Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-18 / 15. szám
A tanító fizetésből tellett arra, hogy ne hiányozzon az ennivaló az asztalról, de új ruhára ritkán tellett. Tellett arra- hogy a születésnapomon elvigyenek a fényképészhez, és az anyám berámáztassa a képeket cirá- dás, arany keretekbe. A fényképész egyéves koromban asztalra ültetett, amikor kétéves voltam, hintalóra, háromévesen háromkerekű biciklin hegyeskedtem. Erről a fényképeszkedésről már van valami elmosódó emlékem. Segített nálunk a konyhán egy lány, ő hozta a biciklimet. Éppen megyünk át a főutcán, amit akkor (1932- ben) Erzsébet királyné utcának hívtak. Sok ember jár az utcán, biztosan csütörtök volt, vagy szombat: piaci nap. Hogy július 26-a volt, az biztos, mert mindig a születésnapomon mentünk a fényképészhez, vagy jött ki hozzánk, áz iskolához. A Komlósi utcán, a sarkon állt az iskola- épület. ott születtem. Volt rajta egy vakablak, a deszka- kerítés mögött kert. a házban szobák, (talán három), konyha, kamra és a ház végében a tanterem, nagy fapadokkal, amibe hatan is belefértek. Ott volt a harmonium, a dobogó, (így neveztük a katedrát), rajta egyszerű. fiókos asztal a tanítóé. Körben a falakon festménynyomatok, szép színesek, történelmünk nevezetes eseményeiről. A „II. Lajos tetemének megtalálása” címűt sokszor megbámultam (lehettem akkor már ötéves is). Tetszett a tetem- király komoly, szakállas arca, ahogy ott feküdt a fehér lepelben, és az integető, álló alak, ahogy hívta a többieket. Emlékszem az ..Egri nők”-re is, elől a visszazuhanó, kontyos törökkel, szemben a kardot villogtató nőalakkal. A harmadik kép a „Budavár visszavétele” volt, a halott török vezérrel, és középen a gyönyörű nyakú lóval, amin egy dísaruhás valaki ült, a lovas mellett pedig egy magyar katona fújta a kürtöt. Nagy esemény volt, ha tanítás alatt én is beülhettem az egyik padba. Azt játszottam, hogy iskolás vagyok, és még jelentkeztem is. Az udvar, az csodálatos volt! Amíg kisebb voltam, három-négy éves, a lányok sétálgattak velem, később már szívesebben játszottam a fiúkkal együtt. Nagy focicsatákat rendeztek a fiúk, általában rongylabdá- val. de volt úgy is. hogy valaki feles bőrfocit hozott. Néha, ha odarepült hozzá a labda, az apám is rápörkölte a kapura, csak úgy süvített. Tíz évig. vagy annál is tovább futballozott, középcsatárt játszott, később 6 volt kapus. Híres focista volt. most is emlegetik, akik még látták játszani és emlékeznek rá. Van egy fényképem, otthonról való, Gyopároson készült, 1925-ben. „A nagyOTK” — írta rá a hátlapjára az apám, a pontos dátummal együtt: június 6.. és a neveket: Kertész István intéző, Mayer Muki, Virág József, Lőcser Károly, Stem Lipót, Izsák Károly (FTC) tréner... és a többi. A fákra süt a nap, a fénykép már barna, halványodnak rajta az alakok. A nádpálca (vagy mogyoróié vessző?) ott volt az asztalon, de leginkább a szekrény tetején, és csak akkor került elő, ha a fegyelmezésnek más eszköze („kiállsz a sarokba!”) már nem bírt a társasággal. Ilyenkor akadt egy-két fenekes, „fogd meg a cipőd orrát vagy a lábad ujját!”, ha történetesen nem volt a delikvensen cipő társadalmi vagy egyéb okoknál fogva. Suhi-suhi, esetleg még egy suhi, a hangoskodó fogta a fenekét, mintha berezelt volna, az osztály meg röhögött. Nem volt bennük egy csepp együttérzés sem... Nem is beszélve arról, hogy egyszer sem rohantak be a szülők, hogy gyermeküket inzultus érte a boldogabbik fertályán. Inkább biztatták a tanítót: „Tanító úr, tanítsa esak móresre azt a kölköt!” Egy későbbi kép 1936-ból, Vagy 37-ből. Csak fiúk. Jó nagy osztály, azt hiszem, ötödikesek. (Volt ötödik is, meg hatodik is.) Megszámolom, a képen 47 fiú. Az öltözetük vegyes. A tanév végén, júniusban készült a kép, a legtöbben kiskabátban, rö- jridnadrágban állnak-ülnek a képen. De van egy-kettő, gyógyulőban volt, a nagyaki csak ingben vagy trikó- anyám küldött neki húsle- ban. Az apám (a tanító úr) vest. Befőttesüvegben. Csak mellett két oldalt a két leg- küldte, mert sose jött el hoz- jobb tanuló (ez így volt szó- zánk. Az anyám se ment el kás, ez kitüntetés volt.) Bal- soha. csak a nagyanyám te- ján mokány kis magyar, metésére, szegény. Mert a jobbján vékony arcú, okos nagyanyám csúnya makacs tekintetű fiú. Nyolcán ülnek asszony volt. Meg rátarti, törökülésben, előttük, hatan Hogy az anyám apja csak mezítláb, kettőn szandál. A asztalos. Az övé takács volt- hátul állók lába is látszik Hatéves koromban már a néhol: mezítlábak. cipős- község központjában, egy lábak. Van egy cserkész, meg emeletes házban laktunk, egy tirolruhás, és sok fehér ahol ugyancsak szolgálati laing a kiskabátok alatt, nya- kást kapott a tanító apám. kig begombolva. Mindenki Ebből a házból mentem el- komoly, mondhatnám mél- sőbe, a Rákóczi úti iskolába, tóságos. A pillanat műve ez: ahol együtt tanult az első fényképész masinája előtt meg a második osztály. Volt nem illik bolondozni. palatáblám, palavesszőm, Arról a régi iskoláról, szivacsom (spongyám), háti— ahonnan 3 éves koromban táskám, meg ami kellett. Tokbiciklimmel együtt vittek tartóm is volt, amit tolltar- fény' ápeznl, van még egy tónak kellett volna nevezni, Sass Ervin: Réti Zoltán boldog festő. Akkor is, ha ennek nincs mindig tudatában. Akkor is, ha baj éri, betegség sújtja, keserűség nyomasztja. Akkor is, ha időnként hallgatás veszi körül. De konok . /y I festő is, aki ■ ■ I m — mert tartava IDŐK lékai úgyszó1— ván ki menthetetlenek — nem hagyja veszni magában a létezés napról napra feltámadó csodáiban vetett hitet, s a reményt, hogy a világ emberi arca megőrizhető. A kor ennek ellenkezőjét látés mezítlábak pár emlékem. Az egyik, az de mi toktartónak hívtuk, szörnyű! Mondja az anyám, Belefért abba a palavessző, hogy „nézd meg, van-e tojás később a tollszár és a hegyes odakint!” (Az iskolaudvar toll. A hátitáskába meg a hátsó részében volt egy szín, vonalas, kockás és a sima vagy inkább szalmával teli- lapú irka. A kockás hátolda- hordott helyiség, ott savanyí- Ián volt az egyszeregy, tottuk a káposztát, ott állt a Első osztál koromban k?s hordo a csavaros leszon- , kola udyarán szaladgá_ tóval, es ezek szerint oda 1A„ ______rU____ „ A CSEND Ipse E Látogatás Réti Zoltánnál Réti Zoltán: Anyaság (akvarell) tótermében, a másikat SolJ gótarjánban, az OTP székházának tanácstermében rendezték. A budapesti tárlatot kiegészítette Az ember tragédiájához készített akvarellek válogatott anyaga, Salgótarjánban olajképeket és rajzokat is kiállítottak. Igaz, Balassagyarmaton. ahol él, öt éve nem volt kiállítása, a Tragédiához készített akvarellso- rozatát sem mutatták be, amit pedig Salgótarján közönsége korábban teljes egészében, a budapesti tárlatlátogatók egy- harmad részben már megismerhettek. Mégsem erről beszél, hanem a jövőről. Akkor is, ha a múltat emlegeti. — Ügy érzem, minél több időt kell itthon töltenem — mondja. — Rengeteg tervem van, amelyek gyermekkorommal, életem színhelyeivel kapszik bizonyítani, de mindig akadtak konok élhetett Réti 7nltán tehát csolatosak. Izgatnak azok a . „.u, ... .. .- . . . éberek, akik a világ képi va!óba„ nógrádi ZtS, de kérdések, hogy például mi jártak tojni a tanítóné tyúk- . ... , ... 8 p , osszefoglalasat elsősorban a mindez mit sem érne, ha nem lett gyermekéveim színeivel, jai.) Az iskolaudvart rácsos tanít* nokíort h^ remenyfenntartása érdekeben lenne e jelző nélkül is mű- Mi lett azokkal az embrekkel fakerítés választotta el a haraPott me§! Doktort hív- , kisereitek meg, akar tudoma- vész Mároedie az Nóeráriivirágoskerttől. Nyitom a kis- mazurí^olt^Azóm fenntartó’ í *** V3gy sáSa csak annyit jelent, hogy és emlékükkel, szüleim, nagyajtót, megyek, találok egy mazun volt. Azóta fenntarta-uagabb környezetük, akar nem. művészetének gyökerei van- szulelm generációjának emle........................................................*aim Va 3 y ’ Réti Zoltánét tudomásul n?k m> mondandói azonban kével, akik itt éltek, akiket t ojást a szalma közt, jövök h j ívik arra érdemes’ vissza. (Délután lehetett vagy noIott amelyiK arra erűemes, azt nagyon kedvelem. Tejet vasárnap, mert az ísKola üres , x.' ^ i » ^ j ^ volt.) Szóval, jövök vissza, ílhSv de jön ám utánam a kakas l * «V isrToiáí'To” sórrs; Ä "ng“oT A katoí .0“; “«pe» * harciasabban ugrál, rikácsol, Emlékszem az Értesítőre, , . pn re inj kiaháink földbe- amibe az első karácsonyi i ^»1 ow« * *.i u noovvM»i»vn gyökerezett lábbal állok a *zün«t íIött azt írta a tani- i Pedl§ nemcsak a művészeté- Suginami UNESCO tagjai so- Pedi8 a jövő számára nélküisajtó előtt, az udvaron. A tóm: „Magaviseleté: dicsére- j ved kapcsolatban sokat emle- rába választotta, s képei — lözhetetlen a múlt, annak kakas már a kezembe csíp, te,>- Szorgalma: dicséretes, geiett harmónia megterem- különösen akvarelljei — szé- pontos ismerete. Ezért van verdes a szárnyával, végre Előmenetele: kitűnő. Mulasz- teszj €zt _ amU akár les körökben ismertek, csakúgy, az> hogy én kicsit másként IáS"™ S3 íoSS’ vilivé™ i, »tokiak S& szabadít küldetésem rét- lan °kos intelmek: „Tanulj hangzulyozni —, hanem a ko- fia, Bónis Ferenc előszavával mint mások. Mert együtt la-, morabb motívumok fölmuta- (Zeneműkiadó, 1975), vagy a tom a jelent azzal, ami öttásával is. Ne tévesszen meg ” • • ■ lelkem felfelé tor” cí- ven évocí ezelőtt történt. Érsenkit, hogy a bajt, a drámát ?!frenf éltekül jeteítm^ sekvadkert’ NWV°r°™’ Fa£* vette, művei a boldogság pil- al'ta'án?8. érvényűek, miként szerettem. Manapság sokan lanaíainak átélését teszik le- ®z napjainkra már eléggé egy- azt sem tudják, hogy a nagy- hetóvé *.ok»k számára itthon " “L.J3,___aPÍuk mivel foglalkozott, kees külföldön, ezert is gon, 6 L(mdontan éppen úgy éS vés az elődök iránti tisztelet dolom, hogy boldog festő. “ 1<wnaonDan eppen úgy értik ....... ... ..... Képes az öröm ajándékozásé- uzene‘elt- mmt ld®haza- ,s az es érdeklődés. A helytartóra. ami egyre inkább fogyó fem’, hogy nemzetközi lexi- neti gyűjtések is sokszor kta\áta\ralé,rtal“be-’ «ßS‘be'""az“‘elsö““ kTSnyllképesség világunkban. Még- TTyo EuZ^fn ZZciatiol «ubJektívek és egyolalúak. szünet előtt azt írta a tani- i Pedl2 nemcsak a művészété- Suginami UNESCO tagjai Ä -------— k isajtó előtt, az udvaron. A tóm: „Magaviseleté: dicsére- j ved kapcsolatban sokat emle- rába választotta, s képei tentő végétől. Később, ha el- szorgalmasan, mert az éiet. meseíték valahol „h&u tét- be? tu^>as nélkül nem boldo- igencsak hozzátették: gll^z* K.^i>ezd és műveld ma- ,Ránézett a kakas és beijedt aK^or is- az iskolát tőle.” Arra is emlékszem «'hagyod. Ne légy hiú, önző : is "rai előadásban fogalmazza 1983-ban, s a művész Madách varc’ Csesztve és természete__ . 5 óc för.-v-nlmn-irt+lon iToru.M A 1 —... -______ Tm*/i A — /i/wiKai.. é«» nátlí á can R/71 n o cn no in rw n + P7Óm.,mr4 h ogy hz apán. Becsbe uta- es fegyeimezetlen. Tanuld zott a daláraisiákkal (ő volt becsülni a más munkáa karnagy), és húzott nekem 'a£> törekedj a szépre és a egv gyönyörű sárga villa- íóra- Ha ezt követed, minta- most, meg egy kis hátizsákot, kéPe 'eszel tanulótársaidnak, egészen kicsi volt, és teli volt szeretett gyermeke szüleid- jószagú csokoládéval. A n©k és értékes tagja a társa- villamosba elemet lehetett dalomnak!” tenni, és elól-hátul világi. tott a lámpája. Ha felhúztam a rúgós motorját, úgy guruit mint az igazi. Habár igazit k nam sokat törődlk az. méS "rJáttai^^k zak bogy hiúság, önzés. Hogy Gyönyörű állapot laketettt S évesnek lenni! Legalábbis innen messziről. Mert a az életben tudás nélkül nem sokára, másodikos gimnazista koromban, amikor Ba- . csak laton-Bélatelepi e utaztunk nyaralni az iskolával, Pesten átvitt minket a tanárunk Budára, a régi Erzsé- bet-hídon. Arról a balatoni nyárról mindig a Badacsony . gyerek. Nevet vagy sír, örül vagy szomorkodik. A felnőtt már tudja, miért örül vagy miért sír. Az 1935/36-os iskolai évmeg. A lényeg, hogy meg- Imre Az ember tragédiája sen Balassagyarmat számumra teszi. A lényeg, hogy az em- c'md művéhez készült akva- nemcsak olyan, amilyennek bér és a táj arcát szemlelve rellíeilt tartalmazza. ma látszik. A mindennapokelfogja a részvét, az igazi Közben a balassagyarmati ban látom apáink küzdelmét művészet egyik leglényegesebb Nagy lván utcában körülveszi és gyötrelmét, egészséges netftiemp ami nélkül nem él a csend' ^ házhoz nemrég vetését, keserű kiíakadását is. eleme ami nélkül nem él ragasztc>tt niaterembe bevüá- Tehát sohasem csak azt. ami hetünk tudatos eletet a mulo g,t a hó, s múlóban lévő be- eppen most van. s lehet> időben. tegscóö_ uián ismét dolgozik, nogy most felbukkanó színe—j . ,, . Felkészülten, arányérzékkel, jm éppen gyermekkorom, a Hogy ^ festésztíí minden odaadással. Így születnek a palóc házak, színei, a nap idc§)SZcilci\cil sl szűívsbb hsz3- niuveÁ. I§y született sz élet— káprázatos színe sz Ipoly- hoz, Nógrádfioz, a palóc vi- I1‘ű. Ivlert ne feledjük • kiöntések fölött. Amikor úgy dékhez kötődik, fontos is, Reh Zoltáni életműve, amely- mentünk Vadkertről Gyarmatmeg nem is Ez a másik jel- ^ ge11?.ncét , mindenkeppen ra> hogy a lónak vigyáznia meg nem is^ fcz a másik jel akvarelljei jelentik, mar meg- kellett) beIe ne zuhanjon a ző, amit Réti Zoltán feste- született. Szerencsére, távolról vízbe. Meseszerű volt Ipolyszetével kapcsolatban emle- sem lezárt ez az életmű, SZög is> amikor vízbe merült getni szoktak. Bizonyos, hogy allle‘y, reméljük még összes házával együtt, mert fcéptt hazai SÄ/ÄLfS STj?**}, t telműen nógrádi, élményei, foiytk. És igen gazdag a tér- az utazót csak a fák irányi- művészi, emberi tapasztala- més. Decemberben és január- tótták amelyek kiálltak a koporsóhegye jut eszembe, ben, amikor először vittem Fényképet is csináltam róla, haza az Értesítőt, boldog le- . (volt egy kis gépem, kölcsön hettem. De tudtam-e, hogy tai e földdarabhoz kötötték, ban két kiállítás ismét ráirá- vízből’. Anyai ágon sok vízi IrQD+om O nPOl/hÚtuá mtnH Hp___________: X X_____1_________1J _ -Pi «ttqI A r7 oríxri . ,, .. . . ~ . k aptam a nagybátyámtól), de aZ) amit érzek, boldogság? a kép elveszett. Még valami! Volt egy fekete, bakelitdobozos detektoros rádiónk. Lefekvéskor fülemre tették a fejhallgatót, zene volt benne. De, hogy mi az a zene, meg honnan jön, a fülemre tett akármibe: nem tudtam. Nem is gondoltam rá. A kenyérsütésekre, a páélesztő szagára is emlékszem! A finom lángosokra! Meg arra, hogy télen, karácsony előtt betlehemesek jöttek, és a konyhában játszották el kis történetüket. A betlehemes jászolban gyertya égett, és ott volt látható a kis Jézuska a mamájával. Meg tehenek, birkák. Fent egy csillag, aminek hosszú, fényes farka volt. Emlékszem, a pásztorok subájára, kampós botjaikra, meg, ahogy elmentek később az ablak alatt, és kint esett a hó. Emlékszem arra is, hogy az apám egyszer nagyon beteg volt, tájog nőtt a torkán, és fájdalmában a „falra »aszott”. Amikor már ■ Szerencsésnek tartja magát "y’totta. ,a figyelmet Az egyi- moinar ősöm volt. S bennem , , .... , két Ak,V(LT6lleK NoqtclciooI plr»pir onám nps -• Mostan tudom, mi az, ha azért, hogy mindig is a sza- cimme! Budapesten, a Mű- ti küzde^mei a száMdforduló nem érzem. I mára oly kedves szülőföldön csarnok Dorottya utcai kiállí- £s a századelő nagy építkezésein, a szakszervezeti harcok a7 emberségesebb életért. A víznek, a földnek, az épülő házaknak illata bennem él. S az ember, amíg teheti, figyelje, hogy a világ hová fejlődik. S, ehhez tudni kell, hogy hol állok, s hinni kell abban, amit csinálok. Ehhez csendre van szükség. Nemcsak külső csendre, belsőre is. TAMAS ISTVÁN; SOKSZOR nagyon egyedül érzem magam Oly egyedül miként a cédrus mit sohasem láttam csak képeken Oly egyedül miként a tenger melynek csak törvényei vannak és szabályai nem Sokszor nagyon egyedül érzem magam Oly egyedül hogy hiába rakjátok körém figyelmességtek kedves perceit a tehetetlen keserűségtől meg tudnám ölni magam bár rettenetesen félem a halált Sokszor nagyon egyedül érzem magam Oly egyedül hogy szeretnék öletekbe bújni — Sokan nem ismerik a csend szépségét — jegyzi meg. — Sok mindentől elesnek, ami nekünk még megvolt. Azt nem tudom, hogy Réti Zoltán boldog ember-e? Csak a festőről beszéltem. aki csendjében mesterműveket hozott létre, aki európai horizontra jutott A7 tvzonvns, hogy ma Magyarországon íny nem akvarell ezik senki, mint ő. Nagyvonalúan és komnlvan. Tóth Elemér
