Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-30 / 281. szám

A negyvenketles Egy esztendő lakatlanul 2. Miként vélekedik az esemé­nyekről a Nógrádterv igazga­tója, Konkoly Thege Dezső, kezében az érvényes bírósági ítélettel: — Nem fellebbeztük meg az ítéletet, de a pereskedés nem ■csinált meleget, legföljebb né­hány embernek meleg pillana­tokat szerzett. — Tehát egyetértettek az ítéletben foglaltaikkal? — Ezt én nem mondtam. Nem fellebbeztük meg. A lakás- tulajdonosok érdeke most fon­tosabb, mint egyéb szempon­tok előtérbe helyezése. Ben­nünket segített a perben részt­vevők jó hozzáállása is­— Lesz tehát megoldás • negyvenkettes ügyében? — Keringető szivattyúkat építünk be a lépcsőházakba, amelyeket automa tikéval lá­tunk el- Ez alkalmazkodik a külső hőmérséklethez, a szél­hez, aszerint biztosítja a laká­sok megfelelő hőmérsékletét. A kivitelezés folyamatos, ilyen tennivalónk más balassagyar­mati épületnél is van. Az eh­hez szükséges nyugatnémet Wilo szivattyúkat a gyártó cég külön kontingesben legké­sőbb december elejére leszál­lítja.. A kivitelező akkor tud­ja a munkákat maid teljes körben elvégezni. Egvébként a már elkészült terveinket is fölülvizsgáljuk, hogy ilyen még egyszer ne fordulhasson elő­— A* anyagi konzekvenci­ák? — Ami kárjellegű, azt a cég a nyereségéből kénytelen vál­lalni. . Most azután gondolkodha­tunk, hogy valóban rossz volt- e a terv? A jövendő lakók számára csak az a fontos, hogy végre költözhessenek. A NÓMBER osztályvezetője. Nyerges Pál volt az, aki el­mondta, hogy a bonyolításért ők a felelősek. Az ellenőrzés­re van elegendő szakemberük, nyolcnaponként ellenőrizték is a negyvenkettest. — Hogyan lehetséges, hogy az alapos számbavétel mellett a márciusi bejáráson 237 hi­bát és hiányt jegyezitek föl, novemberben ez a szám már ezer fölé sokasodott? — Márciusban megírt jegy-, zőkönyvünket a kivitelező nem fogadta el, ezért írtuk a téte­lesebb novemberit. — Ehhez hét hónapra volt szükség? — Mi perre vittük a dolgot a fűtési gondok és az építési hibák miatt. Októberben is­mét megpróbáltuk átvenni az épületet, de sem a városgaz­dálkodási vállalat, sem a ta­nács hatósági osztálya nem volt erre hajlandó. Mi sem­— A hibák miatt? — Elsősorban a fűtés miatt. Aznap reggel kapcsolták be- A próbafűtés eredményét csak hetvenkét óra után lehet biz­tonsággal ellenőrizni. Papírok bizonyítják, hogy egyik lakásban sem mértek tíz foknál többet. — Mi a vélemény az építési hibákról? A kivitelező, a NÓMBER hi­bajegyzékéről így nyilatkozott: nem fogadjuk el. Szerintük az k harminc napon belül ki­javíthatok, vagy értékcsökke­nésként leírhatók. A lakások pedig lakhatók. Hogv ezt mire alapozzák? Szakértői véle­ményre, amelyet a tapasztalt egyetemi tanár, dr. Vajda Zol­tán készített el­Mint írja: „ az elkészült 28 lakás, a közös helyiségek egyikében sem található lak­hatást gátló építészeti hiba vagy hiányosság.” S miután a tanár úr jő néhány Nógrád megyei lakás igazságügyi szak­értője volt már, aligha fűző­dött bármiféle személyes érde­ke olyasmit, lejegyezni, hogy ezeknek a lakásoknak a mi­nősége az átlagosnál jobb. Ép­pen ezért javasolja 0 bíróság­nak, hogy január 21-ét tekint­se határidőnek a negyvenket- tes elkészültét illetően. A kivitelező Szécsényi Ép- szöv egyik építésvezetője, Tá- borszki János mondása igazo­lódni látszik: a kivitelezőt két dologért lehet felelősségre von­ni — ha a terv szerint dolgo­zik, meg ha eltér tőle- Ők a terv szerint dolgoztak, most nem kevés pénzük lóg a leve­gőben addig, amíg a második per, a NÓMBER kontra Ép- szöv le nem zárul. A bonyo­lító 715 ezer forint árleszállí­tást is elvár tőlük, amit szin­tén nehezményeznek. Mindenki vár- Aktívan. A NÖMBER anyagilag semmit sem veszíthet, akár javára, akár ellenére döntenek — mondja Nyerges Pál. A Nóg­rádterv már veszített, viszont nincs elegendő szivattyú, ami a negyvenkettest már holnap lakhatóvá tenné. De itt van az Épszöv nyilatkozata is: „Ismételten kérjük a beru­házót és az átadásban érde­kelt szerveket döntésük felül­vizsgálatára és a további be­láthatatlan népgazdasági ká­rok megelőzése érdekében az azonnali intézkedésüket. A ki­vitelező vállalat vállalja, hogy az ebben való ás reá háruló valamennnyi kötelezettségét soron kívül teljesíti-” Az olvasó már rájött, hogv hol van az a bizonyos kutya eltemetve0 Én nem! Mindenkit meghallgattam. Egv valamit azonban sehogy nem tudok megérteni. Miként lehetséges majd’ egy esztendőn át lakat­lanul hagyni huszonnyolc la­kást Balassagyarmaton? És még meddig? Íme a skanda­lum — aminek „okozója” a balassagyarmati városgazdál­kodási vállalat — megválaszo­latlan kérdései. Vajon ki ad rá választ. Ezt szeretné tudni a huszonnyolc potenciálig la­kástulajdonos is! Hortobágyi Zoltán „Okkor megindul az agyam — Számomra ez természetes dolog, hogy mikor megérke­zik egy új berendezés, nem azt nézem mit „tud”, hanem, hogy hol lehetne javítani raj­ta. Tökéletes készülék nincs! — vallja Sándor Csaba, a nagybátonyi gépüzem elektro­nikus készülék- és műszer javító műhely műszerésze. A 29 éves fiatalember Budapes­ten végzett az erősáramú szakközépiskolában és még abban az évben a nagybáto­nyi gépüzemhez került, mint telefonszerelő. A hiányos munkafeltételek és az ala­csony színvonalú feladat nem volt számára csábító. Néhány vargabetű és a katonaidő le­töltése után azonban vissza­húzta a szíve, első kenyér­adójához. Egy új műhely csá­bításának nem volt nehéz el­lenállni, s még épp jókor ér­kezett, hiszen akkoriban to­boroztak villamos végzettségű szakmunkásokat. — Nem bántam meg a vál­tást, itt ugyanis jó képességű, fiatal „srácokkal” hozott ösz- sze az élet, s azóta is „kínoz­zuk egymás idegeit” — mond­ja komoly arccal, amire per­sze nem késik a többiek vá­lasza sem: — „Hogy vinné­nek már el valami újítási fe­lelősnek!” — hangzik a ko­rántsem komoly reagálás. Ez megszokott szópárbaj ebben a műhelyben. S nem véletlen az „újítási felelős” titulus, hi­szen Csaba elsősorban azzal vívta ki a többiek megbecsü­lését, hogy élen jár az ötle­tek kidolgozásában, keresi, kutatja azokat a lehetősége­ket, amelyekkel javítani le­het a berendezések képessé­gét. — Erre az Auerbevizsgáló- ra vagyok a legbüszkébb, mi­vel kialakításában összetet­tebb és praktikusabb, mint a gyári ajánlások — mutatja a csillogó-villogó szerkezetet, melyet az utolsó csavarig ő Állított össze. — Ehhez még csak annyit (te kapcsolódik beszélgeté­sünkbe a csapat vezetője, Pálmai Gyula —, hogy ez egy NSZK-gyártmányú kézi me­tánmérő eszköz. Amikor itt járt a gyár képviselője, elé­gedetten nyilatkozott Csaba alkotásáról. — Eddigi munkahelyeimen lehetetlen volt kibontakoztat­ni képességeimet, itt viszont a vezetők, és a kollégák egy­aránt segítenek, sőt, ha úgy adódik fel is kérnek valami­lyen speciális műszer elkészí­tésére. Ilyen volt a szénbá­nyákban használatos SZS—2 típusú folyamatos metán­mérőkhöz készített ákkumulá- tortöltő egység, melyből a nógrádi bányákon kívül ju­tott Oroszlányba is. Az utóbbi időben több el­gondolását is megvalósította, melyek nagy része a fokozott üzembiztonságot szolgálta. A rendkívül szigorú OBF-előírás- nak megfelelően a munkatár­sak bevonásával dolgozott ki egy célműszert. Segítségéve! a föld alatti metánmérők hite lesítése oldható meg, biztosít­va a mérőgáz egyenletes se­bességét. Megérkezett műhe­lyükbe a jövő diszpécserköz­pontjainak „fekete doboza” is. egy BRG-gyártmányú, több- csatornás adatrögzítő. — Mindenki csodálta az impozáns berendezést, de ne­kem valami nem tetszett raj­ta. Hamar rájöttem, hogy mi az! A meghibásodást csak vil­logó fény jelzi, s a diszpécser legkevésbé figyel fel egy ilyen jelre, hiszen millió lámpa vil­log körülötte. Kíváncsian várjuk a rög­tönzött kísérlet eredményét, mely a hiba „beadása” után visító hang formájában adja tudtunkra: működik a vész­jelző. — Ennek egy másik válto­zatát a hamarosan minden bányaüzemnél beszerelésre ke­rülő folyamatos metánregiszt­ráló készülékre szereltem, ami összekapcsolható az adatrög­zítővel és így nyoma marad az esetleges vészhelyzetnek. Szóba kerül néhány alkotó ifjúsági pályamunkája. így a magas igényeket kielégítő hangerősítő, többsávos hang- színszabálvozó és 15 „sebes­ségre” átkonstruált kemping­kerékpár. Mind jól bizonyítja Csaba alkotó fantáziáját. — Valahogy úgy kezdődik, hogy elém rakják a tökéle­tesnek kikiáltott „szerken­tyűt” és akkor beindul az agyam. Újításaimat, a pá­lyázatokat magam készítem, nem sajnálva a munkát ott­hon sem. Persze a feleségem nem mindig örül időtrabló hobbimnak, de más kárán ta­nulva, azt látom, hogy a gondosan kivitelezett munkát mindenhol értékelik. Szeretem bemutatni a kész terméket, és ebben roppant igényes va­gyok... Sándor Csaba szabad idejé­ben szívesen hallgat zenét. Százötven lemeze, több mint száz kazettája, és természete­sen a saját alkotású, vagy „javított” gyári készülékek garmadája. A brigád hango­sítási feladataihoz gyakran szolgáltatja kölcsön házistú­diójának egy-egy darabját. Magánéletre nem sok idő ma­rad, pedig velük élő édes­anyja már nagyon várja az unokát. T. N. L. Demokratizmus az iskolákban Beszélgetés Szilágyi Tiborral, a salgótarjáni pártbizottság titkárával A közoktatás helyzete, tennivalói hosszú ideje a társa, dalmi figyelem középpontjában vannak. Kiemelten foglal­kozott vele az MSZMP XIII, kongresszusa, s az előkészí­tést szolgáló társadalmi viták után megszületett a közokta­tási törvény. A dokumentumokban félreérthetetlenül fo­galmazódik meg az oktató-nevelő munka további fejleszté­sének közösségi szükségessége, az emberek alkotó energiá­inak nagyobb mértékű mozgósítása, a szoeialista demokrá. cia, — ezen belül, illetve ettől elválaszthatatlanul az isko­lai demokratizmus — szélesebb körű kibontakoztatása, ha­tékonyabbá tétele. Az MSZMP Salgótarjáni Városi Bizottsága, a közelmúlt­ban vizsgálta meg az iskolai élet demokratizmusát, fejlesz­tésének feladatait. A tapasztalatokról és a tennivalókról beszélgettünk Szilágyi Tiborral, a salgótarjáni pártbizottság titkárával. — A városi pártbizottság a közoktatás-politikai felada­tok megvalósításában alap­vető fontosságot tulajdonít az iskolai demokrácia hely­zetének és fejlesztésének — olvashatjuk többek között az előterjesztésben. Ezen túlme­nően miyen konkrét törek vések motiválják a téma na­pirendre tűzését? — Nem hagyhattuk figyel­men kívül azokat a gyors változásokat, amelyek az utóbbi időben, az iskolai életben bekövetkeztek, tár sadalmi téren és éppen a de­mokratizmus területén. Tisz­tában kell lennünk azzal, hogy a közoktatás irányításá­nak a továbbfejlesztése — többek között — az intézmé­nyi önállóság növelésének az irányába hat, az önállóság — miközben mindenkitől na­gyobb fegyelmet, felelősséget követel — csak demokratikus légkörben valósulhat meg. Tudvalevő, hogy az iskola és a -társadalmi környezet egy­mással dialektikus kapcso­latban áll, vagyis az intézmé­nyeknek az a feladatuk, hogy a társadalom részére jól tel­jesítő, alkotó szellemű ál­lampolgárokat neveljenek, ké­szítsék fel a felnövekvő nem­zedékeket a társadalmi élet, a demokratizmus gyakorlásá­ra. Mindez csak úgy érhető el, ha az iskolán belüli lég­kör hozzájárul a tanulók, a tanárok teljesítőképességé­nek növeléséhez, a tartalmi munka színvonalának eme­léséhez, ami viszont elképzel­hetetlen a demokrácia ma­gasabb minőségi szintje nél­kül. A demokratizmus ve­zetési biztonságot ad, növeli a testületek tagjainak aktivi­tását. Tehát amikor mi az is­kolai demokratizmus kérdé­seivel foglalkoztunk és fog­lalkozunk, akkor az az alap­vető szándék vezet bennün­ket, hogy megismerjük a vá­ros és a vonzáskörzet isko­láinak életét, és társadalmi összefogással segítsük a mun­kát. Hiszen az intézmények belső életükkel — akarva- akaratlanul — modellként szolgálnak a tanulók számá­ra. S meggyőződésem, hogy a fiatalok társadalmilag aktív­vá, politikailag elkötelezet­té. önmagukat és környeze­tüket alakítani tudó felnők tekké csak akkor válnak, ha körükben az iskolai demokrá­cia széleskörűen bontako­zik ki. — Mit tapasztaltak: ho­gyan érvényesül á demokra­tizmus a nevelés folyamatá­ban? — Az elmúlt néhány év* ben ez a kérdés a korábbi­akhoz képest jobban előtérbe került. A helyes szemlélet és gyakorlat kialakításában je­lentős szerepet játszott a pe dagógus-pártbizottság. a pe­dagógusok szakszervezete, városi bizottságának és a mű­velődési osztálynak tartal­masabbá érő együttműködése. A tanítás-tanulás folyama­tában a munkáltató órák do­minálnak, másként fogalmaz­va: sz oktatómunka a tanu­lói öntevékenységre alapo­zódik. Azt tapasztaltuk, hogy a tanórákon fokozódott a tanulói aktivitás, amely egy­úttal elősegítette a tanórán kívüli kezdeményezőkészség, öntevékenység erősödését is. A demokratikusan vezetett órák teljesítményhatásfoka a legkedvezőbb. Általánossá lett az a gondolkodás, amely szerint a közösségi-közéleti tevékenységre, szűkebben vé­ve az önkormányzati gyakor­latra, a jogok és lehetőségei» összhangjának megteremtésé' re kell nevelni úgy, hogy mind a tanár, mind a tanuló egyre inkább a teljesítményt helyezze a középpontba. De­mokratizmus érvényesül — mind erőteljesebben — a te­hetséggondozásban, az esély­egyenlőség megteremtésében, a fakultációkban, a diákok önértékelésében, a külső kapcsolatokban, mint példá­ul az üzemekkel vagy lakó- területi pártalapszervezetek- kel való viszonyban. Igaz, ai érintkezési, formákban bizonyos sematizmus is ta­pasztalható, esetenként ta­nulói passzivitás, igényte­lenség is mutatkozik. — A család szerepe — kü­lönösen az utóbbi időben — hangsúlyosan kerül szóba va­lamennyi dokumentumban, fórumon. Mi jellemzi a szü lökkel való együttműködést? — Elöljáróban jegyzem meg: a szülőkkel való együtt­működés ma már nem vita tárgya. Az is széleskörűen elfogadott, hogy a család ne­velő szerepének fokozott ér­vényesítése végett, az iskolá­nak mindenképpen fokoznia szükséges a tájékoztató mun­kát. következetesebben tö­rekedve arra, hogy a szülők mélyebben ismerjék meg az oktatási-nevelési célokat, kö­vetelményeket, a tanulói er tékelés szempontjait, a kü­lönböző módszereket. S meg­fordítva is igaz: az iskola se­gítséget kap nevelési felada­tainak megoldásához a szü­lőktől, a munkahelyi kollek­tíváktól. Ami a tapasztalato­kat illeti: az intézmények és szülők, az intézmények és az üzemek kapcsolatának bő­vülése jó! segíti az iskolai ne­velést. a demokratizmus szé­lesítését. Egyre határozottabb törekvéseket észlelünk a ne­velési elvek egységesítése te­rén. Ezt szolgálják a fogadó­órák, a nyitott tanítási na­pok. a szülői értekezletek, a szülők iskolája és parlament­je, a munkaközösségek. Per sze. egyes nevelési szituáci­ókban előfordulnak súrlódá­sok, meg nem értések; ta­pasztaljuk, hogy néhány üzem még nem használja ki az egvüttműködés sokirá­nyú lehetőségeit, például a pályaválasztásban, a munkál­tatásban. Ott kedvezőbb a helyzet, ahol a szülők, a szo­cialista brigádok és a ki­sebb gyerekközösségek — ra­jok, őrsök, — között élőek a kapcsolatok. — Említette, hogy az lír tézmények belső életükkel, modellként szolgálnak a gye. rekeknek, és ezzel csak egyet­érthetünk. Éppen ezért is tu­dakoljuk, milyennek talál­ták a tantestületek légkörét? — Kedvező tendencia bon­takozott ki az iskolavezetés és a nevelőtestületek de­mokratikus együttműködé­sében, számottevően az in­tézményi önállóság és nyi­tottság növekedésének, a po­litikai, szakmai képzettségi szint általános gazdagodásá­nak köszönhetően. Termé­szetesen ma is találkozunk azonban személyi ellentétek, kel, belső feszültségekkel, negatív hangulati elemekkel. Mégis pozitív értékelést adha­tunk, mert a korábbi ellent­mondásoktól, esetenkénti tor zsalkodásoktól éppen az is­kolai demokratizmus fejlő­dése, az újonnan kinevezett vezetők demokratikus veze­tési stílusa szabadított meg.' Ugyanakkor látjuk a további lehetőségeket; a nevelőtestü­leteknek például jobban meg kell Ismerniük a rendtartást, hogy jogköreiket ne alka­lomszerűen, vagy ösztönösen alkalmazzák. A meglevő fó­rumrendszereket tartalma­sabbá, hatékonyabbá kell tennünk. — Az Iskolai demokratiz­musban fontos szerep Jut a mozgalmi szervezeteknek is. Ezek, hogyan töltik be fel­adatukat? — Ahol a pártszervezetek, a kommunisták a katalizátor szerepét töltik be, ott az Is­kolavezetéssel való kapcsolat egészséges. A szakszervezeti tisztségviselőknek nagyobb felkészültségre, határozott­ságra van szükség. A KISZ betölti ugyan hivatását, de vezetői gyakran nem tudják alkalmazni mozgalmi isme­reteiket. Az úttörő-önkor­mányzati szervek működésé­re egyértelműen hat a ne­velőtestületben kialakult demokratikus légkör, s hang­súlyozom: minta a gyerekek számára. — Beszélgetésünk során többször szólt bírálóan. A hi­bák — másik oldalról köze­lítve — a jövő tennivalóit jelentik. Milyen feladatokra hívná fel a figyelmet? — Szükséges, hogy a pedagó­gus-pártbizottság, a -pártalap- szervek és -szervezetek irá­nyító-ellenőrző munkájukkal segítsék elő a döntések jobb előkészítését, határozottabban éljenek követelménytámasztó, beszámoltató funkciójukkal, de­mokratikus jogaikkal. Segít­sék az intézményi fórumok eredményesebb működését. Ne­veljék tanulóikat a munkában kezdeményezésre, öntevékeny­ségre, bátrabb kiállásra, őszin­te, építő kritika kifejtésé­re- A szakszervezet munkája szélesítse, mélyítse az intéz­ményi demokratizmust. Ennek fejlesztése megköveteli a ve­zetőktől, hogy bővítsék isme­reteiket, finomítsák magatar­tásukat, stílusukat, vezetői módszereiket. Teljes körben kell tudatosítani, hogy á mun­kahelyi demokratizmus gya­korlása felelősséget jelent, nem vezethet anarchiához. Nagyon fontosnak tartom az intézmé­nyek és a szülői ház kapcsola­tának szorosabbá tételét, főleg az üzemekkel való együttmű­ködés erősítésével- Pártbizott­ságunk azt ajánlja az iskolák­nak. hogy tárgyalják meg az intézményi demokratizmus helyzetét, a fejlesztés tenni­valóit, és a konkrétumok is­meretében hozzanak érdemi döntéseket, — Köszönöm a beszélgetést. Sulyok László NÚGRÁD — 1935. november 30.i szombat 3 )

Next

/
Thumbnails
Contents