Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-23 / 19. szám

Jogi tanácsaclö Változások a niiRkálIatói tálalásban Több olvasónk érdeklődött afelől, hogyan változtak meg a lakásépítés, -vásárlás munkáltatói támogatására vonatko­zó szabályok január 1-től. Igaz-e, hogy ezután a vállalatok olyan lakás megvásárlásához is nyújtanak kölcsönt, amely személyi tulajdonú, ugyan, de nem a lakások szervezett forgalmában — ennek lényege, hogy az OTP vásárolta fel és adta el — kerülnek eladásra. Ez év január elsejétől valóban több olyan, a lakásépí* tésre, -vásárlásra, építési kölcsönökre, szociálpolitikai, ked­vezményre, vonatkozó új jogszabály lépett életbe, ame­lyek a lakáshoz jutás anyagi terheit kívánják könnyebbé tenni, és szélesebb körben biztosítanak a lakásépítéshez, -vásárláshoz különféle kölcsönöket. Ezek között a rendel* kezések között megváltozott a lakásépítés, -vásárlás mun­káltatói támogatásáról szóló jogszabály is. Az érvényben lévő rendelet a 47/1984. (XI. 28.) PM—ÉVM számú rende­lettel módosított 48 1982. (X. 7.) PM—ÉVM számú együttes rendelet, amelyet január H hatállyal a 46/1985. (XII. 27.) PM—ÉVM számú 'rendelet módosított. (A Magyar Közlöny 52. számában olvasható.) A munkáltatói támogatásról szóló jogszabály fő változá­sa, hogy amíg eddig elsősorban lakásépítéshez, új lakás vá­sárlásához nyújthatott kölcsönt a munkáltató, most nem csak új lakás vásárlásához adható támogatás. A jelen sza­bályozás szerint kölcsönt nyújthat a dolgozóknak a tulaj­donába kerülő lakás építéséhez, újjáépítéséhez, és -vásárlá­sához, cseréjéhez, tekintet nélkül arra, hogy a lakást kitől és milyen formában vásárolja. E rendelkezés szerint tehát kölcsön az esetben is nyújtható, ha a lakást a dolgozó nem az OTP-n keresztül vásárolja, illetve cseréli, tehát akkor is, ha szabadforgalomban történik az adásvétel. (Más kérdés az, hogy a lakásépítés pénzeszközeit az OTP területileg il­letékes fiókjánál vezetett „lakásépítési alap számlán” kell kezelni.) Többek között kölcsönt nyújthat még a munkáltató a dolgozónak az önálló lakást eredményező emeletráépítés­hez, tetőtér-beépítéshez, nem lakás céljára szolgáló helyisé­gek lakássá történő átalakításához, toldaléképítéshez továbbá lakások műszaki megosztásához, tekintet nélkül arra, hogy a lakás tulajdonosa vagy bérlője-e a dolgozó. Egészen új lehetőséget tartalmaznak a munkáltatói tá­mogatásra azok a rendelkezések, amelyek szerint építés esetén a használatbavételi engedély kiadása után, továbbá a lakásvásárlásra vonatkozó adásvételi szerződés megköté­se után is nyújthat a munkáltató kölcsönt a dolgozónak. E kölcsön elszámolására azonban a következő rendelkezések irányadók: Ha a munkáltató a használatbavételi' engedély kiadását követő 5 éven belül nyújt a dolgozónak támoga­tást, lakásépítés esetén azt vagy a ténylegesen hátralévő munkák költségeire vagy a pénzintézeti kölcsöntartozás csökkentésére lehet elszámolni.' A másik eset: Ha a mun­káltató a támogatást az adásvételi szerződés megkötését követően, illetőleg építés esetén a használatbavételi enge­dély kiadását követő 5 éven túl nyújtja, azzal a pénzinté­zeti kölcsöntartozást kell csökkenteni. Dr. Zs. A. t FIATAL GÄJ1BÄ Fiatal szakemberek a FORCON érsekvadkerti gyáregységé­ben, ahol a dolgozók üU pzazalgka 35 even aluli, , Levelezőink írják Egymillió kilométer Kimondani is hosszú, nem még autóbuszon levezetni, s nem is valami nagy távolsá­gon hanem helyközi járaton, Ludányhalászi és Salgótarján Viszonylatában. A fiatalos, friss külsejű em­ber, aki szinte tíz évet is le­tagadhatna korából, ötvenöt évesnek vallja magát és a gép­járművezetés szerelmesének. Szeles I. János, azért hív­ják így, mert ő az első Szeles nevű a gépkocsivezetők kö­zött, autóbuszának rendszáma 50—32 és 1957-től a Volán dolgozója. A kétszeresen Ki­váló dolgozó és a 7 fős Vö­rös Csillag Szocialista Brigád­nak a vezetője így vall eddi­gi életútjáról: — Tizennyolc éves korom­ban kezdtem dolgozni. Vájár­nak tanultam a kisterenyei bányánál, s mivel ott nem ta­láltam fel magam, belekóstol­tam Budapesten a földalatti építésébe is. Az sem tetszett. Ealesetmentes vezetes Inkább a volán mellé vágyód­tam. A katonaság ideje alatt azonban nem sikerült jogo­sítványt szereznem, így a le­szerelésem után végeztem el a tanfolyamot. Gépkocsivezető lettem. Amikor 1957-ben a Volánhoz jöttem, még azok a régimódi úgynevezett bódés- buszok voltak. Nem a legkel­lemesebb volt, de a mostani autóbuszok nagyon kényelme­sek, öröm vezetni! S hogy bal­esetmentesen vezettem le eny- nyi kilométert, annak az a titka, hogy nyugodt, rendezett a családi háttér és természe­tesen a nyugodt, óvatos veze­tés. Bár a keresetemmel nem vagyok teljes mértékben/ elé­gedett, de ez a tény soha' nem foglalkoztat munkavégzés közben. S egyáltalán ki az, aki a keresetét sokallja? A ma­gánéletben elégedett ember­nek vallom magam. Megvan mindenünk, de az is igaz, hogy a Volán-üdülőt akkor láttam, amikor építettük. Nyaralásra eddig nem futotta még, két nagy fiút nevelünk, majd ha nyugdíjas leszek, talán. Van egy kis gyümölcsösöm, s ha abban dolgozgatom szin­te újjászületek. Nyugdíjig sze­retném elérni az 1 250 000 ki­lométert, természetesen bal­esetmentesen ! ' Lőcsei Lászlóné Salgótarján Évkezdés cfjif klubban Az egészségügy, az orvos szóhoz zömükben elsősorban a gyógyítás kapcsolódik. Pe­dig a megelőzés, az egészség- védelem is jelentős feladat, sőt e területen dolgozók mun­kájának szerves része. Ezt tartotta szem előtt dr. Si- mondi Albert mátraverebélvi körzeti orvos, amikor január 9-én felkereste nyugdíjasklu­bunkat, s rövid bevezető után kerekasztal-beszélgetést kez­deményezett a vérnyomásról. De nem csak maga jött el. ott volt Gortva Sándorné körze­ti ápolónk is. Az elmélet és gvakorlat szo­ros kapcsolatát valósította meg a két szakember amikor — igény szerint — 21 idős fér­finél végzett vérnyomásmé­rést s mondott szakvéleményt, ahol pedig szükség volt rá megjelölték a további tenni­valókat is. A nyugdíjasklubban tartott foglalkozást a tagság igen hasznosnak értékelte, amely közvetlen légkörben, a jelen­lévők aktivitása mellett folyt le. Jól indult az 1986. évi programunk. Verebélyi András Mátraverebély Címzett: a Volán DELIK 4 TESZ Salgótarjánban a Rákóczi út és a Kossuth út sarkán lévő bolt bejárata felett olvasható ez a felirat. Talán még sokan nem tudják, hogy ez a bolt a Salgótarján és Vidéke Áfész 51, sz. édességáruk-borozó üz­lete, legalábbis a működési en­gedély szerint. S hogy miért mégis „delikátesz”? Gondolom, azért, mert ezt egyszerűbb ki­írni. Mert lehetne csemege, ínyencfalat, finomság, meg­nevezés is, hiszen ez az idegen szó ezeket takarja. Közel egy éve, hogy megnyílt ez a bolt, s a lakosság többsége bizo­nyára tudja, hogy a megye- székhelyen lévő egyetlen deli­kátesz boltba érdemes betér­ni, mert itt kulturált körül­mények között lehet teázni az ezüstszamovárból, méghozzá olcsón. Teázás közben, azért lehet poharazgatni is, persze drágábban, és csak tokaji ^bo­rocskát, vermutot, vagy ko­nyakot. Szinte hihetetlen, hogy ez a kis bolt az elmúlt évben, tíz hónap alatt 2 mil­lió 215 ezer forintot forgalma­zott. Kezdetben 3 fős létszám­mal, ma már csak két fővel üzemel az „Ezüstszamovár teázó”. A bolt vezetője, He­gedűs Béláné a múlt év áp­rilisától szorgoskodik a szín­vonalas ellátáson és a forga­lom emelésén. Amíg május hóban csak 150 ezer forint volt a forgalom, addig decem­berben már 373 ezer forint. A vendég persze nem jön ma­gától. — Sok itt a versenytárs. — mondja a boltvezető — csak különlegességekkel lehet a vásárlókat ide csalogatni. De azért vannak törzsvendégek is a teázóasztaloknál. Hogy mi­lyen különlegességek kapha­tók itt? Unicum-díszdoboz, ananászbefőtt, kínai dobozos gomba, különleges borok, pezsgők, konyakok, még Na­poleon konyak is. Konyakos- meggy-díszdobozok, s külön­böző édességek, sütemények, hidegkonyhai készítmények. A süteményt és a hidegkony­hai készítményeket a Nógrád Megyei Vendéglátó Vállalattól kapja a bolt. Panasz van a sü­teményszállításra, hogy mi­re Bátonyterenyéről ideér a kocsi, sok a törődött sütemény. Hiányolja a boltvezető, hogy nem kap dobozos sört, pedig a vásárlók keresik. Már arra is felkészültek, hogy névnapokra, s egyéb ajándékozási alkalmakra aján­dékcsomaggal szolgáljanak. Dudás Pál Somoskőújfalu utasai nevében kéréssel fordulok a 2. sz. Volán Vállalathoz: a közelmúltban meg­szüntették a IS óra 35 perckor Saigóbányára induló járatot és a járat azóta 19 óra 35 perckor in­dul, ezzel nincs is gond. Ezután azonban már csak 19 óra 45 perckor indul egy járat, csupán Somoskőújfalu központjáig, me­lyen már általában kevés utas utazik. így nem gazdaságos a vállalatnak sem. Mivel ennek a busznak ez az utolsó járata, és a buszvezetők is salgótarjániak, a következő lenne az utasok ké­rése: azt szeretnénk, ha 19 óra 45 perc helyett 20 órakor indul­na e járat. Mivel indokolom? íme egy példa: azok a Somoskő­újfalui utasok, akik például a salgótarjáni moziban háromne­gyed nyolckor fejezik be a szó­rakozást, ezzel a járattal indul­hatnának haza. A budapesti gyorsvonat is 19 óra 50 perckor érkezik, bár ez Somoskőújfaluig közlekedik, de még így is sokan vennék igénybe ezt a buszt, fő­ként, ha nem a Somoskőújfalu központjáig, hanem az ország­határig közlekedne, összegezve! ha figyelembe lehet venni e ké­rést és nincs elháríthatatlan aka­dálya, ezzel a 20 órakor Induló járattal a Somoskőújfaluban la­kók szórakozási igényeit is fi- gyelembe véve, jó ügyet szolgál­na a vállalat. Remélem a kérés gyors mérlegelését, s lehetőleg teljesítését. Balogh Tibor Somoskőújfalu A bliccelőkről Igen! Azokról írok, akiket az „Idegen szavak” szótára a következők szerint határoz meg: „Meglapulva, kivonja magát a fizetési kötelezettség alól”. Azért említek ezekről szót, mert az utóbbi időkben nagyon megszaporodott a he­lyijáratokon a bliccelők szá­ma, s egyesek már szinte sportszerűen űzik ezt a mes­terséget. Ezekről a bliccelőkről és módszereikről nyújtok át az olvasóknak egy csokorrava- lót. Kétségtelen, legveszedel­mesebbék azok, akik jeggyel a kezükben szállnak fel, s ha ellenőr jön csak akkor érvé­nyesítik jegyüket. Íme: A 6-os járaton megyek a Beszterce-Lakótelepre. Az au­tóbusz hátsó peronján az ablaknál egy iskoláskorú kis­fiú üldögél, s egyre noszogat­ja az édesanyját mondván: „Anyuka lyukasszál már!” A jólöltözött, intelligens kinézésű édesanya — kezében a me­netjeggyel — egy másik hölgy­gyei társalog a jegyérvényesítő automata mellett, s rá sem hederít a kisfiúra. Amikor a Beszterce-lakótelepi megálló­nál leszállóink még hallom a kisfiú hangját „Hát anyuka nem volt szép, hogy nem lyu­kasztottál”. Mit mondjak erre? Csak annyit, mint a kisfiú; „hát anyuka tényleg nem volt szép, hogy nem lyukasztott!” Az 1-es járaton utazok a Tanácskozna masa g tér felé. A hátsó peronon egy magas, bőrkabátos, barna kalapos férfi áll a jegyérvényesítő automa­tánál kezében a menetjegy- gyei. Az STC-megállónál jegy­ellenőrök várják az utasok leszállását. Az automatánál tóö fáeü vatoo* «ittsot mor­mol az orra alatt, s a kezé­ben lévő menetjegyet érvénye­síti. Együtt széliünk ie a Ta­nácsköztársaság téren. Az ar­cán még tükröződik a bosz- szúság. Ismét az 1-es járaton uta­zok a piacra. A Kohász Mű­velődési Központnál felszáll egy ismerős fiatalasszony a buszra —, akit mint bliccelőt már ismerek —, ő is a hátsó peronra megy a jegyérvénye­sítő ^automata mellé. Kezében a jegy, de nem lyukaszt, ha­nem egy ismerősével élénk vitát folytat. Nem elég fi­gyelmes, a nagy vita közben csak akkor akart jegyet ke­zelni, amikor az ellenőr a je­gyét kérte. Nagyon hélyesen a kezeletlen jegyet az ellen­őr nem fogadta el, s a blicce­lés vége:| büntetés. Van a bliccelésnek egy ősrégi formája: jegy nélkül száll fel az utas a/ autóbusz­ra és sorsát Fortuna isten- asszony kegyeibe ajánlja. Íme erre is egy példa: Az 1-es já- ratoh a Kohász Művelődési Központnál felszáll egy há­zaspár három vagy négy gyermekkel. Leülnék, jegye­ket nem lyukasztanak. Isme­rem őket, bérletük nincs. A Tanácsköztársaság térig együtt utaztunk, ellenőr nem jött. Ügy látszik Fortuna kegyelt­jei lettek. (Itt jegyzem meg, bírságolás esetén is a Volán elég sokáig várhatott volna az ebből származó bevételre.) Még egy nem mindennapos módszert figyeltem meg a 6-oson. Ekkor is a Beszter- ce-laikótelepre utaztam. A STC-klubháznál négy jókedvű fiatal szállt fel. Az elsőnek fellépő szőke fiatalemberre rászólnak társai, hogy lyi*. kasszon. A fiatalember elő­veszi menetjegyét és lyukaszt. Nos, hányas? — noszogatják a társai, s kíváncsian várják a választ; 1-es, 4-es volt a vá­lasz. Erre a másik három fiú lázasan’ kutat a zsebében, s vagy 10—15 darab használt menetjegyet kotornak elő, s azokat olyan izgalommal gusz- tálják, mint a lottózók, akik legalább 10—15 szelvényen legalább kettes találatot ke­resnek. A három fiú közül kettőnek volt 1-es és 4-es lyu- kasztású használt jegye. A szőke fiú megjegyzi: No, ti szerencsések, a „Halászban” majd fizetitek az első kört. Bevallom ez a módszer egy kicsit a lottózás izgalmát kelti az emberben. Jól lehet, itt is olyan lottóféle szerencsé­ről van szó, hiszen a jegyen lévő kilenc szám számtalan variációs lehetőséget kínál. Megfigyelésem szerint a gyengébb nem képviselői túl­súlyban vannak a férfiakkal szemben az autóbuszon való „takarékosságban”! Ez „ért­hető” is, hiszen ők a család „pénzügyminiszterei”, de a takarékosságot lehetőleg ne ezen a területen kezdeményez­zék. Befejezésül e bliccelők el­leni fellépésre a Volánnak ta­nácsot nem adhatok, hisz ők a szakemberek Biztos vagyok benne; megtalálják a módját annak, hogy ezen a téren je­lentős javulás álljon elő. Mucsi Lajos Salgótarján Ni/uqdijbau is aktív dolgozó Huczka Pál, a MÁV Utas­ellátó Vállalat egyik legré­gibb törzsgarda tagként van nyilvántartva. Ezerkilenrszáz- negyvenkilenc elején került az Utasellátó étszolgálat terü­letére, 1940-től pedig a vasút különböző területein dolgo­zott. 1957-től a Kisterenya 134. sz. Utasellátó üzemegység vezetője, aki jelenleg is — 67 evesen — aktív dolgozóként folytat tevékenységet, s tegyük hozzá vállalata és az utazó- közönség megelégedésére! Huczka Pál. többek között a „Felszabadulási Emlékérem” tulajdonosa, vállalatánál több ízben részesült Kiváló dol­gozó kitüntetésben, a múlt év november 7-én a központi ünnepségen Budapesten vette át a Kiváló Munkáért kitün­tetést, valamint törzsgárda- tagsága 40 évéért járó ki­tüntetést is. Huczka Pál által vezetett „Május 1” Szocialista Brigád mindent megtesz azért, hogy munkájukkal elégedettek legyenek vásárlóik és a vi­szontlátás reményében még sok alkalommal találkozhas­sanak. Szűcs Ferenc Összeállította: Tóth Jolán j NÖGRÁD — J 986. január 23* csütörtök 0 /

Next

/
Thumbnails
Contents