Nógrád, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-23 / 249. szám
Mondd meg, hol laksz... Befejezhetjük a címben félbehagyott mondatot, mert hiszen mindannyian tudjuk, mint? k kell folytatásként ott állnia, a „hol laksz” ugyanis megszabja a hogyan lakhatsz, élhetsz határait, ami a tárgyi világot illeti. Hol laks?? Városban. Kisebb vagy nagyobb városban? Bármelyikben, akkor is elfogadható közműves szolgáltatások, helyi tömegközlekedés, zsúfolt de sokféle áruval teli üzletek... Községben laksz? Kisebb vagy nagyobb faluban? Bármelyikben, akkor is nehéz belső közlekedési viszonyok, a „rendeltem, de nem kaptam” ismétlődő gondjával küszködő üzletek, szűkös közintézmények... Fehérré, feketére leegyszerűsített felelevenítése város és falu gyakran feszültségekkel teli különbözőségének? A bevezető sorok valóban leegyszerűsített említői a való viszonyoknak, hiszen lelünk saját fejlődése ezernyi baja alatt nyögő városokat, és harmonikusan haladó községi közösségeket, mégis, hajiunk rá, sok az igazság volt kortársunk, a bolgár író, Atanasz Dalcsev sóhajos véleményében. Szerinte „a vidék a főváros húga, és amint ahogyan általában a fiatalabb leánytestvérrel lenni szokott, nénje levetett ruháit és gondolatait hordja.” Kár lenne tagadni, a községek sokaságának kijutott, kijut e levetett ruhákból, gondolatokból, bár •meglehet, formájuk éppen az ellenkezőjét, a •fejlesztést akarja elhitetni. Egyre kevesebb sikerrel. Gyorsan erősödik ugyanis a fölismerés, a települési hierarchia túlzott szerepet játszik az állampolgár mindennapjaiban, életkörülményeiben, s ez a túlzott szerep kedvezőtlen társadalmi hatások, következmények sokaságával jár. Elvi igazságként kézenfekvő: az állampolgárt nem lehet „büntetni”, sokszoros hátrányba hozni csupán azért, mert falun — községben — lakik. Amiből persze nem az következik, hogy mindenütt olyan körülmények lehessenek, legyenek, mint a főváros legkorszerűbbnek tartható részein, ám az sem következhet belőle, hogy a falu egyenlő a hiányos közintézményi alapellátással, szerény kereskedelmi kínálattal, akadozva működő szolgáltatásokkal, a közüzemek legtöbbjénél, és így tovább, s egyenlő azért, mert a fejlesztésre költhető forintok ja.vát kikövetelték maguknak a városokban fojtogatónak ítéltetett teendők. Az egy lakosra jutó tanácsi beruházások —- Budapestet nem számítva — 1982-ben 2118 és 4281 forint szélső értékek között helyezkedtek el a tizenkilenc megye esetében, 1983- ban ugyanez a két végpont 2442 és 4302 forintnál lett fellelhető. Az alsó határ tehát tetemesebben megemfelkedett, a felső alig módosult, óvakodjunk azonban a hamari következtetéstől. Egy-egy tizenkét hónapos időszakban ugyanis lényegesen átírja az élet ezt a rangsort, az egyik évben utolsó, a következő esztendőben hat helyet rukkol előre, s az élbolyban levő visszacsúszik a középmezőny végére. Ami sok mindennek a függvénye, következménye, az állami hozzájárulás mértékének változásától a saját bevételek alakulásáig. Éppen a sokféle ok, az okok és okozatok bonyolult viszonyai miatt véljük igaznak: nem a több pénzen — a miért nincsen többön — kell vitatkozni a tanácsi testületekben, hanem a meglevő források megoszlásának — szétosztásának — arányain. A tanácsi gazdálkodásnak a jövő évtől esedékes, a jelenlegitől alapvetően eltérő rendszere éppen az arányok egészség*3sebbé tétele érdekében kívánja csökkenteni a megpántlikázott — célhoz kötött, célcsoportos, megyei döntéssel adott — pénzek súlyát, szerepét, s növelni az önálló gazdálkodás elemeit. Remélhető, hosszabb távú hatásként ez a gazdálkodási rendszer majd módosít azon a furcsa helyzeten, hogy az, aki költözik, automatikusan hozzájut — vagy éppen elveszíti azt — a társadalmi erőforrások teremtette javak egy jfelentős tömegéhez. Számára olcsó vagy ingyenes közműfejlesztések élvezője lesz, a korábbiaknál alacsonyabb közüzemi — például áram-, víz-, — díjszabások alapján fizet, ráadásul úgy teszi mindezt, hogy közben, puszta jelenlétével a települési hierarchia magasabb fokán álló helyen újabb feszítő fejlesztési igényeket teremt, amelyek kielégítéséhez azonban — szemben a község- bén élőkkel — minimális mértékben járul hozzá, vagy még így sem. Napjainkban az ország településeinek ötvenkét százaléka olyan község, ahol ezer léleknél kevesebben élnek! Mondhatjuk tehát a tévedés megkockáztatása nélkül: ez a tipikus. Ha viszont ez a tipikus, akkor a fejlesztési, korszerűsítési terveknek is ehhez kellene 1— kell — igazodniuk. A „kfellene” „kell”- rfe változását most már több dologban érzékelhetjük, így az országos településhálózat-fejlesztési terv végső kialakulásán — amihez a széles körű társadalmi viták rengeteg hasznos észrevételt szolgáltattak —, a településfejlesztési hozzájárulás új rendszerén, a tanácsi gazdálkodás jövő januárban életbe lépő formáján. Az érzékelhető törekvések jogossá teszik a bizakodást: a közelmúltban megválasztott tanácsok más talajról rugaszkodhatnak neki az ötesztendős ciklus sok-sok teendője megvalósításának. M. O. Október 25—27: Édes anyanyelvűnk 1 Az idén október 25-én, 26- án és 27-én a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Művelődési Központban rendezik meg a középiskolai tanulók „Édes anyanyelvűnk” országos nyelv- használati versenyét. A vetélkedőn hatvankét középiskola és hatvankét szakmunkásképző intézet egy-egy tanulója között dől el, kik ismerik, beszélik legjobban, legszebben nyelvünket. A vetélkedő első napján, pénteken, az írásbelit, szombaton pedig a nyilvános szóbeli versenyt bonyolítják le. A verseny eredményét vasárnap Széphalmon, — Kazinczy Ferenc sírjának megkoszorúzása után — hirdetik ki. Ugyanott adják át a díjakat és a jutalmakat is. (MTI) A Nógrád Megyei Szolgáltatóipari Vállalat Elektron leány- vállalatánál jól felszerelt szerviz fogadja a „panaszos” rádiókat, magnókat, lemezjátszókat. Egy-két napos várakozás után gyógyultan távozhatnak a berendezések. Képünkön Brunda József „jótékony” kezében éled újjá egy elromlott készülék. Fotó: Bábel László Kertvárosnegyed — panelekből Házgyári panelekből felépíthető csoportos családi házak típusterveit készítették el a Dél-magyarországi Építő Vállalat és a Szegedi Tervező Vállalat közös termékfejlesztési irodájának szakemberei. Ennek felhasználásával Újszegeden ezerlakásos kertvárosnegyedet alakítanak ki a következő években. A tanács által rendelkezésre bocsátott telkek közművesítési kó.iségét az épitővállalat megelőlegezi, s ezt beszámítják az építkezés árába. Az egyenként mintegy 100 r,’'gyzeírnéteres lakóterű, tetőtér-beépítéses, teraszos, garázsos házakhoz elő- és hátsókért tartozik. NOGRAD AZ OLVASÓ KÉRDEZ Legtöbb a tulajdon elleni bűncselekmény A NÓGRÁD-fórum vendége volt a közelmúltban Szerémi Sándor rendőr ezredes, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője. Első összeállításunkban azokra a kérdésekre adott válaszokat adjuk közre, amelyfek a megyében elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatosak, és amelyek egyben a rendőri munka eredményeiről is számot adnak. — Vannak-e bűnelkövető lyen hányada térül meg bandák, galerik a megyében? rendőri eljárás során? — Életünket nem a szabálytalankodók, nem a bűnözők alakítják, hanem a becsületesen élő, dolgozó, a szabályokat betartó és a szabályok előírásait követő em- beifek. Ilyen közegben nincs élettér a „bűnelkövető bandák” számára. Bizonyos rétegekre, például gyermek- és fiatalkorúakra, jellemző a csoportos bűnelkövetés, de szervezett bűnözőgalerik nincsenek megyénkben. — Milyen adatokkal jellemezhető Nógrád megye bűnözési statisztikája, mit mutat a kép az országos átlaghoz viszonyítva? — A bűnözés elmúlt ötévi adatait tekintve enyhe emelkedő tendencia figyelhető meg az ismertté vált bűn- cselekmények számában. Csökkent a személy elleni, a gazdasági bűncselekmények száma, emelkedett viszont a társadalmi és személyi tulajdon elleni, a közlekedési és a közrend elleni jogsértések gyakorisága. „Fertőzött- ségét” tekintve Nógrád a megyék rangsorában kedvező helyfet foglal el. 1984-ben 120 bűncselekmény jutott 10 ezer vétőképes lakosra, szemben az országos 147 bűncselekménnyel. -t- V — Milyen bűncselekmények a leggyakoribbak, növekedett-e a fiatal- és gyermek- korúak bűnözése? — öt év adatait figyelembe véve lt^gyakoribb a sze- mélyi tulajdont károsító bűncselekmény, ezek az ösz- szes jogsértések 27 százalékát teszik ki, ezentúl nagyobb arányt — 17—18 százalékot — képviselnek az összes bűnelkövetések között a közlekedési és a társadalmi^ tulajdon elleni bűncselekmények. Emelkedő tendenciát mutat a fiatalkori bűnözés és a gyermekkorúak „jogsértése”. — A vagyon elleni bűncselekmények esetében milyen mértékű az okozott kár, mi— Az elmúlt évben több mint 11 millió forint volt a társadalmi és személyi tulajdonban okozott kár. A rendőri eljárásokban ennek egyötödét biztosítottuk. — Előfordulnak-e állam elleni, politikai bűncselekmények. s ha igen, mi ezek motivációja? — Különbséget teszünk azok között, akikkel poiiti- kai-eszrhfei vitát kell folytatni és azok között, akik ellenséges elképzeléseikef összekapcsolják a törvénybe ütköző tevékenységgel. Büntető törvénykönyvünk az állam elleni bűncselekményeket rendeli büntetni. Megyénkben ilyen jogsértés nem, vagy ritkán fordul elő évente. — A kulturált közlekedés elemi szabályainak megsértését naponta tapasztaljuk. Mit lehet tenni a közlekedési morál javítása érdekében? — A kérdésben is megfogalmazott kedvezőtlen helyzet javítására a Minisztertanács ez évben határozatot hozott, melyben a Belügyminisztérium, a Közlekedési Minisztérium ég a tanácsok szakigazgatási szerveinek . feladatát szabályozta. Az állami intézkedéseken túl jelentős hangsúlyt helyez a nevelő, felvilágosító, oktató propagandára, melyet elsősorban a közlekedésbiztonsági tanácsok és aktivistáik fejtenek ki. Természetesen a kihívóan közösségellenes magatartásformák ellen határozottabb, következetesebb, ha úgy tetszik szigorúbb hatóság; intézkedéssel kell fellépni. — Milyen arányban maradnak évente felderítetlenül a bűncselekmények és általában hány nap alatt fejezik be a nyomozást? — A bűnözésnek a modern világ körülményei közepette megnyilvánuló formái egyre nagyobb feladat elé állítják a bűnüldöző szerveket. Ennek ellenél‘a kijelenthetem, hogy felkészült állományunk eredményes harcot folytat a bűnözők ellen. A súlyos bűn- cselekmény tettese — emberölés, rablás stb. — évek óta nem marad felderítetlen. A nyomozások 79 százaléka volt eredményes az elmúlt évben, míg országosan az összes bűn- cselekmények 67 százalékára derül fény. Kedvező az „időszerűség” is, mert például az felmúlt évben az ügyek 84 százalékát a jogszabály biztosította alaphatáridőn — 30 napon — belül fejeztük be. — Figyelemmel kíséri-e a rendőrség a börtönből szabadultak elhelyezkedését, életvitelét. Milyen eszközökkel igyekszik azt megakadályozni, hogy újabb bűncselekményeket kövessenek el? — A börtönből szabadultak társadalmi beilleszkedésének elősegítését magas szintű jogszabály kötelezően írja elő. A bűnismétlés megelőzése érdekében együttműködünk a bíróságok hivatásos pártfogóival a tanácsok szakigazgatási szerveivel, munkahelyekkel, szükség szerint a lakóhelyi kollektívákkal. Indokolt esetben hatósági korlátozó intézkedéseket is foganatosítottunk. Örök igazság. hogy a munka a lfegszi- lárdabb híd a bűnből a tisztességhez. — Mi jellemzi a rendőri testület erkölcsi-fegyelmi helyzetét? — Az intézkedő rendőr egy- egy ügyben az államhatalmat képviseli. Ez a hatalom nagy felelősség. Azzal élni — a nép. a közösség szolgálatában — minden beosztottunk számára kötelesség, de azzal visszaélni senkinek nincs joga. Előfordul, hogy egyik-másik munkatársunk hivatalos eljárás során nem mindig áll feladata magaslatán. Az ok többféle lehet. A hanyagokat, a szabályokat megszegőket felelősségre vonjuk. A parancsnoki nevelő munka eredménye, hogy iJyfenek nincsenek sokan; kijelenthetem, állományunk erkölcsi-fegyelmi helyzete szilárd. A litkei tanácson Á szépségről és nehézségről Még tizennyolc esztendős sem volt. amikor a litkei közjegvzőségnél gyakornokként ingyenes „fizetéssel” alkalmazták. öt hónapon kérésziül szorgoskodott, aztán 1950. október 22-től már az ipolytarnóci tanácson 140 forintos havi keresetért dolgozhatott — begyűjtési előadóiként. — Nem lehetett könnyű dolog egy törékeny, fiatal lánynak házról házra járni, begyűjteni a húst, a terményt ... — jegyzem meg Szilágyi Vilmosnénak, a litkei tanács igazgatási főelőadójának. Nem lepődik meg a közbevetésen, hiszen akkoriban ezt kívánta a, szükség, ez' kellett tennie. — Pedig néhol még a vasvillával is szembe kellett nézni! — mondja elmosolyodva, s hozzáfűzi: — A mai fiatalok nehezen tudják elképzelni azokat az időket. • Szilágyi Vilmosné 1956 márciusában, a legnehezebb időszakban került a litkei tanács végrehajtó bizottsági titkári tisztségébe. Ekkor sem volt több huszonnégy esztendősnél. Megállta a helyét az ellenforradalmi időszakban, lészt vett a konszolidációban, egészen 1973 májusáig látta el ezt a munkát. ■* — Számomra mindig is természetes volt a tanácsi munka, soha nem is képzeltem eV magamnak mást — mondja, majd kiigazítja: más hivatást. Mert, nézze az a vád nem érhet, hogy a 4300 forintos fizetésért csinálom ... szeretem ezt a munkát, szépségeivel és nehézségeivel együtt. — Mi benne a szép és mi a nehéz? Mielőtt válaszolna, kissé elmereng, fölidézi emlékeit. — Az anyakönyvi területet szerettem a legjobban — válaszol —, a szép házasságkötéseket. De örömmel töltött el, ha segíthettem a gyerekeken a gyámügyi munkámmal. Pedig ebből sok probléma is adódott. Még a hatvanas években fordult elő, hogy egyetlen családból tizenegy, jól hallja: tizenegy gyereket kellett állami gondozásba venni! Akkor a részeges apa éjjel eljött a házamhoz, fenyegetett, szidott. Ha nincs otthon a férjem, nem is tudom mi történt volna... Később aztán újra eljött. Bocsánatot kérni. Belátta, hogy durván, felelőtlenül viselkedett. De hát ez régen volt. — Tudom,, egy 1200 lélekszámú kisközségben fölösleges megkérdezni, milyen a kapcsolata az emberekkel, a lakossággal. Mégis: ön szerint milyen és milyennek kellene lennie? Kissé meglepődik a kérdésen. Harmincöt éve végzi ezt a munkát, itt született Lat- kén, nap mint nap a lakók között forog, intézkedik, befolyásolja sorsukat, életüket. — Hát, milyen is ez a kapcsolat? — kérdezi újra önmagától. — Nézze, én nem az a típus vagyok, aki szeret felelőtlenül ígérgetni, hitegetni, hogy „nyugodjon meg, Mari néni, majd mindent’ megoldunk”. Szeretem kerek perec megmondani kinek-kinek, milyen lehetősége van, mire számíthat, mit enged a törvény. Ha nem akarja, ne írja a cikkbe: vagy húsz évvel ezelőtt a község egyik vezetője azt mondta nekem: „maga nem sokáig lesz a tanácson, mert nem tud az embereknek ígérgetni!” Aztán az illetőnek két éven belül el kellett mennie, én meg már 35-ik éve csinálom ... Felnőttszámba veszem az embereket, s- úgy gondolom, az őszinteséget, a nyílt beszédet szeretik. Szilágyi Vilmosné válaszánál többet árul el az, hogy hiába van kifüggesztve a bejáratnál az ügyfélfogadási rend, ha belép valaki, akinek sürgős ügye van, vagy akárcsak érdeklődik, nem azt a választ kapja, hogy jöjjön ügyfélfogadáskor. Mintegy varázsszóra, belép az ügyfél. Búcsúzunk. Ne bolygassuk meg a kialakult rendet... T. L. 1 NÓGRÁD - >985. október 23*,*ifuda
