Nógrád, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-07 / 235. szám

leHes mT tanUrwy f«wlafl(07tj»nmsÉg? fii ■Kinn a földeken Erleímes munka, kellő érdekeltség A kérdés történelmileg és szükségszerűen helyes meg­közelítése s az egyedül he­lyes válasz: teljes és haté­kony foglalkoztatottság! Gazdaságunk stagnáló jö­vedelemtermelő képességének egyik fő okát sokan a haté­kony foglalkoztatottság hiá­nyában,- illetve annak a tel­jes foglalkoztatottság oltárán való feláldozásában látják. A munkamorál alacsony szín­vonalát. az érdektelenséget, az azonosulás hiányát és a d viáns magatartás terjedé­sét. a teljes foglalkoztatott­ságra törő gazdaságpolitika szükségszerű mellékterméké­nek tekintik. \z effajta vélekedések sok részigazságát nem vitatva, e felfogás legalapvetőbb hibá­ja, hogy a szóban forgó je­lenségek kapcsán lényegében tükröződési problémával ál­lunk szemben. Még pontosab­ban a gondok gyökere e je­lenségeket szülő viszonyok­ban, gazdálkodási rendsze­rünkben és értékrendünkben van. A megoldást ds ezért a jelenségeket szülő viszonyok­ban kell keresni, s nem for­dítva. Ilyen megközelítésben viszont csalóka látszat az, mintha a teljes foglalkozta­tottság elvének feladásával hatékonysági problémáinkon úrrá lehetnénk. Nagyfokú leegyszerűsítés tehát, hogy némi munkanélküli-segély- lyel e gondjaink megoldha­tók. A gyakorlatban — s ese­tünkben ez már több évtize­des gyakorlatot jelent — leg­alább ennyire hibás és sú­lyos következményekkel jár a hatékonysági követelmé­nyeknek a teljes foglalkozta­tottság érdekében történő feloldása. A társadalompoliti­kai érdekeknek gyakran csak vélt érdekeknek, a gaz­daságpolitikai érdekek fölé helyezése — összehangolásuk helyett — egyike korszakos­nak tekinthető tévedéseink­nek. Az utóbbi másfél évtized­ben — s ez nem véletlen, — nincs olyan gazdaságpolitikai fórum, eszmecsere, ahol a teljes és hatékony foglalkoz­tatottság kérdése szóba ne kerülne. A két oldal össze­kapcsolását a polemizálok többsége feloldhatatlan di­lemmának tartja. Azt. hogy a munkához való jog nem azo­nos a munkahelyhez való jog­gal. illetőleg, hogy a teljes foglalkoztatottság állami, a hatékony foglalkoztatás pe­dig elsősorban (azért csak elsősorban, mert ez az állam számára sem közömbös) vál­lalati feladat, a közvélemény többsége már elfogadta, meg­értette. Makacsul visszatérő kérdés viszont, hogy a haté­konyság növelése, a fegyelem, a munkamorál javítása csak bizonyos arányú munkanél­küliséggel érhető el. Nagyon sok ilyen vitában vettem már részt. Az ilyen polémiák fo­nalát odavezetve: helyes, próbáljuk ki, de mit szólna hozzá a vitázó és családja, ha rajta kezdenénk. A szőlő ed­dig minden ilyen esetben hi­hetetlen gyorsasággal meg- savanyodott. A termelésirányítók azon­ban továbbra is kitartanak amellett, hogy szinte semmi­lyen eszköz nem áll rendel­kezésükre a fegyelmezésre, a hatékonyabb munka kikény­szerítésére. Ezek után a tel­jes és hatékony foglalkozta­tottság két legalapvetőbb kérdését indokolt röviden szemügyre venni. A teljes foglalkoztatottsága létbiztonság egyik legfonto­sabb pillére, s mint ilyen, a szocializmus égjük vívmánya. E vívmány feladása a rend­szer jellegének és stabilitá­sának megkérdőjelezésével lenné egyértelmű, s igen ha­mar a deviáns magatartás el­viselhetetlen mértékű kiszé­lesedéséhez. A munkanélküli­ség senkit nem elégítene ki. A keresők azért elégedetlen­kednének, mert másokat is el kellene tartaniuk, a munka- nélküliek pedig, mert nincs munkájuk, összhatásában is csak a vállalati mutatók ja­vulnának, népgazdasági szin­ten a nemzeti jövedelem nem, vagy csak kismértékben nő­ne. A tiszta jövedelem nö­vekményének egy részét vi­szont munkanélküli-segélyre kellene fordítani. A végered­mény tehát: egy, a kiindulás­nál is rosszabb helyzet. A munkanélküliség és a ha­tékonyság közötti kapcsolat igen gyenge. Japánban pél­dául a magas hatékonyság és a fegyelem szinte teljes foglal­koztatottsággal párosul. Az USA-ban és Nyugat-Európá­ban a munkanélküliség inga. dozása és a hatékonyság di­namikája között szintén nincs kimutatható összefüggés. Her­bert, A. Simon amerikai No- bei-díjas közgazdász szerint: „.. sem a technológiai fejlő­dés általában és különösen az automatizálás nem idézte elő és nem is fogja előidézni az em­beri munkaerő munkanélküli­ségét. vagy elszegényesedést.” S valóban, az USA-ban 2020- ban a fizikai munka túlnyomó részét már robotok végzik, a jólét magas, szintjét és a más területeken dolgozók részére csupán néhány órás munkana­pot biztosítva. A munkanélküliség szor­galmazása ezek után annak beismerésével lenne egyértel­mű, hogy a vezetés-szervezés, ösztönzés, fegyelmezés terüle­tein képtelenek vagyunk na­gyobb eredményeket biztosító viszonyok kialakítására. Az eddigiekre nézve ezt sajnos, igaznak kell nézni, ami visz- szafelé tekintve súlyos kriti­ka. A helyzet azonban nem reménytelen. Van mód a változtatásra. Kiindulópont az lehet, hogy minden normális, egészséges ember számára lét. szükséglet az értelmes munka, ha abban érdekelt. Ezek bár­melyikének a hiányában a munka robottá válik. Az ilyen munka feltételei a meg­újulási folyamat eredménye­ként szerencsére kialakítha­tók. amit egyébként — talán legmeggyőzőbb érvként — a vgmk eredményei is igazol­nak. A vgmk-ek számos fogyaté­kosságuk ellenére éppen ezen a ponton jelentettek már ed­dig is komoly kihívást nagy­üzemi viszonyainkkal szem­ben. A hatékonyság, az ön­szervező képesség, a fegyelem és kontroll tekintetében a vgrak eredményei jelentősen meghaladják az üzemek több. sége által főmunkaidőben el­ért színvonalat. A külső grok-k, a szerződéses, vagy jövedelemérdekeltségű boltok, a kisvállalkozások területei­ről hasonló tapasztalatok nyerhetők. A dolog nyitja: az értelmes munkának jó meg­szervezése és megfelelő ér­dekeltséggel való párosítása. Az egzisztenciális biztonság és a hatékonysági kényszer közötti dilemma tehát fel­oldható. A közöttük eddig ki­alakult, s kibékíthetetlennek hitt ellentmondás nagyrészt ugyanis saját viszonyaink, gyengéink terméke. Dr. Barta Imre, a közgazdaságtudományok kandidátusa (Következik: Az érdekeltség szerepe.) fi városiasodás jellegzetességeiről Nem várt létszámban — F,z » jobbik eset — vélekedett e*y fiatalasszony, ami­kor néhányan kezükben két-három székkel léptek be az ajtón. A bátonyterenyei városgazdálkodási vállalat nagy helyi­ségében kevésnek bizonyultak az előre bekészitett ülőalkal­matosságok, pedig még hat óra előtt behoztak két hosszú lócát is. Ä szervezők ötven-hatvan személy megjelenésére számítottak a Hazafias Népfront bátonyterenye-bányavárosi lakossági gyűlésén, ahol körülbelül nyolevanan jelentek meg. A népfront hetedfk kong­resszusa óta végzett munkát Bodor József, a körzeti bi­zottság elnöke ismertette. Ta­valy februárjában változás történt a bizottság összetéte­lében. a 27 fős bizottságban és a 7 fős elnökségben a la­kosság. minden rétege képvi­selve van. A munkabizottsá­gok tevékenységét értékelve megemlítette, hogy a nő- és rétegpolitikai munkabizottság eredményes munkát végez a nők és a nyugdíjasok köré­ben. így szervezésükben rend­szeresen megünneplik a nőna­pot és megszervezik az öre­gek napját. A gazdaságpoliti­kai munkabizottság tevékeny­ségét tükrözi az a lakossági szemléletváltozás, hogy meg­értették. miszerint a körz.et fejlődése —, mint ahogy a nehéz gazdasági körülmények között a népgazdaságé is — .mérsékeltebb ütemű az utób­bi években. Szervezőmunká­jukat dicséri, hogy egyre töb­ben vállalnak közhasznú tár­sadalmi munkát. ígv volt ez a maconkai temető elkeríté­sénél. a hatos számú, szár fé­rőhelyes óvoda építésénél és a parkosítási munkálatoknál is. Az elmúlt évben a tanács­csal és a szocialista brigádok­kal közösen 16 millió forintot tett ki a lakosság társadalmi munkájának értéke. A közok­tatási és művelődési munka- bizottság jelentős szerepet ját­szott a hátrányos és veszélyez­tetett gyermekek számának csökkentésében, és a szülő­tanár kapcsolat megteremtésé­ben. A népfront körzeti bizott­ságának elnöke szólt arról, hogy a népfront szervezőmun­kája mozgósította a lakossá­got a falu- és békegyűlésekre, a tanácstagi és országgyűlési képviselők beszámolóira. A jövő feladataiként jelölte meg. hogy többet kell foglal­kozni a lakóbizottságofckai. az időskorúak helyzetének javí­tásával és a fiatalok nevelésé­vel. (Ez utóbbi feladat fon­tossága a helyszínen is érzé­kelhető volt. mivel a mintegy nvolcvan résztvevő közül, a fiatalabb korosztályba 30—35 éves korig — tartozó férfiak közül nésven-öien ha lehettek a bánvavárosi gyűlésen. Ennél sokkal na^vnbb aránvú volt a hason'ó korú nők részvéte­le. Legtöbben azonban az öt­ven év körüliek és a nyugdíja­sok voltak jelen.) A lakossági gyűlés másik napirendjeként Szabó Ferenc, a nagyközségi tanács elnökhe­lyettese a hetedik ötéves terv településfejlesztési elképzelé­seit ismertette. Szó esett eb­ben a helyi járat bővítéséről, az útállapotok megőrzéséről, a kereskedelmi ellátás javítá­sáról, a vendéglátás fejleszté­séről, sőt az új szeméttelep létesítéséről is. Fontos tanácsi feladat lesz a bányakolóniók lakásainak pótlása, és javítani kell a sok lakossági kritikát kapott lakásfelújítások színvo­nalán. A hozzászólásokban felme­rültek egyéni problémák, de a körzet kisebb-nagyobb lakó- közösségét érintő megoldásra váró gondok is —, így példá­ul a szemétégetés kellemetlen füstjének zavaró hatása a közeli lakásokban, összessé­gében a felvetett gondolatok a bányavárosi körzet lakóinak azt a törekvését szolgálták, hogv Bátonyterenye minden területen — szolgáltatásban, ellátásban, infrastruktúrában — erősítse a városiasodó nagyközség jellegzetességeit. A szép számú hozzászólónak nemigen kellett a levezető el­nök biztatása. — Így alakult, hogv az ajtóhoz közel helyet fogtálé buszsofőr. igencsak nézte az óráiét, hogy egvperc- cel srm előbb —. de nem is később! — induljon menet- rendszerű járatához. — zsély — Időben bálád minden Az a bizonyos propeller és kitalálója, Maglódi János. Freistág János — akárcsak a többi traktoros —, ugyan­csak korán kel. Öt, fél hat körül már mindig talpon ta­lálni a szentéi házban a negyvennégy éves, vállas fér­fit. Tavasztól őszig változat­lan tennivalójának helye: a romhánvi szövetkezet földjei. Itt állunk a falu fölötti dombok tetején, épp, hogy látszik a templom tornya. A 120-as Zetorok megcsöncfesed- tek, ebédidő van. Most jut­nak a harapnivalóhoz. pedig két órája, hogy a delet el­harangozták. — Napi tíz-tizenkét órát megyünk, a silózásnál volt úgy, hogy tizennégy órát. A trágyázáson a sor, ez a fel­adat. — A kereset? — Hatezer forint körül. Nem sok, nem is kevés. Ha eljárnék Vácra, vagy Pestre, többre akkor se jutnék és még zötyögtetne naponta a busz. Amíg az emberek a me­lengető napon az ételhez fog­nak, Balatoni György, a Rá­kóczi Mezeje Termelőszövet kezet növénytermesztési fő- ágazatvezetője körbemutatva a dombon magyarázza: — Itt öt éven át hetven hektáron lucernát termesz­tettünk, hatvan-hatvanöt má­zsát adott. Az idén holland perjével dúsítottuk, mert a lucerna már rosszul termett volna. Szenázsként kitűnő ta­karmány lesz. Ez a szerves trágyázás az új vetnivaló, a silókukorica előkészítése. — Igaz a hír, hogy volt elvan silókukorica-tábla, ahon­nan a hektáronkénti hatszáz mázsát vágtak le? — Igaz. Az országos átlag úgy kétszáz körül van. Jó előkészítés, megfelelő techno­lógia és tisztességes mennyi­ségű műtrágya — ennyi a tit­ka. Ezen a táblán is ennyit várunk jövőre. A betakarítás egy részével már végeztek Romhányban. Ami a gabonaféléket illeti, kicsit szomorúak. Az őszi ár­pa cserben hagyta a szövet­kezetei —, ahogy itt fogal­maznak az emberek. A ter­vezettnél krsebb lesz az árbe­vétel, de a nyereség is — ál_ lapítja meg tárgyilagosan a szövetkezet elnöke, Kuraii Béla', ö is. meg a vezetőség is igyekszik a változó gazdál­kodási feltételekhez •alkal­mazkodni. Amint hírét vették, már le is csaptak egy angol módszerre: a búza direkt ve­téséről van szó. Most negy­venöt hektárt ezzel a mód­szerrel vetettek, s, ha beválik, jövőre a teljes hétszázötven hektárt ezzel a módszerrel ter­mesztik majd. A lényege, hogy a magot közvetlenül a tarlóba vetik, megtakarítván ezzel néhány energiaigényes munkafázist. A termésered­mények — másutt — semmi vei sem rosszabbak, mint a hagyomáftvos módszer eseté­ben, legföljebb több gyomir­Kurucki János ekevasat cserél tót kíván ez a fajta vetés. Ám, ami energiában meg­spórolható, az jóval nagyobb haszon. Tehenészetük például érdekeltségi rendszerben mű ködik néhány hónapja. Ami most is látható: fele annyi ember jóval gazdaságosabban dolgozik, nincs fegyelmi probléma, minőségibb a mun­ka. Egyébként az őszi betaka­rításban és a talaj-előkészí­tésben, vetésben nem marad magára a szövetkezet. Évek óta kisegítik egymást a kis­körzeti koöperáció tagjai: Nógrád, Diósjenő, Rétság , és Romhány a nagy munkák idején összevonja az erőket. Innen a silózáshoz kért segít­séget a diósjenői szövetkezet, most onnan jöttek ide a trá­gyaterítés befejezését segíteni. Kétszáztizenegy hektár nap­raforgó betakarítása vár Mag­lódi Jánosra és társára, aki­ket délután persze, a táblá­ban találunk. Az E—512-es kombájnok oldalán furcsa kis propeller terelgeti a levegőt. A huszonhat éves fiatalember találmánya. — Amikor a gép dolgozik, száll a pelyva, a por, rárakó­dott a hűtőre, örökké fölforrt a víz. Egy forgó tengelyt kel­lett csak meghosszabbítani, fölszereltük rá ezt a ventillá_ tort és megszűnt a gond. — Egy nyáron negyven söprű elkopott, mert mindig takarítgatni kellett a hűtőt — bólint Kovács János, az idősebbik kombájnos. — Most elég ez az egy, amit a sze­zon elején vételeztünk. No, meg persze, időt is nyerünk ezzel a kis találmánnyal. Amint a napraforgóval vé­geznek. következik a kukori­ca: rekordtermésre számíta nak. Két hét múlva kiderül, jól számítottak-e. Csak az idő közbe ne szóljon. — aznap már másodszor. — Közbeszólhatna — mond« ja Kurucki János, amikor a hatalmas Rába-Steiger nyer­géből lekászálódik. Mutatja a törött ekevasakat. Olyan ke­mény a föld, akár a szikla. Eső kéne. — Naponta kétszer is cse­rélni kell a vasakat, nem bír­ják a strapát. Tizenhét-tizen­nyolc hektárt tudnánk meg­szántani, most jó, ha tizen­kettővel végzünk az állandó szerelgetés miatt. A zsebünk is bánja. — Százhúsz-százharminc fo­rinttal keresünk kevesebbet emiatt — bólint rá Zachar József. — Dolgoznánk mi job­ban is, de a föld nem en­gedi. Huszonnégyből tizenkét órát birkóznak a tereskei határ földjeivel a hatalmas gépek. — Mit szól a család, hogy ritkán látják? — Magának mit szólná­nak? — vág vissza Zachar József. Dolgozni kell, a mun­ka nem várhat. Jövőre is kell a termés. Jó ütemben haladnak az őszi munkák — adja az új­ságíró tolla alá az írnivalót Kuraii Béla, az elnök. — A gabonafélék betakarj fásával idejében végeztünk, tárolókban a jövő évi siló is. Lábon még a napraforgó, de már dolgoznak benne a gé­pek, s megkezdtük a cukorré­pa fölszedését is. Háromszáz­húsz mázsával kalkuláltunk hektáronként, de jobbnak mu­tatkozik. A mák alá készítjük elő a talajt, akárcsak az őszi búzának. Ideje szerint halad minden. Az idén a növénytermesztés árbevételét harminckétmil­lió forintra számítják a szak­emberek. Hogy mennyi lesz jövőre? Azon dolgoznak most. Hortobágyi Zoltán Maetcatjeak: az üj kendert A következő napokban or­szágszerte befejezi a kender betakarítását és felvásárlását a Szegedi Kenderfonó és Szö­vőipari Vállalat. Azt máris megállapították, hogy több mint 50 000 tonna — 30 szá­zaléktan első osztályú —• kender termett,, amely ki­elégíti az ország kikészítő, va­lamint fonó- és szövőgyárai­nak nyersanyagigényeit. Á múlt évit jóval megha­ladó mennyiségre azért van szükség, mert átmeneti visz- szaesés után világszerte meg­nőtt a kereslet a természetes szálas anyagok iránt. A ma­gyar export is évről évre líöJ vekszik nemcsak késztermék­ből, hanem mind több nyers­rostot és kórót is szállítunk, főleg a szomszédos országok­ba. Minden rostkikészítő tele­pen hozzáláttak már az uj termés, áztatásáhos.

Next

/
Thumbnails
Contents