Nógrád, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-09 / 211. szám
FőFdek parlagon 19 ezer hektár ■Nem hasznosítjuk kellően a termőföldet. Első ránézésre ez derül ki a MÉM Földügyi és Térkénészeti Hivatalának adataiból. A közelmúltban a földhivatalok. a tanácsok és a mező- gazdasági nagyüzemek szakemberei bejárták a határt, szemléken ellenőrizték a földhasznosítás helyzetét. Azt tapasztalták, hogy a megműveletlen terület, vagyis amelyikhez hozzá sem nyúltak, a tavalyihoz képest a duplájára — 19 ezer hektárra — nőtt. A május 31-én éppen vetetlen terület pedig csaknem a háromszorosa — 120 ezer hektár — az előző évinek. A föld pedig — a tulajdonformáktól függetlenül — nemzeti kincs, hasznosítását törvény írja elő. Fity- tyet hánynának erre a használói? Nem erről van szó. A statisztika ugyanis csalóka. Ha a számok mögé nézünk, kiderül, milyen sok oka lehet a hasznosítatlanul maradt területek növekedésének. A mezőgazdasági szakemberek előszeretettel hivatkoznak az időjárásra, ám ezúttal valóban sok helyütt amiatt sem tudtak földjeikhez nyúlni. Amikor például a szemlézőbizottságok járták a határt, megközelítően 10 ezer hektárt víz borított, kiűzve onnan a nehéz traktorokat, munkagépeket. A vetés elmaradásáért sem csak a gazdaságok okolhatók, mert több mint 85 ezer hektárt ért elemi kár, 4 ezer hektáron rizstelepet készítettek elő, s lehetne még sorolni a felmentő okokat. Az idén hasznosítatlanul maradt földek nagy részéért tehát az időjárás felelős, ám nemcsak a természet okolható. Nem járt szántóvető ember ott sem — mint más esztendőkben —, ahol meredek a hegyoldal, köves a talaj, s nehezen fogadja be az ekét, vagy szétaprózott a terület, s emiatt nem gazdaságos a művelése. A szakemberek ugyanis pontosan számba veszik, érdemes-e pénzt költeni a terület hasznosítására. Azok a gazdaságok például támogatást kapnak, amelyek mástól átvett parlagot íöljaví- tanak, majd szántóföldként kezelnek. Ennek összege 10 ezer forint hektáronként, s ez az esetek nagy részében még a költségeket sem fedezi. Pedig a gazdaságok joggal várják ráfordításaik ellenértékét, hiszen nekik a föld hasznából kell megélniük. A statisztikusok gondosan elszámolnak arról, miként maradhatott hasznosítatlanul a magyar földnek egy kis része. Meg is kell tenniük ezt, hiszen, akik saját hibájukból mulasztják el a föld művelését; büntethetők. A nagyüzemeknél a föld aranykorona-értékének ezerszerese a bírság, a magántulajdonban levő területeket pedig állami tulajdonba veszik. A földhivatalok szakemberei szerint azonban a büntetés olyan ritka, mint a fehér holló, mert a gazdálkodók nagy többsége igyekszik úgy bánni a földdel, ahogy azt nemzeti kincsünkkel tennie kell. Némelykor azonban a már majdnem biztos haszon is elenyészik. Közismert panasz például, hogy aratás előtt néhány héttel a kalászoló búzatáblán megjelennek a gáz- vagy a villanyszerelők, s csöveket fektetnek, oszlopokat állítanak. Még ha a kárt megtérítik is — bár arra is van példa, hogy csak bírósági döntés után —, a földet szerető ember csalódását ezzel a pénzzel sem lehet kiegyenlíteni. A föld ésszerű hasznosítása ugyan a tulajdonosok feladata, ám megóvása már másoknak, iparban és szolgáltatásban dolgozóknak is ad teendőt. Bátran mond- liatjuk: társadalmi ügy. V. Farkas József A SIKK Női Ruházati Szövetkezet varrodát üzemeltet Lu- dányhalásziban. A hazai ellátás mellett NSZK- és holland rendelőknek is gyártanak női ruhát az itt dolgozó lányok, asszonyok. Fotó: Rigó Vfältozo megítéics Vita a településfejlesztési hozzájárulásról Az utóbbi hetekben számos kerületi népfrontbizottság szervezett vitát a település- fejlesztési hozzájárulás bevezetésével kapcsolatban. Testületi üléseken, értekezleteken és városkörzeti tanácskozásokon tekintették át a hozzájárulás lakossági fogadtatását, és az ezzel összefüggő népfrontfeladatokat. Az eddigi tapasztalatok összegzése azt mutatja, hogy a hozzájárulás társadalmi megítélése ' kerületenként is változó. A városkörzeti tanácskozásokat rendkívüli érdeklődés kíséri és a résztvevők számos javaslattal — nemritkán bírálattal — egészítik ki a kerületi tanácsok elképzeléseit. Kétségtelen, hogy legtöbben megértették a településfejlesztési hozzájárulás bevezetésének társadalmi fontosságát, de a megfogalmazott célkitűzések — azaz, hogy mire fordítják majd a pénzt — már nem mindig találkoznak egyetértéssel. Sokan más létesítmények megépítésére tesznek javaslatot, emlékeztetve arra, hogy ésszerűbb gazdálkodással, jobb munkavégzéssel a tanács saját költségvetéséből és az erőforrásokból is többre telne. Többen kifogásolták, hogy eddig meglehetősen kevés, pontos információt kaptak az érdekeltek arról, hogy mekkora lesz a hozzájáruiás, mi a feltétele a mentesítésnek, illetve milyen módon ellenőrzik majd az anyagiak \ fel- használását. Gyakori probléma az is, hogy egy-egy fővárosi kerület különböző részeinek lakói figyelmen kívül hagyják a többi terület fejlesztési elképzeléseit. Több helyen kifogásolták, hogy a nagyobb összeget igénylő beruházást most is a kerütet központjában akarják megvalósítani, és megint kevesebb jut a külső részekre, holott itt a legnagyobb a lemaradás. A kerületi népfrontbizottságok tapasztalatai egyértelműen azt mutatják, hogy ahol kellően átgondolt, a lakosság érdekeivel találkozó célokat fogalmaztak meg, ott az emberek — ha nem is kitörő lelkesedéssel — megértéssel vették tudomásul a kezdeményezés szükségességét. Erre utal az is, hogy számos társadalmimunka-felajánlás született és többen jelezték; készek segítséget nyújtani a nyugdíjasházak, vagy a gyermekintézmények létrehozásához. (MTI) ' Oagyltó alatt A nyifvaftartás Idén májusban a Belkereskedelmi Minisztérium rendeletben szabályozta a boltok nyit_ v^tartását, A korábbi szabályozásnál lényegesen szigorúbb hangot megütő rendelet azt mondja ki, hogy az üzletek kötelesek hat napon át nyitva tartani, kivéve azokat az 1—3 személyes kisboltokat, melyek a szabadnapokat csak ötnapos nyiívatartássai tudják a dolgozóknak kiadni. Ez esetben azonban a helyi tanácstól kell engedélyt kérni a rendeletben megszabottól rövidebb nyit- vatartásra. A kereskedelemben manapság kevés az üzlethálózat bővítésére szánható fej (észté.-.! lehetőség. A vásárlási alkalmat tehát elsősorban a meglevő egységek jobb kihasználásával lehet bővíteni. Nem titkolt célja a rendeletnek az sem, hogy a vevő munkaidőn túl is bővebb vásárlási lehetőséget élvezhessen. Éppen ezért nemcsak az élelmiszerboltokra. hanem az iparcikk- es a gyári mintaboltokra is kiterjed a rendelet. A kereskedelmi szakmában dolgozók természetesen nem örülnek ennek, hiszen korábbi helyzetükhöz képest ez most visz- szalépés. Közülük számosán fe! is keresték az illetékes tanácsot, iparkodván felmentést kapni a hatnapos nyitvatartás alól. A kisboltok esetében ez érthető is, hiszen velük maga a rendelet is kivételt tesz. Engedélyt azonban ők is csak akkor kaphatnak, ha a településen ezzel nem hiúsul meg az alapvető élelmiszerek beszerzési lehetősége. A rendelet fogadtatásának tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy nemcsak a kifejezetten kis üzletek próbálkoznak a külön engedély megszerzésével. Kteresik a nagykapu mellett á kicsit azok a boltok, melyek esetében egyáltalán nem az ötnap nyitva- tartáson múlik a dolgozók szabadnapjának kiadása. A kemény szigor alóli kibújás természetes erpberi gyengeség, az ehhez fűzött magyarázatok mellett azonban már nem lehet szó nélkül elmenni. Mire is hivatkoznak az engedély után lótó-futó nagy üzletek? „Megszokta már a lakosság az ötnapos nyitvatartási, úgysincs nagyobb forgalom" — bizonygatják, s ettől, ahogy mondani szokás, felmegy a pumpa. Hiszen hivatkozhatnának sok mindenre, csak ne éppen a vásárlóra, aki számtalanszor toppan meg bosszúsan a bezárt boltajtó előtt, aki délutánonként szeretne nyugodtan, kapkodás nélkül vásárolni, anélkül, hogy tapintatos villanyoitogátással figyelmeztetnék, záróra van. odakinn tágasabb. S hogy amúgy sincs forgalom? Persze', hogy nincs! Hogy lenne, ha egyszer zárva tartanak?! Jelenleg még tartanak az engedélyeztetés körüli viták, folynak a fellebbezések. A viták lezárásának mikéntjétől teljesen függetlenül egy dolgot bizonyossággal állíthatunk: a lakosság sokkal gyorsabban meg fogja szokni a hosszaik) nyitvatartási időt, mint ahogyan kényfelen volt beletörődni az el-- lenkezőjébe! — szendi — Próbaüzem a pannonhalmi téglagyárban Megkezdődött a próbaüzem az. Észak-dunántúli Tégla-, és Cserépipari Vállalat korszerűsített pannonhalmi téglagyárában. Az évtizedek óta működő üzemet csaknem 80 millió forintos költséggel fejlesztették. A Győr Megyei Állami Építőipari Vállalat egy 4500 négyzetméteres alap- területű, kéthajós csarnokot emelt, abba helyezték el a nagy. teljesítményű gépeket: egyebek között az NDK-beli gyártmányú prést és azokat az automata berendezéseket, amelyek emberi kéz beavatkozása nélkül rakják kocsikba a nyers téglát, s továbbítják a szárítócsatarnába. Ezekben a hetekben azt vizsgálják, hogy a berendezések képesek-e azokra a teljesítményekre, amelyeket elvárnak tőlük. A felújított gyár várhatóan október közepén kezdi meg a nagyüzemi termelést. A berendezéseket a tervek szerint két műszakban üzemeltetik majd. Irányításukhoz, ellenőrzésükhöz 50 dolgozóra lesz szükség. Az eddigiekhez képest teljesen újszerű feladat ellátására időben felkészítették őket. A pannonhalmi téglagyár a fejlesztés eredményeként jövőre már 12 milliót gyárt a keresett kisméretű téglából. (MTI) Könyv a kaposvári tanácskozás anyagáról „A 80-as évek kapitalizmusa: válság és kiútkeresés” címmel az idén február 6—7- én Kaposvárott megrendezett országos elméleti tanácskozás anyaga a napokban megjelent a Kossuth Könyvkiadó gondozásában. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának agitációs és propagandaosztálya, valamint az MSZMP Somogy Megyei Bizottsága szervezésében megtartott 'tanácskozásról beszámoló kötet közli Lakatos Ernőnek, az MSZMP KB osztályvezetőiének megnyitó beszédét; tartalmazza a plenáris és a szekcióüléseken elhangzóit előadásokat, a szekcióvezetők összefoglalóit, valamint Simái Mihály akadémikusnak. az MTA Világgazdasági Kutatóintézete igazgatóhelyettesének zárszavát. (MTft Negyedszer érte el a Vállalat kiváló brigádja eimet a* ELZETT Művek szécsényi gyárának Mező Imre nevét viselő tmk-s szocialista brigád ja. A képen Jusztin István és Melega Gábor géplakatos a rugógyártó automata felújítását végzi. (báb-) A szóbél kevés is elég U űséges, állhatatos termé** szetű ember Baksa István. Harminchárom esztendeje ragaszkodik szakmájához, vállalatához, kitart mellette jóban-rosszban, Pedig a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár ötvenesztendős gépi formázójának inkább csak a neheze jutott. Kevés híján kőműves lett belőle, de legényfejjel sokallta a hajnalhasadtától sötétedésig tartó munkát. így határozott inkább az öntöde mellett, s választásával egész embert kívánó, kemény munka mellett kötelezte el magát. A gyár ötvenes évekbeli öntödéjében roppant fáradságos munkával keresték kenyerüket a munkások. A mostaniaknak sem könnyű, de hol voltak akkor még azok a gépsorok, melyek nélkül ma már öntödét elképzelni sem lehet?! Tény azonban az is, hogy akik tanulták mesterségüket, mind sokoldalú, kiváló szakemberekké nőtték ki magukat. Mert muszáj volt mindenhez érteni. — Húsdaráló, mákdaráló formáival kezdtem, aztán jöttek a tűzhelyalkatrészek — meséli a határozott szavú szakmunkás. — Amit formáztam, le is öntöttem. A mesterek mindenre megtanítottak. Olyan művelet nem volt, amit ne kellett volna alaposan begyakorolni. Az első években szerzett tudásnak azóta is nagy hasznát veszem. A Karancskesziben lakó fiatalember jó darabig biciklivel járt munkahelyére. Később fapados lócákkal „bebú- torzott” teherautó szállította a vidéki munkásokat, ám az éjjel kettőkor végző Baksa István gyakran csak hajnali négy-öt órára ért haza vele. Mert a ponyvás munkásjárat először Endrefalva irányába indult utasaival, majd fordult, s csak aztán következtek a Karancs völgyében lakók. Nehéz évek voltak, volt miben edződnie Baksa Istvánnak. A kemény alapozás javára vált: jó szakember lett belőle, s amint, múltak az évek, egyre magabiztosabban alkotott véleményt a körötte lévő dolgokról is. S, ha már alkotott, nem tartotta meg magának. Igazának tudala mellett biztatást érezhetett abból is, hogy tudta, megbecsülik munkáját, elismerik emberségét. így történt aztán, hogy egyszer csak szószólója lett az öntödei dolgozóknak. Volt ugyan észrevétele másnak is, de kevesen veszik a bátorságot ahhoz, hogy a megfelelő helyen el is mondják, s szavaikért vállalják a felelősséget. Baksa István nem félt az ilyetén szerepléstől, ámbár el ötté sa- já magával végezte el mindig a vitát — lehetetlent sem kérni, sem követelni nem kívánt soha. A többiek bíztak benne, s a hetvenes évek elején hivatalosan is bizalmat szavaztak neki: bizalminak választották Azóta megszaporodott a dolga. megnőtt a gondja és szavainak súlya is, hiszen véleményével megannyiszor hozzájárult a döntések meghozatalához. Letette voksát az öntödei bérek utóbbi évekbeli rendezésekor is. — Az a véleményem, hogy a bányai munka után az öntödei a legnehezebb — mondja. — A bérünk azonban hosszú időkön át nem tükrözte az elvégzett munkát, sem a körülményeket, sem a fáradságot, sem a kifejtett fizikai erőt és a szakértelmet. Ebben változás csak az utóbbi két esztendőben történt. Kiemelt bérfejlesztést élveztünk, sőt. mióta kezd rendbejönni a szénánk, még prémium is csurran-cseppen. A leginkább hátul kullogó béreket., munkaköröket összeírta. okr< érvekkel megindokolta. melyiket. mennyivel szükséges emelni. Indokolatlan különbségek ne legyenek a bérek között, de kereshessen többet az. aki lelkiismeretes, pontos munkát ad ki a kezéből. Baksa István tehát azt is megmagyarázta a kollégáknak, hogy ne csodálkozzon a kevesebb kereseten az, aki javításra szoruló darabokat készít. — Nem lehet a melót ütni- vágni, az mindig megbosz- szulja magát — vallja meggyőződéssel. — Ne csak sok legyen, de jó is! Trehány munkával nem megyünk semmire. Baksa Istvánt nemcsak munkája után becsülik, hanem szókimondásáért is. Ha úgy tűnik, hogy tisztességes tempóval is elvégező etetlen követelményt szab a norma, azt ugyanúgy szóvá teszi, mint ahogyan nem hagyja vélemény nélkül azt sem, ha valaki éppenséggel a kiskaput keresve próbál kibújni a kötelesség alól. Mert 33 esztendei öntödei munka után hiába is iparkodna neki bárki bizonygatni, hogy mit lehet nyolc óra alatt elvégezni, s mit nem. hiszen azt ő már mind végigcsinálta, lazsálással sohasem pocsékolta az időt. Tudja hát, mi az, amit meg lehet követelni. A népszerűség után soha nem futott, a finom szavaknak, fölösleges kitérőknek nem mestere. Ha így volna, aligha áll az időnek előtte elfelé igyekvő munkások elé: — Az életben nem kaptatok még ennyi pénzt, mint az utóbbi években. Nem gondoljátok, hogy ezért legalább tisztességesen végig kell dolgozni a műszakot, nem pedi'g már egy órakor fürödni menni?! Visszabeszéd a kellemetlen eligazítás után sem volt. Bas- sa Istvántól a haragos rendreutasítást is elfogadják, mert tudják, maga sem iszik bort, miközben vizet prédikál. Csoportjába most 13-an tartoznak. Mindőjükkei más fél-két évtizede doLgozik együtt a bizalmi. Ennyi idő után elég egy tekintet, ,s a bizalmi tudja, mit akarnak emberei. A szóból kevés is elég, az a kevés viszont legyen higgadt, okos és lényeg- retaláló. S főleg emberi, hogy az olykor ideges, ingerlékeny, otthoni bajaival-gondjaival is küzdő munkatárs érezze, a bizalmi érte szól, az ő javát akarja. Sz. M. NÓGRÁD — 1985, szeptember 9., hétfő 3 ')
