Nógrád, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-14 / 241. szám

.............................................................................................................................................................................................................. .........................................................................................—— H étfői magazin... „ Hétfői magazin .. n Hétfői magazin... »-...............-.......—................ .............—.................—............- - ............ ■ ------ ------ i ■ i i ■■ I smerőstől ismerősig Megkerült a kakas Óvó néni, trombitálj! „Pont, pont, vesszőcske, kész is már a fejecske. Kicsi nyaka, nagy a hasa, kész is már a török- basa.” .a tari óvoda maroknyi kis­csoportosa mondta a versikét, é? rajzolta a pálcikából és kör­ből álló figurát Nagy István­ná óvónő vezetésével. — Betegség miatt most csak nyolcán vannak a huszonötből, de akik itt játszanak, jóked- vűek, kedvesek, fogékonyak minden új dologra. Nekik még nincs csoportfoglalkozásuk, le­ülök közéjük, elkezdek va­lamit csinálni, például gyur­mázni és ők bekapcsolódhat­nak. Nagyon szeret gyurmáz­ni, rajzolni ez a csoport és van még egy nagyszerű tulaj­donságuk: rendkívül jó hallá- s szinte valamennyi kisgye­rek. Sokszor furulyázok ne­kik — ezt kedvelik a legjob­ban —, eljutottam velük már arra a szintre, hogy ha elját­szom a kezdő dallamsort, szin­te azonnal kitalálják, hogy melyik nótáról is van szó. Ilyenkor elénekeljük közösen. Bár minden alkalommal be­mutatom a hangszerem, leg­többször így kérlelnek: Zsuzsi óvó néni, trombitáljál nekünk! — Az egyik sarokban jóval több a játék, a bábu, mint a terem többi részén. — Ez a mesesarok — veze­tett egy kis pádhoz —. Aki nem fér már el a lócán, az széket hoz magának, úgy hall­gatja a mesét. Kezemre húzok egy-egy bábut és azzal ját­szom — Én vagyok a Maci Laci — bólintott egy kesztyűs bábbal. — Az állattörténete­ket imádják. Van egy mese, A három pillangó, lassan már jobban ismerik mint én, még­is újra és újra el kell mon­danom. A gyerekek képesek minden egyes alkalommal át­élni a mesét. Hiába tudják, hogy mi lesz a vége, drukkol­nak a főhősnek, teljes erővel izgulnak végig. — Nem bújik paraván mö­gé a bábbal? — Amikor a gyerekek még 3—4 évesek nem, mert meg­ijedhetnek, ha nem látnak. Ha nagyobbak lesznek, csak akkor lehet függöny m«gé menni. A mesesarok mellett van a fodrászrészlegünk — mutatott tovább —, tükör előtt fésülhetik egymást. Mindenféle felszerelésünk van. csak kicsi­ben és műanyagból. Szívesen játszik vele szinte minden csoport. — A falon lévő tárgyak kö­zül sok arról tanúskodik, hogy felnőtt ember munkája. — Szeretek kézimunkázni, rajzolni, filckivágásokat készí­teni, makramézni, s ezeket ki­teszem a falra. Sokszor hoz­zásegíti a gyerekeket a kü­lönböző ismeretek megszerzé­séhez is. Most november he­tedikére készítem fel őket. Azért vannak már zászlók a falon. — Egy ilyen komoly törté­nelmi évfordulót megérthetnek a csöppségek? — A részletes történetét, je­lentőségét, eredményeit ter­mészetesen nem, de ha az ő szintjükön elmesélem nekik, figyelnek, és érzik: ez a nap, nem olyan, mint a többi. Eh­hez hozzásegítünk külsőségek­kel is. A nagy októberi for­radalom ünnepén pöttyös szok­nyában, fehér blúzban vannak a lányok, a fiúk is hószínű inget viselnek. Közösen éne­kelünk és elmegyünk kis pa­pírzászlókat tűzni a szovjet hősök sírjára. — Óvó néni, szép? — kér­dezte egy barna szemű kis­lány, miközben kis gyurma­szobrocskáját az asztalra tet­te. — Gyönyörű — simogatta meg a fejét —, csináljál csi­gabigát is! Olyant, amilyent én készítettem tegnap — magya­rázta a kislánynak, és az asz­talhoz kísérte, aminek a töb­bi kisgyerek úay örült, hogy nem is engedték visszajönni. Ügyes mozdulatokkal meg­gyúrt egy piros gyurmavirá­got és elmondta, hogy a kö­vetkező Ismerőstől ismerősig- ben kertészről olvasna. Vankó Magdolna KP VOSZ kulturális napok At idén októberben huszon- ötödször rendezte meg a Keres­kedelmi, Pénzügyi és Vendéglá­tóipari Dolgozók Szakszervezete a megyei kulturális napokat. Az egy hónapos eseménysorozat cél­ja — a hagyományoknak megfe­lelően —, hogy tartalmas, jó programokkal segítse a dolgozók művelődését. Évfordulók jegyé­ben zajlanak a rendezvények: megemlékeznek felszabadult ha­zánk negyven évéről és a KPVDSZ nyolcvanöt esztendejé­ről. Tizenöt Nógrád megyei vállalat részese a változatos programok­nak. Szinte mindegyik helvszenen lesznek szellemi vetélkedők álta­lános műveltségi és az évfordu­lókhoz kaDcsolódó kérdésekkel. Sok helyütt a szakmai tudást mérik össze versenyen. A Nóg­rád Megyei Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat mintegy hat­van dolgozója vett részt október 6-án, VIT-élménybeszámolón. Ha­sonló összejövetelt terveznek 16- ára a vendéglátó-vállalatnál. A kulturális napok programjában több kirándulás szerepel, zömük budapesti múzeum-, Országház- vagy színházlátogatás. Több he­lyen találkoznak a dolgozók ne­ves emberekkel, például nemrég a Pásztó és Vidéke Áfész Nyá- rádi Pétert, a rádió külpolitikai munkatársát hívta meg fórumra, a Börzsöny Áfész Rétságon Czene Béla fafaragó művészt látta ven­dégül. A szórakozás sem marad ki a kínálatból. Az Egyesült Áfész munkatársai 4-én Régi idők humora címmel láttak színházi előadást Szécsényben. másnap a kisterenyei művelődési házban nóták csendültek fel az Egyesült Zagyvavölgve Áfész közönségé­nek. A megyei vendéglátósok 28­ára Nagy Bandó András humo­ristát várják. Nagy sikert aratott a Salgótarján és Vidéke Áfész október 8-i divatbemutatója. Az eddigi tapasztalatok szerint mindenhol nagy érdeklődés kísé­ri a megmozdulásokat. A szerve­zők elégedettek a részvételi aránnyal, ami azt bizonyítja, hogy nem volt hiábavaló az ér­deklődés előzetes felmérése alap­ján alakítani a programokat. A hónap végéig tartó kulturá­lis napok hátralevő eseményei közül egy emelkedik ki: október 24-én Salgótarjánban. a keres­kedelmi és vendéglátóipari szak­munkásképző iskolában a KPVDSZ Nógrád megyei bizott­sága megrendezi a szakmunkás- tanulók szavalóversenyét, ame­lyet a felnőttek hazánk utóbbi negyven évét átfogó vetélkedője követ. Szilre fi Nem mindennapi csapat keltett szinte naponta feltű­nést a múlt héten Pásztó ut­cáin. Szamaras kordén, jelmezes kikiáltó gyerekek kíséretében kisbíró járta a várost: szüre­ti vigasságokra hívogatták a település apraját-nagyját. A múlt héten másodszor rendezték meg a fiatal nógrá­di városban a szüreti vigas­ságokat. Tavaly született az ötlet, hogy újraélesszék a kör­nyék elfelejtett .borünnepi szokásait. Az első sikeren fel­buzdulva az idén az egész vá­ros megmozdult már az elő­készületek időszakában. A ta­nács, a párt- és tömegszerve­zetek, a helyi téesz, a borgaz­dasági kombinát, az iskolák jó partnerei voltak a szerve­zésben a Lovász József Mű­velődési Központnak. vigasságok Az. első nagy rendezvény, a kistermelőibor-verseny, múlt szerdán kezdődött. Majdnem tucatnyi szőlősgazda borát zsűrizték. Aznap délután a kolostor épületében Guthy Éva estjén népdalok, virágénekek, szüreti dalok csendültek fel. Pénteken Érik a szőlő címmel Márkus Ica és Lovass Lajos dalolt magyar nótákat a mű­velődési házban. Szombaton délelőtt gyerekek rajzolták aszfaltra a romkertben szü­reti élményeiket. Délután a kicsiket Varga Kata és Bor- sányi Irén hozta lázba Zene- szana, bona-szét című vidám műsorával. Este a ' losonci Ipoly néptáncegyüttes kedves­kedett fellépésével a pásztói­aknak. A vigasságok csúcspontját a vasárnapi események jelentet­PászfÓH ték. Kora délután színpompás felvonulás indult a művelődé­si ház elől végig a városon! Miután a vidám emberpereg megérkezett az ABC előtti parkolóba, a felvonuló művé­szeti csoportok egymás után mutatkoztak be változatos produkciókkal a közönségnek. A vigasságok befejezéseként rendezett esti szüreti bálon egy másik új magyar város, Szeghalom formációs tánc­csoportja szalontáncokkal szí­nesítette a mulatságot. Jelme­zesek idézték a régi bálok hangulatát, a bíró és bírónő szőlőkoszorút adott át Kubi- nvi Attilának, a borverseny győztesének. Végül megkerült az ellopott kakas is. melynek történetével a kikiáltó gve- rekek járták az utcákat a hé-' ten: tombolán sorsolták ki fő-' díjként Kollektív önzetlenség Szín pont pás díszmadarak Ötödik alkalommal rendez­tek díszmadár-kiállítást Sal­gótarjánban, a Kohász Műve­lődési Központban, október 11—12—13-án. Tizenkét te­nyésztő csaknem háromszáz szárnyas kedvencét mutatta be, a népes nézőseregnek. A trópusi hangulatot árasztó ki­állítóteremben a papagájok­nak mintegy tíz változata röpködött, voltak kanárik — tucatnyi színben, zebrapin­tyek, sirálykák és más madár­fajok valamennyi földrész képviseletében. A kiállításon vásárolhattak is madarakat a látogatók, s kapható volt a díszmadártartás sokféle se­gédeszköze. Hogyesi János új kötete Békéscsabán, a Békés Me­gyei Tanács kiadásában meg­jelent a most 86 éves Hegye- si János. Az utak őre című kötete. E könvv a füzesgyar­mati költő-politikus váloga­tott verseit, cikkeit, vissza­emlékezéseit tartalmazza. Minden diák csatlakozott a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedel­mi Szakközépiskolában ahhoz az akcióhoz, amelyet a Vö­röskereszt hirdetett meg szep­temberben, a nemzetközi ifjú­sági év alkalmából. Az euró­pai vöröskeresztes kampányt a rászoruló országok fiataljai­nak megsegítésére hirdették meg. s a salgótarjáni közép­iskolában minden tanári irá­nyítás nélkül, a negyedik osz­Vállalkozók és kistermelők kétnapos találkozója kezdő­dött meg vasárnap Szombat­helyen, a vásárcsarnokban. Ez alkalomból Vevők vagyunk és szerződést kötünk címmel kiállítás, valamint építőanyag­bemutató és népművészeti vá­sár is nyílt. Kiállították gyártmányaikat az ország különböző vidékein működő ipari szövetkezetek, kisiparosok, bemutatta árukí­nálatát a Tüzép, a Ferrovill és a Kisipari Termeltető Vál­lalat, s elhozta termékeit az tályos Lőcsös Ildikó, jó szerJ vezőmunkája nyomán ön­kéntesen csatlakoztak az ak­ció jelszavához: Részvétel^ fejlődés, béke. A diákok ösz- szesen hétezer forint érték­ben vásároltak segélybélyege­ket, az összeget a városi Vö­röskereszt-szervezetnél fizetik be. A zsebpénzekből befolyt adomány sorsáról, a pénz konkrét felhasználásáról ké­sőbb tájékoztatják a tanuló-' kát. osztrák Oberwarti Szövetkeze^ tek Áruháza. Több vállalat és intézmény tanácsadó szolgála­tot szervezett a látogatók szá­mára. Tíz áfész hetven kister­melője zöldségféléket, gyű-' mölcsöt és kisállatokat — ga­lambokat, nyulakat, baromfit — mutatott be. Hétfőn szakmai nappal zá­rul a találkozó. Ekkor kötnek szerződéseket egymással a kü­lönböző termékek gyártására a vállalatok, szövetkezetek képviselői, valamint a kisipar rosok. (MTI) Vállalkozók és kistermelők találkozója Pálma alatt Lakóház-fel újít ás Balassagyarmaton A pincérgyerek hirtelennőtt lakli. Arca pettyes a piros pattanásoktól. Az ilyeneket az ántivilágban addig nem en­gedtek vendégközeibe, amíg ad egy: meg nem ettek félki- lónyi élesztőt, ad kettő: amíg le nem tűnt róluk a bibir- csóközön. Ha mégse, akkor mosogattak, vagy a séfnek se­gítettek a konyhában (a gőz amúgy jót tesz a miteszerek- íiek, puhítólag hat). Egyedül ülök a behemót miskolci étteremben. Délidő, ebédidő mégsem jön senki. Nincs miért sietni, sem ne­kem. sem a pincérgyereknek, aki az imént elébem tette az étlapot. Szép étlap, szép étte­rem. patinás, talán az egyik legrégebbi a régi szép ven­déglátós időkből. Csak éppen senki sem ebédel benne. Ne­gyedórát nézegetem az étlapot, de így sem leszek okpsabb, mert alig látom a betűket, a szemüveg meg otthon maradt. Nem gondoltam reggel, hogy ma még olvasni fogok, még­hozzá kolléga művét: étlapot. Az étlaDÍró ugyanis a kollé­gám. Naponta leül a géphez, éppen úgy mint én, és napon­ta leírja a maga adagját, pen­zumát; az étlap és a hírlap rokon vonásaira már rá sem kell mutatnom. Annyi válto­zatosság az újságban is van mindenkor, mint amennyi az étlapban. ,,Hozzon nekein, ké­rem. . . Maga mit evett ebéd­re?” változtatok valamit a stí­luson. „Húsgombóclevest és csirkemájat, pirítva, burgonya- körettel, káposztasalátával és egy tonikot ittam még. ..” — mondja a srác, mintha ven­déglátós leckét sorolna. Nem is csodálkozik. Nálamnál sok­kal buggyantabb vendégek is megfordulhatnak errefelé. Meg másfelé is. „Ez valami szak­mai koszt, vagy kérhetem én is ugyanazt?” kérdezem őszin­te érdeklődéssel a hangom­ban. „Persze, rajtá van a lis­tán, hozzam akkor. ..?” mond­ja és már megy is. Így mond­ja: lista. A listaíró azonban nem a kollégám. Akkor érke­zik a négytagú (két pár) vi- háncos társaság az étterembe, amikor a gyerek eltűnik a konyha irányában. Nem elő­ször járhatnak itt: a két úgy­nevezett ..mai típus” az obii­gát harcsa bajusszal, butikgön­cökben és a két vihorász sző­ke. Hordhatják egymás ruháit, annyira egyformán kiélt az alakjuk (a részletek nem ér­dekesek). Beülnek cseppnyi tanácsta­lanság nélkül a pálma alá. A magasabbik azonnal „elmarja” a nőt és hosszasan le sem száll róla. Szexuális tovább­képzés, „csolkölózásból” met­szett csillárok és pálmafa alatt Miskolcon délidőben a legpati­násabb étteremben. A másik kettő úgy vihog, mintha csik­landoznák az asztal alatt. Kár. hogy a pattanásos pincérgye­rek nem látja. így mit fog ta­nulni a szerencsétlen? Jenő úr, a főnök (a pincérgyerek főnöke, a főpincér?, nem tu­dom, ma is létezik-e még ez az intézmény?) azonban látja. Skéles mosollyal közelít, elő­írásszerűén, szépen mozog öreg csontjai ellenére, oda áll, ahova kell, négy étlapot oszt ki nem egyet, ahogy dukál, félrehajtott fejjel hallgatja a komplikált rendelést, meghaj­lással távolik. . . „Na” mon­dom magamnak, mert más nincs a közelemben „ezek ak­kor valakik lehetnek, de az is lehet, hogy csak egyszerű mis­kolci milliomosok”. Jön a gye­rek, kiszolgál engem is, eszem az ebédjét, nem is rossz. Az­tán hallom, ^mint Jenő úr azt .súgia a kölyöknek „vi­gyázz Zsoltiba mindenre, mert ezek a főnök barátai...!” A főnök valahol az irodá­ban körmöl. A társaság fo­gyaszt mindent, amit egy ki­adós ebédre fogyasztani illik, vörös bort isznak, desszertet csipegetnek, jókat vihognak úgyszólván mindenen. „A fő­nök barátai?” kérdezi halkan Zsoltika. a mitesszertulajdonos pincérfiú. szent borzadállyal és közben nagyon igyekszik. A társaság valóban jól fest a pálma alatt. Nem szakma­beliek, az biztos, mert valami nagyobb bevételről cserélnek eszmét két falat és korty bor között. Megeszem a csirkemá­jat (tyúk volt inkább, öreg) fizetni készülök, mert még sok dolgom van, de elkések az in­téssel. A két csáninger kétol- dalról hajlong a társaság asz­talánál a pálma mentén. „Fi­zetni!!!” száll a teremben a sztentori (ötven emberhang erejű, lásd Trója ostromát) hang a pálma tövéből. „Kér­ném tisztelettel, volt ugye­bár. . kezdené Jenő úr. A magasabbik férfi közbevág, le­inti. — Ne stfapálja magát öre­gem, hol a főnők, a kuckó­ban? Jenő úr megszeppen, így nyugdíj előtt, a hangerlit át­csapja a másik karjára és ve­zeti az urat az irodába. Nyit­va az ajtó, Zsoltika is látja asztalleszedés' közben, amit én — nem fizet csak bratyizik egvet a kedves vendég. „A fő­nök barátai. ..” mondja más hangon a pattanásai alatt. De ő még tanuló. T. Pataki László Balassagyarmaton ebben az évben 217 lakást újítottak, il­letve újítanak fel az év végé­ig a városgazdálkodási válla­lat szakemberei. A bérlaká­sok közül negyvenet — ötször többet a tervezettnél — tet­tek komfortossá, s 12 tetőté­ri otthont is kialakítottak. Ezekre a munkálatokra 46 és Tűzhelygyár termékeinek 60 százalékát, a korszerű gáz­készülékek, főző- és fűtőbe­rendezések teszik ki. A Kombi típusú, hazai üzletek­ben kapható legkorszerűbb típust gázkimaradás esetére thermoelektromos biztosítás­sal látják el. Luxus kivitel­ben is készül, ezen már köz­ponti gyújtóberendezés is van. A korszerű típusok mellett hagyományos széntüzelésű asztali főzőkészülékeket és millió 851 ezer forint jut a tervidőszak végéig. HárommiH lió híján harmincmilliót for­dítottak karbantartásra. Eb? bői a pénzből nem keveset a város központjában levő mű­emlékek és műemlékjellegű épületek csinosítására költöt­tek. különböző teljesítményű kály­hákat is gyártanak. Mindkét termékből képesek akár az egész hazai kereskedelmet el­látni. Gyártmányaik csaknem 10 százaléka külföldi megrende­lőkhöz kerül. Tizenöt éve van­nak jelen a nyugatnémet pia­con, ahová háztartási főző- és fűtőkészülékeket, valamint ön­tött árukat szállítanak. Emel­lett jelentős tételben adnak el Jugoszláviának alkatrésze­ket. 5 j NÓGRÁD — 1985. október 14., héttő 4 nyugati piacon is megállják helyüket A Salgótarjáni Vasöntöde I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents