Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-11 / 264. szám

Nem egészséges1 Olyanok a diáknyelvi sza­vak, mint a gyerekek. Jók is, rosszak is: kedvesek és szem­telenek, ártatlanok és hunco- tok, „jópofák” és bosszantók. S, megszólalásig olyanok mint •— „szüleik”. Igazolásul — még inkább élgondolkodtatóul — a diák­életről valló gazdag szókész­letből csak az elégséges osz­tályzat neveit választottam ki. A hattyú névátvitellel „úszott be” az iskolába: a 2-es alakja emlékeztet a ma­dár kecses nirnktartására. Be­cézett forma a ketteske, en­nek rövid változata a teske Társuk a kettöske. Szóvegyítés eredménye a keines: kettes+ kedves. A- hangzásbeli hason­lóság az alapja az egészséges (=elégséges) használatának. Már ezek a „szócégérek” is felhívják a figyelmet a sajá- tos-diákos mai szemléletre, amely átrendezi az értéklétra fokait: itt az elégséges a jó. Ezt a minősítést fejezi ki a pozitív hangulatú és jelen­tésű metafora (hattyú), a kicsinyítő képző kedvességet besugárzó hatása (ketteske, kettősbe), a kellemet idéző asszociáció (ketves), a pozitív jelentéstartalom (egészséges). Megerősíti ezt az érzelmi vi­szonyulást, a felértékelést a 2-es további három megne­vezése: kisötös, frankó, pri­ma. Nem akarok a hattyúból oroszlánt csinálni. Tudom, hogy te- szavakból elsősorban a diákok játékos, tréfás hang­ja csendül ki. A fekete humor eufémizmusa enyhít a bajon. De — veszélyt is jeleznek ezek a szavak! Pedagóguskö­rökben egsizmusnak nevezik ezt a jelenséget. A lényege:! még a jobb képességű tanú-1 lók is megelégszenek a mi­nimummal, a kettessel. (Az ellenőrzőben így szaporodna!: az egs rövidítések, beírások.) Ennek a magatartásnak a másik éle az ötöst vágja (le): pedál, pocak, púpos — ezek a jeles gúnynevei a diákszó­tárban. A szavak által sugallt ma­gatartás alakítja a beszélő­ket. Az egészséges és „elő­kelő” szótársasága nem egész­séges szemléletet népszerűsít. Ezért figyeljünk jobban az iskolai szavakra. S, főleg gaz­dáikra, diákjainkra. Költői Adám Az arany színei Az arany színe sárga — ezt mindenki tudja. Sőt, régebbi nyelvünk is bizonyít, hiszen a sárarany szavunk előtagja is pontosan ezt a színt jelen­ti. Nem is beszélve Petőfiről, aki így fr: „Arany kalásszal ékes rónaság...” Más szavak­kal: az érő búza színe is olyan, mint az aranyé. Ha zöld aranyról hallunk, akkor bizonyára nem a rozs­dásodé« jut eszünkbe, hanem az értékes fát adó gazdag erdő. A fekete arany Brazí­lia .legfőbb kiviteli cikke, köz­érthetően: a kávé. Az arab országok gazdasági élteiének legfőbb alapja a barna arany, vagyis a kőolaj. A trópusi vi­dékeknek is van „aranykin­cse”: a fehér arany, más sza­vakkal: a gyapot. Szinte az egész színskála jellemző az aranyra. Előfordul az is, hogy országonként mást je­löl ugyanaz a szín. Így pél­dául Finnországban a zöld arany a fát, Azerbajdzsánban pedig a teát jelenti. Megesik, persze, a „szín­tévesztés” is, mégpedig igen érdekes módon. Egyik megyei napilapunkban olvastuk: „A sárga arany”. Hogyan beszél­hetünk színtévesztésről, hi­szen az arany szinte valóban sárga? Csakhogy a cikkben szó sincs az aranyról, hanem egy olyan terményről, ameiy sárga is, értékes is: a kuko­ricáról. A szín meghatározá­sára nagyon ügyelnünk kell; vagy a színt emeljük ki, vagy az értéket, de a kettőt semmi­képpen sem. Elvégre kettő kö­zül nem emelhetünk ki ket­tőt. Ez stílusunk rovására megy. Egy-egy szép vagy hangzatos kifejezés keresése közbten könnyen megeshet, hogy csak egy hétköznapira, félreérth.etőre, semmitmondó­ra bukkanunk. A felsoroltakon kívül alkal­manként használhatunk más kifejezéseket is. Ezek inkább egyéni alkotások, széles kör­ben aligha ismeretesek. Sok­szor külön magyarázat is szükséges a megértésükhöz. Például a kék arany a jó levegőt jelenti (közben uta­lás történik az ég színére is.) Bizony, a szennyezett levegő­jű htelységek lakói igen érté­kesnek érzik a tiszta levegőt. Olykor a már megszokott magyar ezüst (=alumínium) kifejezés helyett hallhatjuk a fehér arany kifejezést is. Hogy életképesnek bizonyulnak-e ezek a jelző szerkezetek, azt még korai lenne megmonda­ni, hiszen meglehetősen újak. Fteltehetően. Es az is valószí­nű, hogy hozzájuk hasonlóak alakulnak majd a jövőben is. Mizser Lajos Megszólításaink zavarai Az egyéni és a közösségi kapcsolatteremtés nyelvi for­máinak megválasztásában, a köszönésekben és a megszólí­tásokban nagy a zűrzavar. Sokan panaszkodnak is miat­ta. Különösen azt nehezmé­nyezik, hogy naponta letege­zik őket, pedig az egyoldalú tegezést sem a személyes kap. c.solat, sem a beszédhelyzet nem indokolja. Minősíthetet­len hangnemben, sokszor hab­zó szájjal tegezik le egvmást: az autósok a gyalogosokat, a gyalogosok az autóvezetőket. A modortalan.ság, az illet­lenség számlájára írhatjuk az egvoldalú letegezést, illetőleg a féloldalú tegező viszony kez­deményezését. Az idősebbek azt is sérelmesnek tartják, hogv szinte általánossá vált a lenénizé.s, a lebácsizás. a leta. tázás. amihez a letegezés is kapcsolódik ilven nyelvi for­mák kíséretében: — Miért nem igyekszel' nyanya, mi is le akarunk szállni. — Jobban is vigyázhatnál, tata! A kiszolgáltatottak letepe­résének egvre gyakoribb je­lentkezésének sem örülhe­tünk. különösen akkor nem, ha ebben a le- és felértékelé­si szándék is megnyilatkozik. Aki ilyen tegeződést kezde­ményez, ne sértődjék meg, ha visszategezik. Egyre gyakrab­ban halljuk az egyoldalúan lekeresztnevező tegezést is, s elszaporodtak a Gézám, Pis- tukám megszólító formák, még közéleti megszólításaink­ban is. Hogy ez az egyoldalú kapcsolatteremtő forma meny­nyire sértő és megalázó lehet az egyik fél számára, arra Illyés Gyula Még egy ajánlat című verse is figyelmeztet bennünket: „Voltak, akik le- gyuláztak, Voltak, akik le­gyaláztak”. Sajnos, a magázás és a le- magázás közötti különbséget sem érzékelik egyesek: a tisz­teletlenségnek példáit szolgál­tatják akkor, amikor a meg nem becsülés szándékával s a durva hangnem kíséretében lemagázzák egymást az embe­rek ilyen nyelvi megfogalma­zásokban: — Hé, maga. ma­gához szóltam fiatalember! — Maga is jobban, tenné, ha be­fogná a száját stb. Az ilyen megszólítási módok már nem­csak a rideg távolságtartásról vallanak, hanem a fölényes lekezelés és leszólítás szinte megalázó szándékáról is. Dr. Bakos József SekkviSágfealnok: Ha valaminek olyan sok gazdája van, mint például a szabadidő-sportnak, könnyen ráfoghatják: a sok bába közt elvész a gyerek. Valóban vol­tak olyan időszakok a közel­múltban, amikor a tömeg­sport címszó alá tartozó ten­nivalókat szívesebben ruházta át egymásra a szakszervezeti, a KISZ- és a sportvezetés — másokról nem is beszélve —, s a hiányosságokat a többiek­től kérték számon. Tctt°k he­lyett. Vannak változások Az elmúlt években Nógrád- ban is változások történtek az irányításban: javult, a koordi­náció, bővültek a foglalkozta­tási formák, a szervezeti ke­retek; hatásosabb az amatőr sportra mozgósító, szervező te­vékenység. Kedvezően válto­zott ennek feltételrendszere és az emberek szemlélete, egyre többen vesznek részt tömeg- sportrendezvényeken i A tét — ez közismert — egyre ko­molyabb: az egészség megőr­zése. a fiatalok fizikai felké­szültsége, a szabad idő egy részének hasznos, kulturált el­töltése. A viszonylagos pozitívumok ellenére persze még koránt­sem minden tekintetben lehe­tünk elégedettek. Még mindig kevesen sportolnak — kedvte­lésből — rendszeresen, bizo­nyos rétegek és korosztályok krónikusan hiányoznak az ilyen jellegű programokról. A sportolási feltételek is sok helyen hiányosak, mint ahogy a szervező- és propaganda- munka is hagy kívánnivalót maga után. Gyakori a kampányszerűség, az egyezte­tés hiánya, hasonló jellegű események ütközése. A bővülő lehetőségeket jel­zi, hogy a nagy múltú faiusi spartakiádok új sportágakkal (lövészet, tenisz, női foci) bő­vültek a megyében, hogy a munkahelyi olimpia és az olimpiai ötpróba mellett a Palóc 4-f-l próbával is gazda­godott az itteni választék. A futó- és kocogónapokkal együtt ígv a városokban és környé­kükön már havonta több al­kalom van sportolásra. Ezek a nagyobb települések — élükön Salgótarjánnal — adnak ott­hont mind többször országos tömegsportprogramoknak is (ODOT, ÖHV, OSN-záróün- nepély, természetbarát-talál­kozók, vállalati sportnapok stb.). Egyrészt — másrészt Jól jellemzi a helyzetet ép­pen a Palóc 44-1-ben résztve­vők száma: megyeszerte több mint kétezren, de Pasztáról, Szécsényből és Bátonyterenyé- röl összesen százan sem in­dultak el a sorozaton. Annál dicséretesebb egyes iskolák tö" meges részvétele például Sal­gótarjánban (közgazdasági szakközépiskola, Petőfi és Beszterce-telepi Általános Is­kola) — és hasonlóképpen el­szomorító más oktatási intéz­mények „bojkottja” (211. ISZI, Bolyai Gimnázium, Gagarin, Rákóczi és Petőfalvi Általá­nos Iskola). Érdekesség: az iskolai sportban ez utóbbiak is a legjobbak közé sorolha­tók! Nógrád megye adottságai és a sportág hagyományai mon­datják a szakemberekkel: a szervezett természetjárók szá­ma sokkal kevesebb az elvár- hatónál. Nőtt viszont az önte­vékeny túrázók száma. Ha őket — a legfiatalabbaknál és az ODK-nál kezdve — sike­rülne bevonni a szervezett tu­rizmusba. még több lenne a nyílt túrák résztvevője, a Tár­sadalmi Erdei Szolgálat önte­vékeny tagja, a rendben tar­tott turistaút, és előbb-utóbb talán kulcsosháza is lesz majd a megyének... (Jelenleg 1300 szervezett természetjárót, köz­tük 413 ODK-tagot tartanak n}úlván.) A tömegsporthoz is képzett versenybírók és túravezetők kellenek, ám alapfokú spor- vezetőképzés — érdeklődés hi- ánvában — két éve nem in­dult Nógrádban. Igaz. lenne elég képesített szakember, de csak harmadrészük (367) mű­ködik rendszeresen. Aztán: je­lentősen javult a létesítmény- helyzet; csaknem száz kispá­lya és tornaudvar épült vagy korszerűsödött, Salgótarján“ ban és környékén már fél tu­cat sífelvonó működik, megve- szerte 68 alkalmi jégpálya üzemelt a télen — ám az is­kolák többsége a tornatermét és a sportudvarát nem hajlan" dó tanítási időn kívül a kör­nyéken lakók rendelkezésére bocsátani, s jó néhány sport­létesítmény állaga jócskán le­romlott. tulajdonosaik,, hanyag­sága miatt. Úi szellemben Feladat tehát van bőven- Mindenekelőtt rugalmasan kell igazodni az emberek megvál­tozott szabadidős szokásaihoz, igényeihez és lehetőségeihez. A dupla pihenőnap, a sport- divatok, a felszerelési költsé­gek emelkedése és a támoga- ' tások csökkenése miatt más­ként kell hozzálátni a tenni­valókhoz, mint azelőtt. (Nem véletlenül hívják már sza­badidős-sportnak, amit régeb­ben tömegsportként emleget­tünk!) A kampányszerű, ha­talmas tömegeket mozgósító, alkalmi rendezvények helyett rendszeres kiscsoportos foglal­kozásokat érdemes inkább szorgalmazni, korosztályi és érdeklődésbeli hasonlóságok aiap.ján. Ezt jelzi áz aerobic, a gyermek-, az asszony- és a kondicionáló torna sikere szű- kebb (lakó- vagy munkahelyi) körökben is. De ide sorolha­tó a karate-, a cselgáncs-, az úszótanfolyamok és más, egy- egy szakosztályra épülő test­edző körök, klubok hasznos divatja is. A jól működő la­kóterületi tömegsportegyesüle­tek mintájára akár a nagy­községekben is lehetne hason­lókat létrehozni. Lehet jövője önálló természetbarát-szak­osztály megalakításának olyan — viszonylag kisebb — üze­mekben. intézményekben is, mint például az SVT, a BRG vagy a moziüzemi vállalat, ha van elég érdeklődő. Az olyan jó kezdeményezé­sek. amelyeknek sikere van — mint például a Mozdulj Gyarmat! sportnap — folyta­tást érdemelnek. S ha csak az ötlet jó. de nincs mindjárt tö­megsiker (lásd a salgótarjáni sportcsarnok nyitott napját) — a tanulságok megszívlelé- sével, körültekintőbben szer­vezni és propagálni legköze­lebb. De legyen legközelebb is! A hagyományos, jól be­vált szabadidő-sport formákat úgy célszerű továbbfejleszteni, hogy olyan területek, korosz- tálvok, rétegek is bekapcso­lódjanak, akik azelőtt nem, és törekedni kell a rendszeres sportolás lehetőségeinek kiala­kítására. Ennek érdekében az egves szövetkezeti szövetségek (KISZÖV, MÉSZÖV, TESZÖV) is sokat tehetnek! Okos ötletekkel A jövő esztendő az orszá­gos sportnapok éve lesz. A korábbinál több sportrendez­vényt szerveznek Nógrád me­gyében is 1986-ban az OSN égisze alatt, köztük országos versenyeket és találkozókat is- Az irányítás hatékonyságától kezdve a programok előkészí­tésén. a mozgósításon, a fel­tételek megteremtésén és meg­felelő kihasználásán át, a Szervezők és rendezők közötti felelősség- és munkamegosz­tásig, beleértve az előzetes propagandát és a tájékozta­tást is — minden illetékesnek jobban oda kell figyelnie fel­adata hiánytalan elvégzésére. Ezek az illetékesek egyéb­ként nemrégiben aktívaérte­kezleten beszélték meg a ten­nivalókat. Okos ötletekkel, hozzászólásokkal, egymást ki­egészítve, tanulságos észrevé­telekkel bizonyították: érzik feladatuk fontosságát; rajtuk aligha múlhat majd a siker. v. f. Férfi NB II. Magabiztos hazai győzelem ROMHÄNYI KERÁMIA—KA NDÓ MISE 3—0 (9, 15, 4) Romhány, 200 néző, v.: Hobor. Romhány: Pot­horszki, Németh, Kovács, Takács, Lichy, Balogh, Cs.: Kulcsár, Baranvi, Né­meth L.. Spitzer. Edző: Rez­nicsek László. Gyors, 6—0-ás vezetésre tett szert a Kerámia, a volt válo­gatott, Lantos semlegesítésé­vel. A szett befejező részé­ben már kiegyenlítettebb volt a küzdelem. A második játsz­ma döntőnek bizonyult: 7—5-ig a Kandó vezetett, ezt követően fej fej mellett ha­ladt a két együttes. Izgalma­sak voltak a játszma befeje­ző percei, végül is a Kerá­mia minimális arányban jobb­nak bizonyult. A harmadik játékrészben a vendégek már feladták... A lelkes hazai közönség végre igazi küzdelmet és ma­gabiztos sikert tapasztalt. — r. 1. — NB II. Folytatódott a sikersorozat NAGYBÄTONYI BÁNYÁSZ—DEC. 4. DRÓTMÜVEK 18—7 Garri Kaszparov A 24 játszmás moszkvai pá­rosmérkőzés utolsó találkozó­ján, a sötét bábukat vezető Kaszparov győzött, ezzel 13—11 arányban nyert, s ő lett a sakkozás tizenharmadik világbajnoka. Az exvilágbaj- nok Karpov sportszerűen gra­tulált, és bejelentette, hogv él jogával: ennek megfelelően fél éven belül 24 játsz­mában ismét összemérik tu­dásukat. MNK-talólkozó Húsz perc nem elég... MEAFC—SKSE 100—59 (49—37) Miskolc, V.; Matlári, Kele* esényi. SKSE: Magyar (19), Tóth (16), Balogh (10), Laczkó (8), Pál (6) Cs.: Dániel (—), Farkas (—), Edző: Laczkó Sándor. Az eredmény alakulása: 5. p.: 9—10, 10. p.: 28—18, 15. p.J 36—27, 25. p.: 61—40, 30. p.J 73—48, 35. p.: 87—52. A tartalékos salgótarjáni csapat nem sok reménnyel utazott az egyetemista csa­pathoz. Az első percek ugyan nem ezt mutatták, mert jó védekezéssel és a támadások gyors, pontos befejezésével a vezetést is átvették. A hazai* ak később már felülkereked­tek. Fordulás után, az NB Let is megjárt Kovács irányításá­val, rohamozott a hazai együttes, és a sorozatban do* bott kosarakkal tovább növel­te előnyét. A fiatalokat is nélkülöző Kohász elfáradt, és csak távoli dobásokkal tudta növelni pontjai számát. — O. 7. — OSK-elődöntő Kiemelkedtek a fővárosiak Salgótarjánban, a városi sportcsarnokban rendezték meg az Országos Serdülő Ku­pa területi döntőt. Az elődön­tő résztvevői közül kiemelke­dett a budapesti csapatok tel. jesítménye. A mérkőzések kö­zül az igazi döntőnek is be­illő KSI—Tungsram SC fiú­mérkőzés színvonala emelke­dett ki. A decemberi döntőbe a két sportiskola csapata ke­rült. .. Eredmények, lányok: KSI— SKSE 100—43 (53—23), DVTK—Kiskunfélegyházi V. 75—36 (41—21), SKSE—Kis­kunfélegyházi V. 55—47 (28—23), KSI—DVTK 91—43 (31—14), DVTK—SKSE 61—48 (32—28), KSI—Kiskunfé'egv- házi V. 120—31 (56—16). Vég­eredmény: 1. KSI 6. 2. DVTK 5. 3. SKSE 4, ‘ 4. Kiskunfél- egvházi V. 3. Fiúk: KSI—SKSE 137—7 (68—2), Tungsram—MEAFC 100—32 (45—12). Tungsram— SKSE 125—47 (53—23), KSI— MEAFC 132—37 (68—19), MEAFC—SKSE 77—41 (34— 21), KSI—Tungsram 60—65 (35—27). Végeredmény: 1. KSI 6, 2. Tungsram 5, 3. MEAFC 4. 4. SKSE 3. — Omaszta — Totóeredm ények Bátonyterenye, 50 néző, v.:Deák, Varga, Csiki. Győztek: Frei 5, Várszegi, Rubi és Baráth 4—4, Győ­ré 1, illetve Gulyás 4, Tisza. Tóth és Engi 1—1. Edző: Kö- vendi József. Közvetlenül a találkozó előtt a hazaiak edzője vál­toztatott a csapat-összeállítá­son. A tehetséges Salamont — fegyelmezetlenség miatt — ki. hagyta! A mérkőzés a papír­formának megfelelően kez­dődött, a lelkes vendégek nem tudták szorossá tenni a küz­delmet. Bányász-játékosok közül Frei kiemelkedett: töb­bek között magabiztosan nyert Gulyás ellen, pedig a miskolci sportoló nemrégen még az I. osztályban szere­pelt... Kövendi József: — Gond nélkül nyertünk, így marad­tunk az élcsoportban. X A Bányász asztaliteniszezői vasárnap Szegeden és Buda­pesten léptek asztalhoz, I., il­letve II. osztályú emlékver­senyen. A Tisza-parti város­ban Ivanics, a serdülők 128-as mezőnyében, a nyolc közé jutásért szenvedett 2—1-es vereséget Vargától (BVSC). Bagi az első fordulóban, Győ­ré a főtáblára jutásért ka­pott ki ellenfelétől. A nők mezőnyében Kövendi Anita bejutott a főtáblára, ahol We- isztől (Győr) szenvedett ve­reséget. A fővárosi viadalon a Barát—Várszegi páros a döntőbe jutásért kapott ki 2—1-re a Lakatos—Bayer du­ótól. Az egyéni versenyek so­rán Barát 3, Pávelkó, Sala­mon és Várszegi 2 forduló után búcsúzott el a továbbju­tástól. — tóth — A tots 45. heti iátékszelvényén szereplő mérkőzések: 1. Hannover—Bochum 1-2 2 2. Schalke Ó4—Frankfurt 5-1 1 5. VfB Stuttgart—Kaisers. 2-0 I 4. Bayreuth—FC Homburg 1-fi 2 5. Kassel—Aachen 2-1 1 6. Blau Weiss so—Bielefeld 3-1 1 ".TB Berlin—Fortuna Köln 1-3 2 S. Duisburg—Solfneen 1-0 1 9. tnternazionaie—Napoli 1-1 x 10. Juventus—Koma 3-t 1 11. Cdinese—Milan 0-0 x 12. Verona—Fiorentina 2-2 x 13. Bologna—Cesena 2-1 1 Pnim érkezések: 14. Saarbrücken—Mannheim 2-1 1 15. Fmpoli—Brescia 0-0 x lü. Palermo—Triesiina 0-0 x NÓGRÁD - 1985. november hétfő napirenden Szabadidő-sport Nógrád megyében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents