Nógrád, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-14 / 241. szám

i. Kőtelező szabályok az építőiporban Versenyezni - de hogyan ? r A piac realitásainak, érték­ítéletének érvényesülését cé­lozta az az immár harmadik éve életbe lépett rendelet, ami minden kétmillió forint felet­ti építőipari munka verseny- tárgyalását kötelezővé tette. Mindez azt a célt szolgálta, hogy megteremtse a kereslet­kínálat egyensúlyát az építő­iparban, ösztönzést adjon a gazdaságos munkához. A nép­gazdaság körében kívántak rendet tenni az utóbbi időben me tjei ént azon jogszabályok is, amelyek a tisztességtelen gazdálkodás kritériumait rög­zítették, s a gazdasági bírság­ra vonatkozó rendeleteket is újraszabályozták. Kényszerpályán a kivitelezők ban és részletesebben megfo­galmazott kiírások mellett hosszabb időt kell adni a vál­lalkozóknak is az ajánlatok megtételére, a pályázatok be­nyújtására. Az információs csatornák ennek ellenére — szinte kö­vethetetlen módon — működ­nek: így például volt rá pél­da, hogy az Árszabályozás és Termékforgalmazás című lap­ban 30-án jelent meg egy olyan versenyfelhívás, amely­re a pályázatok benyúj-cási ha­tárideje 29-e volt. így is vol­tak, akik a késve megjelent kiírásról nem késtek le: ha­táridőre is érkeztek be pályá­zatok a meghirdeteti munkára. Ekképp hát nincs minden rendben , a felhívások közzé­tételének rendszerében sem. Eldőlt a verseny A versenytárgyalások szerve* zésével foglalkozó megyei vál­lalat igazgatója említette a közelmúltban Salgótarjánban egy tanácskozáson, hogy a mindennapos levélbontáskor legtöbbször az akadólvközlé- seket jelentő kivitelezői köz­lésekkel találkozik. Az építőiparban ma a ver­senyt az erre kötelező jog­szabály adja. s a piac moti­váló ereje még igen csekély. Ahhoz, hogy a verseny való­ban verseny legyen, kell a megfelelő háttéripar, gépipar. De több tisztázatlan kérdés van a beruházás szempontjá­ból is. ugvanis a folyamatként értékelhető beruházási tevé­kenységből csak a vállalatba- adást szabályozta a jogszabály, ám a kötelező versenytárgya­lásos formában szabálvzatla- nul maradtak az előkészítés­sel kezdődő beruházási folya­matrendszer más fontos ele­mei. I • ■ RMI - mmI Biztosan irányítja már az erőgépet Oczot Ottó, a szécsényi Nógrádi Sándor Mezőgazda- sági Szakközépiskola negyedikes diákja, aki társaival együtt már a harmadik évfolyam végén megszerezte a vontatóvezetői jogosítv ányt. A növénytermesztő gépész szakon ta­nulók tanulmányaik utolsó esztendejében már hetente két napot részt vesznek a ter­melőmunkában is/ a szécsényi, varsányi és endrefalvai termelőszövetkezetekben végzik gyakorlatukat. Oczot Ottó, aki egyébként terényi, az endrefalvai közös gazdaságban tevé­kenykedik, egyik patronálója Csőri Gábor traktoros, aki ugyancsak Szécsényben végzett korábban növénytermesztő gépészként. Képű nkön közösen dolgoznak a cukorrépa beta­karításánál. — kulcsár — Textiliparban dolgozó fialatok megyei találkozója A Nógrád megyei ifjúmun­kás-, mezőgazdasági és szak­munkástanulói ifjúsági napok keretében október 12-én, Pász- tón a textiliparban dolgozó fi­atalok találkozóját szervezték meg közösen a KISZ Nógrád Megyei Bizottsága és a Váci Kötött pásztói gyáregységének KlSZ-szervezeie. A találkozón nyolc vállalat mintegy száz fiatalja vett részt. A gyáregység igazgató­ja. Erki Dénes tájékoztatta a résztvevőket a gazdálkodás eredményeiről, és az ifjúság- po'itika helyi megvalósításá­ról. A délelőtti szekcióüléseken a különböző üzemekben dolgozó fiatalok a pályakezdés és a beilleszkedés gond iáit, nehéz­ségeit beszélték meg. Szóba került az anyagi és erkölcsi megbecsülés, mert csak ezzel lehet a termelést növelni, mi­nőségi munkát követelni és végezni. Vitát váltott ki a pályakez­dők továbbtanulása, bérezése és érdekeinek védelme, képvi­selete. A fiatalok szóvá tették a munkaszervezés hiányossá­gait, a minőségi munkát befo­lyásoló alapanyag-ellátási gon­dokat. Sajátos problémát jelent, hogy a fiatalok döntő többsé­ge nő. sok helyen már csa­ládanya. Munkaidejük befeje­zésekor megkezdődik számuk­ra az úgynevezett „második műszak”. A kisgyermekesek­nek óvodába, iskolába kell menniük csemetéjükért, s amikor haza érnek, főznek, mosnak, takarítanak, ami sza­bad idejük nagy részét leköti. Szeretnék a családanyák, ha a KISZ és a társadalmi szerve­zetek figyelembe vennék a szabadidős-tevékenységek ren­dezésénél, hógy nincs kor­látlan idejük, sem a hétvége­ken, sem pedig délutánonként, munkaidő után. Jó lenne, ha szerveznének olyan programot is, ahová a szülők gyermeke­ikkel együtt mehetnének, hogy közösen szórakozhasson egy- egy család. A délután folyamán a csa­patok női kispályás labdarú­gásban, asztaliteniszben és sakkban mérték össze erejü­ket. utána videofilmeket vetí­tettek számukra, és amatőr irodalmi színpadi előadás szó­rakoztatta az érdeklődőket. Milyen eredményeket hozott hát a szabályokkal „rendezett” építőipari gazdálkodás? A kö­telezően előírt versenyek mód­szerei szolgálják-e a kitűzött célokat? A megyei verseny­helyzet e kérdéseinek megvi­tatására kezdeményezett an­kétet a megyei tanács, építési, illetve tervosztálya, a me­gyénk építőipari kivitelező vál­lalatai úgy vélik, hogy a kö­telező verseny kényszerpályá­ra állította őket. Helyzetüket nehezíti, hogy más iparágak­ban ilyen kötelező verseny nincs, éppen ezért is az anyag- beszerzés bizonytalanságai to­vábbra is fennállnak: nem tudni mikor, milyen áron tud­ják beszerezni az építkezéshez szükséges anyagokat. A versenyeztetések két és fél éves tapasztalatai alapján elmondható, hogy a verseny­kiírások, -felhívások sem szol­gálják gyakorta a kivitelezői érdekeket. A versenyfelhívá­sok sokszor nem egyértelmű­ek, nem korrektek a mennyisé­gi előirányzatok. A versenyki­írás megjelenése után — elő­fordult már például a NÁÉV- nál —, hogy csupán egy (!) nap állt a kivitelező rendel­kezésére az ajánlattételhez. Nem csoda tehát, ha a ver­senytárgyalásokra benyújtott pályázatok éppoly szegénye­sek. mint a versenykiírások. Ezek alapján jogosan levon­ható a gvakorlatból az a kö­vetkeztetés. hogy a gondosab­S ha minden jói megy: idő­ben történik a felhívás, határ­időre érkeznek be a pályáza­tok, kezdődhet a versenytár­gyalás. És hogy melyik lesz a nyertes ajánlat, több szem­pont dönti el. Az elemzések szerint a munka elnyerését egyharmad részben az alacso­nyabb ár határozza meg, ezen­túl körülbelül azonos mérték­ben döntenek a munka oda­ítélésénél a rövid határidők, a kedvező garanciák és a jó re­ferencia. A fizetési feltételek csak két százalékban motivál­ják a döntést, míg közel 14 százalékban egyéb szempontok alapján ítélnek a beruházók arról, kik kapják a munkát. A nyertes ajánlat az előbbi szempontok alapján aztán ki­szorítja a többi versenyzőt, így hát eldőlt a verseny. Ám egyes felmérések szerint minden ti­zedik esetben, bár kihirdették a nyertest, a vállalkozási szer­ződés mégsem- jön létté. Egyes álláspontok szerint ez nem történhetne meg, ugyanis — véleményük szerint — a nyer­tes ajánlat kihirdetésével lét­rejön a szerződés. Akár így, akár úgy, az ár­ban és a teljesítmény egyéb mutatóiban nem kevésszer el­térés mutatkozik a pályázat­ban megfogalmazott és a szer­ződésben részletesen leírt ajánlatok között. Sőt. gyakor­ta még a szerződésben foglal­tak betartása is gondot okoz. Tervezők íiélkül A versenyeztetés gyakorla­tát elemezve az emberben jog­gal vetődik fel a kérdés: hol vannak a tervezők? Az össz­munkák arányában a terve­zők versenyeztetése még a három százalékot sem teszi ki. Nagyobb a tervezők részvétele az olyan versenytárgyaláso­kon. ahol a kivitelezőkkel együtt közösen tesznek aján­latot. Az ilyen, úgynevezett fővállalkozási versenyben a kivitelező vállal munkát a ter­vező ..vállára”. A tervezők ódzkodását csak az okozza, hogy a kivitelező olcsó épüle­tet akar, ám a tervező az esz­tétikai követelmények rovásá­ra nem tervezhet. Ezentúl is. — állítják a nógrádi tervezők -— egy épület gazdaságosságát nem csak az dönti él. mennyi­be került, hanem annak hasz­nálati értéke jelenti az igazi „megmérettetést”. Az építőipari versenytárgya­lások igazi megmérettetéséhez pedig még nyilván hosszú évek tapasztalatai kellenek. És akkor már csak az egykori igazgató adomájaként emle­gethetjük a következő kijelen­tést: „Mit tudom én, mennyi­be került ez az épület. Csak azt tudom, mennyit kaptam érte!” Zsély András Parlamenti jegyzetek Drukkolunk néhányan dr. Bartalné dr. Borszéki Erzsé­betnek, a balassagyarmati képviselő azonban semmi je­lét nem mutatja, hogy izgul­na élete első parlamenti fel­szólalása előtt. Nyugodt, meg­fontolt, a nagy fontosságú mondandóhoz ülő stílus jel­lemzi. Egy kolléga megjegy­zi: „Mintha csak otthon, a balassagyarmati kórházban, egy szakszervezeti választáson b* szelne”. De legalább ennyire meg­ragadja az ember figyelmét a ta"‘.alom. az égető gondok sorolása is. A jeles és köz- tiszteletben álló politikust fontos teendője éppen kiszó­lítja az ülésteremből. Már a- kijáratnál tart, amikor a nóg­rádi képviselőt hallva meg­torpan. A páholy párkányára könyököl, s ott hallgatja a balassagyarmati és nógrádi gondok megoldását sürgető lovkus érvelést. Ha itt, ebben az ülésterem­ben. lehet ilyen minősítést adni, sikere van dr. Bartalné dr. Borszéki Erzsébet felszó­lalásának. Elsőként a közel­ben ülő dr. Hütter Csaba, a nógrádi képviselőcsoport ve­zetője gratulál, a szünetben pedig megteszi ezt a Nógrád- ból elszármazott, az országos listán képviselővé választott dr. Jakab Róbertné, a Ma­gyarországi Szlovákok Demok­ratikus Szövetségének főtit­kára is. A felszólalásnak ki­járó közfigyelmet már a be­széd is indokolta. Akkor, töb­bek között, amikor figyelmez­tető tárgyilagossággal így fo­galmazott a telelímgondokról: — Az e területen kialakult helyzet tarthatatlansága ho­vatovább a termelés fejlődé­sének is gátjává válik. ☆ A miniszterelnöki expozé több mint harminc gépelt ol­dal, a figyelem azonban még egy óra múltán sem lankad, elvégre a kormány következő ötévi programjáról van szó. A „hozzászólások” pedig a szünetben is folytatódnak, ki­ki a maga munkaterülete szempontjából alaposabban is nagyító alá veszi a progra­mot. Erről vált szót Tőzsér Gáspár és dr. Miklós Zoltán képviselő is. az utóbbi — érthető módon — jobban a mezőgazdaságra figyel. — E tekintetben is biztató a kormány programja, én azonban tpvábbra is aggódom a kedvezőtlen adottságú ter­melőszövetkezetek miatt. Magyarázatként dr. Miklós Zoltán mindehhez hozzáteszi: minden drágulás „begyűrű­zik” a mezőgazdasági terme­lésbe is, az ipar változásai igen erősen sújtják az élel­miszer-termelést, Az ipari ter­mékek magas arára szemlé­letes példát is mond a nógrádi képviselő: ’ — Ma már ott tartunk, hogy egyletlen ekevasért há- \ rom mázsa búzát kell meg­termelni. .. Az ekevas pedig manapság könnyen törik, szaraz a föld — felszólalásaikban a mező­gazdasággal és az élelmiszer- iparral foglalkozva beszelnek ezekről a gondokról az or­szág más vidékeiről jqtt kép­viselők is. Az ekevas termé­szetesen csak példa. A min­dennapi gyakorlati munka ezernyi tapasztalata aiapjan fogalmaz így dr. Miklós Zol­tán: — Nagyobb figyelmet a kedvezőtlen körülmények kö­zött dolgozó mezőgazdasági üzemeknek... ☆ A folyosói beszélgetéseknek másfajta tanácskozás is té­mája, a képviselők véleményt cserélnek a falugyűlések ta­pasztalatairól. Mint kiderül: amikor csak tehetik, ott van­nak a választókerületekben ezeken a fórumokon, kiváló alkalmat teremtve az ismer­kedésre és a gondok megis­merésére. Sándor Gábor nóg­rádi képviselő hosszasan so­rolja a Pásztó környéki te­lepülések falugyűléseit, ahol személyesen is megjelent, majd örömmel mondja: — Én azt; tapasztaltam, hogy az érdeklődés igen nagv. Arra is volt példa, hogy az emberek alig fértek be a terembe. S, hogy minek tu­lajdonítom ezt az érdeklő­dést? Egyrészt annak, hogy a VII. ötéves tervről van szó, az embereket izgatja a közeli jövő. Meg aztán azt is tudni szeretnék: kik ke­rülnek a helyi népfrontbi­zottságokba. ; A képviselő érdekes ta­pasztalatokat gyűjtött a tele­pülésfejlesztési hozzájárulás vitájáról is. Mint mondja, többnyire megértéssel fogad­ták az indítványt, s arra is volt példa, hogy a javasolt­nál- magasabb összeget kíván­tak a településfejlesztésre felhasználni — saját zsebből. A magyarázat? — Ott, ahol nyílt beszéddel jól előkészítették a telepü­lésfejlesztési hozzájárulás be­vezetését, az emberek érzik, hogy a saját pénzük felhasz­nálásáról saját maguk dön­tenek. S, ahol így van, ott azt is tudják, hogy nem a ke­rítés a határ, hanem a falu gazdája a lakosság. A kállói falugyűlés után egyébként a választókerület fiatal képviselője felajánlotta: két évben ő maga is kifizeti a településfejlesztési hozzájá­rulást, bár nem ottani lakos. Miért? — Nagyon nagy szüksége van a falunak az óvodára, a döntésben azonban inkább az volt a meghatározd,, hogy igen szoros személyi kapcso­latok fűznek Kálidhoz. Pénteken véget ért az őszi ülésszak. Sándor Gábor ké­sedelem nélkül indult Nóg- rádba, már fezen az estén is újra falugyűlésen kívánt len­ni. Hogy a népfrontfórumo­kon, a személyes találkozáso-r kon ismerje meg minél ala­posabban azok gondját -s örömét, kik bizalmat szavaz­tak neki. K. G. 3 NÖGRÁD — 1985. október 14., hétfő \ Dr. Borszéki Erzsébet és Vastag Ottilia a tanácskozás szüne­tében.- k.i -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents