Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-31 / 306. szám

Mérkőzés előtt — és ütőn Az ősz huszonnyolc pillanata Összeállítás előzetesekből és nyilatkozatokból — az SBTC-ről A NÖGRAD sportoldalán régi hagyomány, hogy a labdarúgó­bajnoki mérkőzések előtt amo­lyan beharangozókat közlünk a megye legmagasabb osztályban játszó csapatáról, mostanában az NB Il-es SBTC-ről. Legtöbbször Haász Sándor edző nyilatkozott az ősszel (olykor Cserháti József szakosztályvezető véleményét is kikértük). Amióta a Népsportnál újra bevezették a második vo­nalbeli meccsek utáni edzői nyi­latkozatokat, a szakvezető „sző-* vegei” egyre jobban kezdik ér­dekelni a lap olvasóit. Az aláb­biakban a NÖGRAD előzetesei­ből és a Népsportban megjelent nyilatkozatokból közlünk egy cso- korravalót. Haász Sándor: Nagyon erő" sen érinti a mieinket a ruti­nos játékos (Földi Attila) ki" esése. Hiányozni fog a nyu­godtsága, tapasztalata, gólké­pessége; meghatározó egyéni­ség volt eddig a pályán. 1985. augusztus 25.: Nagykanizsa—SBTC 0—3 H. S.: Körvadászaton a nyúl­nak js nagyobb szerencséje van, mint nekünk. ☆ „Az edzó a vasárnapi meccs­re ugyanolyan becsületes küz­dést. helytállást vár a játéko­saitól. amilyet eddig láthatott a közönség.” Szeptember 8.: j SBTC—Szekszárd 1—1 H. S.: Ilyen is van... f ☆ Cserháti József: Kezd ki­alakulni az a csapat, amelyre hosszú távon számolhatunk. Szeptember 11.: Sopron—SBTC 2—I H. S.: Vékony jégen kor­csolyáztunk, amely most be­szakadt alattunk. ☆ H. S.: Jó védőjáték mellett akár gólokat is rúghatunk, és megszerezhetjük a két pontot. Szeptember 18.: Eger—SBTC 1—0 H. S.: Ha a véleményem megmondanám, talán be is zárnának érte... H. S.: A nyíregyházi meccs is háromesélyes, bár gondo­lom, a szabolcsiak is nagyon szeretnének följebb kapasz­kodni a tabellán. Szeptember 29.: Nyíregyháza—SBTC 4—0 H. S.: Legalább hat gólt rúghattunk volna ziccereink­ből. H. S.: A nyíregyházi meccs tanulságaként, egész héten a helyzetkihasználást gyako­roltuk. Még mindig sok a kisebb-nagyobb sérülés... Október 6.: SBTC—Metripond 0—0 H. S.: Ilyen meddő támadó­játékból nem is születhet gól. (Az eredeti nyilatkozat így hangzott: „Ilyen impotens produkcióból csak lombikbébi születhet.”) ☆ H. S.: A vasárnap) meccsen a győzelem a minimális elvá­rás. A keszthelyi biztató je­lek (2—2) miatt nem változ­tatok az ottani kezdő csapa­ton. Október 20:: SBTC—Debreceni Kinizsi 0—1 H. S.: Országomat egy gól­lövőért... ☆ Cs. J.: Mire számíthatunk? Nem vagyunk elkeseredve! A hagyományos „északi rang­adón” döntetlen körüli ered­ményt várok. Elszánt a han­gulat... Október 27.: Diósgyőr—SBTC 2—0 H. S.: Ha ez így folytató­dik, akkor alighanem „a vé­gek dicsérete” következik... ☆ „A Baja elméletileg nem ál­líthatja megoldhatatlan fel­adat elé a nógrádiakat, hi­szen a 19. helyen tanyázik most.” November 3.7 SBTC—Ba ja 0—1 H. S.: A mindent legyőző akarat vezethet csak sikerre. ☆ „Az elnökség a labdarúgó­csapat játékosainak prémi­umfeltételeit js úgy korrigálta, hogy a hátralevő mént Ízesek­re nagyobb ösztönző ereje le­gyen^’ November 9:: Dunaújváros—SBTC 0—0 H. S.: Újra felfelé görgetjük a sziklát, mint Sziszifusz. ☆ Cs. J.: A szakosztályelnök­ség döntéseinek hatása nem maradt el, ez érződött Duna­újvárosban már az eredmé­nyességen is. (?) A Komló el­len mindenképpen győzelmet várok. November 17.: SBTC—Komló 2—3 H. S.: Ez a „szép” az edzői pályán: legjobb játékosunk három durva hibája miatt most engem szidnak a szur­kolóink. ■fr H. S.: A szokásos edzésmun" kát végeztük, próbáltuk a ku­darcok okait boncolgatni. Re­mélhetőleg a fiúk is elgondol­kodtak a történteken és va­sárnap már a korábban ta­pasztalt elszántsággal lépnek pályára. November 24:: Ganz-MÁVAG—SBTC 1—1 H. S.: örülnj kellene az egy pontnak, de nem tudok. 1—0 után ugyanis nem tudtuk meg­valósítani elképzeléseinket. ☆ H. S.: A szezonzárón csakis a győzelem elfogadható ered­mény! December 1:: SBTC—H. Szabó L. SE 4—1 H. S.: Az őszi idény mini- mérlege: a felszabadult neve­téstől a „csíz”-mosolyig... Tóth—Várkonyi—Gáspár Sakkszimultán 36 táblán Pintér József Szécsényben Szombaton délután 5 óra­kor sakksznmultánra került sor Szécsényben a nagyközsé­gi tanács épületében. A nagy érdeklődéssel várt rendez­vényt Zagyvái Sándor, a szé- csényi tanács elnöke nyitotta meg és köszöntötte Pintér Jó­zsef nemzetközi nagymestert, a sakkvilágbajnoki ezüstér­mes csapat tagját. Ezután a szimpatikus nagymester be­számolót tartott a legutóbbi világbajnokságról. Főleg a svájci és a kínai meccsekre volt kíváncsi a nagyszámú sakkbarát, de a szovjetek el­leni győztes mérkőzésről is sok szó esett. Ezek után ke­rült sor a 36 táblás szimul­tánra, ami elég gyorsan, mint­egy két és fél óra alatt, ért végeit. Nem sok „babér” ter­mett a főleg szécsényi és a Szécsény környéki ellenfelek­nek. A fiatal nagymester sorra megadásra kényszerí­tette ellenfeleit. Mindössze hárman: Gál Gábor mj. (St. Volán), Deák Lajos I. oszt. (Szécsény) és Vavrovics Jó­zsef (Szécsény) harcolt ki döntetlent. A verseny végén Géczi Fe­renc, a szécsényi sportkör el­nöke megköszönte Pintér Jó­zsefnek a beszámolót, a 36 táblás szimultánt és Szécsény nagyközségi emlékplakettet nyújtotta át a nemzetközi nagymesternek. RöpnyilatkoTatolr Boldog új esztendőt, lányok! Szezon közben az SVÍ SC NB íl-es női röpíabdacsapaiáról Az SVT SC női röpiabdásai az évadzárón. Alsó sor, bal­ról: Váradi, Kemencsik, Handóné, Deák, Nagy. Czankné. Fönt: Szárnyasi, Szkiba, Póczos, Ponyi. (Hiányzik a képről: Schujer, Szép és Percze.) Hosszú évek „vajúdása" után, nehéz körülmények kö­zött próbált megfelelni Sal­gótarján és egész Nógrád megye immár egyetlen NB~s női röplabdacsapata a sport­ág helyi hagyományainak. A sok bába — azaz „bázisszerv”: a SZÜV, a ruhagyár és Róna­bánya — között majdnem el­veszett a gyerek. Egy alkalom­mal csak az osztályozókon vívta ki a csapat a bentmara- dást a hazai második vonal­ban. Aztán felv'irradt az idei nyár és rájuk sütött a nap. Az együttesnek azóta új gaz­dája van: a Salgótarjáni Vas­öntöde és Tűzhelygyár sport­egyesületének legjobb szak­osztálya a röplabdázó lá­nyoké és asszonyoké. És ezen az őszön — amikor már biz­tos gazdaság} háttérre épít­hettek — olyan sikeresen sze­repelt Czankné Nagy Edit já­tékos edző csapata, mint még soha: „dobogós” helyen, har­madikként zárhatta a naptári évet az SVT SC az NB II. Keleti csoportjában. A bajnokság állása 1. MVSC 11 10 1 32- 9 M 2. DSI 11 9 2 31-11 20 3. SVT SC 11 8 3 25-17 19 4. NY VSSC 11 7 4 26-17 16 5. Békéscsaba 11 7 4 21-16 18 6. DUSE 11 7 4 27-21 18 7. Nyírbátor 11 5 6 19-20 !6 Nyír. T K líl 5 6 19-20 16 9. Gyomaendrőd ML 4 7 20-23 15 10. Mezőkövesd 11 3 8 17-25 14 11. Tiszava&vár 11 1 10 4-31 12 12. Ibrány M­11 2-33 11 Pedig az előjelek nem a legbiztatóbban alakultak. Az előző év; garnitúrából Veres Szegedre távozott, Zsugya és Szabó pedig munkahelyi, il­letve főiskolai leterheltsége miatt nem is kezdhette meg a felkészülést. Visszatért vi­szont az együtteshez a bá- tonyterenyei gimnázium csa­patától Kemencsik Kornélia — négy év után —, és idény közben sikerült leigazolni a salgótarjáni Pénzügyi és Számviteli Főiskolán tanuló Deák Zitát, aki az NB I-es Szolnok; Vegyiművek gárdá­jának ifjúsági játékosa volt. összesen kilencen álltak ren­delkezésre a rajtnál. És az SVT támogatásával már az alapozásra is kiváló lehetőségeik adódtak. Fokoza­tosan alakult ki a csapat egy­sége, sikerült néhány új elemmel gazdagítani a táma­dójátékok variációinak tár­házát. Ezek mérkőzésszerű begyakorlására a Karancs Ba­rátság Kupa adott nagyszerű alkalmat. Czankné Nagy Edit: „Én a küzdenltudásnak döntő szerepet tulajdonítok a sikerünkben. A csoport leg­felkészültebb, a tabellán minket megelőző csapatai kö­zül a Debreceni Sí, vaűaminit a nagy vetélytárs, Nyíregy­házi VSSC ellen is 2—2 után tudtunk nyerni. A hajdú-bi­hari sportiskolásokat csak a listavezető miskolci és a salgótarjáni csapat tudta meg­verni ! Persze azért van még mit tanulnunk. Az új baj­nokságban már engedélyezett „húzás” alkalmazása és az ellene való védekezés még gyenge pontunk. Nem talá­lok magyarázatot emellett a 3—0 arányú vereségünkre sem Gyomaendrőd ellen — ez a közepes képességű gárda va­lóságos mumusunk .. .” Az eddigi játékos edző, csa­pata meghatározó egyénisége, aki az egész őszi idényoen a legjobb, legmegbízhatóbb tel­jesítményt nyújtotta, most ak­tív sportpályafutása befeje­zésének gondolatával foglal­kozik. Pedig égető szükség lenne rá az együttesben: a játék szervezőjeként, előké­szítőként, befejezőként és a sáncolásnál is óriási feladat hárult rá. Ennek elvégzésére még hasonló képességű ' já­tékos sincs az SVT-ben, mint az NB I-es tapasztalatokkal rendelkező Czankné. Ám az új esztendőtől új edző veszi át a csapat szakmai irányítá­sát: Kőbán László... Szatmári Szilárd szakosz­tályelnök : „Szívből gratulálok az egész csapatnak az eddigi legjobb helyezéséért, és nagyon saj­nálom személy szerint, meg vezetőként Is Czankné Nagy Edit távozását. Tudok a munkahelyi, magánéletben gondjairól; az is világos, , hogy játékos edzőként túl nagy teher és felelősség ne­hezedett rá eddig. Még min­dig bízunk benne, hogy ta­lán meggondolja magét és a pályán továbbra is segíti csa­pattársait. még >ga,lább eb­ben a bajnokságban. Hiszen akár a fe’jebblépést is meg lehetne pályázni; a tűzhely­gyár minden' támogatásit meg­ad hozzá!” Egyénileg külön elismerésre méltó teljesítményt nyújtott az ősszel -például Szkiba Mar- git, aki az egyik legered­ményesebb támadójátékosnak bizonyult. Jobb- és balkezes leütései sokszor mérkőzéseket döntöttek el. Schujer Nóra előkészítő játéka sokat javult, váratlan közbeütései mind gyakrabban sikeresek: a lab­dák elosztásában kell még fejlődnie. Szép Zsuzsa igen változatosan alkalmazta a különböző támadási formá­kat. Kiismerhetetlen megol­dásaival sokszor okozott za­vart az ellenfél soraiban. Percze Ildikó szépen fejlődik szakmailag, még a mozgás­készségén van némj javítani­való — de hát a csapat leg­fiatalabb játékosa... Oláh:lé Szárnyasi Márta és Kemencsik megfelelően illeszkedett visz- sza az együttesbe, támadó és feladó szerepkörben is jól helytálltak mindketten. Han­dóné Lőrincz Klára volt a legszorgalmasabb: piezőnv­munkája sokat javult, a tá­madások befejezése az erős­sége. Deák. Póczos, Váradi és Ponyi az ifjúsági csapatban bízón vított. Deák Zita: „vetetlenül kerültem a sal­gótarjáni főiskolára. hiszen az országos tanulmányi ver­senyen az első tiz közé ke­rültem. tehát felvételi nélkül mehettem volna most a ta­vaszi érettségi után akárme­lyik egvetem matematika szakára. De akkor már be volt adva ide a kére'mem . . . Szolnokon persze tobban ott­hon éreztem it3«am. mint itt. de remélem, sikerül majd beférni a feltiőtiesaoat- ba még ebben a bamokssg- ban, s talán szebb ered­ményt is elérhetünk mint az őszt harmadik helyezés!” Kívánunk hozzá sok =:k”rt — boldjOg új esztendőt, lá­nyok és asszonyok! Palkoviís Gyula— Várkonyi Ferenc Életünk és a sport össze­függéseinek megítélésében szemléletváltozásra van szük­ség. Ezt az illetékesek nem most ismerték fel, de idő kellett ahhoz, hogy a felté­telek megérjenek az előrelé­péshez. Az idén a Minisztertanács tárgyalta részletesen a ma­gyar sportélet helyzetét, az ebből adódó tennivalókat. Természetesen azóta szóba került a téma az alsóbb szintű politikai és állami fó­rumokon is. Gazdasági, szak­mai, tanácsi és pártvezetők igyekeztek a maguk oldaláról hozzátenni a témához ta­pasztalataikat- és javaslatai­kat. Ezek a megbeszélések, a tanácskozásokon és értekezle­teken hozott határozatok még csupán a lendítőerőt jelent­hetik az ütemváltáshoz. Ed­dig is voltak jó határozatok, csak a megvalósításukba csú­szott nemegyszer hiba. Az országos szakmai és po­litikai iránvító szervek úgy foglaltak állást, hogy a kí­vánt szemléletváltoztatás irá- nva az iskolai sporttól és testneveléstől, mint alaptól « szabadidős-sporton át vezessen a versenysportig, ezen belül bz élsporthoz. Ennek kell megteremteni a személyi, tár­gyi. anyagi feltételeit a meg­lévő lehetőségek, pénzeszkö­zök, szakemberek -megfelelő „elosztásával”, átcsoportosí­tásával. Ami például a nél­külözhetetlen forintokat ille— 6 NÓGRÁD - 1985. ti: a korábban három egyenlő részt képező állami, bázis­szervi támogatás és saját be­vétel aránya a sportegyesüle­teknél Nógrád megyében má­ra úgy alakult, hogy a taná­csok 68 százalékot vállalnak, az üzemek és intézmények, valamint a szurkolók, párto­ló tagok együttvéve ennek a felét sem ... Nógrád megyében jelenleg a százötven sportegyesület­nek csaknem 33 ezer tagja van. Tavaly — meglehetős átfedésekkel — már megkö­zelítette a százezret a szabad idejükben (többnyire nem rendszeresen) sportolók szá­ma. Az ezernél több minősí­tett nógrádi sportolóra és helybeli versenyzőtársaikra, az 500-at meghaladó számú képesített sportszervezőből és -vezetőből mindössze 231 jut! A megye tanintézeteiben több mint 130 a testnevelő tanár. (Ezek tavalyi adatok, hiszen az 1985. évi összesítés még nem készülhetett el. Félő azonban, hogy az idén is kevesellnünk kell ezeket a számokat.) Vannak jó példák is arra, hogyan segítheti megfelelően egy-egy üzem vagy gazdaság az ott dolgozók sportéletét, sőt szabad idejük hasznos el­december 31., kedd töltését színvonalas viadalok nézőiként. Mint szurkolók, a többieknél jobban kötődnek ezeknek a bázisszerveknek az alkalmazottai munkahelyük­höz. A pásztói Mátraaljai Ál­lami Gazdaság, a romhányi kerámia, vagy a salgótarjáni síküveggyár követendő lehet ebből a szempontból a többi, önálló sportegyesülettel ren­delkező cég számára. Nógrád megyének mindösz- sze nyolc társközségében nincs működő sportegyesüle­te. Az általános és középis­kolákban fokozatosan — ám pénzszűke miatt a kívánatos­nál sokkal lassabban — ja­vulnak a diáksport és a test­nevelés tárgyi lehetőségei és személyi feltételei, (a szak­tanárok aránya). Ugyancsak jobbítani kellene az oktatási intézmények (különösen a testnevelés tagozatos osztá­lyokkal rendelkezők) és a hozzájuk legközelebb álló sportegyesületek kapcsolatát. A legfontosabb, alapvető je­lentőségű tennivaló: az isko­lai testnevelés színvonalának emelése. Ehhez kapcsolódik a délutáni diáktömegsport- foglalkozások rendszerének kiszélesítése, a mindennapos testnevelés bevezetése az év­tized végéig a megye összes általános iskolájában, mint kiemelt feladat. Az elmúlt években nagy lendületet vett a korábban tömeg-, ma szabadidős-sport" nak nevezett tevékenység. Szerencsésen divatba jött né­hány olyan mozgásforma, mint a karate, az aerobic, a kocogás, a hosszú távú futás, stb., amelyek rendsteres moz­gásra, testedzésre szoktatták az erre vállalkozókat. Már­pedig a szokás nagy úr. Ha már óvodás korban hozzá­szoknának a gyerekek a mindennapi, sportszerű moz­gáshoz, akkor a fiatal és a középkorú nemzedék sokkal egészségesebb, fizikailag fej­lettebb, teherbíróbb és jellé­mében is erősebb lenne, mint amilyen napjainkban. Továbbra is építeni kell —, ha lehet, még jobban — a munkahelyi, lakóhelyi, iskolai közösségek öntevékenységé­re. ha együttes sportolásról, egyesületalakításról van szó. Különösen a középkorú nő­ket és a fiatal, családalapító férfiakat kellene a mostani- nál jóval nagyobb számban bevonni a szabadidős-sport­ba. Alapvető, hogy lakóte­rületi közösségek számára szombat-vasárnaponként is használható legyen a helybe­li iskola tornaterme, sport­udvara, felszerelései: vagy ha van a közelben sportlétesít­mény. az legyen nyitva szá­mukra. A diákoknak a taní­tási szünetek alatt is olyan programokat kellene szervez­niük a szülői munkaközös­ségeknek, a sportkluboknak, az úttörőszervezeteknek, ame­lyek biztosítanák a gyerekek folyamatos sportölását. Nógrád megye különösen alkalmas a turizmus kibonta­koztatására. elterjesztésére. Ennek ellenére fokozatosan csökken a szervezett termé­szetjárók száma, bár spon­tán módon mind több család, kisközösség kerekedik fel hét végeken a környező he­gyekbe, erdőkbe, még az észa­ki határon túlra is. A turiz­mus mellett az eddiginél na­gyobb gondot kell fordítani tehát a lakótelepi spoTtegye- sületek számának növelésére, az önköltséges tanfolyamok elterjesztésére, a sportklubok tömegeket mozgató rendezvé­nyeinek népszerűsítésére. A versenysportban tovább­ra is az eredmények alapján célszerű differenciálni. Je­lenleg 12 kiemelt sportág van a megyében, amelyeket 27 szakosztályban űznek legalább harmadosztályú szinten. Itt az. alapsportágakra: az atlé­tikára, a tornára és az úszás­ra kell mindinkább helyezni a hangsúlyt. Nógrádban ma három tanuszoda. 70 tornate­rem és -csarnok van —, ez bizony nem sok. Még a mi­nősített sportolók sem igen férnek be, nemhogy az is­kolások és a kedvtelésből mozgók. Az úszásnak — hiá­ba lenne kötelező tantárgy —, helye nincs, a tornának pedig az élő hagyománya és a megfelelő számú szakem­bere hiányzik. A megye 12 ezer igazolt sportolója közül fa létszám fele labdarúgó, ám igen kevés az olimpiai egyéni sportágat magas szinten űző nógrádi. Pedig ezen múlik, hogy évtizedek óta az utolsó helyek valamelyikén áll. Nógrád megve versenysport­ja az országos rangsorban. A feladat adott. El kell kezdeni minél előbb —. még­hozzá a legelején: a diák­sportnál, amelynek hamaro­san országos szövetsége a’a- kul —, napjaink igényeinek, meglévő és kialakítható te­hetőségeinknek . megfelelően azt a munkát, amelynek cél­ja: vállon az éleim,ód szer­ves résemé, mind több em­ber számára a sportszerű, rendszeres mozoas, belső Szükségletté a szabad idő egy részének ilyen formában va­ló eltöltése. Minden érintett szervnek —, mároedig tulaj­donképpen mindenki érintett ebben a dologban —, meg­van a tennivalója a követke­ző évekre. Nagy a tét: mind­annyiunk egészsége, munka- képessége, edzettsége, utóda­ink életrevalósága, az eléjük állítandó jó példa. Az át­gondolt, jó! megtervezett és pontosan kidolgozott, megfe­lelően propagált elképzelése­ket már „csak” meg kel1 va­lósítani. Halaszthatatlanul! V. f. Mindannyiunk ügyében Áíap: az iskolai sport — tét: az egészség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents