Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-11 / 9. szám

Szocialista országok teniszkörversenye Férfiközépdöntő magyarok nélkül Két külföldi játszotta a nyi­tó mérkőzést pénteken a szo­cialista országok teniszkör- versenvén. A bolgár Stamatov és a kubaiak reménysége, Ta- bares vívott ádáz csatát a Boltexen, ám a szimpatikus tengerentúli versenyző szívó­san küzdve nem ismert el­veszett labdát, a végén még­is ő gratulálhatott a jobb képességű ellenfeléinek. A naip második mérkőzését Guti játszotta az NDK-s Emmirich ellen. A német, amikor lehetősége nyílt rá, azonnal hálózott, ötig mind­két teniszező nyerte adoga­tását, ezt követően azonban Guti veszített. A második játszmában minden ott foly­tatódott, ahol az elsőben ab­bahagyták. Ekkor azonban a magyar fiúnak rendre bejöt­tek elütései, amely játszma- győzelmet hozott számára. A döntő szettben is fej fej mel­lett haladtak, rövidítés követ- kezett* amelyben Emmrich jobb volt. A nap harmadik férfitalál­kozója is rosszul sikerült a magyaroknak. Lazarov kö­nyörtelenül kihasználta zic­cereit, és a vártnál könnyeb­ben nyert Kiss ellen. Már csak Csépaiban bíz­hattunk. De nem sokáig. Két óra játék után szomorúan kellett tudomásul vennünk, hogy még a legjobb négy kö­ré sem került férfiverseny­zőnk. Pedig jól indult a ta­lálkozó. 3:3 után Csépai há­rom gameset nyert, s ezzel játszmát. A második szettben a román Vanta 3:0-ra elhú­zott. Innen mindketten nyerték saját adogatásukat, amely a vendégversenyzőnek kedvezett. Következett a dön­tő szett. Sajnos, ebben a játsz­mában már esélye sem volt Csépainak. Most már csak Kovacsics­ban bízhatott a magyar tábor. A nők elődöntője azonban lap­zártakor még tartott. Eredmények. Férfi egyes: Stamatov (bolgár)—Tabares (kubai) 7:5, 6:4, Emmrich (NDK-beli)—Guti 7:5, 3:6. V :6, K. Lazarov (bolgár)—Kiss 7:6, 6:3, Vanta (román)—Csé­pai 3:6, 6:4, 6:3. A mai program férfi egyes, elődöntők: Stamatov—Emm­rich, K. Lazarov—Vanta. Kez­dési idő: 9 óra, délután 14.30 órakor játsszák a női. majd azt követően a férfidöntőt. Mit tervez 1986-ra Botos Tibor Az SBTC sokszoros váloga­tott, Európa-bajnoki bronzér­mes öklözőjét aligha kell rész­letesen bemutatnunk a NÖG- RAD sportoldalát olvasók­nak. Három kérdésünk hozzá ugyanaz, mint az ő válaszai­ra kíváncsi dr. Balogh Mik­lóshoz: 1. Mit várt az elmúlt esz­tendőtől és mit hozott az éév? — A legfontosabb nekem az volt tavaly, hogy érmet szerezzek a budapesti EB-n. Igaz, ez sikerült, de lehetett volna fényesebb is a bronz­nál. Pechem volt, hogy Vá­rad! Jancsi után léptem ringbe, akit csúnyán lepon­toztak a bírók, és emiatt a közönség óriási tüntetést, fú- jolást produkált. Joggal, de sajnos, számomra a legrosz- szabbkor. Egyrészt borzasztó paprikás lett a hangulat, és a sok szidalmazás, a „nem­zetközi jelzések” sora a né­zőtérről. a bírókat a magyar bokszolok ellen hangolta. Persze én ettől függetlenül lehettem volna határozottabb, korábban is elkezdhettem volna a hajrát az elődöntő­ben a bolgár fiúval szemben, csak ettől én sem tudtam függetleníteni magam. Végül is az érem „bejött”. 2. Mit tervez }986-ra? — A fő célom: kijutni az Egyesült Államokba, s ott a magyar válogatottal helytállni a renói világbajnokságon. 3. Kinek a válaszait szeret­né olvasni legközelebb ugyan­ezekre a kérdésekre? — Csak látásból ismerem Kenessey Katalint, de érde­kelnének a feleletei... Szombaton csak az 5. helyért? Az 1984-ben ki­harcolt, három tornagyőzelem 1 után fogós fel­adat előtt áll a magyar labdarú­gó-válogatott a vierwaldstátti tó partján épült Lüzemben. Ha pénteken a szuperformá­ban levő Neuchatel, valamint a helyiek kedvence, a kék­fehér „színű” SC Luzern el­len nem gyűjt kellő számú pontot, akkor kellemetlen meglepetés éri, s szombaton csak az 5. helyért játszhat. A nyakatokért kiírás alap­ján, a csütörtöki nyitónap eredménysora végleges dön­téseket nem mondott ki. A két hármas selejtezőcsoport­ból péntek reggelre egv hatos sorrend „varázsolódott”. A részt vevők jelenlegi rangso­ra: 1. Neuchatel 4 pont (12— 41, 2. Hamburg 4 (5—2). 3. Sión 2 (7—5), 4. Luzern 2 (9—9). 5. Magyar válogatott (6—11), 6. Santos (brazil) pont nélkül (3—11). A magyar csapat pénteki ellenfele 20.35 órától a Lu­zern, 22.10 órától pedig a Neuchatel volt. A további négyszer 30 perc alapján ala­kul ki a végső sorrend. Közel éjfélhez derült ki, hogy szom­baton, az 5. helyért, a nyitó mérkőzésen melyik csapatok játszanak. Az első négy el­veszíti addigi összes pontját, elődöntőket vív. Az elődön­tők két győztese játszik a tor- nagyőzelemért (egy díszes ku­páért és 20 000 svájci frank­ért). Mi történi az első napon? A kedden Párizsban torna- győztes Santos egyszerűen „elsüllyedt”; nagyhírű urug­uayi kapusa többet nyúlt ma­ga mögé, mint, hogy hárított volna — egyszerűen aláren­delt szerepet játszott a Neuchatel és a Luzern ellen. De sokan kérdezték, mi tör­tént Mezey csapatával? Éz az eset más. A Hamburg (2—4) ellen a kapuk felett és mel­lett kifeszített háló okozott fejtörést Díszt! Péternek, aki kétszer is későn észlelte, mi­lyen nagy bajforrás, ha a „le­pattanóra” nem figyel. A Sionnak (4—7) talán fennál­lása során nem lesz még egy­szer annyi szerencséje, mint a magyarok ellen. A második félidőben — igaz. az olykor laposan szétnyíló védőfal is ludas — úgy lőttek, hogy nem is töltöttek. Lábuk azonban puskaporos volt, egvszerűen nem tudtak mást rúgni, mint gólt. Így azután hiába védett az első tíz percben parádé­san Andrusch, a további húsz­ban okoztak neikd fejfájást bőven. A pénteki ellenfelek közül a Neuchatel a rázósabb. Az UEFA Kupában, a legjobb négy közé kerülésért a Real Madriddal küzdő svájciak — a bajnokságban éllovasok, ál­lítólag Luzernban játszottak történetük során először te­remtornát — az eddigi 60 já­tékperc alatt 12 gólt lőttek, a nyugatnémet idegenlégiós Stiel ike egyszerűen nem tud megöregedni, Hermann pipa­szár lábaival kiismerhetetle- nül cselez, s bár 27 éves. de lesz még válogatott bőven, a dán Nielsen pedig szívósan szervez és okos gólokat rúg. — A Hamburg a szabályo­kat nem ismerő, vagy félre­értelmező bíróval volt erő­sebb nálunk, a Sión ellen vi­szont gyengén játszottunk — summázott tömören Mezey György, aki természetesen nem luzerni teremsikerre, sokkal inkább Mexikóra gon­dol. Ezért kért pénteken dél­előttre is edzéslehetőséget az előzmények alapján forrónak ígérkező esti események előtt is. (MTI) Görcsfi alatt Ilyen volt az ősz az NB ll-ben 6. Középpályások rangsora összeállításunkat a labda­rúgó NB II. 1985 őszén pályá­ra lépett középpályásainak posztonként! rangsorával foly­tatjuk. JOBBOLDALI KÖZÉPPÁLYÁSOK A jobboldali középpályás­poszton 34 labdarúgó teljesít­ménye volt értékelhető: Oláh F. (DVTK) 12 (19), Varsányi (Baja) 7 (16), Petrovics (KVSE) 7 (15), Aranyosi (G.-MÁVAG) 6 (19), Takó (Szeged) 6 (19), Kniesz (Szekszárdi 6 (18), Hohmann (Komló) 6 (17), Moldván (Nyíregyháza) 6 (15)- Hrotkó (Baja) 6 (13), Schmu- czer (Eger) 5 (19). Ebből a mezőnyből egy év­vel korábban csak Petrovics és Kniesz szerepelt a listán. A ranglistavezető Oláht ta­valy még középhátvédként ér­tékelték; igaz, ott is az első helyen! Ügy látszik, bármely poszton szerepelteti edzője, mindenhol hasznos tagja tud lenni csapatának. Jobboldali középpályásként három sal­gótarjáni játékost is értékel­tek az ősszel, de egyik sem tudott a tízek közé kerülni. Poór, Vágó és Oláh B. is a „vert mezőnyben” végzett. Ez annál is inkább meglepetés, mert egy évvel korábban Oláh Béla a negyedik, Vágó pedig — még ózdi színekben — második volt a ranglistán! (Ez utóbbi játékos „mentsé­ge”, hogy csupán hat bajno­ki találkozón szerepelt az SBTC csapatában.) A ranglistáról hiányzó „nagy” nevek: Olasz (MHSE), Leiszt (D. Kinizsi), Vámos (Sopron), Kása (Vác) és Oros­házi (Szeged). KÖZÉPSŐ KÖZÉPPÁLYÁSOK A középső középpályásposz­ton 43 labdarúgó teljesítmé­nye került értékelésre. Tatár (Dunaújváros) 12 (19), Kőhal­mi (Szeged) 9 (17), Repka (Szolnok) 8 (15), Bősz (G.- MÁVAG) 7 (16), Z rinyi (Komló) 6 (19), Bera (Vá:) 6 (18), Mohovics (Baja) 6 (15), Ballai 5 (14), Urbányi (SBTC) 4 (19), Sugár (Szolnok) 4 (19). A tavalyi listavezető, ózdi Osváth most a területi baj­nokságban szerepel, a máso­dik Fehér (HMSE) és a har­madik László (Olajbányász) pedig a vert mezőnyben vég­zett. Az idei győztes Tatár végig jó teljesítményt nyúj­tott. Nagy része van abban, hogy csapata az élmezőnyben tudott ősszel végezni. Kelle­mes meglepetés a fiatal Urbá­nyi betöltése. A salgótarjáni középpályás egyre inkább „be-' focizza” magát csapatába, s lassan meghatározója lesz a Bányász szereplésének. Pedig még alig múlt tizennyolc éves! Ezen a poszton is tucatjá­val található olyan ismertebb játékos, akik nem tudtak be­kerülni a tízes listára. Ilye­nek: Horváth és Lengyel (Eger), Magyar Á. (D. Kini­zsi), Kovács B. (Szekszárd — aki MTK- és O. Dózsa-játékos- ként pár évvel ezelőtt több­ször ölthette magára a válo­gatott címeres mezét!). Meny­hárt és Fükő (DVTK), Cso- mány (Eger), Buzsik (Nyír­egyháza), Zavaczki 'Szolnok) és Polányi (Vác). BALOLDALI KÖZÉPPÁLYÁSOK A középpálya bal oldalán 31 labdarúgó teljesítményét tudtuk értékelni: Grubovics (Szeged) 8 (19). Oláh O. (H. Szabó SE) 8 (18). Csepregi (Eger) 8 (13), Szalai (Sopron) 7 (18), Adorján (HMSE) 7 (17), Evanics (Baja) 6 (15), Tóth E. (Nyíregyháza) 6 (14), An- dirkó (D. kinizsi) 5 (19), Bod­nár Z. (Baja) 5 (19), Weitner 1. (Szekszárd) 5 (18). A tavalyi ranglistavezető Olajos (Siófok) már az NB I-ben rúgja a labdát. A sal­gótarjáni Lipták csak 15. tu­dott lenni. A ranglistából hi­ányzó. ismertebb nevek: Tóth (G.-MÁVAG, aki két évvel korábban még az SBTC-t erő­sítette), Balogh és Szemere (DVTK). Fischli (KVSE). Sze- czi és Csikós (Vác), Dupai és Flórián (Dunaújváros), Ara­nyosi (Eger), Hegedűs (Olaj­bányász). Fehér (Sopron) és Sebestyén (Keszthely). (Folytatjuk) — Pilinyi — Játékvezetői vizsga Jól kezdődött az új év Elmarad a tömegsportnap Salgótarjánban az év ele­jén tízen vizsgáztak le a lab­darúgó-játékvezetői tanfo­lyam anyagából. Ezzel alap­fokú versenybírói képesítést szereztek ebben a sportágban. A vizsgát sikeresen teljesí­tők között ott volt Marcsok János, a területi bajnokság Mátra-csoportjában szereplő Salgótarjáni Síküveggyár SE aktív labdarúgója, jelenlegi csapatkapitánya is. Ö ugyan­úgy NB II-es focista volt, mint Domonkos Sándor, az St. Volán ifjúsági és serdü­lőedzője, a baglyasaljai sport- létesítmény vezetője. A volt kisterenyei játékos szintén magára húzhatja tavasztól a futballbírók fekete mezét a megyei bajnokságban. Akár­csak Tóth László, a karancs- lapujtőiek edzője, vagy Angyal Nándor, az ÖMTE volt lab­darúgója, aki jelenleg határ­őr. Azokon a meccseken, ame­lyek nem befolyásolják csa­pata helyezését, vezethet majd Kaspár Gábor ceredi és Mát­rai Zoltán — az új játékve­zetők sorában a legfiatalabb: 18 éves — SKSE-játékos Í6. Ugyancsak képesítést szerzett Berze Vendel, lapunk tudósí­tója. Elmarad a január 11-ére tervezett eresztvényi tömeg­sportnap. A Salgótarján vá­ros lakossága részére meg­hirdetett rendezvényt a ked­vezőtlen hóviszonyokra va­ló tekintettel későbbre ha­lasztják. Kontinensviadal Csütörtökön este a hollan­diai Valkenswaardban ke­rült sor az Európa—Ázsia asztalitenisz-kontinensviadal visszavágójára. A visszavá­gón az európai férfiak maga­biztosán, 4—Ö-ra győztek, míg a nők 3—0-ra vesztettek. A két kontinensválogatottban három magyar sportoló ka­pott helyet: a férfiaknál Eu­rópa IV. csapatában Klam- pár Tibor, míg a nők III. együttesében Oláh Zsuzsa és Bátorfi Csilla. Közülük Klam- pár két mérkőzést nyert, Bá­li NÓGRÁD - 1986. január 11.» szombat Marcsok János, még játékos- lórii egyet, Oláh pedig győ- ként, a téli felkészülésen, zelem nélkül maradt. Gyepmehelinelf A szegény ember és a böics (Kaukázusi népmese) Egyszer a szegény ember elindult a vásárba. hogy pénzzé tegye a bikáját. EK haladván a kereskedők előtt, megkérdezi az egyiket: — Megveszed-e a bikámat? Nagy szükségem lenne a pénzre. — Miféle bikáról beszélsz? Hiszen ez kecske! — Csak nem vagy tán vak? Miféle kecskéről beszélsz? Nem látod, hogy ez bika? Dühösen legyintett a sze­gény ember, és odament a másik kereskedőhöz: — Mit kérsz a kecskédért? — érdeklődik a kereskedő. — Az én eszem ment el, vagy a tiétek? — kérdezi csodálkozva a szegény ember. Megszólítja a harmadik kereskedőt: — Megvennéd-e a bikát? — Bikát? De hiszen ez kecske! — Hát itt már nincs mit tenni — tárta szét a karját tehetetlenül a szegény ember. — Hárman is azt állítjátok, hogy nem bika ez, hanem kecske. Kérdezzük meg a bírót. És megszólítja a bírót: — Egy vitás kérdésben fordulunk hozzád. Hárman is azt állítják, hogy az én bikám — kecske! Dehát ez bika! És ha az, akkor nem lehet kecske! — Te magad is láthatod, hogy ez bizony kecske. Már­pedig a kecske nem lehet bika — válaszolta a bíró. — Hát akkor most mité­vő legyek, ha a bikámból kecske lett?! Vajon mennyit ér. ez a kecske? — érdeklő­dött. — Három pénzt. Eladta a szegény ember három pénzért az egyik ke­reskedőnek a bikát, ezzel a kikötéssel: — Kérlek, add nekem a kecske farkát. Eltette a pénzt, s a bika levágott farkával hazatért. Nem sokkal ezután, meg­betegedett a biró. Meghallot­ta ezt a szegény ember. Le­vágta a bajuszát, szakállát. Női ruhát öltött és elindult abba a faluba, ahol a bíró lakott. Betért a bíró szom­szédjához, aki megkérdezte: — Miféle asszony vagy te, mivel figlalkozol? — Gyógyítással. No, akkor ez meggyógyít­hatná a bírót — gondolta a szomszéd, és az álruhás sze­gény embert átkísérte hozzá. A szegény ember meg­vizsgálta a bírót, majd így szólt: — Meggyógyítlak. Három nap, három éjjel kúrállak majd, de az én orvosságom nagyon erős ám! Három nap, három éjjel kell állnod a sa­rat. Ha e három nap, s há­rom éjjelen egyetlen egy­szer is megnyikkansz, az én orvosságom hatástalan ma­rad. — Rendben van, beleegye­zem — szólt a bíró betegség­től szenvedőn. Éjszaka megjelent a sze­gény ember, és kedvesen így szólt a bíróhoz: — Hogy érzed magad, ml fáj? — Jaj, rettenetes betegség támadott meg, minden porci- kám fáj — panaszkodott a bíró. A szegény ember ekkor elővette zsebéből a kecske­ként eladott bika farkát, megmutatta a bírónak, és el­kezdte a kezelést. Végig sújtott a bíró hátán a bika farkával, és megkér­dezte : — Hát kecskefarok ez? Kecskeíarok? Aztán újra rávágott a bíró hátára: — Hát nem bikafarok ez? Nem bikafarok? Három nap, három éjjel kezelte így a szegény ember a bírót, aztán hazatért. Így fizetett meg neki a ha­misságáért. (Baraté Rozália fordítása) Kufyamese Az egész úgy kezdődött, hogy kutyát akartam venni Balázsnak. Hmm. .. hmm. .. Szóval Balázsnak se jönne rosszul egy kutya, mert me­lyik gyerek nem örülne egy kutyának, főleg, ha a papa is bolondul értük. És egyáltalán, az ember a kutya barátja, vagy fordítva, de a lényeg a fontos. Ha kutya kell, hát szerezni kell, s bár egy tizenöt emele­tes ház akkora, mint egy ki­sebb falu, kevés gazdát kere­ső kutya lakik benne. Nem marad más, venni kell. Ven­ni kell újságokat, és megnéz­ni, ki akar kiskutyát eladni. Sokan akarnak eladni. Kis- kiskutyát. nagy-kiskutyát. Az ember csak kapkodja a fejét, melyiket szeresse. — És meny­nyiért? Hosszas töprengés után döntöttem: puli kell. Nem is olyan nagy, nem is olyan drága, aztán, ha egy­szer tereidre lenne szüksé­günk, akkor már az sem lesz gond. Aztán telefonáltam, mi­kor nézhetem meg a kisku­tyát. S egv szép. se nem ve­rőfényes, se nem meleg téli estén elmentem pulieézőbe. De kiderült, hogy még csak pulinézőbe sem mentem, mert a kis fekete gubanc csak hellyel-közzel hasonlított puli- mamához. Szabadkoztak is, hogy valami tévedés történ­hetett, mert egyértelműnek látszott, sem a lábai, sem a mellénye nem a hótól fehé­redért meg. És nem is fiú volt, ahogy én szerettem volna. Ilyenkor csak a határozottság segít. Határozottan megsaj­náltam, olyan árván, eleset­ten nézett fel rám, pedig gug. goltam, és belekapkodott a szakállamba. Ügy döntöttem, hogy én pont egy ilyen kis­kutyát keresek. Viszontagságos út végén tettem a hóra: na, te, meg­érkeztünk. Picit nyafogva, de utánam indult, homlokát egyszer-egvszer a lépcsőbe verve elszántan követett, be a liftbe, aztán a lakás ajta­jáig. Nem tudom, melyikünk izgulhatott jobban, ő az is­meretlentől, vagy én, mert is­mertem a körülményeket, amik egy lakótelepi lakásban állattartásra nem éppen a legideálisabbak. No, lesz ami lesz, és kinyi­tottam az ajtót... — Űristen! — kiáltott fe­leségem. — Kutya? ... Ku­tya!!! — amire Balázs is ki­vágtatott a szobából. — Hogv hívják? A miénk? Vetted? Éhes? Fiú? A kiskutya megszeppenve huppa/nt fenekére az előszo­bában. Ami sok az sok. Ennyi ember, és ilyen késő este? — Egyszerre csak egy kér­dezhet, és egyet —- mondtam, atyai szigort erőltetve ma, gamra —, különben is innia kell! — Milyen kis falat — ámul­dozott Balázs anyukája, aki a feleségem. — Ez majd csak lesz fa­lat. még csak morzsa. Egye­lőre — mondtam bölcsen, s csak később tudtuk meg.’ ez volt a kiskutya keresztelője, aki Morzsi néven ma is a’ család elválaszthatatlan ta»_ ja. Birtalan Ferene i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents