Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-02 / 258. szám

Tanya az erdőben

Vélemények a Gorkij-Iakótelepen

Miért igen —- miért

rész enyhén fertőző, s kitisz- títatlanok a levezetőárkok — fejtegeti az ötven év körüli férfi, akit munkája hosszú évek óta köt ehhez a környékhez.

Ezek megoldását is remélve, igent mond a hozzájárulásra. Mértékét és időtartamát is elfogadja.

Negyvenes, elvált nő, két gyermeket nevel. Nincs jó kedve. Nézi a kérdőívet, de még mielőtt nekifogna, mondja, hogy ő nem szavazza meg.

— Nem kaptam én a tanácstól támogatást. Pedig nehéz helyzetben voltam, fordultam hozzájuk, de elutasítottak. S ha még így is volt, nem lett volna baj, de amilyen hangnemben ezt közölték velem. Nem, nem tudok hozzájárulni...

☆

Gyorsan végzünk a következő lakásban. Előre kitöltött nyomtatványt kapunk, a ház asszonya ugyanis a tanácson dolgozik, sokat hallott már a témáról. Érdeklődik Kazinczi Péteréktől, mi a tapasztalatuk. Körülbelül fele-fele arányban mondanak igent- nemet a megkérdezettek. — Egyébként ezen a helyszínen igenlő a szavazat a javaslatokra.

☆

Két gyerek figyeli a beszélgetést, szemrevételezi az ismeretlen esti látogatókat. Anyjuk cigarettára gyújt, nézi a kérdőívet. Ügy véli, az ezer forint kicsit sok, de valamit azért fizetni kell, mondja ki véleményét. Aztán ötszáz forintot ír a lapra. Nem hagyja kitöltetlenül a más cél megjelölésére kipontozott részt sem: új, nagyobb üzletet szeretne a lakótelepen, és az iskola bővítését. S ha a két gyereket számítva a család egy főre jutó jövedelme alatta is van a kettőezer- ötszáz forintnak, ennek ellenére az évi ötszáz formtoí hajlandó fizetni.

☆

A családfő már ágyból nézi a televíziót, a két nagyobbacska lány is hálóruhában van. A feleség kérdezget, mit mondanak a többi lakók. Aztán azt mondja, jobb lett volna, „ha összehívnak bennünket, mások hozzáállását is megismerni”. A férj egyéni sérelmét említi: garázst akart a közelben építeni, de a tanács nem engedélyezte. A feleség aztán így összegez: hát, ha garázst lehetne, aláírnánk...

■2r

Zubog a víz a fürdőszobád ban, a férfi a konyhában tesz- vesz. És mit javasol a tanács? — kérdezi. Főleg közművet- víz- és szennyvízvezetéket, -bővítést, kapja a választ. Miért nem üzletet, kérdez vissza, hiszen szombaton már nem lehet elférni itt az ABC-ben. így, hát ő, bár megszavazza az ezer forintot, az üzlet nagyobbítását is beírja.

■ír

Kazinczi Péter és felesége nemrégiben költözött a Gor- kij-lakótelep egyik új házába. Mint vállalati KISZ-tit- károk közéleti megbízatásként kapták a feladatot, amelynek irigylendő lelkiismeretességgel tesznek eleget.

Mégis gyakran gondolok annak a városközponti nyugdíjasnak . a véleményére, aki azt mondta — nála pedagógusok jártak a kérdőívvel —. hogy szívesebben vette volna, ha a tanácstag látogatja meg, legalább közvetlenül ismerte volna meg a választói véleményét. Ennek ellenére ő megszavazta a javasolt ösz- szeget.

— Azt a nyolcvan forintot „haszontalanabb” dolgokra is elkölti az ember egy hónapban.

A célok mellé azonban felsorakoztatja a hivatásos szociális gondozói hálózat fejlesztését és az új temetőt is...

Zsély András

Magyar szakemberek szerelik a líbiai telefonhálózatot

' Űgv jártunk, mint a mesében. Mentünk, mendegéltünk, míg egy takaros házikóhoz nem értünk. Hirtelen bukkant fel a dombok mögül, a fákkal, bokrokkal övezett kis tisztáson.

Olyan látvány volt, amely

megállásra kényszeríti az embert. Megállásra és töprengésre. Lám, vannak, akik a város forgataga, a falu egymásba nyúló zsúfolt utcái helyett a természetet, a csendet, az erdők nyugalmát választják.

Kíváncsiságunkat még csak növelte a füstöt eregető kémény, a sötétbarna léckerítés mögötti porta. Hiába, minden emberben ott szunnyad valahol a romantikára való hajlam. És kell-e ennél regényesebb? Ház az erdő közepén, előtte csörgedező patak, keskeny palló, dombról lefutó fenyőerdő. . Ha mindezt égy képen látnánk összesűrítve, azt mondanánk; giccs. De így, a valóságban, egészen más, annál is inkább, mert giccses ábrándjainkat egy óriási jószág figyelmeztető morgása szakította félbe. Embermagasságú bernáthegyi kutya nézett velünk farkasszemet, mögötte már a gazdaasszony érdeklődik, mi járatban vagyunk?

Ügy látszik, nem ml vagyunk az egyedüliek, akik ki akarjuk fürkészni a ház titkát, mert a korosodó hölgy szívesen válaszolgatott a kérdéseinkre.

Megtudtuk, hogy a Len- gyend-tanyán vagyunk.

Nagybátonytól mintegy hat kilométernyire. A ház valódi gazdája beszélgetőpartnerünk veje, Vámos Károly, ám két évvel ezelőtt a fiatalok beköltöztek a bányavárosba, az anyósék pedig felvállalták a tanya gondozását

— Ügy történt az, hogy a lánvomék fiatal házasként, nyolc évvel ezelőtt jöttek ki lakni, a vöm ugyanis erdész. Nem mondom, egy kicsit féltettem a Margitot, hogyan bírja majd a környezetet, mivel emberékhez volt szokva, szakközépiskolát végzett, varrónőnek tanult... Aggodalmam alaptalannak bizonyult, mert nemcsak a gyerekek, de az időközben világrajött két unoka is imádja az erdei életet A szükség hozta, hogy lakást cseréljünk, mi kifelé, ők meg a helyünkre, ugyanis az unokák iskolába járása innen, nagy gondot jelentett. Se autóbusz, se egyéb jármű. Öt kilométert legyalogolni a hegyről, télben, sárban, nem apró embernek való.

Szorcsik Károly és felesége így jutott hát a Lengyendtanyára. Nem bánták meg, dehogy bánták. Van itt tennivaló a ház körül bőséggel. Az unalmat nem ismerik.

— Hát a félelmet? — kérdeztük Szorcsiknétól, aki napjai nagy részét, egyedül tölti az erdő szélén.

— Ugyan, mitől félnék? — legyintett. — Aztán itt a Berta, a bernáthegyi, ő egy hadseregtől is megvédene engem. Az idegenekkel szemben kemény szívű, de ha én megdorgálom, vagy veszekszem vele, napokat is elszo- morkodik.

— Mivel telik az idő?

— Mivel? Munkával. Fóliázunk, paprikát, paradicsomot termesztünk, a vöm mé- hészkedik, ősszel a termést kell betakarítani, összekészíteni a téld tüzelőt... észre sem veszem, máris este van. De jöjjenek beljebb, ne áeso- rogjunk idekinn: Úgyis tudom, érdekli magukat: milyen a ház belülről!

Valóban érdekel és valóban elámulunk, a modernül berendezett házikó láttán. Hangulatos, tapétás szobák, óriási cserépkályhával, korszerűen felszerelt konyha, fürdőszoba, összkomfortos kényelem.

Sok kiránduló megcsodálta

már. Esztergomból minden évben jön egy diákcsoport, a kísérőjük, a tanárnő, nem tud úgy elmenni a tanya mellett, hogy be ne kukkantson egykét szóra. A Bertát is nagyon szereti.

Ismét az udvaron bóklásztunk, mélyeket szívtunk a tiszta erdei levegőből. A ház asszonya büszkeségét, a las- kagomba-tenyészetét mutatja. A szakszerűen kezelt fatörzsek bő termést ígérnek.

— A FŰTÖBER-konyhára szoktam eladni belőle, mi magunk nem tudjuk felélni.

A kapu mellett kis áHat- kert mutogatja magát. Lófigura, kigvóféle, krokodil — fából kifaragva, a vő csinálta a gyerekeknek, hogy ismerkedjenek az állatokkal.

— De szeretnek is itt! Egy- egy hétvége után alig lehet őket visszacsalogatni a bányavárosba. Mert Myeu szabadságuk sehol uracs, mint a tanyán.

*

Nekünk is nehezen aka- ródzik elindulni. Azzal búcsúzunk, hogy télen, amikor leesik a hó, s amikor a fiatalok is kint lesznek, újból kirándulunk a Lengyend- tanyára.

— ría —

— Megverem azt, aki most csenget — hallatszik az ajtón túlról egy pajkos gyerekhang, majd apró lépések dobaja után nyílik az ajtó.

— A szüléidét keressük — mondja Kazinczi Péter.

— Anyu! — szól be a gyerek.

Negyven év körüli nő jelenik meg az ajtóban.

— A településfejlesztési hozzájárulás ügyében jöttünk. — utal az esti látogatás céljára Kazinczi Péter.

— Jöjjenek be — invitál bennünket a szobába az asz- szony.

Áttanulmányozza a kezébe vett nyomtatványt, közben néhány gyakorlati kérdést is feltesz, amire Kazinczi Péter válaszol.

☆

Hasonló jelenetek mostanában egész megyszerte lejátszódtak. (Természetesen a csintalan gyermeki kiszólást leszámítva.) Sok mindent hallhattunk mostanában a településfejlesztési hozzájárulásról, olykor szenvedélyes, olykor közömbös hangon. Elkísértem egyik este Kazinczi Pétert és feleségét, akiknek negyven családot kellett felkeresniük Salgótarjánban a Gorkíj-telepen.

Első kedvező tapasztalatom az volt, hogy mindenütt tudták, miről van szó, és mindenütt beinvitálták a kérdezőbiztosokat. Igényelték az emberek, hogy elmondhassák véleményüket, s ezt a tanács tudomására hozzák, annak ellenére, hogy végül is a kérdőíven lényegében csak az igen vagy nem szavazatuk tükröződik majd.

☆

— Alapvetően jók a hozzájárulásból megvalósítandó kitűzött célok, hogy a víz- és szennyvízgondokat kell megszüntetni. A Gorkíj-telepen a szennyvízproblémát már évek óta nem tudják megoldani, például a Hősök útján levő lakások előtt feljön a szennyvíz, a Zöldfa út előtti patakA BHG Híradástechnikai Vállalat újabb, ezúttal 1,7 millió dollár értékű fővállalkozói szerződést kötött líbiai partnerével. A megállapodás alapján magyar szakemberek jórészt a BHG és a posta dolgozói telefonkábel-hálózatot építenek ki Sirte városában. A munkálatokat 1.986-ban végzik el. A vállalat 1981 óta

folyamatosan vállalkozik hasonló munkákra az észak-afrikai országban, s eddig mintegy 12 millió dollár értékben építettek ki telefon- hálózatot. Jelenleg is 70—80 magyar szakember dolgozik a helyszínen. A BHG további ilyen jellegű szerződéskötésekről is folytat tárgyalásokat.

A vállalat Algériában is vállal postai szerelési munkát. Tavaly úta svéd cégek által szállított telefonközpontokat állítanak fel a BHG- szakemberek közreműködésével az algíri postán. A három évre szóló szerződés 14 millió dollár értékű.

Gyakran mondják, hogy

kokat számítanak a gyökerek. A mindennapi munkában, meg az életvitelben is. Ha így van, akkor különösen előnyös a Palotáshalmi Május 1. Termelőszövetkezet elnökének helyzete, Csató Sándor gyermekkora óta ismeri a ter- mőtföld örömét és gondját.

— A szüleim a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Bor- sodivánka községben birkóztak a földdel. A felszabadulás után pár holdem egyénileg, 1951-től pedig a termelőszövetkezetben. — mondja a 43 éves termelőszövetkezeti elnök. — Tizenhárom esztendős is alig voltam, amikor a falu határában, aratásidőben már a markot szedtem, s azután minden vakációban, egyetemista koromban is, a borsodivánkai föld adott nekem munkát.

A legfőbb teendője azonban s tanulás voft a parasztszülők igyekvő gyerekének. Előbb a gimnáziumban, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen.

— A vizsgáim után is ott maradtam. gyakornoknak a tangazdaságban. Tizenhét évig kerestem Gödöllőn a kenyerem, ez idő alatt végigjártam a szamárlétrát. A gyakornokéig után voltam beosztott agronómus, üzemegység-vezető, a kerületi rendszer bevezetése után termelésirányító, ottlétem utolsó öt évében pedig foagronómua. Ha most

visszagondolok arra az időre... szép és eredményes esztendők voltak. A tizenhét év alatt tízszer kaptuk meg a Kiváló vállalat címet.

Ilyen kiegyensúlyozott körülmények között jött a váratlan felkérés: vállalja el a palotáshalmi téesz elnöki tisztét. Abban a szövetkezetben, amelyben éppen 22 millió forint volt a veszteség.

— A nehézségek ismertek voltak előttem, nem is egy óra alatt döntöttem, annyit mondhatok — emlékezik visz. sza 1982 elejére. — Hogy mégis belevágtam? Nem az anyagiak miatt tettem. A fizetésem alig változott, a prémiumra meg akkor, olyan körülmények kötött nem nagyon lehetett számítani. De volt bennem ambíció és fene. mód izgatott: tizenhét évi tisztességesen végzett munka után, mire vagyok képes. Mindenkor munkairányító voltam, s most igazán lemérhettem: mennyire gyarapodott az évek alatt a tudás, az emberi érték.

A saját teljesítőképességére is kíváncsi Csató Sándor tehát igent mondott. Rögvest kötelezték is arra. hogy készítsen egy intézkedési tervet: hogyan lehet Palotásha- kxn terjaaelösiäöveätesetebea a

tervciklus utolsó négy esztendejében elmozdulni a holtpontról.

— A terv elkészült, lényegében most is ennek alapján dolgozunk — mondja mosolyogva az elnök. — Csakhogy közben változtak a körülmények, a mi intézkedési tervünket is folyvást ehhez kellett igazítani.

Az ember azt hinné, hogy világrengetően nagy dolgokat kellett elhatározni Palotáshalmon. Csató Sándor ehelyett azt mondja:

— Az alapállás az volt, hogy a mindennapi munkát kell tisztességessé, eredményessé tenni. Az emberi oldalra, a munkaidőre összpontosítottunk, ennek kihasználására ösztönöztünk vezetőt és dolgozót. Nem adminisztratív módszerekkel, de a tempót mindenkinek fel kellett venni. Akik ezt megértették és felzárkóztak, azok ma is ott vannak a szövetkezetben. Ehhez, persze az is kellett, hogy a vezetés egységes . legyen, tudja a dolgát. Többé- kevésbé ezt is sikerült elérni.

Nem a felfedezés szándéka, hanem a tények tisztelete jellemezte a gazdálkodást is. Mindezt így érzékelteti az elnök;

— Arra kellett figyelnünk, ami lehetővé teszi az eredmény minél előbbi elérését.

Mindehhez fejleszteni kellett hitelből is, gépekre és a technológiára 25 millió forintot költöttek, a saját erő mellett pedig igénybe vettek exportárualapot növelő hiteleket is. A befektetés megtörtént. S az eredmény? A számok önmagukért beszélnek: 198X-ben 11 millió, 82- ben 15 millió, 83-ban 22 millió, 84-ben 28 millió volt, ez évben pedig 31 millió forint a növénytermesztés fedezeti eredménye. S ha már a számoknál tartunk, időszerű újra szóba hozni azt a bizonyos 22 millió forintos veszteséget. Mi tagadás, elégedettséggel a hangjában, mondja:

— Eddig 18 milliót „ledolgoztunk” belőle. Két év van még hátra a maradék visszafizetésére, tisztességgel megtesszük ezt is.

A bajból való kilábalásnak pedig nincs is valami nagy titka. „Csak” annyi, hogy az alaptevékenységet az adottsá-. gokhoz igazították, s igyekeztek minden tartalékot kihasználni.

— Lemérhető már a pozitív változás, csakhogy ez sokkal lassúbb a gazdálkodási ütem növelésénél — így Csató Sándor. — Nézze csak... a szemlélet megváltoztatásához sokkal több idő kell, mint például ahhoz, hogy 35 mázsáról hatvan mázsára emeljük a búza hektáronkénti átlagtermését. Meg kell ugyanis győzni az embereket arról, hogy nem egy-két véletlen évről, hanem stabil gazdálkodásról van szó. Mindezt persze segíti az, hogy a saját, területen tisztességgel végzett munka az anyagiakban is megmutatkozik. 1982-ben például 41,5 ezer forint volt az egy főre jutó kereset, ez évben pedig várhatóan 53—54 ezer lesz.

S hogy milyen munka van a változások mögött — a többség ezzel tisztában van. kár volna erre gondolni, hogy a hullámvölgyből való kilábalás csak úgy magától jött. Tényleg, mennyit dolgozik a palotáshalmi téeszelnök manapság egy nap?

— Gödöllőn is megvolt a napi 12—14 óra. De ha hazamentem, akkor elfelejtettem a munkahelyemet, mert rendben mentek a dolgok. Itt akarva-akaratlanul folyamatos a szövetkezettel való együttélés. Még akkor is, amikor hazamegyek.

Csató Sándor negyvenhét rom éves, két gyerek apja. A tudakozódó kérdés lényegét rögtön érti és elintézi ezzel: „A magánéletünkben a feleségemre mindig nagyobb teher hárult. Ezt ő is tudja és vállalta is.” — És hogy érzi magát most a palotáshalmi elnök?

— Ezen még ma sem sokat gondolkodom, mert nem jut rá idő. Az események sodortak magukkal. A téeszt megszerettem, minden gondjával együtt, ez a szeretet pedig köt valamihez.

Még egy adalék a palotáshalmi téeszelnök vázlatos portréjához. Erre a beszélgetésre a mezőgazdasági dolgozók szakszervezetének salgótarjáni küldöttértekezlete után keríthettünk sort, a tengernyi teendő miatt a randevú másképp nem „jöhetett össze”. Nemcsak a MEDOSZ ad neki munkát, tagja a pásztói pártbizottságnak, dolgozik a Magyar Agrártudomány-' Egyesület növénytermesztés-' szakosztályában. Mennyire terhelik közösségi-közéleti megbízatásokkal a téeszelnö- köt?

— Inkább azt mondom,

hogy terhelnék. De csak anv- nyit vállalok, amennyi nem megy a szövetkezet rovására. Nálunk ugyanis kétszeresen igaz, hogy egész embert kíván ez a munka.

Kelemen ©4*—

Á teljesítőképesség próbája