Nógrád, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-12 / 240. szám
B2f3ir^, Biogyan hatott, mit gyorsított meg ? Az új keresetszabályozási rendszer tapasztalatai Mint az köztudott az MSZMP Központi Bizottsága 1984 áprilisában határozatot hozott a gazdaságirányítási és szabályozó rendszer komplex korszerűsítésére. Az elhatározott intézkedéssorozat általános érdeklődést és várakozást keltő elemének a vállalati jövedelem.- ezen belül is a keresetszabályozás új rendszere bizonyult. Megalapozol! kritika Az általános érdeklődéjt az is magyarázza, hogy a változtatás sürgetése megyénkben is ezen a ponton a legerőteljesebb, munkaköri beosztástól függetlenül a legegysógesebb. A vezetők várakozása, a nagyobb gazdálkodási önállóságot, a belső tartalékok feltárását jobban elismerő. ösztönző feltételek létrejöttére, a szélesebb közvéleményé, az egyéni teljesítmények és keresetek szorosabb összhangjára, a jobb munka fokozottabb anyagi elismerésére irányult. \ Hogy a működő keresetszabályozásnak — a változtatás sürgetésében, a vele szembeni várakozásokban megnyilvánuló — kritikája mind gazdaságpolitikailag, mind a vállalatok és az egyéni munkavállalók részéről egyaránt megalapozott volt, ezt a megyei példák is igazolják. A megye önálló iparvállalatai az V. és VI. ötéves terv eddig eltelt időszakában az országosnál valamelyest dinamikusabb növekedést értek el. Az eltelt kilenc évben a bruttó termelési értéküket folyó áron 64 százalékkal növelték, miközben létszámuk csaknem 11 százalékkal csökkent. Ettől az ütemtől azonban messze elmarad az új értéktartalom növekedése. Miközben ez idő alatt a keresetek 72 százalékkal növekedtek, a hozzáadott érték csak 19 százalékkal, a nyereség és az eszközhatékonyság még ennél is szerényebben 11 százalékkal, illetve 1 százalékkal nőtt, a bérarányos nyereség pedig jelentősen romlott. Az eltérő teljesítmények ellenére sem nőttek a vállalati üzemi átlagbérek és az egyéni keresetek közötti különbségek, sőt felerősödtek a nivelláló tendenciák. A létszámcsökkentés spontánul szinte kizárólag munkavállalói kezdeményezésre ment végbe. E hiányosságok kiküszöbölését is szolgálja az 1985. január 1-től bevezetett új jövedelem- és bérszabályozási rendszer, amelynek lényege, hogy megdrágította a ’ élőmunkát, ugyanakkor olyan közgazda- sági feltételeket teremtett, amelyek között érdemes a belső, köztük a munkaerőtartalékokat felszabadítani, ösztönzőleg hatott a hatékonysági követelményekkel szorosabb összhangban álló vállalati bérrendszer kialakulása. Az új keresetszabályozási formák működéséről kezdeti tapasztalatokkal rendelkezünk. Az eltelt rövid idő még nem teszi lehetővé 'általános érvényű, a részletekben is kimunkált következtetések levonását, de azt igen, hogy a körvonalazódó, kibontakozóban levő folyamatokra, ellentmondásokra rámutassunk. Erre vállalkozott a megyei párt-végrehajtóbizottság, amikor a közelmúltban megvizsgálta, hogy a kiemelt megyei üzemek miként élnek az új bérgazdálkodási és az ezzel együttjáró nagyobb önállóság lehetőségeivel. Jelentős különbségek az előkészítésben A végrehajtó bizottság általános tapasztalatként fogadta el, hogy a keresetszabályozási forma megválasztására mindenütt gondos mérlegeléssel készültek. Alternatívák kidolgozásával, azok hatásainak elemzésével választották ki az adottságaiknak, várható gazdasági, pénzügyi pozícióiknak legjobban megfelelő, a továbbfejlődést biztosító keresetszabályozási formát. A megyében levő gyárak, gyáregységek döntő többsége gazdálkodási önállóságuk szintjének megfelelő és a vállalati döntési folyamat eltérő pontjaiban kapcsolódtak be az<előkészítés munkájába. Az üveggyárak, a Fűtőber bátonyterenyei gyára már a kezdeti stádiumban viszonylag aktív résztvevők lehettek, mások a Vegyép- szer salgótarjáni gyára, az ELZETT szé- csényi gyára a vállalati előzetes döntések kontrolljaként végeztek számításokat. A gyárak, gyáregységek nagyobb részét azon; ban nem vonták be érdemben sem az előkészítésbe, sem a döntésbe. A döntő többség az előzetes „besorolás” szerinti keresetszabályozási formát választotta, amelyet a gazdasági tényezők — nyereségszínvonal, az érdekeltségi alap leterheltsége, az adóviselő képesség, a hiteltörlesztési kötelezettség stb. — szabták meg. Ezért választásuk egybeesett az előzetes besorolással. Három vállalatnál — kábelgyár, ELZETT szécsényi gyára, NÁÉV — arra a következtetésre jutottak, hogy csak a szigorított központi- formát választhatják. A 22 kiemelt üzemből 11 a keresetszint-, 1 az ennek megfelelő mezőgazdaságban érvényes nagyüzemi, 5 a központi, 1 a hozzáadott értéktől függő bértömeg- és a 3 szigorított központi bérszabályozási forma előírásai, követelményei szerint dolgozik. A végrehajtó bizottság annak megállapítása mellett, ‘hogy a kiemelt üzemek a reális lehetőségeikkel összhangban álló keresetszabályozási formát választották, rámutatott a formaválasztásban jelentkező óvatosságra, a tartózkodó magatartást utaló jelekre, összefüggésekre is. A gazdálkodó egységek óvatosságukat leggyakrabban a visszamenőleges hatályú elvonó intézkedésekkel, vállalatoknak és a bankoknak a kölcsönös érdekeltséget és egyenlőséget nélkülöző kapcsolatrendszerével és a számukra kiszámíthatatlanul változó preferenciarendszerrel magyarázták, amelyeket végül is a vállalkozási szellem ellen ható tényezőknek tartanak. E vélemények kétségtelen igazságtartalmának elismerése mellett a testület a szabályozók ösztönző, kényszerítő hatásának erősítésében, a kollektívák alkotóképességének — a teljesítmény szerinti differenciálódáson alapuló — mind szélesebb körű kibontakoztatásában jelölte meg a továbbhaladás útját Rámutatott, hogy a túlzott biztonságra való törekvés mellett az extepzív növekedést tovább erőltető beidegződések is hatnak. Az előbbit inkább a múltbéli produktumhoz, mintsem a meglevő tartalékok feltárásával reálisan elérhető teljesítménytöbblethez való igazítása, az utóbbit a létszámnak a stabilizálására, de több helyen a növelésére, valamint a hatékonysági követelményeket elhanyagoló termelésbővítésre irányuló törekvések igazolják. Kritikus észrevételek A szabályozással szembeni kritikai észrevételek jogosságát a fentebb említett megyei példák is igazolják. Az új keresetszabályozás körülményei között megélt és vállalati mérlegekkel lezárt első félévi adatokat — éppen az idő rövidsége miatt —■ nem tarthatja ugyan a kilenc év adataival egyenértékűnek, de bizonyos elmozdulás minősítésére azért alkalmadnak látszanak. Ezek azt mutatják, h-ogy 1985. el- . ső fél évében a bruttó termelési érték 5 százalékkal, a nyereség 19,7 százalékkal, a hozzáadott érték 9 százalékkal volt magasabb mint a múlt év első felében. A versenyágazatba tartozó, a kereset- szint-szabályozás körülményei között dolgozó valamennyi egységnél javult a hatékonyság és a bérek -kapcsolata, a bérek , a termelésnél kisebb mértékben nőttek, amit egyértelműen kedvező jelenségként üdvözölhetünk, s bízunk benne, hogy egy tartós folyamat kezdetéről van szó. A keresetszint-szabályozást választó kiemelt üzemeinknél tapasztaljuk a legna- gyob erőfeszítést a teljesítőképesség növelésére, az élőmunka hatékonyságának fokozására, a teljesítményektől függő jövedelmek kialakítására. Ez a forma kínálja a legtöbb lehetőséget a keresetek rugalmasabb alakítására, s egyszersmind ösztönzi is a belső szervezeti egységek és egyének teljesítményeihez szorosabban kapcsolódó érdekeltség kialakítását. A keresetnövekmény-, illetve a hozzáadott' értéktől függő bértömeg-szabályozás — idetartozik a Volán, illetve a Magyarnándori Állami Gazdaság — nem nyújt elégséges ösztönzést a hatékonyabb gazdálkodáshoz. A keresetdifferenciálódási lehetőségek is lényegesen szerényebbek, mint az előbbi formában, ennek éllenére az új lehetőség mindenféleképpen előbbrelépést hozott a tartalékok — köztük az élőmunka — jobb hasznosításában. A központi keresetszabályozási formába tartozó — SKÜ, ötvözetgyár, NSZV, Ganz, FIV — üzemeknél a végrehajtott bérfejlesztések nem elegendők gazdálkodási célkitűzéseik megvalósításához, de ezt a hátrányt bérgazdálkodásuk rugalmasabbá válása részlegesen ellensúlyozni tudja. Ez a forma alapvetően arra nyújt lehetőséget, hogy a produktív területeken jelentkező minőségi munkaerőgondok további növekedését lassítani tudják. A végrehajtó bizottság jelentős pozitívumként, a szabályozó rendszer továbbfejlesztési irányával összhangban állónak értékelte, hogy a vállalatok többsége belső érdekeltségi rendszere révén a központilag biztosított bérfejlesztéshez is többletteljesítmény-követelményt kapcsolt. A szigorított központi szabályozást a kábelgyár balassagyarmati, az ELZETT szécsényi gyára és a NÁÉV kényszerből választotta. E forma ösztönző hatása csekély. Az idetartozó egységeket gazdálkodásuk stabilizálására való törekvés jellemzi. Az új keresetszabályozási rendszer egyik érzékelhető pozitív hatása, hogy a kiemelt üzemek keresetfejlesztési előirányzatai a teljesítményekhez jobban igazodva a korábbiaknál nagyobb szóródást mutatnak. Az első félévi tapasztalatok is azt igazolják, hogy a keresetszint-szabályozást választók tudtak leginkább élni a teljesítménynövelés lehetőségével. Ennek megfelelően ezek az 1984. évit meghaladó, öt- tizennégy százalék közötti bérfejlesztések feltételeinek megteremtésére vállalkoztak. Ugyanakkor szembetűnő, hogy a központi szabályozási körbe~tartozók közül többen, az adózott bérfejlesztést vállalva képesek lesznek elérni egyes, a keresetszint-szabá- lyozás követelményét teljesítő üzemek bérszínvonalának növekedését. Ez alátámasztja azt a széles körben tapasztalt vállalati véleményt, hogy a különböző formákban az egységnyi bérfejlesztéshez kapcsolódó teljesítménykövetelmények továbbra is eltérőek. A kiemelt üzemek egybehangzóan a keresetszint-szabályozást tartják á legrugalmasabb formának. Az NSZV-n kívül va^ lamennyien azt jelezték, hogy ha a forma-* választási lehetőség hosszabb távon fenn-* marad, ezt a szabályozást kívánják alkat-« mazni. Ugyanakkor szóvá tették, hogy túl-i ságosan merevnek tartják a bérszabályor zási formákba való átmenet egyszerűsítésének szükségességét. A féléves tapasztalatok azt mutatják; hogy javult, az üzemek bérgazdálkodási fegyelme. A kifizetett bérek jobban összhangban állnak a mennyiségi termelést eredményekkel, mint korábban. Ugyanak-r kor a szabályozás kiemelt mutatójával, az egységnyi bérre eső hozzáadott értékkel af végrehajtott bérfejlesztéseknek még rniiH dig lazább a kapcsolata a kívánatosnál. Az új keresetszabályozási rendszer be* vezetése meggyorsította a vállalati belső érdekeltségi rendszer korszerűsítésének folyamatát. A vállalatok többsége igyekszik mind kisebb torzítással közvetíteni a kő-* vetelményeket belső egységei felé. Mindenütt több figyelmet fordítanak a telje-* sítménykövetelmények szigorítására, aI végzett munka alapján történő differenciálásra, a belső tartalékok feltárására. A keresetszint-szabályozásban működő nagyvállalatok a belső érdekeltséget is rész-* ben, vagy egészben a gyári, gyáregységi adóviselő képességre alapozták. A többi kereseti formába tartozó üzemeknél a belső érdekeltségi rendszer fejlesztésében sze-* rényebb az előrelépés. Az egyének differenciált anyagi ösztön-* zésének kibontakoztatásával kapcsolatban is több kezdeményező lépést tapaszt»-) lünk. Széles körű az a törekvés, hogy aí korábbinál pontosabban határozzák meg a kisebb egységekkel szembeni teljesítményi követelményeket, s az ehhez tartozó anya-* gi ösztönzési lehetőségeket. Ezzel együtt a középvezetőknek is szélesebb körűvé vált a bérgazdálkodási önállósága. Főként könnyűipari üzemeinknél nevezhető tipikus intézkedésnek, hogy növelték a teljesítménybérben foglalkoztatottak arányát, és szélesítették a minőségi bérezés hatókörétj /Ugyancsak általánosnak nevezhető, hogy] az alkotó műszaki-közgazdasági szakemberek anyagi megbecsülésére fokozottabb gondot fordítottak. Egyes helyeken pedig — Délia Harisnyagyár, SKÜ — ösztönzésükben növelték a teljesítményhez kötött keresetrész szerepét. A Mátraaljai Állami Gazdaságban, az SVT-ben, a bányagépgyárban törekvések tapasztalhatók a vállalkozásszerű munkavégzés elterjesztésére, az ennek megfelelő díjazásra. Kedvező fogadtatás Az új keresetszabályozási formák bevezetésének fogadtatása a dolgozók körében általában kedvezőnek ítélhető. Ez annak is köszönhető, hogy sok helyen már a döntés-előkészítés időszakában vitára bocsátották a választási lehetőségeket, s a munkahelyi demokrácia fórumain megtárgyalták a teendő intézkedéseket. A vállalati pártszervek jelentős szerepet játszottak mind a felkészülés, mind a döntés, mind pedig a vállalati tervek, konkrét keresetnövelési elképzelések kidolgozásának időszakában. Mind a gazdasági, mind a politikai előkészítés hatásosságát bizonyítja, hogy az új keresetszabályozási formák bevezetése nem okozott jelentősebb munkahelyi feszültségeket. Ugyanakkor több helyről jelezték, hogy a dolgozók egy része vonakodva fogadja az egyelőre csak szerényebb belső átcsoportosítási törekvéseket is. A kedvező tapasztalatok tartóssá tétele érdekében a végrehajtó bizottság szükségesnek látja, hogy a pártszervek és a gazdasági vezetés folyamatosan elemezzék, értékeljék az új keresetszabályozási formák alkalmazásának tapasztalatait. Ennek megfelelően korszerűsítsék belső érdekeltségi rendszerüket. A pártszervek és -szervezetek ösztönözzék, bátorítsák az ésszerű kockázatvállalásra irányuló vezetői kezdeményezéseket. A vezetők munkájának megítélésénél következetesebben érvényesítsék a teljesítményelvet. Felkészültek a fűtési idényre az ingatlankezelő vállalat távfűtési üzemében. Száz hőközpontban végezték el a tmk*munkákat, és újított ták fel a gerinc- és fővezetékeket. __ u „ __ S zabó István, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályvezetője
