Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-06 / 286. szám

Társadalmi vita Balassagyarmaton Népfrontlrongresszus előtt Mikor jönnek a tettek? — Az a terület, amellyel a tervek foglalkoznak, tulajdon­képpen a város ősi magja. Uteahálózata középkori ha­gyományokat mutat, ugyan­akkor építészeti emléke csak egy van: a szerb templom. — Ezekkel a szavakkal kezdte a tervek bemutatását Sugár Gizella, a Nógrádterv terve­zője azon a társadalmi vitán, melyet Balassagyarmat város HNF-bizottsága szervezett, hogy így segítse az Öváros tér, Rákóczi út, Mikszáth Kál­mán utca, Ipoly-part, és a Révész Gábor utca határolta terület — rendezési tervének elkészítését. Forgalom nélkül Az előadó elmondta, hogy a területnek utcahálózatában rejlik történelmi értéke, ezért ezt a tervek figyelem­be vették, sőt az átalakítások­nál szeretnék ezt kiemelni. — Elsősorban lakóterületet terveztünk. E2 azt jelenti, hogy a járműforgalmat sze­retnénk kiszorítani ebből a négyszögből. Vita Élénk vita alakult ki, első­ként Sándori Nagy Jenő kért szót: — Legelőször a tervnek az­zal a pontjával szeretnék szembeszállni, mely nyílt rendszerrel vezetné el az eső­vizet. Szerintem ez környezet- védelmi szempontból nem megfelelő. A tervezőnő nyomban vála­szolt: — Az esővíz teljesen el lenne szigetelve a szennyvíz­től, így ebből a szempontból ez az észrevétel nem helyt­álló! Sándori Nagy Jenő kifo­gásolta még azt, hogyan lesz ez a terület kizárólag lakó­övezet, ha innen szolgálják majd ki a főutca üzleteit? — Nem ezen a területen, hanem egy elkerülő úton menne a forgalom. Ez az út tulajdonképpen most is meg­van, csak fel kell újítani — válaszolt ismét Sugár Gizel­la. A hozzászóló megemlítette még, hiányolja a bontásról a részletes tájékoztatót. Idős emberek élnek itt, szeretnénk tudni, mire számíthatnak — mondta. Elhangzott, hogy a terület egyik határát képező Mik­száth Kálmán utcai rész ter­vezésekor figyelembe kellett venni az erre a területre már elkészített terveket. — Végül is két tervváltozat született — folytatta. — Kü­lönbség alapvetően annyiban van a kettő között, hogy az egyik a földszintes, a másik pedig az emeletes házakat ja­vasolja. Milyen változtatásokra ke­rülne még sor? Először is a nagy háztömbök, mély telkek miatt néhány helyen új utcát kellene nyitni, néhány telket feloszlatni, de növelnék a zöldterületet is, valamint •*— a vita során kiderült, a lakók ezt természetesnek vélték — teljes közművesítésre kerülne sor. Végezzünk gyors összeve­tést! Az egyik javaslat — mely földszintes házakat épít­tetne — pozitívuma, hogy több parkolót, garázst, szabad, de betonozott területet hagyna, enyhítve így a város parkolá­si ' gondjait. A másik — mely az emeletes házak „híve” — mellett viszont az szól, hogy a nagyobb kialakítható lakás­szám nagyobb zöldterülettel párosul. A lakók nevében Tornyos Vidor szintén a bontásról ér­deklődött. s a sorok közt is ez volt a fő téma. Majd kicsit indulatosabban mondta: — Erre a területre sok terv készült már, de eddig egyik­ből sem lett semmi. Csak azt szeretném tudni, ebből mi­kor várhatunk valami konk­rétumot? — A tervek sorsa nem raj­iunk múlik! — mondta Sugár Gizella, majd Vermes István, a város főépítésze folytatta: — Senkinek a fejéről nem bontjuk el a házat. A tanács csupán 116 lakást építene, a többi mind magánerős. Sen­kit nem fogunk bontásra, vagy építésre kötelezni, mi csak azt szabjuk meg, az épít­kező hogyan építhet. A főépítész után Nagy Jó­zsef, a vitát szervező HNF városszépítő egyesület tele­pülésfejlesztési szakosztályá­nak vezetője kért szót: — Nem vagyok „tősgyö- kös” gyarmati. Húsz éve élek csupán a városban és soha nem értettem, miért nagy gondja ez a terület a város­nak. Ha a tanács megcsinálja ezt a részt, megmenti, gon­dolnia kell az egyre növekvő idegenforgalomra is. \ Szakai Jenő, a HNF városi bizottságának titkára hozzá­fűzte: — Mindenki szabadon dönt háza sorsáról. Ha egy utcában csak egy valaki akar építeni, ő egyedül is megfogja az épí­tési engedélyt kapni! A terv sorsáról pedig csak annyit, mihelyt elfogadja a tanács, le­het a munkát kezdeni. A lakók felszólalásának sorát Csízek Ferenc folytat­ta: — Nehéz az utcaszerke­zet, általános közlekedési problémák vannak az egész területen. - Azt hiszem, rész­terveket — márpedig ha egyé­nileg lehet majd építkezni, lesznek ilyenek — nem, vagy csak nagyon komplikáltan le­het összehangolni. A parkolási gondokra nem ad megnyugta­tó megoldást a terv — egyik sem. Ezen kívül: mi lesz a 35 éves építési tilalommal? Sze­retném, ha minden választóm megélné ennek feloldását. Jó lenne, ha minél előbb túljut­nánk a tervezési stádiumon. Balogh Ferenc és Kunhala­si István a következő hozzá­szólók, mindketten a zsúfolt­ság ellen szóltak, ami a tel­kek felosztásával alakulna ki. Ismét Sugár Gizella vállal­kozott a válaszadásra: — A telkek csonkítását azért javasoltuk, mert szerin­tünk a kisebb telkek jobban illenek a városközpont ké­pébe. Tény, hogy a házakat zsúfoltuk, de ez cél is volt. Ha azonban ezt a lakosság nem fogadja el, maradnak a régi telkek. Hadd mondjam el, hogy lesznek parkolók is. természetesen az eddigi 18 helyett egy helyen 25. De a sűrítéssel több lakás is épít­hető! Kettőből a végleges — Nem idézhettünk minden kérdést, minden sorok közt elhangzó gondot, összegzés­ként is csak annyit mondha­tunk. a legnagyobb téma a bontás és építés volt. Mindkét tervvariációból kiemelték a szimpatikus vo­násokat, s talán ezeket ösz- szegezve kialakul egy többek­nek tetsző tiarmadik, jobb al­ternatíva. Hlavay Richard KOZMEGEGYEZESSEL Néhány nap múlva összeül a Hazafias Nép­front VIII. kongresszusa. Az országos tanács itt számot ad arról, hogy a népfrontmozga­lom az elmúlt ót évben, a nehéz gazdasági és világpolitikai helyzetben hogyan végezte munkáját. E fél évtized folyamán hazánk­ban nőtt a közéleti érdeklődés, megnöveked­tek a népfrontmozgalommal szembeni tár sadalmi igények, s a szocialista demokrácia fejlődésével folyamatosan bővült a mozga­lom tevékenységi köre. A népfrontmozgalom sokrétű tevékenysé­ge fontos tényezője hazánkban a társadalmi stabilitás megőrzésének, a nemzeti egység erősödésének, szocialista építőmunkánknak. A népfrontbizottságok tevékenyen részt vesz­nek a közjogi feladatokban, a településpoli­tika alakításában, a településfejlesztő társa­dalmi munka szervezésében, a környezet- és természetvédelem feladatainak megvalósításá­ban, a fogyasztók érdekeinek védelmében, a népesedéspolitikai és a családvédelmi tenni­valók kidolgozásában, végrehajtásában. Moz­galmunk igyekszik tudatosan közreműködni a szocialista életeszmények, magatartási nor­mák, a szocialista életmód kialakításában, terjesztésében. Gazdasági gondjaink, s a be­lőlük fakadó feszültségek azonban fékezik e törekvéseket. A népfrontbizottságok többsége a közvet­len lakóhelyi politika formálásában jelentős szerepet tölt. be. Sok esetben kezdeményez­nek a lakóközösség gondjain enyhítő, köz­érzetet javító akciókat és mind eredménye­sebb együttműködés bontakozik ki a taná­csokkal és a lakóhelyi társadalmi szerveze­tekkel. A népfrontmozgalom minden olyan feladat képviseletét vállalja, amely az ál­lampolgárokkal, társadalmi életünk fontos területeivel kapcsolatos és a szocialista fej­lődést szolgálja. A VI. ötéves tervben a la­kosság által végzett lakóhely-fejlesztési tár­sadalmi munka összértéke várhatóan meg­haladja az 50 milliárd forintot! Ezekben a munkákban a gyermekintézményekhez Kap­csolódó tevékenység mellett előtérbe kerül­tek a közművek, a szolgáltatás, a kereske­delem, az egészségügy fejlesztését segítő fel­adatok. A népfrontmozgalom nyolcadik kongresszu­sára készül. Mit várhatunk a kongresszus munkájától? Adjon újabb erőt a népfront több százezer aktivistájának és ezen keresz­tül az egész társadalomnak az országépítő munka folytatásához. Olyan történelmi idő. Svakban élünk, amikor különösen fontos a társadalmi közmegegyezés és az együttmű­ködés. Hazánk fejlődésének irányával a lakosság döntő többsége egyetért, természete­sen vannak vitát kiváltó okok, célok, véle­ménykülönbségek. A vitákra szükség van, a népfront fórumai eddig is, ezután is he­lyet adnak ezeknek. Arra törekszünk, hogy az egymástól eltérő, különböző vélemények tiszteletben tartásával szülessék meg a több­ségi akaratot, érdeket kifejező közös állás­pont. A nyolcadik kongresszus fontos feladatá­nak tekinti, hogy az eddigieknél is jobban kifejezze a népfront tömegmozgalmi és -po­litikai tömörülés jellegét: soraiban szívesen lát mindkenkit — ideológiai fenntartások nél­kül —, aki társadalmi tevékenységével hoz­zájárul az ország anyagi és szellemi gyara­pításához, legyen munkás, vagy értelmiségi, nő vagy férfi, vallásos, vagy ateista, idős vagy fiatal, magyar vagy más anyanyelvű. A társadalmi és tömegszervezetek — sajá­tos feladataik betöltése mellett — az MSZMP részvételével és vezetésével együttesen ala­kítják a népfrontmozgalmat, amely így vál- lik a párt szövetségi politikájának átfogó . keretévé. Ezt a politikai tartalmat fejezte ki az is, amikor az elmúlt hetekben újjává­lasztott több mint 4600 népfrontbizottság tag­jainak kétharmadát a lakosság közvetlenül, egyharmadát a népfrontba tömörült társa­dalmi szervek testületéiben választották. Tehát növekszik a lakossági érdeklődés és érdekeltség a népfrontbizottság összetétele iránt, másrészt a megválasztott személyek még nagyobb felelősséggel dolgoznak, hi­szen az őket ismerő, közösség, testület meg­bízásából tevékenykednek a népfrontmozga­lomban. Ez a megbízás ellenőrizhető, szá­mon kérhető. A kongresszus számadás is, de több an4 nál. Akkor tölti be hivatását, ha a nép­frontmozgalom célját, tevékenységét az ed­digieknél is erősebben a közügy rangjára emeli. Elő kell segítenie a XIII. pártkong­resszuson kidolgozott, a népfront választási felhívásában megfogalmazott országépífő program megvalósítását. Ehhez meg kell nyerni az állampolgárok cselekvő támogatá­sát. Mindenkit, aki felelősséget érez népe, nemzete, családja és önmaga jelenéért, jövő­jéért. A szakmai és elméleti foglalkozásokat kéthetente egy alkalommal az oktatókabinet­ben tartják a Kereskedelmi és Vendéglátó ipari Szakmunkásképző Intézet tanulói. A felvételen: a II. C. osztály bővíti gyakorlati ismereteit. — Bp — Mihályfi Ernő emléke B döbbenet kitörölhetet­len az ember leikéből. Pár perce még mit sem sejtett, a szerkesztőségi tit­kárságon pedig néma csend fogadja, a korán érkezők le­taglózva hallgatják a rádiót. A hírolvasó Mihályfi Ernő életét méltatja. Barabás Éva, a szerkesztőségi titkár anyás­kodva átöleli a slapajt, a mozdulatban ott van a bizta­tás is meg a bizakodás is: így könnyebben viselhető a gyász. A naptár 1972. november 20-át,, hétfőt mutatott. Mihályfi Ernő szombaton még össze­pakolta a fontosabbnak ítélt kéziratokat a hét végi mun­kához és többé nem tért visz- sza a Magyar Nemzet szer­kesztőségébe. Hetvenöt éves volt- Milyen rövid ehhez ké­pest az a kurta másfél év, amit talán meg sem érdemelt kitüntető figyelme mellett egy szerkesztőségben tölthetett el vele az írásmesterséggel ka­cérkodó pályakezdő­S a döbbent 'gyász kellett ahhoz, hogy a világ hétközna­pi dolgaira jobban figyelő em­ber ráeszméljen arra, milyen iskolában kezdi (kezdte) a fel­készülést. A Magyar Nép­köztársaság Elnöki Tanácsa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos El­nöksége, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Ma- mfsr Nemzet szerkesztősége fczös gyászjelentése többek Msött így fogalmazott: „Mi­hályfi Ernő ifjúságától kezd­ve, mint újságíró, lapszerkesz­tő és politikus népünk sza­badságáért és felemelkedéséért küzdött. A második világhá­ború éveiben a történelmi emlékbizottság egyik megala­pítója és az antifasiszta nem­zeti ellenállás, a népfrontgon­dolat. a nemzeti összefogás mindvégig hű harcosa volt. A felszabadulás után magas közéleti tisztségeiben, a ma­gyar sajtó vezető posztjain mindenkor szocialista hazán­kért munkálkodott”. Bizony, jobban kellett vol­na készülni Mihályfi Ernőből. De Mihályfi Ernő a kipróbá­lásra elsején érkezett „nyári gyereknek” is lehetőséget adott arra, hogy tizenötödikén riportsorozatot kezdjen közöl­ni, a varázslatos jelen, a ki­nyomtatott betű lehetősége és felelőssége pedig nemigen adott időt a tanulságos múlt felmérésére. A szerkesztőségi ábécét tanuló csak azt tudta, hogy a jóságos mosolyú, vagy a felületesség miatt fölöttébb haragvó Misu bácsi naponta megáll a szerkesztőségi szo­bában: „Min dolgozol, fiú?” Bizony, jobban kellett vol­na készülni Mihályfi Ernőből, hogy ne csak naponta tapasz­talt emberségéért, hanem pél­dát adó elkötelezett múltjáért is méltó módon becsülni le­hessen a publicistát, a politi­kust- a kritikust, a szerkesztőt. Éppen mulasztásainkra figyel- meztett a megkésett vallomás, az elmúlás megmásíthatatlan ténye hozza a felszínre a múlt történéseit. Elmúlás? Elmoshatja-e az idő Mihályfi Ernő emlékét? Mihályfiét, Misuét, Misu bá­csiét, aki 1936-ban a Magyar- ország szerkesztője, s két év múlva éppen tartása miatt áll fel a szerkesztői asztaltól. Nem félrevonulni, hanem azért, hogy Bajcsy-Zsilinszkv Endré­vel megalapítsa a Független Magyarországot, amely a nép­frontban tömörülő, ellenzéki erők harcos orgánuma lesz, Már akkor is tudni kellett volna a saját kinyomtatott soraiba beleszerelmesedő em­bernek ezeket a ténveket, amikor Misu bácsi kissé haj­lott alakjával megállt a hall­ban a televíziót nézők között, s megtudakolta a futballmeccs eredménvét- Meg azt is, hogy 1948 februárjában ott volt Moszkvában a magyar—szov­jet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés tárgyalásain —-, mint a köztársasági e'nök kabinet- irodájának miniszteri rangú vezetője- S, hogy politikusként volt megbízott külügyminisz­ter, tájékoztatásügyi minisz­ter, az Országyűlés alelnö-ke, népművelési miniszterhelyet­tes. Mindenekelőtt azonban szer­kesztő volt. Tudása, tehetsé­ge, tisztessége és lelkiismere­te az ÚJSÁGOT tette élet­művévé. Megszolgált elisme­résben nagyvonalú, megérde­melt büntetésnél keménven ítélkező ember, aki meglehe­tősen sokat kívánt, Egyik bú­csúztatója így írt róla: „Mint a jó diringens, aki7 jelenték­telenebb hangszerek hamis hangjaira is felfigyel, olyan érzékeny volt a szakmai hi­bára: tökéletesen összehangzó zenekart kívánt. Széles körű műveltsége, tájékozottsága és szenvedélyes hivat ásszeretete példája minden szerkesztőnek, újságírónak, a tájékoztatás valamennyi munkatársának”. Többször hallottam róla, Mihályihoz bemehet akárki az utcáról, hogy újságíró akar lenni. Jómagam is azt hittem, hogy álmodom, amikor jött az üzenet: „Vár Mihályfi Ernő”. Mert a véletlen Ruffv Péter .kezébe sodort egy kéziratomat, s ő megmutatta a Magyar Nemzet főszerkesztőjének. Apámról, anyámról, s a nóg­rádi földről kérdezett. Nem tudtam azt sem —, mennyi mindent nem tudtam —, hogy a kitüntető figyelem talán a közös szülőföldnek is szól- De nem annyira, hogy már az első beszélgetésen tetten ért ismeretbeli hiányosságom el ne szomorítsa és ne idézze a híres mondást: egeret fogni a kölyök macska is tud •.. Ilyen az ösztöne, a mesterségbeli tudáshoz azonban tanulni kell. S. megadatott, a lehetőség, hogy a mindennapi munkában megtapasztaljam, a lapszer­kesztés közben a hetvenhá- rorryhetvennégy éves Mihály­fi Ernő milyen végtelen tűre lemmel és szeretettel „szer­kesztette” az embert. Egy dél­után magához hivatott: „Mi volt ma a legérdekesebb hír az újságokban?” Soroltam én az „elutazást” és „megérke­zést”, az ilyen-olyan tanács­kozások összefoglalóit, min­den fontosnak vélt esemény híradását. Aztán ő rámutatott egy apró betűvel szedett négy­sorosra : valahol a Duna—Ti­sza közén, egy termelőszövet­kezet majorjában fölöttébb szokatlan esemény történt. S a folytatás: „Szólj a titkársá­gon az autóért, nézz körül és írj egy riportot”. S, hogy a rövid együtt töl­tött idő ellenére is miért él olvan elevenen Mihálvft Ernő mosolya, arcának minden vo­nása? Talán azért, mert ha­tártalan munkavállalása mel­lett is annyira tudott figyel­ni az emberre, mint senki más. Hét végén nekiment va­laki valakinek az értekezle­ten, hétfőn Mihályfi már a jelentéktelen ügyet is rendbe tette: „Nem kell a lelkedre venni .. • ” És igazságot tett, bátorított, elrendezett —, még oly módon is, hogy a beteg­ágyról Barabás Évával cédu­lán küldte az üzenetet. November 24-én múlt tizen­három éve, hogy a Mező Im­re úti temetőben végső nyug­helyére kísértük, A gyászoló tömegben ott volt a szülőfalu, a Nógrád megyei Bér község küldöttsége is- Dr. Ortutay Gyula így búcsúzott tőle: „Hitt... az önmagát, mind teljesebben megvalósító szo­cialista emberben, ezért dol­gozott ezért harcolt, s mi ezért őrizzük meg jó emléke­zetünkben” B magyar sajtó mostani ünnepén Nógrád megye méltó módon emlékezik szülöttére, a Bértől karnyúj­tásnyira lévő Palotáshalom művelődési háza felveszi » publicista, a politikus, a kri­tikus. a szerkesztő Mihályfi Ernő nevét. Mihályfiét.'aki országos gondok súlya alatt is mindenkinél jobban tudott figyelni az emberi lélek legap­róbb rezdülésére is­Kelemen Gábor NÓGRÁD - 1985. december 6., péntek 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents