Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-09 / 7. szám

ÍiClid§ Hogyan lehető végrendelet? P. L.-né olvasónk végrendeletet kíván tenni. Kérdése az, hogy ezt milyen formában teheti meg; kötelező-e ezért bi- rósághoz, vagy más hatósághoz mennie, avagy az érintet­tek tudta nélkül azt saját maga is elkészítheti. A Polgári Törvénykönyv szerint végrendelkezni közvég­rendelettel vagy írásbeli magánvégrendelettel lehet. Szó­beli végrendelkezésnek csak a törvény által külön meg­határozott esetekben van helye. A végrendelet jogi érvé­nyességéhez a szabályok szigorú formákat, alakiságokat Ír­nak elő. A végrendelet egyik fajtája a közvégrendelet, amit köz­jegyző vagy bíróság előtt lehet tenni. Azonban itt sem le­het közvégrendeletet tenni olyan személy előtt, aki a vég­rendelkezőnek vagy a végrendelkező házastársának hozzá­tartozója, gyámja, vagy gondnoka. És érvénytelen az a jut­tatás is, amely közvégrendelet tételében közreműködő személy, valamint ennek hozzátartozója, gyámja, gond' noka, gyámoltja vagy gondnokoltja javára szól. A gyakorlatban legtöbbször írásbeli magánvégrendele- tet készítenek. Azonban ennek érvényességét is igen szi­gorú előírások szabályozzák. Az ide vonatkozó főbb sza­bályok a következők: írásbeli végrendeletet csak olyan nyelven lehet érvényesen tenni, amelyet a végrendelkező ért, és amelyen írni, illetőleg olvasni tud. Az írásbeli vég­rendeletet a végrendelkező akár maga írhatja, akár más­sal írathatja. A gépírás azonban akkor sem számít saját írásnak, ha magától a végrendelkezőtől származik. A gyorsírással vagy a közönséges írástól eltérő egyéb jel-, vagy számjegyírással készült magánvégrendelet érvény­telen. Szükséges az írásbeli magánvégrendelet érvényességéhez az is, hogy annak végrendeleti minősége, keltének helye és ideje magából az okiratból kitűnjék. Továbbá az, hogy azt a végrendelkező elejétől végig maga írja és aláírja; vagy két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt a magáénak ismer­je el, és a végrendeletet a tanúk is — e minőségük fel­tüntetésével — aláírják. Nem szükséges a két tanú aláírá­sa, ha az elkészített írásbeli végrendeletet a végrendelke­ző aláírja és akár nyílt, akár zárt iratként a közjegyzőnél — végrendeletként feltüntetve — személyesen letétbe he­lyezi. A több különálló lapból álló írásbeli magánvégrendelet csak akkor érvényes, ha minden lapját ellátták folyama­tos sorszámozással, továbbá a végrendelkező és — ha az előbbiek szerint a végrendelet érvényességéhez tanúk al­kalmazása szükséges — mindkét tanú aláírásával. A ta­núknak egyébként csak a végrendelkező aláírását kell hi­telesíteni „tanúskodásukkal”, s nem szükséges, hogy a ta­núk a végrendelet tartalmát ismerjék, vagy tudjanak ar­ról. hogv végrendelet tételénél működtek közre. Szóbeli végrendeletet az tehet, aki életét fenyegető rend­kívüli helyzetben van, és írásbeli végrendeletet egyáltalán nem vagy csak jelentékeny nehézséggel tehetne. Ez akkor érvényes, ha a végrendelkező két tanú együttes jelenlété­ben a tanúk által értett nyelven végakaratát egész terje­delemben szóval előadja. Dr. Zs. A. Kedves figyelmesség : Az Állami Biztosító —úgy salgótarjáni fiókja, Bállá Fe- érzem — eddig is kiérdemelte renc igazgató nevével kívánt a lakosság, az ügyfelek ro- "boldog névnapot. Kedves fi- konszenvét. Bennünk ez az gyelmességük meghatott ben- érzés csak erősödött az el- nünket, hiszen ebben a ]as- rpúlt napokban, amikor egy san elgépiesedő világban, szép levél érkezett a férjem névé- gesztus a biztosító dolgozóitól re. Kíváncsian bontottuk fel és vezetőségétől, hogy ügyfe- és kellemes meglepetésben leiket nem csak ..száraz akte- voit részünk: egy nagyon íz- ként” kezelik, léses, szép kivitelű névnapi gratulációt találtunk a bori- Szanyi Jánosné tékban. Az Állami Biztosító S.-tarján, Kemerovo krt. E/5. Evbúc&úzfafó Amint azt az 1985. decem­ber 31-i kulturális kaleidosz­kóp jelezte, a pásztói nyugdí­jasklub megtartotta év végi összejövetelét. Ki, mit hozott­ból bőséges volt a választék. Koccintásra pedig a Pásztói Béke Tsz finom muskotályos borából hoztunk. A hangulat­emelő zenét és talpalávalót Balázs Ferenc zenetanár szol­gáltatta. Éjfél után két órá­ig tartott a szerény, csalá­dias évbúcsúztató. Ezúton kívánunk a NÓG- RÁD olvasóinak békés, boldog új évet, jó egészséget vala­mennyi klubtársunk nevében. Wiltner Aladárné Pásztó Múlt év decemberében indult be a shotokán karatetan- folyam Bercelen a község művelődési házában. Hetente két alkalommal tartanak edzéseket Pálinkás József vezetésével. — top — Levél Nógrádsip Varsány társközségében, Nógrádsipeken is megtartot­ták az év végéhez közeled­vén az öregek napját. Egyik résztvevő — 70 év feletti ol­vasónk — így tudósít a tör­téntekről: Az ünnepségen megjelentek a község tanácsi, párt-, terme­lőszövetkezeti és vöröskeresz­tes vezetői. A meghívott idős embereket Szeróczki Bertalan tanácselnök, majd a Vöröske­reszt titkára, Szandai János­né köszöntötte. Ezután elis­meréssel szólt arról, hogy ré­gen mi, mai öregek alkottuk a község erejét. Két világhá­borút átélt korosztályunk te­vékenysége mindig figyelem­re méltó volt. Köszöntöttek bennünket az óvodások versekkel és saját készítésű kis ajándékokkal, az iskolások pedig ugyancsak szép verseket adtak elő és színes képeslapokat ajándé­koztak nekünk. A tanácsel­nök külön köszöntötte a köz­ség legidősebb. 92 éves állam­polgárát, özv. Pifka György­nél valamint a 84 éves Bobál Lajos kovácsmestert, majd étellel, itallal kínáltak ben­nünket. Vacsora után Kelcsé- nyi István kántor vezetésével fellépett a pávakör közös férfi- és asszonykórusa a lá­nyokkal együttesen, hogy szép dalaikkal is emlékezetessé te gvék az öregek napját. Az ünnepeltek közül végül Várkuti Antal, a pávakor leg­idősebb tagja, 60 személy ne­vében köszönetét mondott a rendezőszervek vezetőinek, az óvodásoknak, iskolásoknak a pávakor tagjainak a szép mű­sorért, a rendezésért, hogy néhány órára boldogok vol­tunk és jól szórakoztunk. N. N. Nógrádsipek Középiskolások köszöneté Köszönetét szeretnénk mon­dani a Balassagyarmati Közúti Gépellátó Vállalatnak, hogy a Télapó-műsorért cse­rébe lehetővé tették szó munkra, hogy meghallgassuk a salgótarjáni zeneiskolában, a Liszt Ferenc Kamara-kórus hangversenyét. A 15 éves fennállását ünneplő kórus karácsonyi hangversenye cso­dálatos és emlékezetes él­mény marad számunkra. Csesznék Fatima Szántó K. J. Gimnázium és Szakközépiskola Balassagyarmat Gyógyszerészek jo példája Vízmiivesek az öregekért A NÖGRÄD hasábjain, a nyilvánosság előtt szeretném megköszönöm a vízművek Dó­zsa György Szocialista Bri­gádjának, Dancsok Lajos brigádvezetőnek, hogy az öregek napközi otthonát So­moskőújfaluban 1968. (meg­alakulása) óta patronálják. Nemcsak a vízvezetékek ja­vítását köszönjük, hanem a tetőcserép cseréjét, az ajtózá­rak és a bojlerek javítását, s hogy decemberben a fás­kamra tetőfedését is elvégez­ték társadalmi munkában. Segítségük értékét forintban nem is lehet kifejezni, mivel az első szóra jönnek, ha se­gítségüket kérjük. Köszönjük az önzetlen segítséget és patronálótevékenységet, amellyel elősegítették az idős gondozottak támogatását. Tisztelettel: Nagy Andrásné ÖNO-vez., Somoskőújfalu Kettős portré Tóth Veronika felvétele A salgótarjáni 4/24. sz. gyógyszertár 18 fős Szebelédi László nevét viselő „Vállalat Kiváló Szocialista Brigádja” 1975 óta vesz részt a brigád­mozgalomban. A közelmúlt napokban tartott értékelés alapján megállapították, hogy az 1985-ös esztendőre tett vállalásaikat túlteljesítették. Csak példaként említem a sok közül, hogy társadalmi- munkaóra-felajánlásukat — 250 óra —, 340-re teljesítették. Már nem egyszer szereztek érdemet azzal, hogy mind­annyian mind szakmailag, mind politikailag képezik magukat. Jó a kapcsolatunk a Vöröskereszt-szervezettel, amit az is jelez, hogy az el­múlt évben 19 egészségügyi előadás megtartására vállal­koztak gyárakban, s különböző intézményekben. Hasonlókép­pen jó a kapcsolatuk a gyógy­szertár környékén élő idős emberekkel, akiknek házi gyógyszertárát időnként felül­vizsgálják. Patronálják a Napsugár bölcsődét, a salgó- bányai öregek napközi ott­honát. De részt vettek szak­mai pályázatokon is, melyek­ből már nem egyszer kerültek ki győztesként. A brigád bí­zik abban, hogy eredményes szakmai és közösségi munká­juk alapján vállalásaikat min. denben túlteljesítették — most már másodízben is vá­rományosai lehetnek a „Válla­lat Kiváló Szocialista Bri­gádja” címnek. Takács Lajosné Salgótarján ■JF inyitotta a levélszek- rényt. Benne a boríték. Amikor a kezébe vette, rög­tön furcsállotta, hogy a sa­ját nevére szól. Egy pillanat­ra eltöprengett; kapott ő már a rokonain kívül valaki­től olyan levelet, amit külön neki címeztek? Dehát kitől kapott volna? Életét a csa­ládjának, egyetlen gyereké­nek szentelte, nem járt ő a közéletbe. Hogyan is járhatott volna, amikor egyik nap rakódott a másikra, főzés, takarítás... Méghozzá nem is akármi­lyen. Mert a kolóniában ver­senyeztek az asszonyok, ki­nek csillog jobban a rézmo­zsara, sparheltje, kinek fé­nyesebb a bejárati küszöbje. Hallott ő arról, hogy a mű­velődési házban ilyen, meg olyan klub alakult, asszonyok szabnak-varmak, kézimun­káznak. Mire az effajta idő­töltés? Elvette volna a csa­ládtól, a lányától, aki szor­galmas tanuló lévén neki mondta fel még az orosz lec­két is. Soha nem felejti el, kezében a könyv, azokkal a furcsa betűkkel, a lánya meg csak fújta, Puskint, Doszto­jevszkijt, „Nem baj anya ha nem érted, csak a sorokat kövesd a kezeddel, aztán szólj, ha egyet kihagyok!” Hétköznapi asszony volt ő mindig, de azért azt mond­ták rá, igen takaros. Ha el­ment az urával valamilyen gyári rendezvényre, még a vezető emberek is őt sze­melték ki a nyitótáncra. Azt mondták, ilyen szőke haja, ilyen kék szeme senkinek nincs a környéken. Szorongatta a kezében a borítékot, két emelet magas­sága közben sem akarta fel­bontani. Hagy tartson az iz­galom, amíg a lakásba ér. Ki küldhette, milyen céllal? Külön szertartás volt, amíg a késsel felnyitotta a boríté­kot és kivette belőle a kár­tyát. Meghívó volt. neki szólt. Év végi összejövetelre invitálták a Vöröskereszttől. Biztos az az asszony írta fel a listára, aki múltkoriban itt járt és a nyugdíjasok helyzetéről érdeklődött. Igaz, elmondta neki, nem nyugdír jas ő, nem dolgozott világ életében. A férje iparos em­ber lévén el tudta tartani a családot. Neki egyedül a házimunka volt a dolga. Im­máron hatvanöt esztendeje. Mert igaz, a lánya kirepült a családi fészekből, de utána jöttek az unokák, alig nőtt fel az egyik, ott totyogott a másik is. „Anyám te úgysem dolgozol, ráérsz nevelgecni őket. Én meg állandó időhi­ánnyal küszködöm!” Mit le­hetett erre mondani? Hozzad lányom, vigyázom őket, hogy­ne. .. Pedig akkoriban már gyakran eszébe jutott,- milyen jó élete lenne kettesben, nyugodtan a férjével. Eljár­hatnának moziba, színházba, vagy csak ülnének nyugod­tan a fotelban, bélkésen néz­hetnék a televíziót. Mártírt önfeláldozó? Egyik sem. Csu­pán a családjának élő asz- szony. A dolgok rendje sze­rint. Elolvasta a meghívót még- egyszer. Semmi kétség őt várják, hívják az öregek összejövetelére, öregek ta­lálkozója. .. Ismét gondolko­dóba esett. Ennyire megöre­gedett volna? Hogy már ek­ként tartják számon? Hosszasan vizsgáigatta ma­gát a fürdőszoba tükrében. A szeme a régi kék, a ha­ja aranyszőkéből ezüstbe vál­tott. Utána kinyitotta a ru­hásszekrényt. Mi lenne, ha most az egyszer elmenne? Mit venne magára? Sorakoz­tak a blúzok, kosztümök a fogason, mert az ura rá­szoktatta, hogy ízlésesen, vá­lasztékosán öltözködjön. Az ura is hiú ember mind a mai napig. Még a bajuszát is meg­festi, hagy legyen feketébb. Nos hát, mi lenne, ha most az egyszer elmenne? Mit ve­gyen fel? A csíkos kosztüm túl fiatalos, nem a korához való. a fekete meg öregít. Mi­lyen is most a divat? Igen, ez a diszkréten elegáns blúz a sötétkék szoknyával. ez elkelne. Az összejövetel napjának hajnalán már a fodrásznál üldögélt. Mellette a kozmeti­ka, hát oda is beugrott. Mondta neki a kozmetikusnő, rendkívül sima, szép bőre van. Mivel ápoigatja? Nem ápolja azt csak a gond, meg az évek múlása. És eljött az este. Az ura körülötte forgolódott: „anyu­kám szép legyél ám, mert lesznek ott férfiemberek is. Aztán öregember nem vén ember.. A díszesen világított te­rembe félve lépett be. Embe­rek sokadalma, valaki lese­gítette róla a kabátot, meg­invitálta az ünneplősen terí­tett asztalhoz. Nagyokat nyelt. Ismeretlen volt mindenki. Aztán a szomszédjában . ülő asszonnyal csak elkezdett be­szélgetni, hogy, s mint az élet? Aztán beszédet mond­tak. köszöntőt. Olyan volt az, hogy könnycseppeket csalt a szemébe. Később már úgy ült ott a fehér asztal mellett mintha mindig ezek között az emberek között töltötte vol­na napjait. este lett, mire sze- del őzköd tek. Legköze­lebb találkozunk — köszön­tötték egymást. Legközelebb? Mikor lesz az? — töprengett, miközben otthon visszaakasz­totta a szekrénybe az ünnep- lős ruháját. Fél év múlva, egy év múlva? Vagy talán soha? Mindegy, a meghívót minden esetre elteszi emlékbe. Kiss Mária hlÓGRÁD - 1986. január 9M csütörtök A meghívó y i

Next

/
Thumbnails
Contents