Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-10 / 263. szám
Díszszemle és felvonulás Moszkvában SrokoloY marsall beszéde A hét 3 kérdése ’ Katonai díszszemlével és a szovjet főváros dolgozóinak színes, vidám felvonulásával köszöntötte Moszkva a nagy októberi szocialista forradalom 68. évfordulóját. A Szovjetunió és a szövetséges köztársaságok címereivel, Lenin hatalmas arcképével és az ünnepi jelszavakat hordozó transzparensekkel feldíszített Vörös téren néhány perccel tíz óra előtt foglalták el helyüket a Ienin-mauzóle- iim mellvédjén a szovjet pártós állam vezetői, élükön Mihail Gorbacsowal, az SZKP KB főtitkárával. Ott voltak a tribünön a szovjet hadsereg lés haditengerészet magas rangú parancsnokai. A mauzóleum melletti emelvényen foglaltak helyet a diplomáciai képviseletek tagjai, az ünnepre Moszkvába érkezett külföldi vendégek, köztük Magyarországról a kivál*“ munkás őrök háromszáz főnyi fesooortja, amely Nagy Györgynek, a munkásőrség országos parancsnoka első helyettesének vezetésével tartózkodik a Szovjetunióban. Vlagyimir Arhipov vezérezredes, a moszkvai helyőrség parancsnoka, szemleparancsnok jelentéstétele után Szergej Szokolov, a Szovjetunió marcalija, az SZKP KB PB pótRemélem, hogy genfi megbeszéléseink Gorbacsov úrral gyümölcsözőek lesznek és további találkozóhoz vezetnek. Nemcsak magunknak akarunk békét, hanem mindazoknak, r 'A kolumbiai biztonsági erők fesütörtökön páncélozott szállítójárművek és helikopterek támogatásával megrohamozták és visszafoglalták a bo- gotai igazságügyi palota épületét, amelyet —, mint a 1TASZSZ jelenti —, csaknem 80 órán keresztül tartottak megszállva az M—19 gerilla- •zervezet tagjai. A helyi rádióállomások egymásnak ellentmondó adatokat közölnek a gerillák elleni negyedik rajtaütésről és az épület visszafoglalásáról, amelyben mintegy 500 katona és rendőr vett részt. A rendőrség szerint 40—50 gerilla szállta meg szerdán a kolumbiai főváros közepén levő igazságügyi palotát —, a karhatalom rajtaütése során valamennyien életüket vesztették, .többségük az épületért folyó véres összecsapásban halt meg, Andres Almaras, az M—19-es csoport vezetője pedig letartóztatása előtt öngyilkosságot követett el. Állítólag hét bírót, köztük Alfonso Reyes-t, a legfelsőbb bíróság elnökét a lázadók kivégeztek és az ösz- szecsapás során három rendőr és négy katona is életét vesztette. Az előzetes becslétagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere köszöntötte a 114. moszkvai díszszemlére felsorakozott díszalakulatokat, majd ünnepi beszédet mondott. Szólt arról, hogy a szovjet emberek nemzedékeinek munkájával és tehetségével létrehozták a szociális biztonság, az igazságosság és a valódi néphatalom társadalmát, amely az emberi civilizáció legmagasabb fokú eredménye. A szocializmus mind teljesebben feltárja a kapitalizmussal szembeni előnyeit, erősödik példájának vonzereje. A szovjet nép bonyolult nemzetközi helyzetben, az agresszív imperialista körök növekvő háborús fenyegetése közepette végzi alkotó munkáját. A világban aktivizálódott azoknak az erőknek a tevékenysége, amelyek megpróbálják lerombolni az enyhülés időszakának legfontosabb eredményeit. katonai fölényre törekszenek a szocialista közösséggel szemben. A legnagyobb veszélyt ma a nukleáris fegyverkezési hajszának az Egyesült Államok által kikénysze- rített újabb fordulója és a világűr militari zálását célzó amerikai tervek jelentik. Konstruktív javaslataival, új békekezdeményezéseivel — akik e kis bolygón élnek” — jelentette ki Ronald Reagan amerikai elnök szombati rádióbeszédében. A beszédet az amerikai elnök az előzetes közlések szerint „a szovjet sek szerint a kolumbiai vérfürdőnek összesen 89 en estek áldozatul. Az M—19 más néven: az Április 19-e mozgalom tagjai azt követelték, hogy Belisario Betancur államfő személyesen tárgs-aljon velük és kapjon széles nyilvánosságot az a dokumentum, amelyben a gerillaszervezet ígéreteinek megszegésével vádolja a kormányt. Betancur, aki már az épület megszállásakor hangoztatta. hogy semmilyen körülmények között nem tárgyal a földalatti mozgalommal, rádió- és televíziós beszédében közei le, hogy személyesen adott utasítást a túszok kiszabadítására, miután a gerillák nem tettek eleget felszólításának. Bogotái megfigyelők szerint az igazságügyi palota megszállása súlyos politikai megpróbáltatás a Betancurkor- mányzat számára, amely azon • igyekezett, hogy békés megoldással vessen véget a szélsőséges szervezetek gerillaháborújának. Az M—19 szervezet mintegy 1500 fős „kemény magból” áll és tízezer szimpatizánst tudhat maga mögött. (MTI) köztük nagy jelentőségű egyoldalú intézkedéseivel — a Szovjetunió bizonyítja a nukleáris veszély elhárítására, a nemzetközi légkör javítására irányuló őszinte törekvését. Felismerve a világ sorsáért viselt felelősséget a Szovjetunió minden tőle telhetőt megtesz a fegyverkezési hajsza megállításáért, a katonai szembenállás szintjének csökkentéséért. az enyhüléshez való visszatérésért, a béke és a haladás érdekében megvalósítandó széles körű nemzetközi együttműködésért — mondotta Szergej Szokolov. A kommunista párt és a szovjet állam erősíti az ország gazdasági és védelmi erejét. A Szovjetunió nem engedi meg az ország és az Egyesült Államok, a Varsói Szerződés és a NATO között kialakult katonai egyensúly megbontását. Senki sem kételkedhet abban, hogy a szovjet nép kész és képes megfelelő választ adni minden kihívásra, és megvédeni a szocialista vívmányokat. A béke megvédésének célját szolgálja a szocialista közösség országainak erősödő egysége — mutatott rá a Szovjetunió honvédelmi minisztere. Ezután került sor a moszkvaiak színes, látványos felvonulására! hallgatóknak” szánta. Az Amerika Hangja rádióhálózat a beszéd szövegét egyidejűleg sugározta orosz nyelven és 47 egyéb nyelven is, főként a Szovjetunió népeinek nyelvén. A rádióbeszédben Reagan kijelentette, hogy a szovjet vezetők „szabadon nyilatkozhatnak 'az amerikai rádiónak és televíziónak, a lapoknak”, így „hálás azért az egyébként ritka alkalomért, hogy beszélhetett a szovjet sajtő” képviselőivel”. Azt mondotta azonban, hogy interjújának az Izvesztyijában megjelent szövege „sok olyat hagyott el a beszélgetésből, ami fontos”. Az elnök azt mondotta, hogy „az Egyesült Államok nem viseltetik ellenséges szándékkal a Szovjetunió iránt”, „nem fenyegeti és nem is fogja fenyegetni”. Megismételte korábbi kijelentését, amely szerint „a nukleáris háborút nem lehet megnyerni, s nem szabad sohasem megvívni”. „Küldöttségeink Genfben kemény munkát végeznek azért, hogy áttörést érjenek el — mondotta. — Ezek bonyolult tárgyalások, s a kielégítő eredmény hosszú és nehéz munkát igényel”. A rádióbeszédben az amerikai elnök ismét védelmébe vette az űrfegyverkezési programját, az úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezést. Megismételte, hogy a két országnak tárgyalnia kell az emberi jogokról, az úgynevezett regionális konfliktusokról —, amelyek között Afganisztánt. Afrikát és Latin- Amerikát említette —, s közösen kell küzdeni a terrorizmus ellen. (MTI) 1. Hogyan állnak a pofi csúcsértekezlet előkészületei? Az igazi finishez érkezett a világ, mindössze kilenc nap választ el a genfi Gorbacsov— Reagan csúcstalálkozótól, amelyet máris az év eseményének neveznek. A svájci városban óriási biztonsági erőket összpontosítanak majd, az ezer helybeli rendőrt tízezer szövetségi katona és mi- licista egészíti ki. (Genfben ez a második csúcsértekezlet, s amikor 30 évvel ezelőtt az 1955-ös négyhatalmi konferenciát tartották, az Eynard- palotában rendezett díszfogadáson csupán két rendőr vigyázta a bejáratot...) A nemzetközi közvéleményt azonban nemcsak a csúcs biztonsága foglalkoztatja, hanem az is, miként viheti előre a csycs a biztonságot, mindenekelőtt a fegyverkezési hajsza fékezését és korlátozását. A gyakorlati előkészületek jegyében állt Shultz amerikai külügyminiszter moszkvai útja, amelynek során tizennégy órát töltött a Kremlben, s tárgyalásokat folytatott mind Mihail Gorbacsowal, mind Eduard Sevardnadzevel. Igazából kevés hitelt érdemlő részlet szivárgott ki ezekről a megbeszélésekről, a tekintélyes idő viszont azt sugallhatja, hogy van miről tárgyalni, de kell is miről tárgyalni.. Az álláspontok változatlanul nem tűnnek túlságosan közelinek egymáshoz. Reagan nyilatkozata, amely megjelent a szovjet lapokban, arra utal, hogy az Egyesült Államok változatlanul folytatni akarja űrfegyverkezési törekvéseit. Ezekről viszont a moszkvai ünnepségek szónokai elmondották : komoly akadályt képeznek mindennemű megegyezés útjában. Az elnöki interjúból az is kitűnt, hogy a kérdések kérdésének tartott fegyverkorlátozási problémák helyett amerikai részről szívesen állítanák a figyelem előterébe a helyi válságokat, de azokat is szelektálva. Magyarán mondva: azokat a területeket, ahol elllenforradal- mi, szakadár erők kikezdenek haladó színezetű törvényes kormányokat, s külföldi beavatkozás folyik, Kambodzsától Etiópián át NicaraguáigAz előkészületekhez tartozik természetesen az is, hogy a genfi szovjet—amerikai tárgyalások amelyeket az Egyesült Államok kérésére egy héttel meghosszabbítottak, a héten befejeződtek, pontosabban szólva, januárig elnapolták azokat. Nyilván a „rakétaszámlálás” nyomán most a csúcs által kínált új lehetőségeket vagy azok elmaradását fogják nyomon követni. Amint a csúcs kihat a kelet—nyugati érintkezés minden részletére, á bécsi haderőcsökkentő konferenciától a helsinki folyamat esedékes összejöveteleire. (Üjra felvette a munkát az európai katonai enyhülés kérdéseivel foglalkozó konferencia nyolcadik ülésszaka, s Budapesten befejeződött az európai kulturális fórum negyedik munkahete.) A várható csúcsértekezlettel hozhatók kapcsolatba a tokiói és londoni hírek, valamint a hatok aktivizálódása. Nakaszone kormányfő a szovjet—japán viszony megélénkülésének óhaját hangoztatta s jóllehet a japán vezetés még mindig nem adott fel bizonyos, zavaró területi követeléseket, azokat — úgymond — már nem tartja tárgyalási feltételnek. A brit parlament vitájában a Mihail Gorbacsov által még Párizsban előterjesztett javaslatra született felemásnak tűnő londoni válasz: elvben egyetértenek abban, hogy az eurorakéták témakörénél beszéljenek a szigetország fegyvereiről is, de gyakorlatilag aligha sietnek majd az ilyen tárgyalásokkal. A hatok (Argentína és Mexikó államfője, Görögország, India és Svédország kormányfője, valamint az elnöki posztról a minap lemondott, de változatlanul nagy tekintélynek örvendő Nyerere tanzániai politikus) felhívással fordultak az atomhatalmakhoz a nukleáris kísérletek teljes beszüntetése végett s ehhez felajánlották közreműködésüket is. Gorbacsov válaszában utalt a már elfogadott egyoldalú szovjet moratóriumra s hangoztatta: Moszk- vá kész a hatok kívánságának elfogadáséra, ha az Egyesült Államok ugyanezt teszi, az amerikai állásfoglalás viszont továbbra is elutasítónak tűnik. A szovjet válasz éppen azon a napon látott napvilágot a hét végén, amikor a moszkvai tudósítók két másik fontos mozzanatot is kiemeltek. Egyrészt azt, hogy a november 7-i hagyományos díszszemlén az új haditechnika felvonultatása meglehetősen visszafogott volt és semmiképpen sem kívánt „Genf előtti demonstráció” lenni. A másik tény ugyancsak magáért beszélhet, közzétették és vitára bocsátották az évezred végéig szóló szovjet gazdaságitársadalmi fejlesztési programjavaslatot, amely a békés viszonyok igenlését hordozza minden célkitűzésében. Nem lenne teljes a csúcs előtti krónika a Jurcsenko- ügy említése nélkül. A szovjet diplomata szökése a CIA titkos házából és hazatérése fényt vetett bizonyos körök provokációs, feszültségszító tevékenységére, de ezúttal kínos felsülésüket is mutatta... 2. Mit jelentett az Euréka- terv ügyében hozott hannoveri döntés? Tizennyolc külügy- és ku- tatásügyi miniszter tanácskozott Hannoverben az Euréka-tervről. A jelenlévők összetétele is mutatta, politikai és tudományos-kutatási problémákról van szó, s ezek összefonódnak. (A résztvevők az EGK 12 tagállamát valamint Norvégiát, Svédországot, Törökországot, Svájcot, Ausztriát és Finnországot foglalták magukba, tehát a „nyitottság” hangoztatása mellett kizárólag európai tőkésországokat vontak be. Napvilágot láttak olyan lapértesülések, hogy állítólag Jugoszlávia is érdeklődést tanúsított volna, de képviselőinek jelenlétére nem nyílt mód.) A Párizs által kezdeményezett „európai” kutatási összefogás az amerikai SDI alternatívája kívánna lenni. Az amerikaiak ugyanis azzal csábítják a nyugat-európai állami szektort és a magánvállalkozásokat, hogy az űrfegyverkezési tervek kivitelezésében való részvételük során, hozzájuthatnak a legújabb technológiához. De a japán technológia kihívásra adandó válasz is napirenden van. Az elvi egyetértés megszületett, a gyakorlati kivitelezés nem lesz könnyű. Felvetődik az egyszerű kérdés, ki adja a pénzt, s az előterjesztett 300 javaslatból kiválasztott tíz kezdő programban mely államok vállalnak majd önkéntes részvételt. Az ügy politikai érzékenységét jelezheti, hogy az NSZK hivatalosan részt vesz az Euréka-munkában. sőt pénzt is megajánlott. Ugyanakkor magánvállalatai, s ezek képezik a lényegi szektort, részt vállalhatnak az amerikai SDI-programban, tehát Bonn két vasat kíván a tűzben tartani. Az archimedesi felkiáltással ellentétben, az európai tudományos-politikai együttműködés kereteit nehezebb lesz megtalálni... 3. Milyen új elemet jelent a kairói deklaráció? Jasszer Arafat nehéz küldetéssel érkezett Kairóba, amit az a protokolláris formaság is mutatott, hogy Mubarak elnök, a díszvendégek fogadási szokásaitól eltérően, nem várta megkülönböztetett udvariassággal már a Kubben-palota lépcsőjén. Egyiptom s a PFSZ Arafat vezette irányzata között bonyodalmakat okozott az Achille Lauro-ügy, majd az eltérítők eltérítése s nyilván ennek kimagyarázására került most sor. Az eredmény a „kairói deklaráció”, amelyben Jasszer Arafat lemondott az erőszakos cselekmények végrehajtásáról a megszállt területeken kívül. Ez kétségkívül javítaná a palesztinok diplomáciai-tárgyalási pozícióit, miután a hajóeltérítés rendkívül nagy károkat okozott: Londonban nem jöhetett létre a közös jordán—palesztin delegáció tárgyalása, Arafat nem utazhatott az ENSZ-be, s Olaszországban azoknak a politikusoknak helyzete gyengült, akik Njuigat-Európában talán leginkább rokonszenveztek a palesztinokkal. A kérdőjelek azonban változatlanul fennállnak. Mit kell érteni „megszállt területek” aiatt, vajon Gazát, Cisz- Jordániát és Kelet-Jeruzsále- met, amelyekre az ENSZ-ha- tározatok vonatkoztathatók, vagy magát Izraelt is, amelyet szélsőséges palesztin csoportok ide sorolnak. Mennyire lesz képes Arafat, hogy kijelentése valóban realizálódjon, amikor a palesztin mozgalom ennyire megosztott? s folytathatnék a sort. Vagyis a Közel-Keleten — a szokás szerint — több a kérdés, mint a, valós válasz.« Réti Ervin Reagan rádióbeszéde a csúcs előtt Sok áldozata van a bogotai túszdrámának R e k a m i é Ha nem lenne olyan véresen komoly a dél-afrikai helyzet, a régi anekdotát kellene felidézni. Hazamegy a férj. és csapodár nejét a házibaráttal találja. Nem akar válni, fél a baráttól, mit tesz tehát dühében: kidobja az események tanúját, a rekamiét... Pretoria ugyanis, mint az összes bajok okozóját, betiltotta a külföldi tudósítók, mindenekelőtt a kamerás emberek, a tv-társaságok munkatársainak jelenlétét a tüntetéseken, összetűzéseken. A nyugati sajtóban heves tiltakozások hangzanak — Dél-Afrikában csak nyugati tudósítók lehetnek jelen —, de a „szájkosárrendelet” érvényben van. Vagyis, nem akarnak változtatni az eddigi magatartáson, B ebből az következik, hogy nem szűnik a fajgyűlölő politika kiváltotta ellenszegülés sem. Marad a rekamié kidobása. a sajtó jelenlétének megakadályozása... (r.) 2 NOGRÄD - 1985. november 10., vasárnap Chilei megmozdulások Négy áldozata van a tiltakozásoknak Négyre emelkedett a hét elején Chilében tartott kétnapos tiltakozó megmozdulások halálos áldozatainak száma. Az AFP és a Reuter hírügynökség szerint a rendőrség a tüntetőkkel való összecsapásokban száz embert sebesített meg, a letartóztatottak száma eléri az ötszázat. A kétnapos megmozdulássorozatot a chilei ellenzéki erők szervezték a katonai diktatúra ellen, a letartóztatott szak- szervezeti vezetők szabadon bocsátásáért. Az AFP jelentette. hogy csütörtökön nagy erejű pokolgép robbant a chilei titkos- rendőrség központi épülete előtt. Többen megsebesültek az épületben tetemes anyagi károk keletkeztek. Közben a santiagói televízió bejelentette, hogy átalakították a chilei katonai juntát. Pinochet elnök december elsejei hatállyal felmentette a junta tagjaként viselt tisztsége alól Raul Benavides tábornokot. A 65 éves Benavides Pinochet után a chilei fegyveres erők második legmagasabb rangú főtisztje, s 1981 óta Pinochet személyes képviselőjének számított a juntán belül. Helyét december elsején Julio Canessa tábornok, a szárazföldi hadsereg edd helyettes parancsnoka foglalja el. A chilei fellebbviteli bíróság közölte, hogy továbbra is fogságban marad a szakszervezeti mozgalom hat letartóztatott vezetője, köztük Rodolfo Seguel, a Dolgozók Örszá- go- Parancsnoksága nevű szak- szervezeti tömörülés elnöke. (MTI) Felmentések V. Romániában Romániában elnöki rendelettel leváltották tisztségéből Nicolae Manescut, a villamos- energia-ügyi ■ miniszter első helyettesét es Vladimir Constan- tinescu villamosenergia-ügyi miniszterhelyettest, mert „nem tettek megfelelően és felelősséggel eleget kötelezettségüknek, hogy megteremtsék a turcení hőerőmű 6. blokkjának határidőre történő átadá" sához a feltételeket” — hangoztatja indoklásul a csütörtökön kiadott közlemény.
