Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-16 / 294. szám
Hót vége munkáljon Megvenk több üzemében is szakot szerveztek. Nyújtott munkával töltötték a hét vé- műszakban dolgoztak szerda gét Már csak pár nap van óta a karbantartók, a húzóhátra az évből, így a még meg- üzemi dolgozók és vezetők, levő feladatok elvégzése érdé-' hogy a hét. közepén kemen- kében sok helyen hét végi mű- cehiba miatt leállított gépsorok ismét termelhessenek a salgótarjáni síküveggyárban. Szombaton három, vasárnap ' újabb négy vált üzemképessé, és ha rendkívüli helyzet nem áll elő, mára mind a kilenc gép gyártja az üveget. A kényszerű üzemszünet miatti veszteség nyereségtartalma körülbelül 600 ezer forint. Ennek pótlására a két ünnep között is gyártják a Salgó- term hő- és hangszigetelő üveget és az esztendő végéig a ragasztott biztonsági üveget. \ Dolgoztak szombaton az Ik- ladii Ipari Műszergyár berce- li gyáregységében is. A 'kommunista műszakon részt vettek a helybeli pedagógusok, orvosok, egészségügyi dolgozók, a művelődési- ház és a községi tanács ügyintézői, valamint a helyi, sportolók is. A műszak bevételét kulturális és oktatási célokra kívánják felhasználni. Benépesült a Vegyépszer salgótarjáni gyára is a bét végén- A legnagyobb munkát a Komáromi Kőolajipari Vállalat számára készülő hat tartály jelentette. Az egyenként 100 köbméteres saválló készülékből jövőre újabb tizennégyet gyártanak. Szerelték még a Caola Vállalatnak, a Kőbányai Sörgyárnak, a Péti Nitrogén Műveknek ígért termékeket, valamint az NDK- ban épülő atomerőmű számára egy 469 köbméteres tárolótartályt. Felső képünkön: Tajti Tibor és Balázs István a Komáromba kerülő tartályokat készíti. önként vállalták a vállalati exporttervek túlteljesítése érdekében a szombati műszakot a Váci Kötöttárugyár kazár! gyáregységében, ahol szeptembertől folyamatosan varrják szombatonként is a szabadidő-ruhákat. Legnagyobb partnerük, az Adidas cég részére ezen a hét végén a melegítőkön kívül pulóvereket és mellényeket is készítettek, amelyeket tegnap kamion szállított el Ausztriába és az NSZK-ba. A tőkéspartner már a tervek fölötti mennyiséget fogadja a kazá- riaktól, akik dollárbevételeik tetézése érdekében még karácsony és új év között - is dömpding-ben szállítják cikkeiket. Alsó képünkön: Usz- tupszki Ilona, Gecse Lászlóné és munkatársaik Adidas-ter- méket varrnak. — képek: kulcsár — Csapatmunka és pedagógia Kanyó Sándornak sem lehet könnyű munkája végezte közben eldönteni, hogy most ép* ped pedagógus, vagy inkább brigádvezető. Ilyen kétséges helyzetekben a negyvenkét esztendős férfi lesimítja ko* paszodó feje búbját, nyugalomra inti magát és elmagyarázza újra, amit már előzőleg sokszor elmagyarázott, így van az, aki iskolapadból frissen felkelt gyerekeket kap a keze alá. Tanítsa munkára, szoktassa, fegyelemre őket, akiknek az esze inkább járna a hancúrozáson, mint a megállás nélkül haladó szalag követésénMárpedig a salgótarjáni öblösüveggyár korongos csiszolójának brigádja olyan, hogy a néhány higgadt, korosabb munkás mellett ísupa serdülőiéiben levő, fickándozó kedvű fiatal van benne. Egyikmásik éppen csak elvégezte az általános iskola nyolc osztályát, vagy még azt sem. A munkát komolyan veszik, mert hisz’ mi másért jöttek volna a gyárba, mint a keresetért? Hanem a fegyelem?! — Hiába, túl fiatalok még — mondja Kanyó Sándor. — Hát milyen legyen az ember húszon innen? Idő kell ahhoz. hogy beleszokjanak a kitartó munkában. Miközérak mindenesetre csak az jöhet, aki már mutatott valamit- Akiben ígéretet látni arra, hogy rendes, komoly csapattag lehet belőle. levelik a fiatalokat A korongos csiszoló brigádja egyébként mindig is ilyen volt. Iparkodott gyári munkára nevelni az elsőmunkahelyes fiatalokat, hol több, hol kevesebb sikerrel. Utóbb, mióta Kanyó Sándor a bri- gadéros, egyre több eredménnyel. — Ez a bigád azelőtt soha sem tudott labdába rúgni-' a versenymezőnyben — közli Gáspár Istvánná csiszoló, főbizalmi. — Nekünk egyetlen bronzéremtől eltekintve mindig csak a sokadik hely jutott. Az utóbbi három esztendőben meg? Egy bronz-, rá egy ezüst-, tavaly meg aranyérem! A korongos csiszolók az elsők, akik a hutából kikerülő terméket kézbe veszik. Meg* csiszolják a pohár, a kehely, a lámpabúra száját úgy adják tovább. Melyiket a festődébe, melyiket a finomcsiszolóba. Az üveg, amely a kezükön átmegy, zömmel nyugati exportra kerül. Abban hibás, hányaveti munka nem lehet! — Száz pohárból legfeljebb ötöt, hatot, ha elrontanak az emberek — számolgatja a brigádvezető. — Az utóbbi években négyszázalékos selejt- javulást értünk el. S ebben a fiatalok munkája is benne van! v Gyerekjátéknak tűnik — Védi őket, mert a neveltjei — mosolyog Ludasi Béla művezető, a brigád pat- ronálója — Teheti is, mert mi a saját gyerekeinkkel aligha foglalkozunk otthon any- nyit, mint idebenn a tizenévesekkel ! Hogy ai'zékeli ezt egv tizenéves? Vajon nem terhes-e számára az állandó figyelem, a szüntelen okítgatás? Oláh Mária, az idén tizenhét esztendős, s már két éve a korongos csiszolóban dolgozik. A brigádba egy éve vették be, mert úgy látták, hogy szorgalmas, a maga dolgát mindig becsülettel elvégző lány. — Az volt nekem a legnehezebb, hogy a szalag mellett végig kellett állni a műszakot — mondja a szép arcú, fekete kislány. — Annyira elfáradtam, hogy azt hittem, ezt nem lehet kibírni- Ma ugyanazt csinálom, mosogatom a poharakat. De ez most már gyerekjátéknak tűnik! ő azért érzi jól magát ebben a brigádban, mert a saját kortársai mellett idősebb, megfontoltabb emberek társaságában is lehet. Mária legjobban Romasz Gyulánét tiszteli a csapattársak- közül. Komoly, jó munkás, és nemcsak munkaszeretetei, Üanem meggondoltságot is lehet tanulni tőle. A fiatal lány háromezer forint körüli összeget visz haza havonta. Kereshetne többet is, csak rajta múlik. — Béla bácsi már be akart tenni csiszolni — mutat a művezetőre Oláh Mária. — De én azt nem merem- Félek, hogy megvágom a kezem. .. "" , Negyedik többletmííszak A tavalyi aranyéremért is keményen megdolgozott a korongos csiszoló brigádja, idén még följebb emelkedett a közös teljesítmény. Most, decemberben töltik le a negyedik többletműszakjukat — ezúttal a gyár leendő zsóri- fürdői üdülőjéhez nyújtva anyagi segítséget. Az ötödik nyolc órát már pusztán társadalmi munkában vállalták: világítási darabokat készítettek elő csiszolásra. — Nem gondolja-e, hogy a sok többletmunka elveszi a fiatalok kedvét a brigádtagságtól? — kérdem Kanyó Sándort, akinek egyik feladata most új tagokkal pótolni a gólyaüzembe eltávozott csapattársakat. — Nem hinném — gondolja meg jól a választ. — Azért, mert nemcsak olyankor vagyunk együtt, amikor meg kell fogni a munka végét. Az utóbbi években többször kirándulunk, szórakozunk. Ilyenkor aztán meghívjuk magunk közé azokat is, akik önként bejöttek a pluszműszakra. Ha akkor jók voltak. ..! — Így aztán mi is eltűrjük az összejöveteleken a hancúrozást, meg a nem a mi fülünknek való zenét — taszi hozzá nevetve Gáspár- né. — Egykét hangos rockszámon már igazán nem múlhat az egyetértés! Kanyó Sándor úgy véli, ebben a csapatban még ígéretes teljesítmények szuny- nvadnak. Ha begyakorolják magukat a fiatalok, akár három és fél százalékra is leszoríthatnák a selejthányadot- ' Ezért vezették be az önmeó- zást is. Ellenőrizze ki-ki a saját műveletét, hogy az egész csapat élvezhesse a jól elvégzett munka biztonságát. Egymásra utaltak és arra törekszenek, hogy sikeres legyen a gyár gazdálkodása. Attól függ az ő boldogulásuk is. Szendi Márta Munkatársunk telefonjelentése A kongresszus szünetében Vasárnap délben a kongresszus elnöke ezzel zárta í® a vitát:, még hatvanan jelentkeztek szólásra, ők idő híján írásban nyújthatják be a kongresszus jegyzőkönyvéhez hozzászólásaikat■ A Nógrádi megyét képviselő Pál Józsefné az utolsó munkanapon másodikként léphetett a mikrofonhoz, delegátusaink azonban addig is érezhették: a mi gondjainkról is szó esett. Akkor például, amikor Vas megye tanácselnöke a kistelepülések mindennapjairól, a tanácsi hivatal államtitkára a társközségek elöljáróságairól. Gyúró Ferenc professzor a kistér, melés jelentőségéről, vagy a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezetője az ivóvízgondokról beszélt. A nevünk- v ben is szólók kapcsán jegyezte meg Berki Mihály, a Nógrád Megyei Tanács elnökhelyettese, kongresszusi küldött: — Az egyező sajátosságokból eredően azonosak a gondok, a tennivalók is. A változásokat sürgető hozzászó- lók. a mi nevünkben is beszéltek☆ Kiss István, a Varsányi Űj Kalász Téesz üzemgazdásza csak szeretett volna beszélni, de nem kaphatott szót, mondandóját. írásban nyújtotta be. Nem is először. — Már a harmadik nép- frontkongresszuson járok így, s mindig a nők „ütöttek el” a szólástól. Kiss István kongresszusi dokumentumokhoz csatolt írásbeli hozzászólása képet ad Nógrád megye két kongreszszus között elért mezőgazda- sági eredményeiről, de csokorba kötötte a kedvezőtlen jelenségeket is. A népfront gazdaságpolitikai munkája kapcsán pedig bemutatja a Nógrádban több mint tíz évvel ezelőtt megalakított kertbarátok és kistervyésztök társadalmi szövetségének eredményeit. Ezek után többek között erre hívja fel a figyelmet: — El kell érnünk, hogy a felvásárló szervek több éves szerződésekkel, megfelelő ár. politikával, a szerződött áru zökkenőmentes átvételével segítsék elő a termelés és értékesítés biztonságát☆ Szakai Jenő, a balassagyarmati városi népfrontbizottság titkára alighanem minden rekordot megdöntött. Szombaton este a budapesti Rá. 'kóczi úton megtartotta az első rögtönzött kongresszusi élménybeszámolót. A Nóarád feliratot viselő autóbusz késztette megállásra és megjegyzésre a fiatal lányt. így találkozott a népironttitkár a balassagyarmati Robb Erikával, az esztergomi I- István Híradástechnika Szakközép- iskola tanulójával. — A Nemzeti Színházba indulunk előadásra, az autóbusz felirata állított meg: otthonról érkeztek — mondta a diáklány. A véletlen találkozás, az utcai disputa persze nem tette lehetővé, hogy Szakai Jenő részletesen elmondja véleményét a kongresszus kapcsán az öt leginkább foglalkoztató kérdések egyikéről: hogyan válhat közéleti emberré a városlakó. — Ez a vesszőparipám- Az embert különböző hatások érik, s ezeken múlik, hogy bezárkózi-e a kuckójába, vagy közéletivé válik. Különösen izgalmas ez a kérdés a városok új lakótelepein, így Balassagyarmaton is. A közösségteremtés lehetősége megvan, a valóra váltásért pedig igen sokat tehet a népfront. Már korábban kezdeményezték a városban: a lakónegyedeket is úgy tervezzék, hogy a gyarapodó családnak ne kelljen messzire költözni, ha szükségszerű a lakáscsere. Az indok kézenfekvő: ily módon nem kellene újra kezdeni a kapcsolatépítést, a beilleszkedést> A közösségteremtésnek kovásza a körzeti testületek — a pártszervezet, a népfrontbizottság, a tanácstagok — együttműködése, ez azonban gyakran kevés— Sokszor közösségi tér. alkalmas helyiség is kellene — mondja a népfronttitkár. S egy gondolat a -kongresz. szusról: — Több gyakorlati példáról szerettem volna hallani, ami minket is segíthetne. •. Salgótarján már a hozzászólások előtt is „jelen volt” a kongresszusi teremben. A népfrontsajtóval megkapták a küldöttek az Olvasó nép folyóirat legújabb számát is. Az ebben közölt „Utazás vidékre” című cikkben J. Cejt- lin többek között így ír: „Köszönet Salgótarjánnak! A legfontosabbat értettem meg itt: Magyarországon a közönséges város azt jelenti, nem hasonlít a többire . •. Mi benne a megnyerő? ... A város gazdáinak van elképzelése”. ☆ Ha a kongresszusi statisztika erre is kitérne, akkor alighanem dr- Hollósy László kapná meg a legfiatalabb megyei népfrontalelnök címet. A 27 éves sebész segédorvos Szombathelyen született, s az egyetem után került Nógrádiba. — Az évfolyam KISZ-tit- kára hívta fel a figyelmemet Balas^ayarmatra, így telepedtem le a feleségemmel együtt — ö ugyancsak orvos — ebben a városbanA küldött-társak azt mondják Hollósy doktor hamar hajlandóságot mutatott " a közéleti munkára. Belecsöppent a népfront tevékenységébe, ma már a megyei bizottság alelnöke. A reá váró munkáról röviden így szól a tanácskozás szünetében: — A kongresszusi felkészülés során renteg jó, értelmes gondolat hangzott el. A megvalósításon a sor, ezért dolgoznom pedig úgy érzem, kötelesség. ☆ A kongresszus egyik utolsó aktusa: megalakul a népfront országos tanácsa. A mozgalom legmagasabb tes. füleiének tagja lett dr. Hollósy László balassagyarmati segédorvos, a megyei népfrontbizottság alelnöke, Kiss István, a Varsányi Űj Kalász Termelösznvekezet üzemgazdásza, Letovai Ildikó megyei népfronttitkár, Marczi- nek István, a megyei népfrontbizottság nyugalmazott titkára, alelnök, Meóéné Gyökér Éva pótképviselő, a Romhányi Építési Kerámia gyár technológusa, Pál Józsefné, a Ganz-MÁVAG mát- raterenyei gyárának daruke. zelője és Sőregi József pót* képviselő, az Üvegipari MQ- vek Pásztói Serszám- é* Készülékgyára lakatos csoportvezetője. A Hazafias Népfront VIII- kongresszusa az Országos Pénzügyi Ellenőrző Bizottság tagjának választotta Zsidói Lászlót, az 07P Nógrád Megyei Igazgatóságának vezetőjét, a > Nógrád megyei népfrontbizottság pénzügyi ellenőrző bizottságának elnökét. ☆ A kongresszus a tisztségviselők megválasztásával, a zárszóval véget ért. A számvetés nyomán pedig szélesebb körű tapasztalatok birtokában teheti mindenki a dolgát — otthonKelemen Gábor
