Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-25 / 21. szám
Tréning „csipogóval" Kaszás Józsefné dr., az igazgató Összedolgozás a liberátorral A telepvezető, Szentkuti András torbás Istvánná 9 éve vezeti az „A” szalagot A teljesítménynövekedés százalék 36 Aki gyorsabb, mint a liberá- tor JÖNNEK A SZERVEZŐK! A hír sok vállalatnál futótűzként harapózik el, az emberek rosszat sejtenek, gyanakszanak, s első hevületükben eleve ellenségesen fogadják az „idegenek” ötleteit. Jönnek a szervezők. A Salgótarjáni Ruhagyár dolgozója még csak föl sem kapja a fejét, Ez a hír számára nem hír. Mert melyik évben nem jönnek? Itt a hétköznapok munkastílusához tartozik, hogy időnként igenis megjelennek a szervezési szakemberek és partnerül hívta a munkásokat, vezetőket, megpróbálnak tovább javítani a termel ékenységen. A munka- és üzemszervezési intézikedéseknek köszönhetően is a Salgótarjáni Ruhagyár gyártási idői nemzetközi összehasonlításban is előkelő helyen szerepelnek. Egy legutóbbi felmérés szerint például a KGST-orszá. gok ruhagyárai közül a második helyen! Nem szénakazalban kell tehát tűt keresni a vállalatnál vizsgálódó szervezőnek, csupán az előző eredményekre támaszkodva, a következő lépést megtenni. A ruhagyári termelés észszerű rendszerezését a Köny- nyűipari Szervezési Intézet (most Produktarg) kezdte. Utána a Textilipari Kutató Intézet (mai nevén Innova- text Kutató és Fejlesztő Vállalat) következett, majd az angol Maynard cég végzett átvilágítást. Valamennyi alkatommal technológiát, műveleti sorrendet, munkahelyet szerveztek,| s ezen az úton csak közvetve magát az embert. Az Innovatext tavalyi szervezése viszont magát a dolgozó embert „emelte ki” a folyamatból. A Budapesti Műszaki Egyetem pszichológiai intézetének közreműködésével arra a kérdésre kereste a választ, hogy alkal- mas-e a munkás arra a mű- veletre, amivel kenyerét keresi? Vajon nem volna-e ügyesebb a termelés egy másik részfolyamatában? Menynyire sokoldalú, érdemes-e, lehet-e számítani rá egy-egv átcsoportosítás alkalmával ? Eléggé gyors-e, vagy inkább a precizitásban jeleskedik? És egyáltalán — hogy érzi magát munkahelyén? — Létszámunk csökken, ugyanúgy, mint az egész hazad ruhaiparban — indokolja a szervezés szükségességét Kaszás Józsefné dr., a vállalat igazgatója. — Hogy a hazai ruhaipari kereseti viszonyok mennyire nem vonzóak, az legutóbb az ágazati szak- szervezeti kongresszuson is élesen kidomborodott. Mi jelentős mértékben dolgozunk tőkésexportra, kapacitásainkat bővíteni kell, s ez a megcsappant létszám mellett csak termelékenység emelésével lehetséges. A folyamatos munkaellátás, az ésszerűen elrendezett szalag ugyancsak termelékenységnövelő tényező. De nem garancia arra, hogy mindenki azt a munkát végezhesse, ami legjobban a kezéhez áll. — Már a két évvel ezelőtti szervezés eredményeit mérlegelve is az volt az érzésünk: lehetne a siker átütőbb is, ha mélyebbre ástunk volna — vélekedik Szentkúti András telepvezető. A gyáriak sejtését erősítették meg a Maynard cég szakemberei is: következőként a munkások ügyességét, gvorsaságát, pontosságát, képességeit — egyszóval alkalmasságát kell feltérképezni. Megkezdődött hát a vizsgálat. Az egyes tesztek érdekesek voltak, kicsit játéknak is tűntek azok számára, akik az „alany” szerepében végigcsinálták. Játéknak — ugyanakkor vizsgának is. Jól válaszolok-e? Elég gyorsan pontozom-e ki a köröket az ábrán? És mindez milyen következményekkel jár majd rám nézve? Nem ok nélkül morfondíroztak ezeken a kérdéseken a munkások, de minden lámpaláz ellenére készségesen együttműködtek a szervezőkkel. Végül is ismerték őket, s munkájukból eddig még semmi rossz nem származott. _ Alaposan elő kellett készíteni a vizsgálatot — közli ökrös Lászlóné párttitkar. _ A szakszervezettel közösen i smertettük a szervez« lényegét a dolgozókkal. Magyaráztuk, miért fontos számukra is, hogy az egyéniségüknek legjobban megfelelő munkát végezhessék. Főleg az ügyes varrónőkben merült fél a kétség: vajon nem fogják-e átminősíteni őket? A fiatalok, az alig pár éve nálunk dolgozók szempontjából különösen értékes egy ilyen vizsgálat. Azonnal meghozza mindazokat az ismereteket, melyekről a szalagvezető legföljebb ötévi tapasztalat után tud véleményt mondani. a salgőtarjAni üzem valamennyi dolgozója látás- vizsgálaton esett át. A rossz látás a varrógép mellett ülő dolgozó esetében jelentős termeiében ységrontó tényező! Neurózisszűrésre is sor került, s bizony voltak jó néhá- nvan, akik a szűrőn fennakadtak. Korunk népbetegsége, miért éppen a ruhagyárat kerülné el? Türelmesen válaszoltak a dolgozók a pszichológiai teszt furcsának tűnő kérdéseire. Igennel vagy nemmel. „Néha füllentek, időnként pénzzavarban vagyok. Már annak a gondolata is idegesít, hogy esetleg pechem lesz. Napközben többet ábrándozom, mint kellene. Gondolataim gyakran nem hagynak elaludni.” Nem értették, hogy függ ez össze napi teljesítményükkel, de a válaszok értékelése végül is a lélek orvosának a dolga. Azután kézügyességi próbák, logikai, kombinálókész- ségi vizsgák következtek. Majd a betanítási programok — külön a vezetőknek, külön a beosztott dolgozóknak. Volt, akinél csak a teljesítményfokozó tréninget hajtották végre. Volt, akit más műveletre irányítottak, vagy munkaterületét bővítették. — A salgótarjáni telepen dolgozók közül minden harmadik embert vagy más műveletre javasoltak, vagy bővített munkaterületre — mondja Szentkuti András. — A korábbi szervezéssel már kialakult típusmunkahelyekre ezzel bizonyára sikerül a legodavalóbb munkásokat megtalálni. Fodor Tibor fejlesztési osztályvezető külön dossziéban őrzi a teszteket. — Szokatlan dolgok ezek, ilyet még sohase csináltunk — mutatja a lapokat. — Főleg a több éve itt dolgozó asszonyok nyugtalankodtak. Mi lesz. ha most kiderítik, hogv nem alkalmasak? Az eredmény azonban magáért beszél: a betanításban részesült dolgozók tellesítménye átlag 30—35 százalékkal nőtt. Minden harmadik emberre vonatkozik ez! S ha az egész telepre vetítjük, a termelékenységjavulás akkor is meghaladja a tíz százalékot! Miklós Lászlóné betanított varrónő három éve dolgozik a ruhagyárban. A szervezés következtében 45 százalékkal emelkedett a teljesítménye. A betanításon is átesett, a li- berátoros teljesítményfokozó tréningen is. — Amolyan kisebbfajta szakmai képzés volt ez — meséli a korábban kötőipari szövetkezetnél dolgozó asz- szony. — Megmutatták, hogyan lehet a gyorsaságot fokozni. A gyorsaságot a liberator mérte. A szerkezetbe beprogramozták az elvárható műveleti időt, s együtt indult gép és munkás. Ha ( a ldberátor csipog, még mielőtt a munkás befejezné műveletét, akkor a tempó fokozásában nyilvánvalóak a tartalékok. — Én gyorsabb voltam, mint a liberátor — említi büszkén Miklósné. — De az egész módszer legnagyobb haszna az én szememben az, hogy a dobozokban rendszerezetten találhatók meg a csomagok. Nekem nem kell keresgélnem, turkálnom, nem veszítek időt vele. Miklósné keresete havi ötszáz forinttal emelkedett az elmúlt évben az előzőhöz viszonyítva. Számára ezt hozta a szervezés — no, meg nagyobb önbizalmat, magabiztosságot. Borbás Istvánná kilenc esztendeje vezeti az „A” szalagot. — Nálam van a legtöbb kismama, eddig is gyakran kellett az átcsoportosításhoz folyamodnom — mondja. — Az ember ilyenkor rákényszerül arra, amit most a szervezők javasolnak: olyan asz- szonyt ültetni az üres géphez. aki a legrátermettebbnek mutatkozik az adott műveletre. Csaknem évtizednyi szalagvezetés után ..kifinomul” a szem. Borbásné is úgy gondolta. mér az asszonyok keze állásáról is látni lehet, ügves-e az adott munkára vagv sem. Ha nem veszi időben észre, hogy áll a varrónő kezében a munkadarab, az a nap már veszve van . ,. — Mégis, számomra 1.« hozott egv-két meglepetést ez az alkalmassági vizsgálat — vallja be. — Zömmel persze tapasztalataimat igazolta. Nekem a mostani szervezésben legtöbbet a kétóránkénti teljes ítménvmérés segít. Ez jó dolog, időben be lehet avatkozni. A szalagvezetők eddig „szükség törvényt bont” alapon mozgatták embereiket. Mast megalapozott elmélet segít eligazodni a dilemmában: kit hová érdemes tenni, mivel lehet megbízni? Tudják, kik azok. akik a legsokoldalúbbak, s kik, akiknek csak egy-egy művelet az erősségük. Kiss Erika 21 éves szakmunkás eddig nem elsősorban teljesítményszázalókával, hanem azzal tűnt ki, hogv sokféle műveletet tud megbízhatóan elvégezni. Amolyan „fregoli” ember a „B” szalagon. A SZERVEZÉS RÉSZÉT képező betanulás után több mint 36 százalékkal nőtt a teljesítménye. A liberátorral való „összedolgozás” ismét lendített rajta. — Ügy gondolom, ha nem lennének ilyen gyakoriak az átállások, tudnék még javítaná teljesítményemen — véli a fiatal lány. — Már ez is sokat számít, hiszen havi ezer forinttal emelkedett a keresetem. Az elmúlt év vé. gén még külön kaptam kéthavi bérnek megfelelő pénzt, jutalom, prémium címén. A szervezés során nemcsak a ruhagyáriak tanultak — maguk a szervezők is ezt tét-' ték. Az alkalmasságra aiapo. zott szervezés nem mindennapos ma Magyarországon.' Sőt! — A Zalaegerszeg! Ruhagyár után a salgótarjáni a második, ahol ezt a fajta szervezést alkalmazzuk — tudatja Takács János né. az In— novatext ruhaipari osztályvezetője. — Újdonság viszont még a zalaegerszegihez képest is, hogy a tizennyolcfajta szempont szerinti besorolást számítógépnél dolgoz, tattuk fel. A jövőben a betanítási folyamatnál is sze.1 retnénk a számítógép segítségét igénybe venni. — Elégedettek az eddigi salgótarj áni eredményekkel ? Egv szervező soha nem lehet elégedett! Ügy látjuk, hogy az eddig „bejött” telje- síiményemellkedés nem rósz. szabb, mint amit a nagynevű külföldi szervezőik ígérnek. Különösen értékes ez a salgótarjáni gyár esetében, ahol a százalékok már korábban is igen jók voltak! Takács Jánosné szerint csak az egyéni képességek ismerete szavatolhatja a gyári eredményt. Egy divatszakmában nemcsak az adott képességek a fontosak, tudni kell azt is, ki mire képezhető át. Ebben van a szervezés jelentősége, s csak így remélhető, hogy a teljesítmény úgv fut fel. hogv közben a minőség is kifogástalan marad. A S \ T/trtT * RJANI teleopel nem feieződik be a gyári szervezés. Az itteni fa paszta, latokra is alapozva, következhet most már a soriján a iob- hágvi és a hollókői üzem. S ha ott is befeiezőritek a vizsgálatok, s megtették a magukét a csipogó liberátorok, a ruhagyári szervezésnek alighanem akkor sem lesz vége.' Mert ez itt már a mindennapok szokott munkastílusáho* tartozik. Szendi Márta Képek: Bcncze Péter A dobozokban rendszerezetten találhatók meg a csomagok
