Nógrád, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-04 / 233. szám
Áz SZKP KB főt'íkára Párizsban Mihail Gorbacsov beszéde a francia parlament külügyi bizottságában Mihail Gorbacsov franciaországi látogatásának második napján, csütörtökön ellátogatott a francia nemzetgyűlésbe. Az SZKP Központi Bizottságának főtitkára találkozott Louis Mermazzal, a nemzetgyűlés elnökével, Alain Pohcr- rel, a szenátus elnökével, valamint a parlamentben jelenlevő pártok képviselőivel, a nemzetgyűlés külügyi bizottságának tagjaival. A francia képviselők előtt Mihail Gorbacsov beszédet mondott, amelyben ismertette a Szovjetuniónak az űr-, a hadászati és a közepes hatótávolságú fegyverzetek kérdéseire vonatkozó új javaslatait. Beszéde elején emlékeztetett arra, hogy még korai lenne megvonni eddigi párizsi tárgyalásainak mérlegét. De már világos, hogy mindkét félnek az a szándéka, hogy újabb lökést adjon a két ország közti kapcsolatok fejlődésének és a realitások figyelembevételével közelítse egy. máshoz álláspontját a nemzetközi problémákat illetően. Ezt követően ismertette a Szovjetunió által megtett történelmi utat. Szólt az ország előtt álló mai feladatokról as kijelentette: „mostani legfontosabb célunkat nagyon rövi den meg lehet fogalmazni: meg kell gyorsítani a társadalom szociális és gazdasági fejlődését”. ..Könnyű belátni, hogy ezeknek a céloknak az eléréséhez nem csak a szilárd béke, hanem a nyugodt, normális nemzetközi helyzet is nagyon fontos feltétel. Ezek a prioritások határozzák meg a szovjet külpolitikát. Azt a politl. kát, amelyben természetesen igyekszünk teljes mértékben figyelembe venni más népek érdekeit és igényeit, korunk minden valóságát” — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. Mihail Gorbacsov emlékeztetett arra, hogy a civilizáció eredményei eddig sajnos távolról sem mindig szolgálták az emberek javát. Az eredményeket túl gyakran .és túlságosan aktívan használták fel az embert elpusztító eszközök létrehozására. Az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta: a nemzetközi helyzet már annyira feszült; hogy nem csak a halasztást nem tűrő, bonyolult kérdésekben, hanem már a viszonylag egyszerű problémákban is nehéz megegyezésre jutni. Ezt az irányzatot meg kell állítani és ezért mármost, amíg nem késő. meg kell fékezni a fegyverkezési hajszát, el kell kezdeni a fegyverzetek csökkentését, javítani kell a nemzetközi légkört és fejleszteni kell a népek közötti békés egymás mellett élést. A Szovjetunió kész ilyen értelemben cselekedni és már tett is lépéseket ezen az úton. Most szeretném tájékoztatni önöket a Szovjetunió által tett újabb lépésekről. Először. A napokban javasoltuk az Egyesült Államok kormányának, állapodjunk meg abban, hogy mindkét fél számára teljes egészében betiltsák a csapásmérő kozm1- kus fegyvereket és ténylegesen, radikálisan, ötven százalékkal csökkentsék azokat az atomfegyvereket, amelyek elérik egymás területét. Más szóval, gyakorlati megoldást javaslunk azokra a feladatokra. amelyeket ez év elején a két fél a genfi tárgyalások céljaiként egyeztetett: ne csak a fegyverkezési hajszát szüntessük be, hanem jelentősen csökkentsük a fegyverek szintjét és egyidejűleg hárítsuk el az űrfegyverkezési haiszát. Al'gha kell szólnom arról, hogy mindez mennyire megszilárdítaná a hadászati egyensúlyt és a kölcsönös bizalmat. Közölhetem önökkel, hogy genfi küldöttségünk utasítást kapott konkrét tárgyaié, sok folytatására ebben a kérdésben, valamint felhatalmazást arra, hogy a partnereknek kimerítő magyarázatot ad jón Másodszor. A közepes hatótávolságú európai atomeszközökről. A mielőbbi kölcsönös csökkentésükről történő megállapodás megkönnyítése céljából (amiben, amint ezt nekünk gyakran mondogatják, rendkívül érdekeltek Nyu- gat-Európában is) lehetséges nek tartjuk olyan megfelelő és külön megállapodás megkötését, amely nem függ ősz- sze közvetlenül a hadászati és az űrfegyverek problémájával. Ez az út, véleményünk szerint, praktikus lehet. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartanam álláspontunk kifejtését olyan kérdésben, mint a francia és az angol atomerő helye az európai erőegyensúlyban. Ez az erő gyorsan növeaszik és e fölött már nem hunyhatunk szemet. Francia részről rámutattak, hogy a francia atomerőt nem lehet megvitatni Franciaország részvétele nélkül. Ez világos. Ebből következik, hogy ideje lenne megkezde- nün«c a közvetlen megbeszélést erről a témáról és megkísérelni, hogy közös erővel-elfogadható kiutat találjunk. A Szovjetunió készen áll az ilyen közvetlen megbeszélésekre Franciaországgal éppúgy, mint természetesen Angliával is. Szeretném aláhúzni, hogy a lehető legteljesebb mértékben számításba vesszük Franciaország biztonsági érdekeit. Most — elképzelésünk szerint — a francia fegyverzet csökkentésének kérdése nem időszerű. Harmadszor. Mint tudják, moratóriumot hirdettünk a közepes hatótávolságú rakéták európai telepítésére. SS—20-as rakétákból, amelyeket a Szovjetunió az európai övezetben tart hadrendben, jelenleg 243 egységgel rendelkezünk. Ez azt jelenti, hogy ez pontosan megfelel az 1984 júniusi szintnek, amikoris a közepes hatótávolságú amerikai rakéták európai telepítésére válaszul megkezdődött rakétáink pótlólagos elhelyezése. Az ekkor pótlólagosan elhelyezett SS— 20-as rakétákat jelenleg kivontuk a hadrendből, a rakéták elheiyzésére szolgáló állandó berendezéseket pedig az elkövetkező két hónapban leszerelik. Ugyanakkor áz Egyesült Államok területére vonatkozó válaszintézkedéseink továbbra is érvényben maradnak. Azt is szeretném megmagyarázni, hogy az adott esetben mit értünk az „európai övezet” kifejezés alatt. Ebben az övezetben vannak elhelyezve azok a közepes hatótávolságú rakéták, amelyek nyugat-európai területeken lévő célpontok leküzdésére képesek. Hozzá kell tenni, hogy a régi és rendkívül nagy hatóerejű SS—5-ös rakétákat már teljesen kivontuk a fegyverzetből, és folytatjuk az SS—4-fes rakéták kivonását. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió európai övezetében összességében jelentősen kevesebb közepes hatótávolságú hordozó- rakéta van, mint 10, vagy 15 évvel ezelőtt volt. Ebben az önkorlátozásban az európai biztonság széles körű érdekeit tartjuk szem előtt. Gondolom, Európa most joggal elvárja az Egyesült Államoktól a válaszlépést: a közepes hatótávolságú amerikai eurorakéták további telepítésének beszüntetését. Itt, Párizsban, mondhatnánk: Nyugat-Európa szívében, szólnom kell az európai biztonság néhány lényegi problémájáról, és arról, hogy miként látjuk ezeket a kérdéseket a Szovjetunióban. A legáltalánosabb kérdéssel kezdem. Mit is jelent valójában az európai biztonság? A háború és a háborús veszély hiányát. A népek sorsának kölcsönös összekapcsolódása, összefonódása — függetlenül az általuk választott társadalmi úttól — különösen erősen érezhető Európában. Viszonylag kis területe miatt a fegyverekkel túlzsúfolt Európában minden más földrésznél nagyobb mértékben sebet ütne egy fegyveres, különösképpen egy nukleáris konfliktus. , Ez azt jelenti, hogy Európa biztonságát nem lehet fegyverekkel, katonai erővel szavatolni. Szemtanúi vagyunk annak, hogy milyen kísérleteket tesznek kiutat találni új fegyverek alkalmazásával az úgynevezett csillagok háborújában. Mindez illúzió, ráadásul rendkívül veszélyes illúzió. Általában véve naiv lenne a biztonság problémájának megoldását a pajzs és a kard tökéletesítésében keresni. Az európai biztonságot, csak úgy mint az egész nemzetközi biztonságot csak a békés egymás mellett élés, a feszültség csökkentése, a leszerelés, a bizalom erősítése és a nemzetközi együttműködés fejlesztése útján lehet elérni. Hosszú és nehéz út ez, annál is inkább, mivel az évtizedek alatt felgyülemlett kölcsönös gyanakvást, bizalmatlanságot, előítéletet kell hozzá leküzdeni. Egyre szélesebb méretekben terjednek azok az elképzelések. hogy hozzanak létre atomfegyvermentes övezeteket a világ különböző térségeiben, beleértve földrészünket is: Észak-Európában és a Balkánon. Mi támogatjuk ezeket az elképzeléseket. Az európai politikai légkör nem csekély mértékből függ attól, hogyan alakulnak a gazdasági kapcsolatok a Nyugat és a Kelet között. Itt is újításra van szükség. Hasznosnak képzeljük eä a hatékonyabb kapcsolatok megteremtését a KGST és az EGK között. Sokat lehet tenni azon a tágas területen, amelyet humanitárius területnek neveznek. A múlt kulturális értékeinek közös erővel történő megóvása, a kulturális cserék, az európai szellemi értékek gazdagítása minden figyelmet megérdemel — mondotta Gorbacsov. A szónok a továbbiakban fontosnak nevezte a parlamenti kapcsolatok fejlesztését. Gorbacsov sürgette a minél aktívabb összefogást a világ különböző térségeiben meglevő konfliktus- és feszültség- gócok felszámolására. Mi a globális enyhülés, az egyetemes biztonság megszilárdítása és a teljes nemzetközi együttműködés fejlesztése mellett vagyunk. A Szovjetunió tehát mindent összevetve kész hozzájárulni Európa és valamennyi kontinens békés, szabad és virágzó jövőjének szavatolásához, és ennek elérése érdekében semmilyen erőfeszítést sem sajnál — fejezte be felszólalását Mihail Gorbacsov. ■ár Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára csütörtökön délelőtt megkoszorúzta a Diadalív alatt az ismeretlen katona sírját, majd látogatást tett a párizsi városházán. Ezután megbeszélést folytatott Laurent Fabius miniszterelnökkel. Délben Fabius miniszterelnök ebédet adott tiszteletére. Délután az Elysée-palotábam szélesebb körű megbeszélésre került sor a két fél delegációinak részvételével Este a Versailles-i kastély operatermében zenei estet rendeztek a szovjet vendég tiszteletére. (MTI) 2 NÓGRÁD — 1985. október 4„ péntek Losonczi Pál hazaindult Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke csütörtökön Zimbabwéből jövet, a különgép technikai leszállása céljából egy órát töltött Mombása, kenyai kikötőváros repülőterén. Fogadására Nairobiból eljö't Philip Leakey külügyminiszter-helyettes. A pihenő közben kötetlen eszmecserét folytattak. Jelen volt Ágoston Béla, hazánk nairobi ideiglenes ügyvivője. Lázár György fogadta Branko Ma mulat Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke csütörtökön, a Parlamentben fogadta Branko Mamula flottatengernagyot, a Jugoszláv Szocialrüa Szövetségi Köztársaság szövetségi honvédelmi titkárát (miniszterét). A szívélyes baráti légkörű találkozón részt vett Horváth István, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Oláh István hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, s jelen volt Milovan Zidar Jugoszlávia budapesti nagykövete is. (MTI) Várkonyi Péter megbeszélései Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter, aki az ENSZ közgyűlésének 40. ülésszakán New Yorkban tartózkodik, találkozott Vu Hszüe-csien kínai, Ali Abdesszalam Triki líbiai, Abdellatif Filali marokkói, Faruk as-Saraa Szíriái, Isidoro Malmierca kubai külügyminiszterrel, Mohammad Ali Imajah dél-jemeni külügyminiszter-helyettessel, valamint Faruk Kaddumival, a Palesztinái Felszabadítást Szervezet Végrehajtó Bizottsága politikai osztályának vezetőjével. A megbeszéléseken szó esett a kétoldalú kapcsolat >k időszerű kérdéseiről, továbbá eszmecserére került sor » nemzetközi helyzet főbb prvb- lémáiróE Nyitott ablaK (Folytatás az I. oldalról) ségviselők, aktivisták, a dolgozó kollektívák tapasztalat- cseréi, munkalátogatásai. Ipari és • mezőgazdasági üzemek kísérik figyelemmel egymás munkáját, eredményeit, nyújtanak segítséget, támogatási egymásnak, ha a feladatok eredményes megoldása ezt kívánja. Ezen kívül képzőművészeti kiállítások cseréje, tánccsoportok kulturális fesztiválokon való fellépése, gyermekek üdültetése ma már rendszeressé vált, szervesen illeszkedik mindennapi életünkbe. Gyümölcsöző kapcsolatok formálódtak a két terület városai és községei között is. Újságcikkek, irodalmi riportok mutatják be kölcsönösen munkások, termelőszövetkezeti dolgozók, értelmiségiek életét. Beszédének befejező részében Go.rdos János külön köszönetét mondott a besztercebányai közép-szlovákiai kerületi múzeum, valamint a salgótarjáni Nógrádi Sándor Muzeum munkatársainak megyénk negyvenéves fejlődésének legfontosabb mozzanatait bemutató kiállítás megrendezéséért. Majd Anton Podolec kerületi titkárnak, Jaroslav Petrus besztercebányai járási első titkárnak és szlovák vendéglátóknak a tárlat anyaga alapján bővebb tájékoztatást adott a négy évtizedes alkotómunka Nógrád megyei eredményeiről. Az október 25-ig tartó kiállítás iránt Besztercebánya lakói élénken érdeklődnek. Mugabe—Mkomo találkozó Á pártegyesülésről tárgyaltak Kurucz János, az MTI tudósítója jelenti: Zimbabwe nemzeti egységének megvalósítása szempontjából fontos esemény volt, hogy Robert Mugabe miniszterelnök, a kormányzó ZANU—HF párt vezetője csütörtökön hararei hivatalában fogadta Joshua Nkornót, a Hazafias Front elnökét. A megbeszélés célja az volt, hogy előrelépjenek a két párt egyesüléséről folytatott tárgyalásokban. A két párt viszálya az öt évvel ezelőtt függetlenné vált Zimbabwe legsúlyosabb belpolitikai terhe. A találkozót Joshua Nkomo kérte. A csütörtöki megbeszélésen részt vett a két párt vezetőségének több tagja. Végleges megállapodás nem született, mert a pártegyesülés módjának alapelveit még el kell fogadnia külön-külön a ZANU—HF és a Hazafias Front központi bizottságának. Hararei források szerint vita van arról is, hogy az egyesülésből létrejövő pártnak mi legyen a neve. Joshua Nkomo azóta nem tárgyalt Mugabéval, hogy három évvel ezelőtt kivált, sőt tulajdonképpen kirekesztették őt a koalíciós kormányból, amelyben a parlamentben lényegesen erősebb ZANU—HF dominált. Komoly változás következett be az utóbbi időben a Hazafias Front politikájában, mivel eddig a lehető legellenségesebben viszonyult a kormánypárthoz. Két évvel ezelőtt voltak ugyan már puhatolódzó tárgvalások, de azok a kormánypárt szerint a Hazafias Front túlzott követelései miatt kudarcot vallottak. Megfigyelők szerint Nkom« pártja belátta, hogy semmi esélye sincs a hatalom átvételére, s legfeljebb azt érheti el, hogy részesedjen a kor- mánvzás terhéből, felelősségéből. Egyelőre nem tudni, hogy a párt egyesülése mikor következhet be, és milyen következményei lesznek a kormány újra koalíciós jellegűvé tételében. Diplomatagyilkosság — visszhang, fejlemények A bejrúti diplomatagyilkosság nagy megdöbbenést és fel háborodást keltett az ENSZ székhelyén. Javier Pérez de Cuellar, a világszervezet főtitkára megbélyegezte a bűn- cselekményt, és követelte, hogy azonnal engedjék szabadon az emberrablók fogságában levő többi szovjet állampolgárt. Petr Mladenov bolgár kü' ügyminiszter rámutatott, higy a gaztettet éppen az ellen az ország, a Szovjetunió ellen követték el, amely teljes mértékben támogatja az arab népek — köztük a libanoni nép — igazságos ügyét. Bulgára követeli a szovjet túszok szabadon bocsátását — mondta a külügyminiszter. Clovis Makszud, az Arab Liga tagországainak állandó ENSZ-megfigyelője hangsúlyozta: mindazok, akiknek szívügye a közel-keleti béke és a helyzet igazságos rendezése, a túszként tartott szovjet állampolgárok szabad m bocsátását sürgetik — tette hozzá. Az Egyesült Államok a külügyminisztérium szóvivőjének helyettese útján szerdán elítélő véleményt közölt a diplomatagyilkosságról. Dzsemaiel libanoni elnök szerda este tanácskozott s biztonsági szolgálatok vezetőivel. A megbeszélésen a bejrűí ti szovjet intézmények őrizetének megerősítéséről volt szó. Az elnök felvette a kapcsolatot a Nyueat-Bejrútot el* lenőrző milíciákkal is. Egyetértésüket kérte ahhoz, hogy a kormány biztonsági alakulatokat küldjön a városrészbe. A nagykövetség épületét jelenleg a Haladó Szocialista Párt alakulatai őrzik. Az észak-libanoni Tripoli- ban hatórás éjszakai viszonylagos nyugalom után. csütörtök reggel ismét kémé -v harcok voltak. A szembenálló felek ágyúkkal, aknavetőkkel és rakétákkal lőtték egymás állásait. Az ember csupán hitetlenkedni és megdöbbenni tud: miként lehetséges, hogy amikor oly’ világosak a terrorizmus veszélyei, újra meg újra ilyen akciókról kell értesülnünk? Még a nemzetközi eseményekben kevésbé járatos olvasó is tudja, hogy a világ egyik legzaklatottabb térsége a Közel-Kelet, hogy itt volna a legnagyobb szükség a békés megoldások keresésére, a szemben álló felek, s az őket támogató erők jószándékára. S mi történik ahelyett? Ugyanazon a napon két felháborító hír is érkezik a térségből. Libanonban egy szélsőséges muzulmán csoport foglyul ejtett négy szovjet állampolgárt és még a gyilkolástól sem riadt vissza. A másik hír Izrael — sokadik — agressziójáról szól: harci repülőgépeivel barbár bombatámadást hajtott végre a Gaztettek Palesztinái Felszabadítási Szervezet tuniszi központja ellen. Nehéz volna a két hírt rangsorolni: melyik mögött húzódik meg felháborítóbb cselekmény? Az első esetében a Szovjetuniót, azt az országot vették célba, amely a legelszántabb híve az igazságos közel-keleti rendezésnek, így a libanoni megnyugvásnak is. Mi volt az emberrablók és a mögöttük megbúvó erők szándéka? Netán az, hogy így majd rákénvszerít- hetifc a Szovjetuniót az igazságos ügyükért küzdő arab népek cserbenhagyására? Ha erre számítottak, tévedtek. A másik hír, bármilyen felháborító, nem meglepő. Ismét Csak bebizonyosodott, hogy a békés rendezés legfőbb gátja a térségben: Izrael. Bármit is hoz fel újabb agressziója igazolására, nyilvánvaló, hogy — miként egy egyiptomi újság is írja — „Izrael fél a békétől”. Célja a térségben a zűrzavaros állapotok konzerválása, az általa megszállt területek megtartása, s még a különutas rendezési tervek sincsenek ínyére. Legalább ilyen riasztó az az önhittség, .omellvel barbár akcióit végrehajtja. Nem véletlen. hogy tuniszi bombatámadása szinte azonnal világméretű felháborodást váltott ki, s csupán egv ország, légibb patrónu.ss. az Egyesült Áramok próbálta „önvédelmi szempontokkal” védeni a- ag. resszort — .kevés sikerre1 A világ közire1 ernártre -v minősíti a Toné^óhan és a Libanonban történteire* • Gaztettek. Kocsi Margit
