Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-23 / 275. szám
Az ízlés választójoga az ébresztőóra, máris bekapcsoljuk a rádiót, hogy meghallgassuk az időjárás-jelentést, a közlekedési tudnivalókkal, a politika híreit, no és hogy a reggeli műsor friss zenéje egy kissé lelket verjen belénk. Valóban, minden reggel jó kis nemzetközi ritmusok áradnak felénk: angol—amerikai—néger, olykor egy kis spanyol, francia vagy olasz meg igen sok hazai. Rock, beat, pop és a többi, amit százmilliók kedveinek széles e világon, és sok százezren nálunk is, főként a fiatalok. Jó ez a reggeli ritmika, csak néha már sok is a jóból; miután fölébredtünk, s — bocsánat a frivol népi kifejezésért, de igazán ide- illik — „gatyába rázott” bennünket, szeretnénk valami mást is. egy kissé csendesebbet, valamelyest régiesebbet, tán dallamosabbat, zeneibbet, netán magyarabbat. De nincs rá lehetőség: mindkét adón ugyanaz árad felénk és belénk. Nincs választási lehetőség. (Azaz van: Bécsben minden reggel 7 óra 38 perctől barokk zene szól, 8 óra 15- től pedig változatos komolyzenei műsor. Utóbbiban gyakran fölcsendülnek Kodály melódiái. Ismétlem: Bécsben.) Jól van ez így? Jól ha a túlnyomó többség így akarja. De valóban olyan elsöprő fölényt viselnek-e azok, akikre a rádió szórakoztató műsorainak szerkesztői hivatkoznak, azaz hivatkoznának, ha egyáltalán megkérdeznék őket, és egyáltalán válaszra méltatnának. Az idősebbek, a komolyabbak, a klasszikus könnyű zene vagy könnyebb klasszikusok kedvelői oly törpe kisebbségben volnának, hogy semmi esélyt nem szabad adni nekik ahhoz, hogy ők is meghallják reggelente, amire vágynak? Nem a könnyű zene, a jazz ellen szólok, más napszakokra tekintve is, hanem a kizárólagosságot kifogásolom! Azt, hogy nincs választási lehetőség! Hogy nem lehet kettő között dönteni ahogy a parlament tagjait választottuk. Vagy. hogy nincs néha csend is. Amit persze a rádió kikapcsolásával könnyen megteremthetünk — otthon. De mi történjék a strandon, vendéglőkben és számtalan más helyen? Mert a rádió reggeli műsora tipikus. Az egyoldalúság egyeduralma, amely a „dolgozó tömegek elvárásaira” hivatkozik. Csakugyan van ilyen óhaj. De nemcsak ez van. És nemcsak a zenéről van szó. Hanem a mulattatás, szórakoztatás, egyáltalán a bennünket körülvevő művészi (vagy épp Ízléstelen) környezetről, lett légyen az muzsika, film. színház, öltözködés, lakásberendezés, építkezés, plakát, kisregény, krimi, kalandregény, bestseller. Az utóbbi szférákban persze van választási lehetőség, de a megrendelések mértéke (egy-egy krimi százezres példányszáma az értékes irodalom egy- pár ezrével szemben) kulturális igénytelenségre utal. Mármint a megrendelőkére. A kiadók azért is szüntették meg a példány- számok feltüntetését, mert egyrészt röstell- ték, hogy kiváló írók művei irányában is mily kicsi az (állítólagos) kereslet, másrészt a példányszám magában is orientál: a többieknek az kell, ami másnak is. Mindez modellszerű, és általános ízlésproblémákat, sőt művelődéspolitikai kérdéseket vet fel. „De gustibus...” — több évezredes mondás: az ízlésről nem lehet (nincs mit) vitatkozni. Pedig arról kell csak vitázni igazán! Meg is tesszük, például különféle népfrontfórumokon. Ahol újra meg újra elmondják: nem kell üldözni a felszínes, csak szórakoztató művészetet, irodalmat, de támogatni, terjeszteni, közvetíteni, értékelni kell az igazán jót, és mindig meg kell teremteni e jó választásának a lehetőségét. Mindig kaphatók legyenek a múlt klasszikusai és a jelen értékei, legyenek olcsó és bibliofil kiadások legyenek szép reprodukciók, akár lakásdíszként is, legyenek részletre kapható, nem giccses grafikák, sőt olaj- festmények. Az ízléstelenséggel, pornográfiával, durvasággal, trágársággal szemben pedig — ha kell — érvényesüljön a tiltás is. Helyes, hogy a mind nagyobb szabadság és őszinteség jegyében szókimondóbb lett az irodalom és művészet, helyes, hogy a való élet tényeit néha nyersen ábrázolja, hogy az erotika is teret kap. De az arányokra vigyáznunk kell. Leginkább pedig arra, hogy a szórakoztató ipar mesteremberei a „tömegekre” hivatkozva ne gyakoroljanak ízlésterrort! Sehol,! A felnőtt korosztály lebecsülése, ha kulturális szintjét és szórakozási igényeit a valóságnál alacsonyabbnak tüntetik fel. Ugyanez érvényes az ifjúságra, amely éppúgy nem egységes egész, és nem azonos a zajos kisebbséggel. Az „átlag” éppúgy fejlő- désképes, mint azok, akik felsőbb iskolákat végeztek, és megismerkedhettek a magasabb kultúrával, amely korántsem ellentétes például a népi kultúra értékeivel. A hangsúly egyrészt az ízlés fejlődéséin, másrészt az értéken van. Erről ne mondjunk le sehol és soha. Kristé Wagy István Cseb-Szombathy Lászlói A házastársi konfliktusok szociológiája HAZAI TÁJAKON 100 év paraszti építészete és lakberendezése A könyv címlapján jelenet látható az emlékezetes Jelenetek egy házasságból című filmből. A házasfelek (még) a konyhaasztal mellett ülnek és vitatkoznak. Tehát a házasság még él, nem bomlott fel- A kép mindennapi, akár idillinek Is mondható; jelenetet rögzít, mert hiszen nem minden konfliktus és vita torkollik feltétlenül krízisbe, a házasság felbontásába. De torkollhat, s ez mindkét fél számára veszteség — vereség — sugallja Cseh-Szombathy László könyve. Még akkor is, ha a kapcsolat eleve tévedésen alapult, s menthetetlenNos, ha a címlap valamiféle empirikus, életszagú elem- aést ígér, maga a cím lehűti az olvasót a maga száraz szakszerűségével. Félő, hogy az első húsz oldal után csalódottan teszi le az, aki holmi megoldóképleteket vár a saját életére, házasságára, mert Cseh-Szombathy tanulmánya inkább összegző, mintsem feltáró munka. A nemzetközi szakirodalom (alapos) ismeretében arra vállalkozott a szerző, hogy — mintegy a hazai szociológia ösztönzésére is — tipológiát adjon, irányt a kutatásnakMaga a téma hallatlanul izgalmas és aktuális, s a könyvet igen nagy haszonnal forgathatja a pedagógus, a jogász, a pszichológus, s kívánatos is, hogy ezek elolvassák. Mindenekelőtt a címben foglalt kulcsszó: a konfliktus miatt. Megdöbbentő ugyanis, hogy korunk társadalma menynyire nem ismeri (fel), ennek következményeképp mennyire nem tudja kezélni azt- Gvenge magvarázat. elfogadhatatlan, hogy sokáig eleve tagadtuk a konfliktus létét és jogosultságát. Kicsit le is járattuk a fogalmat, (lásd az * fe&Güáfi m im ötvenes évek), amikor csak osztály- és kibékíthetetlen konfliktusról beszéltünk, elbagatellizálva, alábecsülve az egyén szerepét és gondjait. Ma már lát juk, hogy a makro- és a mikro társadalom kölcsönösen összefügg, hat egymásra, tehát nagyon is fontos a magánélet minősége, ha úgy tetszik az egyes ember bol* dog/ulá'sá/ga/, életvitele, s ezen belül is a család léte, milyensége- Igaz Cseh-Szombathy stílusa, gondolatmenet« száraz és kicsit pedánsan tudományoskodó', ám végeredményében meggyőző. Az embereket meg kell tanítani a konfliktus (mibenlétének) felismerésére, azok intelligens kezelésére. Éppen a családon, a házaságon belül, mert életünk (egyik) legfontosabb terepe, szférája ez- Vannak szakemberek, akik szükségesnek, míg mások fölöslegesnek, kiküszöbölendőnek tartják a konfliktust — írja Cseh- Szombathy. Létét azonban senki nem vitatja, s ha már van meg kell tanulnunk élni is vele, általa. Hegel és a marxizmus klasszikusai óta az ellentéteket a fejlődés motorjának tartjuk- Magánéletünk' ben azonban furcsamód valaminő idillt, kiegyensúlyozottságot szeretnénk —, s olykor hazudunk Is, ahelyett, hogy tudatosan szembenéznénk az emberben meglévő ellentmondásokkal, feszültségekkel. Már maga a kéfcneműség is ellen- tétforrás. Az ókori görög filozófia és mitológia (még) nagyon is jól tudta ezt, s az ember szerencsétlenségének, boldogtalanságának okát látta benne- Később a keresztény századok, a patriarchális társadalom. a legújabb korban a nők emancipációja módosították ezt a képet; de maga a pszichológia, a tömegek lélektani kultúráia elmaradt a fejlődéstől. Magyarán; felkészületlenül, tanácstalanul állunk életünk konfliktusai előtt. Nincs stratégiánk hozzá, s emiatt elrontjuk az életünket- Nő a rossz házasságok, a válások és a válási árvák száma. rontva ezzel az egyén esélyeit, a társadalom közérzetét, növelve megoldatlan godjainak tömegét is. Cseh- Szombathy a józan szembenézést javallja, hiszen a jelenségek, maga a tünetcsoport egyáltalán nem misztikus, áttekinthetetlen. A családnál, a monogám házasságnál ma sem tudunk jobb megoldást — bármennyire is vitatják egyes szociológiai iskolák- Minél atomizáltabb maga a társadalom, annál nagyobb gonddal kell óvnunk a már felismert értékeket: a szerelmen, a kölcsönös megbecsülésen, egymás ismeretén alapuló házasságot és a családot. A .konfliktusl pedig nem fátumként kell felfogni, hanem a dolog velejárójának: a két nem, a házasfelek alkalmi, másoknál esetleg permanens vitájának, amely azonban nem feltétlen és szükségszerűen torkollik krízisbe, a család széthullásába, ha a „szerződött felek” eléggé felnőttek és intelligensek, felkészültek önmaguk és társuk /felismerésében. Cseh- Szombathy — az elmondottakból is kiderül — feltétlenül házasság-, és család-„párti”, Hisz az ember a>evélhetőségében, noha a képet valóban nerfi látja rózsásnak, derűsnek. Zűrzavar van a világban, a mi társadalmunkban is, s ez lecsapódik a családban, a magánéletben Is. A zűrzavar azonban átvilágítható, s ezzel enyhíthető is- Legyen ott minden íértelmiségi) családban és iskolában ez a könyv! (Gondolat, Bp. 1985.) Ferőszéplak az ország észak- nyugati vidékén, a Fertő tó mellett található. A Fertő név finnugor eredetű, az úgynevezett beszélő nevek közül való, sekély vizű tavat, vízállást jelent. Szeszélyes vízjárású, régebben többször kiszáradt, de huzamosabb ideig magas vízáliasú is volt. Már honfoglaló őseink megtelepedtek a környéken, a terület a magyar gyepürendszer- hez tartozott, az egykori őrtelepeket (Lővér, Lövő) a hely. névanyag alapján is nyomon lehet követni A gyepürend- szer felszámolásával rohamo- mosan gyarapodtak a német települések a Fertő tó mindkét oldalán. Széplak első írásos említése 1262-ből származik. A török időkben sem néptelene- dik el, megmaradt a középkori, „Y” alakú település- szerkezete, melyhez hasonló jórészt csak a fallal körülvett városokban jött létre. A török portyák elől menekülő lakosság a Fertő nádasaiban talált búvóhelyre. A XVII. század utolsó negyedében az Esterházyak birtokolják a települést. Tőlük egy évszázadra zálogjogon a Széchenyiek szerzik meg. Ma is álló egykori kastélyépületben volt a rezidenciájuk. Itt született Széchényi Ferenc, Széchényi István édesapja, a Magyar Nemzeti Múzeum megalapítója. A család emlékét őrzi a kastélyon kívül a barokk plébániatemolom 1728-ból, (Széchenyi Gvörgv aiaoítot- ta) és az 1736-ban felállított „Szent Szív”, illetve kálvária, a templom két oldalán. Az 1960-as években fogalmazódott meg az igény agy szabadtéri néprajzi múzeum létesítésére Győr-Sopron megyében. A kivitelezést gyorsította, hogy Vas és Zala megyék ekkorra már jórészt létrehozták a maguk tájmúzeumait. Fertőszéplak esetében a kulturális — műemléki — néprajzi adottságok az idegenforgalmi-gazdasági lehetőségekkel egybeestek. A felszabadulás utáni nagy építkezések ellenére — szerencsére véletlenként — a Nagy Lajos utca öt egymás mellett álló épülete érintetlenül megmaradt, csonkasá- gában is érzékeltetve az egykori faluképet. A szóban forgó öt épületet (31—39. szám), az Országos Műemléki Felügyelőség 1981 őszéig helyreállította. A helyreállítást megelőző feltárás kimutatta, hogy a házak 1860—1870 között épültek, zömmel téglából, néhol vegyesen, téglából és vályogból. Az épületek alaprajza a magyar nyelvterületen ebben a korban már szinte általános szabadkéménves, közép- beiáratos típus, ahol a szobák a konyha pitvarából nyílnak. A házak a korabeli nvugat-dunántúli építőmesterek „pallérok” hozzáértésének, szakmai tudásának ékes bizonyítékai. A rekonstrukció során — a sooroni belvárosban kimunkált feltárási és kutatási módszerekkel — teljesen hiteles helvreállítás történt. Például sikerült a kemencék, kémények eredeti, belvét. méretét, jelleeét föltárni. illetve rekonstruálni. A házak I860 és i960 között — az építéstől a fei- »aabaduM» vfcáníg •— 51 ápi* tési periódust és berendezési állapotot őriznek. A Fertőmenti népi építészet reliktumai érzékeltetik a házak egykori formáját, beosztását, másrészt a vidék jellegzetes utcaképét. Az első ház gondnoki lakás. A homlokzata eredeti, ám a belseje modernizált, komfortos. A következő házban egy hagyományosnak mondható múzeumi kiállítás várja a látogatókat, vit* rinekkel, képekkel, tablókkal, amelyek a környező fal* vak, uradalmak életét szemléltetik. Három épület öt lakásában látható kiállítások a XIX. század közepétől az 1950-es évekig végbemenő változást mutatják be a paraszti lakáskultúrában és gazdálkodásban. A lakásokhoz tartozó gazdasági épü* letek — pajták, hidasok —■ zöme megmaradt, a hiányzókat pedig biztonsággal lehetett rekonstruálni, illetve a községben még meglévő, azonos jellegű épületekkel pótolni. A harmadik épületben a múlt század közepe körüu állapotokat állították vissza Ez a jobbágyi kötelékek*"* megszabadult, a korhoz, s a« ország más vidékeihez mérten viszonylagos jólétben éld északnyugat-dunántúli magyar földművesek világa. A lassan polgárosodó, vásározó (lásd Sopron, illetve Bécs közelsége) a háziipari termékeket fokozatosan „gyári- városi” használati eszközök* kel fölváltó parasztok háza, használati tárgyai, öltözékei, tik, JSiu Sándor ^ t&rténeiRT sorskérdése&ről beszélnünk keld... Volksbund, hűségmozgalom, kitelepítések Beszélgetés Fehér Istvánnal, a tifrténelemtudománv doktorával Közérdeklődésre is számc tarthat annak a tudományc doktori értekezésnek a térni ja, amelyet nyilvános vitár bocsátott az MTA Tudomá nyos Minősítő Bizottsága- Ff hér István kandinátus, a Pé esi Janus Pannonius Tudc mányegyetem tanárképző ka ra marxizmus—leninizmu tanszékének tanszékvezető de cense. A magyarországi né metek útja a VolksieeSlíból kitelepítések lezárásáig (193 —1950 ) címmel nyújtotta b akadémiai doktori disszertá cióját. Közérdekű ez a téma a szó cialista történelmi tudat fői málása szempontjából, é nemzetiségi politikánk része ként egyaránt. Megírása a k; telepítés-témakör teljes föltá rása szempontjából pedig - miként a bizottság is kiemel te — hazai történetírásunl kiemelkedő eredménye. Külön értéke, hogy olyaj téma legmélyebb összefüggé seit tárja fel, amelyről — bo nyolultsága, ellentmondása miatt — évtizedeken át nen beszéltünk• Nem tettük < helyére. Ma már tudjuk, a hallgatái újabb hibák forrása lett, é még nagyon hosszú időbe ke rül, amíg a hazai németség háborús szerepe és sorsánál alakulása a felszabadulás utá ni Magyarországon, szélesebi körben ismert része lesz i magyar történelemnek. Ehhe: ad nélkülözhetetlen tudomá nyos megközelítést és a for- ráskutatás teljességével föl tárt tényanyagot Fehér Istvár doktori értekezése, amely a; Akadémiai Kiadó gondozásé ban fog megjelenni könyv alakban. — Mint egy helyütt említet te, véletlenül bukkant rá t témára■ Hogyan kezdődött ei a kutatássorozata, mi volt e. a véletlen? — Szekszárdim a levéltár ban kanddnátusi értekezésem hez (Politikai küzdelmek c Dél-Dunántúlon 1944—1946 között) gyűjtöttem anyagot amikor a korabeli főispán iratokat olvasgatva több ízbesr találkoztam a Hűségmozsalorr ! akcióival- A szó hangulata, i csengése nyomán a fasiszta • beállítottságú leventeintéz- i mény akcióira gondoltam, és ■ továbblapoztam. A téma azon■ ban újra és újra visszatért. Szisztematikusan áttanulmá* nyozva az anyagot, nagy izga■ lommal fedeztem föl, hogy a i Hűséggel a hazához mozgalom egyfelől nem fasiszta, ellenkezőleg: antináci mozgalom: másfelől, hogy a rá való hivatkozásokkal később is, (például a pártok állásfoglalásában), még 1946-ban is találkozhatni. Tovább kutatva találkoztam vele a Duna-menti népek ellenállásával foglalkozó külföldi szakirodalomban is— Mindez meggyőzött arról, hogy a Hűségmozgalom a maga korlátáival együtt is számottevő mozgalom volt. Jelentőségét semmiképp sem túlértékelve igyekeztem körvonalazni munkáimban azt, hogy aki azokban az időkben — a kiközösítést is vállalva — nem lépett be a Volksbundba, sőt szembehelyezkedett a többségben lévő nemzetiszocialista irányzattal — vállalva annak minden ódiumát —, azokról tisztelettel kell megemlékeznie az utókornak, a történelemírásnak- Sajnos, ez a felismerés a hazai németek kitelepítésének időszakában még — enyhén szólva — nem volt általános. Sokan ártatlanul — vagy érdemeik ellenére — szenvedtek ebben az időszakban .. • — Doktori értekezésének mindhárom opponense a „megrendítő’’ jelzőt használta munkája második, a kitelepítésekkel foglalkozó részére vonatkozóan. Sikerült-e önnek teljességében föltárnia azokat a rendkívül bonyolult körülményeket, amelyek közepette az 1946—1948• közötti kitelepítéseket előkészítették és vég- rehajották? — Ügy gondolom, igen. Községekig lemen 6en az ország 18 levéltárának, archívumának hozzáférhető anyagát áttanulmányoztam, és fölhasználtam hozzá— Ez a munka most majd meg jelenik, s hozzáférhetővé válik nemcsak a tudományos szakemberek számúra. Kérem, mondja el olvasóinknak, miben summázható kutatómunkájának legfontosabb tanulsa- ga?-t- Sokan, kiváltképp a mai nyugdíjaskorosztályból, hajlamosak a felszabadulás idején, s utána kialakult hibás szemléletük hangoztatására. miszerint, „minden sváb fasiszta volt”. (Ahogyan ezt 1945—46- ban a Nemzeti Parasztpárt állásfoglalásában is deklarálta.) Ez vad nacionalizmus- A problémát a a svábság politikai szerepét differenciáltan kell vizsgálni — kollektív elmarasztalás helyett, amely — mindannyian tudjuk — 1946— 47-ben a németség kitelepítésének alapja és gyakorlata volt Közép-Kelet-Európában. A nacionalista szemlélet gátolta a nemzet és a nemzetiségek összetartozását- Ezért hangsúlyozom a kérdések, jelenségek differenciált vizsgálatának fontosságát — általánosítások helyett. Végtére is a Volksbund tagok között is — szemben a tudatos nácik tömegeivel — voltak politikailag ártatlanok, akiket különböző módszerekkel — olvkor tudtuk nélkül is — belekénv- szerítettek a helyi szervezetbe. — Summázva: nem fölmenteni akarom a felelősöket, hanem különbséget szeretnék tenni bűnösök és ártatlanok között- A Hűségmozgalomról meg kell állapítanunk, hogy nem ez a kor legjelentősebb antifasiszta ellenállása, ds nem is elvetendő, jelentéktelen politikai jelenségről van szó. Végül hangsúlyozni szeretném mint tanulságot, hogy a szocialista tudat fejlődéséhez differenciált történelemszemlélet szükséges. Ebben a relációban a magyarság történelmét nem lehet az itt élő nemzetiségek hiteles történelme nélkül megérteni- Senkinek nem használunk, viszont a szocializmus fi gyének sokat ártunk, ha továbbra is hallgatunk róla. Wamnger Énén
