Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-21 / 299. szám

Bo rsos Miklós rajzai

Nehezebb, de nem reményfeíen

A kulturális cselekvés esélyei

Egy ideje már hallani a tehetetlen keserűség hangjait, időnként felerősödve, a kulturális ágazatban. A panasz elhangzik kis és nagy helyen egyaránt, tehát ebben a kérdésben nincs különbség. Abban már igen, hogy a panasz mértéke nem egyforma és nem egyformán megalapozott, egyben azonos fajsúlyú. Ennek ellenére — minthogy általános — nem szabad félvállról vennünk.

Viszonylag nem régi keletű: nem kizárólag a szakma kongatja segítséget' kérő harangjait, hanem más értelmiségi rétegek is társakul szegődnek, és ezek a vélemények teret kapnak a sajtóban is. A jelenség egyre terjedőben, s több-kevesebb biztonsággal tipikusnak mondható. E nyilvánosságot személy szerint nagyon sokra becsülöm, s felnőtt korunk egyik tisztességes és nélkülözhetetlen velejárójának tartom- Még akkor is, ha számos észrevétellel. megjegyzéssel netán javaslattal nem is értek egyet, sőt nem is szimpatizálokAzoknak a vélekedéseknek az együtteséből, amelyekkel nem tudok (de nem is kívánok) azonosulni egyik csomópontját imigyen lehetne ösz- szegezni: a közművelődésnek vannak-e ma széles körben ható, reális lehetőségei, létezik-e esély a cselekvésre?

Miért sűrűsödhetnek -r- többek között — ebbe a kérdéskörbe jelenkori gondjaink?

Következményről van sző, az világos- S azok a jelenségek és változások, amelyek ezt a következményt létrehozták, országos és nemzetközi hatókörűek. Az, aki valaha is foglalkozott népműveléssel, vagy a közelében élt, tudja, sohasem volt könnvű a közművelődési munka, mindig kellettek hozzá önkéntes, társadalmi segítők, rokonok, jó barátok, ismerősök, és nélkülözhetetlenek voltak a kedvező társadalmi, gazdasági helyzetek. Zavaros időkben hallgatnak a múzsák, s bár ez a művészetekre vonatkozik — és a művelődés masabb annál —, vonatkoztatható rá a törvény. Arról pedig, hogy milyen időket élünk, mindenkinek személyes a tapasztalata. Legutóbb a budapesti európai kulturális fórum, a genfi szovjet—amerikai csúcs- találkozó tanúskodott erről.

Lesven azonban bármennyi feszültség, zavar a belső és külső viszonyokban, nem lehet igazuk a helyzetet pesz- szimistán értékelőnek. Nem pusztán azért, mert létezésünk alapvetően az optimizmusra épül. Azért sem, mert valami közeledésféle szándék, tettekben is megnyilvánuló igyekezet érződik nemzetközi szinten: mert — tengernyi

problémánk közepette is — mutatkoznak jelei a tisztes helytállás mellett a frissülésnek. Szűkítsük még tovább a kört! Ezek a jelek kitapinthatnak megyénk kulturális életében is, amelyekről részletesen beszámolt nemrégiben egy értekezleten a megvei tanács művelődési osztályának vezetője.

Példaként előhozakodva, tekintsünk a könyvtárhasználati és filmforgalmazási adatokra, a múzeumok tevékenységére, a levéltár, a zenészek. az irodalmárok, a képzőművészek igényes munkájára. Nem a kép egészét találjuk problematikusnak — a részleteit- S akkor itt megemlíthetjük: olvashatnának

többen is, a művészi értékű filmeknek lehetne még nagyobb közönsége, ugyanígy a kiállítások megnyitóinak. a komolyzenei koncerteknek, színházi előadásoknak, s az sem ártana, ha többen forgatnák újságjainkatNem vagyok könvVelő, nem tudok pontos egyenleget készíteni. Azt azonban érzékelem, látom a környezetemben is, hogy a serpenyő pozitív oldala a súlyosabb. Kiépült megvénkben a közművelődési hálózat, nagvobbak a művelődés. a szórakozás lehetősé gei. mint akár tíz vagv húsz évvel ezelőtt, iskolázottabbak, képzettebbek, műveltebbek az emberek. A megkezdett kulturális beruházások folytatódnak a jövőre kezdődő VIT ötéves tervben is. Elkészül Szécsénvben az úi .művelődési központ, megépül Salgótarjánban az új megyei könyvtár. Ezrek és ezrek javára. .5 nemcsak magunk, hanem utódaink hasznára.

Aztán hivatkozhatunk azokra a szellemi műhelyekre — például a Nógrádi Sándor Múzeum, a Palócföld — amelyek kiadványokkal is jelen vannak megyénk közéletében.

Megemlíthetjük, hogy az egri tanárképző főiskola segítségével kihelyezett népművelői tagozat szerveződött a megye- székhelyen, enyhítendő a közművelődés régtől súlyos személyi ellátottságán. A tagozat lehetőségei még tovább bővíthetőkEmlékeztethetünk a. közművelődés friss hajtásaira is: az általános művelődési központok megszervezésére, a könyvtári integrációra, a kisfalvak egy részében zajló művelődési köri kísérletekre. Mind üdvözlendő kezdeményezés. ugyanakkor mind rengeteg, sürgős tennivalót készít a számunkraA megye párt- és tanácsi testületéi folyamatosan figyelemmel kísérték a kultúra ügyét, a közművelődés gyakorlatát- Megadták a szükséges és elvárható eszmei segítséget, biztosították a működés anyagi, tárgyi, személyi feltételeit. Senki sem gondolja, hogy nincs min ia- vítani, hogy több pénzzel nem lehetne többet, sz-'m-o- naiasabbaf csinálni. De mindenki ismeri a takarót! A támogatás mértéke mindenkor a nemzeti jövedelem és a nemzetközi kapcsolatok, a nemzetközi helyzet függvénye.

Az előjelek szerint olvadás várható a nemzetközi politikában, erősödés belül, a gazdaságban, Ne legvünk ború. látók! Nemhogy lehet, de dolgozni kell a közművelődésben, a kultúrában.

Sulyok László

Történelmünk újságok tükrében

Az NSZK-beli aacheni nemzetközi újságmúzeum, s világviszonylatban is egyedülálló kulturális értéket képviselő intézmény 125 ezerféle újságot gyűjt a világ minden tájáról. Jelentős a német, nyelvű újságok kollekciója; köztük a Németországon kívül megjelenő német nyelvű lapok — az USA-ból, Kanadából, Latin-Amerikából, Dél- Afrikából. Rendkívül értékes a világ zsidóságának sajtója. De megtalálható a gyűjteményben egyiptomi, grönlandi, japán, új-zélandi, shang- haji újság is vagy az evangélikus misszió lesoto nyelvű- kiadványa. Kuriózum a vicc- és a divatlapok gyűjteménye.

Nem könyvtári rend szerint kezelik az anyagot — hiszen az aacheni múzeumban nem minden újság minden' példányát gyűjtik, tárolják. Előnyben részesülnek korai és archív, a jelentős történelmi- társadalmi-kulturális eseményeket hírül adó példányok, á próbanyomatok, az első, az utolsó és jubileumi kiadványok. A múzeum tulajdonában háromezer első kiadású újság található. Valamivel kevesebb az utolsó kiadványok száma.

Oskar von Forckenbeck tudatosan gyűjtötte a különböző sajtótermékeket. 1860- tól, amikor benősült a was- senbergi polgármester gazdag családjába, már csak e gyűjtőszenvedélyének élt. Tanulmányozta és kereste az unikumokat, a frissiben indult, a

betiltott, cenzúrázott lapokat. Egész kollekciót mondhatott magáénak az 1848—49-es évekből, az európai demokratizálódás korának kiadványaiból, a korai szocialisztikákból. Megszerezte Heinrich Sachs augsburgi postatisztviselQ 23 ezer példányos régi újságokat tartalmazó gyűjteményét, amely 43 nyelven, illetve nyelvjárásban 12168 különböző városból, helységből tartalmazott információkat. A legkorábbi a Strassburger Relation (Strassburgi kapcsolatok) 1609-es példánya volt.

Amikor 1885-ben már 80 ezresre * nőtt Forckenbeck gyűjteménye, elhatározta, hogy bemutatja az érdeklődő közönségnek.

Az aacheni Suermondt múzeum adott helyet a kiállításnak. Ez 1886. február 28-án történt — s ezt a dátumot tartják az újságmúzeum születésének.

Vannak itt különlegességek is. Betiltott, a cenzúra által megnyirbált lapok. Különnyomatok, rendkívüli kiadások, soha meg nem jelent lapok próbanyomatai, nyomdai tervei. Arab, japán. kínai betűs hírlapok. Divatlapok, újságok, sporty, technika-, nőknek gyerekeknek szerkesztett lapok, s egy macskaújság.

Forckenbeck nemcsak gyűjtötte az újságokat, hanem felhívta a nagyközönség figyelmét a sajtóra, amely minden közösség történetének alakítója és eg}mttal tükrözője is.

K. M.

Első tétel: az aulában.

Ez itt a pesti Broadway- hoz, a Nagymező utcához közel a Népköztársaság útján, éppen szemben az Operával, egy régvolt palota. Ma talán a legderűsebb műintézet, az állami balett szellemi és szakmai iskolája. Az árkádos nagy házat az Államvasutak Nyugdíjintézetének köszönhetjük és legvégül minden idők legkiválóbb hazai építőművészének, a szecesszió nagymesterének. Lechner Ödönnek. Ö tervezte. A vasutaknak eredetileg. Valamikor úgy nevezték, hogy Drechsler-palota, de nem azért, mintha ez a Drechsler lett volna a közlekedési miniszter, (amiként ezt mai ésszel gondolnánk), hanem mert a Drechslernek itt a földszinti részen híres, nagy kávéháza volt. Lehetett idő, amikor a kávéháztulajdonosról neveztek el egy állami intézetet — képzelhető, milyen kávéházak voltak azok.

Az aulában eredetileg semmi dolgunk, mégis jobbnak tartiuk, itt megvárni azt a néhány percet, amikor a tarjám városi játék (napjainkban csúcsosodik) heti nyertesével szemtől-szembe állhatunk és átadhatjuk nyereményét. a BRG ajándékát, egy olvan csemegekosarat, amelynek már az összeállítása is külön gondosságot igényelt. Hogyime! nem akármit lehet tenni, hiszen a nyertes

dDTmȀ(f)

Balett három tételben

Serfőző Beáta tíz év körüli kislány és állami balettintézeti tanuló. Nem sorolom most, mi minden nem kerülhet a kosárba, aminek máskor főhely jár. Az Állami Balett- intézet aulájában egyszerűen szólva boldogan „leragadunk”. Sokkal jobb itt ülni, állni, mint beljebb, az igazgatói irodában. A szépség forgalma szó szerint lenyűgöző. Ennyi szinte milliméterre azonosan arányos testalkatú fiatalt egyidőben ma egészen bizonyos, hogy sehol máshol nem találni. Valakitől egyszer azt hallottam, hogy huszonegyen vannak a kiválasztok! A sokszoros túljelentkezés éppen a nagy számok törvénye szerint minden évben ide vezényel vagy ötven tíz év körüli gyereket is (ennek gyakran a tízszerese jelentkezik), akik huszonegy szempár vizslató tekintetét kiállják. Micsoda szakmai elhivatottság és gyakorlat, micsoda felelősség kell ide ahhoz, hogy az alkatra, készségre, tehetségre, mindenféle testi méretre majdhogynem ikertestvéri azonosságban hasonlókat végül, is kiemeljék a tömegből. Hát. ezen, érthetőn ámuldozunk egy sort, a valamikori kávéház előcsarnokában. Kilenc

év nagy idő, ennyit töltenek itt a szerencsések, bár.. • Néhány éve jelen voltam egy ilyen felvételinél. A vizsgán minden tizedik gyerek, ha megfelelt, a többiek közül sokan távoztak kollektív pi- tyergések között. Sírt a gyerek, könnyezett vagy csende- desen szitkozódott a szülő. Az akkori portás így vigasztalt egy különösen elkeresedett emberpárt a csemetével egyetemben „örüljenek, hogy nem vették fel! tudják maguk mit kell ezeknek kiállni ezen a pályán?”

A portás néni nevezzük Ilus néninek — nagymama külsejű jóságos öregasszony, fehér hajjal, szemüveggel, kötéssel a kezében. Azt mondja:

„Aki itt rendetlenkedni tud az már nagyon feltűnő! A fegyelem. a legfőbb erény. Igazából nekem azért tetszik ez a munka, mert minden évkezdetkor elképedek, menynyit fejlődtek a nyári szünet alatt a gyerekek. Jó itt, eny- nyi szép ember között...”

Ilus néninek szerencséje van. Négy éve a szépség csarnokában szolgál, előtte hosszú éveket töltött egy másik (Lechner Ödön tervezte) palotában a legszebb tárgyak

között. Portás volt az Ipar- művészeti Múzeumban. Hát van, akinek „összejön” ahogy mondani szokás.

Második tétel: mit hoz a jövő?

A két, tíz év körüli kislány egyszerűen leül mellénk. Egyformán szépek, arányosak, hajuk kis kontybán a fejük búbján, zsugorított kis hölgy mindkettő.

— A százévesre tetszettek jönni?

— Ja, hogy az Operaház százéves! ‘Nem azért jöttünk. Az iskola hány éves?

— Harmincöt. Ezért tetszettek jönni?

— Tényleg? Éppen harmincöt? Nem ezért, nem...

— Szülők tetszenek lenni?

— Igen, bár... Nógrádból jöttünk, Salgótarjánból, egy itteni kislányhoz, ismeritek.. ? (mondjuk a nevét.)

— ó. hogyne! A Gyürky Krisztián is Nógrádból van, őt is ismerjük... Hatodik ás, a Bea ötödik ás, de mind a ketten első évfolyamosok.

— És ti?

— Mi is... persze. De az első év végén sokat kiszórnak. ötvenen vagyunk most még. De kiszórhatnak a másodikban is. De, ha valamelyik mester azt mondja, hogy ő lát valakiben fantáziát, akkor az a valaki margd.

— Az iskolai tanulás miatt kieshet valaki?

— Nem, ennek itt nincs értelme, így nincs...

— Hova kerültök, ha itt végeztek majd. tudjátok már?

— Na, nem! De azért mégis... Az Operába, az Operettbe, valamelyik vidékibe, a pécsibe, vagy a győribe...

Kis csend, majd a szőkébbik:

— Esetleg valamelyik presz- szó... vagyis mulatóba.

Nincs idő véglegesen elképedni, de a lányok így is megbocsátón mosolyognak a felnőtt civileken. Kicsengetnek.

Harmadik tétel: a mester.

Mialatt a tanítási óráról kijönnek és odafent a félemeleten a szakmaihoz, a tánchoz, gyakorláshoz átöltöznek Beáék, az iskola igazgatónőjével közösen kiderítjük a gimnáziumi osztálykönyvekből, hogy a felsősök között egyetlen nógrádi születésű sincs. Lejjebb azonban íme kettő -is, a galgagutai

r

Gyürky Zsolt, és a tarján! Serfőző Beáta első évesek. Rajtunk kívül van még három-négy megye, ahonnan ei^- dig nem vettek fel senkit (vagy kevesebben jöttek onnan). Közöttük Szabolcs- Szatmár és Vas megye például.

Szólnak, hogy mehetünk fel a félemeletre, ahol., a gyakorlótermek és az öltözők is vannak. Beát már felkészítették, hogy ne nagyon lepődjön meg a váratlan életfordulattól. A kísérő tanárnő figyelmeztet „ne tessék a mestertől túl sokat kérni, minden perce ki van számítva” és érződik, hogy nem igazán örül ő sem ennek a látogatásnak.

Fent a folyosón derékig érő gyereksor, mellettük a mester, fiatal ember amúgy, de talán táncosnak már régen nyugdíjas. Energikus, kemény modor, határozottan csengő hang „megesküsznek, hogy nem lesz több, mini két perc az egész...?” Esküszünk.

Beát csak egy villanásra látom, kicsúszik a sorból, eltűnik az ajándékozóval és a fotós kollégával a teremben. Melyikük lehet a Krisztián? Két villanás odabentről, a vaku fényei és már jönnek is kifelé mindhárman. A kislány visszacsúszik a sorba; eltűnik a többiek között.

Sztárideje mindössze egy perc volt.

T. Pataki László

NOGRÁD - ,1985. december few wombat J