Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-31 / 26. szám

Haderő>csökken!ésl tárgyalások Mérsékelt derűlátás Bécsben Heltai András, az MTI tu­dósítója jelenti: A mérsékelt derűlátás je­gyében nyílt meg csütörtökön a bécsii haderő-csökkentési tár­gyalások újabb, immár 38. fordulója. A Szovjetunió nagy­követe hangoztatta a Varsói Szerződés változatlan meg­egyezési készségét a kölcsö­nös engedmények alapján, míg nyugati részről továbbra is a maximalista ellenőrzési igényeket állították előtérbe. Valerian Mihajlov pozitív­nak nevezte, hogy a nyugati fél elfogadta a VSZ tavaly februári javaslatának elvét: elsőként csökkentsék a szov­jet, illetve az amerikai had­erőket, s ezt követően bizo­nyos időre fagyasszák be a csapatok és fegyverzetek színvonalát, • egyidejűleg tár­gyalva a további csökkentés­ről. „Ez az első alkalom a bécsi tárgyalások történeté­ben, hogy közös, általános keret alakult ki a további vi­tákhoz, s kirajzolódtak egy lehetséges egyezmény bizo­nyos körvonalai” — mondot­ta. A szovjet nagykövet egy­úttal egyoldalúnak és irreá­lisnak minősítette a NATO decemberben előterjesztett javaslatait a jövendő egyez- ménv ellenőrzéséről: ezek az önkényes elgondolások aláás­sák a lényeget, a haderők csökkentését — hangoztatta, hozzátéve: ellenőrzésre ter­mészetesen szükség van, ■ de annak józannak, realistának kell lennie, s bizalmat kell teremtenie, nem pedig új gya­nút, új bizalmatlanságot. A Varsói Szerződés szóvi­vője az utóbbi kérdéssel kap­csolatban elmondotta, hogy a NATO most átadott, 28 olda­las javaslata lényegében csak a nyugat ellenőrzési elgondo­lásaival foglalkozik, amelyek — egyebek között — arra vonatkoznak, hogy a közép­európai térségen kívül is el­lenőrizhessenek — holott a bécsi tárgyalások mandátu­ma kifejezetten csak erre a térségre szól. A NATO új javaslatai, ame­lyeket természetesen gondo­san tanulmányozni fognak, még a nyugat saját, korábbi ellenőrzési elgondolásain is túlmennek. Az ellenőrzés nem lehet öncél, több bizalomra van szükség — mondotta a VSZ szóvivője. Azokra a kérdésekre, mikor várható megállapodás az immár 14. éve folyó tárgyalásokon, a szóvivő kijelentette:' a meg­állapodás kétségkívül kölcsö­nös szándék, de nem volna reális arra számítani, hogy erre az év első felében, az (egyébként még ki sem tű­zött), tervezett újabb szov­jet—amerikai csúcstalálkozó előtt sor kerül. Utalt Mihail Gorbacsov januári nyilatko­zatára, amely szerint az 1986- os év vízválasztó a fegyver­zetkorlátozás kérdéseiben. Jan Hein van de Mörtel holland nagykövet a NATO képviseletében elmondotta a sajtó előtt, hogy a nyugat javaslatának minden lénye­ges pontját már december­ben beterjesztették, a csü­törtökön átadott javaslat az első, átmeneti megállapodás­hoz vezető intézkedéseket tar­talmazza — ezek szerint gya­korlatilag az ellenőrzésre vonatkozó NATO-elgondo- lásokat. Ebben az első egyez­ményben a szovjet és az ame­rikai csapatok csökkentésé­ben állapodnának meg (a javasolt 11 500 szovjet és 5000 amerikai katona csak mintegy feleannyi, amenv- nyit a VSZ javasolt), ezután pedig 3 évre befagyasztanák a két nagyhatalom haderőit. A nyugati javaslat változat­lanul csak a csapatok csök­kentéséről beszél, a fegyver­zetekről nem — holott ezek mérséklése is a tárgyalások közösen elfogadott célja. A nyitóülésen a tárgyalá­sokon részt vevő új küldött­ségvezetők között üdvözölték Nagy Jánost, hazánk ausztriai és a bécsi ENSZ-intézmények mellett akkreditált nagyköve­tét, aki a haderő-csökkentési tárgyalásokon részt vevő ma­gyar küldöttséget is vezeti. »I Minden” normális Vallásgyakorlás a Szovjetunióban Honecker nyilatkozata a Die Zeitnek a két német állam viszonyáról Pach Ferenc, az MTI tu­dósítója jelenti: Ha megvalósul a Mihail Gorbacsov javaslatában fog­laltak első szakasza, tehát felszámolják a szovjet és amerikai közép-hatótávol­ságú rakétákat, akkor az NDK területéről is eltűnnek a válaszintézkedésként te­lepített megnövelt hatótávoi- ságú harcászati rakéták, ■melyekkel első ízben került atomfegyver az ország terü­letére — állapította meg a Die Zeit című nyuganémek hetilapnak adott nyilatko­zatában Erich Honecker. A nukleáris fegyverek teljes fel­számolására előterjesztett szovjet program történelmi le­hetőséget kínál az emberi­ség számára — jelentette ki az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának el­nöke, aki a nemzetközi hely­zetet értékelve kiemelte a genfi csúcstalálkozó jelentő­ségét. A Berlinben csütörtökön nyilvánosságra hozott be­szélgetésben Honecker sík- raszállt a két német állam kapcsolatainak fejleszté­séért és szólott a politikai, gazdasági és kulturális együttműködés bővítésének lehetőségeiről. A világrendszerek válasz­tóvonalán fekvő két német államnak a béke megőrzé­séért viselt különleges fe­lelőssége nagyobb, mint ed­dig bármikor. Éppen ezért reméljük, hogy az NSZK kormánya végül nem csat­lakozik az amerikai űrfegy­verkezési programhoz. Adott a lehetőség — mondta —, hogy olyan békés célú programok keretében folytassanak kutatásokat, mint az Eureka vagy az In- terkozmosz. A két német állam politi­kai kapcsolatainak fejlesz­tésében még számos kihasz­nálatlan lehetőség van — mutatott rá, s felvetette, hogy az NDK és az NSZK külügyminiszterei ne csak nemzetközi fórumokon való részvételkor tanácskozzanak egymással, hanem a két ál­lam területén is találkozhat­nának. Mint közölte, Horst Sindermann, az NDK népi kamarájának elnöke a kö­zeljövőben az NSZK-ba uta­zik. Az ő esetleges NSZK- beli látogatását firtató vá­laszolva Honecker kifejtette: Ezzel kapcsolatban csak azt tudom megerősíteni, amit már többször elmondtunk. A látogatásra olyan időpontban kerül sor, amelyet mindkét fél célszerűnek tart. Nincs értelme, hogy erre vonatko­zólag minden lehetséges mó­don spekulációba bocsátkoz­zanak. A két német állam közötti kereskedelem jól fej­lődik, így 1985-ben — az előzetes számítások szerint — elérte a 17 milliárd már­kát. A gazdasági együttmű­ködés a kapcsolatok stabili­záló tényezője, és mindkét fél érdekeit szolgálja, ezért az együttműködés bővítésére kell törekednünk — han­goztatta. A továbbiakban szólt ar­ról, hogy a két német állam között megbeszélések foly­nak a környezetvédelmi együttműködést rögzítő szer­ződésről és a tudományos- műszaki együttműködés bő­vítésének lehetőségeiről. A kulturális együttműködésről szóló szerződés szövegének megtárgyalása már befejező­dött. Erich Honecker kitért a két német állam kapcsolatai­nak javítását akadályozó té­nyezőkre. A viszony rendezé­se érdekében szükséges — mondotta —, hogy az NSZK elismerje az NDK-állampol- gárságot. a két ország állan­dó képviseleteit nagykövet­ségi rangra emeljék, az elbai határszakaszon a határt a fo­lyó középvonalában jelöljék ki, és az NSZK-ban oszlassák fel az NDK határaival és bel­ső életével foglalkozó salz- gitteri dokumentációs köz­pontot. A két német állam közötti utazási forgalomról szólva elmondta, hogy évente 6—8 millió nyugatnémet állam­polgár érkezik az NDK-ba, és oninan évente másfél! mil­lióan utaznak az NSZK-ba. Az NDK állampolgárai közül — a hivatalos ügyben utazó­kon kívül — továbbra is csak a nyugdíjasok, az ifjú­sági szervezetek közötti cse­relátogatásokon részt vevők, valamint a sürgős családi ügyekben érdekeltek utaz­hatnak. Az utóbbi időben több területen — például családi ügyekben — bővíté­seket, könnyítéseket vezet­tünk be, és ez az irányzat folytatódik — jelentette ki. Ugyanakkor hozzátette, hogy az utazási forgalom bő­vítésének egyik fő akadálya, hogy az NSZK nem ismeri el az NDK-állampolgárságot és a nyugatnémet nagykövetsé­gek az NDK állampolgárait mint német állampolgárokat kívánják kezelni. Az NDK fejlesztési tervei­re vonatkozó kérdésre vála­szolva, Honecker kijelentette, hogy a következő öt év alatt a megtermelt nemzeti jöve­delem évi 4—5 százalékos nö­vekedésével számolnak. Re­mélik. hogy a nagvaránvú lakásépítéseknek köszönhe­tően. 1990_:g felszámolják a lakásproblémát. Közölte, hogv a VoTkswagen-motorr=l működő Trabant valószínű­leg 1988-ban jelenik meg. Milyen ma hívőnek lenni a Szovjetunióban, jélent-e vala­milyen hátrányt a vallásgya­korlás a hívőre, vagy család­jának tagjaira nézve? Ezek­nek az indokolatlanul kényes­nek tartott, s a napi sajtóban meglehetősen ritkán felbuk­kanó kérdéseknek a megvála­szolására vállalkoztak a7 Iz­vesztyija tudósítói. A Szovjet­unió négy legnagvobb vallási közösségének tagjait, helyi vezetőit keresték fel, s tapasz­talataikról terjedelmes ri­portban számoltak be lapjuk­ban. Az Izvesztyija munkatársa egy szombati napon, éppen a reggeli mise után ért a litvá­niai Rumsiskeszbe. hogy Zsjamajtisz atyával, a helyi katolikus plébánossal szót váltson. Vendéglátója lakó­helye hatóságaival, a falu tanácsi szerveivel kialakult kapcsolatáról mesélt neki. „Harminc évre visszamenő­leg nem jut eszembe egyet­len konfliktus sem — idézi az újságíró a katolikus pap sza­vait. — A hívők, a7 egyház iránti viszony a legmesz- szebbmenően lojális. Csak példaként: amikor a kaunasi víztárolót lezáró gátat építet­ték. templomunkat is az el­árasztás veszélye fenyegette. Az épületet végül is állami pénzen arrébb tolták, az el­árasztott területen kívülre helyezték. Egyszóval minden normális, ahogy azt manap­ság mondani szokták. Mi tisztelettel viseltetünk az ál­lam. az állam emberei és ügyei iránt, az állam pedig tisztelettel van irántunk.” A tisztelendő szavainak igazságát személyében pél­dázza Algír das 7 Szadauszkasz a helyi kolhoz állattenyész­tője. Feleségével együtt hí­vők, de mint az újságírónak elmondta, ez semmilyen prob­lémát sem okoz számukra. Szadauszkasz többször is megkapta az egyik legnagyobb állami kitüntetést, a Munka Vörös Zászló Érdemrendet, birtokosa a Becsületért érdem­éremnek, gazdaságában már sokszor volt a szocialista munkaverseny első helyezett­je (ami nem kizárólag a munkateljesítmény, hanem az emberi magatartás elismerését is jelenti),- s már tizedik éve tagja a falusi tanácsnak. A lap másik tudósítója a pszkovi területen, az orosz- országi föderációban „ural­kodó” pravoszláv vallás hí­vei között járt. Dno városká­ban a Mihály arkangyal ne­vét viselő templom papjával beszélgetett, aki így mesélt magáról: — Nyugat-Belorusszijában. hívő parasztcsaládban nőttem fel, gyermekkorom óta vallá­sos vagyok. Feleségem is pap­nak a lánya. Három gyerme­künk van. Idősebbik fiam a vasútnál dolgozik, a kisebbik elektroműszerész. A lányunk húszéves, a pszkovj mezőgaz­dasági technikumban tanul. 1958 óta élek Dnoban, de nem emlékszem egyetlen olyan esetre sem. hogy foglal­kozásom hátrányosan befo­lyásolta volna gyermekeim sorsát. Piszkovicsi falu papja is ilyen értelemben nyilatkozott az újságírónak. Elmondta, hogy fia és lánya a leningrá- di hidrometeorológiai egye­temen végzett, a fiúból ocea- nológus, a lányból meteoro­lógus lett. Az. hogy apjuk ..a vallás szolgája”, mindeddig semmiféle bonyodalmat nem okozott életükben. Nyikolaj Dolmatov, a rosz- tovi terület és az Észak-Kau- kázus evangélista gyüleke­zetének főpresbitere, már ál­talánosabb értelemben fogal­mazta meg a szovjet állam és az egyházak közötti vi­szonyt. „A szovjet törvények értelmében az egyház elvált az államtól, amelvnek képvi­selői — s erről naponta meg­győződünk — megértéssel vannak gondjaink iránt. A kormány mellett működő egy­házügyi hivatal helyi képJ viselői sokat segítenek ab­ban. hogy a tanácsi szervek­kel rendezettek legyenek kap­csolataink. Az esetleg fel­merülő bonyodalmak megol­dására jó példa, hogy fel­épült új imaházunk, amely már a hívők rendelkezésére áll.” A Taskent melletti Jangi- julban az újságíró megszólí­totta a mecsetből kijövő Va- gizov Zifart. A 73 éves or­vosnak hét gyermeke, öt fia és két lánya van. A fiúk kö­zül az egyik a szovjet légi­erők, a másik pedig a polgá­ri légiflotta pilótája. Apjuk szgrint néha tréfálkozva mon­dogatják: „Olyan sokszor szálltunk már fel az égbe. s mégsem találkoztunk a te is­teneddel.” A jangijuli mecset 45 éves, hétgyermekes imám ja: „A gyerekek a maguk útját jár­ják. Az envémeknek sem tett még szemrehányást azért senki, mert az apjuk mul­lah.” A hívők és egvházi szemé­lvek által elmondottakat Konsztantvin Harcsevnek. a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő egyházügyi hivatal vezetőjének szavai egészítették ki az Izvesztyi­jában. — Államunknak nincsenek konfliktusai a vallási közös­ségekkel. A néha felmerülő vitás kérdések nyugodtan, a mindenkire egyformán érvé­nyes törvények alánján meg­oldódnak. Ha mégis támad, nak gondok, azoknak okozói a vallásos érzéseket meglo­vagoló. nyerészkedésre ki­használó, a hívőket becs»ró önjelölt napok, ■ csodatevők. Az 5 indokolt felelősségre' vonásuk az. ami mindigolyan nagy visszhangot kelt a nyu­gati sajtéban, s tápot ad a szovietuni óbeli vallásüldö­zésről szóló koholmányoknak — mondotta Konsztantvin Harcsev. Fazekas László Mubarak Bonnba érkezett Mubarak egyiptomi elnök csütörtökön kétnapos mun­kalátogatásra Bonnba ér­kezett. Az egyiptomi államfő előzőleg három napig Fran­ciaországban tárgyalt. Mubarak nyugat-európai megbeszélésein a közel-kele­ti rendezés tevékenyebb tá­mogatására akarja rábírni partnereit. A nyugatnémet vezetőkkel folytatandó tár­gyalások középpontjában hí­rek szerint emellet még a nemzetközi terrorizmussal, valamint az Egyiptomnak nyújtandó nyugatnémet gaz­dasági segítséggel össze­függő kérdések állnak. Egyiptom Bonn legfőbb partnerének számít az arab világban. (MTI) Dél-jemeni helyzet Zavartalanok a repülőjáratok Miközben a dél-jemeni helyzet további konszolidáló­dásáról szóló jelentések ér­keztek szerdán Ádenből, a Reuter brit hírügynökség észak-jemeni diplomáciai for- rásoKra hivatkozva tudni vé­li, hogy a JNDK új vezetői külföldi támadások lehető­ségére hivatkozva, riadóké­szültségbe helyezték a fegy­veres erőket. Az új vezetés a jelentés szerint ugyanakkor utalt arra a veszélyre is, amely az elnöki tisztségből elmozdított Ali Nasszer Mo- hammedhez bű erők marad­ványai részéről fenyeget. Ellentmondóak a jelenté­sek Ali Nasszer Mohammed tartózkodási helyét illetően és arra vonatkozóan is, hogy az Ádentől 160 km-re ke­letre lévő Abajanban telje­sen véget értek-e a harcok. A Reuter az ANA dél-jeme­ni hírügynökségre hivatkoz­va azt jelentette, hogy Ali Nasszer Mohammed négy kulcsfontosságú munkatár­sával elhagyta az országot. Szíria fokozza diplomáciai erőfeszítéseit a dél-jemeni helyzet konszolidálása ér­dekében. Lapértesülések sze­rint Háfez Asszad szíriai ál­lamfő szerdán fogadta a Je­meni Szocialista Párt Köz­ponti Bizottságának két tag­ját, akik az új vezetés kép­viseletében tartózkodnak a szír fővárosban. Szerdán 77 utassal a fedél­zetén megérkezett Damasz- kuszból az ismét megnyitott ádeni repülőtérre a dél-je- meni légitársaság repülőgé­pe. Hivatalosan közölték, hogy a légitársaság szombat­tól más nemzetközi járatokat is újra indít. Fülöp herceg eskütétele Madridban csütörtökön majdan VI. Fülöp néven felesküdött a spanyol alkot- trónia lépő fiú az első spa- mányra Borbón Fülöp her- nyol trónörökös, aki nem ki- ceg. s ily módon a királyi rályi esküt tesz, hanem az trón törvényes örököse lett. ország alkotmányának foga- Az ünnepi szertartás a d°tt hűséget. Az ünnepségen , ... , , , . ott volt János Karoly ural­spanyol törvényhozásban a £s feiesége, továbbá trónörökös 18; születésnapján Felipe González miniszterel- történt. A nagykorúvá lett és nők. (MTI) NÓGRÁD — 1986. január 31.> péntek Ugandái fordulatok Most éppen Museweninek hívják azt, aki parancsol Kam- palában. Pár napja Tito Okello volt még a főnök. Még ko­rábban, a nyáron egy másik Okello, bizonyos Basilio vette át a hatalmat az ugandai fővárosban. Többé-kevésbé is­meretlen nevek a külvilág számára, jellemzésüket a hozzá­értő politikai megfigyelők általában nem személyiségükkel, hanem törzsi hovatartozásuknál szokták kezdeni. Mert a gyors hatalomváltások hátterében mindig a törzsi ellenté­tek állnak Ugandában. Ha visszapergetjük az időt, könnyű megállapítani, hogy az ország függetlenné válása (1963) óta ez a törzsi meg­osztottság szabta meg a leghatározattabban a politikai ke­reteket és mozgásokat ebben a 236 ezer négyzetkilométer területű, de csak 12 millió lakosú kelet-afrikai országban. Az első elnök, Milton Obote majd nyolc éven át egyensú­lyozott a belső ellentétekkel szabdalt ország élén. Ám az egykori négy feudális államból nem lett egységes ország sem Obote, sem az 1971-ben puccsal hatalomra került dik­tátor, Idi Amin alatt. Amin kegyetlen terrorral 1980-ig tartotta fenn önkényuralmát, amikor is menekülnie kellett Ugandából; hadseregének ereje kevésnek bizonyult a szomszédos Tanzánia elleni kalandorháborúban, s ezután már a nyugati kakwa törzs támogatása nem volt elegendő az elégedetlenkedő déli és északi törzsekkel szemben. Két tiszavirág-életű hatalom követte Amint, míg végül az 1980-as választásokon ismét Obote foglalhatta el az elnöki palotát, ö a langi törzs fia, s bármennyire is középutas politikus, nem lehetett elfogadható a nagyobb hatalmat, befolyást követelő déli törzsek vezetői számára. Museweni, a mostani győztes, már 1981-ben otthagyta Kampalát és hadügyminiszteri székét, hogy a déli országrészben meg­szervezze a központi kormány ellen küzdő hadseregét. Eveken át folytatta háborúját, de addig nem győzhetett, amíg az északi törzsek emberei kitartottak Obote mellett. Tavaly júliusban azonban éppen északi tisztek, az isme­retlen Basilio Okello tábornak vezetésével mefosztották ha­talmától Obotét. A hatalmat Tito Okello, Obote hadsereg­főparancsnoka vette át névrokonától, s tartotta meg nagy, nehezen január végéig. A déli lázadók ugyanis egyetlen pillanatig sem hagytak fel a harccal. Hónapokon át folytak — külföldi közvetítés­sel — a békítő tárgyalások a déliek és északiak, Okello és Museweni között, decemberben már egyezményt is aláír­tak, de a harc csak nem ért véget. A törzsek nem képesek félretenni az ellentéteket. Most éppen a déliek kerültek fö­lénybe; Museweni elkergette Kampalából Okellóékat. Nyu­galmat, békességet, szilárd hatalmat teremteni azonban a2 e'múlt húsz év tanülságai szerint aligha képes bárki Ugan­dában, aki csupán néhány törzs támogatására számíthat^ (Avar Károly)

Next

/
Thumbnails
Contents