Nógrád, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-01 / 230. szám

'l^étemény Só... M/?... Sói Gépiparista szívek Tóksó. Nem lehet pontosan lefordítani, angolszász műfaj, a kvíz (az mi?) és a portré keveréke. És még sok minden más is. De miért kell mindent lefordítani? Jó nagy vita volt belőle, amikor Vitray Tamás szorgos utazóként hazahozta a nagy Amerikából. Mindjárt ezzel kezdte — Tóksó. Neki­estek a nyelvőrzők, lett be- tőle Telefere (a tele is idegen- szó-összetétel része, de az más!). Nem az elnevezésen múlik. De azért mindenütt, ahol lehet, kiírva is szerepel még a Tóksó a Teleferével együtt —, mint a kétnyelvű feliratok esetében világszerte. Érdekes különben, hogy a só, mint nagyon erősen szó­rakoztató jellegű műfaj, amúgy meg egyáltalán nem bánt senkit nyelvőri micsodá­jában. Ha közönségről és mű­sorról hall a magyar, és hozzá még arról, hogy „ez egy igazi só lesz” — senki sem gondol ételízesítőre. Vajha egyéb kérdésekben lett légyen olyan zivataros véleménynyilvání­tási özön] és, mint a Tóksó „ügyében”. Megvallom őszintén — nem érdekel. A műsor érdekel. A műfaj érdekel. A lényegre igyekszem figyelni (hivatal­ból). vagy csak szórakozva tanulni, vagy csak szórakozni mindenféle agytomáztatás nélkül. Hogy mik vannak! Csodálkozni akkor is, ha cso­dálkozni nem igazán úri do­log. (Egy úr nem fjzet, nem siet és nem csodálkozik). Tényleg — miért nem telesó lett a tóksó? Nehéz műfaj amúgy. Nemrégiben magam­mal kellett volna ilyen tóksót csinálni, mert kiszólítottak ugyan a színpadra, a közön­ség is ott ült túlfűtött álla­potban igazán aranyosan, de senki sem vállalkozott arra, hogy bonckés alá vegyen, hogy górcső alá vonja személyisé­gemet, amiből csak az követ­kezhet, hogy nem is olyan egyszerű kérdezni. Sószerűen. Mert, hogy magam lennék Ijesztően komplikált, megfejt­hetetlen talány — azt kétség­be vonom. Mit mondjak? A közönség nem kérdezett (ál­talában rtem kérdez a közön­ség, csak a „beépített” kér­dez, vagy ha mégis kérdez, akkor már nagy baj van). Magamnak próbáltam feltenni kérdéseket a közönség nevé­ben. Olyan komplikált kérdé­seket tettem fel. hogy egészen belebonyolódtam a válaszba és közben néni értem rá fél­beszakítani magamat. Szóval: a tóksó is nagy dolog meg a telefere is. A legutóbbi — Vitray Tamás legszebb napjaira emlékeztet. Amikor csak ült és mesélt. Valószínűleg ott tanulta ki a tóksószakmát és így szinte feleslegesen ment Amerikába tóksóért. Neki már régen megvolt mindaz, ami ahhoz kellett. Ez a legutóbbi telita­lálat volt több oldalról is. Elő­ször is jön három fiatalem­ber Ausztráliából. csónakon jönnek, négy hónapig hajóz­Programok mindenkinek Lakótelepi napok az iMH-ban Egy nagyobbacska lakóte­lep város a városban. Külö­nösen igaz ez Salgótarján ese­tében, hisz a megyeszékhely sajátos viszonyai miatt elég tetemes a távolság a város- központ és akár a Beszterce, a Kemerovo, vagy a pálfalvai lakónegyed között. Fontos te­hát, hogy fejlett infrastruk­túra szolgálja a lakótelepe­ken élőket, s ebbe természe­tesen a kulturális ellátottság is beleszámít. A pálfalvai Gorki j-!akóte- lepnek van művelődési háza. Igaz, ifjúsági-művelődési ház, ám rég nem vitatéma, hogy az intézménynek feladata a lakókörzet kulturális ellátása is. A gyakorlatban sajátosan keverednek a funkciók, s így a ház leginkább a lakótelepi fiatalok intézménye. Az itt dolgozó népművelők azonban — bár ez sem kevés — nem elégszenek meg ennyivel: sok­féle kísérletet tettek már, hogy más társadalmi réteggel is kontaktust teremtsenek. Szolgáltatások az új lakók­nak, programok kismamák­nak. támogatás a spontán ala­kult lakókluboknak, együtt­működés a sajátos érdeklődé­sű művelődni-szórakozni vá­gyó emberekkel. Erre a hét­re lakótelepi napokat szervez­tek. Ez alkalomból kiállítás nyílt tegnap Bozsogi Ágnes iparművész plasztikáiból, a kamarateremben a házisár-, kánvklub rendez sárkányki­állítást. A kamaraterem stíl­szerű helyszíne lesi a lakóte­lepi gyerekek mesedélutánjá­nak, és a rajzszakkórösök meseillusztrációs foglalkozó, sának szerdán. Csütörtökön Varga Miklós, a népszerű éne­kes koncertezik együttesével a Gorkij-lakótelepen. Jó idő esetén tábortűz gyűl az intéz­mény kertjében péntek este, a családias hangulatú nvár- salásnak Törőcsik Kristóf dal­énekes lesz a vendége, s egy­ben a jó hangulat biztosító­ja. A program a meghívóval rendelkezőké, az pedig ingye­nesen igényelhető az intéz­ményben. Szombaton zenés ébresztővel kezdődik a nap. majd családi sportdélelőt.tre hívnak mindenkit az IMH-ba és a Petőfalvi Általános Is­kola udvarára, tornatermébe. Délután a szabadidő-klubban játékos vetélkedőt rendeznek, öt órától pedig jazzteázóba várják az érdeklődőket, ahol a salgótarjáni Kisszeptim jazz­együttes muzsikál. Vasárnap videofilmeket vetítenek gye­rekeknek. lak (az út amúgy két évbe tellett), láttak mindent, ami ilyen úton előfordulhat, ta­lán még kardhalat is és oda­ülnek a Mikroszkóp Színpad­ra anélkül, hogy hárman négy mondatot össze tudnának hozni. Nagy szám. Komolyan. Akkor is, ha Vitray Tamás, ez a sokat próbáit tóksózó mester esetleg látva a hajla­mot bennük — eleve! erre beszélte rá őket. Hogy ne be­széljenek szinte semmit! Mtert mindenki az ellenkezőjére számít. Aztán kiszólított egy csuda érdekes nőt, aki vagy jól játszotta, hogy nem szá­mított erre a fordulatra és akkor valódi sómén, igen jó színész, vagy valóban nem tudott Vitray tervéről. Szen­zációsan beszélt (és sokat) ahhoz képest, hogy nem tu­dott mit mondani életéről, modell- és fotósmivoltóról. Valóban előttünk bontako­zott ki töprengő, rendkívül kritikus jelleme. Nem túlzás: a közönség lélekzet-visszafojt- va hallgatta-nézte. Aztán be­jött egy abszolút hétköznapi ember, csíkos ruhában (öltöny­ben!) és csíkos kihajtott gal­léré ingbbn, kezében egy or­mótlan aktatáska. Lábán va­lami förtelmes szandál, és nagy lendülettel keresztbe is tette a -lábát, (akkor Vitray Tamás vállával volt egy vo­nalban a feltűnő lábbeli) — erre azt mondtam „na nem, ilyen nincs. .nem lesz só, Volt, de mekkora! És milyen döbbent csend egyik-másik publicisztikai résznél a világ végleges elrontását illetően ,a rendkívül nagy fordulattal mindenki szívét és eszét meg­nyerő férfi az Emberiség gmk vezetője volt). Hát, eny- nyi elég is lenne, a tóksó-1elc- feféhez, ám a desszert még hátravolt. A móvári kislány (vendéglátós tanuló, kollégis­ta, ott jönn rá a többiekkel játszadozva, mit tud! mond­tam is mindig: mindenkinek járni kellene kollégiumba, mennyi minden kiderülhetne róluk) selypítve hasból be szélt, énekelt és csak azért nem táncolt, mert ahol mind­ez először kiderült róla. az éjszakán looiiégiunit,-.hálótermi bulikon .— . ott nem látszott volna a hastánc. És Vitray Tamás? Alig emlékszem. Az a jó tóksó, ahol a tókvezetőre nem Lm lékszik nagyon az ember. (T. Pataki) — Hol voltál 1954. október 13-án? — kérdezi a tanár a katedráról. A diák hümmög, homlokát ráncolja. — Foggyulladásod volt. Itt az igazolás — emeli föl a pedagógus a három évtizedes dokumentumot. — Ja, az a fogam már nincs is meg — derül föl a diák képe, s deresedő hajába túr. A számonkérés egy hét vé­gén történt: harminc éve érettségizett „gépiparisták” találkoztak a salgótarjáni, Stromfeld Aurél nevét viselő technikumban. Három volt osztályból, hatvanki lene fős lehetséges létszámból harminc­két javakorabeli ember gyűlt össze a középiskola aulájában. — Az kicsoda? — röpent fel égyszer-egy,szer a kérdés, amikor újabb és újabb diák­társ érkezett, ragyogó képpel, s némi feszengéssel a lelké­ben. Gotyár Lajos! ö nagy nótás gyerek volt!... És meg­jöttek Mészárosék. Hogy meg­nőtt a két gyerek!... Itt van Gedeon Jancsi is. Semmit nem változott: hogy csinálta?... A rendezvénynek immár harminc éve „állandó lelke”, Bozsó István befut, sürög-fo- rog, intézkedik, élvezi a kulcsember szerepét. Kovács Béla tanár úr, aki ma már nem pedagógusként hasznosít­ja tudását, fotókkal igyekszik megörökíteni a bensőséges pillanatokat. Chinon gépén a vaku itt is, ott is felvillan. És Gtedeon János műhelyfő­nök —, aki ma már „Jancsi” a volt tanítványoknak — fá­radhatatlanul szervez, moz­gatja az embereket. — Mindre büszkék lehetünk — mondja a barátságos em­ber volt diákjairól. — Van, aki művezető, de nézze meg ott azt a rövid ujjú inges fér­fit. <5 docens a műszaki egye­temen és akadémiai tisztsége is volt. Vannak persze olya­nok is, akiknek az élete meg­bicsaklott. .. Akik eljöttek, azok mint becsületes. elis­mert emberek a munkahelyü­kön. A rendezvény híven tükrözi e nemzedék közéleti kultúrá­ját. Az aulában padokon fog­lal helyet a baráti társaság nagy része, velük szemben az „elnökség” ül: tanárok, szer­vezők és — adván a látvány fontosságára — a legcsinosabb nő az évfolyamról. Fölcsen­dül a Himnusz, fegyelmezetten állva hallgatják a zenét, hoz­zágondolva a szöveget. Majd egy leány, akinek édesanyja a találkozók közt ül, Ady-ver- set szaval. „De elcsitult a jókedvförgetek, s helyére ült a döbbeni némaság . . az el­jött életcsaták között volt mindig hozzám víg üzeneted” — mondja a lány a veretes sorokat. Aztán átadja helyét társának, aki feszesre fogal­mazott szövbget olvas föl az iskola jelenéről. Hálásan emlí­ti a városi tanácsot, amely 35 millió forintot szánt az intéz­mény fejlesztésére. Pár perc­cel később a tanár, aki a szö­veget fogalmazta, élőben mondja el, hogy a nagy összeg is „csak a vezetékek kicseré­lésére meg a meszelésre volt elegendő”. De felragyog az arca: — ... az iskola cégtáblája újra csillogni kezd! ősztől megint technikum vagyunk! Szentörgyi Zoltán veterán testnevelő nem tudott eljön­ni, ám derűs levelet küldött, örült a „gépiparista szívék három ikszes találkozójának”, s figyelmeztette volt tanítvá­nyait: „Ügyeljetek a válto­zatosságra: jobb és bal kézzel egyformán kezeljétek a poha­rat!” Mint állította: ő a 45. érettségi találkozóján van ugyanezen a napon. Az ünnepély után tanterem­be, osztályfőnöki órára vonul a társaság. — Gedeon tanár úr azt mondta: mindenki büszke önök közül arra. hogy itt vég­zett. ön is így van vele? — Feltétlenül! — bólint szé­lesen mosolyogva dr. Kapos­vári Zoltán docens, a műszaki egyetem gépészmérnöki kará­nak dékánhelyettese. — Gyak­ran megemlítem, hogy salgó­tarjáni vagyok. Ezt megtanul­ták rólam még annak idején, amikor palócosan beszéltem. — A diáklány arról szavalt, hogy „az eljött életcsaták kö­zött” az iskolta emléke erőt adott. Voltak egyáltalán élet- csatái ennek a nemzedéknek? — Nézze, mi 1955-ben érett­ségiztünk — közli a kispor­tolt alkatú mérnökember, s kis szünetet tart. — Mi vol­tunk az első nemzedék, ami szaktudással került ki az iparba. Az akkori vezetőin­ket még az alapján válasz­tották ki. hogy rendes, be­csületes, megbízható emberek voltak. Db a szakmai tudá­suk hiányzott. Nekünk ezzel a helyzettel kellett megbir­kózni, ez volt a mi életcsa­tánk. Fölérkezve az emeleti tan­terembe esv volt diák kato­násan beadta a jelentést — közben újabbak érkeznek —, majd a múltidézés veszi kez- ciö^+ Tfoi^m nem történt semmi öt év alatt” — állítja a legtöbb volt diák. De azért Népművészetünk díszítőelemeit felhasználva, nagyméretű faelemekből játszóteret építettek Tokajban a Népművelési Intézet táborának fafaragói. „Hédikének” az egyik legcsi­nosabb nőnek 29 éves lett a fia. Az Lgri pártmunkásnak már nem olyan göndör a ha­ja, mint volt. Ki tud valamit „Man.vikáról”? — Én találkoztam vele. Mindkét lánya egyszerre vég­zett az egyetemen... egyket. év különbséggel... Csaknem mindenkinek van humoros megjegyzése, derűs hahota jutalmazza a próbál­kozásokat. Egy név megáll a levegő­ben. — Nincs köztünk — nyug­tázza a tanár, és megjegyzi, inkább csak magának. — Meghalt szegény, ő is jó ta- nidó volt. Majd folytatódik a beszá­moló. „Művezető vagyok, se lejjebb, se feljebb. . .” Két gyerekem van, akikről tu­dok. .„Nős voltam...” x„Az egyik lányom az orvos- tudományi.a másik a műszaki fegyetemre jár .. .” — A Faragó ikrek nem vál­toztak — így az egyik idős tanár. — Akkor is csak arról lehetett őket megkülönböz­tetni, hogy egyikük a fal mel­lett ült, a másik beljebb. Véget ér a sor, irány egy körútra az iskolában. Bozsó István a menet végén ballag. — Mért hiányzik önnek, hogy öt évenként rendezzen ilyen találkozót? — Hát nem veszi észre, hogy az emberi kapcsola*ok mennyire megváltoztak? Nem tudjuk szeretni egymást. Ha elmegyek Bivalybánnádra. az öreg néni rám köszön: adion- isten. lelkem. Elszégyellem magam és mindenkinek kö­szönök aztán. De a városok­ban szinte menekülünk egy­mástól. Nézze meg őket,' hogy örülnek egymásnak. . . —■ Ez egy kis törzsgárda — bizonygatja egy régi osztály- társnő, akinek a lánya is máp tizedik évét ünnepelte az érettségijének. — Boldogok vagyunk, ha találkozhatunk. Én itt voltam mindig, és őr­zöm a meghívókat otthon sorba rakva. Büszke vagyok rájuk. Gyurcsik Mihály 58 éves tanár a meghatottsággal bir­kózik. — Nagyon átmplegedett a szívem ettől a találkozástól. Minden diákra emlékszek. és büszke vagyok mindegyikük­re. Azokra is, akik nagyra jutottak, de a többiekre is. Me'terkterik néhány család­tag. A találkozó második fel­vonása. a Karancs ben. már kibővítve zajlik. — Az első két találkozó még a Nemzeti étteremben volt — idézi a múltat Gedeon János. — Akkor még nem volt Ka­rács. Nn. meg akkor az volt a menő! HUMOR — Azt hittem, el akarsz válni? — Sajnos, nem lehetett. A feleségem az utóbbi években annyira meghízott, hogy nem tudja a jegygyűrűt lehúzni az ujjáról. ☆ — Hát nem borzasztó, Erna, hogy mennyi ember éhezik vi­lágszerte? — Ne emlegess ilyesmit — éppen fogyókúrázom! — Azt mondja, hogy ez a madonna eredeti gótikus mű? Hiszen belül üres! — No és? A kölni dóm is az! ☆ — Nagyszabású party a cégnél — Mi történik itt’' - kérdi csodálkozva a főnök — A számítógép a uzetés helyett a levonásokat fizette ki! Mtm műsor KOSSUTH RADIO: *.20: Társalgó 9.44: Találkozás a Hangvillában Ifl. 05: Diákfélóra Árpád-házi királyok. Királyság születik (I. István). 10.35: Éneklő ifjúság 10.50: Zenekari muzsika 11.37: A kelletlen leány. XV/8 rész. 12.45: Francia operákból 13.46: Kínai népi dallamok 14 10: Magyarán szólva 14.25: Orvosi tanácsok 14.30: Dzsesszmelódiák 15.00: Élő világirodalom 15.20: A zeneirodalom remek­műveiből 16.05: A Nyitnikék postája 17.00: Világablak. Humor és történelem, I. rész. 17.30: Beszélni nehéz 17.45: A Szabó család 18.25: Mai könyvajánlatunk (ism.) 19.15: Gondolat 20 00: Sanzonpódium 20 28: Kedves zeneműveim 21.25: Eszmék faggatása (bef. adás). A misztikum vonz­ereje. 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Ciprusi népzene 22.43: Munkásutánpótlás. V. rész. 22.53: A kamarazene kedvelőinek 0.15: Éjfél után... PETŐFI RADIO: 8 08: Slágermúzeum 8.50: Tíz. perc külpolitika (ism.) 9.05: Napközben 12.10: Fúvósmuzsika 12.30: Lakatos Sándor népi zene­kara játszik. 13 05: Popzene sztereóban 14 00: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót 14.15; Nóták 14.30: Vásárrádió 15.05: Hangos szótár 15.20: Könyvről könyvért 15.30: Csúcsforgalom 17.30: Tini-tonik t 18.30: Talpalávaló. Táncházról, muzsikáról, fiataloknak! 19.05: Csak fiataloknak! 20.00: „Ami sosem elég, a sze­retet”. Legkedvesebb ver­seiből válogat: Almási Éva 20.26: Néodaifeldolgozások 21.05: Vidám népmesék 21.27: Leányvásár. Részletek Jacobi Viktor— Brödv Miksa—Martos Ferenc operettjéből. 22.07: Filmfül 23.20: A mai dzsessz 24.00: Virágénekek 0.15: Éjfél után... MISKOLCI STÜmő: 17.00: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 17.05: Kulturális kalei­doszkóp. (A tartalomból: A gyöngyösi Mátra Művelődési Központ őszi tervei — Mától múzeumi hónap — A zenei vi­lágnap ürügyen — Üj könyvek­ről.) Szerkesztő: Pongrácz Judit. 18.00: Észak-magyarországi króni­ka. 18.25—18.30: Lap- és műsor­előzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ; 8.55: Tévétorna. (Ism.) 9.00: Iskolatévé. Kémia (ált. isk. 7. oszt.*- 9.35: a Lautensack fivérek. Ill T. rész. A merész játék. (Ism.) FF. 11.00: Képújság 16.05: Iskolatévé 16.15: Orosz nyelv kicsiknek. 1. rész 16.25: Hírek 16.35: Fgy iparág másfél évszázada. Riportfilm a magvar hajóépítés 150 évéről 17.00: Képújság 17.05: A velünk élő történelem. VII /5. rész 18.10: Reklám 18.25: Három nap tévéműsora 18.30: Diagnózis 18.50: Reklám 19.05: Mini Stúdió ’85 19,10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-hfrado 20.00: Szerelem és barátság története. VT 5. rész. Cesare — 1942—1943. 21.05: Stúdió *85 22.20: József Attila koriársai 22.45: Tv-híradó 3. 22.55: Himnusz 2. MŰSOR: 17.30: Mi és a számítógép 18.00: Képújság 18.05: Aprók tánca 18.30: Körzeti adások 19.05: Sakk-matt 19.25: Mammutvadászat 19.35: Kelbadzsari öregek 20.00: A zene világnapján 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Reklám 21.30: Baleset 22.55: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-híradó 20.00: A győzelem stratégiája 21.00: A nyárson sült bárány 22.00: Egy föld alatti gyár titka 22.25; Kamarahangverseny 23.10: Hírek 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.05: A bratislavai zenei ünnepségek ’85 21.05: a nap a füstfelhő mögött. Filmrevü. 21.30: Időszerű események 21.56: Időjárás-jelentés 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.10: Fekete császár. Magyar film. 1. rész MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November Há­romnegved 6 és 8-tól: Fantom az éjszakában. (16) Színes, szinkro­nizált USA bűnügyi film. — Ko­hász: Piszkos munka. (14) Színes, szinkronizált ausztrál western - Tarján vendéglő : A legyőzhetetlen Vutang. Látványos, karate ka.’rrd• film. — Balassagyarmati Mad • Fél 4. és 7-től: Ragtime í-'! (14) Színes, szinkronizált Uc •' - beli film. — Pásztói Mátra: Ccp torna. Lengvel film. — Nagyba- tonyi Bányász: Nyomás, utána (14) Színes, szinkronizált olasv fijm vígjáték. — Nagvbátonvi Pe­tőfi: Alkonyat. Színes, szinkro­nizált jugoszláv—USA koproduk­ció. — Kétség: A szavanna fia Színes. szinkronizált ola^z— NSZK kala-ndfi’m. — Kí^tere»-*vn? Petőfi: önbíráskodás, (ifi) Sze­nes francia bönügvj film. — Jobbáo-vi: üira szó1 a hst'nve- tű. Színes, szinkronizált USA- western. 4 NOGRÁD - 1985. október 1., kedd ”• --.V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents