Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-18 / 270. szám

—---------------------------------------------------------------------------------................................... ■ • ■ ■■■■' .............. ................................ ' ------ ■■ " ' -T a Hétfői magazin... n Hétfői magazin... n Hétfői magazin... „ Ismerőstől ismerősig Döntés Ötezer perben Tízezerrel több néző A szovjet filmek megyei fesztiválján Több mint ötezer perben Ítélkezett 1968 óta, bírói tevé­kenysége során Kurinka Já­nosáé dr. A jogi egyetem el­végzése után már fogalmazói gyakorlatát is a salgótarjáni bíróságon töltötte, s bírói mi­nőségben 17 éve ítélkezik itt, 1979-től a városi bíróság el­nökhelyettesi teendőit is el­látja. Kurinkáné dr. mindenfajta polgári jogi ügyet tárgyalt már. Voltak közte a tulajdon­nal, szerződésekkel, kártérí­téssel, lakással, örökléssel kapcsolatos ügyek. Nemegy­szer döntött házasság felbon­tásában, vagyonközösség meg­osztásában, házastárs vagy szülőtartás megítélésében. — A kezdő bíró jogilag egyszerűbb megítélésű ügye­ket tárgyal. így voltam én is. Az.'.első időkben még problé­más lehet *0 tárgyalásveze­tés, s meg kell tanulni az ügy­felekkel való bánásmódot. Az örökléssel kapcsolatos ügye­ket szerettem, s szeretem leg­jobban. Tetszik ennek tiszta jogi logikája. Bár, itt a szülő a gyermekével, testvér a test­vérével perel. S, néha lehet olyan érzésem, hogy szégyell­ném magamat a helyükben, ám az ilyen „felháborodás” nem befolyásolhatja a bírói döntést. Abban csak a bizo­nyítékok számítanak. — Mi a szép a bírói hiva­tásban, hiszen nem könnyű ítéletet hozni? — Minden ügyhöz a jogi ismereteken kívül' nagy em­berismeret is kell, sok em­bert, s tulajdonságaikat ismer­hetem meg a tárgyalások so­rán. Szép benne, hogy sok midennek kell utánajárni, míg dönt a bíró, a bíróság. A hi­vatáshoz gyakorlatra van szükség és élettapasztalatokra, hogy megértsük a peres fele­ket. Sokszor a döntéseken még éjszaka is gondolkozom, gyak­ran viszem haza is az irato­kat. Két gyermekem közül nem is akar egy sem jogász lenni. — Vannak-e notórius peres­kedők? — Már jól ismerjük őket, ám igazukat keresve, mégsem lehet előttük bezárni a bíró­ság ajtaját. A legtöbb állam­polgár viszont nem szívesen jár a bíróságra, még tanúként sem. Megint mások a tértive- vénnyel érkező idézésért sem mennek el a postára, az utób­bi időkben romlott az állam- polgári fegyelem... — Volt-e olyan válópere, amikor a keresetet elutasí­totta, vaayis nem bontotta fel a házasságot? — Előfordult már. S, hogy mégis jó ítélet volt. mutat­hatja az, hogy a házastársak együtt éltek tovább. Bontóper­ben volt olyan ügyfelem is, akinek először az egyik, utána a másik házasságát is én bon­tottam fel, S, a második vá­lás után ismét az első felesé­gét választotta házastársul. — Sok mostanában a bíró­ságon az úgynevezett „kis ügy”. Mi az oka? — Az ügyfelek panaszát, kérelmét a panasznapon fel kell vennie a bírónak. A „kis ügy” az ügyfélnek egyénileg a legfontosabb, legjelentősebb lehet. E megfontolással kell hát vele foglalkozni. Másrészt, ha szomszédok perlekednek, s az ítélet elmarasztalja az egyiket, akkor más birtokhá­borítás miatt máris ő pereli az előző perben nyertes szom­szédját. — Volt-e ítélkezései során igazi „tyúkpere”? — Volt. Átment a szom­szédba a tyúk és eltűnt, A tyúk gazdája beperelte a szomszédot, aki — bár állí­totta, nem tudja, mi lett az elveszett tyúk sorsa — fel­ajánlott egy tyúkot a tulajdo­nosnak, ne járjanak a bíró­ságra, Ám ő azt nem fogadta el, mert neki olyan tyúk kel­lett, amilyen az övé volt, ugyanis az mindennap tojt. Ilyen tyúkja azonban nem volt a szomszédnak... ítél­kezni kellett hát ebben az ügyben is. — Kit látnék szívesen a jö­vő héten ebben a rovatban ismerősként? Mondjuk, egy pavilonos újságárust. Zs. A. * Ere ni gyűli a k közgyűlése Nógrád megyében Salgó­tarjánban, Balassagyarmaton és Pásztón tizenkét évvel ez­előtt alakultak meg az érem­gyűjtő helyi csoportok, majd öt éve létrejött a megyei szer­vezet. Jelenleg 115 tagot szám­lál. A Magyar Éremgvűjtöík Egyesülete Nógrád megyei szervezete vasárnap Salgó­tarjánban, a József Attila Vá_ rosi-Megyei Művelődési Köz. pontban tartotta évi rendes közgyűlését. Bóna József tit_ kár számolt be a résztvevők­nek az idei munkáról, majd meghallgatták a pénztári és ellenőri jelentést, illetve a jö­vő évi munkatervi és költ­ségvetési tervezetei. A köz­gyűlés résztvevői úgy foglal­tak állást, hogy az idén to­vább erősödött a megyei szervezet tevékenysége, a tag­ság aktivitása, s ma már or­szágosan is figyelnek munká. jukra. A numizmatikusok ja­nuárra tervezett országos kül­döttközgyűlésén öten képvi­selik a nógrádi gyűjtőkét. A megyei szervezet a teg­napi összejövetelen új érem­mel kedveskedett tagjainak: Mikszáth Kálmán halálának 75. évfordulója alkalmából ad ták ki azt az érmet, amelynek egyik oldalán a nagy palóc író arcképe, másikán a Szent Péter esernyője című regény egyik illusztrációja látható. Az éremnek három változata készült el: ezüstből 400. bronz­ból 500, az ezüsttel párná­zottból 300 példányt vertek. Tervezője Bognár György, äz Állami Pénzverő tervezője és Bóna .József, az érem gyűjtők megyei szervezetének titkára. A Nógrád Megyei Moziüze­mi Vállalat a szovjet filmék idei fesztiválját a hagyomá­nyoknak megfelelően öt hé­tig tartotta, azaz égy héttel megtoldva az országos gya­korlatot. A november 6-ig tartó sorozatban a megye va. lamennyi filmszínháza — ki­véve a mopresszót, a film­klubokat — három-nyolc filmből álló programot mu­tatott be. A válogatásban ja. varészt klasszikus alkotások, olyan régi értékek szerepeltek, mint Eizensteintől a Rettegett I ván, Bond árosuktól az Emberi 6ors, Tarkovszkijtó] az Iván gyermekkora, másrészt az Elveszett Trabant Szombaton a bátonyterenyei művelődési ház egész napos programnak adott otthont, amelyet a KISZ bátonytere­nyei bizottsága rendezett a diákoknak. Reggel Répási László Bátonyterenye KISZ- bizottságának titkára üdvö­zölte a 209. számú Ipari Szak­munkásképző Iskola és a Váci Mihály Gimnázium ta­nulóit, s megkezdődött a vár­va várt vetélkedő a két isko­la között. Az első feladat bemutat­kozás volt video segítségével, majd pedig elvonultak a tá­bori konyhába a csapatok szakácsai, hogy gulyáslevest készítsenek, amit a zsűri „ér­tékelt”. .Gyűjtöttek is a ta­nulók, először papírhúszast, újabb szovjet filmgyártás produkcióiból adtak ízelítőt, bemutatva az Anna Pavlova, A bég csapdájában című fil­meket. Az Utószó című alko­tás az országos megjelenést megelőzve, úgynevezett elő- játszásban került a Nógrád megyei mozikba, összesen 44 előadásban. A megyei moziüzemi vál­lalat az idén még a tavalyinál is körültekintőbben szervez­te a szovjét filmek ünnepét. Házinyomdájában reklám­újságot készített, sokféle hir­detést. plakátot, transzparenst juttatott el a közönséghez. A salgótarjáni November 7. Filmszínházban az idén forga­aztán pedig Ödön névnap lé­vén, Ödön nevű fiúkat. Ügyességüket mérte az a ve­télkedő, amelyben egy eltűnt Trabantot kellett a csapatok­nak megtalálniuk. A lányok nagy örömére rögtönzött di­vatbemutatót tartottak. Sor került videofilm forgatására, a rendelkezésre álló beren­dezés segítségével kellett ösz- szeállítani egy tréfás kis je­lenetet, az iskola életéről. Itt következtek az ügyességi já­tékok, célbadobás, játék- elefént-húzás, ám a legna­gyobb sikert a léggömbbo- rotválás aratta. Ezenkívül feladatlapokat, totót töltöt­tek ki a résztvevők. Kora délutánra megszüle­tett a végeredmény is, mi­lomba hozott szovjet filmek plakátjaiból rendeztek kiál­lítást. Jól támaszkodtak a vetítések közönségének meg. szervezésében az MSZBT-tag- csoportoikra. A gondos előkészítés, a pél­dás együttműködés gyümöl­csözőnek bizonyult a szovjet filmek idei fesztiváljának 55 ezret meghaladó nézője akadt, ami azt jelenti, hogy a 427 előadásnak mintegy tízezer­rel több látogatója volt a ta­valyinál Legtöbb látogató­val az Anna Pavlova című életrajzi produkció büszkél­kedhet, de alig maradt mö­götte A bég csapdájában és a Rettegett Iván. szerint a bátonyterenyei KISZ-bizottság serlegét is­mét a Váci Mihály Gimnázi­um nyerte, de az ISZI-sek sem búsultak, mert a zsűri egyhangúlag az ő gulyásleve­süket ítélte jobbnak a sza­kácsversenyen. Délután Cziopán György újságíró és dr. Erőss Pál szexológus tartott előadást a fiataloknak „Furcsa párok, és magánzók” címmel, a tan­évesek lelki és szexuális problémáiról. Ezt követően Muzsay And­rás polbeaténekes és Törő- csik Kristóf gitáros-énekes- humorista szórakoztatta a közönséget. A nap, vagy in­kább est fénypontja az Edda együttes koncertje volt. Megjelent a Magyar ISI épköztársaság helységnévtára, 1985. A most 24. alkalommal ki­adott kötet színvonalasan rep­rezentálja a magyar statiszti­kai szolgálat 100 éves helység­névtár-szerkesztői tevékeny­ségét. A kiadvány hagyomá­nyosan nem csupán név- és adattár, hanem átfogó és többirányú áttekintést nyújtó kézikönyv. Az új kötetnek különös je­lentőséget ad, hogy az alkot­mány módosítását — a járáj sok megszűnését — követő­en első ízben adja közre az ország valamennyi lakott he_ lyének hivatalos nevét és legfontosabb adatait. A kö­zölt mutatók egy része az 1980. évi népszámlálás feldolgozá­sából származik, de természte- tesen, ahol ennél frissebb sta­tisztikai jelzőszámok is ren­delkezésre állnak, ott a leg­utóbbi eredményeket tükrözi. A kiadvány az 1985. július 1-i állapotnak megfelelően tá­jékoztat a területszervezési változásokról, a tanácsi szer­vezet mellett bemutatja a bí­róságok, ügyészségek és a földhivatalok illetékességét is. Az új helységnévtár a meg­szokott áttekinthető szerkezet­ben, adatsorosan ismerteti Magyarország 3064 városán és községén kívül, több mint tízezer külterületi lakott hely nevét, területnagyságát, né­pességszámát, települési jelle­gét. a külterületek központtól való távolságát. A gazdag táblaanyagot a kötet mellék­lete: a Magyar Népköztársa­ság államigazgatási térképe teszi teljessé. A kiadvány információi egyaránt jól hasznosíthatók mind az államhatalmi, állam­igazgatási szervezetekben dol­gozók. mind a politikai, tár­sadalmi és tömegszervezeti munkások, aktivisták mun­kájában, de nélkülözhetetle­nek a termelő- és szolgáltató- ágazatok területi feladatainak ellátásában is. A művelődés­ben — elsősorban a közokta­tásban történő felhasználása ma még nem gyakorlat, de ha helvet kap az iskolai könyvtárakban, akkor hama­rosan a földrajzi szaktanter­mék nénszerű szemléltető­eszközei közé kerülhet. Diákifjúsági nap Báionif teremjen Vacsora után kajtattam az ünneplő Pesten. Kevés volt a helybeli azon a tájon, ahol estvére kelve járkáltam, több a külhoni, s különösen a só­gor. az osztrák. Elégedetten jártnk-keltek a Váci utcai új környezetben, a Merkur-szo- borból most is csörgött kifelé a jó víz, akár ihattam is vol­na belőle, de nekem nem fű­lött a fogam a hideg vízre november havának első hét végén. Tudtam, hogy errefelé valahol van egy pince, amo­lyan borozóféle fent a járó­szinten, de lejjebb, ott lent más világ járja. Más színvo­nalon. A pince ilyenképpen nem lent van, hanem „fent”. Hogy mi van valóban fent? Hát. például a toalett (két forint, amikor betértem, illet­ve letértem a mélvbeli maga­sabb szintre, mindjárt befi­zettem magam néhány körre, minek azt cifrázni, mondtam is a főnöknek, a vécés férfi­nek, mert vécés nénik már nincsenek „főnök, beléotem a tányérra öt rundóra __” m ire az Öregúr „ó, nem kel­lett volna ...” . de akkor már túl voltam rajta). Fent van még ezen felül a ruhatár (újabb kettes, de ha csákány­nyit adsz, kinézik a kabáto­dat), és egy kis pult, rajta a világ talán legjobb vörösbo­rával, amiben nem a szín. a minőség, hanem a zamat. Van még egy méternyi támaszkodó is es talán egy asztal három székkel. A ..szint” nem itt fent van, hanem ott lent. La­zán lementem és körülnéztem az éktelen dohszagban (a doh­szagot állítólag a külföldiek kedvelik, mert a régi szép do­hos világra emlékezteti őket, nekik már egyáltalán nincse­nek dohos helyeik, hiába! a korszerűség, a technika — ki­irtja a legelemibb romantikát is a világból.) Lent még ta­láltam jó sok romantikát. Fa­asztalokat. faló 'ákat, ősrégi kőtokokban repedező ajtókat és egy sarokasztalt ugyancsak lócával, ajtónyílással, amely vastag posztóié!ével''volt elta­karva, de a mögötte lévő rak­tárié1 éből kivihar7Ó huzatot ez nem állíthatta meg. Azt a huzatot -semmi sem állíthatta volna meg. egészen régi hu­zat volt, a helv ugvanis, ahol a világszinten lévő pince meg­húzódik. talán egész Pest leg­régebbi háza alatt tarható. Rátámaszkodtam könvökkel a huzatra. ígv e'ég kénvelm^sen ültem a lócán és be'ebárrml- tam a gyertva fényébe, ami­nél elég nehéz volt megálla­pítani az amúgy nagyon szép ételkártyából, hogy hát akkor w mi legyen a vacsorával? A képek, a színes nagyméretű fotók segítettek. Mert azok is voltak az étlapon. Kiválasz­tottam azt a képen, amin a legtöbb húst sikerült észre- vennem, aztán töltöttem a borból. A szomszéd asztalnál a ló­cákon egy ideig rokonszenves srácok és lányok vacsoráztak, szépek voltak és természetesen nagyon fiatalok, egyetemis­táknak látszottak azokból a körökből, ahonnan már elég jól eleresztik a csemetéket, na­gyon kulturáltan ettek-ittak, jó volt bámulni őket, de az­tán elmentek és akkor jött a két profi lány (negyven kö­rüliek) a debreceni sráccal — tájszólás —és letelepedtek az asztalomhoz. Nem volt nehéz, akkora volt. Tiogy egy népe­sebb brigád is elült volna mellette, de a népesebb bri­gádok nem ülnek mindenkor színvonalas pincében. Aztán megjöttek az osztrákok, han­gosak voltak és kedélyesek. Tisztán férficsapat volt, ami­ből lehetett volna nagy ivá- szat. de nem került rá sor, pogácsáztak és ittak valamit. A kinti helyiségben ió zenét csinált kéf dörzsölt gebinze- nész. a félszobáiénő egyszer­esek minden átmenet nélkül Pince, „szinten elkapta a mikrofont és igen jó hangon énekelt valamit. Alig akartam hinni a fülem­nek, aztán előkerült a leg­utóbbi hazai diszkótáncver- seny egyik nyertese, nyakában panyókára vetett sombreróval, arcán csillámló fémporral, száján kellő árnyalatú rúzs- zsal, szemében (barna, nagy és kerek), valamilyen „engedj be, kérlek...” kifejezéssel, ami soha nem került ki belő­le, akkor sem, amikor beült az osztrákok közé és musice- lekbő! énekelt förtelmesen vé- konv hangon. Időnként felug­rott és lejtett egyet a par­ketten, a zeneitar lekiabált neki „tedd fel a kalapot... !” olyankor feltette és úgy lej­tett. ,Na, látod...” mondtam csak úgy a levegőbe „van itt színvonal kérlek alásan ...” A lánv-fiú lelült a sógorok­hoz, közü'ük három szó szerint kezet csókolt neki, mindnyá­jan nagvon élvezték ezt a mo­dern (vagy nagvon régi?) pes­ti szabadosságot, hogy itt már ilyen is van! Egy ötvenes ke­rek fejű és egy fiatal favágó alakú udvarolt neki a leghe­vesebben. Nem vártam meg a lavszto- ri végét, amúgv is megérke­zett egy csupa középkorú gyűrt arcú férfiből álló hazai társaság és ráhajtottak a lánvra (fiúra). Feljöttem a másik szintre. T. Pataki László NÖGRAD — 1985. november 18., hétfő & Sok szakács, több íz: a zsűri a szakmunkástanulók gulyására szavazott.

Next

/
Thumbnails
Contents