Nógrád, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-12 / 240. szám

Oj régészeti ki állító«

Évezredek üzenete

Nógrád megye őskoráról Szécsényben

KAPCSOLATUNK AZ EURÓPAI KULTÚRÁVAL

Irta: Köpeczi Béla művelődési miniszter

J

mHílrifl! találkozó záródokumentu- llluul IUI mának határozata szerint Budapesten rendezzük az európai kulturális fórumot, amely az alkotás, a kultúra terjesztése és a kulturális együttműködés kérdéseivel foglalkozik. A fórum nemcsak a megértést, a párbeszéd folytatását, végső soron a béke megőrzését szolgálja, hanem annak tudatosítását is, hogy az idegen kultúrák megismerése minden ország érdeke.

Magyarország az elmúlt negyven esztendőben tudatosan törekedett arra, hogy nyitott és széles körű kapcsolatokat tartson a világ kultúrájával. Elsősorban a korábbi egyenlőtlenségeket kellett megszüntetni, amelyek a nyugati és a keleti kultúra befogadását jellemezték, és bepótolni azt a lemaradást, amely a szocialista ^országok irodalmának és művészetének hazai megismertetésében mutatkozott- Egy emberöltő alatt sikerült elérni, hogy a Szovjetunió népeinek és a többi szocialista országnak szépirodalma, zene- és képző- művészete folyamatosan jelen legyen Magyarországon. A hatvanas évektől kezdve megismerhettük a nyugati világ új művészeti jelenségeit és irányzatait is. Kezdettől fogva nagy súlyt helyeztünk a klasszikus értékek terjesztésére, amelyeket legjobb íróink és művészeink mutattak be a magyar közönségnek.

A helsinki konferencia utáni években az európai országok közötti kulturális kapcsolatok eredményesen fejlődtek. Bár a gazdasági nehézségek hátráltatták a kulturális együttműködés anyagi alapjainak bővítését, előtérbe került a minőség és a kölcsönösség követelménye.

Nemzetközi kulturális kapcsolataink kereteit kormányközi kulturális egyezmények, kulturális vegyes bizottságok, intézményközi megállapodások és műszaki-tudományos egyezmények alkotják. Európában nyolc szocialista és 18 tőkésországgal van egyezményes kapcsolatunk, és további 3 tőkésállammal kormányközi munkatervvel egyenértékű csereprogramunk van. E munkatervek keretében egyetemi és főiskolai ösztöndíjasokat küldünk és fogadunk, konferenciákat és szimpóziumokat rendezünk, művészeti rendezvényeket, kiállításokat tartunk.

Számos európai nagyvárosban rendszeresen sor kerül egy-egy magyar kulturális hétre, amikor kiállításokkal, filmszemlékkel és zenei rendezvényekkel szerepelhetünk a külföldi közönség előtt. Különösen sok kiállítást rendezhetünk külföldön. Igen élénk az érdeklődés a magyar zene- pedagógia és a kortárs magyar zeneművészet iránt; Magyarország pedig különösen a XX. századi külföldi zeneszerzők műveinek előadásában vállal úttörő szerepet. Előadóművészeink is sokat szerepelnek külföldön, s e téren „kivitelünk’*, jóval meg is haladja a „behozatalt”. Kulturális és tudományos külkapesolataink fejlődésének fontos része a tanulmányutak rendszere. Az utóbbi 10 esztendőben a nyugatra utazók száma megduplázódott.

A felszabadulás óta minden száz, Magyarországon megjelent könyvből 19 fordítás, s ezzel a világstatisztikában igen előkelő helyen szereplünk. Magyar szépirodalmi műveket elsősorban a szocialista országokban, s különösen a Szovjetunióban adnak ki jelentősebb számban — az angol és francia nyelvterületen a magyar szépirodalmat alig népszerűsítik. Nem más a helyzet a filmforgalmazás terén sem: a szocialista országokban számos filmünket játsszák, a tőkésországokban viszont — az évi 70—80 náluk bemutatott nyugati filmmel szemben — alig vesznek; át magyar filmet kereskedelmi forgalmazásra. Megközelítő viszonosságról leginkább a zeneművészet területén beszél-- hetünk nyugati vonatkozásban is.

Ezek a példák azt mutatják, hogy bi-' zonyos területeken a kiegyenlített csered kapcsolatok a szocialista országokkal alakultak ki, a nyugati kultúrának Magyar- ország elsősorban befogadója. Az európai tőkésországokkal ugyan sokat fejlődtek kulturális kapcsolataink, de sokszor egyoldalúak és viszonzatlanok. Leginkább Ausztriával és Finnországgal sikerült kiegyensúlyozott és sokoldalú együttműködést megvalósítani;

Kulturális külkapcsolataink fontos területe a magyarság nyelvének és művelődésének megismertetése a külföldi szellemi élettel. A világ 25 országában, 83 felsőoktatási intézményben 236 oktató foglalkozik magyar nyelv és más hungarológiai tárgy oktatásával. A nagy egyetemeken hungarológiai központok épülnek ki: eddig Berlinben, Bécsben, Párizsban és Rómában működik ilyen egyetemi centrum- Nő a magyar intézetek jelentősége is, ezek a magyar művelődés terjesztésének központjai Berlinben, Bécsben, Helsinkiben, Párizsban, Prágában, Rómában, Szófiában és Varsóban. 1958 óta hazánkban is szervezünk nyári egyetemeket,

Rpmp'iiik a ^u^tura^s fórum

nClIlCljlln Európa-szerte felhívja a figyelmet a magyar kultúra, a magyar művészet értékeire, és idehaza is tágítja azoknak a körét, akik az európai művelődés eredményeire kíváncsiak. A fórum így egyszerre szolgálhatja a kulturális nyitottság és nemzetköziség követelményét, és jelentős állomás lehet a helsinki úton.

OtonJfirA

Csesztvén bolyongva

Hogy aztán, itt egyre Madách szelleme, lelke boron' gana? Bizony megbocsátható költői túlzás. Balogh Károly, aki életrajzírója is volt a költőnek és unokája annak a Balogh gyereknek, aki a negyvenkilences eseményekben szüleit (anyja a költő nő- vere volt. apja a forradalom tisztje) elvesztve a Madáchii ázba. került, még Sztrego- Vára talán: szóval, ez az unoka írta éppen negyvenegy esztendeje Csesztvei ősz című versében az idézett sorokat. Eppen Csesztvén nem kellene borpngania. amiként lassan- lassan derűsebb, de mindenképpen optimistább kép keletkezik a folyamatos kutatás eredményei nyomán a húsz éve még pesszimista, apoliti- kus. visszahúzódó. beteges, ..göthös úr”-rói, Madách Imréről. a politikusról és költőről. Éppen itt Csesztvén talán soha sem borongott a leike. m-=-rt amíg itt élt (hét évig! boldog házasságban — semmi oka^sem volt a borongásra. Versei bizonyítják ezt.

A boldogságért is küzdeni kellene. Madách boldogságáért. Mert valahogy máig a boldogtalanságát veri minden nasvharang világgá: csalódottságát. emberben-asszonyban megingott hitét, az ember tragédiájáról. (hogv ugvanis boldog nem lehet, helvét nem lelheti és társat sem találhat méltót soha) kialakult viTáffk érvét. Biztosan ez a látványosabb, a megragadóbb, biztosan ez alkalmasabb mindarra a küzdelemre, s bemutatására is, ami Madáchot jellemezheti. A boldogsága senkit sem érdekel — eléggé.

Ezért szeretem —, mert mást is akar — a csesztvei októberi napot. Az elsőt tavaly még úgy nevezeték: Ma~ dach-nap, az újabbat, ezt a minapit már így hirdette a plakát is — Madách irodalmi nap Csesztvén. Bővül a kör, kiterjedhet bármire, ami megyerikhez is kapcsolható érték, irodalom, irodaloroku-. tatás, vagy kritika. Jönnek vendégek Pestről, a megyéből és sokan a közeli Gyarmatról, itt vannak az irodalmi alkotók, nevét viselő középiskolák diákjai, tanárai közül ugvancsak sokan: a gyarmati könyvtáriak, ’ fióklevéltáriak, akikről egyre több jót hallani, hogy milyen előzékenyek a kutatóval (a mindenkorival, így dicséri őket Kerényi Ferenc irodalomtörténész mostani csesztvei előadásában, de éppen így dicsérte nemrég e sorok írójának Esze Tamás történész , Budán.)

Bővül a kör a közönség részéről is! De még bővülhet a kővetkezőkben. „Azt szeretnénk. ha ezeken az október ötödiké körüli csesztvei napokon úgy vennének részt az érdeklődők, hogy otthonról

felkerekedve, s valamikor a nap folyamán ide érve bekapcsolódnának egyre többen■ ..” mondja a csesztvei napok talán legfőbb szervezője, de lelke mindenképpen, dr. Praz- novszky Mihály megyei múzeumigazgató. Nagy tömegek befogadására persze nincs lehetőség, de nem is cél különösebben a tömeges, szervezett részvétel valamilyen módon történő elérése. „Ide az jön, aki..De valóban, ki jöjjön hát? Aki szeretne Madách nyomában járni ? Aki kíváncsi a „különös” Madáchokra? Aki ismeri, szereti a Tragédiát? Aki tanulni akarna a holt tárgyakból és persze a nagyon is élő-érdekes előadásokból, beszámolókból, esetenként a vitákból, a kapcsolódó filmekről, kiadott könyvekről, újabb kutatási eredményekről? Aki a bölcsőre kíváncsi? Aki az októberi fényben szelíden aranyló szép Csesztvére vágyik; vagy áz ősöreg krími hárs alatt szeretne megpihenni, ahol maga Madách is sokat üldögélt? Vagy a kis templom minden évbén kiemelkedően érdekes és jelentős művészi eseményére érkezik (tavaly Inke László, az idén Lukács Margit pódiumműsora volt nagy siker); ki jöjjön hát Csesztvére minden év immár hagyományosan

1

ragyogó napsütéssel melegített október ötödikéi napjára, a költő'halálának évfordulóin?

Mindenki, akiben él a lélek. Kérdést feszít a tudás. Akiben éppen felsejlik a kérdés. Akiben még nincs semmilyen kérdés. Találkozzunk minden évben Csesztvén!

Jámbor óhaj?

Legyen az. Vállalni így is érdemes,,

Dé azért harmarjában ösz- szeadom, hogy jövőre ki mindenkinek szólok majd személyesen így, hogy akkor jöjjön el Csesztvére a Madách irodalmi napra, s nyilván szólnak majd mások, másoknak | is. De ez még nem lesz „szeiivezetiség”, amitől önmaga természete folytán minden igazi népművelö-muzeológus- irodalmár-szervező eleve irtózik. Beszélgetni azokkal, akik még távol maradtak (fiatal hagyomány, éppen csak hagyomány a csesztvei októberi nap), azonban más dolog! Inkább kötelesség, ami ezen a címen nincs sehol le- irva, „lefektetve”. Jó aztán az is. hogy — micsoda véletlen?! persze, hogy nem véletlen, de nagyon jó attól még —, hogy a nap folyamán egv megyei irodalmi emlék- túráról ide érkezik a síküveggyárnak Várnai Zseni brigádja a „Zagyva háromból”. Bejárják itt is a csesztvei emlékhelyeket, részt vesznek így is néhány programon, aki teheti — és főként helyet is kap! — megnézd Lukács Margit „Éváit” és mindahá- nyan feljönnek a faluból a koszorúzásra. A brigád szép napot zárhat; tizenvalahány felnőttel egy sereg gyerek, a brigádtag szülők gyérekéi —, de nagyszerű ez is, hogy éppen a gyerekek jutnak el Csesztvére. Oda és akkor, amikor valóban érdemes, oda, ahová sokan felnőttként sem jutottak el. Aztán a esesztvei- ek! Őket is ott látni mindenütt, jó néhánvan közülük beülnek az előadásokra, a vitákra, a templombeli kis színi műsorokra, ott vannak a koszorúzáson is. hallgatják a Balassi Bálint Gimnázium cseppnyi énekkarának (a kar- vezető tanár úr is beáll a kórusba) dalait, míg a tucatnyi koszorút az intézmények, a tanács, a csesztvei elöljáróság, a könyvtár, s mind a többiek képviselői a szobortalpazaton elhelyezik. Aztán majd elmondják ők is, hogy mit hallottak-láttak „odafönt” a

régi ispánlakból kúriává elő” lépett, s újabb időkben kiszépült Emlékmúzeum falai között. Odalent a bisztróban is nagyüzem van ilyenkor, beáll mindenki a vendéglőscsaládból, hogy étellel-itallal a sok vendéget ellássa, fő a virsli, fogy a bőkezűen adagolt és pirosarannyal kínált szendvics, rotyog a kávé, pattan az üdítők, üveg serec.skék kupakja — összeülnek néha egy-egy fél órára, tíz percre két program között a csesztvei nap vendégei, összeülnek a meghívott előadók a hallgatósággal és viszont „minden évben lesz most már ez nálunk. .mondja valamelyik csesztvei a másiknak. Egy évben egyszer, láthatóan felfedezzük Cszesztvét, de bővül is a kör, mint árról már esett néhány bátortalan szó.

„Aztán áldott csend boral újra a házra, a kertre / S titkos bűbájt hint szerte a tájra a hold. / Halvány ősz köde száll ... Árnyak kelnek, tünedeznek. .. / Halk neszezes haitik.. . Hull az aranyszínű lomb. I Es levelek hullásában, szellő susogásában / Csesztvén egyre Madách szelleme, leike borong”.

Ezen a napon talán mégsem borong.

T. Pataki László j NÓGRAD — 1985. október 12., szombat J

Az idei múzeumi és műem léki hónapra ismét megnyi tóttá kapuit Szécsényben Kubinyi Ferenc Múzeun. amely kívül-belül felujítv, várja a látogatókat. Az eppei tízéves intézmény nemcsat külsőségeiben újult meg a je lentős műemléki helvreállíiá: során, hanem tartalmában is A kiállítótermekben ugyani; teljesen új, vagy felújítót állandó és időszaki kiállításokat nyitottak meg.

Ezek közül az egyik legjelentősebb az Évet?redek üzenete című új régészeti állandó'kiállítás, amely Nógrád megye archeológiái emlékeinek legjelentősebb és legszebb darabjait mutatja be négy teremben. A bemutatott régészeti anyag az őskortól a vaskor végéig (időszámításunk kezdetéig) tartó, időből való. Hangsúlyosan jelenik meg az úikőkor és a bronzkor, Nóg- rádban régészeti leletekkel e két korszak dokumentálható a legteljesebben. A kiállítást Tárnoki Judit régész rendezte. a technikai kivitelezés a megyei múzeumi szervezet kiállításrendező csoportjának munkáját dicséri.

Tárnoki Judit szerint, a Nógrád megye őskorát bemutató kiállítás rendezésekor kenős célt tartottak szem előtt. Egyrészt, a már említett két korszak, az újkőkor és a bronzkor kiemelését, miután a legfrissebb ásatási eredmények is e korokból származnak. Másrészt, arra törekedtek, hogy a látogatók megismerkedhessenek a tárgyak eredetével, használatával, készítésük módjával. Ennek érdekében rekonstrukciók, modellek, rajzok, fotók stb. fölhasználására is sor került a kiállítás rendezésekor. így valóban változatos. a modern múzeológia eredményeit is reprezentáló úi állandó kiállítás jött létre Szécsényben.

ÉLET AZ ÍÍJKÖKORBAN

Az első teremben általános tájékoztató igazítja el a látogatót, aki időrendi táblázat egírségével- ismerkedhetik meg az őskor periódusaival, a korszakra jellemző Nógrád megyei leleteket ábrázoló kénektől. A nógrádi őskori lelőhelyekről külön térkép készült. Legalábbis a legfontosabbak- -ól. hiszen számuk több százra rúg.

Az általános tájékozódás után ismerkedhet meg á láto- ?ató a szécsénvi Olretés nevű Tatárrészen ú 'onnan feltárt ükökön település leletanyagával. A rendezők nagy súlyt helyeztek arra. hogy az újkőkor jelentősége a maga teljességében érzékelhető legyen, hiszen ez a korszak az emberiség történetének egyik legfontosabb szakasza, amennyiben ekkor sajátította el az ember a földművelést, az állattenyésztést, továbbá a ke- rámiakészíiést és a szövésfonás technikáját. A kiállításon az ültetési leletanyagon keresztül kitpnően lehet érzékelni azt a forradalmi változást, amely e távoli múltban zajlott vidékünkön is. Láthatjuk az új szerszámokat, használati tárgyakat, de a művészi értékű kerámiákat, vallási szertartásokhoz használt tárgyakat stb. is. Kiderül, hogv az ültetési telep az újkőkori világ szerves része volt, innen is futottak, illetve tovább ágaztak a korabeli cserekereskedelem útjai.

Az új régészeti kiállítás legérdekesebb része lehet sokak számára a neolitikus ház^rész- letének. bemutatása a második teremben. Aki járt a Vas megvei Velen-Szentviden, már találkozhatott hasonló jellegű rekonstrukciós törekvéssel. Szécsényben egy Szlovákiában feltárt újkőkori ház részletét építették csak fel. de ez is alkalmas arra. hogv bemutassa az, őskori házépítési technikát, a berendezési tárgvak pedig hitelesen tudósítsanak az életmódról beleértve az ősi hitvilágra utaló részleteket is.

BRONZKORI EMLÉKEK

A bronz felfedezésével újabb hatalmas lépés következett az emberiség történetében, amely gyökeresen megváltoztatta áz újkőkori. illetve a rézkori viszonyokat. A bronz elterjedése kihatott a gazdálkodásra, a hadakozásra, a viseletre stb. Nagv bronzművestelepek jöttek létre, a fémtárgyak gyártása szinte iparszerű méreteket öltött. Mindez a társadalmi viszonyokat is megváltoztatta. Szemléletesen vallanak erről többi között a temetők, a kincsleletek.

A szécsényi kiállítás harmadik termében a bronzkori fémművesség emlékeit mutatják be, közöttük fegyvereket, mezőgazdasági eszközöket, bronzbaltákat, egyéb tárgyakat. Igen szépek az ékszerek, amelyek a bronzmegmunkálás csodálatra > méltó változatosságáról adnak hírt. E kiállítási részben láthatjuk az érsekvadkerti kincslelet darabjait is. További érdekességet jelent az öntési folyamat hiteles bemutatása s a korabeli visel etek1 rekonstrukciója.

A bronzkori életet, a hétköznapokat és az ünnepeket a negyedik teremben ismerhetjük meg. A földművelő és állattenyésztő népek számára a jó termés és az állatszaporulat állt a gondolkodás középontjában. hiszen ettől függött az életük. Világos, hogy ez hiedelemvilágukban is türöződött. Így volt ez a bronzkori ember esetében is. Az agyagból készült istenszobrocskák (idolok), a különböző amulettek, a késő bronzkori miniatűr bronztárgyak stb. hitelesen szólnak mind a hiedelemvilág összetettségéről, mind pedig a bronzkori kézművesség változatos gazdagságáról. Ebb°n a teremben állították ki a nagy- bátonvi késő bronzkori temető leggazdagcbb sírcsoportját is. Tárnoki Judit rendezése céltudatos és lényegre törő. Így' piz^te. hogv az új állandó kiállítás. amely tükrözi a leg- úiabb eredményeket, a laikus számára is áttekinthető, sőt fantáziát mozgató ..látványosságként” is élvezhető.

T. E.

Részlet a kiállításból