Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-25 / 276. szám

AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLI. ÉVF., 276. SZÁM ARA: 1,80 FORINT 1985. NOVEMBER 25., HÉTFŐ VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZMT küldöttértekezlet Felelősséggel eredményeink továbbfejlesztéséért Tegnap Salgótarjánban, az SZMT székház nagytermében tartotta meg küldöttértekezle­tét a Sazkszervezetek Megyei Tanácsa. A kül­dötteken kívül részt vettek a városi és váro­si jogú nagyközségi pártbizottságok első tit­kárai, titkárai, a jelentősebb vállalatok, üze­mek, termelőszövetkezetek vezetői. Az elnök­ségben helyet foglalt Géczi János, az MSZMP Központi Bizottság tagja, a megyei pártbi­zottság első titkára, Nagy Sándor, a SZOT- titkára, Devcsics Miklós, a megyei tanács elnöke. Gampel István, az MSZMP KB munka társa. Az egybegyűlteket Merlák Ervin, a SZOT tagja, a Salgótarjáni Kohászati Üze mek szakszervezeti bizottságának titkára köszöntötte, majd a napirendek elfogadása után Medved Károly, az SZMT vezető titka ra fűzött szóbeli kiegészítést az előzőleg írás ban kiküldött anyaghoz. Előtte a jelenlévők néma felállással adóztak az elmúlt öt évben elhunyt, kiváló munkát végzett szakszerve­zeti tisztségviselőknek. Mérlegen öt év munkája A megbízatás felelőssége Tanácsülésről, a fórum kapcsán pedig nehezen megszületett döntésről tudó­sítottunk a minap. S, hogy a napirendet a vártnál ké­sőbb lehetett lezárni, annak két oka van: a vita és a jelenlét (pontosabban a tá­voliét). Ami az elsőt illeti: a vita ellen nemigen emel szót senki emberfia. A véle­ménynyilvánításnak és a né­zetek ütköztetésének csak örülni lehet. A döntéseknek javára válik, ha a szavazást nem csend és hallgatás elő­zi meg, a határozathozatal formális látszatát keltve. Gyanítható, hogy a vá­lasztópolgár is elégedettebb, ha azt hallja, hogy a ta­nácsba választott képviselője nemcsak a kezét felemelni megy el a testületi ülésre, hanem érvel, vitatkozik, a vé­leménykülönbséget is vállal­ja a választókerülete érde­kében. De, hogyan vesz részt a döntésben, hogyan képviseli választói érdekeit az, oki egyáltalán nem is kiváncsi arra: mi zajlik ott, ahová öt is delegálta a kö­zösség bizalma. Az említett tanácsülésen ugyanis ez volt az elhúzódó határozathoza­tal másik oka: a testületi ülésről elgondolkodtatóan sok tanácstag maradt távol. A fölöttébb furcsa je­lenség annál is inkább el­gondolkodtató, hogy a távol­maradók között ott volt a végrehajtó bizottság több tagja is. Az arányok természetesen nem maradtak szó nélkül, a tanács csonka ülése szóbe­széd tárgya volt a szünet­ben. Akadt olyan szónoki kérdés is: mi lesz három vagy négy év múlva? Igen, mi lesz akkor, amikor a ta­nácstagok egy része esetleg már belefárad, vagy beleun a munkába? A nehezen ma­gyarázható távoliét azért gondolkodtat el igazán, mert a megjelenés furcsa aránya az új testület második ülésén akadályozta az érdemi mun­kát. A választók bizalmának eleget tenni akaró tanácsta­gok jó okkal kérdezik: eny- nyit ér a vállalás és az ígé­ret? Alig néhány hónap telt még el az általános válasz­tástól így mindannyian jól emlékszünk a valóban el­hangzott ígéretekre. Arra, hogy a közszolgálatra kivá­lasztottak rendre így reagál­tak: szorgalommal és fele­lősséggel igyekeznek eleget tenni választóik megbízatásá­nak. Az ígéret azonban any- nyit ér, amennyit valóra vál­tanak belőle. A távoliét pe­dig figyelmet érdemel - ki­váltképpen most, a ciklus legelején -, hiszen egyálta­lán nem azt bizonyítja: a mandátum birtokosa komo­lyan is akarja venni a meg­bízatást. A csonka tanácsülés hire minden bizonnyal eljut azokhoz is, akikre legalább úay tartozik a testületi ülés, mint annak tagjaira. A vá­lasztókról van szó. Akik majd Ítélnek a tanácsülésről tá­vol maradó tanácstagokról is. Talán még öt évnél is hamarabb, ha úgy döntenek: visszahívják azt, akinek bi­zalmat szavaztak. S. aki nem é-zi az ezzel járó felelős­séget. K. G. A szeptemberben megkez­dődött szakszervezeti válasz­tások tapasztala tai alapján elismeréssel szólhatunk arról hogy a megye haladó mun­kásmozgalmi hagyományait tovább folytatva, a szervezett dolgozók, több generáción át eredményesten, nem egyszer jelentős áldozatokat i£ vállal­va vettek részt az ország és a megye céljainak valóra vál­tásában. A ma dolgozói pe­dig készek az elődök munká­jának folytatására, feladata­ink megoldására. A közösség ügyéiért érzett felelősség szép példáját mu­tatja, hogy megyénk szocialis­ta brigádjai is tömegesen kapcsolódtak be az MSZMP XIII. kongresszusa és hazánk felszabadulása 40. évfordulója tiszteletére meghirdetett műn* kaverseny-mozgalomba. A vá­lasztások előkészületei a mun­kások. a dolgozók tettekbten is kifejeződő erőfeszítései is bizonyítják, hogy a lehetősé­gekhez igazodva a nehezebb körülmények között is, a szer­vezett dolgozók jó politikai légkörben, kiegyensúlyozott politikai viszonyok között él­nek és dolgoznak. A szaksztervezeti tisztségvi­selőiket választó rendezvénye­ken őszinte, nyílt eszmecsere folyt. A beszámolók, az el­hangzott vélemények többsége reális, kritikus és önkritikus volt. Visszatükrözték a sokol­dalúan végzett munkát. A vá­lasztási renszer korszerűsítése pedig jól stegítette az arra alkalmas személyek funkcióba állítását. A választásokon a tagság 95 százaléka részt vett, 20 százalékuk közölte véle­ményét, tett hasznos javasla­tot. A bizalmiak döntő több­ségét újraválasztották. A választói értekezletek, beszámolók hozzászólásaiból kiderült, hogy a szakszerveze­tek az elmúlt időszakban szin­te minden területen többet ktezdeményeztek, nagyobb fel­adatokat vállaltaik. Emellett több kritika. időszakonként megalapozatlan bírálatok is elhangzottak. Az SZMT ezek­nek egy részét a szocialista demokrácia kiszélesítésének tulajdonítja, amelynek során a jövőben jobban együtt kell dolgozni a tagsággal az ered­ni én y esebb érd ekkép vi s ei e t, érdekvédelmi munka tovább­fejlesztéséért. másrészt a sok esetben elhangzott bírálatok­ért a szakszervezet n®m vál­lalhat felelősséget, mert azok csak össztársadalmi szinten oldhatók meg. Az SZMT területpolitikai koordináló, segítő, ellenőrző munkáját az alapszervek elis­merik, melyhez a szakmai bi­zottságok fokozatosan javuló munkája is hozzájárul. A tag­ság nagyobb része egyetért az­zal. hogy a jelenltegl gazdasá­gi körülmények között a fel­adatokat rangsorolni szükséges. Ezért az SZMT testületéi el­sősorban a kiemelt társadalmi programok megvalósítását támogatták. Mivel nem volt lehetőség minden jogos, reális igény kielégítésére, ezért területim­ként a szociális feszültségek fennmaradtak, egyes csopor­toknál fokozódtak, sőt újak is keletkeztek. Így az alacsony ■nyugdíjból élőknél, a maguk­ra maradt idős embereknél, a nagycsaládosoknál, a pályakez­dők és családalapító fiata­loknál. Az SZMT a tagság egyetértésével 1 elsősorban az alacsony nyugdíjak reálérté- kéntek folyamatos helyreállí­tását támogatja. Jogosnak tartja azoknak a felvetések­nek a többségét, amelyek a szakmák erkölcsi és anyagi elismerését szorgalmazzák. Hangsúlyozza, hogy a megol­dás feltétele a gazdaság élén­külésével, az elosztható alapok bővülésével függ össze. Az SZMT egyetért a bányászok kérelmével, s javasolja, hogy a XXV. kongrtesszus foglal­kozzon a bányászok helyzeté­nek javításával. Egyúttal el­ismeri, hogy helyben is töb­bet lehet tenni megbecsülé­sükért. mégpedig a rendelke­zésre álló pénzügyi lehetősé­gek differenciált felhasználá­sával. A műszaki értelmiség jobb anyagi megbecsülésénél elsősorban nem központi in­tézkedésekre van szükség, ha­nem a munkahelyeken kell érdemeiket erkölcsileg és anyagilag a mainál jobban elismerni. A tagság a szaksztervezeti munka szerves részének te­kinti a termelési-gazdálko­dást segítő tevékenységet, mert látja, hogy az anyagi alapok megteremtésére épülhet az érdekvédelmi munka. En­nek megfeltelően a kongresszu­si és felszabadulási, munka­versenyben a többletterme­lésre, az állóalapok kihaszná­lására és az aktív cselekvésre mozgósítottak a szakszerveze­tek. A szocialista munkaver- seny a jövőben is csak akkor lesz teredményes, ha olyan általános emberi vonásokra épül, mint a dolgozó ember munkaszeretete, aktivitása, természetéből adódó lelkese­dése, versenyszelleme, tenni- akarása. Emel ltett a minőség és hatékonyság ösztönzése céljából szükség van a munka szerinti differenciált bérezés­(Tolytatás a 3. oldalon) Mai számunkban: Pedagógusok számvetése A Pedagógusok Szakszervezete Nógrád Megyei Bízott sága szombaton Salgótarjánban tartotta küldöttértekez letét közel hetven küldött jelenlétével. Az élénk, reális hangvételű vitát követően a küldöttek egyhangúlag vá­lasztották meg titkárnak ismét Hartly Jánosnét, elnök­nek Nagy Gézát. Tudósításunk lapunk 4. oldalán olvas­ható. Beszélgetés az újságosstamlnál Ojabb ismerőst mutatunk be az 5. oldalon Vankó Mag­dolna közreműködésével. A minden újságba belelapozó újságárusnak van kedvenc lapja is... Hol a pénz? Nem mindig ott. ahol a legnagyobb szükség volna rá. — többek között erről ír lapunk nyolcadik oldalán, szo­kásos heti. jegyzetében. Kelemen Gábor. Az írásból az is kiderül, hogy — ahol van rá pénz! — mibe kerül egy Katalin-napi csokor; s, hogy az anyósok sem egyfor­mák. .. Ifisszhangok a genfi csúcsról Jó kezdet A genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozó eredményeivel, várható kihatásaival foglalko­zik több szovjet központi lap vasárnapi száma. A Pravda nemzetközi szem­leírója, Vitaiij Korionov sze­rint, aligha lehet egyértelmű­en értékeli, a genfi találkozó eredményeit. Noha megvetet­ték az állandó párbeszéd alap­jait. az elvi jelentőségű kér­désekben továbbra is igen nagyok a nézetkülönbségek a Szovjetunió és az Egyesült Aílámok között. Nem is - reá­lis azt feltételezni — mutat rá a szerző —, hogy miután bizonyos washingtoni körök éveken át elutasították a Szov­jetunióval folytatandó éoítő párbeszéd gondolatát, most rövid idÓ alatt máris átfogó megállapodást lehet elérni. Hasonlóképpen vélekedik az Izvesztyija cikke is. hozzáté­ve. hogv a genfi csúcs re­ménykeltő, fontos szakasz volt a szovjet—amerikai kap­csolatok történetében, mind­azonáltal nem sikerült meg­egyezni a kulcskérdésben, ne­vezetesen a fegyverkezési haj­sza beszüntetésében. Az ame­rikai fél álláspontjában ugyanis, különösen az űrfegy­verkezés terén, nem történt változás — írja a lap. A nemzetközi biztonság és a fegyverkezési hajsza beszün­tetésének problémáinak meg­oldására kizárólag akkor nyí- lik lehetőség, ha az Egyesült Államok részéről meglesz az akarat és az elszántság át­A genii szovjet—amerisai csúcstalálkozó jelentős siker, amely a nemzetközi feszült­ség enyhüléséhez vezet — mondta Thomas O’Neill, a washingtoni képviselőház el­nöke. A politikus, a Wiscon­sin állambeli Madison váro­sában beszélt, ahol kiemelke­dően fontos lépésnek nevezte azt a tényt, hogy a találkozó eredményeként az Egyesült Államok és a Szovjetunió ve­zetőinek építő jellegű kap­csolatot sikerült kialakítani­uk egymás között. O’Neill vé­leménye szerint a találkozó lehetőséget teremtett arra, hogy előrehaladás történjék a fegyverzetkorlátozással fog­lalkozó szovjet—amerikai tár­gyalásokon. A genfi eredményeket szin­tén pozitívaknak minősítette az Egyesült Államok több volt külügyminisztere, így William Rogers, Dean Rusk, Edmund Muskie, Alexander Haig és Cyrus Vance. A po­litikusok a Florida állambe­li Miamiban vettek részt egy teievíziós vitán. Muskie sze­rint, a szovjet és amerikai vezetők közötti párbeszéd ki­vételes fontosságú, amely le­hetővé teszi, hogv a felek jobban megismerhessék és megítélhessék egymás állás­pontját. Haig úgy vélekedett, hogy noha a Kelet és Nyu­gat között továbbra is na­gyok 3 nézetkülönbségek, folytatni kell a párbeszédet. A nemzetközi politikai élet rendkívül fontos eseményé­nek minősítette a genfi csúcstalálkozót, a vietnami néphadsereg lapja, a Quan gondolni és újraértékelni a „csillagháborús” program vég­zetes következményeit — mu. tat rá az Izvesztyija cikke. A szovjet fegyveres erők lapja, a K.rasznaja Zvezda szerint az amerikai fegyver­zetcsökkentési javaslatok mö­gött az a szándék húzódik meg, hogy megbontsák a Szov. jetunió és az Egyesült Álla­mok közötti katonai-hadásza­ti , egyensúlyt Ezt egvébként még az Egyesült Államok számos. katonai és politikai vezetője, köztük több volt hadügyminisztere is elismeri — írja a Krasznaja Zvezda. s emlékeztet arra. hogy az amerikai űrfeevverkezési ter­vek csapásmérő kozmikus eszközök létrehozását, az el­ső csapás mérésére alkalmas rendszer mennyiségi tökélete­sítését szolgálják. A genfi csúcs jó kezdet a párbeszéd felélesztéséhez —, írja a Szelszkaja Zsiznv. s úgy vélekedik, hogy a? Egye­sült Államokban működő ka­tonai érdekcsoport minden­képpen szembe fog helyez­kedni a Genfben született megállapodások végrehajtásá­val. A lap szerint erre utal Weinberger amerikai hadügy­miniszter. Reagan elnökhöz intézett titkos levele is, ame'v „kemény” álláspontot követet az amerikai féltől a genfi csúcstalálkozón. Nem lesz köny- nvű leküzdeni az amerikai szélsőséges körök ellenállását írja a lap —, írja a Szelsz- káia Zsizny. t uoi rónán uaa szerűn maga az a tény, hogy a több mint hat éven át tartó szovjet— amerikai feszültség után sike­rült ilyen találkozót tető alá hozni azt jelenti: azok az erők kerekedtek felül, ame­lyek a világ békéjéért lépnek fel. Bár a találkozón újfent bebizonvosodott, hogy számos alapvető kérdésben eltér a Szovjetunió és az Egyesült Államok nézete. Genf utat nyitott a nagyobb megértés felé. ☆ A Hindustan Times (India) szerint a csúcstalálkozó le­folyása azt bizonyítja, hogy a két nagyhatalom „komo­lyan veszi igyekezetét a fe­szültség csökkentésére”. Csak szilárd és reális kapcsolat­rendszer eredményezhet meg­állapodásokat: az első Gorba­csov—Reagan találkozó re­mélhetőleg lerakta az alapja­it az ilven viszonvnak. Három pontban foglalta össze az India Express a vé­leményét. A két naevhatalom viszonvának bonyolultságára és ellentmondásosságára való tekintettel a találkozó első eredménye az. hogv. egyálta­lán létrejött a csúcs. A má­sodik abban foglalható össze, hogy az érintkezést fenntart­ják és lökést adnak a fegvver- zet-ellenőrzési tárgyalások­nak. A harmadik: a szemé­lyes megismerkedés, ha nem is tudja az alapvető problé­mákat felszámolni, könnyeb­bé teszi a kapcsolatterem-' test. (MTI) _ A küldöttértekezlet résztvevőit Merlák Ervin köszöntötte. — kép: Bencze — Folytatni kell a párbeszéde

Next

/
Thumbnails
Contents