Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 15. szám

Az SZKP XXVII. kongresszusa előtt

Irta: Géczi János

B szovjet társadalom fejlődése,- az egész nép jövője szempontjából fontos, kiemelkedő eseményre készül testvérpártunk tagsága, a Szovjetunió lakossága. Az SZKP közelgő XXVII. kongresszusa meghatározza a szovjet társadalom politikai, gazdasági és szellemi fejlődésének legfőbb szakaszait a következő évezredig, s jóváhagyja a békés építőmunka meggyorsításának programját.

A felkészülés jegyében jelentős erőfeszítések történnek a XXVI. kongresszus határozatainak sikeres megvalósítására, a XI. ötéves terv minél eredményesebb befejezésére. Értékelik az elmúlt öt év munkáját, elemzik a szocialista építőmunka tapasztalatait, tanulságait, értelmezik a teendőket. Már több hónappal ezelőtt közzétették a kongresszusi dokumentumokat: az SZKP újjászerkesztett programjának, szervezeti szabályzatának és a Szovjetunió gazdasági, társadalmi fejlesztési programjának tervezetét. E dokumentumok tanulmányozására természetszerűen), elsősorban párton belül — beszámoló taggyűléseken, pártértekezleteken — fordítottak nagy figyelmet, de ennél szélesebb körű, társadalmi szintű, össznépi jellegű eszmecsere, aktív politizálás bontakozott ki. A felfokozott érdeklődést egyrészt a szocialista építés külső és belső feltételeiben bekövetkezett változások, másrészt a párt gyakorlatában, programjában fellelhető új vonások magyarázzák. A napirenden levő kérdések, a szovjet társadalom előtt álló újszerű feladatok teszik indokolttá, hogy a XXVII. kongresszust történelmi jelentőségűnek tekintik a Szovjetunióban és határain túl egyaránt.

A helyzetelemzés azt mutatja, hogy a Szovjetunió — kommunista pártja vezetésével — az elmúlt években — a bonyolultabb, kedvezőtlenebb nemzetközi és belső feltételek között is — a lenini úton haladt tovább és jelentős eredményeket ért el a politikai, gazdasági ea szellemi életben, a XXVI. kongresszus határozatainak végrehajtásában. Ezek nélkül ma neon tehetne megőrizni a békés egymás mellett éléshez nélkülözhetetlen katonai erőegyensúlyt, jóval nehezebb lenne érdemiben reagálni karunk kihívásaira, a növekvő követelményekre.

Az eddig ismert dokumentumok ugyanakkor dinamikus változásokat is előirányoznak a társadalmi élet valamennyi területén. Az elvi alapok folyamatossága és következetessége a marxizmus—feminizmus, a kommunizmus eszméihez való hűség mellett módosul az SZKP stratégiája. A szocialista építés jelenlegi koncepciójának lényege, hogy a Szovjetunióban egy történelmileg hosszú fejlődési szakasznak, a fejlett szóda, lizmus tökéletesítésének a folyamata kezdődött el. Közvetlen céllá a szocialista társadalom mindent átfogó, mindenoldalú korszerűsítése, előnyeinek mind hatékonyabb kihasználása válik. Ez azt jelenti, hogy fel kell tárni s körültekintően hasznosítani a szocializmus erőforrásait, e társadalmi rendszerben rejlő lehetőségeket.

„Az SZKP úgy véli, hogy a fejlődés jelenlegi szakaszában a társadalom politikai

rendszere fejlesztésének stratégiai vonala a szovjet demokrácia tökéletesítése, a nép szocialista önirányításának egyre teljesebb érien tő« mértékű meggyorsítása. A népgazdaság műszaki fejlesztése alapján alakítják át a társadalom anyagi és műszaki bázisát. Javítják a természeti erőforrások, a nyersanyagok, az energia felhasználását. A párt minden lehetséges módon előmozdítja a Szovjetunió tudományos-műszaki potenciáljának további növelését és hatékony kiaknázását. Előtérbe helyezik a minőségi változásokat ígérő és megalapozó fejlesztéseket, a világszínvonallal lépést tartó korszerű ágazatok, technológiák gyors és kiterjedt alkalmazását. A beruházási politikában a rekonstrukciók kerülnek előtérbe. Korszerűsítik a műszaki fejlesztést szolgáló infrastruktúrát, növelik a kollektívák, az egyes szakemberek érdekeltségét a tudományos eredmények bevezetésében. Ügy ítélik meg, hogy sokoldalúan fejleszteni szükséges a KGST-tagállamokkal és más szocialista országokkal való együttműködést, magasabb szintre kell emelni a szocialista gazdasági integrációt, fejleszteni kell a termelésszakosítást és a termelési kooperáció új, hatékony formáit. E feladatok megvalósításához vezető út jelentős állomása volt a KGST 41., rendkívüli ülésszaka. Ezen fogadták el a tagországok tudományos-műszaki haladásának 2000-ig szóló fejlesztési programját. Az együttműködő felek közös érdekeik figyelembevételével új típusú technika és technológia létrehozását és alkalmazását célzó akciókról állapodtak meg, erőiket az öt kiemelt irányra — a népgazdaság elektronizálására; a komplex automatizálásra; az atomenergetikára; új anyagokra, gyártási és feldolgozási technológiákra; a biotechnológiára — összpontosítva.

A szovjet gazdaságpolitika fontos eleme az irányítás tökéletesítése. 1983-ban országos kísérlet indult az új gazdaságirányítási módszerek bevezetésére. Ennek keretében csökkentették a tervmutatókat, a vállalatok nagyobb önállósághoz jutottak termelési profiljuk kialakításában, a munkabérek megállapításában. A kedvező tapasztalatok alapján ezt a rendszert most szélesebb körre terjesztik ki. Nem zárják ki az áru- és pénz- viszonyok alkalmazását, de a szabályozásban a központilag megállapított normatíváknak kívánnak elsődleges szerepet biztosítani. Tovább haladnak a fokozatos decentralizálás, a vállalati önelszámolás, az anyagi ösztönzés fejlesztésének útján. Az SZKP a gazdaságirányítás tökéletesítését célzó folyamatban arra törekszik, hogy fejlessze a dolgozók kezdeményezőkészségét és mind teljesebben bevonja őket a termelés irányi- tásáft».

Mint a társadalmi étiét minden területén — így a gazdaság fejlesztésében is — érvényesül az a felismerés, hogy a legfontosabb termelési tényező maga az ember, a szocializmus előrehaladásának legnagyobb tartalékai a fegyelmezett munkában, a dolgozók aktivitásában rejlenek. A párt különleges jelentőséget tulajdonít annak, hogy növelje a munka alkotó és kollektív jellegét, emelje kultúráját, ösztönözze a magas fokú szak- képzettséget igénylő, nagy termelékenységű munkát. Az ország fejlődésének meggyorsításához, a tömegek lendületének fokozásához átgondolt, következetes társadalompolitikára van szükség. Ezért a gazdasági potenciál elősegítése és a honvédelmi képesség szinten tartása mellett, folyamatosan növelni kell a szovjet nép jólétét, javítani élet- és munkakörülményeiket. Kiemelt feladat az alkotóképesség kibontakoztatása, a társadalmi igazságosság elvének mind teljesebb megvalósítása, az osztályok és rétegek egymáshoz való közelítése, a szellemi és fizikai munka, a város és a falu közötti lényeges különbségek csökkentése, a nemzetiségi viszonyok tökéletesítése, az ország nemzetei és nemzetiségei közötti testvéri barátság erősítése. Mindez a szovjet emberek érdekeit szolgálja, a szocialista társadalom lényegéből, humanizmusából fakadó teendő.

Valamennyi politikai, gazdasági feladat megvalósításának alapvető feltétele a párt vezető szerepének erősítése, a pártirányítás hatékonyságának fokozása. Az SZKP, amely osztályjellegét és ideológiáját tekintve a munkásosztály pártja marad, az egész nép pártja lett. „A párt a népért van és a népet szolgálja. A párt a társadalmi-politikai szervezet legmagasabb formája, a politikai rendszer magva, a szovjet társadalom vezető és irányító ereje. A párt határozza meg az ország fejlesztésének fő irányát, biztosítja a nép alkotó tevékenységének tudományos irányítását és szervezett, tervszerű és céltudatos jelleget ad a végső cél eléréséért, a kommunizmus győzelméért folyó harcának.” Munkájának alapja a pártélet lenini szabályainak, a demokratikus centralizmus és a kollektív vezetés elvének feltétlen betartása, a pártdemokráciának, a párttagság aktivitásának és öntevékenységének, a bírálatnak és önbírálatnak, a széles körű nyilvánosságnak minden irányú fejlesztése. Arra törekednek, hogy a kommunisták még szélesebb körben hatékonyabban vegyenek részt a politika formálásában, a döntések előkészítésében, a feladatok kialakításában és megvalósításában. A párt elvárja tagjaitól, hogy munkájukkal, közéleti tevékenységükkel, életmódjukkal mutassanak példát környezetüknek, járjanak élen a rend megszilárdítására hozott intézkedések következetes megvalósításában, érzékenyen reagáljanak a legfontosabb kérdésekre, a társadalmi fejlődést akadályozó, visszahúzó jelenségekre, szolgálják tudatosabban a szocializmus, a közösség ügyét.

A pórt nagy hangsúlyt helyez a személyi feltételek megteremtésére, a kádermunka javítására. A folyamatosság mellett fontosnak tartják a vezetés, a testületek minőségi megújítását, Továbbra is támaszkodva a kipróbált, nagy tapasztalattal rendelkező káderekre, jobban szorgalmazzák a fiatalok idejében történő előrelépését, vezető tisztségbe kerülését. Kiemelt figyelmet fordítanak az alapszervezetek jogkörének bővítésére, a mai követelményeknek megfelelő munka- módszerek megerősítésére, fejlesztésére. A politikai munka egészében nagyobb hangsúlyt kap a reális szemléletre alapozott érvelés, a meggyőzés, a nevelés. Nyíltabb, közvetlenebb az emberekkel való érintkezés. Az ideológiai munkában fő feladatnak a tudományos világnézet kialakítását, a kommunista erkölcs térhódítását, a munkára nevevényesülése' annak alapján, hogy a dolgozók, kollektíváik és szervezeteik nap mint nap, aktívan és hatékonyan részt vesznek az állami és társadalmi élet kérdéseinek a megoldásában.” Olyan korszerű mechanizmusok és módszerek kidolgozása vari folyamatban, amelyek lehetővé teszik ® társadalmi érdekviszonyök pontosabb feltárását, az eltérő érdekek jobb összehangolását, biztosítva a közérdek elsőbbségét. A párt politikájának kulcskérdése, a szovjet szocialista állam fejlődése és megerősödése, demokratikus, össznépi jellegének mind teljesebb kibontakoztatása. Folytatva az elmúlt évek gyakorlatát, szorgalmazzák a tanácsok önállóságának és felelősségének növelését, a döntéshozatal demokratikus elemeinek bővítését. A párt nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy növekedjék az önkormányzati rendszer legfontosabb láncszemeinek, társadalmi szervezeteknek a szerepe. Erősítik önállóságukat, bővítik tevékenvségi körüket s egyúttal növelik felelősségüket.

A Szovjetunió — és az egész szocialista közösség — további előrehaladásának meggyorsítása szempontjából meghatározó jelentőségű a gazdaság fejlesztése. Erőteljes fordulatra van szükség a termelés intenzi- vitásának, a munka termelékenységének fokozásában. A párt arra ösztönöz minden ágazatot és termelőegységet, hogy minél teljesebben használja ki a gazdasági növekedés minőségi tényezőit. Biztosítani kell az áttérést, a magasabb szervezettségű és hatékonyságú gazdaságra, amelynek sokoldalúan fejlett termelőerőkkel, érett szocialista termelési viszonyokkal és a társadalom egész fejlődését ösztönző gazdasági mechanizmussal kell rendelkeznie. Már az ezredfordulóig tervezik elérni a termelési kapacitások megkétszereződését, mégpedig a termékek műszaki színvonalának gyökeres javítása mellett. Növelni szándékoznak a nemzeti jövedelmet és a felhasználás arányát.

A párt gazdasági stratégiájának alapvető kérdése a tudományos-műszak) haladás je.

A megye egyik Iegdinamiknsabban fejlődő üzeme a balassagyarmati kábelgyár, ahol az idén is kétmilliárd fölötti árbevételre számítanak. ■ — kép: kj —

lést, a hazafias és internacionalista, az ate- ista nevelést tekintik. Az eszmei nevelő munka fontos alkotó része a szocializmus eszméitől idegen ideológia és erkölcs megnyilvánulásai elleni küzdelem. Az ideológiai tevékenységet közelebb kívánják hozni a napi feladatokhoz, a mindennapi élethez.

Az SZKP társadalmi megújulást szolgáló gyakorlata és programja megfelel az egész emberiség alapvető érdekeinek. Nem irányul egyetlen nép, egyetlen állam ellen sem, békeszerető célokat tűz ki. Nincs magasabb- rendű és felelősségteljesebb küldetése mint a béke megőrzése és erősítése, az agresszió és a militarizmus erőinek megfékezése a most élő és a felnövekvő nemzedékek nevében. A szocializmus eszméje a háborútól és a fegyverektől mentes világ. Az SZKP-nak a külpolitikai kérdésekkel kapcsolatos álláspontja egyesíti magában a szovjet nép érdekeinek szilárd védelmét, az imperializmus agresszív politikájával való határozott szem- behelyezkedést és a párbeszédre, a nemzetközi kérdések konstruktív megoldását célzó tárgyalásokra való készséget.

A szovjet párt szilárd elvtársi kapcsolatokra és sokoldalú együttműködésre törekszik a Szovjetunió és a szocialista világrendszer minden állama között. Internacionalista feladatának tekinti, hogy a többi testvérpárttal együtt szilárdítsa egységét és befolyását, növelje a szocialista közösség erejét. Következetesen folytatja a felszabadult országokkal kialakult baráti kapcsolatok szélesítésére szolgáló irányvonalát. A kapitalista országokkal való viszonyban abból indul ki, hogy a mai világ ellentétes társadalmi rendszerre oszlik, amelyek között a vitát békés úton lehet és kell megoldani. Határozottan és következetesen védelmezi a különböző társadalmi berendezkedésű államok békés egymás mellett élésének lenini elvét. A Szovjetunió és szövetségesei — a szófiai és a prágai állásfoglalás szellemében — arra törekszenek, hogy megfékezzék a fegyverkezési versenyt, meggátolják a világűr milita.f rizálását, elhárítsák az atomháború veszélyét,' folytatódjék a genfi csúcstalálkozóval elkezdődött folyamat. Ezt igazolja a tömegpusztító fegyverek megsemmisítésére irányuló — a napokban közzétett — új nagyszabású programjavaslat is.

A Szovjetunió Kommunista Pártja a kongresszusi felkészülést az új lehetőségek, feladatok feltárásának egyik fontos szakaszaként értelmezi. Az átfogó elemzés, a határozathozatal a XXVII. kongresszusra vár, de már most látszik, körvonalazódik a várható döntés. A párt szilárd álláspontja, hogy a kipróbált lenini úton kell továbbhaladni, felhasználva a saját és a többi szocialista ország tapasztalatait, s folyamatosan kell keresni a megújulás, a lendületes fejlődés további módszereit, eszközeit. Erre utalnak Mihail Gorbacsov elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának szavai is: „Nehéz, göröngyös út elején vagyunk. A továbblépés megköveteli az élet által elénk állított feladatok alkotó megközelítését, a céltudatosságot, a magas fokú fegyelmet és az ön- feláldozást is. Hatalmas tartalékaink és lehetőségeink vannak és keményen kell dolgoznunk, hogy ezeket mozgásba hozzuk, teljes mértékben kihasználjuk.” Az SZKP politikáját, a kongresszus előkészületeit az egész világon, így hazánkban is, élénk érdeklődés kíséri. A közvélemény jól érzékeli, hogy a Szovjetunióban végbemenő változások közvetlenül és közvetve is jelentős hatást gyakorolnak a szocialista országok életének fejlődésére. A dolgozók nagy figyeiemmel tanulmányozzák a dokumentumokat, a társadalmi vitákról érkező információkat, egyáltalán a Szovjetunióval foglalkozó híradásokat, publikációkat. Elismerés kíséri a tapasztalt erőfeszítéseket, s az az általános vélemény, hogy az SZKP olyan cselekvési irányvonal kialakítására törekszik, amely a reális helyzetből indul ki, ötvözi a párt sok évtizedes tapasztalatait a társadalom építésének céljaival. A közvélemény alapvető érdekünknek tartja, hogy saját feladataink kialakításában és megvalósításában hasznosítsuk az SZKP tapasztalatait, megújulási törekvéseit s lehetőségeinkhez mérten járuljunk hozzá az együttműködés, a barátság további erősítéséhez.

Nógrádban is érzékelni a Szovjetunió — s ezen belül testvérmegyénk, Kemerovo — iránti figyelmet, a növekvő érdeklődést. Ennek egyik konkrét megnyilvánulása a XXVII. kongresszus tiszteletére — helyi kezdeményezésre — indított munkaverseny-moz- galom, melynek keretében a szocialista brigádok eredményesen teljesítik vállalásaikat, hatékonyabb munkát végeznek, még jobb minőségben tesznek eleget a Szovjetunióból és a többi szocialista országból érkezett megrendeléseknek.

A bizalom jellemzi a XXVII. kongresszus iránti várakozást. Az emberek újabb ösztönzést kapnak feladataik igényesebb teljesítéséhez, a társadalmi fejlődés ütemének meggyorsításához, színvonalának emeléséhez. Meggyőződésünk, hogy az SZKP soron következő kongresszusa egyik fontos mérföldköve lesz a kommunizmushoz vezető átmenetnek, s hosszú időn keresztül forrását, gazdag tárházát képezi történelmi optimizmusunknak, szocialista építőmunkánknak.