Nógrád, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-26 / 252. szám
A7, erúesz a minap érkezett haza a Tátrából. Meséli, mily csodálatos látvány volt, amikor reggel arra ébredt, hogy leesett a hó. Fehérlett, sziporkázott a napsütésben. Az erdész lelkének azért mégis a legkedvesebb a Mátra. A mi Mátránk, ahol még az ősz festegeti a színeit fákra, bokrokra, de, ahol már egyre hűvösebb szelek söpörnek. És nemsokára beáll a kemény hideg, a tél. És akkor az erdőn dolgozók élete megnehezedik. Az erdészt nem csupán a táj varázsa köti a Mátrához, ez a munkahelye, a kenyéradója. A Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság bátonyte- renyei erdészetének vezetője, Bíró István hegyvidéki barangolásra invitál és azt szeretné, ha nemcsak a turista szemével néznénk a természetet, de meglátnánk az embert is, aki naponta megvívja a maga harcát a természettel, hogy ezt még szebbé tegye, a maga hasznára fordítsa. A barangolást nem gyalogszerrel, hanem egy fürge kis terepjáró autóval ejtjük meg. Hiszen az erdészethez kilencezer hektárnyi terület tartozik, ami a Mátra északi oldalát öleli fel Jobbágyitól Nádújfaluig, s ezt bejárni, még négy keréken is hosszadalmas. Rejtett kis ösvényeken, út- talan utakon kanyargunk, s, ahogy egyre feljebb kerülünk a hegy lábától, úgy színesedik az erdő, a tarka-barka kavalkádot a fenyők méltóságteljes zöldje vonja harmóniába. A kocsiban régi emlékek, anekdoták elevenednek meg. Dehát nem is csoda, hiszen útitársaink fadöntő dinasztia sarjai. Galambosi József erdésznek, az erdőművelő aszszonyok brigád vezetőjének már az édesapja is a fák között kereste a kenyerét. Az egyetlen női erdész közeli és távoli vidéken Gembiczki Fe- rencné szintén családi örökségként választotta ezt a foglalkozást. Édesapja, férje . és nemsokára a fia is ugyanezen a munkaterületen dolgozik. Keserves volt régen a fadöntők élete. Gyalog jártak a hegyre, maguk tákolta viskókban aludtak, egy darabka szalonnát öt bögre levesbe is belefőztek, legalább az íze legyen meg... Galambosi József tizenhárom esztendős sem volt, amikor az erdészethez került. Büszkén mondja, hogy az egykoron elültetett fenyőfacsemetéiből ma valóságos, magas erdő virul. Leáll a terepjáró motorja, asszonyzsivaj hallik a völgy felől. Munkálkodik az erdőművelő brigád. Ök azok, akik facsemetéket ültetnek, gondoznak, télben, nyárban kint dolgoznak a szabadban. Hiába az eső,. a sár, a hideg. Bakos Tiborné tizennyolc éve szépítheti a Mátra dombjait. Lányfejjel jött az erdészetbe. s ma már nem válna meg tőle semmi pénzért. Nem bírná ő a gyárat, a bezártságot, a szalagrendszert. Nem mondja, nehéz mesterség, ám, aki a természetet szereti, az nem tud elszakadni. Most éppen a fenyőcsemetéket kenegeti vadriasztó szerrel. Olyan anyag ez, hogy elveszi az őzek kedvét a rágcsálástól. Bíró István elmondja, hogy hiába a hetven erdőművelő asszony, lassan kiöregszenek, utánpótlás meg nincs. A mai fiatalok foga nem fűlik ehhez a viszontagságos munkához. No, de menjünk feljebb, egészen Galyatető alá. ott beszélhetünk a fakitermelőkkel is. Pilótánk, Farkas Sándor huszonnyolc éve gépkocsivezető az erdészetben. Naponta százszor bejárja a Mátra útjait. Minden bokor, fa jó ismerője, minden gombázóhely tudója. Magabiztosan vezet, ügyesen kerülgeti a hepehupákat. Szerénykedik: azért a Salgó Kupa versenyzői gyorsabban végigszáguldottak az erdészeti út eme gyorsasági szakaszán! Nagy nevetés csattan, és útitársaim máris mesélik a történetet. A versenyzők ismerkedtek a tereppel, edzést tartottak, amikor az öreg fakitermelő leintette az egyik autót, ugyan vinnék már őt haza, a falujába. Haza is vitték, de a bácsit úgy kellett kiszedni a járgányból, se eleven nem volt, se hótt. Nincs ő szokva ekkora száguldáshoz. Az út kanyarulatánál felbukkan a fakitermelők csoportja. Éppen ebédhez készülődnek, kinek-kinek előkerül a tarisznyából a hazai. Rántott hús, szalonna, paradicsommal. amott meg a sebtében rakott tűznél konzerv melegszik. Olyan jóízűen falatoznak, hogy megkordul a a gyomor a látványtól is. Kell a kalóriadús táplálék, mert Styl fűrész ide, vagy oda, kemény munka ez. Egy idő után a test átveszi a fűrész rezgését. aztán a feldarabolt fahasábokat is odébb kell cipelJólesik egy kis pihenő rrí. Bíró István ügyes szerkentvűhöz vezet: a drótkötélpályáról futókocsi emelkedik alá a magasból, és ügyesen megkaparintja a kivágott óriási szálfákat a domboldalból, ^ s ezt egy erőgéphez rögzíti, amely a feldarabolás helyére húzza a nehéz anyagot. Bizony, régente ehhez a művelethez is az ember ereje volt szükséges. A gazdaságban évente 28 ezer köbméter fát termelnek ki az üzemtervbe besorolt erdőrészeken. E tervben minden terület történetét leírják! A telepítéstől az elmúlásig. Dehát meddig is élneke a fák? Száz-százötven évig. A kivágásra ítéltek úgy 120 esztendősek lehetnek. Bükkös, tölgyes, fenyőerdő. Egy részüket a mátramindszenti fűrésztelepen alakítják újra használhatóvá, a papírfát exportra szállítják, a tűzifa a TÜZÉP- telepekre kerül. Karácsony táján pedig a fenyők kezdik meg vándorlásukat. Nézelődünk, az őszi napsü-' tésben. Rágyújtok. Kínálnám társaimat is. Elutasítják. Az erdészek hetven százaléka nem dohányzik. Hogy mi az oka? Galambosi József szerint. az erdőt járó. friss levegőt szívó embernek nincs nikotinéhsége, aztán egészségtelen is a kaptatókon felfelé dohányozni. És az erdőt járó ember általában nem ideges, átveszi a fák nyugalmát, az erdők csendjét. Már a mátraalmási erdésze-' ti úton ereszkedünk alá, búcsúzunk a hegytől, kísérőinktől, mindazoktól, akik naponta megbirkóznak a természettel. Szöveg: Kiss Mária Fotók: Beneze Péter ■ Serénykedik az erdőművelő brigád Bakos Tiborné 18 éve rabja a Mátrának A technika megkönnyíti a fakitermelők munkáját Erőgép vontatja a fatörzseket Munkában a rönkhasító Az erdő esendjét felveri a fii» rész bangja A barangolók Nyitott szemmel, a laskagom ba is megtalálható Erdei csendélet HEGYVIDÉKI BARANGOLÁS
