelentős munkát hozott ez az év. Az edzőüzem egy helyre történő ..átrendezése” során a gyár távolabbi pontjáról kellett áttelepí­tenünk egy kemencét. Egv külső cég két hónapos határ­időre vállalta, mi megoldot­tuk három hét alatt. Sarkadi Nagy László 1983- ban került a gyárhoz. Elvé­gezte a Kandó Kálmán Vil­lamosipari Műszaki Főisko­lát, s mint üzemmérnök át­vette a síküvegtermelő gvár- egvség villamos műhelvének művezetését. — 1984-től önálló karban- tartócsnonrt lettünk. A gváreívségvezetés a villamos műhelvek összetétel“t komp­lexszé tette, ezért műszerészek és villanyszerelők is dol­goznak az irányításom alatt, összesen 38-an. Nehéz volt olyan körülményeket terem­teni, hogy örömmel tevékeny­kedjenek. — És ez a korbács a ta­lon? — Ezt ők ajándékozták ne­kem — jegyzi meg nevetve. — Remélem nem zsarnoki jelképként. A fegyelem előbb- utóbb meghozza a gyümölcsét, és ezt ők is érezhetik a borí­ték „vastagodásán”. Főnöke­imről én is csak azt mondha­tom el, amit Gábor. Korrekt módon segítenek, kifejezetten jó a kapcsolatom velük; ez egyfajta sikerélményt ad az embernek. Persze az is. hogy mindennap láthatom közös munkánk eredményét. Egy áramkimaradás milliós kárt okozhat az üzemnek. Elte­kintve a kényszerintézkedé­sektől. ilyen még nem for­dult elő. —1 Minek köszönhető a Ki­váló dolgozó kitüntetés? — Elsősorban az előbb em­lítetteknek. bár ténv. hogy a kemence beszerelésében vég­zett munkánk látvánvosabb volt. Mi oldottuk meg az •"’“’■giaeúáMst és a vezér*téo+ melyben nem kis rész jutott a műszerészeknek. S itt sze­retném megjegyezni, hogy ezeket a feladatokat döcögő alkatrészellátás mellett tel­jesítettük. Csak a jó kapcso­lat segített a gyár többi rész­legével és a tarjáni üzemek­kel. Nagyobb gond a létszám- hiány. Villanyszerelő hiány­zik. Pedig megyei szinten is a legjobb feltételeket biztosít­juk számukra, nem beszélve a szakmai fejlődés lehetőségé­ről és az anyagi elismerés miatt sem szégyenkezünk. — Család, hobbi? — Két gyermekem van, ami a házasságot illeti, az sajnos, mellékvágányra futott. Eszem a „40 százalékosok” keserű kenyerét, s talán pótcselekvés" ként élem ki magam a mun­kámban. Szabad időm amúgy sincs sok, így csak néhanap jutok el vívóedzésre. A szak­mai továbbképzésre késő este. vagy éjjel jut pár óra, sajnos. !| z iroda feladatának meg­” felelően sűrűsödnek a telefonhívások; napi gondok, am-ók. nagvok. A műhelybe „átkapcsolt” telefon billen­tyűje visszakattan a megszo­kott állásba, jelezve, hogy is­mét a megszokott vágányon van. T V L. NÓGRÁD — 1986. január 14., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents