Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-11 / 264. szám

/ fl’weleménv A színész dicsérete .V Az úgynevezett budapesti művészeti hetek lezárultával csendesebb időszak köszön­tött be a Szabadság térre is. Az önálló művészeti alkotá­sok száma alaposan megfo­gyatkozott. létükre sóvárogva emlékezteti egy-egy operett, feldolgozás-, összeállítás. A hiánnyal tisztában le­hetnek a televízióban is, s a kényszert —, hogy tudniillik nem futja a pénzből a meny- nyiségre — némi leleménnyel igyekeznek elviselhetővé ten­ni : sok nemzetiségű és jó színvonalú filmet adnak, mintegy tisztelgésül is az eu­rópai kulturális fórum részt­vevőinek. A héten több olyan filmet láthattunk, amelyikben a szí­nészek, a főszereplők kiváló­ak voltak. CSURIKOVA '' Pjotr Todorovszkij Harctéri regény című filmje a mozi­ban is tetszett. Frissnek, őszintének éreztem, s ezért hajlandó voltam stílusának egyenetlenségét, markáns, határozott hangjának helyen­kénti megbicsaklását is meg­bocsátani. Ebben a fogadta­tásban azonban benne van a fogékony, kifejező színészi játék is, amit a férjet játszó Nyikolaj Burljajevtől és fő­ként a feleséget megformáló Inna Csurikovától láthatunk. Burljajev kezdő volt még, amikor megismerhettük Tar- kovszkij Andrej Rubljovjában, mint harangöntőt. Csurikova ismertebb nálunk, a tévébeli Gleb Pan filovsovozat óta a legszélesebb körben. Hiszen Panfilovnak annyira közeli társa, hogy felesége nélkül szinte ntem is forgatott fil­met. Csurikova érzékeny színész­nő mások keze alatt is. To­dorovszkij ugyancsak a maxi­mumot hozza ki a most negy­venkét éves színésznőből. Az ő asszonya tele van színnel, intelligenciával, érzelemmel és nagy-nagy megértéssel, tü­relemmel, következésképpen bölcsességgel. Feledhetetlen, ahogyan a férje után kiabál, a kihalt utcán a film utolsó képsorain. Csurikova nem olyan szép, mint Lollobrigida vagy Monroe, csúnya, mint Tushingham, mégis tovább nézhető, érdekesebb bárme­lyik szépségnél —, mert előny, télén külsejét feledteti tehet­sége, belső tüze, személyisé­gének gyönyörűsége. GIRARDOT A francia Annie Girardot előtt sokkal több nagy sze­rep állt már, mint szovjet társnője előtt, amikor a vi­lághírnév szárnyaira vette, hiszen előzőleg a Comédie Francaise egyik foglalkozta­tott művésze volt. A színház, tudjuk, szűk körben szövögeti az ismertség fonalát; a film gyorsabban teszi. így történhetett, hogy Inna Csurikova már 24 évesen Európa-szerte figyelmet keltő, míg ugyanez Annie Girardot- nak csak 29 éves korára si­keredett. Az olasz Luchino Viscontinak a színpadi szerep után filmbelivel is meg kel­lett bíznia a tehetséges Gi- rardot-t ahhoz, hogy milliók visszhangozzák a nevét. Az meg is hálálta a bizalmat, s a Rocco és fivérei Nadjájának megformálásával nemzetkö­zileg élvonalbeli színésznővé lépett elő. Akkor 1960-at ír­tunk, és azóta rengeteg sze­repben ismerhettük el Girar­dot kivételes emberformáló, ábrázolóképességét. Jean-Louis Bertuccelli Csak egy asszony című szerdán su­gárzott filmje az érett mű­vészt mutatja. Az elfoglalt, laza családi kapcsolatban élő orvosnő nálunk is meglehető­sen ismerős, tehát eléggé szokványos alakját a színésznő finom játéka teszi igazából \ elfogadhatóvá. Neki tulajdo­nítható, hogy az asszony ver­gődésében részvétet is érzünk. Persze — hozzátartozik a teljességhez — ez a szerep messze van a Rocco utcalá­nyához, kevesebb Energiával életre kelthető. Girardot azon. ban Girardot — köznapi „bőr­ben” kivétel. LATINOVITS Tizedik éve halott Latino- vits Zoltán. Saját, elhatáro­zásból. Tanulmányok, köny­vek jelentek meg művészeté­ről, életéről. A közelítés alap­hangja mindig ugyanaz: színházi zsenit veszítettünk vele. S, minthogy géniusz volt, sokan szerették, sokan utálták, de közömbös senki sem volt. Ráadásul nehéz, nEuraszténiás természettel bírt, jogosan hő- börgő, forrófejűén izgága alak, aki úgy gondolta, hogy egyedül képes megváltoztatni évtizedek beidegződéseit, a kialakult szokásokat pusztán az erkölcs nevében. Hiszem: - akkor, azok kö­zött a körülmények között halála elkerülhetetlen volt. Illetve lett volna egy kiútja: ha elhagyja önmagát. Magam több szerepben nem szerettem: modorosnak, mű­vinek éreztem. A versmon­dása — főként zárt beszéde miatt — gyakran zavart. Míg nem próbáltam — lemezhall­gatással — megérteni. Latinovits sosem volt mo­doros — önmaga volt, s ek­ként kell megítélni. A mon­dandóval együtt izzott, ham- vadt el. Akár Szindbád, &Hu- szárikfilmben. Sokakkal sokat viaskodott. Rendezőkkel is. Mert estén­ként ő vitte vásárra a bőrét, neki tapsolt, vagy hallgatott a közönség. HiszEn, Tordy Géza szavaival: „A színész érti és tudja leginkább, mi a csönd, mi a szünet, a mi a nevetés... a színpadon.” Sulyok László Nyugdíjasok szabadegyeteme Meghosszabbították a nyug­díjasok szabadegyetemének ta­nulmányi idejét. A TIT József Attila Szabadegyeteme — amely a Gerontológiai Köz­ponttal együtt, s a HNF támo­gatásával 1983 őszén kétéves kurzust szervezett a nyugdí­jasoknak — nemrég megnyi­totta a harmadik évfolyamot is. Miként dr. Lengyel Éva, a Gerontológiai Központ főorvo­sa az MTI munkatársának el­mondta, kezdetben csaknem 500 nyugdíjas jelentkezett er­re az oktatásra. A hallgatók különböző iskolai végzettségű­ek és szakmabeliek. Többségük rendszeresen látogatta az elő­adásokat, konzultációkat, sze­mináriumokat, élt azzal a le­hetőséggel, hogy kedvező fel­tételek között művelődhet, gyarapíthatja biológiai, művé­szeti, tudományos, műszaki is­mereteit. A résztvevők választ kaphatnak mindennapi prob­lémáikra, egészségügyi kérdé­seikre, miközben hasonló ko­rúak, érdeklődésűek társasá­gában lehetnek, baráti kapcso­latokat alakíthatnak ki. Minden esztendőben termé­szetesen újabb első évfolyam is kezdődött. Ezen az évfolya­mon az előadások színhelye az idén is a józsefvárosi Guten­berg Művelődési Központ. Itt is különböző témájú előadáso­kat tartanak. Szó lesz többek között a szellemi munka tech­nikájáról. a generációk és a család viszonyáról, a görög mitológia női alakjairól, a pi­ramisokról. Nagy Sándorról, Hannibálról. A vetített képes előadásokat figyelemmel kí­sérve képzeletben kirándulnak a Földközi-tenger tájaira. A második évfolyam hallgatói a KPVDSZ Eötvös utcai' székhá­zában a magyarok eredetéről, a honfoglalásról, István ki- r#'irról, a magyar koronázási jelvényekről, valamint a ma­gvar gazdaság fejlődésének irányáról, a számítógépek al­kalmazásáról, az űrkutatás eredményeiről hallanak. Mindhárom évfolyamon ge­rontológusok ismertetik az idős korban bekövetkező bio­lógiai változásokat, az örege­dés folyamatát, felhívják a fi­gyelmet a testi, a szellemi tré­ning szükségességére. Fóru­mon válaszolnak a hallgatók kérdéseire, ajánlásokkal, taná­csokkal látják el az idős em­bereket. A szabadegyetem hallgatói találkoznak írókkal, megte­kintik az Országházat, Buda várát, kirándulnak az ország szép tájaira. Ebben a tanévben is máju­sig — a téli és a tavaszi szü­net kivételével — hetenként egyszer, a délutáni órákban tartják a szabadegyetemi elő­adásokat, amelyeken bármi­lyen iskolai végzettségű, kép­zettségű nyugdíjas részt vehet. A tanulmányi év végén em­lékdiplomát kapnak a hallga­tók. Azok, akik nem kívánnak részt venni a kurzusokon, meghallgathatnak egy-egy elő­adást is. Az idegen nyelvek elsajátí­tását. gyakorlását is lehetővé teszik a nyugdíjasoknak: a TIT Budapesti Nyelviskolája kedvezményes angol, német, francia nyelvtanfolyamot, il­letve klubjellegű társalgási csoportokat szervezett számuk­ra. (MTI) Örökös Átmenetben Közművelődési próbálkozások Ecsegen Csata utáni kép fogad kora reggel a kultúrházban. A lát­vány sejteti: nem akármilyen mulatság volt az éjjel. A ta­karítónők már serénykednek, néhány óra. és eltűnik az elő­ző nap minden nyoma. Mintha nem is lett volna. Nem úgy az emberekből! Elszoktak a kultúrától — Fiatal koromból emlék­szem utoljára ilyen jó szüreti mulatságra — meséli a het­venhat éves Jaskó Istvánné az öregek napközi otthoná­ban. — A felvonuláson a bí- róné szép bujáki ruhát viselt. Mindenféle maskarás is volt, mint régen. Bohócok, kisba­ba, kecskés ember, szamaras kocsi, hintó, meg minden. Olyan s'zépen ropták a tán­cokat a pásztói gyerekek, hogy jobban se kell. Nemcsak abban volt ez a szüreti mulatság más, mint a két évvel ezelőtti, amikor a kozárdi példán először újítot­ták fel a régi hagyományt, hogy sokkal jobban sikerült. Nem kellett a mostanihoz se népművelő, se más, aki hiva­talból kezdeményezte volna. Tíz-húsz falubeli, jobbára kö­zépkorúak terveztek, szervez­tek, rendeztek mindent. Segí­tett a tanács és a művelődési ház is, de az elismerés még­is csak ezt a kis társaságot illeti. Maguknak csinálták, meg persze a falu örömére. Az emberek egyébként rit­kán jönnek be a művelődési házba. — Az utóbbi tíz év alatt vagy tizenöt népművelő for­dult meg itt — meséli Kele­men Jánosné, aki eladó a boltban, és férjével együtt so­kat tett a szüreti mulatság sikeréért. Az az igazság, hogy a sok igazgatóváltás miatt az emberek elszoktak a kultúr- háztól, nehéz őket újra meg­mozgatni. Most is „átmenetben” él a ház. Egyéves népművelőskö- dés után az utóbbi esztendőt gyesen töltötte Vinczéné Pin­tér Adrienn igazgató. Egymás után ketten is helyettesítették. Azt tervezi, hogy hamarosan visszajön dolgozni. — A gyes előtt próbálkoz­tam néhány dologgal — mond­ja —, de a szűkös anyagi ke­retek sok gondot okoztak. Sajnos, minden rendezvény ráfizetéses volt, még az a gye­rekszínház is. ahol hárman ültek egy széken. De ráfizeté­ses volt a felnőttszínház, a diszkó is. Egyedül azon a bá­lon jött be a kiadás, amikor a Smog együttest hívtam el. Próbálkoztunk cigányklubbal, ifjúsági klubbal, kevés siker­rel. A falubeliek többsége eljár dolgozni Ecsegrőt. Zömük Bu­dapestre (reggelente egész bri­gádok szállnak fel a buszok­ra), Salgótarjánba, kevesebben Pásztora. Késő este, amikor megjönnek, család várja őket, kert, jószág. Esetleg hét vé­gén akad néhány szabad órá­juk. — Véleménye szerint mire jönnének el az emberek a művelődési házba? — kérde­zem a boltos Kelemennét, aki nap mint nap találkozik mun­kahelyén a falubeliekkel, is­meri hát őket. — Az emberek nevetni sze­retnek — ennyit mond csak. Erőssége az iskola A népművelő szerint egye­dül az iskolásokra lehet szá­mítani. Tény, hogy a község kulturális életének alapja az iskola, ök adják a műsort az ünnepségeken, névadókon, es­küvőkön, ők járnak el a mű­velődési házba: kézimunka­szakkörbe, Pajtás klubba, he­tedikes-nyolcadikosok klubjá­ba. Az idén ősztől a könyv­tárban megpezsdült életnek is ők a főszereplői. Mátrai Szi- lárdné, aki néhány hónapja került ide megbízott könyvtá­rosként, és nagy lelkesedéssel látott munkához, máris nép­szerűséget vívott ki köztük. Szívesen mennek a kicsik a mesevetélkedőre, könyvba- rátkörbe. A napközisek is többször voltak már ebben a tanévben a könyvtárban. — Mit jelent a falunak kul­turális szempontból Pásztó vá­ros közelsége? — kérdezem Takács Lászlóné igazgatót. — Korábban bevittük a gyerekeket színházba a mű­velődési házba, de az utolsó sorokba szorultak, alig lát­tak valamit. Évekkel ezelőtt egy ecsegi művelődési napon eljöttek a pásztói népműve­lők és játszóházat csináltak a gyerekeknek. Nagyon tetszett, szívesen jöttek a kicsik legkö­zelebb is, lassan mégis elhalt az egész. A népművelő szerint a fel­nőttek legfeljebb a mozi ked­véért utaznak be Pásztora. Ami nem minden Az eljárás, a pénzszűke nem sajátos ecsegi jelenség. Sok falura jellemző. A pénz azonban nem minden. A szü­reti mulatság a bizonyíték rá: élnek emberek a faluban, akik nemcsak szeretnének igénye­sen szórakozni, de arra is ké­pesek. hogy megmozgassák a falu apraját-nagvját. Jó példa arra is a mostani szüreti ün­nep, hogy a napi eljárás elle­nére szakítanak időt az embe­rek, ha olyasmit kínálnak ne­kik, ami kedvükre van. De ne csak a tömegeket vonzó programokra gondoljunk. Meg lehetne keresni azokat a ki­sebb közösségeket, amelyeket hasonló gondok foglalkoztat­nak, azokat az embereket, akiknek azonos az érdeklődé­se. Betölthetnék a gyakorta üres művelődési házat. Az is­kolások egyszer már rákap­tak a játszóházra, nem kelle­ne hát örökre lemondani ró­la. Aztán ott van a nemrég megnyílt öregek otthona. La­kói biztosan szívesen fogadná­nak kulturális programokat. Van, ami a pénznél is sok­kal jobban kellene ahhoz, hogy fellendüljön Ecsegen a kulturális élet: olyan ember, (emberek), aki képes arra, hogy kétségtelenül meglevő igényeket, adottságokat szám­ba vegye, segítőtársakat keres­sen a különböző szervezetek­nél. intézményekben, és ne „álljon tovább” az esetleges első kudarc után, mint sok elődje. Vajon lesz-e ehhez ereje a gyesről visszatérő népművelő­nek? Kovács Erika Gyönyörű természeti környezetben töltik napjaikat a mátrakeresztesi óvodások. A hu­szonnyolc kisgyereket két óvónő, egy dajka és egy főzőnő látja el. Fotó: Babel KOSSUTH RÁDIÓ: *.20: Mit üzen a rádió? 9.00: A hét zeneműve — Liszt: Victor Hugo-dalok 9.30: Decemberi ének. Kálnoky László versei. 9.39: Ki kopog? A Gyermekrá­dió műsora. 10.05: Nyitnikék. 10.35: Népdalok, néptáncok 11.05: Két konferencia margójára 11.25: Radnai György énekel 11.39: Ádámcsutka XXI/10. rész. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Házunk tája 13.00: Magyar előadóművészek albuma: Perényi Miklós gordonkázik 14.10: Az új magyar zene hónap­ja a rádióban. 14 36: Tűz és füst 14.55: Édes anyanyelvűnk 15.00: Veszélyben 15.30: Kóruspódium 16.05: Nyelvelő — játékos nyelv­tan és mese kisiskolások­nak. 16.59: Szófűző 17.00: Ecomix 17.30: Holnap közvetítjük 17.50: Simándv József operafel­vételeiből 19.15: Ma este nálunk — a Nap­közben különkiadása 20.15: Egy rádiós naplójából 21.30: Artur Rubinstein zongo­rázik 22.20: A genfi csúcs napirendjén. I. rész: Or- és atomfegy­verek. 22.30: Vörös Sári nótákat énekel, Lugosi Tibor klarinétozik 22.48: Rádiószínház: Negyven gazfickó és egy ma szüle­tett bárány. 0.10: Himnusz 0.15: Éjfél után... PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Tíz perc külpolitika (ism.) 8.15: Nótácsokor 9.05: Napközben. Zenés délelőtt. 12.10: a szovjet állami fúvósze­nekar két poémát játszik 12.25: Kis magyar néprajz 12.30: Népdalok kóruselőadásban és népi hangszereken 13.05: Slágermúzeum íU.og.: Kettőtől oug^ 17.05: Újdonságainkból 17.30: ötödik sebesség 18.30: Zeneközeiben 19.30: Sportvilág 20.05: Show, ami show 23.20: Fáy András szerzeményei­ből 23.50: Népszerű hangszerszólók 0.15: Éjfél után... MISKOLCI STÚDIÓ: 17.00: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 17.05: Hétről, hétre, hét­főn este. Zenés magazin. Tele­fonügyelet: 35-510. Szerkesztő: Zengő Árpád. (Közben: El sze­retném mondani. Paulovits Ágos­ton jegyezete' — Válaszolunk hallgatóink leveleire. Karcsai Nagy Éva összeállítása.) 18.00: Észak-magyarországi krónika. — Sport. 18.25—18.30: Szemle az Ésizak-Magyarország, a Déli Hír­lap, a Heves Megyei Népújság, valamint a NÖGRÁD keddi szá­mából. BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-híradó 20.00: a nap fiai. Tv-játék. 21.30: Dokumentumműsor 21.50: Alkalom a felügyelőnek 23.20: Hírek 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.00: Tornász-vb 21.30: időszerű események 21.56: Időjárás-jelentés 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.10: Autók és emberek. MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-től: Az eltűnt frigyláda foszto­gatói. (14) Színes amerikai ka­landfilm. Háromnegyed 6-tól: Red] ezredes. (16) Színes magyar —osztrák—NSZK-film- — Kohász: Az álarcos lovas legendája. Szí­nes, szinkronizált amerikai wes­tern. — IMH: Ragtime. I—II. (14) Szinkronizált USA-film. — Ba­lassagyarmati Madách: Fél 4, háromnegyed 6 és 8-tod: Titok­ban Hongkongban. Színes, szink­ronizált francia filmvígjáték. Is­kolamozi: István, a király. — Pásztói Mátra: A zsaru nem tá­gít. • Színes, szinkronizált francia bűnügyi film. 8-tól: Szabadlábon Velencében. (14) Színes, szinkro­nizált francia—olasz bűnügyi filmvígjáték. — Nagybátonyi Pe­tőfi: Az élet muzsikája. Színes magyar—szovjet film. — Szécsé- nyi Rákóczi: Hófehérke és a hét törpe. Színes, szinkronizált ame­rikai rajzfilm. — Rétság: A biro­dalom visszavág. Színes ameri­kai fantasztikus kalandfilm. — Karancslapujtő: Süsü. a sárkány. Színes magyar bábfilm. — Kis- terenyei Petőfi: Ádáz hajsza. (16) Színes, szinkronizált japán bűnügyi film. — Érsekvadkert: Fantom az éjszakában. (16) Szí­nes. szinkronizált USA-bűnügvi film. — Nagylóc: Iskolamozi: Csalogány. — Jobbágyi: A Ka- ratézó Cobra visszatér. (16) Szí­nes, szinkronizált japan krimi. 4 NO GRAD — .1985. november J1., hétfő

Next

/
Thumbnails
Contents