Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-21 / 299. szám
Portrévázlat egy sikeres karnagyról Kevés nagyobb jeLlemábrá- 70IÓ erő van, mint a kontraszt, az ellentétes tulajdonságok egymás mellett élése. Különösen szembetűnő ez akkor. ha egy embertársunkat szeretnénk megismerni, és folyton azt érezzük: a látszat csal, a külső és belső felesel egymással. Ki ne ismerne katonás külsejű, zsémbes-hangos asszonyságokat, akiknek igen meleg szívük van? És nagy melákokat, akik a nyúlnál is gyávábbak? Amikor legelőször találkoztam Gúthy Éva karnaggyal — van ennek jó tíz esztendeje — már akkor valami hasonló érzés töltött el. A törékeny alkat, a szelíd derű mögött erő, határozottság, meg nem alkuvó jellem rejtőzik. . A minap oklevelek, fényképek, plakettek tucatjai között válogatott. Ünnepre készülődtek — tizenöt éves a salgótarjáni ' Lisz Ferenc kamarakórus —, Ám mégsem csodáltam, hogy hiányzott az „ünneplős hangulat”. Ilyenkor a feszültség, az apró munkák bosszúságai háttérbe szorítják ezt-. Ö egyébként is azok közé a muzsikusok közé tartozik, aki annak örül, ha jól megy a közös éneklés, van tempója, légköre a próbának, elcsíphet egy önfeledt, a zene élményében megfürdő arcot a koncerten. Vagy minden igazi énekes, zenész alapvetően ilyen? Ami még jellemzi — szívesen beszél a 15 éves kórus életéről, hétköznapjairól és ünnepeiről, arról, mit adhat a közös éneklés mindnyájuknak, ki hogyan éli át a sok kitartást, lemondást is igénylő közösségi tevékenységet — csak éppen magáról alig-alig szól. Mit tehetek mást, figyelem a dokumentumok válogatásának mozzanatait, közben próbálkozom egy-egv személyesebb jelegű kérdéssel. Maga a kiállításrendezés sem érdektelen. .. — Nézzétek ezt a képet! Az első nyilvánosnak mondható fellépésünket örökíti meg. Széesénybe mentünk, de kiderült — akkor, ott, a helyszínen,. — hogy közönségre nem nagyon számíthatunk, mert a nagyközségben akkor éppen egy fontos sportesemény zajlott. De a kórustagok azt mondták — tetszett nekem a hozzáállásuk —, „ha már eljöttünk, előadjuk, mit tudunk.” Kiálltunk a művelődési ház elé, ott készült a fotó és énekeltünk- Akadt azért hallgatóság is, ha nem is nagy tömeg... Miit jelent másfél évtized! A hölgyek tupírozott frizurái, a csaknem mini szoknyák. .. A jelenlegi tagságból négyen a kezdetektől együtt énekelnek. Az elköltözők, továbbtanulók, kilépők helyére 31 új énekes került az évek során — így lettek harmincötén. Az első minősítéskor, 1972-ben Szolnokon még csak 13-an léptek föl. És több képen nincs karnagy a csoport előtt- Ez miként alakult? — Az luxus lett volna, olyan kevesen voltunk — magyarázza elmosolyodva Gúthy Éva. — Eleinte „oldalról vezényeltem”, azaz beálltam a sorba. Időbe telt az is, míg a szólamokat, a kellő hangzást kialakítottuk. A közösségépítés, a szakmai feladatok és emberi kapcsolatok összefonódásának témája csak előhozza a szemé-' lyesebb dolgokat is. Nem vagyok helybeli, nem Nógrád a szülőföldem. Miskolcról kerültem ide 1961- ben. Nem volt könnyű a kezdet. Két évig általános iskolai énektanár voltam. Aztán 1963-tól 1979-ig a zeneiskolában dolgoztam. Ezt követte két érdekes esztendő Budapesten, a rádiókórusnál- Mini korreoetítor és szólamvezető szakmailag sokat nyertem. Olvan tapasztalatokat gvűi- töttem össze, amit itt. az amatőr kórus színvonalának emelésében hasznosítani tudtam, számos ' koroolv, szén művet megtanultam. A zene- irodalom esészét lobban együtt éreztem, kitágult a zeA december közepi jubileumi hangverseny egyik pillanata. Helyszín a salgótarjáni zeneiskola Gúthy Éva az együttes nevében is megköszöni a tapsokat (Kulcsár József felv.) nei világom. Ehhez hozzájárult az is természetesen, hogy olyan, művészekkel dolgozhattam együtt, mint Erdélyi Miklós, Lamberto Gardelli, Lukács Ervin, Sapszon Ferenc. Művészi bátorságot és igényességet egyaránt kaptam ezekben az években, s azóta is bátrabban nyúlok olyan nehézségű művekhez, amire korábban nem gondoltam volna. Ehhez hit, kitartás is kell — bizalom a közösség tagjaiban. Mint zenei szakfelügyelő, a KÓTA megyei szervezetének hosszú éveken át egyik irányítója, nem csak saját kórusában tett erről tanúságot. Kis népdalkörökben megy eszerte megismerték: kertelés nélkül, őszintén mond véleményt, de amikor tanácsra van szükség, akkor is számítani lehet rá. Egymásra épülnek a dolgok: számos község zenetanára egykor kórustag volt, több énekkar alakulásánál tudott segíteni volt énekesének- Nem kevesen az amatőr kórusban végzett tevékenység nyomán lettek ének-zene tanárok. Sokan úgy is kerültek be, hogy Gúthy Éva emlékezett még a zeneiskolából a szép hangjukra. Ezután már csak az maradt a kérdés: a jó színvonalú éneklés mellett emberileg is helytállnak-e? Azaz nem ilyen egyoldalú a dolog: jelent-e számukra annyi többletet az idetartozás, hogy vállalják a nehézségeket, a munkaihelyi kikérésektől a családi élettel való egyeztetésig. Egyik sem könnyű tett — a több napos finnországi, debreceni fellépéseknél jó néhánvan szabadságukat vették ki. Amúgy baráti szálak fűzik össze á tagok jó részét. A kemény próbák mellett nem maradnak el a kötetlen beszélgetések, összejövetelek sem, amikor nem csak klasszikusokat énekelnek és táncra is jut idő... A következő időszak, a jubileumi koncert utáni hetek terveiből: sok igényes feladatra készülnek- Lisz-emlékest- re, a nyári debreceni nemzetközi kórustalálkozóra például. De szívesen tessnek eleget a kórustagok munkahelyére szóló meghívásoknak is. A karnagynak és a közösségnek egyaránt sokat jelent, ha az éneklés örömét, élményét minél többekkel megoszthatják. Kamarakórus — de nem csak „házimuzsika”, amit csinálnak — sokunk gazdagítására. G. Kiss Magdolna Mesélő múlt Herbárium A közelmúltban került a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumba az úgynevezett Herbárium, ami egykor a ferencesek könyvtárát gazdagította. Ez az ősnyomtatvány a nyomtatott könyvek történelmét nyitja meg: 1485. március 28-án, a németországi Mainzban gót betűkkel nyomtatták. Kézi színézésű fametszetei többségükben növényeket ábrázolnak, de állatok is találhatók közöttük. A képes ábrázolások mintegy nyoma- tékosítják a leírt szöveget. A növények és állatok leírásánál — receptként — megadja a könyv, hogy mivel és milyen módon kell az adott betegséget gyógyítani. A receptek leírása természetesen nem önkényes: ezt az- orvosi-gyógyszerészeti kézikönyvet az ókori és középkori orvostudomány XV. századbeli összegzésének kell tekintenünk. A hitelesség — és a szakmai tekintély — érdekében a nagy /elődök, a görög. latin, arab orvosok, természettudósok meghatározott munkáira hivatkozik az orvosi kézikönyv a betegségek leírásánál. Az idézett mesterek a következők: Plinius. Galienus. Diascorides, Serapio. Isidorus, Avicenna. Például Plinius Secundus A természet históriája és Avicenna Canon medicináé című munkája a középkorban igen sokat. forgatott mű volt. A Herbárium ízléses kivitelű bőrkötése az alsó középen az 1577-es évszámot viseli. Hogy ez az évszám, mit jelent, közelebbről nem tudjuk. Feltételezhető, hogy az eredeti kötéstábla megrongálódott az évek használata folyamán, hiszen a Herbárium lapjain a több kéztől eredő széljegyzetek mindenképpen erre utalnak, és ezért ekkor újrakötötték. Dr. Kővári Ilona Agnes Megkülönböztetés nélkül Fejlesztő programok gyerekeknek HÁTRÁNYOS helyzetűek. Általában a rossz szociális körülmények között, a csonka családban élőket, a cigányokat szokás ide sorolni. Jóllehet adott esetben több szeretetet kap az édesapjával vagy az édesanyjával egyedül élő gyermek, mint a két szülő között magára maradó. Vagy: a cigány népesség sem egységes, mivel 25 százaléka a hazánkban elfogadott átlagos, vagy annál magasabb életszínvonalon él. Mindenesetre maradjunk a korábbi megállapításnál. A hátrányos helyzetű gyerekekről azonban nincs pontos adat- Az Országos Pedagógiai Intézet felmérései és a csatolt becslések alapján feltételezhető, hogy az általános iskolákba járók 15 százaléka hátrányos helyzetű- A cigány tanulóknak viszont a 70 százaléka tartozik ebbe a kategóriába- Ki miért minősül hátrányos helyzetűnek? Ma az általános iskola nevelési és oktatási terve a három éven át tartó óvodai nevelésre épít, így akik nem jártak óvodába, azok már a2 induláskor hátrányba kerülnek. Ugyanakkor az egyszerre többféle gyerekhez alkalmazkodó nevelőmunkára, az egyéni foglalkoztatásra sem a felsőoktatás, sem a továbbképzés nem készíti fel a pedagógusokat — olvashatjuk az OPI egyik tanulmányában. Az elmondottakból követke zően 150 ezer általános iskolás kerül hátrányos helyzetbe. Ide sorolhatók a bizonyos képességek tekintetében gyorsabban fejlődő gyerekek is. Változást ígér az új oktatási törvény és az az 1984-es minisztetanácsi határozat, amely kimondj-a: komplex ne vei ési - fel jes zt ési pro gra móka t kell kidolgozni egyfelől a felzárkóztatásra, másfelől a tehetségek gondozására. Fő elv: minden gyerek megfelelő alapokat kapjon, hogy eredményesen fejezze be az általános iskolát. Ehhez differenciáltan kell a gyerekekkel foglalkozni,' személyiségükre tekintettel kell meghatározni a feladatokat. Az a céljuk a programoknak, hogy minden egyes gyerek megismerje az emberi értékeket, az együttélés szabályait, törekedjen saját személyisége gazdagítálgy december közepe táján valahogy elkezdjük egymást jobban szeretni- Mintha az év közben fellazult emberi kapcsolatokban fordulat állna be. A munkahelyeken kedvesebbek, mosolygósabbak egymással a kollégák és még az év végi hajrá közben is jut idő néhány perc mókázásra, baráti csevegésre. Hogy mi lehet ennek az oka? Talán a közelgő ünnepek melengetik át a szívünket, festik rózsásabbá közérzetünket? Feldobódunk az ajándékvásárlási láztól, a karácsony lehelletétől? Nehéz a válaszadás. Az egymás szeretgetése a munkahelyen túl vonatkozik a mikroközösségekre, a családra is. A szülök jobb kedvűén térnek haza, nem korholják a gyerekeiket, tán még arra is jut idejük, hogy öt percekre melléjük üljenek, meghallgassák napi történeteiket. F.s előkerülnek az év közben feledésbe merült rokonok, uram bocsa’ egyedül, Előszó az ünnepekhez NÓGRÁD - 1985. december 21., szombat magányban éldegélő szülők, nagyszülők nevei is. Hogy el kellene hívni a nagypapát, nagymamát az ünnepi vacsorára, hogy ki kellene hozni az öreget a szociális otthonból, hagy legyen neki is tisztességes ünnepe. Azt a néhány napot csak kibírjuk valahogy. Azt a néhány napot. .. Miért nem az év minden napját? Miért nem fér meg több generáció egy fedél alatt hosszabb távon? Ismerjük az érvet: egészségtelen, ha több nemzedék lakik együtt- Mert az egyik ilyen, a másik meg olyan, nehéz egymás szokásaihoz igazodni, alkalmazkodni- Meg hiányzik belőlünk a türelem, a megértés isHogy csak néhány konfliktushelyzetet említsünk, amelyek a fenti tulajdonságok birtokában elkerülhetőek lennének. Szatyrokkal megrakodva, idegesen, fáradtan rohanunk haza a munkahelyről, a velünk együtt lakó idős anyuka, már az ajtóban elcsíp, hogy itt volt ám délelőtt a postás és valami pénzt hozott, meg elmesélte, hogy... és akkor mi ingerülten rászólunk, hogy jól van anyuka, mit kell arról annyit beszéli, üljön már be a szobájába és nézze a tévét. Arra nem gondolunk, hogy neki, aki egész napját a lakásban tölti, a postással folytatott társalgás, a külvilággal való kapcsolattartás egy láncszemét jelentette, mondjuk, a nap egyetlen élményét. Amit szeretne nekünk hírül adni. Ha megállnánk egy pillanatra, meghallgatnánk őt, talán nem válna oly fagyossá a. család estéje. Idős édesanyánk még tevékeny, szeret otthon elbüty- kölgetni. Vacsora után szívesen mosogatna, de gyorsan kiküldjük a konyhából, mert eszünkbe jut, hogy a múltkor is zsírfolt maradt a tányéron, tejcseppek a bögrében. E kis ügyetlenkedések miatt inkább „pihenésre” kényszerítjük. És folytathatnánk a felsorolást, ki-ki tehetne hozzá a saját példatárából- Es ha elgondoljuk. hogy gyerekeinkkel is hasonlóképpen türelmetlenek vagyunk a hétköznapokon! „Annyi játékod van, miért nem tudod magad lefoglalni? Rakd fel a mesekazettát, én nem érek rá neked meséket gyártani-” Ugye ismerős felszólítások ezek? Most, hogy jön a karácsony, az év legszebb családi ünnepe, nem árt egy kis önvizsgálatot tartani- Bennünk, az aktívan munkálkodó felnőtt- generációban nincs hiba? Mentség-e az állandó elfoglaltságra, fáradtságra hivatkozás? Ha önkritikusak vagyunk rá kell jöjjünk arra, mi is sokat tehetünk a családi béke asztalára. És nem csak karácsonykor, de az év más napjain is. Kiss Mária AZ IGAZSÁGHOZ tartozik azonban, hogy az új rendelkezések megjelenése előtt már folytak országszerte kísérletek, miként lehetne a hátrányos helyzetű, az átlagostól valamiben lemaradó gyerekeket felzárkóztatni. Most a Művelődési Minisztérium megbízásából az Országos Pedagógiai Inézet indít kísérleteket nyolc megyére kiterjedően. Mind az óvodások, mind az általános iskolások számára. Maguk a megyék jelölték ki a kísérletben résztvevő óvodákat és általános iskolákat- A fejlesztési programok elkészítésének végső határideje 1989Igen biztató, hogy a cigány gyerekek felzárkóztatását, fejlesztését célzó kísérletek már most szeptemberben elkezdődtek; 16 intézmény, 13 óvoda és három iskola vesz részt benne- Ennek keretébe a továbbfejlesztett óvodai' nevelési program fejezeteihez készült módszertani útmutatót, illetve az első osztályos gyermekeket fejlesztő nevelési-tantárgyi programokat próbálják ki. A kísérleti munkát segítendő, az OPI a cigány anyanyelvűek számára cigány—magyar képes szótárakat (a felszabadulás óta ez az első oktatást segítő cigány nyelvű írott anyag), szókincs- tesztet, s az alaptársalgást előmozdító hanganyagot készített. Rácz Gyöngyi, az OPI munkatársa véleménye szerint ezzel megtesszük a kezdeti lépeseket a nyelvi felzárkóztatásért. Jó lenne azonban, ha a nyelvészek is bekaocso- lódnának a munkálatokba. Ezt a folyamatot segíti, h°gy a hetedik ötéves tervidőszakban gyermeki jogon az állam biztosítja a hároméves óvodai nevelést. így megteremtődik minden gyerek számára a lehetőség, hogy megfelelő alapokkal kerüljön az általános iskola első osztályába. NYILVÁNVALÓ: mindezek együttesen sem vezetnek maradéktalanul sikerekhez, h* az emberek nem tudnak sz»> badulni előítéleteiktől. A cigány és a nem cigány gyér» kék is csupán akkor fejleszthetők eredményesen. csak akkor lesznek egészséges személyiségű egyének, ha a felnőttek, s rajtuk keresztül minden gyerek az együttélést kívánja és ellenzi a hátrányos megkülönböztetést. H. X.