Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-07 / 287. szám

talán jó lett volna az a ho­mok, de termőbe nem fordít­hattuk. Rá sem lehetett menni meztélláb a dinnyetüskéktől-., Dobált bennünket a sors is: 19 után Szlovákiához csatol­tak a mi hazánktól, a hábo­rúban vissza. azután újra fordult a ko :ka. — Panasznapot majd a köz­ségházán tartanak, ott el­mondhatja. Apám zárni akarta előle a lelkét, de éreztem, hogy ez nem fog sikerülni. Mert akar­va, nem akarva rá kellett fi­gyelnem nekem is, a szavak vasmacskáival akaszkodott az elmémbe. — Mondtam spórolok az idővel, gazda- Odaát tíz évvel 19 után a tót nyelv lett a hi­vatalos, nem értettük az írást a • saját szülőföldünkön: az Oszvanyecz Jóska kocsmáros fordítgatta le nekünk, mit és hogyan. A fordulás után meg a szlovákoknak kellett Dobro- várra pucolniuk, mert nem akartak katonát állítani Hor- thynak. így pörögtünk tehetet­lenül. — Nem volt könnyű senki­nek­Apámban terebélyesedni kezdett a türelem. Ügy meg­sajnáltam hirtelen; amiért olyan elveszetten toporgott egykori udvarunk kerékvájta földjén. A kezét is tanácsta­lanul lógatta a combja mel­lett. Nincs annál szomorúbb, ha a markunk üres, nem szo­rít kapanyelet, kukoricamor- nsoló vasat, gyeplőt, edényfü­let: csak a lusta emberé meg a betegé üres sokat. Apám ujjai aztán maguktól találtak meg és pattintották fel a dóz- nit, amiben az a büdös do­hány volt. Az öregember köz­ben egyre darált, nem volt ott ■ fülem a mondókáján, csak ez a kérdése akadt a gondo­lataim közé: — Tudja, milyen érzés az, ha egyszer arra ébred az em­ber, hogy ugyanaz a darabka föld, ahol él, tegnap óta más országot jelent? Aki ezt meg nem élte, meg sem értheti. Aztán a háború: Szilasházán vonult át rajtunk a front, ott dolgoztunk a máséban, de két saját lóval. Drága két szép lovamat elhajtották a néme. tek, ezt a kis gebét hagyták helyettük; akkora aknaszilán- kos sebe volt, mint a két te­nyere együtt. Kikúráltam, életre lehelgettem... A hábo. rú után az a kutyaellette gazda magának akarta, alig tudtam a vejével kicsinálni, hogy az enyém maradhasson. Aztán megkaptuk a fehér levelet mink is, kivetett ben­nünket a föld, amelyen meg­születtünk. .. Egy a sorsunk, lássa: maguknak is. nekünk is azt mondták, kívül tága­sabb! Marjuk egymást ha­lálra, vagy tűrjük meg egy­mást a szagunkkal együtt, mi a meglátása, szomszéd? Elfordítottam a fejemet. Fekete folttá mosódott előt­tem az ajtófélfát támasztó naszvadi öregasszony. Apám nem válaszolt, ezt mondta ■ lélekben ellépve a kérdés elől: — Majd beszélünk egyszer arról az üzletről, ha még akarja, gazda. Isten vele. Aznap éjjel kiszúrták a naszvadi öregember kehes kis gebéjének mind a két szemét. A mi lovunknak, tehénkénk­nek nem esett bántódása. Nincs annál irtóztatóbb igaz­ságtalanság. mint ha azon bosszulódnak, aki nem tud visszaütni, — szúrni, mert arra van teremtve, hogy az ember szolgálatjára legyen. Tavaly sokat beszéltek ilyen szörnyűségekről a mi falunk­ban is. Megírta az újság, hogy egy mikei illető — az is telepes — lovának a sze­mét kiszúrkálták. A gazda éppen a városban volt vala­milyen ügyét intézni, amikor az eset történt. Azt is meg. írták, hogy a helyi svábok voltak a tettesek. Mostaná­ban minden bűnért minket okolnak az újságok. Sokszor azt gondolom, a magyarok rajtunk bosszúlják ki magu­kat. hogy őket meg mások büntetik a háború miatt. Han­som azt mondja, igazságtalan vagyok. Apámért és az uramért még aznap bezörgettek. — Gyanúsítjuk magukat a Szánya Gáspár lova elleni bűntettel! így íródott rá letörölhetet- lenül emlékezetünk palatáb­lájára annak a kakukk nasz- vadinak a neve, aki már másodszor avatkozott sorsá­val a mi életünkbe. Fejszézta a reményünk csenevész fá­ját. .. Ügy vitték el apámat és Hansomat, mint két gonosz­tevőt, bilincsben. Sírni sem tudtunk anyámmal ijedtünk, ben. Az a legborzasztóbb, ha az asszony már sírni sem képes a megrettenéstől. ét nap múlva Szánya Gáspár a szalmakazal maradéka mellett talált egy mocskosbarna pengéjű bics­kát. Valaki felismerte benne Becker Dolfi tulajdonát. An­nak a Beckernek a zsebkését, akit Szánya Gáspár még a Vank-féle ház fedele alól feljelentett, mint összeférhe­tetlen szomszédot. Apámékat egy hét múlva kiengedték. Azt pletykázták, Dolfi nemcsak bosszúból kö­vette el azt az ocsmányságot, amiről egész Erdős felhábo­rodva beszélt. Szándékosan hagyta el a bicskáját is. A börtönbe jutással akarta el­kerülni a kitelepítést. Nem 6 volt az egyetlen, aki így gon­dolkodott. Apám és az uram nem so­kat beszéltek a vizsgálatban töltött időről. Az a tucatnyi lila folt a bőrükön beszélt helyettük. » NŰGRAD — 1985. december 7., szombat FELEDY GYULA KIÁLLÍTÁSÁRÓL Színbál Babits; Vén cigány (Hauer Uair* «eproduke*** IBS® em tudom dátumozni, mikor kezdtem v issza - vágyakozni lánykoromba. De mostanában sokszor az a tsí- zatáblatenger jelenik meg előttem álom es ébrenlét mezsgyéjén. És újra ott fek­szem abban a sárga szálten­gerben. Fülembe zizegi a csendet, kreppráncos halvány eget ringat fölém. Minden porcikámban ott alvad a nyu­galom; apám haragja is szét- olvad bennem — gazdának bosszúság a lehevert gabona —, nem tövisezik szavai a lelkiismeretemet- Olyan ártat­lan a világ! Valahonnan rég holt nagyanyám hangja siseg ; a kalászokkal: „Péter-Pál: gabonagyökér rothad már... Kilián: kaszás beálljon ám!" Belesimulok a világ álmába, 1 és olyan egyszerű, bizodal- masjó minden- Valahogy ne­kem ez a fölém boruló szőke száltenger és a szavakba ve- hetetlen nyárillat jelenti a gyereklánykort. De álommezs- gyés visszavágyakozásomat ka­szák búzaderekat metsző ser- renése, durva bakancsok tar­lótörő lépte szaggatja. Csukott szemhéjamon át is látom a pengék cikkanását; kiáltani kellene, hogy észrevegyenek, de néma a szám, testemet millió gyökérrel béklyózza a gabonaerdő. Már lendül a pen­ge, hogy érett kalászok között learassa az éretlent, amikor sikerül megébrednem. Learattunk, elmasináltunk 1947-ben is. Apám az idén nem idézte fel a régiek Ladislaus- napi mondását: „Keresi László, hol az írató”. Kedvetlen nya- , runk volt,, a betakarítás örö­méből nem éreztünk semmit, mert tudtuk, nem magunknak aratunk. Loptunk a magunkéból. Él­nünk azért nekünk is kell! Nem a sajátunkban vagyunk már- Szemét sorsára jutottunk, kisöprűztek bennünket apámék fedele alól is. Magtalan, öreg felvidéki telepespámak juttat­ták a szülőházamat, melyet még nagyapám ragasztott a Hideg-oldalhoz. Minket meg odaparancsoltak Bürgerék nyakára. Azt mondják, Hauser Henni segédjegyző keze van benne, ő is szorította annak a lapátnak a nyelét, amelynek lapján kihajítottak minket, pe­riig — ezt is beszélik — meg­billent köztük a mérleg nyel­ve, amikor Nyári Péter, a má­sik parasztpárti fejes elkezdte a komonisták nótáját fújni- „Te elveresedtél Péter, in meg maradok a Kovács üllője mel­lett”, ezt mondta volna Hen­rik a cimborájának, apám szerint.* * Nem tudok én már eligazodni a világon: Resch Péter kompániája, a kisgazda- pártiak meg úgy pattognak szanaszét, mint egy gatyakorc- nyi bolha —, így apám —, merthogy a vezérük, aki mi­niszterelnök is volt, odakint maradt valahol Nyugaton. Bürgeréken már ott él őr­ködtek Fuchsék is, nekünk csak a konyha jutott, hátul a házban. Tizenhatan szorong­tunk egy fedél alatt. Tudom már: nem a test ernyedtsége a legrosszabb, hanem ha a lé­lek erőtlenedik el az ember­ben. És ahogy Mózes mondta az Úrnak a Sinai-hegyen. én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vigyok, hogy elmondjam a lé­lek gyámoltalanságát. A telepesek 47 tavasza óta vannak a nyakunkon; vala­honnan a Felvidékről keve­redtek erre, hogy kiszorítsanak minket a faluból. Sohasem hit­tem volna, hogy apámék hit­vány kis hajlékára is szemet vet valamelyikük. Hiába magyaráz­ták — nem tudták elhitetni —, hogv ez az öreg, magtalan Szánya meg a felesége nem fér már meg a Vank-házban, annyian vannak ott, mint kölvkezés után a patkányfé­szekben. Nekünk nem kell'egy fedél alatt laknunk velük, mint Sommeréknek valame­lyik befurakodott famíliával; legalább ez a keserű pohár eltávozott tőlünk. Nagyon meé'-avarta a történelem a Ijpno’íet­A falu nem volt hajlandó megtanulni a betolakodók ne­vét. Akinek nincs neve, a2 nem létezik a számunkra. •Utalás Veres Péter alelnök és Kovács Imre főtitkár, il­letve a bal és a jobb szárny közötti ellentétre a Nemzeti •arasztpártban. • . ...........- ' ................................ " g yikükét mégis megtanul- < ik ... ] Emlékszem, fűrészfogú idő ’ olt. be'ekarcolt a bőrünkbe, mikor a falunkba érkeztek, íehéz, vasalt szekereik be- yikorogtak Erdősre; a kere- ek nem is a kocsiúton, de a sívünkön zörömböltek végig, ilyan semmilyen arccal gub- asztottak a bakon, a nekünk ' iegen szekerek mögött jószág ■ allagott, mintha állatvásárra rkeztek volna- Anyámmal iggöny mögül lestük őket. Izek azok, akik miatt gyöke- ünk szakad itt, ezt gondol- im, és könnycseppek görög­ik végig az arcomon. úgy - yűlöltem őket. Nyári Péter 1 itelepítési biztos kommandí- ozta a karavánt: a templom- 1 íren osztozkodtak el, ki ho- á- Annak a sasmadártetejű szlopnak a tövében, amely- e a nagyapám nevét is be- 1 esték, hogy elesett — „für as Vaterland” — a hazáért- Ízért a földért. így tanította z iskolában Tillmann tanító r. Nyári diktált, de nekik 5 volt szavuk abban, melyik ortáról túrják ki a gárdát, uchsék úgy jutottak koldusbot- a, hogy rajta sem voltak a istán; egy beszemtelenkedő laszvadi telepes éppen az ő lázukra óhaitkozott. !gv ke- ültek Fuchsék a Bürgerék fe­lele alá; ha maid jön a pa- ancs, hogy mennünk kell Né- netországba. ők maradnak a ;azdái ennek az épületnek, dár meg is alkudtak Bürger íatharinával jószágra, kocsi- a, Kühne ekére, Becher-Me- ichart vetőgépre. Aki listán volt, sietett pénz- '■é tenni mindenét, amit lehe- ett. pedig szigorúan tiltot­ok. Bieber Lorenz apámat is ligyelmeztette a tilalomra. Az ngatlan az államra száll, az neg a telepseket segíti vele, gy Loren cipe, az uram roko- ia, mostanra már idegenebb lékünk a más falubelieknél. Vfert bajban ismerszik meg larát, ellenség; akkor mutat­ja meg a mosolyát, vagy a fogát a másik. Emberölő kövek közé ejtett bennünket ez az idő- A ker- cseiek levelet firkáltak a me­gye alispánjához: tegyen már valamit, ne kelljen egy leve­gőt szívnia kitelepítésre ítél­teknek és betelepülteknek. Minden párt alákörmölte a folyamodványt. Jáksic kocs­májában —, így mondja az uram — a befurakodók lettek a kedves kuncsaftok. Éppen az apám házát bitoroló hazu- dozza leghangosabban: — Köpöstek bennünket, hogy behajtottunk Erdősre! Köpöstek. Micsoda nyelven beszélnek ezek magyarul! És panaszolják keserves sorsu­kat, mennyire nehéz ezen az áldott földön megszokniuk. Miért nem maradtak a maguk tanyájában?! A magyarok talán nem ar­ra a szekérre kapaszkodtak, amelynek a bakján Hitler fe­szített? Apám visszajárt a jószágot gondozni az idegenné ridege- dett Mayer-portára. Nehezen vált meg a lovunktól, és hogy senki a szemére ne vethesse ezt, a tehénkéket is tartotta a mostohára fordult hónapok­ban is. Bürgerék istállójába nem hozhatta őket, inkább ő járt vissza naponta almozni, ellátni az állatokat. Az új gazda hagyta, gondolta, úgyis neki áll a jelző... Fejni hol anyám, hol én mentem- Ész­revettem. hogy az utcán azok, akikkel kegyes volt a sors — nem parancsolt nekik idegen hazát — elfordultak, vagy gvorsan szóba elegyedtek az udvaron, kiskertben szorgos- kodókkal. csakhogy ne kelljen köszönniük nekünk. Nem tu­dom. a szégven gyeplője for­gatta-e el a fejüket, vagy a félszé. hogy pótlólag ők is a listára kerülnek, ha leállnak politizálni velünk. Az új gazda — az a mű­fűre felvidéki öregember —, hol kint pücskörészett az ud­varon, hol a színben tett-vett, hogy mentünk apámmal. Az —.. sz arról van szó, gaz­da: lóról, baromról. Magának az a gondja, hogy van, nekem az, hogy nincs. Megegyezhet­nénk harag nélkül. Maguk a jószágot innen úgysem vihetik el Németországba... Hóha, teeee! A csökött kis deresre hor- kantott rá, pedig az mocca­natlanul cövekelt a kaputorok­ban. örült, hogy helyben áll­hat, nem kell húznia- Nem vettem észre, az öregasszony mikor óvakodott ki az ajtóba; a félfát támasztotta, jönnék is, nem is formán. Gubbaszkodó beteg varjúként álldigált ott. Ezek már meghányták-vetették maguk között azt, amire az öreg most szót kerített. — Nekünk, újgazda, nincs miről egyezkednünk. Előbb eresztem szélnek az állatokat, mint alkudozzam magával rá­juk. Kékítőszeme volt az öreg­nek a bozont alatt- Nézte apámat keményen, az meg va­lahogy zavarba jött ettől. — Ide ügyeljen, szomszéd, amit most mondok, csak aztán csapja le az utolsó lapot az asztalra. Ugyanolyan földön­futó vagyok, mint maga: ker­gettek, nem jószántamból húz­tam a kapcára a mérföldlépő csizmámat, elhiheti; Apám halántéka kezdett vö- rösödni. Jeget tört fel a tor­kában a krákogással. — Nincs nekem ráérő időm politizálni. Engedjen utamra, maga is menjen isten hírével! — Addig nem, amíg szót nem értünk, Mayer gazda — az öregember a hangjával lát­hatatlan kőfalat épített apám elé, nem úgy beszélt, mintha lóért, tehénért cigánykodna. — Sok beszédnek sok az alja, hamar végzek­Álltunk egyik lábunkról a másikra, se ki, se be. Az ut- eán járók a szemük sarkából megnézték bennünket. — Végezzünk gyorsan! A naszvadi telepes újra a 1 földet karistolgatta a csizmá- ; ja hegyével- Nekem az ácsor- gástól a tutyimban hűlni ' kezdett a lábam. Előtte este " varrtam a talpát a felsőrész- ’ hez —, ahol elvált attól — [ szapanozott fonállal, hogy erő­sebb legyén a szál, jobban ‘ tartson. — Mit tud maga arról, mi­1 történt velünk odaát, Mayer ’ úr? Semmit, igaz-e? Megpendült a hangja, az , acéldrót pattan el így. Más- , különben olyan feszült volt a csönd, mintha az egész Erdős j hallgatózott volna. — Ügy értse, ahogy mon­dom: árendás szegényembei voltam én odaát, az a darab­ka föld nem tarthatott ben­1, nünket, amit a sajátunknak mondhattunk. Birka legelőnek sszony, ha meglátott bennün- :et, iszkolt be a konyhába- Ida, ahol anyám annyi savó­val dagasztott rétest sütött ne­jünk. Mi apámmal szótlanul vé­geztük a munkánkat. Gyerek- ánykoromban annyiszor meg- íevettetett az istállóban evvel i félig német, félig magyar dccel: „Háj a szénája, rossza ova”-** Most nincs nevetős tedvünk. Apám megjáratja a sárgát az udvaron, de befog­ni már nem lesz miért. Nincs beszédünk evvel a mogorva naszvadi öregember­ei. A híre a többinél is rosz- >zabb; a Vank-házban a saját ajtájával sem bírta ki egy fe­lél alatt, a szomszéd Becke- -éket meg —, ők is bekerül- ek a hontalanok névsorába — eljelentette összeférhetetlen­ség miatt. A Becker gyereket sevitték, meg is talpalták ki- :sit. •. Aznap reggel esett, de csak ilyan gyenge, selyemszálú eső /olt, amilyenről azt találták ti a régiek, hogy a reggeli sső meg az öregasszony tánc nem tart sokáig. Akkor is én mentem apámmal; Hans oda /olt az ügyünkkel a megyénél, nátha sikerül levakartatnia nennünket a kitelepítésre szántak listájáról. Mogorva kiebrudalónk ké­szült a mezőre, kehes kis lo­vát fogta éppen a nehéz sze­kér elé. Úgy voltunk vele, hogy ml is morogtunk valamit a magunk nyelvén köszönés helyett, meg ő is a magáéin. De, akkor megállított minket, és azt mondta apámnak: — Beszédem van magával, gazda, álljon meg egy polgári szóra. Apámnak valami csípős már ■ nyelvén volt, de visszanyel­te a nyálával. — Nincs nekünk szólásunk egymással, ember. Azt ne vár­ja, hogy megköszönjem: meg­tűri a jószágunkat a iáját ir tállónkban. Az öregember a már fel is száradt földet karistolgatta a csizmája hegyével. Valahogy érződött, hogy neki sincs ínyé­re a beszélgetés, de az a szög már erősen bökdösi a zsákját hogy kibújhasson onnan Olyan pitypangforma öreg ember volt, a feje fehéren pelyhes, ha a bundasapka nenr fogta volna oda a fejbőréhez t gyenge szálú hajat, talán szer- teszállt volna az első szélfu valómra. De a szemöldöke bo­zontos, szinte rábodorodik t szemhéjára. Nagy gomból le hetett, amit nyelnie kellett mert szinte belenyekkent a; ádámcsutkája. ••Szójáték: Heu=széna Ross=ló. 31 L M II (Regényrészlet) Leskó László:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents