Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-18 / 270. szám
—---------------------------------------------------------------------------------................................... ■ • ■ ■■■■' .............. ................................ ' ------ ■■ " ' -T a Hétfői magazin... n Hétfői magazin... n Hétfői magazin... „ Ismerőstől ismerősig Döntés Ötezer perben Tízezerrel több néző A szovjet filmek megyei fesztiválján Több mint ötezer perben Ítélkezett 1968 óta, bírói tevékenysége során Kurinka Jánosáé dr. A jogi egyetem elvégzése után már fogalmazói gyakorlatát is a salgótarjáni bíróságon töltötte, s bírói minőségben 17 éve ítélkezik itt, 1979-től a városi bíróság elnökhelyettesi teendőit is ellátja. Kurinkáné dr. mindenfajta polgári jogi ügyet tárgyalt már. Voltak közte a tulajdonnal, szerződésekkel, kártérítéssel, lakással, örökléssel kapcsolatos ügyek. Nemegyszer döntött házasság felbontásában, vagyonközösség megosztásában, házastárs vagy szülőtartás megítélésében. — A kezdő bíró jogilag egyszerűbb megítélésű ügyeket tárgyal. így voltam én is. Az.'.első időkben még problémás lehet *0 tárgyalásvezetés, s meg kell tanulni az ügyfelekkel való bánásmódot. Az örökléssel kapcsolatos ügyeket szerettem, s szeretem legjobban. Tetszik ennek tiszta jogi logikája. Bár, itt a szülő a gyermekével, testvér a testvérével perel. S, néha lehet olyan érzésem, hogy szégyellném magamat a helyükben, ám az ilyen „felháborodás” nem befolyásolhatja a bírói döntést. Abban csak a bizonyítékok számítanak. — Mi a szép a bírói hivatásban, hiszen nem könnyű ítéletet hozni? — Minden ügyhöz a jogi ismereteken kívül' nagy emberismeret is kell, sok embert, s tulajdonságaikat ismerhetem meg a tárgyalások során. Szép benne, hogy sok midennek kell utánajárni, míg dönt a bíró, a bíróság. A hivatáshoz gyakorlatra van szükség és élettapasztalatokra, hogy megértsük a peres feleket. Sokszor a döntéseken még éjszaka is gondolkozom, gyakran viszem haza is az iratokat. Két gyermekem közül nem is akar egy sem jogász lenni. — Vannak-e notórius pereskedők? — Már jól ismerjük őket, ám igazukat keresve, mégsem lehet előttük bezárni a bíróság ajtaját. A legtöbb állampolgár viszont nem szívesen jár a bíróságra, még tanúként sem. Megint mások a tértive- vénnyel érkező idézésért sem mennek el a postára, az utóbbi időkben romlott az állam- polgári fegyelem... — Volt-e olyan válópere, amikor a keresetet elutasította, vaayis nem bontotta fel a házasságot? — Előfordult már. S, hogy mégis jó ítélet volt. mutathatja az, hogy a házastársak együtt éltek tovább. Bontóperben volt olyan ügyfelem is, akinek először az egyik, utána a másik házasságát is én bontottam fel, S, a második válás után ismét az első feleségét választotta házastársul. — Sok mostanában a bíróságon az úgynevezett „kis ügy”. Mi az oka? — Az ügyfelek panaszát, kérelmét a panasznapon fel kell vennie a bírónak. A „kis ügy” az ügyfélnek egyénileg a legfontosabb, legjelentősebb lehet. E megfontolással kell hát vele foglalkozni. Másrészt, ha szomszédok perlekednek, s az ítélet elmarasztalja az egyiket, akkor más birtokháborítás miatt máris ő pereli az előző perben nyertes szomszédját. — Volt-e ítélkezései során igazi „tyúkpere”? — Volt. Átment a szomszédba a tyúk és eltűnt, A tyúk gazdája beperelte a szomszédot, aki — bár állította, nem tudja, mi lett az elveszett tyúk sorsa — felajánlott egy tyúkot a tulajdonosnak, ne járjanak a bíróságra, Ám ő azt nem fogadta el, mert neki olyan tyúk kellett, amilyen az övé volt, ugyanis az mindennap tojt. Ilyen tyúkja azonban nem volt a szomszédnak... ítélkezni kellett hát ebben az ügyben is. — Kit látnék szívesen a jövő héten ebben a rovatban ismerősként? Mondjuk, egy pavilonos újságárust. Zs. A. * Ere ni gyűli a k közgyűlése Nógrád megyében Salgótarjánban, Balassagyarmaton és Pásztón tizenkét évvel ezelőtt alakultak meg az éremgyűjtő helyi csoportok, majd öt éve létrejött a megyei szervezet. Jelenleg 115 tagot számlál. A Magyar Éremgvűjtöík Egyesülete Nógrád megyei szervezete vasárnap Salgótarjánban, a József Attila Vá_ rosi-Megyei Művelődési Köz. pontban tartotta évi rendes közgyűlését. Bóna József tit_ kár számolt be a résztvevőknek az idei munkáról, majd meghallgatták a pénztári és ellenőri jelentést, illetve a jövő évi munkatervi és költségvetési tervezetei. A közgyűlés résztvevői úgy foglaltak állást, hogy az idén tovább erősödött a megyei szervezet tevékenysége, a tagság aktivitása, s ma már országosan is figyelnek munká. jukra. A numizmatikusok januárra tervezett országos küldöttközgyűlésén öten képviselik a nógrádi gyűjtőkét. A megyei szervezet a tegnapi összejövetelen új éremmel kedveskedett tagjainak: Mikszáth Kálmán halálának 75. évfordulója alkalmából ad ták ki azt az érmet, amelynek egyik oldalán a nagy palóc író arcképe, másikán a Szent Péter esernyője című regény egyik illusztrációja látható. Az éremnek három változata készült el: ezüstből 400. bronzból 500, az ezüsttel párnázottból 300 példányt vertek. Tervezője Bognár György, äz Állami Pénzverő tervezője és Bóna .József, az érem gyűjtők megyei szervezetének titkára. A Nógrád Megyei Moziüzemi Vállalat a szovjet filmék idei fesztiválját a hagyományoknak megfelelően öt hétig tartotta, azaz égy héttel megtoldva az országos gyakorlatot. A november 6-ig tartó sorozatban a megye va. lamennyi filmszínháza — kivéve a mopresszót, a filmklubokat — három-nyolc filmből álló programot mutatott be. A válogatásban ja. varészt klasszikus alkotások, olyan régi értékek szerepeltek, mint Eizensteintől a Rettegett I ván, Bond árosuktól az Emberi 6ors, Tarkovszkijtó] az Iván gyermekkora, másrészt az Elveszett Trabant Szombaton a bátonyterenyei művelődési ház egész napos programnak adott otthont, amelyet a KISZ bátonyterenyei bizottsága rendezett a diákoknak. Reggel Répási László Bátonyterenye KISZ- bizottságának titkára üdvözölte a 209. számú Ipari Szakmunkásképző Iskola és a Váci Mihály Gimnázium tanulóit, s megkezdődött a várva várt vetélkedő a két iskola között. Az első feladat bemutatkozás volt video segítségével, majd pedig elvonultak a tábori konyhába a csapatok szakácsai, hogy gulyáslevest készítsenek, amit a zsűri „értékelt”. .Gyűjtöttek is a tanulók, először papírhúszast, újabb szovjet filmgyártás produkcióiból adtak ízelítőt, bemutatva az Anna Pavlova, A bég csapdájában című filmeket. Az Utószó című alkotás az országos megjelenést megelőzve, úgynevezett elő- játszásban került a Nógrád megyei mozikba, összesen 44 előadásban. A megyei moziüzemi vállalat az idén még a tavalyinál is körültekintőbben szervezte a szovjét filmek ünnepét. Házinyomdájában reklámújságot készített, sokféle hirdetést. plakátot, transzparenst juttatott el a közönséghez. A salgótarjáni November 7. Filmszínházban az idén forgaaztán pedig Ödön névnap lévén, Ödön nevű fiúkat. Ügyességüket mérte az a vetélkedő, amelyben egy eltűnt Trabantot kellett a csapatoknak megtalálniuk. A lányok nagy örömére rögtönzött divatbemutatót tartottak. Sor került videofilm forgatására, a rendelkezésre álló berendezés segítségével kellett ösz- szeállítani egy tréfás kis jelenetet, az iskola életéről. Itt következtek az ügyességi játékok, célbadobás, játék- elefént-húzás, ám a legnagyobb sikert a léggömbbo- rotválás aratta. Ezenkívül feladatlapokat, totót töltöttek ki a résztvevők. Kora délutánra megszületett a végeredmény is, milomba hozott szovjet filmek plakátjaiból rendeztek kiállítást. Jól támaszkodtak a vetítések közönségének meg. szervezésében az MSZBT-tag- csoportoikra. A gondos előkészítés, a példás együttműködés gyümölcsözőnek bizonyult a szovjet filmek idei fesztiváljának 55 ezret meghaladó nézője akadt, ami azt jelenti, hogy a 427 előadásnak mintegy tízezerrel több látogatója volt a tavalyinál Legtöbb látogatóval az Anna Pavlova című életrajzi produkció büszkélkedhet, de alig maradt mögötte A bég csapdájában és a Rettegett Iván. szerint a bátonyterenyei KISZ-bizottság serlegét ismét a Váci Mihály Gimnázium nyerte, de az ISZI-sek sem búsultak, mert a zsűri egyhangúlag az ő gulyáslevesüket ítélte jobbnak a szakácsversenyen. Délután Cziopán György újságíró és dr. Erőss Pál szexológus tartott előadást a fiataloknak „Furcsa párok, és magánzók” címmel, a tanévesek lelki és szexuális problémáiról. Ezt követően Muzsay András polbeaténekes és Törő- csik Kristóf gitáros-énekes- humorista szórakoztatta a közönséget. A nap, vagy inkább est fénypontja az Edda együttes koncertje volt. Megjelent a Magyar ISI épköztársaság helységnévtára, 1985. A most 24. alkalommal kiadott kötet színvonalasan reprezentálja a magyar statisztikai szolgálat 100 éves helységnévtár-szerkesztői tevékenységét. A kiadvány hagyományosan nem csupán név- és adattár, hanem átfogó és többirányú áttekintést nyújtó kézikönyv. Az új kötetnek különös jelentőséget ad, hogy az alkotmány módosítását — a járáj sok megszűnését — követően első ízben adja közre az ország valamennyi lakott he_ lyének hivatalos nevét és legfontosabb adatait. A közölt mutatók egy része az 1980. évi népszámlálás feldolgozásából származik, de természte- tesen, ahol ennél frissebb statisztikai jelzőszámok is rendelkezésre állnak, ott a legutóbbi eredményeket tükrözi. A kiadvány az 1985. július 1-i állapotnak megfelelően tájékoztat a területszervezési változásokról, a tanácsi szervezet mellett bemutatja a bíróságok, ügyészségek és a földhivatalok illetékességét is. Az új helységnévtár a megszokott áttekinthető szerkezetben, adatsorosan ismerteti Magyarország 3064 városán és községén kívül, több mint tízezer külterületi lakott hely nevét, területnagyságát, népességszámát, települési jellegét. a külterületek központtól való távolságát. A gazdag táblaanyagot a kötet melléklete: a Magyar Népköztársaság államigazgatási térképe teszi teljessé. A kiadvány információi egyaránt jól hasznosíthatók mind az államhatalmi, államigazgatási szervezetekben dolgozók. mind a politikai, társadalmi és tömegszervezeti munkások, aktivisták munkájában, de nélkülözhetetlenek a termelő- és szolgáltató- ágazatok területi feladatainak ellátásában is. A művelődésben — elsősorban a közoktatásban történő felhasználása ma még nem gyakorlat, de ha helvet kap az iskolai könyvtárakban, akkor hamarosan a földrajzi szaktantermék nénszerű szemléltetőeszközei közé kerülhet. Diákifjúsági nap Báionif teremjen Vacsora után kajtattam az ünneplő Pesten. Kevés volt a helybeli azon a tájon, ahol estvére kelve járkáltam, több a külhoni, s különösen a sógor. az osztrák. Elégedetten jártnk-keltek a Váci utcai új környezetben, a Merkur-szo- borból most is csörgött kifelé a jó víz, akár ihattam is volna belőle, de nekem nem fűlött a fogam a hideg vízre november havának első hét végén. Tudtam, hogy errefelé valahol van egy pince, amolyan borozóféle fent a járószinten, de lejjebb, ott lent más világ járja. Más színvonalon. A pince ilyenképpen nem lent van, hanem „fent”. Hogy mi van valóban fent? Hát. például a toalett (két forint, amikor betértem, illetve letértem a mélvbeli magasabb szintre, mindjárt befizettem magam néhány körre, minek azt cifrázni, mondtam is a főnöknek, a vécés férfinek, mert vécés nénik már nincsenek „főnök, beléotem a tányérra öt rundóra __” m ire az Öregúr „ó, nem kellett volna ...” . de akkor már túl voltam rajta). Fent van még ezen felül a ruhatár (újabb kettes, de ha csákánynyit adsz, kinézik a kabátodat), és egy kis pult, rajta a világ talán legjobb vörösborával, amiben nem a szín. a minőség, hanem a zamat. Van még egy méternyi támaszkodó is es talán egy asztal három székkel. A ..szint” nem itt fent van, hanem ott lent. Lazán lementem és körülnéztem az éktelen dohszagban (a dohszagot állítólag a külföldiek kedvelik, mert a régi szép dohos világra emlékezteti őket, nekik már egyáltalán nincsenek dohos helyeik, hiába! a korszerűség, a technika — kiirtja a legelemibb romantikát is a világból.) Lent még találtam jó sok romantikát. Faasztalokat. faló 'ákat, ősrégi kőtokokban repedező ajtókat és egy sarokasztalt ugyancsak lócával, ajtónyílással, amely vastag posztóié!ével''volt eltakarva, de a mögötte lévő raktárié1 éből kivihar7Ó huzatot ez nem állíthatta meg. Azt a huzatot -semmi sem állíthatta volna meg. egészen régi huzat volt, a helv ugvanis, ahol a világszinten lévő pince meghúzódik. talán egész Pest legrégebbi háza alatt tarható. Rátámaszkodtam könvökkel a huzatra. ígv e'ég kénvelm^sen ültem a lócán és be'ebárrml- tam a gyertva fényébe, aminél elég nehéz volt megállapítani az amúgy nagyon szép ételkártyából, hogy hát akkor w mi legyen a vacsorával? A képek, a színes nagyméretű fotók segítettek. Mert azok is voltak az étlapon. Kiválasztottam azt a képen, amin a legtöbb húst sikerült észre- vennem, aztán töltöttem a borból. A szomszéd asztalnál a lócákon egy ideig rokonszenves srácok és lányok vacsoráztak, szépek voltak és természetesen nagyon fiatalok, egyetemistáknak látszottak azokból a körökből, ahonnan már elég jól eleresztik a csemetéket, nagyon kulturáltan ettek-ittak, jó volt bámulni őket, de aztán elmentek és akkor jött a két profi lány (negyven körüliek) a debreceni sráccal — tájszólás —és letelepedtek az asztalomhoz. Nem volt nehéz, akkora volt. Tiogy egy népesebb brigád is elült volna mellette, de a népesebb brigádok nem ülnek mindenkor színvonalas pincében. Aztán megjöttek az osztrákok, hangosak voltak és kedélyesek. Tisztán férficsapat volt, amiből lehetett volna nagy ivá- szat. de nem került rá sor, pogácsáztak és ittak valamit. A kinti helyiségben ió zenét csinált kéf dörzsölt gebinze- nész. a félszobáiénő egyszeresek minden átmenet nélkül Pince, „szinten elkapta a mikrofont és igen jó hangon énekelt valamit. Alig akartam hinni a fülemnek, aztán előkerült a legutóbbi hazai diszkótáncver- seny egyik nyertese, nyakában panyókára vetett sombreróval, arcán csillámló fémporral, száján kellő árnyalatú rúzs- zsal, szemében (barna, nagy és kerek), valamilyen „engedj be, kérlek...” kifejezéssel, ami soha nem került ki belőle, akkor sem, amikor beült az osztrákok közé és musice- lekbő! énekelt förtelmesen vé- konv hangon. Időnként felugrott és lejtett egyet a parketten, a zeneitar lekiabált neki „tedd fel a kalapot... !” olyankor feltette és úgy lejtett. ,Na, látod...” mondtam csak úgy a levegőbe „van itt színvonal kérlek alásan ...” A lánv-fiú lelült a sógorokhoz, közü'ük három szó szerint kezet csókolt neki, mindnyájan nagvon élvezték ezt a modern (vagy nagvon régi?) pesti szabadosságot, hogy itt már ilyen is van! Egy ötvenes kerek fejű és egy fiatal favágó alakú udvarolt neki a leghevesebben. Nem vártam meg a lavszto- ri végét, amúgv is megérkezett egy csupa középkorú gyűrt arcú férfiből álló hazai társaság és ráhajtottak a lánvra (fiúra). Feljöttem a másik szintre. T. Pataki László NÖGRAD — 1985. november 18., hétfő & Sok szakács, több íz: a zsűri a szakmunkástanulók gulyására szavazott.
