Nógrád, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-19 / 246. szám
/ Milyen az élet az Április 4.-lakótelepen ? Családias és baráti légkörben Üj lakótelep, vagy új kertváros? A tágas utcák, a változatos tervek alapján készült épületek száműzik a rossz értelemben vett, kőbezárt lakótelepi egyhangúságot. A házak előtt virágoskertek, néhol kerítésként élősövények, hátul és oldalt teljesen és okosan kihasznált, gondos kezekre utaló házikertek. A sokasodó fák, a tiszta utcák, a gondozott porták jelzik, hogy olyan emberek laknak itt, akik valóban magukénak vallják környezetüket. Balassagyarmat új, tágas, formálódó lakótelepéről, az április 4-i emeletes kertváros lakóiról van szó. Vajon milyen emberek laknak itt. milyen közösséget alkotnak, milyen gondok foglalkoztatják őket? Elősövény fogja körbe a bordó színűre vakolt 6-os számú épületet. A bejárattól jobbra bitument melegít egy halványzöld overálban levő fiatalember. Szakács László mondja a nevét és nyújtja a kezét. a kábelgyárban művezetőként dolgozik. — Ki akarjuk festeni a lépcsőházat, előtte pedig rendbe tesszük a tetőt. Erre a napra szabadságot vettem ki... Két társával dolgozik. Az egyik Rith Lajos, a büntetésvégrehajtási intézet pártbizottsági titkára, aki eljött segíteni. — Reggel kezdtük, délre szeretnénk befejezni — mondják, majd arra a kérdésre: mi jellemzi az utca lakóinak együtt- létét, Szakács László válaszolja: — Családias jelleg. Nézzen körül! Olyan ez az utca, mintha kertes házakban laknánk. Ugye, Szerencsések vagyunk? Ismerjük egymást, ha bárkinek szüksége van segítségre, mi természetesnek tartjuk. Hívás nélkül megyünk. Mint általában a kisebb közösségek, a házunkat is jobban magunkénak érezzük, jobban vigyázunk rá. A jó kapcsolatok kialakulásában a gyerekek is élen járnak. Ha napközben találkozunk, megállunk egy pár szóra, máskor meg. ha valamire szükségünk van, be- csongetünk egymáshoz. A legtöbb időt akkor töltjük együtt, amikor a kertet gondozzuk, a füvet, bokrot nyírjuk. Munka után fél órára, egy órára leülünk beszélgetni. — Lépcsőházanként döntötték el, hol, mennyit hagynak meg udvarnak, kertnek. Nálunk 4x6 méteres a kert. Gondozásuk elég sok idő* vesz el — vélekedik Rith Lajos, majd hangsúlyozza: — A közösségi munka valóban összefűz bennünket... Igaz, kisebb súrlódások, félreértések nagy ritkán, de előfordulnak, amit közösen mindig megoldunk. A mellettük levő lépcsőházban laknak ISÍaszály Viktorék. Az asszony van otthon, aki szíves szóval invitál beljebb. A férje, az Ipoly Bútorgyárban, ő pedig a KÖPORC balassagyarmati gyárában dolgozik. A konyhában lezárja a gázt, majd az ízlésesen berendezett nagyszobában ülünk le szót váltani. — Hét gyermekünk van. Kettő már kirepült, hárman dolgoznak és velünk laknak, a két legkisebb közül az egyik ipari tanuló, a másik általános iskolás. Sajnos, állandó rohanás az életünk. Inkább csak a gyerekek barátkoznak. Egyébként jól megvagyunk a lakótársakkal — mondja a jó kedélyű, közvetlen. szívélyes édesanya. Egészen más miliő, más világ tárul elénk a 46-os számú házban Torjai Attiláék- nál. A feleség nyit ajtót. A Ba_ lassagyarmati Szolgáltató Szövetkezet fényképészműtermében dolgozott, amíg igénybe nem vette a gyest. Második gyermekével, a kétéves kislányával van otthon. — Kislányom csak öt pere múlva jelenik meg. Ennyi idő kell neki ahhoz, hogy az idegenek jöttére benne kialakult félelme elszálljon... Valóban, nem sokkal később, fiútestvérével együtt —, ahogy az édesanyja mondja — produkálják magukat. — A házsoron többen vagyunk gyesen. Főleg a nyári időben, délutánonként — amióta férjem megcsinálta a homokozót és a kis házikókat — mindig együtt van a csapat. Olyan, mintha egy kis óvoda lenne. Közben „pletykálko- dunk”. Ne értsen félre: arról beszélünk, hogy ki,, mit köt, hogyan öltöztessük a gyerekeket, ki, miként tudja beosztani a havi fizetést. Akinek el kell menni bevásárolni, megkér bennünket, hogy vigyázzunk csemetéjére. Mi a névnapokat is megtartjuk. Juhász Péternéékkel jövünk össze. Ilyenkor hol az egyik, hol a másik családnál túrják fel a lakást a gyerekek. Beszélgetés közben nyílik az ajtó és belép Kaszás Istvánná. A szépen berendezett lakásban otthonosan mozog, ő is bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Egy-két kivételtől eltekintve, jó köztünk a kapcsolat — jegyzi meg, majd így folytatja1 — Idő kérdése, s még jobban összeszokunk. Az egy korosztálybeliek értjük meg igazán egymást. Azonosak a témáink, gondjaink. Én is jól érzem itt magam. Jók a szomszédaink. Az együttélés légkörét barátinak tartom. Az itt szerzett kellemes érzéssel telve jutottam el Jakus Jánosig, aki egy nagy farakás mellett serénykedett. Elmondta, hogy a PENOMAH balassagyarmati gyárában, a marhavágóban dolgozik már 17 éve. Szabadságot vett ki, hogy a féldeszkából gyújtóst vágjon. — Nagyon jó a kapcsolatunk — mutat a még mellette levő két lépcsőházra. ☆ — Mivel töltik szabad idejüket? — Egy részét elviszi a hobbikért — mondja Szakács László. — A többit pedig a gmk-zásra fordítom... — Mivel a férjem és az én keresetem kevés, ezért szabad időnk jó részét az 1300 négyszögöles telken végzett munkával töltjük el. Szórakozni, korábban sem jártunk a gyerekek miatt. Elég nekünk a tv, a rádió, a magnó — folytatja Naszályi Viktor- né. — A vállalatnál szervezett kétnapos kiránduláson viszont részt vettünk. Gyulán voltunk és nagyon jóléreztük magunkat. — Kicsik még a gyerekek, ezért nem nagyon szoktunk elmenni — válaszol Torjai Attiláné. — Van lemezjátszónk, tévénk, rádiónk. Férjem —, aki a postánál hálózattervező — szabad idejében, ha teheti, olvas, aztán ott a kiskert is. — Igaz, hogy messze van az ifjúsági ház, de ötéves gyermekemet elvittem a bábelőadásra, filmvetítésre. Mikulás-estre. Nagyon jóléreztük magunkat, talán többet is elmennénk, ha jobban propagálnák ezeket a rendezvényeket — vélekedik Kaszás Istvánná varrónő. "&• Most pedig, ahogy a mesében szokott lenni, megkérdezem, kinek, mi a kívánsága? Elsőként a szomszédban levő ABC-áruház nem kielégitő, nem folyamatos áruellátására panaszkodnak, pedig új vezető került az élére. Másodikként a meglevő játszótér hiányos felszerelését említi — társadalmi munkával is hozzájárulnának —, majd a rapszodikusan járó buszjáratot teszik szóvá. Kérésük, hogy a menetrendet ismertessék velük. Végül, szóba került a közelben levő körzeti pártszékház, ahol esetenként kulturális rendezvényeket kellene szervezni gyerekeknek, felnőtteknek. ■& Dr. Fehér Sándorné, a Szántó Kovács János Gimnázium és Szakközépiskola magyar— francia szakos tanárnője, a lakónegyed újonnan megválasztott tanácstagja, a településfejlesztési hozzájárulással kapcsolatos beszélgetések során eljutott minden választójához. Arra a kérdésre, miként látja az itt lakók életét, a következőket mondja: — A hangulat családias, a lakóházakat körülölelő kertek, játszóterek összehozzák a lakókat. Örömmel mondhatom, hogy mindenki részéről segítőkészséget tapasztaltam. A meglátogatott családok 90 százaléka egyetértett a településfejlesztési hozzájárulással, annak összegét azonban 500 forintra javasolta mérsékelni. A találkozás során jó érzéssel tapasztaltam, hogy nem csak én. hanem választóim is kedvezően fogadták, hogy megismerhettük egymást. Á jövőben azt szeretném, hogy még több fa cseperedjen a lakóházak előtt, jobban felszerelt legyen a játszótér... Szöveg: Venesz Károly • Fotók: Bencze Péter Serénykedés a konyhában Na szályéknál Szakács László a bitumenfelelős Többen vannak gyesen a ház sorból Uzsonna az erkélyen Szigetelés a háztetőn
