Nógrád, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-03 / 232. szám

Végeztek a napraforgó betakarításává! a Nagybárkányi Kis-Zagyvavölgye Termelőszövetkezetben. A 202 hektár területről betakarított fekete magvakat a központi géptelepen tisztítják. — Bencze _

E

nergia-helyzetkép a BRG-ben

Szűkös szükségletek

Nemcsak a háztartások, ha- zetet. S, ha a beruházás gyors nem a nagyüzemek is fakó- megtérülésére nem is számíta- zott gonddal készülnek a teli nak, mindenképpen a dolgo- időszakra. A BRG salgótar- zók érdekeit szolgálja az in- jani gyárában 1985-ben nagy- tézkedés. arányú fűtéskorszerűsítést

hajtottak végre az üzem — Energiafelhasználásunk számos részében és az irodák- 1972-101 7 éven át, együtt ban. Kérdésünkre, hogy mi emelkedett a termeléssel — indokolta ezt, Szabó Zoltán, mondja Szabó Zoltán. — az üzemfenntartási osztály Nem gazdálkodtunk az ener- vezetője és Kövi Zoltán ener- g'ávai, csak felhasználtuk, getikus adott választ. Sokat kellett tanulnunk, míg

1979-től —, ha nem is látvá- — ’ Talán érdemes elmon- nyosan —, de megtörtük a dani azt is, hogy energiafel- képteles grafikon egyenesét, használásunk majdnem fele a Sőt, az 1979-es év energiamunkahelyek fűtésére megy mérlegét összehasonlítva az el — magyarázza Kövi Zoltán. 1985-össel, körülbelül 15—20 — A közel 13 éves berende- százalék csökkenés tapasztal- zések amortizálódtak. Sza- ható, növekvő termelés mel- bályozásuk nem volt egyér- lett.

teiműen megoldható, nem le- A tavalyi télen a BRG si- hetett gazdaságosan üzemel- kérésén vészelte át a hosszan tetni. Két ilyten rendszert tartó hideg napokat. A múlt szüntettünk meg: az egyik az év első negyedévéhez képest irodai konvektoros fűtés, a alig használtak több fűtő- másik pedig a gyártó csarnok anyagot. A korlátozás idejét gázégős thermogemerátorai. Ez szervezéssel oldották meg, utóbbi hibája volt többek kő- így a termelés is folyamatos zott, hogy egyenetlen hőéi- volt. Bevált módszer, hogy osztást biztosított és a na- regisztrálják a külső hőmér- gyobb hőérzetet okozó lég- sékletet, s ehhez igazítják a cserét sem lehetett megoldani kazánok teljesítményét, vele.

— Fűtési rendszerünk ki- A konvektoros fűtés ellen alakításában nem elhanyagol- szól, hogy sokszor nyitott ab- ható szempont a hőmérsék- lak mellett, „felcsavart” ál- let hatása, a termékekre. Az lásban működtették — inda- elektronika igen kényes a kolatlanul. A gázfűtés előnye mikroklímára, s a felszere- viszont, hogy igazítható a lendő hőlégbefúvó egységek- külső környezet hőmérséklete nél már ezt is figyelembe vettéhez, és a terűiéihez alkal- tűk —, ecseteli az energetikus, mazkodó hősugárzást tesz le- A többi csarnokrészt su- hetővé, növelve a komfortér- gárzóernyős gőzfűtéssel látSzakszervezeti kislexikon

Demokratikus centralizmus

A kommunista pártok, a demokratikus tömegszervezetek és a szocialista államok felépítési, működési alapelve. Ez a megfogalmazás az SZKP XVII. kongresszusán (1934) szervezeti szabályzatban szerepelt először. Elve a haladó szak- szervezetekben már a kapitalizmus kéretei között érvényesült. A magyar szakszervezetek a felszabadulás óta a demokratikus centralizmus szerint fejtik ki. tevékenységüket. Ezek az elvek: a szakszervezeti tagság önkéntes, a szakszervezeti szerveket a tagok választják (alulról felfelé), a választott szervek kötelesek beszámolni választóiknak tevékenységükről, a szakszervezeti tagság visszahívhatjaazokat a tisztségviselőket. akiknek a munkájával nem elégedett. A felsőbb szervek határozatait az alsóbb szervek kötelesek végrehajtani. A vezető szervek határozataikat szótöbbséggel hozzák, a többség döntése kötelező a kisebbségre. A demokratizmus a tagság számára jog és kötelesség a véleménynyilvánításra. a vezetésben való részvételre, a tisztségviselők támogatására és ellenőrzésére. Biztosítani kell a demokratizmus és a centralizmus összhangját, mert az esetleges torzulások, aránytalanságok csökkentik a szakszervezeti tevékenység hatékonyságát.

ják el, mely a helymegtakarításon kívül a kellő levegőáramlást is biztosítja. Figyelembe vették a zaj csökkentését és tudatos színválasztással is próbálják növelni a melegérzetet.

Emellett új típusú ipari ajtókkal védik m'ajd a szökni kész meleg levegőt, s az üvegezésnél is a korszerűbb típust választják. Természetes dolog, hogy a papíron kikalkulált adatok, majd a gyakorlat során bizonyítják élet- képességüket, azt viszont minden üzemnek tudomásul kell vennie, hogy a szűkös energiakészlet csak gyökeres szemléletváltással képes a termelést szinten tartani, esetleg növelni. A BRG-ben úgy látszik, sikerül...

(T. N. L.)

T

alán ezzel a kicsit furcsának tűnő mondattal lehetne jellemezni azt az évekre visszanyúló kapcsolatöt, kötődést, amely a Ganz-iVIÁVAG mát- ranováki gyára és a település, pontosabban a településcsoport között kialakult.

Az, hogy ott működik az Ipari üzem, hogy kenyeret adott az egykori bányászoknak, hogy napról napra fejlődött, ma már természetes. És az is csak a kívülről jövőnek tűnik fel, hogy a kölcsönös segítségnyújtás mily széles skáláját tudják felsorolni a gyáriak és a községben élők.

Egy példa a sok közül. A Nádújfaluból bejáró Hegyes István —, az előgyártási osztály művezetője, a Mező Imre brigád műszaki patronáló- ja. falujában a Zója út. tanácstagja 1—, megkérdezte a gyáriakat: nem tudnának-e segíteni az utcájában lakóknak? Híd kellene a patak fölé. Legalább valami vasanyag, amit a lakók társadalmi munkában összeszerelnek. Ezen nem múlik — intettek a kollégák. Röv’d időn belül elkészült a vasszerkezet. Akkora hídavatót esaotak, hogy volt ott még máifa is, és He- eves István tanácstagot érte az a mer'tiszte't^tés: p]sőV<mt átmehetett az új szerkezeten.

— Nem egyedi az eset — jegyzi meg Bakos Sándor, a gvár pártbizottságának titkára. — Gondolja csak el, a több mint kilencszáz dolgozóból ötvenhat tanácstagunk, illetve póttanácstagunk van. Igaz, tizenegy településről járnak a dolgozók; Istenmeze jéTervek és szabályozók

Az elmélet ismerős, sőt. a gyakorlatban is számtalanszor kipróbáltuk. Már gyerekkorunkban, amikor a nehéz követ nem tudtuk elmozdítani a játszótéren, néhányan körbefogtuk, aztán megemeltük — mindjárt köny nyebben ment. Megoszlott a teher — fogalmazom most, felnőttfejjel, amikor a terhe- ink korántsem ilyen egyszerűen . megfogalmazhatóak.

Merthogy a terheink mostanság nagyobbrészt anyagi természetűek. És ezúttal nem is annyira a háztartások forintjaira gondolok, mint inkább az országos gazdálkodás pénzére. Tegyük gyorsan hozzá: természetesen nem független a kettő egymástól, hiszen a gazdaság fellendülése mindenkor érezhető az egyes ember pénztárcáján is —, mint,

ahogy a stagnálás, a nem fejlődés is. A vállalatok, intézmények, egyéb gazdálkodó szer vezetek zsebe mostanában nem különösebben duzzad. A terhek pedig nőnek. Tévében, rádióban halljuk: forintok híján küszködnek a művelődési házak, meginognak patinás sportegyesületek — és akkor még csupán a nem gazdálkodói szférát tekintettük. A terhek növekedése: az energiaárak, az anyag- költségek. a külföldről és csak külföldről beszerezhető termékek ellenértéke fékezhetet- lenül kapaszkodik felfelé. Ezeket a hatásokat még a gazdálkodók sem tudják kivédeni.

Ez a baj. Gond a gyárakban, intézetekben dolgozóknak, mert kevesebb jut béremelésre, sőt, műszaki fejlesztésre is. Gond ez a népgazdaságnak is, hiszen az adósságterheket törleszteni kell. mégpedig rangos, magas színvonalú munkával, jól eladható termékekkel. És nehézségek támadnak a közvetlen környezetben, a megyében, a kerületben is, ahol számítanak a gazdálkodó szervezetek befizetésére is.

Pénzügyi szakembernek kell ahhoz lenni, hogy valaki nyomon kövesse: merre is „gurul” egy-egy megtermelt forint, hányfelé oszlik szét a munkák nyomán létrejövő érték. E helyen aligha érdemes a financiális számfejtés rejtelmeibe bonyolódnunk, elégedjünk meg annyival: azok a körülmények. amelyek lehetővé teszik mindennapjaink kulturált eltöltését, munkavégzésüket, gyerekeink ellátását és még sok egyebet, egyszóval élet- körülményeink tárgyi feltételei egyáltalán nem ingyenesek. Minden pénzbe kerül — még akkor is. ha nem fizetünk érte percenként. Fizet az állam.

Megkérdezhetjük: miből? Nos —, abból, amije van. Vagyona pedig az államnak többnyire abból van, amit az állampolgárok és a gazdálkodó egységek befizetnek. Ha pedig nem gazdálkodnak eredményesen, ha nem megy jól az üzlet — kevesebbet fizetnek az államháztartásba. Ebből a kevesebb befizetésből kevesebb jut utakra, telefonra, bolthálózatra, lakóterület fejlesztésére es még sok egyébre.

Így állunk most. Alig var. olyan tanácsülés. falugyűlés, vagy egyéb lakóhelyi fórum. ahol ezek a kérdések föl ne vetődnének. Közfeladatok ellátására anyagi erőforrásokra van szükség, a csatornák azonban igencsak szűkülőben... Mit lehet ilyenkor tenni0 A megoldást a játszótéri kőemelgetés példája sugallja: álljunk neki. ki-ki ereje, képességei szerint, osszuk meg a terhet. Közös erővel aztán majd csak boldogulunk.

A pénzügyi rendszerben ezt. a modellt kell tehát ,megvalósítani. A valóságban azonban ez nem ilyen egyszerű. Vegyük a legegyszerűbb. meglehetősen gyakori példát. Az egyik jól dolgozik, a másik kevésbé. Ki lehet találni olyan progresszív, tehát növekvő irányú elvonási módszert, amelynek alkalmazásával a jobban dolgozótól mindig többet, a kevésbé eredményes cégtől pedig kevesebbet veszünk cl. Jó módszer ez? Nyilván nem, hiszen ily módon a jól gazdálkodót büntetjük. No, de mi a teendő akkor, ha a rosz- szul működő vállalattól hiába akarunk, nem lehet elvonni semmit, mert nincs miből? Egészen leegyszerűsítve, ilyen képet mutat a közterhek közös vállalása.

B. N.

Végrehajtó bizottsági ülés Rétságon

Összefogás az alkoholizmus ellen

Az alkoholizmus elleni küzdelem helyi tapasztalatait és teendőit vitatta meg szerdai ülésén Rélság Városi Jogú Nagyközségi Tanácsának végrehajtó bizottsága. A testület dr. Lukács Lászlónak, az Alkoholizmus Elleni Bizottság elnökének előterjesztése alapján tárgyalta e fontos napirendet.

Kiemelte, hogy az elmúlt években több előadást tartottak a vörőskeresztesek, a nagyközségben, iskolákat, üzemeket, termelőszövetkezeteket kerestek föl, ahol a szeszfogyasztás veszélyeire hívták föl a figyelmet. Fórumot rendeztek a rendőrökkel közösen, eljöttek ezekre a beszélgetésekre az üzemek képviselői, a rendészek, a vezetők. Bevonták a propagandamunkába az egészségügyi dolgozókat is, több orvos, egészségügyi szakember vállalt előadásokat.

Áttekintette az előterjesztés a megelőzés, a felkutatás helyzetét, hangsúlyozva, hogy igen nehéz kiszűrni a kezelésre szoruló személyeket, s ha ez sikerül még nehezebb elfogadtatni az érintettekkel a kezelés szükségességét. ' Gyakoriak a különféle vendéglátó egységekben tett ellenőrzések, ezzel kapcsolatban va-' 1 amennyi kritikai észrevételüket eljuttatták az M leiékesekhez. Körvonalazta bizottság a teendőket is Közős érdek és közös felelősség, ennélfogva csak együttesen lehet érdemben cselekedni, hangsúlyozta az Alkoholizmus Elleni Bizottság munkájáról szóló beszámoló.

Az előterjesztést követő vita után tájékoztató hangzott el a szövetkezetek állami, törvényességi felügyeletének helyzetéről, majd az idei lakóház-felújítási feladatok végrehajtásáról, illetve a jövő évi teendőkről.

Gycar a községben, község a gyárban

tői Kisterenyéig. A helyi tanácstagok száma pedig — akiket a gyár fogalkoztat —, tizenhat. Egymás mellett dolgozunk, egymásra vagyunk utalva. Ha nem segítünk, hová lesz a közös cél? A munkahelyi jó közérzetet, így a termelést is meghatározza, hogy dolgozóink milyen körülmények között élnek lakhelyükön, milyen napi gondokkal küszködnek. Aztán meg, ha valaki közéleti személyiség, azt a gyáron belül is jobban be lehet vonni a mozgalmi, társadalmi munkába.

Hogy mennyire meghatározhatja a munkatempót egy- egv apróság, arra jó példa Szoó Miklós pót tanácstag, a gyár tmk-lakatosának. a helybéli futballcsapat edzőiének ténykedése, Ö az az ember, aki egvéb közhasznú dolgai intézése közben időt szakít arra is. hogv kézben tartsa a focistákat (többségük szintén a gvár dolgozója). edzőként olvkor jói ,.meg#iaitsa” a fiúkat. S. hofor milven ered- ménnve)? Jelenle*? a bajnokság első helvezettjei.

— Komolvan mondom, ha gvőz a csaoat. a gyárban iobb a munkaternoő — veti közbe tréfásan Bakos Sándor.

— Természetesen, a köz ügyeinek intézése nem csupán ebből áll — mondja Szoó Miklós. — Sok olyan feladatot el tudtunk már intézni,

amelyhez a gyár adott támogatást. Mátranovákon a régi banya mellett lakom. Az óvodának a gyár brigádjai segítettek a környezetszépítésben. Mi is kértünk és kaptunk hidat. De más egyéb munkákat is szívesen felvállalnak.

Valamit valamiért — tartja a mondás. Ezt erősíti a következő vallomás is.

— Azért a gyár is jól jár az egykori bányászokkal. Mint tudjuk, a föld alatti munkához szokottak kemény emberek. Nincs lógás, lazítás, megfogjuk a munkát. Jómagam tizenöt esztendőt dolgoztam le a bányában. Ha ösz- szehasonlítom, milyen volt az emberek élete régen és milyen most, hát óriási változásoknak lehetünk szemtanúi. Más az életformánk, a munkássá válás a szemléletünket is átcsiszolta. Mindig szebbre, többre törekszünk. Sokan költöztek ki a régi faluból a gyár által épített új lakónegyedbe. A kereset kielégítő. Régen a kilencforintos órabér plafonnak számított, most meg harminc forinton felül van. Hogy mit értem még el tanácstagságom idején ? — teszi fel önmagának a kérdést Szoó Miklós. — Megoldottuk a villanyhálózat bővítését, de van még gondunk is. Vízműtársulást kellene létrehozni.

mert a területen, ott a bánya környékén, az emberek vödrökkel hordják a vizet. Természetesen a tanácsot sem lehet számításon kívül hagyni a segítségnyújtásban.

Miközben Szoó Miklóssal beszélgetünk, Hegyes István sűrűn bólogat.

— Nem mindennap ünnep. A vilianybővítés nálunk is régi vágy, aztán van két utunk, a Széchenyi és a Zója utca._ amit fel kellene újítani. Űtburkolókőre, társadalmi munkára van szükség. Az utóbbival nem állunk rosszul.

— Tudja-e, hogy a gyár segítőkészsége meddig terjed? — kérdezik beszélgetőpartnereim, s máris folytatják — Még a megyehatárokon túlra is. A Mező Imre Szocialista Brigád a hétvégéit áldozta, hogy elkészüljön Istenmezején a futballkapu, a buszmegálló és sorol ha tnánK tovább a példákat.

— Ne soroljuk, nézzen saét inkább a településen! — javasolja Bakos Sándor. — A gyár dolgozói tették rendbe a partizánemlékmű környékét, megalakítottuk a nyugdíjas- klubot a művelődési házban, gyermekintézményeket patronálunk. Mit mondjak még?

V

égigjárjuk a községet. A régi mellett minduntalan felbukkan az új. Apró házak mellett magasodik a korszerű lakótelep, őszi színekben pomoáznak a gondozott parkok. És a község közepén él, lélegzik a gyár

Kiss Mária

| NOGRAD — 1985. október 3., csütörtök 3