Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-27 / 302. szám

II Sahel-övezet legolcsóbb energiája

Az UNESCO találmányt készített arról, hogy miként láthatnák el legolcsóbban öntözővízzel Afrika szárazságtól legjobban szenvedő területét, a Sahel-övezetet. A tanulmány megállapítása: a vízenergia fölényben van, minden más erőforrással, szemben ott, ahol sok villamos energiát fogyasztanak, s ahol a távvezeték-hálózatot gazdaságosnak látszik kiépíteni. De ahol ezek a feltételek nincsenek meg. ott a napenergiát, vagy a szélenergiát célszerű hasznosítani.

A tanulmány szerint a Diesel-üzemű szivattyúk — 50

kW teljesítményig — drágábban juttatják az öntözővizet a földekre, mint a napcellás erőművek. Azóta a kőolaj ára csaknem megduplázódott, a napelemek ára ellenben csökkent. Az is a napcellák alkalmazása mellett szól, hogy nem kell őket karbantartani, nincs szükség hozzájuk pótalkatrészekre, szakképzett munkaerőre, továbbá. hogy az áruk — a tranzisztoréhoz és integrált áramköréhez hasonlóan —• várhatóan tovább zuhan. Az 1970-ben 13 dolláros napcellák ára az idén már csak 50 centbe kerülnek, és az előrejelzések szerint 1988-ban 15

centbe.

Noha, a tanulmány a Sahel-övezet országainak helyzetét veszi alapul, megállapításait az egyenlítői vidékek más fejlődő országai is hasznosíthatják.

Jelzi a jegesedést

Az elmúlt télen újfajta je- gesedési vészjelző táblákat próbáltak ki Svédországban és Olaszországban. A hagyományos veszélyjelző táblákat hőérzékeny fóliával vonták be. Amint a hőmérséklet 1,5 fok alá csökken, a fóiia átlátszóvá válik, és lat (látóvá teszi a figyelmeztető jelzést: a gépkocsivezetőt óvatosságra inti. Az új eljárásnak előnye, hogy a hagyományos jelzőtáblákat nem kell kicserélni, és egész éven át a helyükön maradhatnak.

U) bányagépek

Szoftverbörze

Salgótarjánban

Megyénkben is, akárcsak szerte az országban, rohamosan nő a számítógépek száma. A jövő szakemberei nem képzelhetők el alapvető számítógépes ismeretek nélkül. A kor kihívásának eleget téve egyre több közművelődési intézmény karolja fel a számítógépes kultúra terjesztését. Megyénk nagyobb művelődési központjai főleg fiataloknak szerveznek tanfolyamokat, A salgótarjáni Kohász Művelődési Központ űj szolgáltatással állt elő: ma 8—18 óráig C—64 és Spektrum tulajdonosoknak rendez szoftverbörzét, ezzel is segítve a ■zámítógépprogramok cseréjét.

Hét hazai szénbányavállalatnak több mint 600 millió forint értékű bányagépet és részegységet szállított az idén az Országos Bányagépgyártó Vállalat. Ezzel teljesítette szerződésben vállalt kötelezettségeit.

Az OBV a hagyományosan gyártott vágatépítő gépcsalád két tagjából az idén nyolcat1 adott át a bányaüzemeknek. Gumihevederes szállítószalagokból több mint negyvenet gyártottak. Ezek együttes hosz- sza meghaladja az ötvenezer métert. A hazai bányavállalatok többségében már ilyen szalagokon küldik a felszínre a szenet és a meddőt. Néhány üzemben még továbbra is szükség van csillékre, amelyekből az OBV ebben az évben kétezer darabot készített. Ezenkívül több bányaliftet,

kétszáz hajtóművet, és ugyancsak kétszáz búvárszivattyút szállítottak. A korábbi években készült berendezésekhez 30 millió forint értékű alkatrészt gyártottak.

Az OBV és a Borsodi Szénbányák konstruktőrei az idén kifejlesztettek és elkészítettek egy, a korábban gyártottaknál lényegesen nagyobb teljesítményű, új i típusú fejtő- és rakodógépet s most a Borsodi Szénbányáknál próbálják ki. Ugyancsak ott vizsgáztatják a vágatépítő géphez kifejlesztett úgynevezett, iránytörő, átfedő szalagot, amelynek alkalmazásával a bányában dolgozók időt takaríthatnak meg: a

szalagpályát a vágatépítő gép előrehaladását követően az eddigi 25 helyett, csak 50 méterenként kell új helyre telepíteni.

Korszerű NDK gyártmányú berendezésen készítik az exportra szánt vasúti alvázak egyes darabjait a Ganz-MÁVAG mátranová ki gyáregységében- A szám jegy vezérlésű megmunkáló központ nagy szaktudást igényel, ámbár kezelői, a fiatal szakmunkások könnyen eligazodnak a bonyolult szerkezeten Fotó: Bábel László

Hagyító alatt

A hó

Az először hullott hó nem szolgált kimondottan örömünkre. még csak a gyerekek kedvére sem, hiszen egykettőre megélte lucskos, sötét temetését. Nagyító alá sem azcrt kerül most, hogy többnek lássék, hanem, mert ideje volna már a havas utakhoz, járdákhoz kapcsolódó szemléletbeli problémáknak véget vetni. - .

Miről is van szó? Két olyan dologról mely nem cseng ugyan újként senki fülének, mégsem haszontalan télvíz elején alaposabban sz.emügyre venniAz egyik a téli takarítás, mely szabályozott volta ellenére mégsem folyik annak rendje és-módja szerint- Közismert tény. hogy a behavazott utak. járdák tisztításában pontosan körülhatárolt kinek-kinek a teendője. Az úttestek hótól való megszabadítása településen belül vagy azon kívül az illetékes vállalatok, üzemek dolga, s végzik is a rendelkezésre álló munkáslétszám és gép adta lehetőségek szerint, elsőbbséget biztosítva a fő közlekedési utaknak, maid sorra kerítve a kevésbé forgalmasakat is. Kotrónak,, szórnak. sóznak, seprenek. s ha nem haladnak olyan gyorsan, mint szeretnénk, mindenki tudja kit kell szidni.

De ki a ludas az épületek előtti járdaszakaszok taka- rítatienságáért? Amennyiben nem közterületről van szó, természetesen az. aki az ingatlan tulajdonosa, illetve használja- Amilyen magától értetődő volt hajdanán, hogy havazáskor már kora reggel söpörték a járdát a lakók, ház- mes'erek tulajdonosok, most olyan hézagos a tanáesren- de'etbű foglalt’ kötelezettség teljesítése- Az idősebb generáció meg csak-csak megragadja a sönrűnvelet. ám a fiatalabb nemzedék egy része mintha nem is hallott volna ilyen feladatról A tanács természetesen ellenőrzi rendelete végrehajtását: nemcsak szemlét tart, hanem büntet is. ha ■kell. Az ostorsuhingatás azonban önmagában véve soha nem hoz kellő eredményt. Jó volna végre tudomásul venni, hogy „söpörjön mindenki a maga portája előtt”!

A másik dolog, amit nem árt figyelembe venni, az, hogy télen az útviszonyoknak megfelelően kell közlekedni- Egy-egy évben csak Salgótarján területére többszáz tonna sót szórnak le, ami nemcsak a hó olvasztásában fejti ki áldásos hatását- Árt a növényzetnek, kimarja a lépcsőket, hogy a gépkocsikban és lábbelikben tett károkról most ne is szóljunk. A só mennyiségét semmiképpen sem célszerű növelm — így is sok.

Annál hasznosabb volna megtanulni alkalmazkodni a hóhoz. Sem géppel, sem söprűvel egyszerre úgysem lehet csúszásmentessé tenni valamennyi utat, járdát- Az autósnak felróhatják — fel is róják —, ha nem az útviszonyoknak megfelelően vezeti járművét, s ezzel saját magán és utasain kívül másokat is bajba sodor- Az útviszonyoknak megfelelő közlekedés azonban a gyalogosnak is elemi kö. telessége, jóllehet erre ritkán emlékeztetik, A figyelmességen és óvatosságon túl ehhez megfelelő cipő is szükség geltetik, ami nem feltétlenül tűsarkú csizmát jelent.

Tőlünk hóval bőségesebben megáldott országokban ösz- szeliasonlíthatatlanul kevesebb sót szórnak ki a csúszósság megszüntetésére, mint mi. Mégis közlekednek — s nera , is rosszabbu1— szendi —

Munkáshétköznapok

A tűzhelygyár! melegénél

Ha egy évtizeddel ezelőtt megkérdezte volna valaki a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár bármelyik szereldei dolgozóját, tetszik-e neki, amit csinál, könnyű-e a munkája, valószínűleg egy véleményt tolmácsolt volna: nem. Mikor a napokban ismét föltettem ezt a kérdést Virág Andrásnak, aki tűzhelyszerelőként dolgozik a „nagy szereidében”,’ — meglepetésemre — derűs mosoly kíséretében állította ennek ellenkezőjét.

A csarnok képe igencsak megváltozott: korszerű konve- jorrendszer szállítja a munkahelyre az alkatrészeket, sűrített levegővel működő kéziszerszámok teszik egyszerűbbé a szerelést, modern targoncák „lovagolnak” körbe- körbe. A szemlélődés közben lassan -lejár a délelőttös szak mrnkaideie: már a seprűk „táncolnak” a fiatalabbak kezében. mikor a délutános műszakra készülő Virág András szőke üstöké feltűnik az öltözői lépcsőn. Első útja a p^osrarrdáblához vezet, ahol havi, heti és napi bontásban láUa. müven feladatot kell «'végeznie. Aztán iránv a szalag: a fáradt kollegák halkan. üdvöz.'.ik, ma'd szinte k°rés nélkii1 meséik, mi történt az első harmadban:

— Előbb elfogyott a fedlap. Időben -szólj át a diszpécser- ne’\ hngv gondoskodjon uián- pr ■'4c-nU Ja és a fúrógépet Is meg kell majd nézetni, valami „prücök” van vele, — Äendben, sziasztok! — bocsátja útjukra a fürdővíz

után sóvárgó társakatA beindulás lassú perceit kihasználva örömmel újságolja, hogy két hete új lakásba költöztek. Nógrádszakálban, ahonnan már 15 éve jár be mindennap. Nagy a rumli — a költözködés mindig ezzel jár — ezért jól jött a délutános beosztás. Így az egész

délelőtt a rendelkezésemre állt. — Ilyenkor 7-kor kelünk a feleségemmel. Amelyikünk ügyesebb, az teszi oda a kávét. A begyújtás persze többnyire rám vár, de ezzel nem azt akarom mondani, hogy különbséget teszek férfi- és női munka között, szívesen segítek mosásban, főzésben,

takarításban. Amíg a szüleimmel laktunk, többfelé oszlott meg a házkörüli munka, mostantól viszont kettőnkre

marad minden. Utánunk nem sokkal ébred a kislányunk, őt is fel kell készíteni. A reggelire már alig van időnk, mivel a feleségem Balassagyarmaton dolgozik, mindig siet a buszhoz.

Miután pedig a délelőttre betervezett teendőkkel végzett a családfő, siet 6 is. hogy a 12-kor induló buszt elérje. A több mint egyórás utazást kártyázással, beszélgetéssel ütik el. ötvenen járnak a községből, legtöbbjük évek óta Ha már a beszélgetésbe is, kártyázásba is belefáradt, szívesen olvas: mindig van a táskájában egv jó könyv.

— Nagyon szeretem a mai irodalmat. Kedvencem Berkesi András, meg Szilvási Lajos. Most viszont egy Csontos üábor-könyvet fejeztem be, a Pléhlovasokat. Rettentően tetszett.

Virág András átélte a gyár történetének talán legszomorúbb időszakát, melynek vége a szanálás lett. Erre így emlékezik:

— Nagyon rossz volt akkoriban a légkör. Akadozott az anyag^Játás, a minősége sem volt valami jó, de ami leginkább szembetűnt, az a rossz szervezés. Sokszor azt sem tudtuk műszak elején, mit fogunk gyártani. így ment majdnem három évig. Nem is tudom, minek köszönhető, hogy a brigádunk nagy része mégis itt maradt és nem keresett új állást, mint sokan a gyárból. Különben rendkívül jó csapat a miénk és azt hiszem, idekerülésem után ez fogott meg engem is. Más munkahelyet el sem tudok képzelni, annyira megszoktam már. Hosszú évek óta — úgy tudom most először nyereséges a vállalat és ez doppingolja az embereket.

A'Jegorov brigád, amiben Virág András is dolgozik, tavaly elnyerte a Vállalat ki váló brigádja címet Ök nem adták fel a nehéz időkben sem, s ennek meg is lett a jutalma. összeszokottságuk, barátságuk gyakran közös ki rándulásban, túrázásban feje ződik ki. A nyári időszakban slá.aerhely Eger, de voltak már Csehszlovákiában, s többször a Mátrában is.

Két alkalommal a vasasok kedvenc pihenőhelyére, a Do- Unkába helyezték ki a brigád- gyűlésüket, amit hangulatos nyársalássai fejeztek be. Virág András — a szakszervezet és a KISZ „csarnoki” sportfelelőse — sokszor „megmozgatja” munkában megfáradt társait, sőt ő maga az üzemi focicsapatban is játszik.

A családra kevés idő jut. főleg hét végén, s ellentétben feleségével, ő szeret kimozdulni otthonról. Nyáron az ípoly-part, vagy a közeli gombatermő erdők, télvíz idejen pedig gyakrabban látogatnak Ipolyvecére, ahol anyósáék laknak.

— Mielőtt megvettük ezt a lakást, szerettünk volna a megyeszékhelyre kerülni, de nem biztattak nagy reményekkel Most már úgy gondoljuk, hogy végleg itt maradunk Szakálon. különben is. nehezen szoknánk a városhoz. Bevásárláson, esetleg egv-két mozi látogatáson kívül nem is jövünk be.

Tovább azonban már nem tartóztathatom a fiatalembert, mert jönnek a munkatársak, és este 10 óráig közel 130 gáztűzhelyt kell összeszerelniük. Utoljára még visszaemlékszik egy gyáron belüli versenyre. mikor 160 tűzhely elkészítése volt a feladat. Szinte minden egves darabot hangosan számoltak: 20. . 34. . . 68 és végül meglett. A búcsúzás után pár pillánál múlva még hallom: „Egy!” ...

T. Németh László

A fcrroszilicium késztermék kikészítésének fizikai munkáit váltja ki a korszerű törő-felszedő fej, aminek a javítását végzik az ötvözetgyárban

NÓGRÁD — 1985. december 27. péntek