Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-11 / 9. szám
Kéziszerszámok, kisebb gépalkatrészek tárolására alkalmas a praktikus és tetszetős szervizkocsi és -szekrény, amelyet Lonich János, az ipari ágazat vezetője és Túri Gyula művezető ellenőriz elkészülte után. Harminc István a precíz dolgozók egyike. Andrásik Jánosné férfias teljesítményét a lemezvágónál fejti ki. Patkovics József a laboratóriumi bútorok gyártásában vesz részt. A szövetkezet ifjú szakember einek új otthonaiból utcasor épült. Gazdaság a Börzsöny lábánál Iparra lámMnak a málnásak Errefelé, a Börzsöny keleti végeiben már talán ;sak az idősebbek emlékeznek a régi mondásra (nem is lehet olyan nagyon régi, ha éppen a közös életre vonatkozik!) „Nógrád a vőlegény, Berkenye a menyasszony...” Vagy fordítva. Igaz mindenképpen. A megye névadó községe Nógrád szlovák, a légvolnalban mindössze három kilométerre fekvő szép kis Berkenye német nemzetiségi községünk a közös gazdálkodásban, a szövetkezeti földeken és az egyre jelentősebb ipari tevékenységben találóan választották gazdaságuknak a Béke nevet. Kiss András szövetkezeti elnök (korábban elnökhelyettes is volt sokáig), amúgy meg alföldi születésű, Kömlő községből való, s bár családostól Váchoz kötődik, a mindennapi korai érkezés ebben a gazdaságban egyben egy teljes „terepszemle”. Minden együtt van a Béke Mgtsz-ben. A szövetkezeti irodaháztól kőhajításra helyezkedik el valamennyi műhely és gazdasági épület. Van ebben szerencsés körülmény is, de még inkább sok tudatosság! Egyedül a 24 ezres, háromszintes, ketreces tojóház van, innen kicsit távolabb, Berkenye községben. Aztán micsoda földek vannak errefelé! A Váras vidék többnyire hegyes vidéket is jelent, és éppen itt, a nógrádi vármaradvány környékén több a köves, apokás rossz talaj- mint akárhol másutt. Nagy, összefüggő birtok talán utoljára akkor volt ez a vidék, amikor várföldként a király birtokolta, vagy a történelmünkben fontos, kiemelkedő szerepet játszó nógrádi vár mindenkori ura rendelkezett fölötte. De hiszen, éppen a nógrádi vár az egyik legrégebben lepusztult erősség a mi vidékünkön. A történelmi időkben ide betelepült szlovák és sváb földművelők közül éppen a ber- kenyeiek voltak egy időben híres szőlősgazdák, tőlük került át néhány család a mára szépen virágzó közeli Szendehely—Katalinpusztára, akik ott is meghonosították a szőlőt. A szőlőről jó ideje itt mindenki áttért a málnára. A Béke Tsz a sokszor bizony gazos közös málnaföldeket szépen kiadta művelésre tagjainak — eredményesen integrálva a termesztést. Szlovák, magyar és német nemzetiség békés, eredményes együttmunkálkodására, gyarapodására, erőfeszítésre kevés jobban fénylő példát lehetne találni. Tizenhét év telt el azóta is, hogy a két község kis szövetkezete egyesült, annak meg tavaly volt negyedszázada, hogy Kiss András ezekhez a szigorú földet művelő gazdákhoz tartozónak vall- hatja magát. Jelenleg nem egészen kétezer hektáron gazdálkodik a közös gazdaság, s körülményeire jellemző az is, hogy vagy ötszáz hektárnyi ebből az erdő, ami számottevő. Tavaly 3100 köbméter fa- kitermelést végeztek a környéken. Érthető aztán, hogy itt a málna minden harmadik mondatban szerepet kap, valamilyen összefüggésben, hiszen jó harminc éve a szőlőt a dombos területekről fokozatosan kiszorította ez a fontos exportot is jelentő bogyós gyümölcs. Hat-hét éve 150 tonna termett, tavaly 598 tonna málnát szüreteltek és a két községben ezen felül még további 300 tonna lémálna is megtermett! A Bőr zsöny lábánál mindenkor szép a táj turistaszemrhel nézve hegvre-völgyre, égfelé nyújtott ujjat formázó várromra. De már a gazdálkodás olyan talajon, ahol a szántóterület negyven százaléka javíthatatlanul köves — valóban a nehéznél is nehezebb. Erdő- és legelőtelepítések azokon a részeken is folynak, de szántóterületi művelésre gazdaságosan ott soha sem lehet számítani. A legutóbbi * tervidőszakban a húszhektárnyi málnatelepítési tervet harmincra teljesítette a gazdaság. Elmaradt viszont az őszi búza vetésterületének 400 hektáros tervétől (340 hektár a tényadat), s ugyanígy a tervezett 860 szarvas- marha helyett tényként négyszázzal lehet ‘számolni a tervciklus végén és az új elején. Itt is a gazdaságos termesztés és tenyésztés a mérvadó, hiszen a mai körülmények között mindenképpen ragaszkodni kell ehhez az egyetlen szemponthoz. Más út nem létezik. A különlegesen nehéz körülményekből következik az a nóngrádi—berkenyéi specialitás is. hogy a Béke Mgtsz a környéken elsőként fogott ipari tevékenységbe, majd húsz évvel ezelőtt, és a kezdeti partnerkeresgélés után eljutott oda, hogy a legrégebbi ilyen kapcsolata tizennyolc, a legfiatalabb pedig tizenkét (!) éves. Más szóval, akkor vágott bele az ipari munkába is, amikor ez valóban újnak, s kicsit később még „éppencsak mégtűrthek” számított. Mára modern, jól felszerelt, kiváló munkahelyi és szociális körülményeket nyújtó műhelyei, üzemrészei és bennük, a fontos termelési pontokon, kiváló képzettségű szakmunkások szolgálják a közös célok elérését. Önmaguk könnyebb, értelmesebb életét is építve. Az első itthonmaradó szakmunkások közül jó néhányan ma egy- egy ipari terület vezetőjeként dolgoznak, s a közös gazdaság koncentráltan megjelenő termelési és irányítási területéhez közvetlen közel építettek otthont maguknak. Maga a téesz adott át földterületet a központjához közel, amit aztán a nógrádi tanács hasznosíthatott építési telekként. Itt szó szerint a saját kis kertje aljába megy dolgozni modern gépékhez sok helybenlakó. Az éves beviteli eredmény, mintegy 130 millió forint volt tavaly, ebből 13,7 millió a nyereség, amiből viszont 9,2 millió származott az ipari tevékenységből. Figyelemre méltó arány! Hatvankétmillió forintot költöttek öt év alatt beruházásokra, amiből jutott az alaptevékenységre is, de szinte rekordidő alatt építették meg a mára sokoldalúan használható hűtőházukat és később ehhez még egy hűtőtárolót, elsősorban persze újra csak a málnára gondolva. Ha az ipari tevékenységben a környéken úttörők voltak, ugyanígy a hűtőház és -tároló építésben is olyan előnyre tettek szert, aminek haszna (a kialakult jó üzleti kapcsolatok révén), éppen ezekben az években aknázható ki még teljesebben, amikor mások is „kapisgálni” kezdik ezt a vonalat. Bérmunkában komoly mennyiségű exportra kerülő halat (busát) hűtenek a málnaszezonok közötti hosszú időben. Két beszédes7 adat mindenképpen idekívánkozik: öt évvel ezelőtt, az egy főre jutó részesedés 50 825 forint volt. a tavalyi évet tekintve, várhatóan ez most 63 000 forint lesz. Száz forint költségre jutó eredmény öt éve 10,61 forint volt, 1984. ez 16,86 forintra , növekedett. Rendkívül igényes export- laborberendezések. mintaasztalos termékek, szemüvegkeretek (szintén exportminőségben) készülnek a Béke Mgtsz központi fűtési üzemeiben; növekvő málnatermesztés mellett évente öt-hat millió tojást nyernek most már szó szerint, tisztes nyereséggel a saját nevelésű tojótyúkok ezreitől. De ahhoz, hogy az idén végre ide eljussanak, vagy másfél évtizedes küzdelem kellett. „Tartós kapcsolat, időben lépés a gazdálkodásban”, ez lehet az érvényes mondás ma Nógrád- ban és Berkenyén. T. Pataki László Fotó: Kulcsár József A gépműhelyben a téli karb antartásban serénykedik Kovács Sánuor lakatos és Lukács István műhelyfőnök. Harmos Józsefné a hűtőházban, ahol a növényevő busát fagyasztják. Kiss András, a termelőszövetkezet elnöke. Czerman Józsefné a szemüvegkészítő üzemben Kúsznak János a mintaasztalosok részlegvezetője ♦
