Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-14 / 267. szám
Közérdekű kérdések nifownában „Soha nem tudjuk pontosan, mikor érkezik a villanyszámla-díjbeszedő. Velem ugyan még csak egyszer fordult elő, hogy nem tartózkodott a lakásban senki, de szomszédaimmal többször is megtörtént, hogy nem voltak otthon és csak értesítést találtak, illetve „fizetési meghagyást”, mikor vigyék az áramdíjat az ÉMÁSZ központjába. Ott viszont olyan felvilágosítást adtak az érdeklődőknek, hogy a díjbeszedő fizetési meghagyást csak akkor dobhat be a lakásba, ha már harmadszor kísérli meg az áramdíj kifizettetését. Igaz-e ez?” — teszi fel a többeket érintő kérdést M. S.. Salgótarján, Arany János úti olvasónk. ☆ A kérdés nyomán az ÉMÁSZ Salgótarjáni Üzem- igazgatóságának vezetője az alábbi választ adta: — Fogyasztóinkat tévesen tájékoztatták arról, hogy a díjbeszedőnek háromszor kell felkeresnie egy-egy fogyasztót. Egy alkalommal köteles felkeresni, s amennyiben a fogyasztót nem találja odahaza, abban az esetben fizetési felhívást kell hagynia. Díjbeszedőnk több mint tíz éve dolgozik a vállalatnál ebben a munkakörben. Munkájával kapcsolatban különösebb panasz ez ideig nem merült fel. A felesleges bosszúság elkerülése érdekében minden fogyasztónak javasoljuk, az áramdíj OTP-átutaláson keresztül történő rendezését. A szerk. megjegyzése: Nemcsak az OTP-átutalási számla az egyetlen járható útja a villanyszámla fizetésének. Az is egyszerűbb volna a jelenlegi utazgatásos gyakorlatnál, ha a díjbeszedő a fizetési meghagyással egyidőben bedobná a lakásba azt a csekket, amelyet a vállalatnál vagy a kirendeltségen nyomnak a kezébe, hogy fizesse be a postán és hozza vissza, s megkapja a számlát elv alapján. Ez elkerülhető, mert az ÉMÁSZ-központ kiiktatásával az ügyfél egyenesen a postára mehet fizetni, s a számlát majd legközelebb, ha éppen a díjbeszedőnek arra lesz dolga, bedobja a címzett lakásába! Így a fogyasztónak megmarad a 8 forint, amit buszjegyre költené, valamint megkímélhető a kétszer két emelet „boldogság” megmászásától, mire megkapja az áramszámláját! „Kiválóak" az öblösűveg#yár ban A salgótarjáni öblösüveggyárban november 6-án emlékeztek meg a világ első szo- cilista forradalmáról. Ebből az alkalomból a gyár dolgozói közül kiemelkedő tevékenységükért többen is kitüntetéseket. vehettek át. Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést kapták: Vehovszky István, karban tartó-gyárrés z- leg. Fehér László energiagazdálkodás, Fazekas József szállítási osztály, Gritz Viktor GYEGÓ. Kiváló dolgozó kitüntetést kaptak: Tóth Tibor, kereskedelmi osztály, Laczkóné Barta Katalin nagyüzemi KISZ-titkár, Németh László mérőhenger. Balázs Béla GYEGÓ, Oláh Márta festő II., Deák Ferencné szociális csoport, Póczos István GYEGÓ. Bohá- csi Sándor karbantartó-gyár- részleg, Szlávik Lászlóné exportcsomagoló, Sörös Aladár festő II. KISZ KB Dicsérő Oklevélben részesültek: Baksa Zsolt előkészítő csoport, Andó László javítóműhely. 250 ezer kilométer baleset- mentes vezetésért Juhász László gépkocsivezetőt jutalmazták. November 7-e alkalmából került sor az öblösüveggyár törzsgárdájának jutalmazására. A 10 és 45 év között jubiláló 287 törzsgárdából 45 éves munkaviszonnyal rendelkeznek: Hajósi István GYEGÓ. Kazinczi Antal festő I.. Csáki Benjamin tervosztálv. 40 éves munkaviszonyát Longauer Istvánnak jutalmazták. A kitüntetések átvétele után az öblösüveggyár politikai, gazdasági és társadalmi vezetői. valmint a gyár dolgozói a szoviet hősi emlékműnél he- Ivezték el az emlékezés virágait. Varga Gyula Emberségből kiváló A megyei vértranszfúziós állomás dolgozói mindig örömmel jönnek az ismerős arcok és falaik közé, mert az ÉLGÉP pásztói gyárában mindig szívesen segítenek az arra rászoruló embereken, aminek már sokszor adták tanújelét, így volt ez legutóbb (október 17-én) is. A jól sikerült propaganda- és szervezőmunkának köszönhetően ez évben is szép számmal volt jelentkező az adatgyűjtés, majd a véradás során. A napi 201 fő munkáslétszámból 74 fő — 20 nő dolgozónk — bizonyította humánus beállítottságát a 29,2 liter leadott vérmennyiséggel. Ez a munkáskollektívánk 36 százaléka. E mellett a szeptember 18- ón, Salgótarjánban megrendezett plazmaterezisen 4 fő, Gu- bola Lajosné, Juhász Gábor, Kis György és Mészáros Sándor vett részt. A véradás előtti héten pedig rendkívüli esethez Szabó Imre gyárunk lakatos brigádvezetője adott vért egy műtétnél. Az eddig elért szép eredményeket igazolják a november 7-i ünnepség alkalmával kiosztásra került kitüntetések: 15szörös véradásért négyen, tízszeres véradásért heten kaptak kitüntetést, 20-szoros véradásért egy dolgozót jutalmaztak, a 30-szoros véradó kitüntetést Juhász Gábor lakatos munkabrigádvezető kapta. A szervezésben résztvevőknek és az önzetlen véradóknak ezúton is megköszönjük segítségüket, további munkájukhoz erőt és egészséget kívánunk. M. S. Isméi a MÁV Rekord idő alatt (4 óra 17 pterc) tette meg november 8-án. az utat a salgótarjáni gyorsvonat a fővárosba, A menetrend szerint 9 órakor Budapestre érkező vonat még 10 órakor is Hatvanban várakozott a műszaki hiba miatt későn érkező szerelvényre. A hatvani állomásfőnökség szerint az igazgatóság nem engedélyezte, hogy a késésben lévő vonatot az a mozdony továbbítsa Budapestre, amely Hatvanig hozta, pedig a Diesel-mozdony üresben végig üzemben várta, hogy mikor tolathatja a szerelvényt az egri gyorshoz. így várakozni kellett, várni a szerencsére, mert Hatvanban ntem állt tartalék mozdony rendelkezésre. A hibát csak tetézték, amikor a Hatvanban menetrend szerint meg nem álló szinte üres To.kaj-expresszt nem állították meg, hogy a „hajótörést szenvedett” utasokat felvegye, feltehetően azért, mert nem rendelkeztünk helyjeggyel. A Keleti pályaudvar főnöksége készségesen adta a késési igazolást, mely szerint az 557. sz. gyorsvonat 120 percet késett. Erre fel voltak készülve, de arra is kiterjedhetett volna a figyelmük, hogy a személyvonatnál is lassabban közlekedő gyorsvonat pótdíját visszafizessék. El kellene az illetékeseknek végre gondolkodniok, hogy visszaadják Nóg- rád megyének az önálló gyorsvonatot, megérdemelné ezt Salgótarján.Dr. Gajzágó Aladár Levelezőink írják MJ* Őszinte gondolatok a körni/ezef védelemről Manapság igen sokat beszélünk korunk nagy problémájáról, a környezetvédelemről, de lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy alig teszünk érte valamit. Nemrég egy testületi ülés jelentésében olvastam: Salgótarján egyes körzeteiben a tanács betiltotta a sertéstartást, és ezáltal sok termelőnk kénytelen volt beszüntetni a sertéshizlalást. Az ülésen vita tárgya volt a városi sertéstartás, ki így, ki úgy foglalt állást. Olvat is halottam, hogy meg kellene gondolni, mi kell jobban, környezetvédelem, vagy a sertéstartás, mert lassan már nem lesz elegendő sertéshús, márpedig mi magyarok húsevő emberek vagyunk. Egyéni véleményem, hogy a városi tanács helyesen járt el a környezetvédelem érdekében, de a fertőzések megakadályozása érdekében is. Nem hiszem, hogy ez az intézkedés bármiként is csorbítja a kistenyésztést. mert gondolom, hogv a tanács az érintetteknek ajánlott fel üres telket valahol kint a város szélén, ahol már nem veEz is környezetvédelem szélyeztetheti a sertéstartás a közegészséget. Ismerek nem egy sertéstartót, akinek kieső erdőszélen van a „farmja”, s nagy tételben hizlal sertéseket, egyrészt anyagi érdekből, másrészt az ellátás javításáért. A sertéstenyésztés visszaesését mind a nagyüzemi, mind a kisüzemi szférában elsősorban az agrárpolitikában kell keresni. Lényegesen megnőtt ugyanis a sertéstartás ás -hizlalás költsége, s ezt a felvásárlási árak nem követték megfelelően. A sertéstartás problémáit még tovább is fokozhatom. Tessék csak kimenni Somlyóbányára, s végignézni a lakótelep köves útján, ahol közvetlen az útszélen dirib-darab deszkákból összetákolt sertésólak éktelenkednek, s mellettük olyan a bűz ... Ezt azért említem, mert ismert, hogy a somlyó- bánvai hétvégi telkek még 1984-ben üdülőterületté lettek nyilvánítva, a korábbi bérlőknek azt tartós földhasználatra meg kellett vásárolniuk Magam is ilyen szenvedő alany vagyok. Ha a Somlyói jó levegőt egész napon át beszívja az ember, akkor hazafelé jövet a somlyói lakótelepen a sertéskutricákból árad a bűz feléje. Valamit illene tenni ebben is! De nem csak ez az egyetlen szennyezési góc Som- lvóbányán. A minap fedeztem fel. hogy az üdülőtelkeknek titulált terület alatt a völgyben, közel a bányatóhoz egy új szemétgyűjtő telepet létesítettek. Kérdezem ezek után, hogy mitől üdülőterület Som- Ivóbánva? Attól-e hogy a tetőn egy köves út már összeköti a somlyói és a szilvási telkeket, de az „üdülőutcákban” térdig járnak a sárban, amikor esős az idő, vagy attól, hogv közel az erdő. s ott kedvünkre levegőzhetünk? Most meg már a szeméttelep füstiét és bűzét is el kell viselnünk? Nagvo-n szeretem a szép környezetet, a természet szépségeit, de őszintén megvallom, hogy a somlyói üdül- getést, közel tizenöt év után már nagyon unom Dudás Pál R vizsgálat eredménye: felelősség re vonás ,,Ha jön az ellenőr” címJ mel ügyeletes riporterünk lapunk október 8-i számában fenti címmel olvasói észrevételt közölt, lejegyezte ugyanott az illetékes válaszát is, amely akkor így zárult: „Egyébként, ha az említett esethez hasonlót tapasztalnak, s ez bizonyítást nyer, akkor szigorú felelősségre vonást alkalmaznak”. A minap a Volán 2. sz. Vállalat személyforgalmi üzemigazgatóságától levelet kaptunk. Miklós Ernő üzemigazgató írja: „— Az október 8-i írásban foglaltakat kivizsgáltam. Az autóbusz-vezető felelőssége a vizsgálat során megállapításra került, amiért fegyelmi úton felelősségre vontam”. Öregek napja Szentkűfon Hagyományainkhoz híven! a közelmúltban került megrendezésre otthonunkban az öregek napja. Az ünnepi műsorban részt vett a salgótarjáni Csizmadia Üti Általános Iskola Vadvirág őrse, valamint a Nógrád tánccsoport utánpótlását jelentő gvermek- táncegyüttes, a „Viganó”. Az úttörők külön kis műsorral kedveskedtek azoknak a lakóknak, akik betegségük miatt a rendezvényen nem vehettek részt. A meghívott A csákási forrásvíz Ha a Szécsénvi úton — Balassagyarmat felé menet — Salgótarján határa felé közeledünk, az út bal oldalán biztosan találkozunk két-há- rom álló gépkocsival, várako. zó emberekkel, kezükben üveg, vagy műanyag kanna. Ügy ötven évvel ezelőtt — iskolába mentemben, vagy jöttémben — én is gyakran megálltam itt, a hegy alól bu- gyogó kis forrásvíznél, hogy markomba csordogáló friss, hideg vízből igyák két-három kortyot. Az évek folyamán aztán a forrás elgazosodott, betömő- dött. Közel huszonöt évvel ez. előtt, — amikor a Szécsénvi utat korszerűsítették — az út melletti árok mélyítésekor a kis forrás újra előbuggyant és kristálytiszta vize lassan csordogált lefelé. A Szécsénvi út és a vele párhuzamos Kinizsi Pál út egyre jobban benépesült, új házak épültek, új lakók költöztek a szép fekvésű, két, fákkal borított hegy közé ékelődött völgybe. Zagvva- pálfalva egyik legnépesebb te. lepülése lett,. Érdekes módon a Szécséhjn út jobb oldali és a Kinizsi Pál úti lakók nem jutottak jó ivóvízhez, ha kutat ástak, csak gyenge minőségű talajvizet leltek. A kis forrás környékén lakók ekkor összefogtak és elhatározták : „forráskutat'” varázsolnak belőle. Leástunk egy méterre, közgyűrűt he- Iveztünk bele, az aljára kavicsot terítettünk, csővel kivezettük a vizet és íme — azóta is jön a kristálytiszta, jéghideg víz megállás nélkül. Az elmúlt negyedszázadban egyszer kellett tisztítani, fel--, újítani. Ebbe a munkába már több új lakó is bekapcsolódott.. Ebben az évben befejeződött a Csókás-völgy ivó. vízhálózatának építése. Nagyon sokan azonban még most, is a forráskúthoz járnak az inni és főzni való vízért. De nem csak az itt lakók: évek óta. különösen szombaton és vasárnap a városközpontból is jönnek az autók üres, és mennek forrásvízzel tele üve. gekkel, kannákkal. Az átutazók, kirándulók pedig biztosan megállnak egy- egy pohár forrásvizet hörpin- teni. Nagy szó volt az húsz-huszonöt évvel ezelőt+: jé ivóvizet varázsolni sok-sok család részére. Érdemes megjegyezni a kezdeményezők nevét: Dombóvári Ferenc, Toldi Miklós. Szabó János, néhai A1 végi Róbert. Dombóvári Ferenc — közel a hetven évhez — még ma is rendszeresen karbantartja a vízlevezető árkot... Keményvári István „Kihelyezett” óvoda Alkalmi óvónőkkel a kábelgyárban A balassagyarmati kábelgyárban a kommunista műszakokban dolgozó édesanyák, édesapák nyugodtan végezhetik munkájukat, mert ilyenkor a gyárban „kihelyezett” óvoda van. Így volt ez legutóbb is, amikor a gyár klubtermében 40—50 kisgyermek felügyeletét a személyzeti.osztály dolgozói látták el. S mivel foglalták le az alkalmi óvónők a gyermekeket? Pap Tamásnétól kaptam a választ: — Rajzoltunk, papírból békát. repülőt hajtogattunk, televíziót, videoműsort néztünk, játszottunk, meséltünk. Ezalatt a szülők egynapi keresetüket a város gyermekintézményei és a vállalati lakásépítési alap javára ajánlották fel. Lengyelországi utazás A gyárvezetés, a KISZ-ve- zetés és az egyén anyagi támogatásával háromnapos lengyelországi kiránduláson vettünk részt, mi az ÜM. Szerszám- és Készülékgyár K1SZ- esei, szakszervezeti tagjai. Patrónusunk ezen az úton az Express Utazási Iroda munkatársa volt. Úticélunk Krakkó, a királyi város felé (sajnos), lassan, de (szerencsére) biztosan haladtunk. A kellemetlen idő ellenére hiba lenne azt mondani, hogy barátságtalanul fogadott Krakkó. A gyors városnézés „csak” étvagyat csinált a város nevezetességeinek, a templomoknak, a tereknek és természetesen a Wawelnek tüzetesebb megismeréséhez. A következő nap Wielicz- káé volt. A tv-ben bemutatott, „A halál archívuma” című NDK-film óta ismerősünk ez a település és az itt található sóbánya, A lengyel ellenállásnak ez a jelentős bázisa szerteoszlatta magabiztonságunkat. Be kellett látnunk, hogy ismeretünk sekély, és még csak jóindulattal sem mondhattuk, hogy ismerősünk a sótermelő bánya. A vágatokban, termekben, gyönyörű, sóból faragott szobrok mutatták be a lengyel történelem jelentős eseményeit. Felejthetetlen élményekkel telítődtünk a több mint két kilométeres bányai séta után, és bizony csikorgott a gyorslift, amikor a szellemiekben gazdagodott csoportot felhozta a 125 méteres mélységből. Auschwitz. Van-e. akinek ez a városnév ne a borzalmat, a halált a szinte hihetetlen embertelenséget jelentené. A tábor egy volt lakója megrá- zóan beszélt a mindennapokról, a szelektálásról, a felszabadulásig, a megszabadulásig. Megilletődötten, a ránk nehezedő történelmi múlt súlyával léptünk be a magyar áldozatok emlékére létesített emlékszobába. Kegyeletünk jeléül munkatársunk, Darázs Györgyné, a kirándulás egyik szervezője helyezte el a megemlékezés virágait az emlékfal talapzatán. Egyperces néma csenddel emlékeztünk — a csoport több tagja előtt nem ismeretlen — pásztói áldozatokra és volt honfitársainkra. Emléküket örökre megőrizzük. Nyíri Károly vendégek között ott voltak a patronáló brigádok képviselői is, akik ajándékcsomaggal kedveskedtek. Részt vettek az ünnepségen a területi párt- és tanácsi vezetők is. A hangulatos rendezvény sikeres lebonyolításáért elismerés illeti az intézet valamennyi dolgozóját. Szvorád Andrásné foglalkoztató nővér Szociális otthon, Mátravere- bély-Szentkút Idősek napja Kisb ágyon ban Az elmúlt évek jó tapasztalatai alapján ez évben is megrendeztük az öregek napját november 9-én, szombaton. Településünk idős lakosai nagy örömmel fogadták a meghívást. Ünnepségünkre 50 fő jött el. A fekvő betegeknek a helyi Vöröskereszt és a Hazafias Népfront aktivistái kis csomaggal kedveskedtek és kívántak nekik mielőbbi gyógyulást. Az idős emberek köszöntése után a helyi óvodások műsorral kedveskedtek az ünnepeiteknek, akik nagy örömmel fogadták a műsort, hisz sokukat kis unokája is köszöntötte. Ezután uzsonnával kedveskedtünk a jelenlévőknek. Az ünnepség jó hangulatban telt el, az idős emberek jó érzéssel távoztak, mert érezték, a helyi szervek gondoskodását. Szeretnénk az elkövetkező években is folytatni ezt a gyakorlatot, hisz nem mindegy, hogy az idős emberek hogyan érzik magukat településünkön. Ezúttal szeretnék köszönetét mondani a terület társadalmi és gazdasági szerveinek, akik segítséget nyújtottak az ünnepség színvonalának az emeléséhez. Orszáczky Ferenc községi elöljáró Összeállította: Tóth Jolán NOGRAD — 1985. november 14., csütörtök •>