Nógrád, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-19 / 246. szám

Kovácsok a ruhagyárban A Salgótarjáni Ruhagyár lelkiismeretes, jól felkészült szakemberei garantálják az üzem kiemelkedő termelési eredményeit. A gyártószalagon dolgozók közül most ket­tőt mutatunk be. Kovács Hajnalka a legifjabb szakmunkásokat képviseli. Az idén szerezte meg végbizo nyítványát, friss tapasztalataival azonban már teljes értékű dolgozóként számíthat nak rá. Kovács Béiáné az egyik legnehezebb munkát, a vasalást látja el naponta. Ülve aligha végezheti el a rábízott teendőket, így fi­zikailag még többet vállal társainál. A tetszetős termékek viszont igénylik az oda­adó szorgalmat. — kulcsár — Síéntermelesi helyzetkép Kedvezőtlen mérleg Nógrádban r A szeptemberi szénterme­lés a Nógrádi Szénbányák­nál jóreai az igények alatt maradt. A szakmai tervtől közel húszezer tonnával ma­radtak ed, ami 78,9 százalé­kos teljesítésnek felél meg. Korántsem szívderítő, hogy a bányaüzemek közül egyik­nek sem sikerült teljesíteni a tervet. Kanyás 10 630 ton­nával értékesített kevesebb szenet, mint remélték, de Mén késén, Szorospatakon és a külfejtési bewryüzemben *s a vártnál rosszabb a hety- ®et. Az első háromnegyed év teljesítményeit vézsgáfova is vannak aggasztó jelenségek. 'Az első fél év kielégítő ered­ménye «tán a harmadik negyedévi gyenge teljesít­mények miatt a vállalat 22 934 tonna szénnel adós a népgazdaságnak. A külfejté­si bányaüzem 29 678 ton­nával ugyan túlteljesítet­te a tervét, de nem tudta ellensúlyozni a mély­művelésű bányák lemaradá­sát. Vágathajtásban hasonló a helyzet, mert az összesített tervet 80 százalékra sikerült teljesíteni, a lemaradás el­éri az 1795 métert. Egyedül Szorospatakon vágták ki a nezet, ahol 199 méterrel túl­teljesítették a vágatkészítési előirányzatot. Menkes 170 méteres lemaradása ebben a negyedévben még pótol­ható. A legnagyobb gondot az okozza, hogy Kányáson 1676 méteres lemaradás ke­letkezett. Nyilván felmerül a kérdés, hogy mi ennek az oka? Kányáson már július 1-től két, egyenként 90 mé­teres szélességű, önjáró be­rendezéssel biztosított, és egy 86 méter szélességű kézi fej­tés üzemeltetését tervezték. Sajnálatos, hogy csak egy komplex és egy kéri fej­tés dolgozott, sem tűfrteüepí- téssed, sem nagyobb teljesít­ménnyel nem tudták ellen­súlyozni a kiesést a bányá­szok. Az önjáró berendezé­sek különböző okok miatt nem készültek el idejében, és az első negyedév feszí­tett termelési ütemét nem követte hasonló vágatkészí­tés, ami a fejtésre alkalmas szénvagyon alacsony szint­jéhez vezetett. Szorospata­kon a rossz fejtési viszo­nyok miatt a tervezettnél korábban kényszerültek arra, hogy awk Thübesen üzemel­tessenek tömegtermelő mun­kahelyet. Gondot jeJewt az is, hogy a szállítás lehető­ségei nincsenek összhang­ban a termeléssel. Ménke- sen — miként a többi bá­nyában is — igen nagy gon­dot jelent a munkaerőhiány. A vágathajtásban általá­nos tapasztalat, hogy a jö- vesztő-rakodó gépek kihasz­nálása nem kielégítő. Elő­fordult, hogy öt vágathajtó gép hónapokon keresztül nem dolgozott. A gépek állását nemcsak az engedélyeztetési eljárások lassúsága okozta, hanem olykor az Is, hogy nem áftt rendelkezésre meg­felelő munkahely. A jövőt tekintve a negye­dík negyedévben feltétlenül javulás várható, elsősorban Kányáson. Bizonyára a kor­szerű jövesztőgépek kihasz­náltsága is emelkedik, és ez lehetőséget nyújt a vá­gatkészítési lemaradás mér­séklésére. E derűlátó elkép­zelés mindenesetre csak fe­gyelmezett munkával, jobb munkaszervezéssel. a bá­nyászok összefogásával va­lósítható meg. Az egységes értelmezés alapja lunhashetköznapok Akihez muzsikával szól a vas Másodszori paprikaszüret Másodszor szedik a fűszer- paprikát a szegedi tájkörzet­ben. Eddig ugyanis szeren­csére nem voltak fagyok a Dél-Aiiőidön, s így az első szedés után a bokrokon ma­radt zöld csövek is beértek. Ezeket szedik most a nagy­üzemi és háztáji földeken. 'ó közepes az idei termés, a minősége is jobb a sokévi átlagnál. Az eddig átvett pap­rika 85 százaléka első osztá­lyú, magas festéktartalmú, kiváló fűszerezőképességű. A feldolgozó ipar munkáját nagyban megkönnyítik a szá­rítóüzemmel rendelkező, ha­gyományos paprikatermeiö gazdaságok: a Forráskúti Ha­ladás Tsz. a Szegedi Üj Élet Tsz, a Pusztaszeri Hétvezér Tsz, valamint a Gorzsai Ál­lami Gazdaság. Ezek a gaz­daságok őrlésre alkalmas fél­kész terméket adnak át a szegedi feldolgozó vállalatnak, így a vállalat mentesül a nagy mennyiségű áru tárolá­sának gondjától. Ugyanakkor jól járnak a paprikaszárító üzemet fenntartó gazdaságok is. Olyan nagy mennyiségű vizet párologtatnak el a ter­mésből, hogy a feldolgozó vállalathoz történő fuvarozás költség« harmadára csökken­nek. A következő napok időjárá­sa jelentősen befolyásolja az idei termés mennyiségét, de főleg minőségét. Ha nem lesz­nek mínusz 1—mínusz 2 fok­nál erősebb éjszakai-hajnali fagyok, akkor a bokrokon maradt csövek még tökélete­sen beérnek, s eredményes lesz a másodszori szedés is. Hogy egyes sorsokra mi az igazán jellemző, azt legtöbb­ször bajos kihámozni az élet­út szövevényeiből. Oravecz Jánossal másként áll a hely­zet. Az ő esetében legalább­is egy dolog azonnal szembe­tűnő: bő negyedszázados pá­lyafutását mindvégig hűsége­sen kísérték végig a vas szó­lamai. Sokféleképpen szólt eddig a vas a most 45 esztendős la­katos csoportvezetőhöz, a Vegyépszer salgótarjáni gyárának munkásához. Beszé­de néha muzsika volt, mely­nek már említésére is derűs mosoly fut át az arcán, de sokszor kíméletlen, kemény hang, ami visszhangzik a fül­ben. de még a bőrön is kel­lemetlen. fájó érzést okoz. Az irombán nagy tartályok, silók bizony nem finom mu­zsikát játszanak. Az éles, don­gó hangot még annyi év után sem tudja megszokni Oravecz János. S ha ő nem is, de ott­hon, felsrófolva a tévé hang­ját, családja észreveszi: hal­lása is kárát vallja. — Mint gyerek, mindig ar­ra vágytam, hogy egész éle­temben egv kis, falusi ko­vácsműhelyben kalapálhas­sam a vasat — meséli a ke- ménvkötésű, nagy darab fér­fi. S amit mond, az valóban meseszerű. — Egy ilven cso­dálatos, varázsos műhelyben NÓGRAD — 1985. október 19„ szombat N aigyon sok rmífik aansi, hogy a párt tagjai, a kommunisták egységesen ér­telmezzék helyzetünket és tennivalóinkat. Az egységes politikai megközelítés, az azonos alapokon nyugvó meg­ítélés ugyanis feltétele az egy­öntetű cselekvésnek, a felada­tok egyazon irányba mutató megoldásának. Éneikül pedig — és ez túlzás nélkül állít­ható — a gazdasági, társa­dalmi, kulturális élet egyetlen területén sem léphetünk előbbre, egyetlen kérdést sem oldhatunk meg eredményesen. A párt politikai egységének ma és a következő években a XIII. kongresszus határozatai jel en tik —, s csak ezek je­lenthetik — az alapját. A kongresszus állásfoglalásainak szellemében lehet minden kommunistának bármely fel­merülő politikai kérdést elemeznie, abban a saját ál­láspontját kialakítania. Ah­hoz azonban, hogy ezt meg­tehesse, nem elegendő pusz­tán a szándék, az erre való eltökéltség. Elengedhetetlen az is. hogy jól ismerje a kong­resszus állásfoglalását, jól ért­se és értelmezze azt, s képes legyem alkalmazni a helyi, napi kérdések megoldása so­rán. Látszólag mi sem egysze­rűbb ennél — a kapu, úgy tűnhet, nyitva áll, döngetni feleslesleges. Hiszen a kong­resszus előterjesztéseit, fel­szólalásait annak idején min­den párttag figyelemmel kí­sérte, olvasta a lapokban, hallgatta a rádióban, a tv- ben. Mégis azt kell monda­nánk: mindez aligha voitelég. Az emlékezel megőrzi e gv­egy érzékletes fejtegetést, frappánsan megfogalmazott fordulatot, fel tudjuk idézni a tanácskozás szellemét, világos számunkra a kongresszus fő politikai mondanivalója — ez azonban nem egyenlő a kong­resszus anyagának alapos is­meretével, annak elsajátításá­val. Ehhez nem elég az egy­szeri meghallgatás, elolvasás, hanem szükség van a tanács­kozásom elhangzottak módsze­res átgondolására, beható, alapos tanaimányozására. Ezt a tanuhnányozást segí­ti, teltételeit biztosítja a most kezdődő pártoktatási év, amelynek alsóbb szinö tan­folyamain ebben az esztendő­ben mindenütt egységesen ez a témakör szerepel. Az okta­tás magasabb szintjein —, amelyeket a káderképzés név­vel szoktunk összefoglalóan jelölni — a tematika a ha­gyományos marad, de a tan­anyaghoz kapcsolva vagy ki­egészítő foglalkozásokon itt is feldolgozzák a hallgatók a kongresszus anyagát. A párt­propaganda homlokterében te­hát a most Induló oktatási év­ben a XIII. kongresszus mon­danivalójának mélyebb meg­értése, az egységes értelmezés biztosítása áll — ez adja meg ennek az évadnak a sajátos arculatát, különleges felada­tát. É ppen ez indokolja, hogy most valóban komolyan vegyük azt a sok éve han­goztatott —, de valljuk meg, sok pártszervezetben még mindig nem kellően átgon­dolt — követelményt, hogy a politikai oktatás nem kezel­hető valamiféle elkülönült, a többitől elszigetelt feladat­ként, hanem a pártmunka szerves részének kell tekinte­ni, így kell szervezni, irányí­tani, törődni vele. Ha valaha, ez most sokszorosan igaz. mert ha a gyakorlati pártmunka eredményességét alapvetően meghatározza a feladatok naprakész ismerete, helyes ér­telmezése, akkor a pártokta­tási tanfolyamok foglalkozá­sai nélkülözhetetlen, semmi egyébbel helyettesíthető esz­közei annak, hogy az alap­szervezet életének egyéb te­rületein — a gazdálkodással való törődéstől a kádermuro- ikáig, a tömegszerveaetek po­litikai irányításától a munka­helyi demokrácia fejlesztéséig — a helyes mederben, a xni. kongresszus szenemében ha­ladjon a munka. Ehhez elengedhetetlen, hogy a tanfolyamok résztvevői gon­dosan tanulmányozzák mind a kongresszus állásfoglalásait, mind a megértést és helyes értelmezést elősegítő — Tár­sadalmi fejlődésünk időszerű kérdései címet viselő — köz­ponti tankönyvet, amely nyolc témakörre bontva elem­zi a kongresszusnak a társa­dalom különböző területeire vonatkozó megállapí tásait, azok objektív alapjait és ösz­szefüggéseit. Ám ez a köve-’ telmény semmiképpen nem jelentheti, hogy ezeket vala­miféle „bemagolandó” tan­anyagnak tekintsük. A foglal­kozások akkor töltik be ren­deltetésüket, ha cselekvést gerjesztő gondolkodásra ser­kentenek, a helyi teendők számbavételére késztetnek. A megértésnek gyakorlati tet­tekben, a helyes értelmezés­nek az ügyet előrevivő, ered­ményes cselekvésben is tük­röződnie kell. A kongresszus mondanivalóját épp ezért mindenütt a helyi politikai feltételeknek és szükségletek­nek megfelelően indokolt fel­dolgozni. önkényesen váló-; gatni a kongresszus — egysé­ges egészet alkotó — monda­nivalójából nyilván nem sza-t bad és nem lehet. De a he­lyileg aktuális témákat ki­emelni, különleges súllyal megvitatni, azoknak a kérdé­seknek a megoldási lehetősé­gét mérlegelni, amelyek az adott pártszervezetben külö­nösen sok munkát adnak, vagy az átlagosnál több prob­lémát okoznak — ez minden­képpen hasznára válik a po­litikai és cselekvési egység­nek. Nem szabad, hogy a propagandista ebben magára maradjon. Joggal vár hozzá folyamatos tanácsot, tájékoz­tatást, javaslatot a pártszer­vezet vezetőségétől, mint ahogy az is joggal igényelhe­ti a foglalkozások vezetőitől, a pártmunka különböző terü­leteinek irányításában hasz­nosítható információkat a fel* dolgozás, a kollektív gondol­kodás tapasztalataira!!. A kongresszus mrndon párttaghoz szőtt, vala­mennyiük számára feladato­kat szabott, ezért anyagá­nak tanulmányozása is az összes párttag kötelessége. Az önképzés önkéntességet nem csorbítva, kívánatos, hogy minden kommunista figyelmét hívják fel: ha a korábbi években esetleg végig is jár­ta a politikai oktatás külön­féle formáit, ezt a mostani témakört ezen a módon nem tanulmányozhatta, és fontos, hogy használja fel az intéz­ményesen nyújtott lehetősé­get az egységes cselekvés alapját adó ismeretek elsajá­títására, Gy. L. Bélyeg a világkiállításra A Magyar Posta a Rómá­ban sorra kerülő bélyeg-világ" kiállítás köszöntésére „Itália ’85 Bélyeg-világkiállítás” el­nevezéssel október 21-én há­rom darab 5 forintos — 15 forint össznévértékű — szel­vényes bélyeget tartalmazó kisívet hoz forgalomba. A bélyegképen római lát­képbe helyezve az 1960-as ró­mai olimpiára kiadott 5 lírás olasz bélyeg látható. A bélyeg alatt helyezkedik el a szel­vény, amelyen a bélyeg-világ­kiállítás emblémája találha­tó. (MTI) szabadultam, patkolókovács az első szakmám. Az üllő csengését soha nem felejtem. Az igazi zene a vasat szerető ember fülének, komponálni se lehetne szebbet. Jó megélhe­tést is ígért a műhely. Egy patkót már inaskoromban megcsináltam fél óra alatt, s az most. ahogy hallom, két­száz forintos munka! És hol vannak akkor még a míves kerítések, korlátok! És hol vannak már a sötét tűzű, varázsos kovácsműhe­lyek ... ? Itt-ott mutatóban né­hány, de a mai kovácsok zö­me már a nagyüzemben kere­si a boldogulást. Így tett Oravecz János is. Az acélgyár kovácsüzeme azonban halvány mása sem volt álmai műhelyének, nem sokáig volt maradása. Rákó- czi-telepi fiú lévén a bányá­hoz szegődött. Kitanulta a la­katosszakmát, gépeket javí­tott, aknagépész is volt. Ak­kor már épült a Vegvén­szer. hatodmagával próbáit itt szerencsét. A nagycsarnok tetőgerendáft, álmennyezetét még mawa is készítette. Vonzó volt az új gyár születése, ke­csegtető a külföldi munka lehetősége is. Részesült is be­lőle, készül most is. Komoly szaváról, megbíz­hatóságáról hamar megismer­ték a sokfelől összeverődött közösségben. Alig néhány esztendeje dolgozott a gyár­ban, s már bizalminak vá­lasztották. Magára vállalta vele a többiek sokféle nvűgét- baját-gondját, s úgy tűnik, vállán lesz az már ezután is. Három éve főbizalmi, s ko­molyabb meglepetést aligha hozhat a mostani választás sem. — Éppen ma délután lesz — mondja. — Ügy hallom, megint engem jelöltek a fi­úk... És ez azt jelenti, hogy ott­honi csöndes estéken megint lesz min studíroznia. A csa­lád azt látja, hogy ismét el- mélyülten tanulmányozza a plafont, hol ótt ő közben pénzt oszt, munkát szervez. — Műszakkezdéskor már késő a feladatokon gondol­kodni — magyarázza. — Előtte ki kell találni. hol kezdjük. hogy folytassuk, hogy klappoljon minden, és az embereknek mindig legyen munkájuk. De legjobban a pénzosztás tud kimeríteni. Pénzből soha nem elég. Már amit elosztásra megkapunk az sem. hát még, hogy kinek mennyi járjon belőle! Sokfé­le szempont van és sokféle igazság. A legfőbb azonban mégis az, hogy a legjobban húzó munkás részesedjen na­gyobb summával. Aztán ki- nek-kinek meg kell magva­rázni, úgy, hogy értse, miért pont annyit kapott. Hogy aki bosszankodik, az tanuljon is belőle, az élenjáró meg ked­vét ne veszítse. S, hogy a sa­ját lelkiismeretem se hábo- rogjon ... Vassal dolgozni — kemény munka. Az lett volna tán’ a kis falusi kovácsműhelyben is. itt, az óriás tartályok közt mindenképpen. Míg az ember fiatal, észrevétlen szinte, hogy a feladat nemcsak az agvat. de az egész szervezetet próbálja naponta. Idővel azon­ban intő jelek figyelmeztet­nek: kíméletesebben az erő­vel! Oravecz János már meg­kapta az első üzeneteket, kór­házi zárójelentések képében írásban is. A tempó lassítá­sának azonban még nem ér­kezett el az ideje. — Én ebben a gyárban egyszerű munkásemberként mindent elértem, amit egy fi­zikai dolgozó elérhet. Nem­csak azt, hogy szakmám után megélek, hanem azt is. hogy tisztelnek, megbecsülnek. Ki­tüntettek nem egyszer, nem : kétszer, ez is rangot ad, nem is csekélyét. Hanem az igazi mégis az. ahogyan a fiúk a '■ csoportból megszólítanak. Ja­ni bácsizik mind, még a nem­régiben nyugdíjba vonult sza­ki is. akivel aztán kölcsönö­sen így tiszteltük egymást. Amúgy nemigen érzem még . magam bácsinak, korom után sem vagyok az, a titulus in- : káfcb a tisztelet kifejezője. S • ha már az ember mindezt el­érte, hát a szintet tartani keli! S mert valahol mégis csak pihenni kell, hát a ház körüli ’ gyümölcsös permetezését fog­ta ritkábbra. Nem jó lélekkel . ezt sem, mert a fák is meg- . sínylik a kurtábbra vett'gon- 1 dozást. De a kenyérkereső , munka az első. oda kell az i erő java. Mert az után lett ember, s aközben hallgathatja — mi másnak zörej — a vas muzsikáját. Szemeli Márta

Next

/
Thumbnails
Contents