Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-21 / 299. szám

Portrévázlat egy sikeres karnagyról Kevés nagyobb jeLlemábrá- 70IÓ erő van, mint a kont­raszt, az ellentétes tulajdon­ságok egymás mellett élése. Különösen szembetűnő ez ak­kor. ha egy embertársunkat szeretnénk megismerni, és folyton azt érezzük: a látszat csal, a külső és belső felesel egymással. Ki ne ismerne ka­tonás külsejű, zsémbes-han­gos asszonyságokat, akiknek igen meleg szívük van? És nagy melákokat, akik a nyúl­nál is gyávábbak? Amikor legelőször találkoz­tam Gúthy Éva karnaggyal — van ennek jó tíz eszten­deje — már akkor valami hasonló érzés töltött el. A törékeny alkat, a szelíd derű mögött erő, határozottság, meg nem alkuvó jellem rej­tőzik. . A minap oklevelek, fény­képek, plakettek tucatjai között válogatott. Ünnepre készülődtek — tizenöt éves a salgótarjáni ' Lisz Ferenc ka­marakórus —, Ám mégsem csodáltam, hogy hiányzott az „ünneplős hangulat”. Ilyen­kor a feszültség, az apró munkák bosszúságai háttérbe szorítják ezt-. Ö egyébként is azok közé a muzsikusok közé tartozik, aki annak örül, ha jól megy a közös éneklés, van tempója, légköre a pró­bának, elcsíphet egy önfeledt, a zene élményében megfürdő arcot a koncerten. Vagy min­den igazi énekes, zenész alap­vetően ilyen? Ami még jel­lemzi — szívesen beszél a 15 éves kórus életéről, hétköz­napjairól és ünnepeiről, ar­ról, mit adhat a közös ének­lés mindnyájuknak, ki hogyan éli át a sok kitartást, lemon­dást is igénylő közösségi te­vékenységet — csak éppen magáról alig-alig szól. Mit tehetek mást, figyelem a dokumentumok válogatásá­nak mozzanatait, közben pró­bálkozom egy-egv személye­sebb jelegű kérdéssel. Maga a kiállításrendezés sem ér­dektelen. .. — Nézzétek ezt a képet! Az első nyilvánosnak mond­ható fellépésünket örökíti meg. Széesénybe mentünk, de kiderült — akkor, ott, a hely­színen,. — hogy közönségre nem nagyon számíthatunk, mert a nagyközségben akkor éppen egy fontos sportese­mény zajlott. De a kórusta­gok azt mondták — tetszett nekem a hozzáállásuk —, „ha már eljöttünk, előadjuk, mit tudunk.” Kiálltunk a műve­lődési ház elé, ott készült a fotó és énekeltünk- Akadt azért hallgatóság is, ha nem is nagy tömeg... Miit jelent másfél évtized! A hölgyek tupírozott frizu­rái, a csaknem mini szok­nyák. .. A jelenlegi tagságból négyen a kezdetektől együtt énekelnek. Az elköltözők, to­vábbtanulók, kilépők helyére 31 új énekes került az évek során — így lettek harminc­ötén. Az első minősítéskor, 1972-ben Szolnokon még csak 13-an léptek föl. És több ké­pen nincs karnagy a csoport előtt- Ez miként alakult? — Az luxus lett volna, olyan kevesen voltunk — ma­gyarázza elmosolyodva Gúthy Éva. — Eleinte „oldalról ve­zényeltem”, azaz beálltam a sorba. Időbe telt az is, míg a szólamokat, a kellő hang­zást kialakítottuk. A közösségépítés, a szak­mai feladatok és emberi kap­csolatok összefonódásának té­mája csak előhozza a szemé-' lyesebb dolgokat is. Nem vagyok helybeli, nem Nógrád a szülőföldem. Miskolcról kerültem ide 1961- ben. Nem volt könnyű a kez­det. Két évig általános isko­lai énektanár voltam. Aztán 1963-tól 1979-ig a zeneisko­lában dolgoztam. Ezt követte két érdekes esztendő Buda­pesten, a rádiókórusnál- Mini korreoetítor és szólamvezető szakmailag sokat nyertem. Olvan tapasztalatokat gvűi- töttem össze, amit itt. az amatőr kórus színvonalának emelésében hasznosítani tud­tam, számos ' koroolv, szén művet megtanultam. A zene- irodalom esészét lobban együtt éreztem, kitágult a ze­A december közepi jubileumi hangverseny egyik pillanata. Helyszín a salgótarjáni zeneiskola Gúthy Éva az együttes nevében is megköszöni a tapsokat (Kulcsár József felv.) nei világom. Ehhez hozzájá­rult az is természetesen, hogy olyan, művészekkel dolgozhat­tam együtt, mint Erdélyi Miklós, Lamberto Gardelli, Lukács Ervin, Sapszon Ferenc. Művészi bátorságot és igé­nyességet egyaránt kaptam ezekben az években, s azóta is bátrabban nyúlok olyan nehézségű művekhez, amire korábban nem gondoltam volna. Ehhez hit, kitartás is kell — bizalom a közösség tagjai­ban. Mint zenei szakfelügye­lő, a KÓTA megyei szerveze­tének hosszú éveken át egyik irányítója, nem csak saját kórusában tett erről tanúsá­got. Kis népdalkörökben me­gy eszerte megismerték: kerte­lés nélkül, őszintén mond vé­leményt, de amikor tanácsra van szükség, akkor is számí­tani lehet rá. Egymásra épül­nek a dolgok: számos község zenetanára egykor kórustag volt, több énekkar alakulásá­nál tudott segíteni volt éne­kesének- Nem kevesen az amatőr kórusban végzett te­vékenység nyomán lettek ének-zene tanárok. Sokan úgy is kerültek be, hogy Gúthy Éva emlékezett még a zene­iskolából a szép hangjukra. Ezután már csak az maradt a kérdés: a jó színvonalú éneklés mellett emberileg is helytállnak-e? Azaz nem ilyen egyoldalú a dolog: jelent-e számukra annyi többletet az idetartozás, hogy vállalják a nehézségeket, a munkaihelyi kikérésektől a családi élettel való egyeztetésig. Egyik sem könnyű tett — a több napos finnországi, debreceni fellépé­seknél jó néhánvan szabadsá­gukat vették ki. Amúgy ba­ráti szálak fűzik össze á ta­gok jó részét. A kemény pró­bák mellett nem maradnak el a kötetlen beszélgetések, összejövetelek sem, amikor nem csak klasszikusokat éne­kelnek és táncra is jut idő... A következő időszak, a ju­bileumi koncert utáni hetek terveiből: sok igényes feladat­ra készülnek- Lisz-emlékest- re, a nyári debreceni nemzet­közi kórustalálkozóra például. De szívesen tessnek eleget a kórustagok munkahelyére szó­ló meghívásoknak is. A kar­nagynak és a közösségnek egyaránt sokat jelent, ha az éneklés örömét, élményét minél többekkel megoszthat­ják. Kamarakórus — de nem csak „házimuzsika”, amit csi­nálnak — sokunk gazdagítá­sára. G. Kiss Magdolna Mesélő múlt Herbárium A közelmúltban került a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumba az úgynevezett Herbárium, ami egykor a fe­rencesek könyvtárát gazdagí­totta. Ez az ősnyomtatvány a nyomtatott könyvek történel­mét nyitja meg: 1485. már­cius 28-án, a németországi Mainzban gót betűkkel nyom­tatták. Kézi színézésű famet­szetei többségükben növénye­ket ábrázolnak, de állatok is találhatók közöttük. A képes ábrázolások mintegy nyoma- tékosítják a leírt szöveget. A növények és állatok leírásá­nál — receptként — megad­ja a könyv, hogy mivel és milyen módon kell az adott betegséget gyógyítani. A receptek leírása termé­szetesen nem önkényes: ezt az- orvosi-gyógyszerészeti ké­zikönyvet az ókori és közép­kori orvostudomány XV. szá­zadbeli összegzésének kell te­kintenünk. A hitelesség — és a szakmai tekintély — érde­kében a nagy /elődök, a gö­rög. latin, arab orvosok, ter­mészettudósok meghatározott munkáira hivatkozik az or­vosi kézikönyv a betegségek leírásánál. Az idézett mes­terek a következők: Plinius. Galienus. Diascorides, Serapio. Isidorus, Avicenna. Például Plinius Secundus A természet históriája és Avicenna Canon medicináé című munkája a középkorban igen sokat. for­gatott mű volt. A Herbárium ízléses kivi­telű bőrkötése az alsó közé­pen az 1577-es évszámot vi­seli. Hogy ez az évszám, mit jelent, közelebbről nem tud­juk. Feltételezhető, hogy az eredeti kötéstábla megrongá­lódott az évek használata fo­lyamán, hiszen a Herbárium lapjain a több kéztől eredő széljegyzetek mindenképpen erre utalnak, és ezért ekkor újrakötötték. Dr. Kővári Ilona Agnes Megkülönböztetés nélkül Fejlesztő programok gyerekeknek HÁTRÁNYOS helyzetűek. Általában a rossz szociális körülmények között, a cson­ka családban élőket, a cigá­nyokat szokás ide sorolni. Jóllehet adott esetben több szeretetet kap az édesapjával vagy az édesanyjával egye­dül élő gyermek, mint a két szülő között magára maradó. Vagy: a cigány népesség sem egységes, mivel 25 százaléka a hazánkban elfogadott átla­gos, vagy annál magasabb életszínvonalon él. Minden­esetre maradjunk a korábbi megállapításnál. A hátrányos helyzetű gye­rekekről azonban nincs pon­tos adat- Az Országos Peda­gógiai Intézet felmérései és a csatolt becslések alapján feltételezhető, hogy az álta­lános iskolákba járók 15 százaléka hátrányos helyzetű- A cigány tanulóknak viszont a 70 százaléka tartozik ebbe a kategóriába- Ki miért minő­sül hátrányos helyzetűnek? Ma az általános iskola neve­lési és oktatási terve a há­rom éven át tartó óvodai ne­velésre épít, így akik nem jártak óvodába, azok már a2 induláskor hátrányba kerül­nek. Ugyanakkor az egyszer­re többféle gyerekhez alkal­mazkodó nevelőmunkára, az egyéni foglalkoztatásra sem a felsőoktatás, sem a tovább­képzés nem készíti fel a pe­dagógusokat — olvashatjuk az OPI egyik tanulmányában. Az elmondottakból követke zően 150 ezer általános isko­lás kerül hátrányos helyzet­be. Ide sorolhatók a bizonyos képességek tekintetében gyor­sabban fejlődő gyerekek is. Változást ígér az új okta­tási törvény és az az 1984-es minisztetanácsi határozat, amely kimondj-a: komplex ne vei ési - fel jes zt ési pro gra móka t kell kidolgozni egyfelől a felzárkóztatásra, másfelől a tehetségek gondozására. Fő elv: minden gyerek megfelelő alapokat kapjon, hogy ered­ményesen fejezze be az álta­lános iskolát. Ehhez differen­ciáltan kell a gyerekekkel foglalkozni,' személyiségükre tekintettel kell meghatározni a feladatokat. Az a céljuk a programoknak, hogy minden egyes gyerek megismerje az emberi értékeket, az együtt­élés szabályait, törekedjen saját személyisége gazdagítá­lgy december közepe táján valahogy elkezdjük egymást jobban szeretni- Mintha az év közben fellazult emberi kapcsolatokban fordulat állna be. A munkahelyeken kedve­sebbek, mosolygósabbak egy­mással a kollégák és még az év végi hajrá közben is jut idő néhány perc mókázásra, baráti csevegésre. Hogy mi lehet ennek az oka? Talán a közelgő ünne­pek melengetik át a szívün­ket, festik rózsásabbá közér­zetünket? Feldobódunk az ajándékvásárlási láztól, a ka­rácsony lehelletétől? Nehéz a válaszadás. Az egymás szeretgetése a munkahelyen túl vonatkozik a mikroközösségekre, a csa­ládra is. A szülök jobb ked­vűén térnek haza, nem kor­holják a gyerekeiket, tán még arra is jut idejük, hogy öt percekre melléjük üljenek, meghallgassák napi története­iket. F.s előkerülnek az év közben feledésbe merült ro­konok, uram bocsa’ egyedül, Előszó az ünnepekhez NÓGRÁD - 1985. december 21., szombat magányban éldegélő szülők, nagyszülők nevei is. Hogy el kellene hívni a nagypapát, nagymamát az ünnepi vacso­rára, hogy ki kellene hozni az öreget a szociális otthon­ból, hagy legyen neki is tisz­tességes ünnepe. Azt a né­hány napot csak kibírjuk va­lahogy. Azt a néhány napot. .. Mi­ért nem az év minden nap­ját? Miért nem fér meg több generáció egy fedél alatt hosszabb távon? Ismerjük az érvet: egészségtelen, ha több nemzedék lakik együtt- Mert az egyik ilyen, a másik meg olyan, nehéz egymás szokása­ihoz igazodni, alkalmazkodni- Meg hiányzik belőlünk a tü­relem, a megértés is­Hogy csak néhány konflik­tushelyzetet említsünk, ame­lyek a fenti tulajdonságok birtokában elkerülhetőek len­nének. Szatyrokkal megrakod­va, idegesen, fáradtan roha­nunk haza a munkahelyről, a velünk együtt lakó idős anyuka, már az ajtóban el­csíp, hogy itt volt ám dél­előtt a postás és valami pénzt hozott, meg elmesélte, hogy... és akkor mi ingerülten rá­szólunk, hogy jól van anyu­ka, mit kell arról annyit be­széli, üljön már be a szobá­jába és nézze a tévét. Arra nem gondolunk, hogy neki, aki egész napját a lakásban tölti, a postással folytatott társalgás, a külvilággal való kapcsolattartás egy láncsze­mét jelentette, mondjuk, a nap egyetlen élményét. Amit szeretne nekünk hírül adni. Ha megállnánk egy pilla­natra, meghallgatnánk őt, ta­lán nem válna oly fagyossá a. család estéje. Idős édesanyánk még tevé­keny, szeret otthon elbüty- kölgetni. Vacsora után szíve­sen mosogatna, de gyorsan kiküldjük a konyhából, mert eszünkbe jut, hogy a múltkor is zsírfolt maradt a tányéron, tejcseppek a bögrében. E kis ügyetlenkedések miatt inkább „pihenésre” kényszerítjük. És folytathatnánk a felsorolást, ki-ki tehetne hozzá a saját példatárából- Es ha elgon­doljuk. hogy gyerekeinkkel is hasonlóképpen türelmetlenek vagyunk a hétköznapokon! „Annyi játékod van, miért nem tudod magad lefoglalni? Rakd fel a mesekazettát, én nem érek rá neked meséket gyártani-” Ugye ismerős fel­szólítások ezek? Most, hogy jön a karácsony, az év legszebb családi ünne­pe, nem árt egy kis önvizs­gálatot tartani- Bennünk, az aktívan munkálkodó felnőtt- generációban nincs hiba? Mentség-e az állandó elfog­laltságra, fáradtságra hivat­kozás? Ha önkritikusak va­gyunk rá kell jöjjünk arra, mi is sokat tehetünk a csa­ládi béke asztalára. És nem csak karácsonykor, de az év más napjain is. Kiss Mária AZ IGAZSÁGHOZ tarto­zik azonban, hogy az új ren­delkezések megjelenése előtt már folytak országszerte kí­sérletek, miként lehetne a hátrányos helyzetű, az átla­gostól valamiben lemaradó gyerekeket felzárkóztatni. Most a Művelődési Miniszté­rium megbízásából az Orszá­gos Pedagógiai Inézet indít kísérleteket nyolc megyére kiterjedően. Mind az óvodá­sok, mind az általános isko­lások számára. Maguk a me­gyék jelölték ki a kísérletben résztvevő óvodákat és álta­lános iskolákat- A fejlesztési programok elkészítésének végső határideje 1989­Igen biztató, hogy a cigány gyerekek felzárkóztatását, fejlesztését célzó kísérletek már most szeptemberben el­kezdődtek; 16 intézmény, 13 óvoda és három iskola vesz részt benne- Ennek kereté­be a továbbfejlesztett óvodai' nevelési program fejezeteihez készült módszertani útmuta­tót, illetve az első osztályos gyermekeket fejlesztő nevelé­si-tantárgyi programokat pró­bálják ki. A kísérleti munkát segítendő, az OPI a cigány anyanyelvűek számára ci­gány—magyar képes szótára­kat (a felszabadulás óta ez az első oktatást segítő cigány nyelvű írott anyag), szókincs- tesztet, s az alaptársalgást előmozdító hanganyagot ké­szített. Rácz Gyöngyi, az OPI munkatársa véleménye szerint ezzel megtesszük a kezdeti lépeseket a nyelvi felzárkóz­tatásért. Jó lenne azonban, ha a nyelvészek is bekaocso- lódnának a munkálatokba. Ezt a folyamatot segíti, h°gy a hetedik ötéves terv­időszakban gyermeki jogon az állam biztosítja a három­éves óvodai nevelést. így megteremtődik minden gye­rek számára a lehetőség, hogy megfelelő alapokkal kerüljön az általános iskola első osz­tályába. NYILVÁNVALÓ: mindezek együttesen sem vezetnek ma­radéktalanul sikerekhez, h* az emberek nem tudnak sz»> badulni előítéleteiktől. A ci­gány és a nem cigány gyér» kék is csupán akkor fejleszt­hetők eredményesen. csak akkor lesznek egészséges sze­mélyiségű egyének, ha a fel­nőttek, s rajtuk keresztül minden gyerek az együttélést kívánja és ellenzi a hátrá­nyos megkülönböztetést. H. X.

Next

/
Thumbnails
Contents