Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-25 / 21. szám
TÖNKÖL JÓZSEF: Hó mögött sámánok Hó mögött sámánok, éhes cimborák faggyúval bekent sátorban ülnek csukott szemmel a nemzetség vénei az ajtó közelében kecskebőrzsák nemezbábu erőtlen testemnek számnak mikor szóló szőlőt csengő barackot mosolygó almát jégmadarat felejtek velem játszik a Zöld király lánya behavazott mezőkön velem háborúz kést kap fel puskát görbe fakardot hó mögött bujdokló cimborák láthatom szabadnak mindegyiket utcán a padokat az eltűnőket SZOKOLY'TAMÁS: Csak a tél volt költözni délre madarakkal? nem nézni! — ne nézzek hátra? repüljek föl magam elől szárnyak alól pislogni világra? csókoljak vasat? imádjak csöndet? bűvöljem a vakságot? költözzek ki bőröm aló’ perzselő homokba? — látod: földrengést szelet habosodást csillaghullást kívántam vért bukni virágra hóra várni a görcsre — én vártam bújtam pirosból kékbe kékből a sárgába voltam tavasz nyár ősz de a tél csak a tél volt a drága igazi otthonom ott tudtam ragyogni ott tudtam szikrázni fojtva félve fázva s bújtam kékből pirosba földből a fűbe fűből a Madárba — . BENKE LÁSZLÓ: A téli rózsa Télen a rózsa visszahúzódik a szárába megágyaz magának és elalszik ' Párizsi I e v Renoir-kiállítás a Grand Palais-ban Pierre Auguste Renoir 1841-ben született Limogesban és 1919-ben halt meg Cagnes-ban. 1862-ben Gleyre tanítványa volt, ott ismerkedett meg Monet-val és Sisley-vel, közösen jártak a barbizoni erdőbe festeni.- Kétségtelen, Renoir számba vette nemcsak az impresz- szionizmus lehetőségeit, hanem Courbet és Manett törekvéseit is. Mindazonáltal szilárdan őrizte, növelte saját festői szemléletét és törvényeit. Mondhatjuk, ő a legfranciásabb impresszionista festő, az életöröm valós átérzője és kifejezője, ő Mozart muzsikájához híven — Szabó Lőrinc szavait kölcsönözve — „a derű óráit” számolta, sugározta. Hiteles, megküzdött optimizmussal. A szépséget, a szépség friss, új hajtásait kereste, s meg is találta esernyős nőkben, fürdőző asszonyokban, fésülködő lányban, az élet megannyi, kedves, apró jelenetében. Nőaktjaiban az egészséges erotika szemérmes szertartása tárulkozik fel, megindít a testi szerelem irányába, mely festészetének ars poeticája szerint életünk egyik legfontosabb gyógyszere és öröme. Ugyanakkor távol van minden profanizmustól. Első nagy újítása a „szivárványpaletta” volt, minden szín — a fekete kivételével — együttes jelenléte a felületen. Ez a festői vívmánya optimista életszemléletéből fakad. Később tört színeket alkalmazott Watteau nyomán, akit tisztelt, akinek színkultúráját folytatta. 1881-ben velencei festészet és Raffaelló tanulmányozása tovább érlelte benne az örömre hangolt élet festői ábrázolását, mely meggyőződése és életének szerencsés tartalma volt. Külön hangnem, külön fejezet Cézanne, Monet, Seurat, Degas világában Renoir, aki a maga, tiszta fes- tőiségével klasszikus érték lett, korszerű élmény ma is, arról nem is beszélve, hogy szemléletben, eszközökben, témavilágban hatott is, társa is volt Szintjei Merse Pálnak. A párizsi Grand Palais termeiben rendezett gyűjteményes Renoir-tárlat jelzi azt az igazságot, hogy korszerűségen nemcsak a stílusforradalmat érthetjük, hanem azon tiszta értékrendet is, melyet a közönség elfogad immár évszázados minősítésében, Így a látogatottság is igazolja, hogy a Charpentier családot, Samary kisasszonyt, evezősök reggelijét, legyezös nőt, algériai figurákat festő Renoir klasszikus értékké nemesedett, s még csak nem is kellett „pokolra menni”, mely a legtöbb mű ki nem küszöbölhető igazsága és törvénye. Gleyr jegyezte meg róla: „Maga, úgy látszik, élvezeti forrásnak tekinti a festészetet”. Renoir habozás nélkül válaszolt: „Ha nem találnám annak, nem is festenék.” Egy biztos, Renoir öröme folytatódik a Grand Palais sok százezres közönsége gyönyörködésében, és korunk festőinek is tartalmaz csöndes megszólítást, hogy ne feledkezzenek el a szépség boldogságot okozó küldetéséről, hiszen a művészetnek ez a térnyerése is erkölcsi parancsához tartozik. Losonci Miklós Önarckép Jeanne Samary Gábriellé nyitott blúzban nj_ 'nénit, a főbérlőmőjét SvOZI ugyan többször is agyonüthette volna, és nem minden indök nélkül, mégse tette. Rengeteg bosszúságot okozott neki az öreglány. Képes volt, amikor csak alkalma nyílott rá, akár naponta többször is, a becsületébe gázolni. És milyen könnyű szívvel! Majd kiesett a mű- fogsora, úgy nevetett. Micsoda egy élhetetlen alak maga, tréfálkozott múlt századi, vidékies modorában, de a poént gyilkosán aktuálisra hegyezve, hogy negyvenéves korára még csak egy lakást se tudott szerezni magának! Már a telefonasztailikán heverő, használaton kívül helyezett, ízléstelen hamutartót is kiszemelte magának. A hamutartó jó nehéz volt, tele éles kiszögelésekkel, kristályszerűre csiszolt élekkel, és pontosan beleillett a tenyerébe, ezt nemegyszer kipróbálta már. Csupán az kedvetlenítette el kissé, hogy neki nincsen valami magasztos indoka, semmiféle fennkölt motívum nem vezérli, mint mondjuk RaszJkolnyikovot. Kicsinyes ingerültség az, aminek engednie kéne, még annál is kicsinyesebb, talán csak valami egyszerű, banális pillanatnyi felindulás. Ha van némi önkritikája, régen be kellett volna látnia, alkalmatlan bánmiféle köz- bűntényes kihágás elkövetésére. Ha véletlenül nem volt jegye az autóbuszon, képes volt odamenni minden egyes utashoz, hogy jegyet kérjen. Ha senki nem segítette ki. leszállt a következő megállóban, jegyárust keresett, jegyet vett, és csak azután szállt új autóbuszra vagy vil- hmemaa. Ha véletlenül ott. Oláh János: Bemutatkozás helyett akkor is szégyenkezve takarta be a kabátja gallérjába az arcát, mintha mindaz, amit gondolt, ami csak megfordult a fejében, kirajzolódna az arcvonásaiban, és bárki leolvashatná róla, aki szembe jön vele az utcán. Ügy viselkedett, mint a legtöbb hon felejtette a pénztárcáját, főnökeinek, nem hízelgett, a főnök értekezleteire meg- Különben sem morfondí- becstelen ember, akinek még inkább gyalog tette meg az nem rágalmazott meg senkit, hívandók listájáról. Nagy rozhatott sokat a történteken, az a kevés jó érzés sem adautat a kitűzött célig, bárhogy akkor se tiltakozott, ha őt va- megkönnyebbülés volt ez indulnia kellett a hivatalba, tik meg vigasztalásul, amit is fenyegette az elkésés ve- laki megrágalmazta. Evvel az mindkettejük számára. Ahogy A beosztásánál fogva, végre neki, legalábbis eddig, nem szélye, s bármilyen könnyű alamuszisággal gyanút kel- eltűntek egymás szeme elől, a legalsó grádicson gubbasz- kellett megtagadnia magától, lett volna az ellenőrt elke- tett azokban is, akik egyéb- a főnők, valószínű, azonnal tott, szigorú, ifjú főnökökkel hogy akárkinek a szemébe rülnie. A Központi Sajtószol- ként jóindulattal közeledtek meg is feledkezett róla. Lát- a nyakán, nem engedhette bátran és szégyenkezés nélgálat 1985. évi pályázatának volna hozzá. szólag ő is ezt tette. Nagyon meg magának, hogy elkéssék, kül belenézhessen. A szabadni. díjas alkotása próza- Szinte közröhej tárgyát ké- meglepődött, amikor kiderült, Ment az utcán szembe, a hi- ság, ami- most megnyílni kategóriában. És ha nem ke- pezte, amikor az első munka- mennyi elfojtott gyűlölet, ki- deg őszi széllel, és alig tud- rémlett "előtte, korántsem rüli el, akkor is mit kockáz- helyi értekezleten a nagyfő- elógítetlen bosszúvágy gyűlt ta elfojtani a nevetését, any- ígérkezett hát olyan felhőttat? Azt - hazudhatna neki, nők szónoki kérdésének el- föl benne az idők folyamán, nyira ki,kívánkozott belőie. lennek, milyennek ábrándos amit akar, ha egyszer nin- hangzása után fölpattant, ké- Amikor tekintete a tejes- Nem, nem a boldogság esik- Pillanataiban képzelte, amicsen nála papír. De ő nem. szén rá, hogy elmondja őszin- kávé alatt heverő újságra lándása nyomán támadt rá lyennek szerette volna. Képtelen lett volna más ne- te véleményét a munkahe- esett, és gyászkeretben meg- ez a nevethetnék. Valami Azt érezte, valaki hátba vet, más címet bemondani, Ivén uralkodó viszonyokról, látta a főnök ismerős arcát, gazdátlan indulat, érthetetlen, vágja, egy régi jó ismerős mint ahogy hívják, mint ahol Nem lehet tudni, miért nem a halszürke hiúzszemet, ami keserű görcs támadta meg az gondolta, csak az volt gvavalóban lakik. Magánsze- akadt senki, aki a vállára vesébe hatoló kegyetlenséggel arcizmait. Eddig nem tudta nús némiképp, hogy túl erős, mélynek még talán-talán, né- tette volna a kezét, és sze- villant át még a rotációs tö- volna elképzelni, hogy örül- túl hosszan tartó, már_már kel mi árulkodó pirossággai az líd erőszakkal visszanyomta kéletlenség homályán is, a jön bárki halálának is. Ez a gyetlenül lassú 'volt ez az arcán, vagy éppen krétafehé- volna a székére, és egy pisz- mohóságtól felpuffadt pofa- csaknem kiböffent, nehezen ütés, és kemény és hideg, és ren képes lett volna, de a ha- szegéssel rádöbbentette volna zacskókat, az italozás, meg a visszafojtott röhögés most mégis valami végeérhetetlen, tóságnaik, a hatóság képvise- arra, amit ez a befejező for- kóros álmatlanság okozta vi_ porig sújtotta. Egy csótányt mindent elborító forróságba léjének, annak nem, annak dulat voltaképpen jelentett, zenyős ráncokat az áll alatt, iszonyodva taposott el, a torkollt. hallgasson. a szemek s a száj környékén, hányinger kerülgette, amikor A helyzet később se váltó- úgy érezte, no végre megcsi- mégis meg kellett tennie, s a csődület támadt, nül kísértő rémképzetekre zott. A főnök makacsul ra- kordult élete rozsdától össze- kemény kitinpáncél összerop- ICJQZI hiszen nem voj£* gondolt, amikor néhanapján, gaezkodott beszédeinek e ragadt zárjában a kulcs. Vár- pant a cipője alatt. különösebben riasztó látvány úgy estefelé, lefekvés előtt, a sztereotip befejező mondatá- ta, nagyon várta, hogy kitá- Tudta, hogy a hivatalba amikor a reggeli kávéjukat tükörbe meredve, már-már hoz, ő pedig ahhoz, hogy ele- ruljon az ajtó. Biztos volt megy, azt képzelte, mégis káromkodva félbehagyni eszelősen el-elismételgette get tegyen e mondat tolmá- benne, hogy ez a megvilágo- egyenesen ká a temetőbe ve- kényszerült mentősök kihúzmagának: azért az is valami, csolita felhívásnak. A helyzet sodás bekövetkezik, csupán zet az útja. Szeretne, de nem ták a kerekek közül, egyvérhogy végül is becsületes ma- úgy oldódott meg, hogy egy az volt kétséges, hogy mi- tud visszafordulni, sietnie csepp nem sok, annyi se látradtam. Ha jól meggondoljuk, szép napon, amely nem is kor. Olyan volt ez a maga- kell, nehogy lekésse a teme- szott rajta, csak a ruhája több volt ebben a megállapí- egy megnevezhető, tettenéru bízás, amilyen, azt hitte, csak tést, látta magát, ahogy le- volt valószínűtlenül gyűrött' tásbam az önirónia, mint a hét5 nap volt, hanem valami régi szent könyvek elsárgult köpdösi a lilán acsangó, ha- A mentősök csak egy pillanbüszkeség. Kényszerpályán alaktalan, kocsonyás, se kéz- lapjain olvasható, pihent agyú zug koszorúhegyeket, a pók- tást vetettek rá. még egy mozgott, ezt el kellett ismer- dete, se vége időköz, elve- szerzetesek, élettől elrugasiz- arcú gvászhuszárok szemébe gyűrött újságpapírral se honié. igazán drámai választás szítették egvmást szem elől. kodott írók fantáziájában lé- röhög. Vagv ilyen embert Is rították le, mondván az ügy elé eddig még egyszer sem A főnök addig-addig ara- tezik. A reggeli nap erősen, sajnálhat őszintén valaki? A nem rájuk tartozik az áldó állította az élet. ö maga tu- szolgatott fölfelé a ranglét- tisztán világított be a konv. családja, a pártfogoltjaí? zárttal ők már nem tudnak lajdonképpen. egyáltalán nem rán, és ő addig-addig csú- haasztalra, a gyanakvásnak. Amikor kijózanodott, még mit kezdeni, tehetett róla, hogy becsületes szott minden szorgalma és a bizonytalanságnak még az maradit. Annyi volt az egész, megbízhatósága ellenére le- árnyékát se tűrte meg sehol T '1 ------— ----------------------------h ogy nem eógortt be senkit a felé, mígnem végűi lekopott maga körül. j NÓGRÁD — 1966. január 25., szombat ff soha. Nem is ezekre a sikertele(
