Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-09 / 7. szám
ÍiClid§ Hogyan lehető végrendelet? P. L.-né olvasónk végrendeletet kíván tenni. Kérdése az, hogy ezt milyen formában teheti meg; kötelező-e ezért bi- rósághoz, vagy más hatósághoz mennie, avagy az érintettek tudta nélkül azt saját maga is elkészítheti. A Polgári Törvénykönyv szerint végrendelkezni közvégrendelettel vagy írásbeli magánvégrendelettel lehet. Szóbeli végrendelkezésnek csak a törvény által külön meghatározott esetekben van helye. A végrendelet jogi érvényességéhez a szabályok szigorú formákat, alakiságokat Írnak elő. A végrendelet egyik fajtája a közvégrendelet, amit közjegyző vagy bíróság előtt lehet tenni. Azonban itt sem lehet közvégrendeletet tenni olyan személy előtt, aki a végrendelkezőnek vagy a végrendelkező házastársának hozzátartozója, gyámja, vagy gondnoka. És érvénytelen az a juttatás is, amely közvégrendelet tételében közreműködő személy, valamint ennek hozzátartozója, gyámja, gond' noka, gyámoltja vagy gondnokoltja javára szól. A gyakorlatban legtöbbször írásbeli magánvégrendele- tet készítenek. Azonban ennek érvényességét is igen szigorú előírások szabályozzák. Az ide vonatkozó főbb szabályok a következők: írásbeli végrendeletet csak olyan nyelven lehet érvényesen tenni, amelyet a végrendelkező ért, és amelyen írni, illetőleg olvasni tud. Az írásbeli végrendeletet a végrendelkező akár maga írhatja, akár mással írathatja. A gépírás azonban akkor sem számít saját írásnak, ha magától a végrendelkezőtől származik. A gyorsírással vagy a közönséges írástól eltérő egyéb jel-, vagy számjegyírással készült magánvégrendelet érvénytelen. Szükséges az írásbeli magánvégrendelet érvényességéhez az is, hogy annak végrendeleti minősége, keltének helye és ideje magából az okiratból kitűnjék. Továbbá az, hogy azt a végrendelkező elejétől végig maga írja és aláírja; vagy két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt a magáénak ismerje el, és a végrendeletet a tanúk is — e minőségük feltüntetésével — aláírják. Nem szükséges a két tanú aláírása, ha az elkészített írásbeli végrendeletet a végrendelkező aláírja és akár nyílt, akár zárt iratként a közjegyzőnél — végrendeletként feltüntetve — személyesen letétbe helyezi. A több különálló lapból álló írásbeli magánvégrendelet csak akkor érvényes, ha minden lapját ellátták folyamatos sorszámozással, továbbá a végrendelkező és — ha az előbbiek szerint a végrendelet érvényességéhez tanúk alkalmazása szükséges — mindkét tanú aláírásával. A tanúknak egyébként csak a végrendelkező aláírását kell hitelesíteni „tanúskodásukkal”, s nem szükséges, hogy a tanúk a végrendelet tartalmát ismerjék, vagy tudjanak arról. hogv végrendelet tételénél működtek közre. Szóbeli végrendeletet az tehet, aki életét fenyegető rendkívüli helyzetben van, és írásbeli végrendeletet egyáltalán nem vagy csak jelentékeny nehézséggel tehetne. Ez akkor érvényes, ha a végrendelkező két tanú együttes jelenlétében a tanúk által értett nyelven végakaratát egész terjedelemben szóval előadja. Dr. Zs. A. Kedves figyelmesség : Az Állami Biztosító —úgy salgótarjáni fiókja, Bállá Fe- érzem — eddig is kiérdemelte renc igazgató nevével kívánt a lakosság, az ügyfelek ro- "boldog névnapot. Kedves fi- konszenvét. Bennünk ez az gyelmességük meghatott ben- érzés csak erősödött az el- nünket, hiszen ebben a ]as- rpúlt napokban, amikor egy san elgépiesedő világban, szép levél érkezett a férjem névé- gesztus a biztosító dolgozóitól re. Kíváncsian bontottuk fel és vezetőségétől, hogy ügyfe- és kellemes meglepetésben leiket nem csak ..száraz akte- voit részünk: egy nagyon íz- ként” kezelik, léses, szép kivitelű névnapi gratulációt találtunk a bori- Szanyi Jánosné tékban. Az Állami Biztosító S.-tarján, Kemerovo krt. E/5. Evbúc&úzfafó Amint azt az 1985. december 31-i kulturális kaleidoszkóp jelezte, a pásztói nyugdíjasklub megtartotta év végi összejövetelét. Ki, mit hozottból bőséges volt a választék. Koccintásra pedig a Pásztói Béke Tsz finom muskotályos borából hoztunk. A hangulatemelő zenét és talpalávalót Balázs Ferenc zenetanár szolgáltatta. Éjfél után két óráig tartott a szerény, családias évbúcsúztató. Ezúton kívánunk a NÓG- RÁD olvasóinak békés, boldog új évet, jó egészséget valamennyi klubtársunk nevében. Wiltner Aladárné Pásztó Múlt év decemberében indult be a shotokán karatetan- folyam Bercelen a község művelődési házában. Hetente két alkalommal tartanak edzéseket Pálinkás József vezetésével. — top — Levél Nógrádsip Varsány társközségében, Nógrádsipeken is megtartották az év végéhez közeledvén az öregek napját. Egyik résztvevő — 70 év feletti olvasónk — így tudósít a történtekről: Az ünnepségen megjelentek a község tanácsi, párt-, termelőszövetkezeti és vöröskeresztes vezetői. A meghívott idős embereket Szeróczki Bertalan tanácselnök, majd a Vöröskereszt titkára, Szandai Jánosné köszöntötte. Ezután elismeréssel szólt arról, hogy régen mi, mai öregek alkottuk a község erejét. Két világháborút átélt korosztályunk tevékenysége mindig figyelemre méltó volt. Köszöntöttek bennünket az óvodások versekkel és saját készítésű kis ajándékokkal, az iskolások pedig ugyancsak szép verseket adtak elő és színes képeslapokat ajándékoztak nekünk. A tanácselnök külön köszöntötte a község legidősebb. 92 éves állampolgárát, özv. Pifka Györgynél valamint a 84 éves Bobál Lajos kovácsmestert, majd étellel, itallal kínáltak bennünket. Vacsora után Kelcsé- nyi István kántor vezetésével fellépett a pávakör közös férfi- és asszonykórusa a lányokkal együttesen, hogy szép dalaikkal is emlékezetessé te gvék az öregek napját. Az ünnepeltek közül végül Várkuti Antal, a pávakor legidősebb tagja, 60 személy nevében köszönetét mondott a rendezőszervek vezetőinek, az óvodásoknak, iskolásoknak a pávakor tagjainak a szép műsorért, a rendezésért, hogy néhány órára boldogok voltunk és jól szórakoztunk. N. N. Nógrádsipek Középiskolások köszöneté Köszönetét szeretnénk mondani a Balassagyarmati Közúti Gépellátó Vállalatnak, hogy a Télapó-műsorért cserébe lehetővé tették szó munkra, hogy meghallgassuk a salgótarjáni zeneiskolában, a Liszt Ferenc Kamara-kórus hangversenyét. A 15 éves fennállását ünneplő kórus karácsonyi hangversenye csodálatos és emlékezetes élmény marad számunkra. Csesznék Fatima Szántó K. J. Gimnázium és Szakközépiskola Balassagyarmat Gyógyszerészek jo példája Vízmiivesek az öregekért A NÖGRÄD hasábjain, a nyilvánosság előtt szeretném megköszönöm a vízművek Dózsa György Szocialista Brigádjának, Dancsok Lajos brigádvezetőnek, hogy az öregek napközi otthonát Somoskőújfaluban 1968. (megalakulása) óta patronálják. Nemcsak a vízvezetékek javítását köszönjük, hanem a tetőcserép cseréjét, az ajtózárak és a bojlerek javítását, s hogy decemberben a fáskamra tetőfedését is elvégezték társadalmi munkában. Segítségük értékét forintban nem is lehet kifejezni, mivel az első szóra jönnek, ha segítségüket kérjük. Köszönjük az önzetlen segítséget és patronálótevékenységet, amellyel elősegítették az idős gondozottak támogatását. Tisztelettel: Nagy Andrásné ÖNO-vez., Somoskőújfalu Kettős portré Tóth Veronika felvétele A salgótarjáni 4/24. sz. gyógyszertár 18 fős Szebelédi László nevét viselő „Vállalat Kiváló Szocialista Brigádja” 1975 óta vesz részt a brigádmozgalomban. A közelmúlt napokban tartott értékelés alapján megállapították, hogy az 1985-ös esztendőre tett vállalásaikat túlteljesítették. Csak példaként említem a sok közül, hogy társadalmi- munkaóra-felajánlásukat — 250 óra —, 340-re teljesítették. Már nem egyszer szereztek érdemet azzal, hogy mindannyian mind szakmailag, mind politikailag képezik magukat. Jó a kapcsolatunk a Vöröskereszt-szervezettel, amit az is jelez, hogy az elmúlt évben 19 egészségügyi előadás megtartására vállalkoztak gyárakban, s különböző intézményekben. Hasonlóképpen jó a kapcsolatuk a gyógyszertár környékén élő idős emberekkel, akiknek házi gyógyszertárát időnként felülvizsgálják. Patronálják a Napsugár bölcsődét, a salgó- bányai öregek napközi otthonát. De részt vettek szakmai pályázatokon is, melyekből már nem egyszer kerültek ki győztesként. A brigád bízik abban, hogy eredményes szakmai és közösségi munkájuk alapján vállalásaikat min. denben túlteljesítették — most már másodízben is várományosai lehetnek a „Vállalat Kiváló Szocialista Brigádja” címnek. Takács Lajosné Salgótarján ■JF inyitotta a levélszek- rényt. Benne a boríték. Amikor a kezébe vette, rögtön furcsállotta, hogy a saját nevére szól. Egy pillanatra eltöprengett; kapott ő már a rokonain kívül valakitől olyan levelet, amit külön neki címeztek? Dehát kitől kapott volna? Életét a családjának, egyetlen gyerekének szentelte, nem járt ő a közéletbe. Hogyan is járhatott volna, amikor egyik nap rakódott a másikra, főzés, takarítás... Méghozzá nem is akármilyen. Mert a kolóniában versenyeztek az asszonyok, kinek csillog jobban a rézmozsara, sparheltje, kinek fényesebb a bejárati küszöbje. Hallott ő arról, hogy a művelődési házban ilyen, meg olyan klub alakult, asszonyok szabnak-varmak, kézimunkáznak. Mire az effajta időtöltés? Elvette volna a családtól, a lányától, aki szorgalmas tanuló lévén neki mondta fel még az orosz leckét is. Soha nem felejti el, kezében a könyv, azokkal a furcsa betűkkel, a lánya meg csak fújta, Puskint, Dosztojevszkijt, „Nem baj anya ha nem érted, csak a sorokat kövesd a kezeddel, aztán szólj, ha egyet kihagyok!” Hétköznapi asszony volt ő mindig, de azért azt mondták rá, igen takaros. Ha elment az urával valamilyen gyári rendezvényre, még a vezető emberek is őt szemelték ki a nyitótáncra. Azt mondták, ilyen szőke haja, ilyen kék szeme senkinek nincs a környéken. Szorongatta a kezében a borítékot, két emelet magassága közben sem akarta felbontani. Hagy tartson az izgalom, amíg a lakásba ér. Ki küldhette, milyen céllal? Külön szertartás volt, amíg a késsel felnyitotta a borítékot és kivette belőle a kártyát. Meghívó volt. neki szólt. Év végi összejövetelre invitálták a Vöröskereszttől. Biztos az az asszony írta fel a listára, aki múltkoriban itt járt és a nyugdíjasok helyzetéről érdeklődött. Igaz, elmondta neki, nem nyugdír jas ő, nem dolgozott világ életében. A férje iparos ember lévén el tudta tartani a családot. Neki egyedül a házimunka volt a dolga. Immáron hatvanöt esztendeje. Mert igaz, a lánya kirepült a családi fészekből, de utána jöttek az unokák, alig nőtt fel az egyik, ott totyogott a másik is. „Anyám te úgysem dolgozol, ráérsz nevelgecni őket. Én meg állandó időhiánnyal küszködöm!” Mit lehetett erre mondani? Hozzad lányom, vigyázom őket, hogyne. .. Pedig akkoriban már gyakran eszébe jutott,- milyen jó élete lenne kettesben, nyugodtan a férjével. Eljárhatnának moziba, színházba, vagy csak ülnének nyugodtan a fotelban, bélkésen nézhetnék a televíziót. Mártírt önfeláldozó? Egyik sem. Csupán a családjának élő asz- szony. A dolgok rendje szerint. Elolvasta a meghívót még- egyszer. Semmi kétség őt várják, hívják az öregek összejövetelére, öregek találkozója. .. Ismét gondolkodóba esett. Ennyire megöregedett volna? Hogy már ekként tartják számon? Hosszasan vizsgáigatta magát a fürdőszoba tükrében. A szeme a régi kék, a haja aranyszőkéből ezüstbe váltott. Utána kinyitotta a ruhásszekrényt. Mi lenne, ha most az egyszer elmenne? Mit venne magára? Sorakoztak a blúzok, kosztümök a fogason, mert az ura rászoktatta, hogy ízlésesen, választékosán öltözködjön. Az ura is hiú ember mind a mai napig. Még a bajuszát is megfesti, hagy legyen feketébb. Nos hát, mi lenne, ha most az egyszer elmenne? Mit vegyen fel? A csíkos kosztüm túl fiatalos, nem a korához való. a fekete meg öregít. Milyen is most a divat? Igen, ez a diszkréten elegáns blúz a sötétkék szoknyával. ez elkelne. Az összejövetel napjának hajnalán már a fodrásznál üldögélt. Mellette a kozmetika, hát oda is beugrott. Mondta neki a kozmetikusnő, rendkívül sima, szép bőre van. Mivel ápoigatja? Nem ápolja azt csak a gond, meg az évek múlása. És eljött az este. Az ura körülötte forgolódott: „anyukám szép legyél ám, mert lesznek ott férfiemberek is. Aztán öregember nem vén ember.. A díszesen világított terembe félve lépett be. Emberek sokadalma, valaki lesegítette róla a kabátot, meginvitálta az ünneplősen terített asztalhoz. Nagyokat nyelt. Ismeretlen volt mindenki. Aztán a szomszédjában . ülő asszonnyal csak elkezdett beszélgetni, hogy, s mint az élet? Aztán beszédet mondtak. köszöntőt. Olyan volt az, hogy könnycseppeket csalt a szemébe. Később már úgy ült ott a fehér asztal mellett mintha mindig ezek között az emberek között töltötte volna napjait. este lett, mire sze- del őzköd tek. Legközelebb találkozunk — köszöntötték egymást. Legközelebb? Mikor lesz az? — töprengett, miközben otthon visszaakasztotta a szekrénybe az ünnep- lős ruháját. Fél év múlva, egy év múlva? Vagy talán soha? Mindegy, a meghívót minden esetre elteszi emlékbe. Kiss Mária hlÓGRÁD - 1986. január 9M csütörtök A meghívó y i
