Nógrád, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-19 / 246. szám
Kovácsok a ruhagyárban A Salgótarjáni Ruhagyár lelkiismeretes, jól felkészült szakemberei garantálják az üzem kiemelkedő termelési eredményeit. A gyártószalagon dolgozók közül most kettőt mutatunk be. Kovács Hajnalka a legifjabb szakmunkásokat képviseli. Az idén szerezte meg végbizo nyítványát, friss tapasztalataival azonban már teljes értékű dolgozóként számíthat nak rá. Kovács Béiáné az egyik legnehezebb munkát, a vasalást látja el naponta. Ülve aligha végezheti el a rábízott teendőket, így fizikailag még többet vállal társainál. A tetszetős termékek viszont igénylik az odaadó szorgalmat. — kulcsár — Síéntermelesi helyzetkép Kedvezőtlen mérleg Nógrádban r A szeptemberi széntermelés a Nógrádi Szénbányáknál jóreai az igények alatt maradt. A szakmai tervtől közel húszezer tonnával maradtak ed, ami 78,9 százalékos teljesítésnek felél meg. Korántsem szívderítő, hogy a bányaüzemek közül egyiknek sem sikerült teljesíteni a tervet. Kanyás 10 630 tonnával értékesített kevesebb szenet, mint remélték, de Mén késén, Szorospatakon és a külfejtési bewryüzemben *s a vártnál rosszabb a hety- ®et. Az első háromnegyed év teljesítményeit vézsgáfova is vannak aggasztó jelenségek. 'Az első fél év kielégítő eredménye «tán a harmadik negyedévi gyenge teljesítmények miatt a vállalat 22 934 tonna szénnel adós a népgazdaságnak. A külfejtési bányaüzem 29 678 tonnával ugyan túlteljesítette a tervét, de nem tudta ellensúlyozni a mélyművelésű bányák lemaradását. Vágathajtásban hasonló a helyzet, mert az összesített tervet 80 százalékra sikerült teljesíteni, a lemaradás eléri az 1795 métert. Egyedül Szorospatakon vágták ki a nezet, ahol 199 méterrel túlteljesítették a vágatkészítési előirányzatot. Menkes 170 méteres lemaradása ebben a negyedévben még pótolható. A legnagyobb gondot az okozza, hogy Kányáson 1676 méteres lemaradás keletkezett. Nyilván felmerül a kérdés, hogy mi ennek az oka? Kányáson már július 1-től két, egyenként 90 méteres szélességű, önjáró berendezéssel biztosított, és egy 86 méter szélességű kézi fejtés üzemeltetését tervezték. Sajnálatos, hogy csak egy komplex és egy kéri fejtés dolgozott, sem tűfrteüepí- téssed, sem nagyobb teljesítménnyel nem tudták ellensúlyozni a kiesést a bányászok. Az önjáró berendezések különböző okok miatt nem készültek el idejében, és az első negyedév feszített termelési ütemét nem követte hasonló vágatkészítés, ami a fejtésre alkalmas szénvagyon alacsony szintjéhez vezetett. Szorospatakon a rossz fejtési viszonyok miatt a tervezettnél korábban kényszerültek arra, hogy awk Thübesen üzemeltessenek tömegtermelő munkahelyet. Gondot jeJewt az is, hogy a szállítás lehetőségei nincsenek összhangban a termeléssel. Ménke- sen — miként a többi bányában is — igen nagy gondot jelent a munkaerőhiány. A vágathajtásban általános tapasztalat, hogy a jö- vesztő-rakodó gépek kihasználása nem kielégítő. Előfordult, hogy öt vágathajtó gép hónapokon keresztül nem dolgozott. A gépek állását nemcsak az engedélyeztetési eljárások lassúsága okozta, hanem olykor az Is, hogy nem áftt rendelkezésre megfelelő munkahely. A jövőt tekintve a negyedík negyedévben feltétlenül javulás várható, elsősorban Kányáson. Bizonyára a korszerű jövesztőgépek kihasználtsága is emelkedik, és ez lehetőséget nyújt a vágatkészítési lemaradás mérséklésére. E derűlátó elképzelés mindenesetre csak fegyelmezett munkával, jobb munkaszervezéssel. a bányászok összefogásával valósítható meg. Az egységes értelmezés alapja lunhashetköznapok Akihez muzsikával szól a vas Másodszori paprikaszüret Másodszor szedik a fűszer- paprikát a szegedi tájkörzetben. Eddig ugyanis szerencsére nem voltak fagyok a Dél-Aiiőidön, s így az első szedés után a bokrokon maradt zöld csövek is beértek. Ezeket szedik most a nagyüzemi és háztáji földeken. 'ó közepes az idei termés, a minősége is jobb a sokévi átlagnál. Az eddig átvett paprika 85 százaléka első osztályú, magas festéktartalmú, kiváló fűszerezőképességű. A feldolgozó ipar munkáját nagyban megkönnyítik a szárítóüzemmel rendelkező, hagyományos paprikatermeiö gazdaságok: a Forráskúti Haladás Tsz. a Szegedi Üj Élet Tsz, a Pusztaszeri Hétvezér Tsz, valamint a Gorzsai Állami Gazdaság. Ezek a gazdaságok őrlésre alkalmas félkész terméket adnak át a szegedi feldolgozó vállalatnak, így a vállalat mentesül a nagy mennyiségű áru tárolásának gondjától. Ugyanakkor jól járnak a paprikaszárító üzemet fenntartó gazdaságok is. Olyan nagy mennyiségű vizet párologtatnak el a termésből, hogy a feldolgozó vállalathoz történő fuvarozás költség« harmadára csökkennek. A következő napok időjárása jelentősen befolyásolja az idei termés mennyiségét, de főleg minőségét. Ha nem lesznek mínusz 1—mínusz 2 foknál erősebb éjszakai-hajnali fagyok, akkor a bokrokon maradt csövek még tökéletesen beérnek, s eredményes lesz a másodszori szedés is. Hogy egyes sorsokra mi az igazán jellemző, azt legtöbbször bajos kihámozni az életút szövevényeiből. Oravecz Jánossal másként áll a helyzet. Az ő esetében legalábbis egy dolog azonnal szembetűnő: bő negyedszázados pályafutását mindvégig hűségesen kísérték végig a vas szólamai. Sokféleképpen szólt eddig a vas a most 45 esztendős lakatos csoportvezetőhöz, a Vegyépszer salgótarjáni gyárának munkásához. Beszéde néha muzsika volt, melynek már említésére is derűs mosoly fut át az arcán, de sokszor kíméletlen, kemény hang, ami visszhangzik a fülben. de még a bőrön is kellemetlen. fájó érzést okoz. Az irombán nagy tartályok, silók bizony nem finom muzsikát játszanak. Az éles, dongó hangot még annyi év után sem tudja megszokni Oravecz János. S ha ő nem is, de otthon, felsrófolva a tévé hangját, családja észreveszi: hallása is kárát vallja. — Mint gyerek, mindig arra vágytam, hogy egész életemben egv kis, falusi kovácsműhelyben kalapálhassam a vasat — meséli a ke- ménvkötésű, nagy darab férfi. S amit mond, az valóban meseszerű. — Egy ilven csodálatos, varázsos műhelyben NÓGRAD — 1985. október 19„ szombat N aigyon sok rmífik aansi, hogy a párt tagjai, a kommunisták egységesen értelmezzék helyzetünket és tennivalóinkat. Az egységes politikai megközelítés, az azonos alapokon nyugvó megítélés ugyanis feltétele az egyöntetű cselekvésnek, a feladatok egyazon irányba mutató megoldásának. Éneikül pedig — és ez túlzás nélkül állítható — a gazdasági, társadalmi, kulturális élet egyetlen területén sem léphetünk előbbre, egyetlen kérdést sem oldhatunk meg eredményesen. A párt politikai egységének ma és a következő években a XIII. kongresszus határozatai jel en tik —, s csak ezek jelenthetik — az alapját. A kongresszus állásfoglalásainak szellemében lehet minden kommunistának bármely felmerülő politikai kérdést elemeznie, abban a saját álláspontját kialakítania. Ahhoz azonban, hogy ezt megtehesse, nem elegendő pusztán a szándék, az erre való eltökéltség. Elengedhetetlen az is. hogy jól ismerje a kongresszus állásfoglalását, jól értse és értelmezze azt, s képes legyem alkalmazni a helyi, napi kérdések megoldása során. Látszólag mi sem egyszerűbb ennél — a kapu, úgy tűnhet, nyitva áll, döngetni feleslesleges. Hiszen a kongresszus előterjesztéseit, felszólalásait annak idején minden párttag figyelemmel kísérte, olvasta a lapokban, hallgatta a rádióban, a tv- ben. Mégis azt kell mondanánk: mindez aligha voitelég. Az emlékezel megőrzi e gvegy érzékletes fejtegetést, frappánsan megfogalmazott fordulatot, fel tudjuk idézni a tanácskozás szellemét, világos számunkra a kongresszus fő politikai mondanivalója — ez azonban nem egyenlő a kongresszus anyagának alapos ismeretével, annak elsajátításával. Ehhez nem elég az egyszeri meghallgatás, elolvasás, hanem szükség van a tanácskozásom elhangzottak módszeres átgondolására, beható, alapos tanaimányozására. Ezt a tanuhnányozást segíti, teltételeit biztosítja a most kezdődő pártoktatási év, amelynek alsóbb szinö tanfolyamain ebben az esztendőben mindenütt egységesen ez a témakör szerepel. Az oktatás magasabb szintjein —, amelyeket a káderképzés névvel szoktunk összefoglalóan jelölni — a tematika a hagyományos marad, de a tananyaghoz kapcsolva vagy kiegészítő foglalkozásokon itt is feldolgozzák a hallgatók a kongresszus anyagát. A pártpropaganda homlokterében tehát a most Induló oktatási évben a XIII. kongresszus mondanivalójának mélyebb megértése, az egységes értelmezés biztosítása áll — ez adja meg ennek az évadnak a sajátos arculatát, különleges feladatát. É ppen ez indokolja, hogy most valóban komolyan vegyük azt a sok éve hangoztatott —, de valljuk meg, sok pártszervezetben még mindig nem kellően átgondolt — követelményt, hogy a politikai oktatás nem kezelhető valamiféle elkülönült, a többitől elszigetelt feladatként, hanem a pártmunka szerves részének kell tekinteni, így kell szervezni, irányítani, törődni vele. Ha valaha, ez most sokszorosan igaz. mert ha a gyakorlati pártmunka eredményességét alapvetően meghatározza a feladatok naprakész ismerete, helyes értelmezése, akkor a pártoktatási tanfolyamok foglalkozásai nélkülözhetetlen, semmi egyébbel helyettesíthető eszközei annak, hogy az alapszervezet életének egyéb területein — a gazdálkodással való törődéstől a kádermuro- ikáig, a tömegszerveaetek politikai irányításától a munkahelyi demokrácia fejlesztéséig — a helyes mederben, a xni. kongresszus szenemében haladjon a munka. Ehhez elengedhetetlen, hogy a tanfolyamok résztvevői gondosan tanulmányozzák mind a kongresszus állásfoglalásait, mind a megértést és helyes értelmezést elősegítő — Társadalmi fejlődésünk időszerű kérdései címet viselő — központi tankönyvet, amely nyolc témakörre bontva elemzi a kongresszusnak a társadalom különböző területeire vonatkozó megállapí tásait, azok objektív alapjait és öszszefüggéseit. Ám ez a köve-’ telmény semmiképpen nem jelentheti, hogy ezeket valamiféle „bemagolandó” tananyagnak tekintsük. A foglalkozások akkor töltik be rendeltetésüket, ha cselekvést gerjesztő gondolkodásra serkentenek, a helyi teendők számbavételére késztetnek. A megértésnek gyakorlati tettekben, a helyes értelmezésnek az ügyet előrevivő, eredményes cselekvésben is tükröződnie kell. A kongresszus mondanivalóját épp ezért mindenütt a helyi politikai feltételeknek és szükségleteknek megfelelően indokolt feldolgozni. önkényesen váló-; gatni a kongresszus — egységes egészet alkotó — mondanivalójából nyilván nem sza-t bad és nem lehet. De a helyileg aktuális témákat kiemelni, különleges súllyal megvitatni, azoknak a kérdéseknek a megoldási lehetőségét mérlegelni, amelyek az adott pártszervezetben különösen sok munkát adnak, vagy az átlagosnál több problémát okoznak — ez mindenképpen hasznára válik a politikai és cselekvési egységnek. Nem szabad, hogy a propagandista ebben magára maradjon. Joggal vár hozzá folyamatos tanácsot, tájékoztatást, javaslatot a pártszervezet vezetőségétől, mint ahogy az is joggal igényelheti a foglalkozások vezetőitől, a pártmunka különböző területeinek irányításában hasznosítható információkat a fel* dolgozás, a kollektív gondolkodás tapasztalataira!!. A kongresszus mrndon párttaghoz szőtt, valamennyiük számára feladatokat szabott, ezért anyagának tanulmányozása is az összes párttag kötelessége. Az önképzés önkéntességet nem csorbítva, kívánatos, hogy minden kommunista figyelmét hívják fel: ha a korábbi években esetleg végig is járta a politikai oktatás különféle formáit, ezt a mostani témakört ezen a módon nem tanulmányozhatta, és fontos, hogy használja fel az intézményesen nyújtott lehetőséget az egységes cselekvés alapját adó ismeretek elsajátítására, Gy. L. Bélyeg a világkiállításra A Magyar Posta a Rómában sorra kerülő bélyeg-világ" kiállítás köszöntésére „Itália ’85 Bélyeg-világkiállítás” elnevezéssel október 21-én három darab 5 forintos — 15 forint össznévértékű — szelvényes bélyeget tartalmazó kisívet hoz forgalomba. A bélyegképen római látképbe helyezve az 1960-as római olimpiára kiadott 5 lírás olasz bélyeg látható. A bélyeg alatt helyezkedik el a szelvény, amelyen a bélyeg-világkiállítás emblémája található. (MTI) szabadultam, patkolókovács az első szakmám. Az üllő csengését soha nem felejtem. Az igazi zene a vasat szerető ember fülének, komponálni se lehetne szebbet. Jó megélhetést is ígért a műhely. Egy patkót már inaskoromban megcsináltam fél óra alatt, s az most. ahogy hallom, kétszáz forintos munka! És hol vannak akkor még a míves kerítések, korlátok! És hol vannak már a sötét tűzű, varázsos kovácsműhelyek ... ? Itt-ott mutatóban néhány, de a mai kovácsok zöme már a nagyüzemben keresi a boldogulást. Így tett Oravecz János is. Az acélgyár kovácsüzeme azonban halvány mása sem volt álmai műhelyének, nem sokáig volt maradása. Rákó- czi-telepi fiú lévén a bányához szegődött. Kitanulta a lakatosszakmát, gépeket javított, aknagépész is volt. Akkor már épült a Vegvénszer. hatodmagával próbáit itt szerencsét. A nagycsarnok tetőgerendáft, álmennyezetét még mawa is készítette. Vonzó volt az új gyár születése, kecsegtető a külföldi munka lehetősége is. Részesült is belőle, készül most is. Komoly szaváról, megbízhatóságáról hamar megismerték a sokfelől összeverődött közösségben. Alig néhány esztendeje dolgozott a gyárban, s már bizalminak választották. Magára vállalta vele a többiek sokféle nvűgét- baját-gondját, s úgy tűnik, vállán lesz az már ezután is. Három éve főbizalmi, s komolyabb meglepetést aligha hozhat a mostani választás sem. — Éppen ma délután lesz — mondja. — Ügy hallom, megint engem jelöltek a fiúk... És ez azt jelenti, hogy otthoni csöndes estéken megint lesz min studíroznia. A család azt látja, hogy ismét el- mélyülten tanulmányozza a plafont, hol ótt ő közben pénzt oszt, munkát szervez. — Műszakkezdéskor már késő a feladatokon gondolkodni — magyarázza. — Előtte ki kell találni. hol kezdjük. hogy folytassuk, hogy klappoljon minden, és az embereknek mindig legyen munkájuk. De legjobban a pénzosztás tud kimeríteni. Pénzből soha nem elég. Már amit elosztásra megkapunk az sem. hát még, hogy kinek mennyi járjon belőle! Sokféle szempont van és sokféle igazság. A legfőbb azonban mégis az, hogy a legjobban húzó munkás részesedjen nagyobb summával. Aztán ki- nek-kinek meg kell magvarázni, úgy, hogy értse, miért pont annyit kapott. Hogy aki bosszankodik, az tanuljon is belőle, az élenjáró meg kedvét ne veszítse. S, hogy a saját lelkiismeretem se hábo- rogjon ... Vassal dolgozni — kemény munka. Az lett volna tán’ a kis falusi kovácsműhelyben is. itt, az óriás tartályok közt mindenképpen. Míg az ember fiatal, észrevétlen szinte, hogy a feladat nemcsak az agvat. de az egész szervezetet próbálja naponta. Idővel azonban intő jelek figyelmeztetnek: kíméletesebben az erővel! Oravecz János már megkapta az első üzeneteket, kórházi zárójelentések képében írásban is. A tempó lassításának azonban még nem érkezett el az ideje. — Én ebben a gyárban egyszerű munkásemberként mindent elértem, amit egy fizikai dolgozó elérhet. Nemcsak azt, hogy szakmám után megélek, hanem azt is. hogy tisztelnek, megbecsülnek. Kitüntettek nem egyszer, nem : kétszer, ez is rangot ad, nem is csekélyét. Hanem az igazi mégis az. ahogyan a fiúk a '■ csoportból megszólítanak. Jani bácsizik mind, még a nemrégiben nyugdíjba vonult szaki is. akivel aztán kölcsönösen így tiszteltük egymást. Amúgy nemigen érzem még . magam bácsinak, korom után sem vagyok az, a titulus in- : káfcb a tisztelet kifejezője. S • ha már az ember mindezt elérte, hát a szintet tartani keli! S mert valahol mégis csak pihenni kell, hát a ház körüli ’ gyümölcsös permetezését fogta ritkábbra. Nem jó lélekkel . ezt sem, mert a fák is meg- . sínylik a kurtábbra vett'gon- 1 dozást. De a kenyérkereső , munka az első. oda kell az i erő java. Mert az után lett ember, s aközben hallgathatja — mi másnak zörej — a vas muzsikáját. Szemeli Márta
