Nógrád, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-22 / 248. szám

KÜSZTUNK. MÁSZTUNK, VADÁSZTUNK A mi úttörőcsapatunk ritkán jelentkezik az Űttörősarok- ban, de most olyan jól sike­rült rendezvényünk volt, hogy erről érdemes írnom! ' Aka­dályversenyre mentünk, ahol üljelek, sípjelek segítettek az eligazodásban. Az állomáso­kon mozgalmi ismereteinkről adtunk számot, de találtunk „sebesültet” is, kúsztunk, mász­tunk, „rókára vadásztunk”, s ami nagyon izgalmas volt: célba lőttünk. Emlékezetes marad ez a nap! Ozoroczki Gabriella Pásztó, kisegítő iskola SZÜLETÉSNAPRA KÉSZÜLÜNK! Úttörőcsapatunk, amely a TI. Rákóczi Ferenc nevet vi­seli születésnapjára készül. Elhatároztuk, hogy a régi út­törőkhöz méltóan először is a mezőgazdaságban segítünk. Október elején a 7—8. osz­tályos rajok a szécsényi tsz- nél burgonyát szedtek. Öröm­mel dolgoztunk, s a rajok kö­zött komoly verseny alakult ki. Ezúton is szeretnénk meg­köszönni a termelőszövetkezet­nek, hogy biztosította szá­munkra azt a lehetőséget, hogy „megízlelhettük” a fizikai munkát. Koncsik Mónika, Nyerges Krisztina, Nyírfa Péter Salgótarján, II. Rákóczi F. Úttörőcsapat, Petőfi raj SZÜRETI MULATSÁGON Községünkben hagyomány már, hogy ilyentájt szüreti felvonulást tartanak. Mi már jóval előbb készültünk rá, majd eljött a nagy nap. Többen népviseletbe öltöz­tünk, díszes szőlőkosarat vit­tünk magunkkal, míg a fiúk érdekes jelmezeket öltöttek magukra. Végigmentünk a fa­lu főutcáján, sokan megnéz­tek bennünket... Ezekben a napokban akadályversenyen is részt vettünk, a túra útvonala nagyon izgalmas volt, célba dobtunk, énekeltünk, vála­szoltunk a kérdésekre és so­kat játszottunk. Nagy örö­münkre rajunkból a mi őr­sünk második, a fiúk pedig első helyezést értek el. Bárány Brigitta, Tiszttartó Andrea, Bárány Zsuzsanna Varsány, 4. osztály NYEREGBEN.., Valaki egy jó ötlettel ruk­kolt elő a suliban: biciklitú­ra... Olyannyira tetszett min­denkinek, hogy nem telt bélé négy nap, már nyeregben ül­tünk, s a szél dudorászott a fülünkbe. Hajtottunk hegyre fel, száguldottunk hegyről le, élvezettel vettük a kanyaro­kat. Olyanok lehettünk, mint egy színes óriás kígyó... Aztán fogyni kezdett az erőnk, osz­tályfőnökünk kiadta a paran­csot: megpihenünk! Sokan zúgolódtunk, de .amikor meg­pillantottuk a ludányi, fából készült játszóteret... sokat ka­cagtunk, játszottunk, beszél­gettünk, sőt még énekeltünk is, remek túra volt. Ajánlom másoknak is. Kovács Krisztina Endrefalva TÖBBEKRŐL RÖVIDEN Légrády Borbála, a Tereskei Általános Iskolából egy aka­dályverseny izgalmas percei­ről küldött tudósítást. Akár­csak Marsai Éva és Strausz Erika Nógrád község nyolca­dik osztályos diákjai, akik le­velükben megköszönik a he­lyi MHSZ-szervezet és a hon­védség közreműködését is, hogy egy emlékezetes napot szereztek a tanulóknak. Lász­ló Krisztina Mátraterenyéröl küldte levelét, beszámolva arról, hogy iskolájukban az akadályversenyen a Csillag őrs bizonyult a legjobbnak, megelőzve a nyolcadikos és az ötödikes Olimpia neveket vi­selő őrsöket. Kerekes Kornélia Szurdokpüspökiből, Pacsovai Krisztina Szécsényből, Dobo­zi Henrietta Diósjenőről kül­dött az iskolaéletről szóló be­számolót. ÖTEN ZÄNKÄRÖL Űttörőtársaimmal október 2-án érkeztünk Zánkára, ahol 846-an gyűltünk össze az ország minden tájáról. Megkaptuk csapat beosztásunkat, majd el­helyezkedtünk a kétemeletes kőépületek 10 ágyas szobáiban. Minden napra megvolt a prog­ramunk, amit előző nap saját magunk terveztünk meg. Volt filmvetítés, számháború, sportnap, tanárok napja. Egy ízben társadalmi munkát szer­veztünk, aminek bevételét a földrengés károsultjainak ajánlottuk fel. Október 13-án ellátogattak a táborba a ni- curaguai sandinista gyer­mekszövetség hazánkban levő vezetői is. Megértettük szavu­kat, hogy a tanuláshoz való jog minden gyermek alapvető joga, de ehhez a lehetőséget is meg kell teremteni. Éppen ezért meghirdettük a „Segítsük a nicariguai gyermekek tanu­lását” akciót, és felhívásunk­ban felkértünk minden ma­gyar kisdobost, úttörőt és út­törővezetőt, hogy járuljon hoz­zá az akció sikeréhez azzal, hogy felajánl egy füzetet, egy ceruzát vagy egyéb iskolai tanszert a nicaraguai gyer­mekek számára. Gáspár M. Levente Beszterce-telepi Általános Iskola REJTVÉNY Ismét megkezdjük rejtvé­nyek közlését az Űttörősarok olvasói részére. A megfejtése­ket november 21-ig kérjük be­küldeni az alábbi címre: Űt­törősarok, NÖGRÁD szerkesz­tősége, 3100 Salgótarján, Pa- lócz Imre tér 4. Á helyes megfejtők között könyvjutalmakat sorsolunk ki. Futólépés Ha a megfelelő betűből ki­indulva az ábra betűit a sakk­játék futólépésének szabályai szerint olvassátok össze, az egyik úttörőkitüntetés szöve­gét kapjátok eredményül. Ji»wS nyári «er» Irány a tenger! Világéletemben szerettem volna utazni, s a lakóautó téri ve is régen bennem van kép: bábéi No nem most ősszel, ha­nem a jövő nyárra. A cím­ben szereplő jelszót válasz­totta Cserzsovszky Károly. A salgótarjáni ezermester gyermekkora óta szeret bar­kácsolni. Különféle dolgok születtek már keze alatt, s most egy lakóautó elkészíté­sébe vágta a fejszéjét. Min­den szabad idejét a Schuyer Ferenc úti garázs előtt tölti el, ahol két kivénhedt Bar­kast reparál nap mint nap. — Ügy tudom. hogy a győri autóklub kölcsönöz la­kóautókat az utazni szere­tőknek. Én azonban szeret­ném saját kezem munkájá­val elkészíteni, sőt még egy kicsit komfortosabbá is ten­ni saját lakókocsimat. — Nem sokat nézek ki ebből a két kiszuperált Bar- kasból. — A garázssori kollégák se! De csak a kishitűbbek. Az egyik kocsi motorja ki­fogástalan, a másiknak a vázszerkezete jó. Kell e még ennél több a barkácsoló­nak? Nem csak ■ barkácsolni szeretek, de tanulni is. Vil­lanyszerelő. rádióm űszerész, autóvillamossági szerelő va­gyok egy személyben, s villa­mosipari technikusi vizsgát is letettem. Ezeket az ismerete­ket mind kamatoztathatom ebben a vállalkozásomban. — Honnan a terv? — Már régen bennem van az elhatározás. Gyerekko­romtól szerettem volna utaz­ni. Soha nem a pultokon kaoható dolgok érdekeltek. Inkább más népek kultúrá­jának megismerése vonzott és vonz most is. Beszélek németül és egy kicsit ango­lul. Ez is bátorít, hogy ne­kivágjak a világnak. S a lakóautó terve is évek óta bennem van. Az egyik kem- pingesmagazinban látott ko­csi képe csak megerősítette elhatározásomat. Ha nem is lesz mindenben olyan töké­letes, mint az eredeti, mégis elkészítem a sajátomat. A kislányomnak megígértem, hogy a következő nyáron már ezzel vesszük célba a tengert! Lesz benne televí­zió és mosógép, de még WC-vei is felszerelem. S hogy milyen ' komoly az elhatározás, mintegy iga­zolásképpen a garázs zugá­ból elő is veszi az egyik német cég originál csomago­lású, lakóautók számára gyártott higiénikus WC-jét, amely egy-két pillanat alatt üzembe helyezhető. — Rá is akadtam az egyik csehszlovák gyárra már, ahonnan beszerezhetem azo­kat a plexiüvegeket, ame­lyekből az ablakokat készí­tem. A kárpitosmunkákat is elvégzem, farostlemez-, szi­vacs- és műbőrborításra gon­doltam. Nem régen kaptam egy hegesztőfelszerelést. Gyorsan megtanultam ve­le bánni, s most már ezt a munkát is el tu­dom végezni. S a fi­nomítással sem lesz gond. A vejem műbútorasztalos, ide­jében felaiánlotta a segítsé­gét. Számítok is a munká­jára. Száz szónak is egy a vége: jövő nyárra már ké­szen lesz a lakóautónk, s ha nem hiszi, járjon , utána. Ta­lálkozzunk júniusban. — sz gy s — ■ i Megkezdődött az Összefogás gázvezeték építése Megkezdték az összefogás gázvezeték-rendszer Endrőd és Hajdúszoboszló közötti sza­kaszának építését. Az új csőrendszer lehetővé teszi, hogy a jelenleginél több földgázt vásároljunk a Szov­jetuniótól. A vezeték szovjetunióbeli szakaszát ezernégyszáz milli­méteres, az eddig használtak­nál hatszáz milliméterrel na­gyobb átmérőjű csövekből ké- szítették és így a/onos idő alatt több gáz| szállíthatnak rajta. A hazai szakasz Be- regdarócnál csatlakozik a szovjet területről érkező fő­vezetékhez, és a hajdúszo- boszlói gáztárolóknál ér vé­get. A szokástól eltérően, először az utolsó, az Endrőd és Hajdúszoboszló közötti nj'olcvanöt kilométeres rész építéséhez fognak hozzá, s ezt i a jelenlegi belföldi szál­lítási gondok csökkentése ér­dekében már a teljes veze­tékrendszer kiépítése előtt üzembe állítják. E szakasz építési költségei meghaladják a másfél milliárd forintot. Eb­ből nyolcszázmillió forintot a Dunai Vasműben gyártott speciális csövekért adnak ki, a többit pedig a különböző kiegészítő és segédberendezé­sek beszerzésére, az üzemben tartáshoz szükséges hírközlő­lánc kialakítására használják fel. A hatalmas munka számtalan nehéz műszaki feladat elé ál­lítja a kőolajvezeték-építő vál­lalat dolgozóit. Vasutak, utak, folyók és csatornák alatt kell „áthúzniuk” a vezetéket. Új, a hazai szokásoktól eltérő, különleges követelmény az is, hogy például a gázcsöveket tilos a földre fektetni. Ezzel a korrózió veszélyét akarják a lehető legkisebbre csökken­teni. A kőolajvezeték-építő vállalat kábái telepén a ve­zetékeket védőfestékkel lát­ják el, a földbe helyezés előtt pedig műanyag szalaggal te­kercselik körbe. Ez a magyar szabványokat meghaladó gon­dosság a számítások szerint, hosszú évekkel, esetleg évti­zedekkel meghosszabbítja a vezetékek élettartamát. Az Endrőd—Hajdúszoboszló közötti vezetékszakasz 1986 szeptemberében, az összefo­gás gázvezeték teljes hazai szakasza pedig 1988 nyarán készül el. (MTI) LEVÉL A SZÁGULDÓ RIPORTEREKTŐL A Az iskola 7. osztályának Száguldó Riporter őrse el­vállalta, hogy rendszeresen tudósítja az Űttörősarkot az itteni eseményekről. Ezúttal a bánki kirándulásról írunk. Tavalyi szokásunkhoz hí­ven most is Bánkra utaztunk a váltótáborba, ahol megbe­széltük a mozgalom felada­tait, s megválasztottuk a tiszt­ségviselőket. Este pedig tá­bortüzet raktunk, szalonnát sü­töttünk, énekeltünk. Az út­törőtanács titkára Molnár Ri­ta 8. osztályos tanuló lett. A Száguldó Riporter őrs Diósjenő TANULMÁNYI kiránduláson Nemrégiben a Vidámság és a Petőfi raj közös tanulmányi kiránduláson vett részt. Bu­dapestre mentünk, ahol a nemzetközi vásárt kerestük föl. Meglátogattuk a külön­féle pavilonokat, megcsodál­tuk a műszaki cikkeket, a jövő számítógépeit, a bútoro­kat, a kozmetikai cikkeket, s láttunk egy , Skála-divatbemu" tatót. Nem csak sokat tanul­tunk ezen a kiránduláson, ha­nem nagyon jól is éreztük magunkat! Darázs Csilla Azt hiszem, mindenkit egy kis szorongással tölt el, ha olyan emberről kell beszélnie, akivel csupán egyszer talál­kozott. Vannak azonban olyan emberek, akik egyetlen be­szélgetés alatt is sok-sok min­dent mondanak el, nemcsak szavaikkal, de arckifejezése­ikkel, mozdulataikkal. Vannak akik egyetlen beszélgetés al­kalmával feltárják magukat, gondolataikat. Éppen ezért írok szívesen Ádám Györgyről, a Balassa­gyarmati Gyógyszertári Köz­pont gyógyszerészéről, a VI. számú városkörzeti HNF-bi- zottság elnökéről. Középkorú, megnyerő te­kintetű ember. Napbarnított arcának ráncait, azt hiszem, az a tizenöt év szülte, ame­lyet a mozgalomban töltött. Első mondataiból megtu­dom, hogy az egyetem elvég­zése után Bercelre került, ahol a helyi gyógyszertárat vezet­te. Majd, ahogy a gyerekek a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumba kerültek, fele­ségével együtt visszaköltöztek a városba. A népfronttal való kapcso­latának születéséről így be­szél: — Jó társaságba kerültem. Olyan emberek közé, akik nem csak saját érdekeiket né­zik, de tesznek a közért is ^nasdamnitt, Vglmugtn fí ft Jar­"... egésznek vagyok egy része" Tizenöt éve mélyvízben nácsüléseken, ahová mindig szívesen mentem, felszólalása­immal nyertem meg a falu bizalmát. . Tíz évig a berceli HNF-bi- zottságban tevékenykedett, ahol közéleti munkája elis­meréseként „Béke kitünte- tés”-t kapott. — Könnyebb, vagy nehe­zebb volt falun népfrontel­nöknek lenni? — Sokkal könnyebb " volt. Ez a körzet, amelynek most elnöke vagyok, szinte még csak most épül. Vannak ugyan már kész utcák, de még sincs egységes „őslakos­sága”. Az emberek jönnek, mennek, vándorolnak, és amíg ez a mozgás meg nem áll, addig nehéz lesz a munkánk. Viszont éppen ez a nehézség a szépsége. Szerencsére a már belakott területeken vannak állandó embereink. akikre mindig számíthatunk. Az ő segítségükkel az egész elmúlt ciklusban sok társadalmi munkát végeztünk, ezt igazol­ja az is, hogy tavaly két „Ki­váló társadalmi munkás” ki­tüntetést adhattunk át. dünk beszélni, komorobban folytatja. — Sajnos, nem is az objek­tív akadályok jelentik a leg­nagyobb problémát. Sokkal veszélyesebb az emberek be- feléfordultsága, amit nekünk meg kell állítanunk. Nyugodtan beszél. Hangjá­ban érzem, Niogy nemcsak tisztségnek tekinti elnökségét. Azok a ráncok, amik ezt az eddigi tizenöt évet jelzik, ta­núskodnak elszántságáról. Ügy érzem, nem is az állandó társadalmi munka, a járda­építés, a tárgyi dolgok megte­remtése a legfontosabb szá­mára. hanem, hogy emberek­kel foglalkozzon. — Vannak olyanok, akik csak dolgoznak-esznek -alsza­nak. Nekik valahogy nincs igényük a közéletre, pedig az lenne a normális. Ezek az emberek keveset, szinte sem­mit nem tudnak a népfront­mozgalomról. Viszont, akik élnek környezetükben és nem­csak laknak ott, azok sokat segítenek nekünk. — Mennyiben segítette it­teni munkáját az a tűs én, — Rengeteget, bár itt egé­szen más a helyzet. Bercelen egy kisebb közösség képvise­lője voltam. Ott tanultam meg, mennyire más az, ha az ember nemcsak a saját véle­ményét mondja el, hanem egy közösséget képvisel. Mondom: ott az egész faluval nekem kellett foglalkoznom, itt vi­szont az egésznek vagyok egy része. Ott mindenkit ismer­hettem, itt viszont ez nem le­hetséges. Bár, mivel gyarmati vagyok, sok ember nem volt ismeretlen számomra. Itt — Gyarmaton — az jelent nagy előnyt, hogy elvi és gyakor­lati támogatást is kapok, így. többet tudok a konkrét prob­lémákkal foglalkozni. —... tehát az ismertség fontos ehhez a tisztséghez? — Ha az embert nem is­merik, nem csinált semmit. Ehhez a munkához hozzátar­tozik, hogy megismerik az embert. Természetesen kelle­nek a barátságok, mert ezek nagy segítséget jelentenek a szervezésekor. ■ kan a neptrontbizottsagoK tagjai közül sem végzik lel­kiismeretesen munkájukat. Er­re az a magyarázat Ádám György szerint, hogy ennek a szervezetnek nincsenek kö­töttségei, nincs alapszabálya. Lelkiismereti kérdés, hogy va­laki dolgozik-e, vagy sem. — Mennyi elfoglaltságot je­lent önnek ez a tisztség? — Körülbelül 10—15 órát havonta. Persze, vannak olyan időszakok, amikor rá kell haj­tani, mint most a választás­kor is. Feleségem, nem hi­szem, hogy örült neki, estén­ként alig voltam otthon. — ... tehát a család is kénv- szerűen éli ezt az életet. Ök hogyan fogadják a túlórákat? — Mindig tudják hol va­gyak. Feleségem olykor még tanácsokkal is segít. Hátránya egy van ezeknek az időszakoknak, ilyenkor ke­vesebbet tudok a gyerekekkel foglalkozni. De ezt később bepótoljuk. — Még egy kérdés: meddig lehet ezt a munkát csinálni? — Tizenöt éve mélv vízben vagyok, és ez kicsit fárasztó. De. ameddig a* ember érzi, hogy érdemes. Hogy képes rá, addig estwáftai kell! H. R.

Next

/
Thumbnails
Contents