Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-03 / 283. szám

Gyermekcipőben a gyermekművészet? A KÖZELMÚLTBAN ren­dezték meg Salgótarjánban, a József Attila Városi-Megj'ei Művelődési Központban a II. országos gyermekművészeti fórumot. Az eseményről szóló tudósításban annak idején felfigyelhettünk egy önmagá­ban is érdekes tényre: há­romszáz alkotót, illetve mű­helyt és művészeti alkotások közvetítésével foglalkozó in­tézményt kerestek meg a szervezők felhívásukkal. s annyian jelezték részvételi szándékukat — mintegy tu­catnyian —, amennyien végül részt is vettek a háromnapos szemlén. Vagyis mindenki ott volt Salgótarjánban no­vember 22—23—24-én — a szervezők válogatási lehető­sége nélkül —, aki fontosnak érzi ebben az országban a gyermekek művészeti nevelé­sét, A fórum tehát annyira volt sikeres, amennyire az objek­tív körülmények között lehe­tett. Pedagógiai-oktatási intéz­ményeinkben (tan)tervszerű művészeti nevelés folyik. Ugyanakkor csökken a rend­szeresen olvasók — ezen be­lül még nagyobb arányban a szépirodalmat olvasók — szá­ma; csökken a színházba já­róké is, s hírek keringenek a fiatalok botrányos színházi viselkedéséről; nyilvánvaló hiányosságok mutatkoznak a mozgáskultúra területén; Ko­dály Zoltán hazájában SOS- ek röppennek a zenei neve­léssel kapcsolatban; a vizuá­lis művészetekkel szemben értetlenül álló fiatalok töme­ge hagyja el az iskolákat. Hát akkor milyen ez a mű­vészeti nevelés? Szóbeli. Le­író és történeti. Tény, hogy az új tantervek révén most jelentősen átalakult az iskola esztétikai nevelésének gya­korlata. Az új felfogásban ké­szült irodalomkönyvek jóval nagyobb hangsúlyt fektetnek a befogadás élményére, a sze­mélyes felfedezés örömére, mint a tárgyszerű történeti­ségre, s a dramatikus műfa­jok létét sem titkolják. De e téren sem hagyható magára az iskola. Szüksége van a mai, műhelyek támogatására! A kortársi műalkotásokra, amelyek révén megélhetővé, személyes élménnyé válhat a művészet, s iskolai leckéből a személyiség kiteljesítőjévé léphet elő. ELGONDOLKODTATÓ az is: annak ellenére, hogy a pedagógusok szenvednek a legtöbbet a szövetségesek hiá­nyától, a háromnapos fóru­mon alig találkozhattunk ve­lük. Akadt természetesen né­hány óvónő, ének-, rajz- és magyartanár, a szakmai vi­ták során azonban egyetlen pedagógus (ő sem tanít már) feszegette, hogyan segíthetnék hatásosabban a művészek a tanár tanórai munkáját. Ami az alkotókat illeti, nos, ha nem éleznek prófé- tikus elhivatottságot az új közönség, az új műértő ne­velésére, bizony semmi sem hajtja őket, hogy a gyermek- közönséget fontosnak érez­zék. Ugyan a színházak kap­nak külön támogatást a gyermekdarabokra, nincs szakmai presztízse az ilyes­minek. Igen jellemzőnek tar­tom az egyik vidéki színház igazgatójának megnyilatko­zását itt a fórumon: „Hja, ha én tudtam volna idejében, hogy itt lesz egy ilyen, akkor csináltunk volna direkt ka­maszdarabot.” Tehát az a darab sem egyszerűen a ka­maszok kedvéért készült vol­na ... Megvallom, én azt vártam a fórumtól, hogy a szakmai viták során , ilyesmiről esik szó. A jelenlevők megpróbál­ják megfejteni, mi az oka e szűkös kínálatnak, s mit le­het tenni azért, hogy a hely­zet jobb legyen. Ha úgy tet­szik, gvermek-művészetpoli- tikai tanácskozásra számítot­tam. Ehelyett műelemző dis­putáknak lehettünk részesei. Természetesen ez sem volt haszontalan. Meg azért szüle­tett más eredmény is: Dávid József Tenger című filmje nyomán a jelenlevők meg­egyeztek abban, hogy felhívá­sokat tesznek közre a szak­mai folyóiratokban, a vizuá­lis kultúra javítása érdeké­ben induljon mozgalom a gyerekek körében a szürke, csúnya tűzfalak, betonfelüle­tek gyermekrajzokkal való díszítésére. S természetesen eredmény az is. hogy Salgó­tarjánban találkoztak egy­mással azok, akik egyazon ügyért1 ténykednek. Most megismerkedtek, ha eddig nem tudtak volna egymásról, s adott annak lehetősége, hogy a jövőben ne egymás mellett, hanem együtt dol­gozzanak. További ered­mény, hogy tudatosult a hi­ány! Nincsenek műalkotások a gyermekek számára, külö­nösen a kamaszoknak. (An­nak ellenére, hogy az előze­tes tájékoztatókban hangsú­lyozták, külön szeretettel vár­ják a kamaszoknak szánt műveket minden műfajban, szinte (jsak a Magyar Televí­zió hozott olyan filmeket, amelyek ezt a réteget céloz­zák. Bocsánat, a Korái együt­tes is a kamaszoké volt, bár sokan megkérdőjelezték, hogy a fórum programjaihoz tar­tozik-e egyáltalán a koncert is.) S eredmény az is. hogy a szervezők — a művelődési központon kívül a Népműve­lési Intézet, az úttörőszövet­ség. a városi és a megyei ta­nács — előtt kirajzolódott, hogva.n kell folytatni a meg­kezdett munkát. A GYERMEKMŰVÉSZETI fórumot ezután is megrende­zik kétévente Salgótarján­ban. Reméljük, legközelebb már jobb pozícióban tehetik ezt. esetleg választhatnak, s a kiválasztottak — köztük esetleg néhány főhatóság is — fontosnak érzik majd, hogy ott legyenek Salgótar­jánban. Veszprémi Erzsébet Könyvek dobozokban Bányászkönyvtár — takarékon A bátonyterenyei Bányász Művelődési Ház könyvtára jelentős sikereket ért el az utóbbi években. Folyamato­san gyarapodott olvasói lét­száma, s rendszeresen értek el helyezést a megyei és az országos olvasónapló-pályá­zatokon. Ezt az átgondolt, sikeres olvasó- és olvasásszervező, ízlésformáló tevékenységet akasztotta meg a könyvtár közelmúltban történt bezárá­sa. A fejlődő városi jogú nagyközségben ugyanis elő­ször a művelődési házat kezd­ték felújítani, majd az egész­ségháznak nevezett objektu­mot, így a könyvtárnak rö­vid időn belül kétszer is köl­töznie kellett. Legutóbb má­jusban; az egészségházból a még mindig felújítás alatt álló művelődési ház elkészült épületszárnyának egyik he­lyiségébe. A könyvtár a szín­padhoz tartozó női öltözőben rendezkedett be. Itt csak né­hány lexikont és kézikönyvet tudnak tartani, hogy kíván­ságra megmutathassák egy másik helyen, a galériában az olvasóknak. Kölcsönzéssel nem tudnak foglalkozni, csu­pán a korábban kiadott köny­veket veszik vissza, illetve végzik az újak szerzeménye­zését. A közel 23 ezer köte­tes állomány darabjai gon­dosan becsomagolva, dobo­zokban várják a „feltáma­dást”. Ennek ideje azonban beláthatatlan: a művelődési ház felújításának befejezésé­től függ. A bányászkönyvtárnak ta­valy 1300 olvasója volt, a ta­vaszi záráskor megközelítően 400. Hasznos lett volna az ő érdekeiket is figyelembe ven­ni, amikor a bányai és a ta­nácsi illetékesek azokat a döntéseiket hozták, amelynek következtében a jelenlegi helyzet kialakult. A könyvtár a kényszer- helyzetben igyekszik bővíteni az üzemi letéti könyvtárak­ban végzett munkáját, és több rendezvényt szervezni az is­kolásoknak, dolgozóknak. A 12 letéti helyen 1007 a be­iratkozott olvasók száma. Kis palóc néprajz 7ársas élet a csűr alatt A hegyvidék hagyományos gazdálkodásának nélkülözhe­tetlen eleme volt a csűr vagy pajta, a szálas gabona tárolá­sára szolgáló hatalmas gazda­sági épület. A Palócföldön meg manapság is láthatunk néme­lyik faluban az udvarok vé­gében meghúzódó lakóháznyi méretű csűrt. Az épület közép­ső nyitott részére: a szérűre álltak be a megrakott szekér­rel, majd innen hányták le a két oldalon elhelyezkedő tágas tárolóhelyiségekbe a gabona­kévéket és a takarmányt. A gépi cséplés térhódításáig, ál­talában a századfordulóig a csűr alatt kézi cséppel csépel­ték ki a gabonát. A hónapo­kig tartó fáradtságos munkát azzal igyekeztek könnyíteni, hogy a szomszédok és roko­nok összetársultak, négyen- öten dolgoztak egyszerre a szérűn, a csűr alatt. Ezt a munkát általában közösen, kalákában végezték. De ha­sonló összefogásra volt szük­ség a lovakkal végzett nyom­tatás esetében is, amikor a gazdasági épület elé elterített gabonahalmon járatták körbe a lovakat, hogy patáikkal ki­verjék a kalászokból a sze­met. A mindennapi munka mel­lett azonban a pihenésnek és a szórakozásnak is helyet adott a csűr. Pihenést főképpen a férfiak számára jelentett, mint ahogyan munkát is. Nyári éj­szakákon a legények, de a házas férfiak is szívesen alud­tak kint a csűrben. Az egyik tárolóhelyiségben készítettek helyet maguknak. Amikor a takarmány egy részét már be- hordták, a friss szénára terített rongypokrócokra vagy subára feküdtek. Szűrrel* pokróccal takaróztak. Egykor tavasztól késő őszig a legények tanyázó­helye volt a csűr. A csűrben alvás azzal az előnnyel járt, hogy a legények nem voltak annyira a család szeme előtt, így könnyebben járhattak el kocsmázni, bandázni. A csűr nemcsak éjszakára1 nyújtott pihenést, hanem nap­pal is. A munka mellett gyak­ran adódott lehetőség be­szélgetésre, olykor — bár jó­val ritkábban — kártyázásra is. Tavasz felé, ahogy meg­enyhült az idő, a férfiak már megkezdték a csűr körüli fog­lalatosságokat. Ilyenkor a szomszédok átmentek egymás­hoz beszélgetni. A csűr alatti szecskavágás is alkalom volt a kisebb összejövetelekre. Előfordult, hogy munka vé­geztével többen leültek kár­tyázni. Különösen a legények vonultak el ilyen szórakozás­ra, amit „kalap alatt hozott pálinkával” is emlékezeteseb­bé tettek. Az idősebbek nem is győztek ügyelni rájuk, ne­hogy gondatlanságból tüzet okozzanak. Régebben a nyári nagy la­kodalmakat is a csűr alatt tar­tották. Az épületet ez alka­lomból alaposan kitakarítot­ták, zöld gallyakkal és vi­rággal feldíszítették. A sok vendégnek a ledöngölt földű, tágas csűrfolyosón terítettek. Majd a táncot is itt ropták. Más alkalommal is volt ze­nés, táncos mulatság színhe­lye a csűr. Egykor nem ment ritkaságszámba, hogy a falu tágasabb csűreit bál beren­dezésére használtak fel a fia­talok. A legények bort vettek, cigányokat hívtak és bált ren­deztek a tágas épületben. Bükkszentmártonban még az 1960-as években a falu leg­nagyobb csűrjében rendszere­sen tartottak bált. Belépődíjat A csűr az udvar végében, Kazáron. (Selmeczá Kovács A. felv.) szedtek, amiből a zenészeket fizették ésí a csűr bérletét fe­dezték. A legutóbbi időkig megőr­ződött társas szórakozásra az őszi kukoricafosztás adott al­kalmat. A palóc falvakban ál­talánosan szokás volt, hogy a csűr szérűjén elterített több szekér csöves kukorica leve­lének lehántására összehív­ták a szomszédokat, rokono­kat, ismerősöket. Olykor hú- szan-harmincan is összegyűl­tek a csűr alatt. Ha a fiata­lok nagyobb számban voltak, gyakran került sor fosztás közben mókázásra, vihánco- lásra. A háziak borral, palin­kéval kínálták meg a kukori- cafosztókat, ami hamarosan dalra, nótázásra fakasztotta őket. A fiatalok pedig táncra perdültek, és egyre gyakrab­ban váltogatták a fosztást a tánccal. Egy helyen négy-öt napig tartott a kukoricafosz­tás, utána mentek a követke­ző házhoz, mert kölcsönbe dolgoztak. A csűr alatti társas élet változatos alkalmai egyértel­műen bizonykodnak arról, hogy ez a sajátos gazdasági épület mennyire nélkülözhe­tetlen tartozéka volt egykor a hegyvidék életének, népi kul­túrájának. Selmeczi Kovács Attila Afrikai emlékexpedíció Tudományos expedíciót szer­vez Kelet-Afrikába az Eötvös Loránd Tudományegyetem a Magyar Földrajzi Társaság, az érdi Magyar Földrajzi Gyűjtemény és a Novotrade Rt. Teleki Sámuel Afrika- expedícióiának 100. évfordu­lója alkalmából magyar kuta­tók — évtizedes gyakorlattal, trópusi tapasztalatokkal ren­delkező, főleg afrikai tanul­mányokat is végző szakem­berek — előreláthatóan 1987 novemberében indulnak a fe­kete kontinensre. Négy hóna­pig tartó útjuk során felszín­alaktani, geológiai, vulkano- lógiai, térképészeti, növény­földrajzi, botanikai, népesség- és gazdaságföldrajzi, valamint néprajzi kutató- és gyűjtő­munkát végeznek. Így kíván­nak tisztelegni a nemzetközi tekintélyű magyar felfedező emléke előtt az 1987-ben kez­dődő centenáriumi rendezvé­nyek idején. 1987—1988-ban lesz ugyanis száz esztendeje annak, hogy Teleki Sámuel, Höhnel Lajos társaságában expedíciót szer­vezett és vezetett Kelet-Afri- kába. Másfél éves útjuk során a kontinens nagy kiterjedé­sű, európaiak által ismeretlen vidékeit tárták fel a tudomá­nyos világ számára. Annak idején Zanzibárból indultak, s a mai Tanzánián és Kenyán át az etióp határig haladtak északra. 'Útjuk során felfedez­ték például a Rudolf- (Tur- kána) és a Stefánia- (Chew Bahir-) tavakat. Elsőként ad­tak hírt a térségben működő tűzhányóról. Ez a felfedezés a geológia számára akkor új földfejlődés-történeti felfogás kidolgozását tette lehetővé. A bejárt területekről részletes topográfiai, földrajzi, népraj­zi leírást és térképeket ké­szítettek. Botanikai és zooló­giái gyűjtésük során számos új fajt fedeztek fel, s megala­pozták a Néprajzi Múzeum Afrika-gyűjteményét. ff műsor KOSSUTH RADIO: 8.28: Társalgó 9.44: Muzsika gyerekeknek. 10.85: Diákfélóra 10.35: Éneklő ifjúság 18.53: Évszázadok mesterművei 11.38: Ádámcsutka. XXI/20. rész 12.30: KI nyer ma? 12.06: A Rádió Dalszínháza 14.10: Magyarán szólva... 14.35: Orvosi tanácsok 14.30: Dzsesszmelódiák 15.00: Élő világirodalom: Svájc. (4. rész.) 15.30: Kaposoiijuik a Jí-ea etűd tót. A Magyar Rádió és Televízió gyermekkórusa énekei. Kb.: 15.60: Népi hangszere« muzsika 16.05: Látogatóban... Játék- ét ajándékműsor beteg gyerekeknek 17.00: Társadalom és iskola 17.30: Munká su tánpéti ás — Stefka István sorozata, II. rész 17.45: A Szabó osalád 19.15: Silja. Franz Emi! Sililanpaa finn író regénye rádióra alkalmazva 30.15: George London opera­áriákat énekel 30.34: összeállítás Farka« Feren« zeneszerző életéből. VIII/7. rész. 3L30: Az egészségügy viilág- központjában. II. rész. 33.30: tíz perc külpolitika 33.30: Lutoslawskt: Szőtt szavak 32.48: Kína kinyitott. IV. rés* 32.58: Romantikus kamarazene 0.10: Himnusz 0.15: Éjfél után 4 fvlÓGRAD - 1985. december 3., kedd PETŐFI RADIO: 8.08: Slágermúzeum 8.50: Tíz pere külpolitika 9.05: Napközben 12.10: Slavko Avaendk fűvó«- együttese játszik 13.30: Cigánydalok, csárdások 13.06: Popzene sztereóban 14.00: Szerdahelyi Éva énekei 14.15: Néptáncok 14.40: Fiatalok muzsikálnak 15.05: Neményi Tamás tá nodal aib ól 15.30: Könyvről könyvért 15.30: Csúcsforgalom 17.30: Disputa — a sikerről 18.10: Közvetítés a Bp. Honvéd— MAFC férfi kosárlabda- mérkőzésről 15.30: Gramoíonsztárok 19.05: Csak fiataloknak ’ 30.00: A természetből élünk. .. 20.32: Sláger-filmek, filmslágerek 31.05: Magvar anekdotakincs 21.32: Nóták 22.12: Azok a bizonyos rádió- operettek. IVA. rész. 22.50: Az élő népdal 23.20: A mai dzsessz 24.00: Virágénekek 0.15: Éjfél után MISKOLCI STUDIO: 17.00: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 17.05: Döntött a bíró- oág. Dr. Tímár László előadása. 117.10: Fiatalok zenés találkozója. Szerkesztő: Beély Katalin és Za- kar János. 18.00: Észak-magyar­országi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGTAR TELEVÍZIÓ: 9.40: Tv-torna 9.45: Iskola-tv 10.00: Golgota. — Szovjet film­sorozat XIII/1. rész. 11.20: Képújság 15 .15: Iskola-tv 15.30: Orosz nyelv kicsinyeknek 15.40: Képek a világgazdaságból 1. rész 18.15: Hírek 16.30: Tv-egyetem 17.05: Három nap tv-mflsora 17.10: Tükör — Pakisztáni film 17.55: Csapod! Vera emlékére 18.05: Képújság 18.10: Reklám 18.20: Diagnózis 18.40: Reklám 19.00: Mini Stúdió '88. 19 05: Tv-torna 19,10: Olvassatok mindennapi 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: A messziről jött ember VI/5. rész. 20.55: Stúdió ’85. 11.654 Felkínálom 22.35: Tv-híradó 3. 32.45: Himnusz *. műsor: 16.05: Képújság 16.10: Kuckó 16.40: Bp. Honvéd—MAFC bajnoki férfikosárlabda-mérkőzés. 18.20: Száz híres festmény 18.30: Körzeti adások, 19.05: Sakk-matt 19.25: Olasz operaest a Pesti Vigadóban. I. rész (Ism.) 30.00: Ünnep Báli szigetén — Lengyel kisfilm. 20.30: A gomba, persze, bolond... Svéd film 20.50: Tv-hiradő 2. 21.10: Reklám 21.20: Ragadozók pavilonja 22.35: Képújság BESZTERCEBANTA: 19.30: Tv-híradó 20.00: A győzelem stratégiája 21.00: Hárman a pádon. Tv-játék 22.15: Éjszakai hangversenyműsor 22.55: Hírek 2. MŰSOR: 19.30: Tv-níradő to.oo: Fiatalok tv-klubja 21.30: Időszerű események 21.56: Időjárás-jelentés 32.00: Ez történt 34 óra alatt 32.10: Fortunata és Jácint«. 5. rész. MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Nyo­más, utána! (14). Színes, szink­ronizált olasz filmvígjáték. — Tarján vendéglő: Átverés (16). Szinkronizált amerikai krimi. — Kohász: Az eltűnt frigyláda fosztogatói (14). Színes am éri kas kalamdfilm. — Balassagyarmat) Madách: Fél 4-től: Házibuli. Szí­nes, szinkronizált francia film. Háromnegyed 6-től: Redl ezre­des X—II. (18). Színes magyar- osztrák—NSZK film. — Pásztói Mátra: Átverés (16). Színes, szinkronizált USA-krimi. — Nagybátonyi Petőfi: A bég csao- dájában. Színes. szinkronizált szovjet film. — Nagybátonyi Bá­nyász: Süsü. a sárkány. Színes magyar bábjátékfiim. — Rét- ság: Az élet muzsikája. Színes magyar—szovjet koprodukció. — Kisterenyei Petőfi: Bombáié bokszoló (14). Színes, szinkroni­zált oliasiz filmvígjáték. — Jobbá­gyi: A tűz háborúja (16). Színe« kanadai kaiandfiltn.

Next

/
Thumbnails
Contents